Somkúti Bálint többnyire katonai jellegű bejegyzésekkel véteti észre magát. Talán van neki hadtörténészi előképzettsége, vagy inkább hadibloggernek vélhető? De ha bizonytalan vagyok a megnevezésben, akkor általában publicistának nevezem az illetőt. Ami azt jelenti, hogy nem újságíró ugyan, mégis érdemes olvasgatni a véleményét.
Nemrégiben azzal vált ismertebbé, hogy a közösségi üzenőfalára ezt írta: „Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond.” (Facebook.com, 2024.11.04.) A még élő 56-osok felhorkantak, az 56-os hagyományokat becsben tartó szervezetek tiltakoztak. Személyes hangvételű elmarasztalások is napvilágot láttak, mert még nem csengett le a miniszterelnök politikai igazgatójához, Orbán Balázshoz kapcsolható botrány. Elvégre kormányzati oldalról ismét megsértette valaki 1956 szellemiségét, amely állítólag az Orbán-rendszer alapja.
Az elhatárolódás sokkal gyorsabb és brutálisabb volt, mint Orbán Balázs esetében. Somkúti úr még meg se melegedett egy kormány közeli intézetben, néhány órával a bejegyzés megjelenése után útilaput kötöttek a talpára. Becsületére válik, hogy önkritikát gyakorolt, és még aznap ezt írta az üzenőfalára: „Sajnos aki egyedül kezeli a Facebookot, az belefut ilyen hibákba.” Azért figyelemre méltó a kesernyés megjegyzés, mert azt is jelzi, hogy a szerző a kormányzati táplálékláncban nem jutott magasabb szintre.
Ha eljutott volna, akkor legföljebb azt írta volna a főnöke, hogy félreérthetően fogalmazott. Ráadásul valószínűleg az idézett hibát sem követte volna el, mert lett volna mellette valaki, aki gondozta volna a közösségi felületét. A Parlament épületében otthonosan mozog egy híján kétszáz ember, akiknek közpénz jellegű büdzséjükből telik arra, hogy kommunikációs munkatársakat foglalkoztassanak. A rendszerváltás utáni első és második országgyűlésben leginkább családtagokat foglalkoztattak, lassanként azonban rájöttek a honatyák és honanyák, hogy rászorulnak a szakemberek segítségére.
Például Hoppál Péter, aki valaha kultúráért felelős államtitkár is volt, bevallotta: „A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít.” (SzabadPécs.hu, 2020. június 16.) Hajdani tanártársam a nyíregyházi főiskolán, Vinnai Győző pedig, aki fölcsapott kormánypárti politikusnak, csinált valami butaságot a fészbukos üzenőfalán, amire már senki sem emlékszik, emlékezetes azonban a magyarázata: „Természetesen nem szándékos a képválasztás, hanem a grafikus kolléga tévedése.” (Facebook.com, 2021. június 20.)
Ezek a mondatok nemcsak azt jelentik, hogy egy országgyűlési képviselő közpénzből fizetheti meg egy szövegeit gondozó munkatárs, egy Facebook-oldalát gondozó informatikus és egy vizuális hatásról gondskodó grafikus szolgálatait. Van néhány kommunikáció szakot végzett tanítványom, akik ilyen munkából tartják el a családjukat. Havonta három- és hatszázezer forint közötti összegeket keresnek, ami nem is olyan rossz jövedelem, ha nem státuszban vannak, vagyis a nettó majdnem azonos a bruttóval.
Hiteles szájból hallottam magasabb jövedelmekről is, amelyekkel az államtitkári és a miniszteri büdzsé kecsegtet. Varga Judit egykori igazságügyi miniszter Facebook-oldala például naponta több bejegyzést is tartalmazott, majd’ mindegyikhez jó minőségű fénykép (sztárfotó) párosult. Mi több: a bejegyzés angol nyelvű rezűmével látott napvilágot. Ha meg kéne becsülni a kommunikációs stáb létszámát, akkor ezt a munkát aligha lehetett tíznél kevesebb munkatárssal megúszni. Szijjártó Péter stábjában pedig tizenkét szakember gondozta a külminiszter Facebook-oldalát.
Azt már el se merem képzelni, vajon még egy szinttel följebb, a miniszterelnök kommunikációs stábjában hányan gondoskodnak arról, hogy Orbán Viktor üzenetei megjelenhessenek a közösségi médiában. Ha a hatalmon lévők közül három-négyszázan kommunikációs munkatársakat foglalkoztatnak, akkor ezernél több újságíró nem gyakorolhatja ugyan önállóan a mesterségét, de közpénzből formálhatja, pontosíthatja a közéleti személyiségek közösségi megnyilvánulásait.
Akik beérik az önálló vélemény luxusával, állami büdzsé híján egyedül kezelik a Facebook-oldalukat. A bejegyzésem utáni idézetcsokorban több olyan vélemény is található, miszerint a közösségi oldal azért nem tekinthető sajtóterméknek, mert nincs szerkesztője. Éppenséggel van, maga a szerző, a kijelentésből annyi mégis igaz, hogy még a szerkesztőnek legjobb Facebook-szerző sem képes pontosan megítélni az írását. Hajlamosak vagyunk belepistulni a szövegünkbe, ezért volna szükség egy kívülállóra. Könnyen hibázhatunk, ha nincs „szűz szem” a családban vagy a baráti körben. Még akkor is, ha a kormányzattól távol nem kell tartanunk attól, hogy annak ellenkezőjét írjuk, mint amit az ország első embere pillanatnyilag sugall.
Vasárnaponként Lefülelt mondatok címmel szoktam közölni egy huszonegy idézetből álló összeállítást a mögöttünk hagyott hét sajtójából. Ez évente ezerszáz idézet. Ebből az idén eddig 249 jelent meg a Facebookon. A második helyezett Népszavában és a harmadik Klubrádióban együttvéve kevesebb korjellemző mondat látott napvilágot, hangzott el. A nagy számok törvénye alapján talán ama fészbukos bejegyzéseket is érdemes sajtóterméknek tekinteni, amelyeknek nincs szerkesztőjük, és az átlagosnál nagyobb a hibalehetőségük.
Tíz mondat a Facebookról
A Facebook kötetlenebb stílus. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2015. augusztus 19.)
Nem lehet Facebook-oldal nélkül politizálni. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Népszava, 2019. április 24.)
A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)
Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2020. december 23.)
Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista a Megafonról, Mandiner.hu, 2021. május 28.)
Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)
A Facebookon és a közösségi médiában bárki ugyanolyan hangosan tud szólni, mint az újságíró a hagyományos médiában. (Polyák Gábor médiajogász, Klubrádió, 2022. július 11.)
Sajnos idehaza a legfontosabb, kvázi sajtótermékké és politikai-gazdasági kommunikációs csatornává lett a Facebook. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2023. augusztus 1.)
Egy Facebook-oldallal meg egy kisteherautóval 1,3 millió szavazót lehet megszólítani. (Hacsek Gábor orvos Magyar Péterről, ATV, 2024. június 15.)
Sajnos aki egyedül kezeli a Facebookját, az belefut ilyen hibákba. (Somkúti Bálint publicista, Facebook.com, 2024. november 4.)
