Bokros pártjáról az első megnyilvánulások kedvezőtlenek. A Magyar Narancs online kiadása szerint „Hat évig húzta.”, a Ripost szerint pedig „Nem hagyott mély nyomokat a hazai politikai életben.” Méltányosabb volnék a Modern Magyarország Mozgalomhoz és Bokros Lajoshoz is.

A Horn-kormány volt pénzügyminisztere másfél évtizednyi száműzetés után tért haza. Kiérlelt programmal jelentkezett, és kerített hozzá egy pártot is. De ha egy politikai szervezetet mozgalomnak neveznek, akkor alapítói nem döntötték el, vajon maradnának-e az elveiknél, amelyek esetleg népszerűtlennek bizonyulnak, vagy csak olyan mondanivalóval házalnak, amely tömegével hozza a szavazókat. Bokros Lajos szűk körben megjelent elemzéseiből egy decentralizált ország képe bontakozott ki. Miközben az összes parlamenti párt elsunnyogta az Európai Unió igényelte régiókat, ő föderalizálta volna az országot.

A politikai elit tagjai abból indultak ki, hogy ha hatalomra kerülnek, kiveszik részüket (rosszabb esetben sápjukat) a központi újraelosztásból. Bokros azért nem szállt nyíltan szembe velük, mert taktikai okból kimetszette elképzeléséből a decentralizációs mozzanatot. Holott épp ez teremtett volna lehetőséget arra, hogy nemcsak a baloldali és a Fideszből kiábrándult demokratákkal fogjon össze. Ama fideszes polgármesterekkel is, akiket zavar, hogy az állam beszedi az adókat, majd kegyként oszt vissza belőle. Ha azok a fránya régiók szednék be az adót, a gyűlésük dönthetné el a fejlesztés irányait is.

Például az északkelet-magyarországi régióban nem építenének miniszterelnöki óhajra stadiont Diósgyőrben, Debrecenben és Kisvárdán, hanem helyben döntenék el, hogy melyik legyen az a focicsapat, amely nemzetközi színvonalú stadiont érdemel. A felszabadult pénzt pedig arra fordítanák, hogy a teátrumok közül melyik érdemli meg a nemzeti színháznak kijáró emelt támogatást. Ugyanezzel a módszerrel nem a kormány osztaná el az uniós pénzeket, hanem Brüsszel egyenesen a régiókba utalná a támogatást, amelynek sorsát azok döntenék el, akik legjobban ismerik a körülményeket.

Ez lehetett volna az a közös nevező, mely világnézetre való tekintet nélkül összehozhatta volna a helyi erőket. A központosító magyar államot kétségkívül Orbán Viktor testesíti meg, de akadnak képviselői az ellenzéki pártokban is. Bokros Lajos pártjával a decentralizálás (föderalizálás) esélye búcsúzik; az, amit végül is nem vállalt föl. Ezért aztán a MoMá-ra ma már nincs szükség.