Napra pontosan 71 éve halt meg. Nem érhette meg azt a sajtóhibát, amelyet Takács Róbert sajtótörténész a Népszava „legnagyobb botrányának” nevezett.

Az már én fűzöm hozzá, hogy Sztálin megbetegedett, és erről a szakszervezeti lap részletesen számolt be. Az 1953. március 6-i szám címoldalán kezdődött a névtelen cikk, amelynek első mondata ez volt: „Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről.” Az Államvédelmi Hatóság azonnal mozgósította az embereit, akik megpróbálták begyűjteni az újságárusoknál föllelhető példányokat. 45 ezer darabot sikerült is.

Dési János újságíró kollégám utánajárt a részleteknek, mert gyanította, hogy a Népszava akkoriban jóval nagyobb példányszámban jelent meg. Arra jutott, hogy a vidéki kiadást korábban nyomtatták ki, hogy elérje a hajnali postavonatot. Ezért a sajtóhibát tartalmazó példányokat csak a fővárosi és a Budapest környéki standokról szedhették össze. Elég sok hibás példány jutott el az olvasókhoz, az újsággyűjtő ínyencek örömére.

Érdekesek az irodalmi visszaemlékezések. Például Halász Péter és egy másik író, Vajda Albert is a nyugati emigrációban emlékezett a történtekre. Tévedtek abban, hogy az inkriminált elírás gyászkeretben és nekrológ gyanánt látott napvilágot. Az másnapi fejlemény, amikor Magyarországon hivatalosan is bejelentették Sztálin halálhírét. Akkor már nagyon odafigyeltek a Népszava munkatársai. Nem mintha március ötödikéről hatodikára virradóra nem figyeltek volna oda.

 A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy hatfős csapat nézte át az ólomsorokból kinyomtatott kefelevonatot. A nyomdai szerkesztő lelt is két apró hibát. Például a „megrendüléssel” szóban halványnak vélte az e és az ü betűt. Az Athenaeum Nyomda legjobb kéziszedőjével újraszedette az ólomsort. Igen ám, de régi sajtótapasztalat, hogy az újraszedés súlyosabb hibalehetőséggel kecsegtet. Ez következett be.

Szakmai szempontból csakugyan botrányos sajtóhiba jelent meg, de ez nem vált nyilvánvalóvá a közvélemény számára. A történteket ugyanis nem verték nagydobra a hatóságok. Ezzel magyarázható, hogy leginkább az emigrációban élők írtak róluk - elszigetelt helyzetükből adódóan pontatlanul. A pontatlanság azonban azokat is megkísértette, akik a rendszerváltás után foglalkoztak vele. Érdekes példa egy neves irodalomtörténészé, aki úgy „nézett utána” a részleteknek, hogy az elírást a Szabad Népnek adományozta.

Ami pedig a felségsértéssel felérő sajtóhiba elkövetőit illeti, hármójuk közül Gyertyán Ervin írta a névtelen cikket. Az ÁVH-sok megtalálták a kéziratot, amelyet „megrendüléssel” továbbított a szerző. Ha vétkesnek találták volna, akkor a vádpont, a „népi demokratikus államrend elleni izgatás” akár kötéllel is járhatott volna. Gyertyán ugyanis Franciaországban járt egyetemre, márpedig a Rákosi-korszakban a Nyugat-Európában szerzett diploma nem számított életbiztosításnak. Kollégám és barátom Lidérc és ingovány című könyvében megírta, hogyan élte meg a Népszavában történteket.

Ama bizonyos nyomdai szerkesztőt, Bodó Bélát, aki újraszedette a csaknem végzetes ólomsort, 1953. június 16-án 10 hónapnyi börtönre ítélték. A büntetést fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság 5 hónapnyira csökkentette. 1957 elején „bűncselekmény hiányában” rehabilitálták, és az Esti Hírlap szerkesztője lett. Közben, a sajtóból átmenetileg száműzöttként írt öt Brumi-könyvet és Brumi bácsi sorozata ma is a gyermekes szülők egyik kedvenc esti olvasmánya.

Hármójuk közül a legkevésbé ismert Gerő Ákos neve. A Ki kicsoda a nyomdaiparban? című lexikon nem is tud róla. A Magyar Médiatörténet című kézikönyvben viszont ez olvasható: „Az Athenaeum linó-szedője, aki az emlékezetes 1953-as ’megrendeléssel’-t elkövette, börtönbüntetésre ítélték.” Mint Bodó Bélát, őt is 10 hónapnyira, ezt enyhítették 5-re. Szintén rehabilitálták, és a Zrínyi Nyomda művezetői székéből vonult nyugalomba.

Tíz mondat egy „súlyos” sajtóhibáról

A lap szerkesztője azt írta, hogy a vörös diktátor után „mélyen megrendült gyásszal” bánkódik egész Magyarország. Ehelyett ez a szöveg jelent meg a gyászkeretben, nagy betűkkel a lap első oldalán: „Mélyen megrendelt gyásszal bánkódik a magyar munkásság”. A detektívek előkotorászták a kéziratot, amely a vörös újság szerkesztőjének szerencséjére nem tartalmazott sajtóhibát. De a szövegszedés igen, így hát a szedőt vitték börtönbe.” (Californiai Magyarság, 1953. május 22.)

Ezért a kis elírásért egyszer valaki elvesztette az állását, és a börtönt is megismerte. (Moldova György író, Népszabadság, 1970. október 4.)

A lap címoldalán Sztálin gyászkeretes képe alatt fájdalmas hangú cikket közölt. Első mondatát sosem fogom elfelejteni: „Az egész magyar nép mélységes megrendeléssel fogadta Sztálin halálát.” (Vajda Albert emigráns író a Népszaváról, Új Világ, 1979. december 14.)

A cikk ezzel a mondattal kezdődött: „A magyar nép mélységes megrendeléssel értesült Sztálin elvtárs haláláról”. Barátom koránkelő volt, és így sikerült egy példányt szerezni a budapesti Népszava 1953. március 3-i számából, amelyet azután pillanatok alatt riadókülönítmények szedtek össze, kobozták el. A sajtóhiba egyesek számára szomorú következménnyel járt, az ügyeletes szerkesztőt - és ki tudja, hogy vele együtt a nyomdai személyzet tagjai közül hányat - azonnal letartóztattak. (Halász Péter emigráns író, Amerikai Magyar Népszava, 1983. április 8.)

Sztálin halálakor így kezdődött a Népszava nekrológja: „Mélységes megrendüléssel vette tudomásul Magyarország dolgozó népe Sztálin elvtárs halálát.” Balszerencséjére akkor éppen ő volt a soros tördelőszerkesztő. A slussz lázas sietségében hibás korrektúrasor került az anyagba, s a lap ilyen szöveggel került az olvasók kezébe: „Mélységes megrendeléssel…”, stb. Bodó Béla, amikor a Markóból kikerült, Hartán raboskodott, ahol madárijesztőként kereplővel riogatta a varjakat. (László István Péter újságíró, Magyar Sajtó, 1991. augusztus 19.)

Az ügyeletes olvasószerkesztő, vagyis Brumi bácsi talált egy betűhibát, ezért a sort Gerővel, a nyomdásszal újraszedette. Ilyenkor azonban könnyen tud keletkezni egy másik hiba. Így történt, hogy a Népszava olvasói a Féltő szeretettel fordul hazánk népe Sztálin elvtárs felé címet viselő közleményből megtudhatták, hogy Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről az egész magyar nép mélységes megrendeléssel értesült. (Bächer Iván író, Népszabadság, 1993. január 16.)

Gerő vállalta, hogy ő szedte 1953-ban az inkriminált sort: „Sztálin elvtárs temetésén megrendelve álltak…” Nekem ezt ő így magyarázta: Tudod, abban az időben sok kereskedelmi nyomtatványt szedtem, amelyben sűrűn előfordult a megrendelés szó. Akkor az egész ország traumába esett, a gyorsolvasásnál ez a szó így ugrott be. Tipikus szedőhiba: a szó első kettő és negyedik szótagja megegyezik, csak a harmadik szótagnál csúszott be az ü betű helyett az e. (Kútfalvi Oszkár, a Zrínyi Nyomda nyugalmazott revizora, Typographia, 1996/március)

Magyarországon botrányt okozott a Népszava egyik ezzel kapcsolatos közleménye. A Gyertyán Ervin fogalmazta szövegbe sajtóhiba csúszott, s így jelent meg: „Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről”. A felelőssé tett ügyeletes szerkesztőt, Bodó Bélát, a Brumi Mackóvárosban íróját hamarosan letartóztatták.” (Pethő Tibor újságíró, Magyar Nemzet, 2013. március 2.)

A vizsgálat feltárta, hogy mindez a nyomdai munkálatok végső fázisában történt, amikor már a hatfős, megerősített szerkesztői olvasóbrigád és a szerkesztőség vezetéséből jelen lévő Gábor Pál is megnézte a kefelevonatot. Az ominózus részt újraszedették, a hiba itt csúszott be, amit ez inspekciós olvasószerkesztő, Bodó Béla nem vett észre - a felelősség őt terhelte. (Takács Róbert sajtótörténész, Médiakutató, 2013/4.)

A Szabad Nép 1953-ban, Sztálin halálára írott vezércikkének a címe Megrendült helyett Megrendelt szívvel jelent meg. Tudatos hatalomcikizés vagy szedési hiba folytán. De Sztálin gyásza országos röhejbe fulladt. (Szalay Károly irodalomtörténész, Magyar Demokrata, 2016. július 27.)

Németh Péter tegnap este megtörte a csendet. Azt fejtegette, hogy a lemondott államfő, Novák Katalin utódját”viharos gyorsasággal” választották meg, bár a múltjában akadnak érdekes kérdések. A veterán újságíró ama botrányra utalt, amely nemcsak az újdonsült köztársasági elnököt hozta kínos helyzetbe, hanem az őt megválasztó kormánypárti képviselőket is.

Kár, hogy amit Sulyok Tamás sebezhetőségéről mondott a Népszava főszerkesztője, azt nem a saját lapjában adta közre, hanem az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Azóta újabb néhány óra telt el, és éppen túl vagyok a Népszava mai számán. Az egyetlen ellenzéki napilapban rövid beszámoló jelent meg az új államfő első hivatali napjáról. Az apja nemzeti szocialista (náci) múltjáról azonban változatlanul nem olvasható álláspont  a Népszavában publikáló véleményformálók tollából.

Igaz ugyan, hogy hétfőn megjelent Sulyok Tamásról egy karikatúra, mely akár a botrányhoz is kapcsolható. Mindazonáltal ez nem betűkből összerótt elemzés, értelmezés, értékelés. A cikkírók (publicisták) immár öt napja hallgatnak a botrányról. Vagy lehetséges, hogy hallgatásra kényszerülnek? Köztük a főszerkesztő is, aki azért kénytelen a nyilvánosság más fórumán utalni a köztársasági elnök furcsa elszólására, mert a saját lapjában nem írhatja meg?

A Népszava figyelmes olvasója egyelőre csupán annyit tudhat az országszerte elég nagy visszhangot kiváltó ügyről, hogy a Lapszél-rovatban kétszer húsz sornyi címes hír látott napvilágot arról, vajon más orgánumokban hogyan értelmezik az új államfő kacifántos családi történetét. Ebben az értelemben a patínás újság eleget tesz ugyan elemi tájékoztatási kötelezettségének, a történtek értékelésére azonban már - vagy még? - nem vállalkozik. A jelenséget észrevette és szóvá tette a botrány kezdeményezője is.

Bolgár György, a Klubrádió legismertebb munkatársa olvasott egy tavaly megjelent Sulyok-interjút. Az alkotmánybíróság akkori elnöke kifejtette egy kolozsvári magyar portál digitális felületén: „1946-ban édesapámat távollétében halálra ítélte a népbíróság. Tíz évig bujkált Magyarországon papírok nélkül, hogy elkerülje a bitófát.” (Krónika.ro, 2023. augusztus 24.) A műsorvezetőnek gyanús volt a mondat, ezért nyilvánosan kérte meg Karsai László professzort, hogy nézzen utána a részleteknek.

A történész múlt pénteken, március első napján jelentkezett az eredménnyel. Az idézett mondat minden részletét cáfolta. Bolgár ismét interjút készített vele. Ami pedig pénteken megjelent és elhangzott, az nagyot szólt ugyan, a lavina azonban mégis nehézkesen indult meg. Az persze érthető, hogy a kormánypárti sajtó hallgatott róla. Az ellenzéki sajtó visszafogottsága pedig csak részben magyarázható azzal, hogy péntek este már nem lehetett a történtekről cikket írni, majd becsempészni a szombati számba.

A digitális és az elektronikus sajtónak még ennyi mentsége sincs. Bolgár György számon is kérte a hallgatást az ATV-n és a Telexen. Bár az utóbbiról megjegyezte, hogy csak a negyedik napon szólalt meg az ügyben, és közölte egy másik történész írását. Azt pedig még tegnap délután se tudta, hogy az ATV hétfő esti, Öt című műsorában a stúdióvendégek részletesen foglalkoztak a botrány történelmi hátterével.

Témánk lehetne, hogy a Telex és az ATV miért várt több napot is az értelmezéssel, holott a közlés technikai szempontjából könnyebb helyzetben voltak, mint a hagyományos sajtó 150 éve alapított képviselője, a Népszava. De most inkább az érdekel, hogy ha tegnap este végre megszólalt a Népszava főszerkesztője, akkor legalább a mai lapszámban miért nem olvashattunk bármi vélemény-félét a Sulyok Tamás körüli botrányról. S van itt még egy másik kérdés is.

Vajon Bolgár György felsorolásából miért maradt ki a Népszava? Miért nem kérte számon rajta is a hallgatást, vagy legalábbis a kormánypárti botrány ellenzéki újsághoz méltatlan kezelését? Az utóbbi kérdésre könnyebb válaszolni. A klubrádiós műsorvezető tapintata alighanem azzal magyarázható, hogy rovata van a Népszava szombati számaiban. Ő az egyetlen magyar újságíró, aki már a múlt hét elején sejtette, hogy vaj van a köztársasági elnökjelölt fején. S mert kezdeményezte is a nyilvános vitát, a rovatában akkor is foglalkozhatott volna vele szombaton, ha „csak” pénteken robbant ki a botrány.

Azért persze már nem felel, hogy a patinás napilap tőle függetlenül is értelmezhette volna a hétfői, a keddi, vagy üsse kő: a mai számban az újdonsült köztársasági elnök botrányos elszólását. Ezt azért firtatom, mert néhány hónapja a Népszava egyik munkatársa, Szalai Anna szakmai kitüntetésben részesült, és ebből az alkalomból fogalmazta meg a szerkesztőség ars poeticáját: „Feladatunk, hogy leírjuk azt, amit nem szeretnek olvasni a hatalmon lévők.” (Népszava, 2023. szeptember 9.)

E feladatnak Sulyok Tamás esetében nem tett eleget az újság. Ennek okát az anyagi helyzetében, a finanszírozási gyakorlatában vélem fölfedezni. A bevétel nagyjából felét, több százmillió forintot az állami cégek és a kormányzat hirdetéseiből kapja az immár csak egyetlen ellenzéki napilap. Nélkülük meg kéne szűnnie. Félő, hogy az életben maradásért most a hallgatásával kell fizetnie.

Tíz mondat Sulyok Tamásról

Politikai arcél nélküli, a széles nyilvánosság számára kevéssé ismert jelöltet választott a kormánypárt a köztársasági elnöki székbe, akinek vélhetően nincs takargatnivalója. (R. Kiss Kornélia újságíró, Magyar Hang, 2024. március 1.)

Mondjuk azt, hogy fabulázik! (Karsai László történész, Klubrádió, 2024. március 1.)

Igaz-e, hogy hazudott a családja múltjáról, legfőképpen a nácibarát édesapjáról? (Kálmán Olga DK-politikus, Klubrádió, 2024. március 1.)

Kiábrándító lehet, hogy Orbán megint egy erkölcsileg alkalmatlan embert jelölt elnöknek. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2024. március 2.)

A Schmitt Pál és Novák Katalin fiaskók után érik az újabb botrány. (Lázár György Amerikában élő mérnök, Újnépszabadság.com, 2024. március 3.)

Ha voltak is apró csúsztatások Sulyok Tamás interjújában, azt nevezik családi legendáriumnak. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, ATV, 2024. március 4.)

Az egykori alkotmányőr a számára ismert igazságot adta elő. (Petri Lukács Ádám publicista, Mandiner.hu, 2024. március 5.)

Ismerte-e Ön valójában édesapja igazi történetét? (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2024. március 5.)

Valótlan állítást tett. (Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter, ATV, 2024. mércius 5.)

Szinte fű alatt lépett hivatalba. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, 2024. március 5.)

A Blikk szerkesztője Barna L. Róbertet küldte a Parragh László nevéhez köthető kamara évnyitójára. Az újságíró tegnap terjedelmes tudósítást adott le a lapjának Orbán Viktor beszédéről. Majd egy második cikk reményében fölvette a kapcsolatot a miniszterelnök sajtófőnökével. Azt firtatta, vajon jól van-e országunk első embere. Úgy hallotta, mintha „kissé rekedtes” volna a hangja. Havasi Bertalan így válaszolt: „A miniszterelnök hivatalból mindig egészséges.”

A semmitmondó felelet okát nem kutatom. A tudósító se tette, inkább arról tűnődött a nyilvánosság bulváros fórumán, hogy Orbán ritkán jelentett beteget, utoljára talán 2019-ben. Majd a miniszterelnök legújabb kori működésében szórványosan előforduló jelenségnek minősítette a torokköszörülést. Erről más a tapasztalatom. Orbán Viktor rendszeresen reszeli a torkát, ha szabadon beszél. Ha viszont felolvassa az előre megírt szöveget, akkor szinte sohasem krákog.

Mielőtt ebből bármiféle következtetést vonnék le, érdemes tisztázni: a varjaktól kölcsönzött krákogás azt jelenti, hogy valaki rekedtes hangon fejti ki az álláspontját. A népnyelv tapintatosabban fogalmaz. A torokköszörülést tájaktól függően cirákolásnak, harákolásnak hertyegésnek, kerregésnek nevezi. Miniszterelnökünknél akkor figyeltem föl erre a jelenségre, amikor 2021 nyarán a péntek reggeli interjúk hajdani készítője, Nagy Katalin elment szabadságra, és Wolf-Nagy Tünde helyettesítette.

A két rádiós közt az volt a különbség, hogy a rutinosabb újságíró megelégedett a mikrofonállvány szerepkörével, beletörődött a helyzetbe, és felkérdezte a neves interjúalanyt. A helyettesítő újságíró pedig a megszokottnál hosszadalmasabb okfejtésekbe bonyolódott, és akaratlanul is türelmetlenségre, feszengésre késztette a kormányfőt. Akik nemcsak hallgatták a beszélgetéseket, hanem látták is a világhálón, érdekes jelenséget figyelhettek meg.

Orbán Viktor nézi az előtte lévő papírhalmazt, amely az előzetesen megállapodott témakört tartalmazza. Aztán kortyol egyet a pohárból, ezzel is eltelik néhány másodperc. Szemmel láthatóan tűkön ül, majd megköszörüli a torkát, és válaszol az olykor csakugyan nehezen kibogozható kérdésre. Akadt olyan interjú, a 2021. július 17-én elhangzott, amelynek 26 percét 7.33 és 7.59 között az ország első embere 34-szer törte meg a krákogással. Ez azóta is az egyéni csúcsa.

Amióta Törőcsik Zsolt készíti vele a péntek reggeli interjúkat, nem is annyira Nagy Katalin, mint inkább Wolf-Nagy Tünde gyakorlatát követi. Az ellentmondás pedig abból fakad, hogy a miniszterelnök ama politikusok közé tartozik, akik a legszívesebben önmagukkal készítenének interjút. Holott éppenséggel kéznél volnának a kérdezősködéssel megbízott állami újságírók is. Csakhogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évadnyitóján nem interjú készült vele. Jegyzetből ugyan, de szabadon beszélt 38 percig. Közben tízszer köszörülte a torkát.

Ez sem kevés persze, talán még felső légúti fertőzéssel is magyarázható. Bár inkább lélektani beidegződésnek nevezném.             

Tíz mondat Orbán Viktortól (YouTube.com, 24.03.04.)

Nem orosz és nem ukrán szemüveg van rajtam, hanem magyar.

A nyugati világ tulajdonképpen senkit sem érdeklő, félhomályos, poros perifériája lettünk.

A Nyugat részei vagyunk, de nem választjuk le magunkat a világ keleti részéről.

Minden európai nagykapun van egy kiskapu.

Azért tartják a miniszterelnököt, hogy a gazdaságpolitika mögül a józan paraszti ész ne tűnjön el.

Hagytuk, hogy 2010 és 2020 között az emberek, a vállalkozók keressenek.

Egyelőre többet költünk, mint amennyit keresünk.

Úgy nem lehet élni, hogy megint mindig mások keressenek rajtunk.

A 2020-24 közti válság nem zúzta szét, nem törte össze a magyar gazdaságot.

A mostani pozíció egy javulási folyamat időközi állomása. 

A kegyelmi botrány negyedik hetében Lázár János MZP-zett, Kocsis Máté hordázott, Demeter Szilárd gettózott, Gyurcsány Ferenc sulyokozott, Szörényi Levente novákozott, Nagy Bandó András pedig nagyferózott.

Facebook-kommentből nem lesz rendszerváltás. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, február 25.)

A DK teljes érdektelenségbe fulladt tüntetést volt képes összetrombitálni. (Fekő Ádám újságíró, magyarnarancs.hu, február 26.)

A „tüntetők” átlag életkora úgy 150 év volt. (Bruck András publicista, Facebook.com, február 26.)

Még néhány ilyen félresikerült ellenzéki akció, és Orbán Viktor megmenekül a kegyelmezési botránytól. (Nagy Attila Tibor politológus, Index.hu, február 26.)

Elnök úr! A horda nem nyugszik. (Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője az ellenzék zajongásáról, Hír TV, február 26.)

Az a kép alakult ki, hogy Orbán Viktor verőlegénye vagyok. (Szakács Árpád publicista, Ultrahang Plusz, február 26.)

Nem az szorul indoklásra, hogy valamit miért hoznak nyilvánosságra, hanem az, hogy valamit miért nem. (Majtényi László volt ombudsman, Népszava, február 27.)

Az influenszerek közönsége utólag nőtt, a pártok tüntetésének publikuma pedig csökkenni kezdett. (Cs. Bálint Andrea DK-s aktivista, Újnépszabadság.com, február 28.)

Ha könnyű a tananyag, mesélni kell. Ha nehéz, elemezni. (Ujlaky István történelemtanár, Népszava, február 28.)

Ha az amerikaiak bármit csinálnak, szeretnek elsők lenni. (Borsos Szabó Edina Egyesült Államokban dolgozó kézilabda-edző, Sport1, február 29.)

Katalin komoly minőséget képviselt. (Szörényi Levente zeneszerző a volt köztársasági elnökről, Mandiner.hu, február 29.)

Szerencséjük a fővárosiaknak, hogy nagy különbség van Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely között. (Lázár János Fidesz-politikus, YouTube.com, február 29.)

A kultúra olyan, mint a beton alól feltörő fűszál. (Hajdú Szabolcs filmrendező, Magyar Narancs, február 29.)

A széles nyilvánosság számára kevéssé ismert jelöltet választott a kormánypárt a köztársasági elnöki székbe, akinek vélhetően nincs takargatnivalója. (R. Kiss Kornélia újságíró Sulyok Tamásról, Magyar Hang, március 1.)

Igaz-e, hogy hazudott a családja múltjáról, legfőképpen a nácibarát édesapjáról? (Kálmán Olga DK-politikus Sulyok Tamáshoz, Klubrádió, március 1.)

Kiábrándító lehet, hogy Orbán megint egy erkölcsileg alkalmatlan embert jelölt elnöknek. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Sulyok Tamásról, Facebook.com, március 2.)

Orbán bármire képes. (Palotás János volt MDF-politikus, Népszava, március 2.)

Kormánybuktató szándékaik érdekében fújták föl a kegyelmi ügyet olyan méretű botránnyá, amivel azt gondolták, magát Orbán Viktort is be lehet sározni. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, március 2.)

A gettólogika gyengíti a magyar kultúrát. (Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum újdonsült főigazgatója, Magyar Nemzet Online, március 2.)

A Kossuth-díjjal nemcsak kiszúrták a szemét, de meg is vakították. (Nagy Bandó András publicista Nagy Feróról, Újnépszabadság.com, március 3.) 

Csurka megismerése segítene dekódolni a NER-t. (Vas Gábor publicista, magyarnarancs.hu, március 3.)

A Népszava tegnapi számában érdekes interjú jelent meg a kegyelmi botrányról. Czene Gábor készítette Róna Dániel politológussal. A 21. Kutatóközpont igazgatója fanyar, ironikus stílusban szokott megszólalni az ATV vitaműsoraiban. Az egyetlen ellenzéki napilap hasábjain hasonló húrokat pengetett, megbízhatóan igazított el bennünket a szövevényes ügy rejtelmeiben. Szinte röstellem, hogy nem az érdemi és alapos megállapításait idézem, hanem a bakiját. Pontatlansága a korrektségéből származik.

Novák Katalin kegyvesztési folyamatában jelentőségre tett szert az úgynevezett selyemzsinór-jelenség. Országunk első embere február 8-án fordult 1,2 millió fészbukos követőjéhez. Megemlítette öt gyerekét és négy unkáját, majd őket féltve jelképesen miszlikbe vágta a pedofilokat. Ezt mondta: „A kormány nevében benyújtottam egy alkotmánymódosítást, amely lehetetlenné teszi, hogy kiskorú gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmény esetén az elkövető kegyelmet kaphasson.” Korlátozta tehát a köztársasági elnök kegyelmi jogkörét.

A világhálón megindultak az értelmezések, közülük a legnagyobb visszhangot Török Gábor megnyilvánulása váltotta ki. Néhány perccel a miniszterelnöki bejelentés után föltett az üzenőfalára egy gurigányi, zöld színű selyemzsinórt. Erre mondta a tegnap megjelent interjúban Róna Dániel: „Orbán Viktor nem egyszerűen csak elengedte a köztársasági elnök kezét, hanem - ahogyan Török Gábor politológus írta - megküldte neki a selyemzsinórt.” Az interjúalany sportszerű módon akarta kiemelni a pályatárs elsőségét.

Igen ám, de közben az ’írta’ kifejezést használta, márpedig Török Gábor megnyilvánulását nem betűk alkották. A számítógép képernyőjén függöny szét-- és összehúzására alkalmas selyemzsinór jelent meg. A sietség terméke. Török Gábor tisztában volt azzal, hogy ha az ismert elemzők közül a legelsőként szólal meg, akkor az ő rendhagyó bejegyzését értelmezik majd a legtöbben. Számítása bevált, a furcsa megnyilvánulást több százan kommentelték. A hozzászólók között kommentálók is akadtak. A kommentálás szakemberek megjegyzése, a kommentelés nyúlfarknyi, érzelmekről árulkodó zsigeri közlés.

A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy Török Gábor miért választotta a gurigás megoldást. Elmondta a 24.hu munkatársainak. Időrendbe szedtem, hogy a digitális újságírók mikor és hogyan idézték a selyemzsinóros álláspontját. Kirajzolódik belőlük, hogy miként ment végig az online sajtón a gurigás értelmezés, melynek az illusztrációját a közismert politológus a világhálóról kutyafuttában választotta ki. Ha alaposabban körülnézett volna, találhatott volna több grafikát a középkori török állam talán legjellegzetesebb kivégzési módjáról.

Elismerem persze, hogy Török Gábornak sietős volt a dolga, ezért a törökös grafikák helyett beérte a zöld színű függönyzsinórral. Az online sajtó munkatársai azonban, akik utána értelmezték a figyelemre méltó fejleményt, igazán megengedhették volna maguknak, hogy a guriga helyett korabeli grafikával érzékeltessék a kegyvesztett magyar köztársasági elnök jelképes sorsát.      

Tíz mondat a selyemzsinórról

Török Gábor politikai elemző elemzés helyett ezúttal egyetlen képpel kommentálta Orbán Viktor bejelentését. Ezzel a képpel. (Plankó Gergő újságíró egy köteg selyemzsinórról, 444.hu, 2024. február 8., 17.02.)

Török Gábor balliberális politikai elemző „elemzés” helyett ezúttal egyetlen képpel kommentálta Orbán Viktor bejelentését. Ezzel a képpel. (Vadhajtás.hu, 2024. február 8., 17.50)

Török Gábor egy guriga selyemzsinórt posztolt Orbán Viktor kegyelmi ügyről szóló bejelentése után. (hvg.hu, 2024. február 8., 17.57)

Török Gábor politológus, egyetemi docens kommentár nélkül egy selyemzsinór képét posztolta Orbán bejelentése után. (Papp Attila újságíró, 24.hu, 2024. február 8., 18.20)

Török Gábor egy selyemzsinórral kommentálta Orbán Viktor bejelentését. (HírKlikk.hu, 2024. február 9., 7.10.)

Török Gábor selyemzsinórral kommentálta Orbán Viktor bejelentését. (Pécsi Stop, 2024. február 9., 07.10.)

A Demokratikus Koalíció ifjúsági aktivistái egy köteg selyemzsinórt vittek a pedofilsimogató Novák Katalin köztársasági elnök hivatalához, a Sándor-palotához. (Bernhardt Bettina újságíró, Közbeszéd, 2024. február 9.)

Török Gábor politikai elemző egy selyemzsinórt posztolt ki, ezzel jelezte, hogy a köztársasági elnöknek távoznia kell. (Szilágyi József szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2024. február 11.)

Amikor kirakta a selyemzsinórt a Facebookra, akkor csak Orbán Viktor szavait fordította le? (Bita Dániel és Pető Péter újságírók Török Gáborhoz, 24.hu, 2024. február 16.)

Hirtelen nem volt jobb ötletem, mint keresni egy selyemzsinórt - egyszerűbb volt, mint gyorsan írni valamit. (Török Gábor politológus, 24.hu, 2024. február 16.)

A Fidesz-kormány a MIÉP-et használja szellemi verőlegényként. (Fodor Gábor SZDSZ-politikus, Vas Népe, 2002. január 31.)

Napjaink szellemi verőlegényei nem kezdők: már a Kádár-korszakban is tették a dolgukat. (Tóth Gy. László politológus, Magyar Nemzet, 2005. január 6.)

Itt aztán szokás szerint tegezésre vált, ahogyan az illik is egy verbális verőlegény stílushoz. (Mester Ákos újságíró Bayer Zsolt publicistáról, 168 Óra, 2011. január 27.)

G. Fodor Gábor, a verbális verőlegény. (Bíró Marianna és Szánthó Péter újságírók a 888.hu hírportál főszerkesztőjéről, Népszava, 2016. február 24.)

Orbán Viktor háztáji verőlegénye. (Gál J. Zoltán újságíró Németh Szilárd Fidesz-politikusról, Vasárnapi Hírek, 2017. január 14.)

Mérnökből lett szenvedélyes verőlegény. (Bruck András publicista Palkovics László innovációs és technológiai miniszterről, Facebook.com, 2019. február 14.)

Balliberális szellemi verőlegények 2013 őszén virtuálisan meglincselték a miniszterelnököt. Orbán Viktort rendszeresen előnytelen, torzított képen jelenítik meg. (Bartha Pál nyugalmazott erdőmérnök, Magyar Nemzet, 2021. június 3.)

Orbán Viktor néhány szellemi verőlegényt küld be az arénába, olyanokat, mint Deák Dániel vagy Deutsch Tamás, de a valódi vitákat messze elkerüli. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2021. augusztus 28.)

Varga Judit a kormány verőlegénye volt. (Zöldi László újságíró, Medianaplo.blog.hu, 2023. július 1.)

Az a kép alakult ki, hogy Orbán Viktor verőlegénye vagyok. (Szakács Árpád publicista, a KESMA-sajtó megyei lapokat ellátó egységének volt főszerkesztője, Ultrahang Plusz, 2024. február 26.)

Závecz Tibor közvéleményt kutató szociológus. Társadalomtudományi felkészültségét igénybe veszik a tévések is, tegnap este például az Egyenes beszéd című atv-s adásba hívták meg. Azt fejtegette, hogy Orbán Viktor befelé beszél. Az úgynevezett kegyelmi ügy felelőseit, Novák Katalint, Varga Juditot és Balog Zoltánt ugyanis a botrány kirobbanása óta nem nevezi meg. Csak utalgat rájuk.

Ha szóba kerülnek a nyilvánosság fórumain, akkor mindig kitalál valamit a jellemzésükre. Novák Katalint például következetesen Elnök Asszonynak titulálja, a vezeték- és keresztnevét azonban nem veszi a szájára. A miértről röpke vita alakult ki. A másik stúdióvendéggel és a műsorvezetővel sikerült is összehozni azt a jelenséget, amely úgy fogalmazható meg, hogy országunk első embere a legritkább esetben nevezte meg Márki-Zay Pétert és Gyurcsány Ferencet is. A már-már teljhatalmú miniszterelnök tudatosan él a névtelenségre való lefokozás eszközével.

Próbáltam utánanézni legalább az Orbán-Gyurcsány kapcsolatnak. Nos, a jelenlegi kormányfő még a rendszerváltás előtt keresztnév nélkül említett egy Gyurcsány nevű KISZ-vezetőt, akit egyedül érdemes komolyan venni a politikai ellenfelei közül. Aztán eltelt tizennégy és fél év, mire az időközben gyárakat privatizáló Gyurcsány Ferenc milliárdos lett, és újra rákapott a politikára. 2004 őszén Orbán Viktor még nem látta benne a megbélyegzendő ellenfelet, de arra sem volt oka, hogy megnevezze, ezért inkább csak „új miniszterelnök”-nek hívta. 2006-ban már megnevezte, és hazudozónak vélte. Két és fél évvel később pedig azt is megtagadta tőle, hogy komolyan vegye.

Amióta újra ő lett a miniszterelnök, ha szóba kerül az immár engesztelhetetlen ellenfél, akkor Gyurcsány Ferencet már csak „szóban forgó úriember”-nek nevezi. Megengedheti magának, hogy a lebecsülés, lekezelés, lekicsinylés, lenézés, leszólás jegyében az ellenzéki pártok és politikusok összegyurcsányozását átengedje a propagandagépezetének. Három és fél évtized sajtójában csupán öt mondatot találtam, amelyben Orbán Viktor kiejtette Gyurcsány Ferenc nevét. Háromszor csak a vezetéknevét említette, ugyancsak háromszor Gyurcsány-korszakról, egyszer-egyszer Gyurcsány-programról és Gyurcsány-Vona paktumról beszélt.

Nem kísértem figyelemmel miniszterelnökünk minden rezdülését, ezért lehetséges, hogy egy alaposabb kutakodás feltárná még vagy tucatnyi gyurcsányozását is. Ezt kéne összehasonlítani Gyurcsány Ferenc orbánozásával. A volt miniszterelnök a perszonifikáció (a megszemélyesítés) híve, mert a nyilvánosság fórumain ötvenötször ejtette ki a jelenlegi kormányfő teljes nevét. Hetvenkétszer pedig a neve helyett jellemezte valamivel, általában kedvezőtlenül. Ha a DK-politikus esetében sem voltam eléggé körültekintő, akkor mintegy másfél száz orbánozást kéne összevetni kéttucatnyi gyurcsányozással. A csiszolt, kifinomult, pallérozott politikai kultúra nagyobb dicsőségére.  

Tíz Orbán-mondat Gyurcsány Ferencről

Egyetlen ember van a kiszesek között, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, az egy Gyurcsány nevű ember. (Fekete Doboz, 1989. február 21.) 

Az új miniszterelnök annak a kormánynak a miniszterelnöke, aki a szabad Magyarország történetében elsőként kerül hatalomra választási felhatalmazás nélkül. (Index.hu, 2004. október 1.)

Gyurcsány Ferencet beteges hazudozónak tartom, ezért vele nincs miről beszélni. (Magyar Hírlap, 2006. szeptember 28.)

Gyurcsány Ferencnek a válság megoldására tett javaslatait épp a miniszterelnök személye miatt nem lehet komolyan venni. (Népszabadság, 2009. február 17.)

Magyarország igazi kormányfőjét most is Gyurcsánynak hívják. (Hír TV, 2009. szeptember 11.)

/A KISZ-vezetőkről/ Ott, a szervezői és helyzetfelmérő képességével, a teendők logikus számbevételének képességével kitűnt közülük a szóban forgó úriember. (Policity.hu, 2012. augusztus 13. )

Van egy főszereplő, ez Gyurcsány Ferenc, ő mindig megmondja, hogy mi a pálya. (Magyar Rádió, 2021. május 21.)

Gyurcsány a főnök. (Magyar Rádió, 2021. május 28.)

/Jakab Péterhez/ Az önök térfelén Gyurcsány Ferenc a főnök. (Országgyűlés TV, 2021. május 31.)

A magyarok jobban élnek, mint a Gyurcsány-korszakban, de nem olyan jól, ahogy szeretnénk. (Hír TV, 2024. február 17.)

Botrány az, amit a média annak gondol. (Marton István nagykanizsai polgármester, Zalai Hírlap, 2010. szeptember 27.)

A botrány nem maga a történés, hanem annak megjelenése és értelmezése a médiában. (Tamás Pál szociológus, Népszava, 2012. május 5.)

A magyar média elég erős ahhoz, hogy bármilyen botrányt kirobbantson, de nem elég erős ahhoz, hogy bármelyik botrányt végig is vigye. (Kéri László politológus, ATV, 2015. március 26.)

A botrány lett a politika alapegysége. (Jámbor András publicista, Mérce.hu, 2019. október 5.)

Minden botrány egy kicsit levesz a Fidesz táborából. (Urbán Ágnes médiakutató, Magyar Hang, 2019. október 25.)

A botrány sajtót csinál nekünk, ismertséget hoz. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, 168 Óra, 2021. március 18.)

A politika rászokott a botrányokra. (Perlaky-Papp József kríziskommunikátor, ATV, 2021. május 24.)

Minden jelentős botrány koptatja a rendszert. (Török Gábor politológus, 24.hu, 2024. február 16.)

Jól koordinált és professzionálisan felépített botrány. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója a kegyelmi ügyről, Hír TV, 2024. február 17.)

Az elmúlt évtized legsúlyosabb közéleti botránya. (Tompos Ádám Momentum-politikus a kegyelmi ügyről, YouTube.com, 2024. február 26.)

Az országgyűlés tavaszi programja tegnap, február 26-án kezdődött. A váratlanul és talán véletlenül kirobbant kegyelmi botrányt három kormánypárti politikus lemondatásával és egy új köztársasági elnök megválasztatásával próbálta lezárni az ország első embere. Ezt megelőzendő a legerősebb ellenzéki párt tegnapelőttre időzített egy tüntetést a Kossuth térre.

Pontosabban szólva annak a Margit híd felőli kiöblösödésére, ahol csak néhány ezer ember fér el, mégis azt a látszatot kelti a tévében, hogy sokkal többen tiltakoznak. A DK agytrösztje ugyanis érzékelte, hogy a néhány nappal korábbi influenszertüntetés sikerét nehéz felülmúlni. Nem is sikerült. Ez még akkor is igaz, ha voltak, akik 150 ezresre saccolták a Hősök terén megjelentek számát, és néhány ezerre a Kossuth téri tüntetőkét.

E sorok írója a százezresek közé tartozik. Ha tehát körülbelül ötezresre becsüljük a kiöblösödés befogadóképességét, akkor is hússzoros a különbség. A tudósítók azért árnyaltabban fogalmaztak. A kormánypártisággal aligha vádolható publicista, Bruck András arról számolt be, hogy öt perccel a 15 órára kitűzött kezdés után még csak mintegy háromszázan „ténferegtek” a Kossuth téren. A többi élménybeszámolóból pedig kirajzolódott, hogy a hosszúra nyúlt összejövetelnek volt egy kicsúcsosodása néhány ezer, többnyire idős tüntetővel, eleredt azonban az eső, és még a kemény maghoz tartozók is elszéledtek.

A szónokok teljesítményét most mellőzöm, mert inkább az érdekel, hogy másnap az újságírók érdeklődésére mit válaszoltak a DK-s politikusok. A párt szóvivője, Barkóczi Balázs a Klubrádióban nem beszélt mellé. Szerinte „Egy politikus soha nem lesz annyira trendi, mint egy influenszer.” Vadai Ágnes az ATV-ben azt fejtegette, hogy sokan azért nem jöttek el, mert tartanak a hatalomtól, féltették az egzisztenciájukat.

Bizonyára voltak ilyenek is, de akkor mire véljük a Hősök terén megjelentek sokszorosan nagyobb számát. Lehetséges, hogy a trendik olyan témát választottak (a gyermekbántalmazást), amely érzelmileg érintette meg az embereket? Az ellenzéki politikusok viszont azt választották (a köztársasági elnökválasztás mikéntjét), amely nem érintette meg a köznapi tudat szférájában élőket. A harmadik DK-politikus, Gy. Németh Erzsébet szintén az ATV-ben kitérő választ adott a műsorvezető kérdésére, aki meg is elégedett a mellébeszéléssel.

Mintha a szervezésben főszerepet játszó ellenzéki párt elfelejtette volna felkészíteni a politikusait arra, hogy azok a fránya újságírók firtatják majd a két tüntetés közti aránybeli különbség okát. Pedig akár azt is mondhatták volna, hogy a párt kifejezés a latin pars (rész) szóból származik. Egy politikai párt ugyebár kiválaszt magának egy társadalmi réteget, és a nyilvánosság fórumain ezerrel próbálja képviselni az érdekeit. Vannak azonban olyan ügyek, amelyek nemcsak értelmileg, hanem érzelmileg is foglalkoztatják az embereket, ráadásul a társadalom több rétegét is mozgósítják.

Ez sem tökéletes válasz, de legalább arról árulkodott volna, hogy a megszólított politikusok számítottak a százezer forintos kérdésre. Egyébként a vasárnap délutáni tüntetés ürügyét, hogy közvetlenül kéne megválasztani a köztársasági elnököt, alig hozták szóba a szónokok, négy együttműködésre hajló ellenzéki párt politikusai. Ezzel magyarázható, hogy akik személyesen vagy a tévé előtt ülve végighallgatták a beszédeket, a vártnál tartalmasabbnak vélhetik az összejövetelt. Azon azonban nem változtathattak, hogy amivel a szervezők placcra hívták az embereket, az nem bizonyult elég vonzónak.

A másik tüntetés szervezésben kevésbé gyakorlott kezdeményezői felháborítóbb témát választottak, amely nemcsak azokat foglalkoztatta, akik kritikusan élik meg a rendszer működését. Azokat is, akik nem akarnak politizálni, de a kegyelmi botrány már nekik is sok volt. S van itt még valami, ami alapjában különbözteti meg a trendiket és a politikusokat. Az influenszerek a százezres követőtáborukkal és az általuk kínált termékek révén anyagilag függetlenek a hatalomtól. Ez táplálja a bátorságukat és az őszinteségüket.

Az ellenzéki pártok politikusai anyagilag nem függetlenek, hisz’ állami támogatásból élnek. Jó pénzért érzik rosszul magukat. Az a benyomásom, hogy a közérzetükből csak ilyen tüntetésre telik.    

Tíz mondat az influenszerekről és a politikusokról

Tegnap többet értünk el, mint bármely ellenzéki kapálózás az elmúlt évtizedben. (Azahriah - Baukó Attila influenszer, Instagram.com, 2024. február 17.)

Itt volt sok tízezer (a szervezők szerint ötvenezer) ember, akiknek a világról alkotott elképzeléseit a közösségi médiában önmenedzselő influenszerek láthatóan jobban képviselik, mint a parlamenti ellenzék. (Fekő Ádám újságíró, magyarnarancs, 2024. február 17.)

Vajon a világhálós véleményformálók kezdeményezését átveszik-e az ellenzéki pártok, amelyek egyelőre inkább veszélyként élik meg a civilek buzgólkodását? (Zöldi László újságíró, medianaplo.blog.hu, 2024. február 18.)

A civil szervezetek dolga a nyomásgyakorlás. Hogy ebből politikai cselekvés legyen, az már a pártok dolga. (Dobrev Klára DK-politikus, az árnyékkormány miniszterelnöke, Partizán, 2024. február 19.)

Az influenszerek több tízezer embert mozdítottak meg a gyermekbántalmazás témájával a múlt héten, így rendkívül ciki lenne, ha az ellenzéki pártvezérek nem tudnának legalább ennyi embert kivinni a Kossuth térre. (Majzik Attila szegedi újságíró, Délmagyarország, 2024. február 23.)

A pártok tüntetése a létszámversenyben nem nyerhet a Hősök terével szemben. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, az MSZP volt elnöke, Népszava, 2024. február 24.)

A konyhájában felvett videókkal celebritássá vált Pottyondy Edina és társai mennyivel nagyobb hatással vannak az emberekre, mint a választott képviselőik. (Fekő Ádám újságíró, magyarnarancs, 2024. február 26.)

Az ellenzéki politikusok is érzékelhették, hogy a gyermekbántalmazás kapcsán ktört országos felháborodás és a köztársasági elnök választásának módja között nincs olyan kapcsolat, amely mozgósítaná a kormánnyal elégedetlen választókat. (Mikecz Dániel politológus, Népszava, 2024. február 26.)

A hatalmas influenszertüntetés után Orbán pártpolitikai ellenfelei lebőgtek. (Nagy Attila Tibor politológus, Index.hu, 2024. február 26.)

Egy politikus soha nem lesz annyira trendi, mint egy influenszer. (Barkóczi Balázs DK-politikus, Klubrádió, 2024. február 26.)

Nem feltételezem, hogy 150 ezren lesznek. (Bita Dániel újságíró, 24.hu, 2024. február 23.)

A héten már csak pár százan vettek részt a kegyelmi ügyben tartott baloldali tiltakozáson. (Felhévizy Félix újságíró, Magyar Nemzet Online, 2024. február 25.)

Már ezren is lehetnek. (Nádor András újságíró, Telex.hu, 2024. február 25.)

A balliberális pártok által meghirdetett demonstráción nem voltak ezren. (Origo.hu, 2024. február 26.)

Ránézésre úgy 1500 fős tömeg. (Fekő Ádám újságíró, magyarnarancs, 2024. február 26.)

A megmozduláson nagyjából ezren-kétezren vettek részt. (Szalai Szabolcs és Szikora Tamás Zsolt újságírók, Index.hu, 2024. február 26.)

A négy párt csak a maga néhány százas kemény magját tudta felvonultatni. (Ómolnár Miklós újságíró, Hír TV, 2024. február 26.)

Három-négyezer kormányváltást akaró résztvevő csodálhatta Tüttő Kata különleges hajkoronáját. (Kruppa Géza újságíró, Magyar Hírlap Online, 2024. február 26.)

Hihető a kormánypárti média azon állítása, amely mindössze pár ezer emberre saccolta a tüntetők létszámát. (Nagy Attila Tibor politológus, Index.hu, 2024. február 26.)

Az egyiken volt 1500 ember, a másikon 150 ezer. (Kukorelly Endre író, ATV, 2024. február 26.)