A tegnapi bejegyzést szokatlan megértéssel fogadták a hozzászólók. Arról tűnődtem, vajon miért nincs nyelvvizsgájuk a szegényebb néprétegekből való diákoknak. A kommentelők kulturált módon értelmezték egy médiatanár töprengését, akinek a tanítványai közül körülbelül minden harmadik nem vehette át a máskülönben megérdemelt diplomáját. Hiányzott hozzá a középfokú nyelvvizsgája.

A hozzászólók nem vonták kétségbe, hogy a nyelvtanulásnál számít a családi háttér, a szociális szempontot azonban nem tartották olyan fontosnak. Úgy vélték, hogy a szegényes környezetből érkezőnek is lehet nyelvérzéke, és olykor az értelmiségi családból való is képtelen megtanulni angolul (vagy németül). Okfejtésükben van igazság, ám azt vitatom, hogy a nyelvérzék épp olyan adottságnak tekinthető, mint a ma már magától értetődő számítástechnikai felkészültség. Az a benyomásom, hogy egyik sem magától értetődő.

1993 ősze óta tanítok. Az első néhány évben nem kérhettem digitális úton a szemináriumi dolgozatokat, mert csupán a hallgatóság kisebbik része használt számítógépet. A történet folytatása már Nyíregyházához kötődik. A Horn-kormány döntött a főiskolai kampusz felépítéséről, majd az első Orbán-kormány idején adták át rendeltetésének a korszerű épületegyüttest. Az avatási ünnepségen egymás mellett állt Magyar Bálint volt és Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter. Közös munkájukat minősíti, hogy a főépület földszintjén, a könyvtárban 225 számítógép várta a diákokat.

Az északkelet-magyarországi kisvárosokból és falvakból érkezett hallgatók hetek alatt megbarátkoztak a világhálóval. Hamarosan mindegyikük digitális üzenetben küldte a szemináriumi dolgozatát, hogy a következő kedden, immár a kézirat ismeretében beszélhessük meg az erényeit és a hibáit. Alapítottunk is egy diákportált, ahol a legjobb írások megjelenhettek. Csakhogy júniusban kezdődött valami, ami szeptemberig tartott. Levizsgáztak és hazautaztak a főiskolások, a kézirat-kínálat pedig minimálisra szűkült. A legtöbbjüknek ugyanis nem volt otthon számítógépe, az arányukat kétharmadnyira becsülöm.

Közülük került ki nagyjából minden második, aki aztán nem vehette át a diplomáját, mert hiányzott hozzá az idegen nyelvi vizsgája. Azóta persze már van saját számítógépe, és a világhálón számolt be sorsának alakulásáról. Arról például, hogy Nagy-Britanniában és Hollandiában egész jól megtanult angolul, a számítástechnika és a nemzetközi érintkezés nyelvén.