A vita terméketlen, de tanulságos. A Fidesz egyik szóvivője, Halász János tegnap sokadszor fejtette ki a hivatalos álláspontot, miszerint az ellenzék túlsúlyra tett szert a nyilvánosság eszközrendszerében, a médiában. Egy kereskedelmi tévé pedig megszólaltatta Urbán Ágnes médiakutatót, aki szerint a kormány befolyásolja a médiapiac 78 százalékát. Kijelentésére tegnap délután reagált Bolgár György egy közszolgálati jellegű kereskedelmi rádióban. Szerinte a kormánypártok rátették kezüket a média „csaknem 80 százalékára”. Az a baj ezekkel a megnyilvánulásokkal, hogy mindenki másról beszélt.
A Fidesz-politikus a média hatásából indult ki. Az ellenzéki túlsúlyt arra alapozta, hogy bizonyos médiumok feltűnően sok embert érnek el. Ilyenkor szokás az RTL Klub több milliós nézettségére és az Index félmillió körüli olvasottságára hivatkozni. Meg arra, amit a kormányzathoz közel álló Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (rövidítve KESMA) nemrégiben kirúgott elnöke úgy fogalmazott meg, hogy aki ad magára, az Index.hu-val és a hvg.hu-val kezdi a napját, a hetilapok közül pedig az ÉS-t és a Magyar Narancsot olvassa.
A Fidesz hivatalos álláspontjából hiányzik egy mozzanat. Az, hogy példánknál maradva az Indexet nemcsak a kormánypártok iránt ellenérzéssel viseltetők olvassák. Néha az a benyomásom, hogy a portál kommentfelületét a kormánypárti trollok uralják. Urbán Ágnes komoly ember, médiával foglalkozó közgazdász. Ő a 78 százaléknyi kormányzati túlsúlyt a reklámpiacból vezette le. Szerinte a KESMA viszi el a reklámtorta 40 százalékát, ehhez adódik még az alapítványhoz egyelőre nem csatlakozott tv2 és Rádió1 24,1 százaléka. A 77,8 százalék úgy jön ki, hogy a közszolgálati rádió és televízió könyveli el a hirdetési bevételek 13,7 százalékot.
Bolgár György abból vonta le a „csaknem 80 százaléknyi” következtetést, hogy a reklámpiaci arányokat azonosította a média számarányaival. A valóságtól elrugaszkodott okfejtésekben felismerhető a magyar politikai kultúra egyik rákfenéje. A folyamatból minden szereplő azt a számot, arányt ragadja ki, amely alátámasztja a mondandóját, és nem veszi figyelembe ama számokat, arányokat, amelyek hiteltelenítik az álláspontját. A címben föltett kérdésre ezért nem válaszolnék számokkal. Ehhez föl kéne mérni a mintegy nyolcezer sajtóterméket, amihez nincs elég pénz és apparátus.
Inkább azt állítom, hogy a hazai médiapiacon túlsúlyban van a kormányzat, ám az ellenzéke szívósan tartja hadállásait a minőségi médiumokban.