Éjfél körül aludtam bele egy rádióműsorba, és hajnalban Szénási Sándor hangjára ébredtem. Az egyik legműveltebb magyar újságíró Donáth László evangélikus lelkésszel beszélgetett. Az interjú vége felé szóba került az ismert közéleti személyiség Anna nevű lánya is, aki az egyik párt, a Momentum alelnöke. Az édesapa büszkén beszélt róla. Bizonyára a másik lányáról is szívesen számolt volna be, de Mirjam nem került szóba. Igyekszem pótolni a hiányt.

2004 és 2011 között egy portált szerkesztettem, és néhány száz újságírással kacérkodó diák kéziratait gondoztam. Egyikük volt Donáth Mirjam, akiben szépírói adottságokat véltem fölfedezni. Leveleztünk, mintha telefonon is beszélgettünk volna, majd egyszer csak kiderült, hogy Amerikába költözött, onnan tudósította a Magyar Narancs online kiadását. Ottani közérzetéről rendszeresen írt, a magánérzete azonban csak most tárult föl előttem. Elolvastam Mások álma című könyvét, amely regénynek hatott. A „Javított utánnyomás 2” egy „jóléti kivándorló” tapasztalatait örökíti meg, akiről a szerző lábjegyzetben írta, hogy „Nem kényszerből menekülő.”

Vagyis migráns, írnám kapásból a Magyarországon immár megszokott kifejezést. Csakhogy a szerző függetleníti magát a kormányzati sugallatú beidegződéstől. Ő következetesen emigránsnak nevezi önmagát és a vele kapcsolatban lévőket. Azokat a magyarokat és nem magyarokat, akik keresik önmagukat a nyolcmilliós világvárosban, ahol „Senki sem érti egy New York-inál jobban a hibás angolt.” Portrékban részletezi az eredményt. Volt, aki megtalálta önmagát, és volt, aki nem. Ő úgy találta meg, hogy lassanként, fokozatosan leszámolt egy illúzióval. Hiába akar idegen nyelven újságíró lenni, talán sosem juthat el ama fokra, hogy anyanyelvi árnyaltsággal fogalmazza meg a véleményét.

Be kellett érnie a hír-újságírással, ami megfelelt a nyelvtudásának. Ilyen értelemben hétéves tengerentúli tartózkodása akár szakmai kudarcnak is felfogható. Igen ám, de a sikertelenséget a maga teljességében csak az anyanyelvén írhatta ki magából. A sors iróniája, hogy épp ezért arathatott győzelmet egy rokonszakmában. Pulitzer-díjas amerikai újságíró helyett magyar író lett belőle. A művelt Nyugatot megtapasztalt fiatal értelmiségiek kíméletlenül őszinte, egyszerre hangulatos és megrázó kiskátéját egyvégtében olvastam el. Alighanem azért érintett érzékenyen, mert hasonló korú lányom nemrégiben tért haza egy hat évig tartó jóléti kivándorlásból.