Valaha együtt dolgoztunk a megyei napilap szerkesztőségében. Ritkán látjuk egymást, de ha írok valamit, föl-fölhív, és hol okulok a szavaiból, hol vitatkozunk, aztán megegyezünk valamiben. Érdeklődése most abban nyilvánult meg, hogy tegnapi bejegyzésemről elmondta: ha már foglalkoztam Torgyán József állítólagos patkányozásával (amelyre nem találtam bizonyítékot), akkor közelebb merészkedhetnék a Bangóné-féle kiszólás sajtójában többször is emlegetett Bayer Zsolt életművéhez.

Tény, hogy az értelmezők közül ketten is párhuzamot vontak. Puzsér Róbert publicista szerint „Bangóné Borbély Ildikó és Bayer Zsolt csak együtt probléma.” Veres Zsolt kommentelő pedig azt írta, hogy „Bayer trágár fröcsögése nem mentség Bangóné butaságára.” Mindkét vélemény a Facebookon jelent meg, ugyanazon a napon, április 30-án. Mindazonáltal egy sajtótörténeti áttekintés kedvéért se mélyednék el az emlegetett közíró életművében, ám akad egy mozzanat a közelmúltból, amelyen érdemes eltűnődni. A szálak Orbán Viktor tavaly március 15-én elhangzott beszédéhez vezetnek vissza.

A kormányfő három héttel az országgyűlési választás előtt állt a nyilvánosság elé, és kifejtette, hogy a kampánnyal van ugyan elfoglalva, de a hangját fölemelve figyelmeztetett: „A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.” Azóta több mint egy év telt el, és mintha kirajzolódnának az elégtétel körvonalai. Bayer Zsolt nem várt mostanáig. Azon melegében, 2018. március 19-én megszólalt az akkor még létező Echo TV-ben, és ezt mondta: „Az összes patkány azon sivalkodik, hogy a miniszterelnök megfenyegette.”

Ha Bangóné buta, ízléstelen és áthallásos kiszólásából levonható ama következtetés, hogy lepatkányozta a kormánypártokra szavazókat, akkor az iménti idézetből legalább annyira levonható, hogy a kormánypárti közíró szintén lepatkányozta azokat a választópolgárokat, akik néhány nap múlva, április 8-án az ellenzéki pártokra szavaztak. Majdnem ugyanannyian voltak, mint a kormánypártiak, körülbelül 2,8 milliónyian. A sors iróniája, hogy a közíró megítélését egy kormánypárti politológus végezte el. Adok a szavára, mert ideológiai tanácsokat kölcsönöz a miniszterelnöknek, ráadásul nálam jobban ismeri a publicista életművét. G. Fodor Gábor írta: „Míg a kései Bayernél a ’patkány’ tölti be a vessző szerkezeti helyét, addig a fiatal Bayernél ez a ’koton’.” (888.hu, 2016. április 21.)

A Bangóné Borbély Ildikó kiszólását értelmezők között fölmerült Torgyán József neve is. A néhai kisgazda politikus állítólag szintén a patkány kifejezéssel minősítette a politikai ellenfelet. Tőle már nem kérdezhetjük meg, de van egy mondat, amely elgondolkoztatott. Párttársa, Gerbovits Jenő 23 éve konfliktusba keveredett a főnökével, és ezt mondta róla: „Egyszer felveszi a sábeszdeklit, máskor meg durván liberális patkányokat emleget.” (Somogyi Krónika, 1996. március 28.)

Árulkodó a dátum. Alig néhány nap telt el azóta, hogy Torgyán március 14-ére meghirdette az úgynevezett kormánybúcsúztatót a Parlament előtti térre. Százezernél többen gyűltek össze, és a kisgazda párt elnöke tíz percig beszélt hozzájuk. Papír nélkül, látszólag rögtönözve, valójában nagyon is tudatosan építkezve. Keretet állatoktól kölcsönzött; a beszédet velük kezdte, és velük fejezte be. „Álliberális, undorító férgeket és dögkeselyűket”, illetve „liberális férgeket” és „liberális dögkeselyűket” emlegetett. 

A patkány kifejezést még akkor is kerülte, amikor „az ország legnépszerűbb emberét” hozta szóba, aki másnap reggel jelen lesz az állami lobogó felhúzásánál. A köztársasági elnök Göncz Árpádra utalt, akit az akkor épp ellenzékbe szorult jobboldali sajtóban a vérmesebb publicisták Patkány csúfnévvel illettek. Ezzel nem azt állítom, hogy Torgyán József tapintatból fogta vissza magát az ország főterén. Más okból mellőzte a patkányozást. Elképzelhető ugyanis, hogy amire Gerbovits Jenő célzott, a liberális patkányokra, elhangzott a kisgazda pártelnök szájából valamelyik vidéki összejövetelen.

Torgyán munkamódszeréhez tartozott, hogy az országjárást kísérletezésre is használta. Békéscsabán például ezt mondta a Horn-kormány tagjairól: „Olyanok, mint a görögdinnye. Annak is van egy kis zöld vékony héja, de mögötte ott van a piros bél. csakhogy mi, kisgazdák azt is tudjuk, hogy eljön a Szent Lőrinc napja, amikor a disznók elé veti a jó gazda a megmaradt dinnyéjét.” E hasonlatnak hat változatát olvastam a korabeli sajtóban, és az a benyomásom, hogy Torgyán József elégedetlen volt a fogadtatásával. Vagy pedig abból indult ki, hogy amit megértett a mezőgazdasághoz jóval közelebb álló vidéki közönsége, az nem hatol el a fővárosi nagygyűlésen résztvevők tudatáig.

Politikusi tudatosságával magyarázható, hogy 1996. március 14-én a látszólag rögtönzött szónoklatát az utókor nem görögdinnyés, nem is patkányozós, hanem féregirtós beszédnek nevezte el.  

A Népszava tegnapi számában érdekes interjú jelent meg. Nagy B. György készítette Tóth Bertalannal, az MSZP elnöke az uniós kampányról számolt be háromhasábnyi terjedelemben. Talán nem is volna hiányérzetem, csakhogy a szerkesztők a negyedik hasábba tördelték a huszonnégy órával korábban történteket.

Tegnapelőtt a szocialista politikus közölte a nyilvánosság képviselőivel, hogy a patkányos mondatáról nagy hírre vergődött Bangóné Borbély Ildikó marad az MSZP parlamenti frakciójában, sőt a vezetőhelyettesi pozícióját is megtartja. A tudósítás korrekt volt, az idősíkok azonban óhatatlanul összecsúsztak. Közben ugyanis az MSZP magatartása megváltozott. Bár Bangóné maradt a frakcióban, de a pártvezetés visszavonta a „patkánykormány” elleni videóját, amelyet hétfőn még harciasan jelentett be a párt kampányfőnöke. Erre már nem kérdezett rá az újságíró.

Mentségére szóljon, hogy az interjút esetleg még vasárnap vette föl. De ha hétfőn készítette is, amikor az MSZP vezetői kijelentették, hogy fölvállalják a patkányozó kampányt, az ellentmondás nyilvánvaló. Vajon mennyire tekinthető függetlennek a Népszava, ha ilyen tapintatosan kezeli Bangóné kínos ügyet? Ráadásul úgy, hogy az egyik legalaposabban elemző politikai újságíró elkészítette élete legsemmitmondóbb interjúját. S hogy tovább bonyolítsam a helyzetet, olyan körülmények között, amidőn a Népszava-bevételek felét kormányzati hirdetések adják. Vajon lehet egyszerre tapintatosnak lenni az ellenzéki párthoz, és elfogadni a kormánypártok pénzét?

Pedig már kezdett kialakulni az a benyomásom, hogy a szerkesztőség eljutott a szellemi függetlenség megnyugtató állapotába. Kétévnyi szívós munkával és a tizenhét volt Népszabadság-munkatárs hathatós közreműködésével képes begyűjteni a mérvadó tényeket, hangulatokat, véleményeket a társadalom majd’ minden rétegéből. Ekkor látott napvilágot ez a fránya interjú egy máskülönben korántsem szégyellősen kérdező újságíró jóvoltából. Idestova három évtizede őrzök egy mondatot. 1990. április 28-án fejtegette Balogh Ödön a veszprémi Napló hasábjain: „A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal.”

Ez mentesítené a mai Népszavát a felelősségtől, amelyet az interjút készítő újságíró nyakába varrna. Nekem mégis jobban tetszik a mondat kifordítása: a független újságírót úgy képzelem el, hogy a lapja rokonszenvezhet bizonyos pártokkal, ő azonban mindig a saját álláspontját fogalmazza meg.

A címben olvasható jelző nem tetszik. Bangóné Borbély Ildikó azonban ragaszkodik a tökösséghez. Már hét éve is kacérkodott vele, mondván: „Tökösebbek vagyunk, mint sok-sok férfi ebben a pártban.” (YouTube.com, 2012. május 3.) Ezt még lehetne úgy értelmezni, hogy voltaképpen nem is önmagára értette, hanem az MSZP-ben politizáló hölgyekre. De tavaly már így sajátította ki a szokatlan jelzőt: „Bátornak tartom magam, sok esetben tökösnek is.” (ATV, 2018. május 8.)

Aztán a múlt csütörtökön mondott még valamit egy tévéműsorban, amiből a Fidesz azt hallotta ki, amit ki akart hallani. Azóta Bangóné „patkányozik”, a pártja pedig „dehumanizálja” a kormánypártok híveit. Márpedig a kampányban nincs irgalom. Bangóné szerencsétlen, ügyetlen elszólását felnagyították, túldramatizálták a másik oldalon. Tökkelütöttek lettek volna a kormányzati kommunikáció irányítói, ha nem használják ki a kínálkozó lehetőséget. A hecckampánnyal nem is foglalkoznék. Sokkal inkább érdekel az, amit ma hajnalban Kácsor Zsolt fogalmazott meg a Facebookon.

A neves közíró ezt fejtegette: „Most meghurcolják őt balról, holott balról szerintem sokan ugyanazt gondolják, amit ő most kimondott.” Kácsor kolléga évekig a Népszabadság debreceni tudósítója volt, Bangónét még nádudvari, kabai, püspökladányi előéletéből ismeri. Méltányos megnyilvánulásán érdemes eltűnődni, mégis az a benyomásom, hogy nem kell mindent kimondani, különösen kampány idején nem. Bangóné nem a legélesebb kés az MSZP fiókjában. Őszinteségéért, félreérthető és félre is értett mondatáért nem őt hibáztatom. Ő csak azt adta, amire képes élő adásban, kiélezett helyzetben.

Felelősebbek azok a szocialista politikusok, akik nem vették észre (vagy nem akarták észrevenni), hogy időzített bomba, s ha nem állítják le, a választási kampányban fel is robban. Sorolom az elszólásait. Egy MSZP-vel akkor még szövetséges ellenzéki párt elnökéről ezt találta mondani: „Ki az a Juhász Péter?” (ATV, 2018. január 26.) Aztán elhangzott tavaly decemberben, az MTVA épületében egy okostelefonnal fölvett mondata: „Kurva erős kép lenne, hogy lefekszünk a lépcső elé, és tarkóra rakjuk a kezünket.” Majd idén februárban az ly-nos akciója is bejárta a nyilvánosság fórumait, amikor Kunhalmi Ágnessel együtt ezt írta föl egy papírlapra: „Képviselőkbe folytani a szót illendő?”

E három elszólás már előrevetítette, hogy ha nem fogják vissza, ha nem dugják el az újságírók elől, akkor bizony nem vele lesz baj, hanem belőle.

Molnár Gyula Bangónétól kapta a selyemzsinórt.

Ceglédi Zoltán politológus az MSZP élén bekövetkezett változásról (ATV, 2018. május 24.)

/”Képviselőkbe folytani a szót illendő?” Bangóné Borbély Ildikó és Kunhalmi Ágnes szocialista politikusok (Hír TV, 2019. február 18.)/ Gondolom, rögtönzött akció volt, senki sem nézte meg rendesen.

Lendvai Ildikó szocialista politikus, az MSZP volt elnöke (Facebook.com, 2019. február 19.)

A statisztika világa a helyesíráshoz hasonlóan nehéz terep.

Novák Katalin Fidesz-politikus a Bangónéval folytatott népesedéspolitikai vitán (Népszava Online, 2019. március 27.)

Bangónének nem ez az első olyan mozzanata, ami bizonyítja, hogy alkalmatlan képviselőnek.

Jámbor András publicista a patkányos mondatról (Mérce.hu, 2019. április 26.)

Tűnjön el!

Csintalan Sándor műsorvezető, volt MSZP-politikus (Facebook.com, 2019. április 26.)

A kormányoldalnak politikailag az a jó, ha minél több Bangóné patkányozza körbe az országot.

Kohán Mátyás újságíró (Mandiner.hu, 2019. április 27.)

Bangóné az ellenzéki butaság, alkalmatlanság, szerencsétlenkedés reklámarca.

Pilhál Tamás újságíró (PestiSrácok.hu, 2019. április 28.)

Ha Bangóné marad, a Fidesz nyilvánvalóan kampányt épít a mondására.

Pető Péter újságíró (Facebook.com, 2019. április 28.)

Bangóné Borbély Ildikó a Magyar Szocialista Párt tagja, a magyar országgyűlési képviselőcsoport tagja és helyettes vezetője, és az is marad.

Tóth Bertalan, az MSZP elnöke (Facebook.com, 2019. április 29.)

Magánemberként, a közéleten immár kívül, mindenki a legjobbat fogja kívánni önnek, ha végre csöndben marad.

Tamás Gáspár Miklós filozófus Bangóné Borbély Ildikóhoz (hvg.hu, 2019. április 29.)

Azt olvastam róla, hogy „derékba tört” a pályafutása. Az enyhe képzavar oka, hogy tavaly, a Fidesz választási győzelme után Simicska Lajos lemondott a médiabirodalmáról, például a Hír TV-ről, amelynek politikai háttérműsorát Kálmán Olga vezette. A közismert újságíró nyilván nem örült a tulajdonosváltásnak, a mostani helyzetéről mégis másként vélekedem.

Az a benyomásom, hogy az úgynevezett újságíró-sztárokat azért fizetik meg jól, mert hajlamosak elköteleződni, és ha ama politikai irányzat, amelyet rokonszenvükkel tüntettek ki, ellenzékbe kerül, akkor bizony a hatalomban lévők igyekeznek kiszorítani őket a nyilvánosságból. A milliós fizetés tehát arra kell, hogy kihúzzák a nyilvánosság peremén eltöltött időszakot. Nem érdemes irigyelni őket. Mi ugyanis jobban járunk, mert kevesebbet keresünk ugyan, de folyamatosan gyakorolhatjuk a mesterségünket. Arról nem is szólva, hogy a tehetséget nem lehet derékba törni. Vagy van, vagy nincs. Kálmán Olgának van.

A Népszava múlt hét végi mellékletében Forgács Iván figyelemre méltó portrét rajzolt róla. Mondandóját a saját szavaival foglalom össze: „A kalmanolga.hu Kálmán Olgája megtört, bizonytalan és elég prózai.” A prózait nem tudom értelmezni, a megtörtséget nem tapasztaltam, a bizonytalanságot annál inkább. Kétségkívül látszik, hogy hiányzik mögüle az intézményi és a munkatársi háttér. Hátrányban viszont az előny, hogy heti húsz, futószalagon elé rakott interjúalany helyett csak heti eggyel kell kapcsolatot teremtenie. Ráadásul nem a szokványos tíz-tizenkét percben, hanem kétszer annyi időben, amidőn már van lehetőség az alaposabb beszélgetésre, az emberibb érintkezésre.

Kitöréssel pedig alighanem az kecsegtet, hogy Kálmán Olgát a körülmények kimozdították a stúdióból. Most nem hozzá jönnek az interjúalanyok, hanem ő megy hozzájuk. Vagy semleges helyen találkozik velük, változó fényviszonyok között, polgári bőrgarnitúrában, fonott kerti székeken, lexikonsorozattal a hátuk mögött, esetleg diszkrét éttermi háttérzajjal. Az amatőr környezet otthonias hangulatot áraszt, valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a másik fél ezúttal már felszabadultabbnak hat, mint hajdan, a stúdióban. A világhálón Czeglédi Csaba házi őrizetben lévő ügyvéd, Nagy Blanka érettségi előtt álló diáklány, Kéri László politológus, Békesi László egykori pénzügyminiszter és Gaskó István szakszervezeti vezető nem interjúalany, inkább beszélgetőpartner képzetét keltette.   

A legutóbbi napokban Bajnai emigránsozott, Bokros búcsúzott, a cöfös Csizmadia trianonozott, Kövér lezárt, Orbán migránsozott és Ungár komingautozott. Lefülelt mondatok.

A tudás bénít is.

Szénási Sándor újságíró (Klubrádió, április 22.)

Nem látjuk értelmét, hogy díszletként szolgáljunk az erőtlen ellenzéki tevékenységhez.

Bokros Lajos volt pénzügyminiszter a Modern Magyarország Mozgalom megszüntetéséről (Facebook.com, április 23.)

1990-ben a kommunizmust, 2010-ben a posztkommunizmust sikerült lezárni.

Kövér László Fidesz-politikus (PestiSrácok.hu, április 24.)

Hiába függesztették fel tagságát, a Fidesz az Európai Néppárt kabátjában kampányolt több helyszínen is.

Zoltai Ákos újságíró (Népszava, április 24.)

Magyarország két fél ország lett.

Bodrogi Gyula színész (168 Óra, április 25.)

Ha itt akarunk maradni, tudomásul kell venni, hogy még egy darabig ez lesz. Csönd, hó, halál.

Lovasi András rockzenész (Magyar Narancs, április 25.)

Új, viszonylag súlyos szereplő.

Gyurcsány Ferenc DK-politikus Dobrev Kláráról (ATV, április 25.)

Igen, meleg vagyok.

Ungár Péter LMP-politikus (24.hu, április 25.)

Ungár Péter bejelentette, hogy meleg. Az volna ciki, ha fideszes lenne.

Föld S. Péter újságíró (Facebook.com, április 25.)

Minél többen vállalják önmagukat, annál szabadabb lesz az ország.

Rapai Ágnes költő (Facebook.com, április 26.)

Ha nem állunk egymás mellé, akkor egyenként vadásznak le minket.

Szél Bernadett volt LMP-politikus (Magyar Hang, április 26.)

Sokan vagyunk, akik nem szeretnének olyan országban élni, ahol pártalapon osztják a szakértelmet és az esztétikai minőséget.

Háy János író (Népszava, április 26.)

A legnagyobb nemzeti veszteség a kivándorlás.

Bajnai Gordon volt miniszterelnök (24.hu, április 26.)

Komoly szándékaink vannak ezzel a csodaszép várossal, akár még régióközpont is lehet a jövőben.

Kubatov Gábor Fidesz-politikus Szegedről (Délmagyarország, április 26.)

Miközben Trianon sebeit nyalogattuk, segítettük és természetesnek vettük Németország újraegyesítését, talán a kölcsönkenyér egyszer visszajár.

Csizmadia László, a CÖF vezetője (Magyar Hírlap Online, április 26.)

Egy konzervatív tojásból nem fog a liberalizmus kikelni, akármennyit kotlunk is rajta.

Novák Katalin Fidesz-politikus (Magyar Nemzet, április 27.)

Ha az emberek nem látják a fejlődés perspektíváját, akkor új otthont kezdenek maguknak keresni.

Orbán Viktor miniszterelnök (Magyar Távirati Iroda, április 27.)

Egy reggel fölébrednek, és megtudják, hogy miniszterelnökük a leggazdagabb ember a világon.

Lengyel László politológus a választópolgárokról (Népszava, április 27.)

Nálunk a ceruzát is malomkővel hegyezik.

Szele Tamás újságíró (FüHü.hu, április 27.)

Bangóné az ellenzéki butaság, alkalmatlanság, szerencsétlenkedés reklámarca.

Pilhál Tamás újságíró (PestiSrácok.hu, április 28.)

A tegnapi bejegyzést szokatlan megértéssel fogadták a hozzászólók. Arról tűnődtem, vajon miért nincs nyelvvizsgájuk a szegényebb néprétegekből való diákoknak. A kommentelők kulturált módon értelmezték egy médiatanár töprengését, akinek a tanítványai közül körülbelül minden harmadik nem vehette át a máskülönben megérdemelt diplomáját. Hiányzott hozzá a középfokú nyelvvizsgája.

A hozzászólók nem vonták kétségbe, hogy a nyelvtanulásnál számít a családi háttér, a szociális szempontot azonban nem tartották olyan fontosnak. Úgy vélték, hogy a szegényes környezetből érkezőnek is lehet nyelvérzéke, és olykor az értelmiségi családból való is képtelen megtanulni angolul (vagy németül). Okfejtésükben van igazság, ám azt vitatom, hogy a nyelvérzék épp olyan adottságnak tekinthető, mint a ma már magától értetődő számítástechnikai felkészültség. Az a benyomásom, hogy egyik sem magától értetődő.

1993 ősze óta tanítok. Az első néhány évben nem kérhettem digitális úton a szemináriumi dolgozatokat, mert csupán a hallgatóság kisebbik része használt számítógépet. A történet folytatása már Nyíregyházához kötődik. A Horn-kormány döntött a főiskolai kampusz felépítéséről, majd az első Orbán-kormány idején adták át rendeltetésének a korszerű épületegyüttest. Az avatási ünnepségen egymás mellett állt Magyar Bálint volt és Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter. Közös munkájukat minősíti, hogy a főépület földszintjén, a könyvtárban 225 számítógép várta a diákokat.

Az északkelet-magyarországi kisvárosokból és falvakból érkezett hallgatók hetek alatt megbarátkoztak a világhálóval. Hamarosan mindegyikük digitális üzenetben küldte a szemináriumi dolgozatát, hogy a következő kedden, immár a kézirat ismeretében beszélhessük meg az erényeit és a hibáit. Alapítottunk is egy diákportált, ahol a legjobb írások megjelenhettek. Csakhogy júniusban kezdődött valami, ami szeptemberig tartott. Levizsgáztak és hazautaztak a főiskolások, a kézirat-kínálat pedig minimálisra szűkült. A legtöbbjüknek ugyanis nem volt otthon számítógépe, az arányukat kétharmadnyira becsülöm.

Közülük került ki nagyjából minden második, aki aztán nem vehette át a diplomáját, mert hiányzott hozzá az idegen nyelvi vizsgája. Azóta persze már van saját számítógépe, és a világhálón számolt be sorsának alakulásáról. Arról például, hogy Nagy-Britanniában és Hollandiában egész jól megtanult angolul, a számítástechnika és a nemzetközi érintkezés nyelvén.

Tegnap tüntettek Budapesten a diákok. Eljátszottak a gondolattal, hogy ha jövő szeptembertől idegen nyelvi vizsgára lesz szükségük, máskülönben nem veszik fel őket felsőoktatási intézménybe, akkor Orbán Viktor is mutassa be a papírját.

Némi iróniával javasolták azt is, hogy az országgyűlés hozzon törvényt a mindenkori miniszterelnökről. Alkalmaztatási feltételül szabták volna legalább egy idegen nyelvből a középfokú vizsgát. Orbán elég jól beszél angolul, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy nincs róla papírja. A volt miniszterelnök Gyurcsány Ferenc be is vallotta egy tévéinterjúban, hogy a középiskolában és a főiskolán ő bizony ellustulta az idegen nyelvet, és csak harminc év körül jött rá, hogy szüksége van az angolra. Rosszabbul beszél, mint politikai ellenfele, de azért megérteti magát.

Évtizedekig tanítottam főiskolán; megfordultam Szombathelyen, Székesfehérvárott, Egerben és Nyíregyházán is. Azt tapasztaltam, hogy a tanítványok közül minden harmadik nem vehette át a diplomáját. Túljutottak ugyan az államvizsgán, a diplomához szükséges idegen nyelvi vizsgát azonban elmulasztották. Sok százan vannak, akik munka mellett tették le azt a fránya vizsgát, és jókora késéssel vették át a diplomájukat. Nem kevesen vannak olyanok is, akik mind a mai napig diploma nélkül dolgoznak, ami akár jóval kevesebb fizetéssel járhat.

A hazai főiskolákra eddig sem föltétlenül a legjobban felkészült (felkészített) középiskolásokat vették föl. Akinek telt a szülők jövedelméből, nem egy, hanem két idegen nyelvi vizsgával kezdte tanulmányait a felsőoktatásban, leginkább az egyetemen. A főiskolát többnyire azok választották, akiket otthon nem kergettek nyelvtanárok a zongora körül. Rengeteg tehetséges fiatallal szembesültem, aki nemcsak azért kínlódott az angollal vagy a némettel, mert a középiskolában nem készítették föl a középfokú vizsgára. Azért is, mert az idegen nyelvi lektorátust elsorvasztották az anyagi gondokkal küszködő főiskolákon. Arra pedig nem volt pénzük a diákoknak, hogy beiratkozzanak a városi nyelviskolába, amelyben a főiskoláról kirúgott tanároktól tanulhattak volna.

Ezt a folyamatot nem gondolták végig az emberi erőforrások minisztériumában. Vagy ha végiggondolták, még rosszabb a helyzet. Azt jelentené, hogy a jövő ősztől igényelt idegen nyelvi vizsgával tudatosan torlaszolják el a diplomához vezető utat a szegényebb néprétegekből való középiskolások elől.       

Ha úgy hozza a sors, Ungár Péter a Völkischer Beobachternek, a Der Stürmernek, a Virradatnak vagy a Komszomolszkaja Pravdának is lett volna a társtulajdonosa?

Gábor György vallástörténész (Facebook.com, 2017. június 20.)

A NER-en feltáplált úrifiú.

Hell István közíró (Facebook.com, 2018. június 11.)

Médiapiaci jelenléte enyhítheti a fideszes túlsúlyt, de a média függetlensége szempontjából mégis káros.

Urbán Ágnes médiakutató (hvg.hu, 2018. augusztus 2.)

Ifjú államférfi.

Tamás Gáspár Miklós filozófus (Mérce.hu, 2018. augusztus 28.)

Szánalmas mama-kreatúra lett belőle.

Surányi András filmrendező (Facebook.com, 2018. augusztus 28.)

Időnként azt hiszem, hogy Ungár Péterből az édesanyja szól.

Fiala János műsorvezető (ATV, 2018. szeptember 1.)

Az LMP legfiatalabb képviselőjének sem lehet más a politikája, mint amit eddig nagy választásoknál tett a pártja. Blokkolja az ellenzéket.

Nagy N. Péter újságíró (Vasárnapi Hírek, 2018. szeptember 1.)

Örökölt egy hatalmas vagyont, és látva a kialakult médiaviszonyokat, fontosnak tartja, hogy legyen ellenzéki sajtó vidéken.

Keresztes László Lóránt LMP-politikus (Zoom.hu, 2018. szeptember 10.)

Arra kértem Ungár Pétert, hogy lehetőség szerint minden szálat szakítson meg a NER-rel.

Puzsér Róbert publicista, budapesti főpolgármester-jelölt (Nyugati Fény, 2019. április 12.)

Ungár Péter bejelentette, hogy meleg. Az volna ciki, ha fideszes lenne.

Föld S. Péter újságíró (Facebook.com, 2019. április 25.)