Médianapló

Médianapló - Melyik félnek van túlsúlya a nyilvánosságban?

2019. április 26. 11:07 - Zöldi László

 

A vita terméketlen, de tanulságos. A Fidesz egyik szóvivője, Halász János tegnap sokadszor fejtette ki a hivatalos álláspontot, miszerint az ellenzék túlsúlyra tett szert a nyilvánosság eszközrendszerében, a médiában. Egy kereskedelmi tévé pedig megszólaltatta Urbán Ágnes médiakutatót, aki szerint a kormány befolyásolja a médiapiac 78 százalékát. Kijelentésére tegnap délután reagált Bolgár György egy közszolgálati jellegű kereskedelmi rádióban. Szerinte a kormánypártok rátették kezüket a média „csaknem 80 százalékára”. Az a baj ezekkel a megnyilvánulásokkal, hogy mindenki másról beszélt.

A Fidesz-politikus a média hatásából indult ki. Az ellenzéki túlsúlyt arra alapozta, hogy bizonyos médiumok feltűnően sok embert érnek el. Ilyenkor szokás az RTL Klub több milliós nézettségére és az Index félmillió körüli olvasottságára hivatkozni. Meg arra, amit a kormányzathoz közel álló Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (rövidítve KESMA) nemrégiben kirúgott elnöke úgy fogalmazott meg, hogy aki ad magára, az Index.hu-val és a hvg.hu-val kezdi a napját, a hetilapok közül pedig az ÉS-t és a Magyar Narancsot olvassa.

A Fidesz hivatalos álláspontjából hiányzik egy mozzanat. Az, hogy példánknál maradva az Indexet nemcsak a kormánypártok iránt ellenérzéssel viseltetők olvassák. Néha az a benyomásom, hogy a portál kommentfelületét a kormánypárti trollok uralják. Urbán Ágnes komoly ember, médiával foglalkozó közgazdász. Ő a 78 százaléknyi kormányzati túlsúlyt a reklámpiacból vezette le. Szerinte a KESMA viszi el a reklámtorta 40 százalékát, ehhez adódik még az alapítványhoz egyelőre nem csatlakozott tv2 és Rádió1 24,1 százaléka. A 77,8 százalék úgy jön ki, hogy a közszolgálati rádió és televízió könyveli el a hirdetési bevételek 13,7 százalékot.

Bolgár György abból vonta le a „csaknem 80 százaléknyi” következtetést, hogy a reklámpiaci arányokat azonosította a média számarányaival. A valóságtól elrugaszkodott okfejtésekben felismerhető a magyar politikai kultúra egyik rákfenéje. A folyamatból minden szereplő azt a számot, arányt ragadja ki, amely alátámasztja a mondandóját, és nem veszi figyelembe ama számokat, arányokat, amelyek hiteltelenítik az álláspontját. A címben föltett kérdésre ezért nem válaszolnék számokkal. Ehhez föl kéne mérni a mintegy nyolcezer sajtóterméket, amihez nincs elég pénz és apparátus.

Inkább azt állítom, hogy a hazai médiapiacon túlsúlyban van a kormányzat, ám az ellenzéke szívósan tartja hadállásait a minőségi médiumokban.

5 komment

Médianapló - Tíz mondat Kálmán Olgáról

2019. április 26. 08:05 - Zöldi László

Arra született, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból.

Szerbhorvát György kritikus (Népszabadság, 2006. június 3.

 

Az ATV terminátora.

Winkler Róbert műsorvezető (Belsőség.hu, 2007. június 26.)

 

Kálmán Olgától joggal várjuk, hogy találja meg a hangot a pénzügyminiszterrel, az agrárlobbi vezérével és a máltai szeretetszolgálat képviselőjével is, de ezen túl húzza ki belőlük azt, amit az illetők nem akarnak elmondani.

Földes Anna kritikus (Népszava Online, 2009. november 14.)

 

Igazi nő, az intellektuális császárnők fajtájából.

Bodor Pál író (Klubháló, 2009. november 29.)

 

Műsorait nézve nem nehéz odaképzelni kezébe az ostort, valamint az ilyenkor elengedhetetlen, bőrből készült csizmát és melltartót. Szakmailag persze.

Föld S. Péter újságíró (Klubháló, 2009. november 29.)

 

Pillanatnyilag a legjobb belpolitikai tévés újságíró. Higgadt, felkészült és pengeagyú.

Kácsor Zsolt újságíró (Népszabadság, 2011. május 19.)

 

Ez gyenge riposzt, ennél Kálmán Olga jobb.

Deutsch Tamás Fidesz-politikus (hvg.hu, 2013. október 21.)

 

Kvázi értetlenül próbál vitát gerjeszteni.

Kovács Zoltán kormány-szóvivő (ATV, 2015. november 26.)

 

Kálmán Olga az ellenzéki média befejező csatára.

Csepelyi Adrienn újságíró (Népszava, 2017. március 16.)

 

Kálmán Olga nem fér bele a jobboldali televíziózásba.

Szikszai Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese (Origo.hu, 2018. augusztus 2.) 

23 komment

Médianapló - Miért húznak lyukas teniszlabdát az állami kocsi ütközőjére?

2019. április 25. 10:39 - Zöldi László

Japán zsebrádióm a Kossuth hullámhosszára van beállítva. Este tizenegykor meghallgatom a sporthíreket, utána következik az Ütköző című műsor. A nevéről ugrik be egy másik Ütköző, még a múlt század nyolcvanas éveiből. Szintén késő este sugározták, és késhegyig menő vitákat tartalmazott. Az akkori Magyar Rádió kétarcúságát jellemezte, hogy efféle vitaműsorokat nem engedett meg magának a leghallgatottabb idősávokban, este tíz után azonban utat engedett az egyre nyilvánvalóbb nézetkülönbségeknek.

A mostani Magyar Rádió Ütköző című műsora ennél mintha demokratikusabb volna. Eredetileg ugyanis 12.30 és 13.00 között sugározzák, a leghallgatottabb idősávban. Éjfél előtt elég sokszor hallottam az ismétlést, hogy eltűnődjek rajta. Akik kitalálták, azt írják róla, hogy kiválasztják „a nagy nézetkülönbséget előidéző” híreket. Ebből annyi igaz, hogy a kiválasztott hírek csakugyan nagy nézetkülönbségeket idéznek elő a hazai nyilvánosságban, csakhogy akik nem a fennálló rendnek megfelelő nézeteket vallják, kimaradnak az összefüggések értelmezéséből. Csupán az általam hallott eddigi utolsó Ütközőre utalva, a hangsúlyozottan kormánypárti műsorvezető az Alapjogokért Központ és a Nézőpont Intézet egy-egy munkatársával beszélgetett.

Márpedig az Alapjogokért Központ olyan civil szervezet, amely az állami költségvetés néhány százmillió forintjából „a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tekinti elsőrendű feladatának”. A Nézőpont Intézet a kormány néhány tízmilliárd forinttal kistafírozott háttérszervezete, ezért aztán a három ember félórás beszélgetése mindennek mondható, csak vitaműsornak nem. Egymás szájából ragadták ki a szót, hogy alátámasszák, bálványozzák, dicsőítsék, erősítsék, istenítsék, magasztalják, méltassák, tömjénezzék a végrehajtó hatalom épp időszerű álláspontját.

Sem a régi, sem a mai Magyar Rádió nem tekinthető persze az ellenzékiség melegágyának. Mégis az a benyomásom, hogy az azonos nevű, de két különböző intézmény másként élte-éli meg az alapszót. A hajdani szerkesztők értelmezésében az ütközni azt jelentette, hogy megküzdeni, összecsapni, nekimenni, a mostaniak viszont az ütközőt lökhárítónak, lökéscsillapítónak, lökéskiegyenlítőnek használják. Abban különböznek egymástól, hogy a puhuló diktatúra rádiója késő estére száműzte a vérbeli vitaműsort, ám a keményedő demokráciáé délben és este is paródiát csinál belőle.

13 komment

Médianapló - Tíz mondat a MoMá-ról

2019. április 24. 15:56 - Zöldi László

Egyelőre arra készülünk, hogy lesz ellenzéki összefogás. Pártunk ennek kíván kovásza lenni.

Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom elnöke (FN24.hu, 2013. április 21.)

 

Szavazzon a MoMá-ra! Abszolút modern, és zsebben elfér.

Szentmihályi Szabó Péter író (Magyar Hírlap, 2013. április 23.)

 

Azért vagyok a MoMá-ban, hogy gondolkodó emberek között lehessek.

Pálfy G. István újságíró (Facebook.com, 2013. május 8.)

 

A MoMa azért jött létre, hogy képviselje a valódi, európai értelemben vett jobbközép, konzervatív értékeket.

Pusztai Erzsébet MoMa-politikus (hvg.hu, 2014. január 30.)

 

Ez a dolgozó nép pártja.

Bokros Lajos MoMa-politikus (Index.hu, 2014. szeptember 29.)

 

A MoMa ma már országos párt.

Bokros Lajos MoMa-politikus (ATV, 2016. január 25.)

 

Mi vagyunk az egyetlen párt, amely egyszerre európai és nemzeti, ráadásul nem populista.

Bokros Lajos MoMa-politikus (Vas Népe, 2016. június 16.)

 

A Demokratikus Koalíció ajánlata méltányos volt, a közvélemény-kutatásokban nem mérhető támogatottságú MoMá-nak parlamenti képviselete lett volna a választások után,

Gréczy Zsolt DK-politikus (Sztárklikk.hu, 2018. január 12.)

 

Egészen addig akartunk kormányváltást, amíg a baloldal ránk nem csapta az ajtót.

Bokros Lajos MoMa-politikus (Hír TV, 2018. február 22.)

 

Nem látjuk értelmét, hogy díszletként szolgáljunk az erőtlen ellenzéki tevékenységhez.

Bokros Lajos volt MoMa-politikus (Facebook.com, 2019. április 23.)

 

 

komment

Médianapló - A MoMa fejfájára

2019. április 24. 09:57 - Zöldi László

Bokros pártjáról az első megnyilvánulások kedvezőtlenek. A Magyar Narancs online kiadása szerint „Hat évig húzta.”, a Ripost szerint pedig „Nem hagyott mély nyomokat a hazai politikai életben.” Méltányosabb volnék a Modern Magyarország Mozgalomhoz és Bokros Lajoshoz is.

A Horn-kormány volt pénzügyminisztere másfél évtizednyi száműzetés után tért haza. Kiérlelt programmal jelentkezett, és kerített hozzá egy pártot is. De ha egy politikai szervezetet mozgalomnak neveznek, akkor alapítói nem döntötték el, vajon maradnának-e az elveiknél, amelyek esetleg népszerűtlennek bizonyulnak, vagy csak olyan mondanivalóval házalnak, amely tömegével hozza a szavazókat. Bokros Lajos szűk körben megjelent elemzéseiből egy decentralizált ország képe bontakozott ki. Miközben az összes parlamenti párt elsunnyogta az Európai Unió igényelte régiókat, ő föderalizálta volna az országot.

A politikai elit tagjai abból indultak ki, hogy ha hatalomra kerülnek, kiveszik részüket (rosszabb esetben sápjukat) a központi újraelosztásból. Bokros azért nem szállt nyíltan szembe velük, mert taktikai okból kimetszette elképzeléséből a decentralizációs mozzanatot. Holott épp ez teremtett volna lehetőséget arra, hogy nemcsak a baloldali és a Fideszből kiábrándult demokratákkal fogjon össze. Ama fideszes polgármesterekkel is, akiket zavar, hogy az állam beszedi az adókat, majd kegyként oszt vissza belőle. Ha azok a fránya régiók szednék be az adót, a gyűlésük dönthetné el a fejlesztés irányait is.

Például az északkelet-magyarországi régióban nem építenének miniszterelnöki óhajra stadiont Diósgyőrben, Debrecenben és Kisvárdán, hanem helyben döntenék el, hogy melyik legyen az a focicsapat, amely nemzetközi színvonalú stadiont érdemel. A felszabadult pénzt pedig arra fordítanák, hogy a teátrumok közül melyik érdemli meg a nemzeti színháznak kijáró emelt támogatást. Ugyanezzel a módszerrel nem a kormány osztaná el az uniós pénzeket, hanem Brüsszel egyenesen a régiókba utalná a támogatást, amelynek sorsát azok döntenék el, akik legjobban ismerik a körülményeket.

Ez lehetett volna az a közös nevező, mely világnézetre való tekintet nélkül összehozhatta volna a helyi erőket. A központosító magyar államot kétségkívül Orbán Viktor testesíti meg, de akadnak képviselői az ellenzéki pártokban is. Bokros Lajos pártjával a decentralizálás (föderalizálás) esélye búcsúzik; az, amit végül is nem vállalt föl. Ezért aztán a MoMá-ra ma már nincs szükség.                 

4 komment

Médianapló - Tíz mondat Puzsér Róbertről

2019. április 24. 06:37 - Zöldi László

 

Puzsér nyilván süket, ezért harsog a tévében.

Végh Alpár Sándor közíró (Heti Válasz, 2017. november 16.)

 

Puzsér nem főpolgármester akar lenni, hanem főpolgármester-jelölt.

Föld S. Péter újságíró (Facebook.com, 2018. október 11.)

 

A saját idegeit sem képes uralni, nemhogy Budapestet.

Gréczy Zsolt DK-s politikus (ATV, 2018. október 18.)

 

Az elmúlt évek talán legfurább jelöltje.

Rajnai Gergely politológus (Méltányosság.blog, 2018. október 30.)

 

Puzsér a maga szakmájában profi.

Tarlós István budapesti főpolgármester (Echo TV, 2018. november 2.)

 

Ha Puzsér a XXI. század, akkor a XX. után a XXII.-nek kell következnie.

Simkó János újságíró (Facebook.com, 2018. november 8.)

 

Többet rúg az ellenzéki vetélytársaiba, mint Tarlós Istvánba.

Krug Emília műsorvezető (ATV, 2018. november 8.)

 

A fejhangon üvöltöző, sokszor tévedő és túlzásba eső Puzsér szeretetről, mértékletességről és humánumról pofázik.

Puzsér Róbert publicista, független budapesti főpolgármester-jelölt (Magyar Hang, 2018. november 23.)

 

Egy médiaceleb, aki lubickol ebben a térben.

Horváth Csaba szocialista politikus (ATV, 2019. január 4.)

 

Puzsér egyszerre parodizálja a politikát, és politikát akar csinálni.

Horváth Zoltán újságíró (ATV, 2019. április 12.)

 

21 komment

Médianapló - Volt-e olyan kormányunk, amely elviselte az újságírók fürkésző tekintetét?

2019. április 23. 09:48 - Zöldi László

„A magyar média élénk és változatos volt, most azonban egysíkúbbnak tűnik” - olvasható az Európa Tanács minapi állásfoglalásában. Szakértők szerint a kijelentés a német és a francia kormány egyeztetett nézetét tükrözi, ezért érdemes komolyan venni. Miután azonban tanítom a legutóbbi száz évben országló magyar kormányok médiapolitikáját, árnyaltabban fogalmaznék.

A rendszerváltásig visszatekintve az a trend rajzolódik ki, hogy 2010 előtt a hazai média élénkebb és változatosabb volt. A második és harmadik Orbán-kormány kétségkívül átlépett egy határvonalat, a negyedik pedig létrehozott egy olyan holdingot, amely 476 médiaterméket tartalmaz. Ez már olyan arány, amely csakugyan egysíkúbbá, torzabbá teszi a médiapiacot. Mégis az a benyomásom, hogy a korábbi kormányok sem jeleskedtek az arányok kiegyenlítésében. Abban a tekintetben azonban nem különböztek az első Orbán-kormánytól, hogy nem lépték át a választóvonalat az erős demokráciából a puha diktatúrába vezető úton.

A maguk visszafogottabb, szégyenlősebb módján úgy korlátozták a nyilvánosságot, hogy hatalomban lévő embereik kibújni próbáltak a szerkesztőségek szorításából. Szokás ilyenkor hivatkozni arra, hogy a Horn-kormány a kétharmadával nem élt annyira vissza, mint a második, harmadik és különösen a negyedik Orbán-kormány. De ha igaz, amit Antal Attila politológus állít a jelenlegi médiahelyzetről, hogy „A baloldal médiahálózata belemászik a NER-be.” (ATV, 2019.04.12.), akkor ugyanez elmondható a jobboldal médiahálózatáról is. Az 1994-es választási vereség után aligha maradt volna életben, ha Horn Gyula nem kérte volna meg a Postabankot, hogy vegye a szárnyai alá például a Magyar Nemzetet.

Most lényegében ugyanez történik, amidőn a Népszava bevételeinek 56 százaléka kormányzati hirdetésekből származik. Az ellenzéki zászlóshajó kormányzati támogatása fügefalevél a nyilvánosság korlátozásán. A legutóbbi három évtized kormányai között egyet se találtam, amely elviselte volna, hogy a nyilvánosság munkatársai a döntések indoklására akarják kényszeríteni. De kitágítva a folyamatot, az előtte lévő hetven évben se szembesültem olyan kormányzattal, amely jó néven vette volna az újságírók fürkésző tekintetét. A legutóbbi száz év médiapolitikájából azt a következtetést vontam le, hogy a magyar kormányok nem bővíteni, hanem szűkíteni akarták a nyilvánosságot. A köztük lévő különbség a mértékben lelhető fel.        

komment

Médinapló - Tíz mondat Dobrev Kláráról

2019. április 23. 07:26 - Zöldi László

Nagyon helyes asszony.

Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége (Reggel.hu, 2005. június 20.)

 

Nélküle nem lennék sikeres.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök (Amőba. hu, 2006. február 22.)

 

Dobrev Klára energiájával meg lehetne világítani New York-ot.

Liptay Claudia színésznő (BTL.hu, 2006. március 21.)

 

Sokan győződhettek meg tegnap arról, hogy Gyurcsány Ferenc felesége intelligens, csinos asszony.

Palásti Péter tatabányai újságíró (24 Óra, 2008. május 2.)

 

Ha valaki nem kedvelte Klárát, ezután sem fogja.

Szentmihályi Szabó Péter író (Magyar Hírlap Online, 2008. május 4.)

 

Enyém a Népszabi, Klárié a Népszava.

Gyurcsány Ferenc DK-politikus (Facebook.com, 2011. október 20.)

 

Nálam jóval több érzéke van az emberekhez.

Gyurcsány Ferenc DK-politikus (Best Magazin, 2013. november 22.)

 

Nem tudom azt ígérni, hogy Dobrev Klárából nem lesz miniszterelnök.

Gyurcsány Ferenc DK-politikus (Klubrádió, 2017. július 11.)

 

Dobrev Klára már most akkora tapsot kapott, mint Gyurcsány Ferenc.

Dull Szabolcs újságíró a DK uniós kampánynyitójáról (Index.hu, 2019. április 14.)

 

Dobrev Klára megjelenése üdítően hat az uniós kampányban.

Gréczy Zsolt DK-politikus (ATV, 2019. április 17.)

 

 

komment

Médianapló - Miért érzi rosszul magát egy jóléti kivándorló?

2019. április 22. 10:35 - Zöldi László

Éjfél körül aludtam bele egy rádióműsorba, és hajnalban Szénási Sándor hangjára ébredtem. Az egyik legműveltebb magyar újságíró Donáth László evangélikus lelkésszel beszélgetett. Az interjú vége felé szóba került az ismert közéleti személyiség Anna nevű lánya is, aki az egyik párt, a Momentum alelnöke. Az édesapa büszkén beszélt róla. Bizonyára a másik lányáról is szívesen számolt volna be, de Mirjam nem került szóba. Igyekszem pótolni a hiányt.

2004 és 2011 között egy portált szerkesztettem, és néhány száz újságírással kacérkodó diák kéziratait gondoztam. Egyikük volt Donáth Mirjam, akiben szépírói adottságokat véltem fölfedezni. Leveleztünk, mintha telefonon is beszélgettünk volna, majd egyszer csak kiderült, hogy Amerikába költözött, onnan tudósította a Magyar Narancs online kiadását. Ottani közérzetéről rendszeresen írt, a magánérzete azonban csak most tárult föl előttem. Elolvastam Mások álma című könyvét, amely regénynek hatott. A „Javított utánnyomás 2” egy „jóléti kivándorló” tapasztalatait örökíti meg, akiről a szerző lábjegyzetben írta, hogy „Nem kényszerből menekülő.”

Vagyis migráns, írnám kapásból a Magyarországon immár megszokott kifejezést. Csakhogy a szerző függetleníti magát a kormányzati sugallatú beidegződéstől. Ő következetesen emigránsnak nevezi önmagát és a vele kapcsolatban lévőket. Azokat a magyarokat és nem magyarokat, akik keresik önmagukat a nyolcmilliós világvárosban, ahol „Senki sem érti egy New York-inál jobban a hibás angolt.” Portrékban részletezi az eredményt. Volt, aki megtalálta önmagát, és volt, aki nem. Ő úgy találta meg, hogy lassanként, fokozatosan leszámolt egy illúzióval. Hiába akar idegen nyelven újságíró lenni, talán sosem juthat el ama fokra, hogy anyanyelvi árnyaltsággal fogalmazza meg a véleményét.

Be kellett érnie a hír-újságírással, ami megfelelt a nyelvtudásának. Ilyen értelemben hétéves tengerentúli tartózkodása akár szakmai kudarcnak is felfogható. Igen ám, de a sikertelenséget a maga teljességében csak az anyanyelvén írhatta ki magából. A sors iróniája, hogy épp ezért arathatott győzelmet egy rokonszakmában. Pulitzer-díjas amerikai újságíró helyett magyar író lett belőle. A művelt Nyugatot megtapasztalt fiatal értelmiségiek kíméletlenül őszinte, egyszerre hangulatos és megrázó kiskátéját egyvégtében olvastam el. Alighanem azért érintett érzékenyen, mert hasonló korú lányom nemrégiben tért haza egy hat évig tartó jóléti kivándorlásból.     

10 komment

Médianapló - Orbán: "Én mindig szeretek világosan fogalmazni"

2019. április 21. 15:49 - Zöldi László

A jellemzések hetét hagyjuk magunk mögött. A nyilvánosság fórumain keresett vagy keresetlen szavakkal illették Ádert, Bayert. Dobrevet, Hofit, Lázárt, Orbánt és az ukrán Zelenszkijt is. Lefülelt mondatok.

 

Ha a néppártok nem állítják le a szélsőjobbot, akkor a jobbközép is a baloldal sorsára jut.

Végel László vajdasági író (Mozgó Világ, 2019/4.)

 

Dobrev Klárát a jobboldal állandóan Gyurcsány Ferencnéként emlegeti csak azért, hogy a mindennapi gyurcsányozását kielégítse.

Kardos András esztéta (Facebook.com, április 14.)

 

Lázár amúgy biztos jobb miniszterelnök lenne, mint Orbán.

Bozóki András szociológus, a Gyurcsány-kormány volt kulturális minisztere (24.hu, április 15.)

 

Én mindig szeretek világosan fogalmazni.

Orbán Viktor miniszterelnök (Miniszterelnök.hu, április 15.)

 

Önmagát újságírónak tartó pártalkalmazott.

Gábor György vallástörténész Bayer Zsoltról (ATV, április 15.)

 

Ma már egy senkiből is lehet valaki.

Halmosi Viktória influenszer (Facebook.com, április 15.)

 

Lehet változtatni, csak értelmesen kéne.

Boda Zsolt politológus, a Társadalomtudományi Kutatóintézet főigazgatója az MTA reformjáról (ATV, április 16.)

 

Áder János zöldre festi magát.

Vágó Gábor LMP-politikus (ATV, április 17.)

 

A véleményünk szabad, az információszerzés azonban mindennapos küzdelem.

Nagy Iván Zsolt újságíró (hvg.hu, április 17.)

 

A recept a sikerre az ellenzéki összefogás.

Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester (Szabolcs Online, április 17.)

 

Nincs, aki értelmesen képviselné a Fidesszel egyet nem értők hangját.

Kövér László Fidesz-politikus az ellenzékről (Magyar Hírlap Online, április 18.)

 

Aki nem fél, attól ezek félnek.

Tóta W. Árpád publicista (hvg.hu, április 18.)

 

Nincs más esély, mint egységesíteni az erőket.

Márton Roland szocialista politikus, az ellenzék székesfehérvári polgármester-jelöltje (Magyar Hang, április 18.)

 

Hofit nem a rendszer nevezte ki viccesnek.

Bödőcs Tibor humorista (Magyar Narancs, április 18.)

 

Minél feljebb kerül az ember a ranglétrán, annál több sz@r alakkal találkozik.

Hadas Krisztina riporter (168 Óra, április 18.)

 

A tűz már csak hab volt a tortán.

Szanyi Tibor szocialista politikus a Notre-Dame pusztulásáról (ATV, április 18.)

 

Szorgos, megbízható hajdúk öntik a harangokat.

Szele Tamás újságíró a kultúra, a sajtó és a divat kormányzati irányításáról (FüHü.hu, április 19.)

 

Azt tanultam meg Amerikában, hogy Isten odaadja a hajót, de ő nem fog helyetted evezni.

Téglás Zoltán amerikai magyar rockénekes (Magyar Nemzet, április 20.)

 

Napjainkban már szinte eltűnt a különbség a viccipari szakmunkások és a politikusok között.

Sebes György újságíró a Zelenszkij-jelenségről (Népszava, április 20.)

 

A szezon végén át kell gondolnunk ezt a „csak helyi játékost igazolunk” filozófiát.

Tóth István, a megyei I. osztályú szerencsi focicsapat edzője (Borsod Online, április 21.)

 

2 komment
süti beállítások módosítása