A kétdiplomás mérnökről keveset tud az országos nyilvánosság. A Partizán portréműsorában annyit azért elárult magáról, hogy Sopronban kezdett politizálni. Onnan került át a szomszédos megyébe, Vasba, ahol sok embert léptetett be az MSZP-be. Egy etikai vizsgálat után tette át székhelyét Budapestre, és másfél évtizede irányítja a zuglói szocialistákat. S bár akadnak, akik a fővárosi tevékenységét is felróják neki, ő az 50. perc táján kijelentette: „Mindenkit föl fogok jelenteni.”

Ez óvatosságra int. Elismerem, hogy a szóbeszédeket, városi legendákat nem szabad, talán nem is érdemes a nyilvánosság elé tárni. De az már a nehezebben peresíthető vélemény kategóriájába tartozik, hogy egy csaknem órányi beszélgetés után milyen benyomásom alakult ki egy kétségkívül érdekes emberről. Úgy rémlik, hogy Tóth Csaba nem proaktív, hanem reaktív személyiség. A két latin kifejezés között az a különbség, hogy a proaktív előrelátó, kezdeményező, a reaktív pedig megvárja mások kezdeményezését, és ennek ismeretében dönti el, hogy mit cselekszik.

Miközben a műsorvezető Gulyás Márton felsorolta a zuglóiak néhány gondját, ilyen mondat hagyta el az interjúalany száját: „Nem érkezett hozzám olyan jelzés, hogy…” Amikor pedig a kerület talán legnagyobb gondja, a Városliget állami beépítése került szóba, az illetékes országgyűlési képviselő ezt mondta: „Én nem találkoztam olyan kezdeményezéssel, hogy…” Mintha föl sem ötlött volna benne, hogy elébe is lehet menni a jogos igényeknek.

Számomra tehát nem az a kérdés, vajon a zuglói szocik erős embere kiskirálykodik-e, szemet huny-e a Fidesz bizonyos húzásai fölött, részt vesz-e az ilyen-olyan mutyikban. Ezeket egyébként a műsorvezető sem olvasta a fejére, de nem is hallgatta el. Válaszolás közben a beszélgetőpartnere olyan közéleti személyiség benyomását keltette, aki mindent a politikai célszerűség alá rendel, és ennek érdekében hajlamos áthágni az íratlan szabályokon. Az írottakhoz tartja magát, a cselekvés igazi terepe azonban valószínűleg a joghézag.

Félő, hogy az úgynevezett praktikus emberekre szükség van a pártokban, és ameddig csak lehet, foggal-körömmel ragaszkodnak hozzájuk. Az ellenzéki pártok ősszel esedékes előválasztásán a Momentum Hadházy Ákos független honatyát indítja a Partizán figyelemre méltó interjúalanya ellen. Nem esnék kétségbe, ha a Szekszárdról érkező politikus korszerűbbnek, ha úgy tetszik: proaktívabbnak bizonyulna.       

Tíz mondat a mutyiról

Én a terített lapok híve vagyok, ezért semmifajta mutyiba, háttéralkuba, titkos megállapodásba nem engedem bele a Fideszt. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Lánchíd Rádió, 2007. december 2.)

Az MSZP mint párt a legkevésbé sem korrupt, bár tényleg megfertőzték a hatalombrókerek és a mutyilovagok. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2009. november 23.)

Én el tudok számolni, mire ment el a pénz. Nem mutyira. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Budaörsi Napló, 2013. június 20.)

Mutyi mutyi hátán. (Kuncze Gábor volt SZDSZ- politikus (ATV, 2013. június 28.)

Nem azt mondom, hogy lopnak. Megmutatom, hogyan lopnak. (Hadházy Ákos LMP-politikus, ATV, 2017. szeptember 27.)

Mutyiban összeér, ami összetartozik. (Ungváry Krisztián történész, 168 Óra, 2018. február 8.)

Én azért vagyok főpolgármester-jelölt, hogy a mutyiknak véget vessek. (Karácsony Gergely zuglói polgármester, Válasz Online, 2019. szeptember 30.)

Ahol mutyi van, ott megjelenik a koncharc. (Haraszti Miklós volt SZDSZ-politikus, hvg.hu, 2019. október 29.)

Az egyik mutyi, a másik tutyimutyi. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2020. május 22.)

A mutyi a korrupció szinonimája. (Simon András műsorvezető, ATV, 2020. augusztus 5.)

Sükösd Miklóstól valaha azt vártam, hogy megújítja a magyar médiatudományt. Közben viszont kiment tanítani Koppenhágába, és onnan figyel bennünket. Mi, akik itthon maradtunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a fáktól ne lássuk az erdőt. Rászorulunk a távolból figyelő barátaink, kollégáink látásmódjára. A kitűnő médiaszociológus mostanában többször is kifejtette álláspontját a hazai nyilvánosságról.

Legutóbb például tegnapelőtt a Klubrádióban fejtegette, hogy jó újságírókat lát itthon, akik pillanatnyilag még nyilvánosan fogalmazhatják meg a véleményüket. De ahogy közeledik a 11 hónap múlva esedékes országgyűlési választás, úgy szigorodhat az Orbán-kormány médiapolitikája. Attól tart, hogy a hatalmon lévők egyre kevésbé viselik majd el a tevékenységüket illető bírálatokat. Ezért javasolja, hogy az állami hirdetésektől mentes, vagyis még függetlennek mondható médiumok hozzanak létre hálózatot, amely megsokszorozná a hatásukat.

Ugyanezen a napon szólalt meg nagyjából ugyanerről Balogh Gábor is. Aki egykor a jobbikos Alfahírből indult, most pedig az Ungár Péter LMP-politikus portfóliójához tartozó portál, az Azonnali.hu állandó szerzője. Azt fejtegette, hogy az „ellenzéki nyilvánosságban egyre nagyobb az igény, hogy az egymástól függetlenül küzdő szabadcsapatok egyetlen, fegyelmezett, ütőképes hadsereggé álljanak össze”. (Azonnali.hu, 2021.05.10.) Vajon a Sükösd-féle hálózat azonosítható-e a „szabadcsapatok” összehangolásával?

Szintén érzékelem, hogy a választás közeledtével mindkét politikai oldalon szigorodik a nyilvánosság kezelése. Nemcsak a kormány fogadja ellenérzéssel a kritikai megjegyzéseket, hanem az ellenzéki pártok is. Az utóbbiak még talán nem foglalták közös programba a tőlük is független fórumok összefogását, de akadnak már ellenzéki politikusok, akik rossz néven veszik, ha a kormány tevékenységét firtató újságírók az ő pártjukba is belemártják a fullánkos tollukat. Felfogásuk szerint az ideológiailag különböző ellenzéki pártok együttműködéséből az is logikusan következik, hogy a nyilvánosság képviselői kövessék a példájukat.

A kormányellenes politikai szervezetek összefogásából szerintem korántsem következik a független újságírók egybeterelése. Az, hogy miközben harcolnak a mutyizás ellen, hagyják békén a tutyimutyizást. Abban Balogh Gáborral értek egyet, hogy a független újságírásnak épp a sokszínűség a legerősebb fegyvere „az egyetlen hangon harsogó rendszerrel szemben”. 

Tíz mondat a független újságírásról

A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 28.)

A csak közönségfüggő sajtó ténylegesen független. (Haraszti Miklós SZDSZ-médiapolitikus, Napló, 1991. december 28.)

Ma a pártos újságírás nem kizárólagos. (Sipos Balázs sajtótörténész, Népszava, 2011. augusztus 13.)

Független újságírás nélkül a demokrácia sánta. (Bajnai Gordon Együtt-politikus, ATV, 2014. március 16.)

Az Orbán-kormánynak vannak olyan törekvései, hogy fel akarja számolni a független médiát. (Simicska Lajos üzletember, Átlátszó.hu, 2015. február 6.)

Azért kellene tudni eltartani a független lapokat, mert a társadalomnak szüksége van kontrollra. (Kepes András műsorvezető, Hajdú Online, 2016. október 29.)

Független médiumok nincsenek, független újságírók vannak. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2017. április 24.)

A magyarországi nyilvánosságban már alig van független szereplő. (Urbán Ágnes médiakutató, Mértékblog.hu, 2018. július 12.)

Az ellenzéki sajtó nem független - akkor nem ellenzékinek neveznénk -, hanem politizál. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, 2020. június 25.)

A rendszer szinte teljesen lemosta a független médiumokat. (Sükosd Miklós médiaszociológus, Klubrádió, 2021. május 10.)

Érdemes elrugaszkodni a mögöttünk hagyott hét legvisszhangosabb mondatától. Karácsony Gergely amúgy is visszaszívott megjegyzése nyomán ugyanis a vitázó felek megegyeztek abban, hogy mérettel, alkattal, névvel, származással és egyéb külsőségekkel nem illik tréfálkozni, gúnyolódni. Van azonban a nyilvánosságnak egy szelete, amelyben nem szavakkal jellemzik a közéleti személyiségeket, hanem rajzokon. Ha például egy magas és egy alacsony politikust egymás mellé állít a karikaturista, fölösleges aránytalanul ábrázolni őket, az összehasonítás magáért beszél.

Vörös Katinak van egy tanulmánya a Médiakutató című folyóirat 2003-as évfolyamában. A CEU munkatársa a XIX. századi vicclapok zsidó-ábrázolását elemezte. A kiegyezés után százezrek özönlöttek Magyarországra az egyenjogúsítás reményében, és a szociológus azt találta a Bolond Istók, a Borsszem Jankó , a Füstölő és a Herkó Páter lapjain, hogy a karikaturisták számára már nem is a pajeszos és kaftános bevándorló volt az érdekes. Inkább az asszimiláns, aki nagyon magyar akart lenni. Nem föltétlenül kellett eltorzított gúnyrajzot készíteni róla a lefelé hajló, húsos orral, a húsos szájjal, a pajeszt helyettesítő, átlagosnál hosszabb barkóval. Elég volt polgári öltözékben ábrázolni, mert „a ruha zsidósan állt rajta”.   

A társadalmi státusváltásról van egy XX. századi példám is. Háy Gyula Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? című cikke az Irodalmi Újság 1956. október 6-i számában jelent meg. A szerző azt a munkáskádert jellemezte, aki az idegen szavakat úgy használta, hogy nem volt tisztában a jelentésükkel, és a Vörös Október Ruhagyár konfekciós öltönyét úgy hordta, hogy minden lógott rajta, ráadásul a nyakkendőjét is csak bunkósra volt képes megkötni. Mindez néhány hónap múlva a vádirat szerves része lett, és Háy e sorokért is ült néhány évet. Ha az olvasó megnézi a bejegyzésem utáni dokumentációt, akkor az összeállításból kirajzolódik, hogy Horn Gyuláról milyen jellemzések láttak napvilágot a miniszterelnökösködése idején. A karikatúrákon pedig gyakran ábrázolták úgy, hogy vastag csomóra kötötte a nyakkendőjét.

S hogy még teljesebb legyen a kép, a szocialista kormányfőről írottak alá tettem a Kövér László bajszáról megjelent mondatokat is. Márpedig az orra alá helyezett „nádfedeles falu” (by Bödőcs Tibor) nélkül karikatúra sem képzelhető el a társadalmi státusváltást gorombasággal leplező közjogi méltóságunkról.

Tíz mondat a különleges ismertetőjelekről

Kezdem gyanítani, hogy Horn Gyula azért utasít vissza mindent, mert kétszer nagyobb vagyok nála. (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, Délmagyarország, 1994. március 25.)

Van egy futballcsapatunk egy apró kapussal. (Benedek István író Horn Gyuláról, Pest Megyei Hírlap, 1994. július 23.)

Magyarország most kis ország. Kisebb, mint Horn Gyula maga. (Vágréti László publicista, 168 Óra, 1994. november 1.)

Az izmos Csintalan nemsokára bakot tart az egyre légiesebb miniszterelnöknek, ahonnan barackot tud nyomni a langaléta szőke herceg fejére. (Csurka István MIÉP-politikus Horn Gyuláról és Fodor Gáborról, Magyar Fórum, 1995. március 15.)

Tudják-e, hogy az amerikai tárgyalásokon mit ért el Horn? Hát a kilincset. (Kabos László színész, Reform, 1995. augusztus 13.)

Rákóczi Ferenc (haj) és Dózsa György (bajusz) együttes reinkarnációja. (Bolgár György újságíró Kövér Lászlóról, Népszava, 2008. május 16.)

Nagy bajuszú közjogi méltóságunk. (Fazekas Csaba történész Kövér Lászlóról, Galamus.hu, 2012. május 9.)

Hogy eszik levest a Kövér? (Farkasházy Tivadar újságíró, RTL II., 2013. november 10.)

Kövér László úgy néz ki, mint aki megevett egy nádfedeles falut. (Bödőcs Tibor humorista, RTL II, 2017. szeptember 29.)

A nevére nem, a bajszára annál inkább emlékezni fogunk. (Rab László újságíró Kövér Lászlóról, VárosiKurír.hu, 2019. december 22.)

Az utóbbi politikus bejelentette, hogy egy darabig távol marad a nyilvánosságtól. 37 napot kell közmunkával eltöltenie, és a szekszárdi önkormányzathoz osztották be gereblyézésre. A civilben állatorvos szervezte azt az akciót, amidőn a Lánchíd budai hídfőjénél a járvány miatt autóba kényszerült tüntetők dudáltak a körforgalomban. Ekkor neveztem el Budapestet Dudapestnek. Hadházy Ákos a 190 ezer forintnyi büntetést nem hajlandó kifizetni, inkább ledolgozza. Naponta 5135 forintot fizet tehát a gereblyézésért. Büntetésnek sok lett, bérnek kevés volna.

A dudálás másik szervezője, Szél Bernadett más utat választott. Erre most nem térek ki, mert kell a hely legújabb akciójának. A civilben közgazdász és szociológus például vitát kezdeményezett az endometriózis állami finanszírozásáról. A méhen belüli nyálkahártyák ugyanis hajlamosak a méhen kívül burjánzani, ezért két-három évenként el kell őket távolítani a szervezetből. S mert a magyar állam egyelőre nem finanszírozza az ismétlődő műtéteket, az életkoruk miatt szülőképes nők 6-15 százaléka meddő marad. A betegség mintegy 200 ezer hölgyet érint, akiknek két beavatkozás között azért kell takarékoskodniuk, hogy legyen miből kifizetni a borsos magánklinikai számlát.

A parlamenti ülés határozatképtelennek bizonyult, mert a többséget alkotó kormánypárti képviselők a távollétükkel tüntettek. Távolmaradásuk akár úgy is felfogható, hogy a „családbarát” kormány emberei nem értenek egyet 200 ezer magyar nő anyává válásával., ezt azonban nem akarták nagydobra verni. Mellesleg a vitát ábrázoló fényképeken az ellenzék padsoraiban is alig lézengtek a képviselők. Ezért tűnődöm a honatyák jövedelmi viszonyairól. Egy mezei képviselő alapbére 1 millió 34 ezer forint. Ha egy bizottságban tag, 1324080 forintot keres, ha kettőben, másfél milliót. Kézhez milliós összeget kap, ennyi pénzért nem jár be a munkahelyére, ha a párt érdekei úgy kívánják.

Hadházy Ákos a korrupció leleplezésében jeleskedik, Szél Bernadett az úgynevezett életes ügyek támogatásában véteti észre magát. Az a benyomásom, hogy mutyikra és tutyimutyikra osztják a pártokhoz kötődő politikusok tevékenységét. Érzékeltetik a kormánypártiak képmutatását, de azt is, hogy az ellenzéki pártokhoz kötődő politikusok jó pénzért érzik rosszul magukat az országgyűlésben. S bár a független tandemnek szurkolok, nem lepne meg, ha a jövő tavasszal esedékes választáson ők húznák a rövidebbet.         

Tíz mondat a függetlenről

A függetleneknek már a nevük is irritáló egy olyan országban, ahol a hatalomtól semmi sem lehet független. (Koltai Tamás kritikus, 168 Óra, 2010. augusztus 26.)

Nem szabad függetlennek lenni Istentől, hazától, nemzettől. (Szervátiusz Tibor szobrász, Magyar Hírlap, 2011. augusztus 22.)

Aki érintkezik a politikával, az nem lehet független. (G. Fodor Gábor politológus, hvg.hu, 2013. november 25.)

A függetleneké a jövő. (Herényi Károly volt MDF-politikus, ATV, 2018. március 22.)

A függetlenné válással sem érzem azt, hogy egyedül lennék. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Magyar Hang, 2018. június 29.)

Ha az ilyen kemény harcosokat nem képes integrálni az ellenzék, aligha várhatunk tőle többet, mint amit eddig művelt. (Fábri Ferenc sajtólevelező Szél Bernadettről és Hadházy Ákosról, Vasárnapi Hírek, 2018. október 6.)

a nem állunk egymás mellé, akkor egyenként vadásznak le minket. (Szél Bernadett volt LMP-politikus, Magyar Hang, 2019. április 26.)

Független képviselőkkel volt a legkönnyebb dolgozni. (Fekete-Győr András Momentum-politikus a választási kampányról, ATV, 2019. október 29.)

Aki magát függetlennek mondja, az gyanús. (Kiszelly Zoltán politológus, Hír TV, 2020. augusztus 1.)

Mind a hárman hiszünk az utcai politizálásban. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő Szél Bernadettről, Hadházy Ákosról és önmagáról, Magyar Narancs, 2020. november 19.)

A legutóbbi napokban Orbán megélt, Karácsony orbánozott, Lázár kapaszkodott, Deutsch komcsizott, Kunhalmi elégedetlenkedett, Dobrev pedig viszonyult. Lefülelt mondatok.

Bojkottra van szükség. Legalább addig, ameddig a Klubrádió vissza nem nyeri a frekvenciáját. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Klubrádió, május 2.)

Az Összefogás széthúzó erőkből áll. (Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, Hír TV, május 2.)

A pártok legalább névleg elhatározták, hogy összefognak. (Haraszti Miklós liberális politikus, Klubrádió, április 3.)

Nagyon jó a viszony az ellenzéki pártok között. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, május 3.)

A politikusnak az a dolga, hogy kis tapasztalatból nagy politikát csináljon. (Lázár János Fidesz-politikus, Telex.hu, május 3.)

Az Orbán-rendszer nem demokratikus, az ellenzék az. (Sükösd Miklós médiaszociológus, Facebook.com, május 4.)

Versenyképtelen a demokratikus oldal abban a formában, ahogy van. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Index Podcast, május 5.)

A Fidesz olyan, mint a hanyag háziasszony. A piszok csak akkor zavarja, ha más is látja. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Újnépszabadság.com, május 5.)

Történjen bármi, már mindent megéltem. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, május 5.)

A miniszterelnök valószínűleg legalább olyan jó filozófus lenne, mint politikus. (Lánczi András filozófus, a Corvinus Egyetem rektora, Magyar Távirati Iroda, május 5.)

Valamiféle intellektuális izgatottság állapotában van, ami azt jelenti, hogy állandóan jár az agya. (G. Fodor Gábor politológus Orbán Viktorról, Telex.hu, május 5.)

G. Fodor Gábor egyike azoknak a kalauzhalaknak, akik a gyilkos fehér cápa mellett úszkálva a konccal tömik magukat. (Nagy Iván újságíró, hvg.hu, május 6.)

A posztkommunisták zsigerileg képtelenek igazat mondani. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Mandiner, május 6.)

Nagyon kevés felületen jelenik meg az ellenzék, mesteri húzás önkéntesen csökkenteni. (Lelkes István kommentelő az ATV bojkottálásáról, Facebook.com, május 6.)

A magyar online tér a következmények nélküli erőszak és a verbális lincselés felülete lett. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, május 7.)

Nem titkolom, rengeteg politikusnak írtam már mérhetetlenül mocskolódó, gyűlölködő levelet. Kálmán Olga csak az egyik a sok közül. (V. Gábor 53 éves győri kommentelő, Blikk.hu, május 7.)

Ezt a társadalmat megmérgezték. (Kálmán Olga DK-politikus, ATV, május 7.)

A romlás látványos, értelmezhető. (Verebes István rendező, Magyar Hang, május 7.)

Ő alacsony és kövér, én magas és vékony vagyok. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester Orbán Viktorról, The Economist, május 7.)

Karácsony Gergely ma reggel páros lábbal bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek az Economistban. (Kemenes Tamás újságíró, Mandiner.hu, május 7.)

A fizikai tulajdonságokat célzó, lenéző sértegetés vékony lesz választási programnak. (Dömötör Csaba Fidesz-politikus Karácsony Gergelyről, Facebook.com, május 8.)

Aki kormányozni akar, őt kell legyőznie. Mindenki hozzá hasonlítja magát. (Perlaky-Papp József kríziskommunikátor Orbán Viktorról, Magyar Rádió, május 9.)

Nem csitul a zaj Karácsony Gergely miniszterelnököt jellemző megjegyzése körül. Már szabadulnék tőle, kommunikációval foglalkozóként azonban van még benne gyúanyag. Vagy legalábbis továbbgondolásra késztető vitalehetőség.

A tegnapi bejegyzésem után többen kérdezték, miért nem fordítottam magyarra a The Economist-ben megjelent interjú leggyakrabban idézett mondatát. Azért, mert mások megtették, és nem jutottak egymással dűlőre. Vajon a „He is short and fat, and I am tall and slim.” összehasonlításban a miniszterelnökre vonatkozó short alacsonyt, kicsit, köpcöst vagy zömöket jelent-é? (A fat-et és a kövért többé-kevésbé azonosították.) A tall magasnyi értelmezésében megegyeztek ugyan, de a slim-et olvastam vékonynak, soványnak, sőt karcsúnak is. Ahogy elnézem, a rögtönzött fordításokat befolyásolták a két főszereplő iránti érzelmek is.

Ennél fontosabb viszont, hogy a hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje a miniszterelnök. Orbán pedig különösen az, hisz’ minden lényeges kérdésben fenntartja magának a döntés jogát. Nincs abban semmi meglepő, hogy ellenfelei és hívei rengeteget foglalkoznak vele. Idén eddig 129 nap telt el, és alig több mint négy hónap alatt 66 mondatot jegyeztem föl róla. Minden második nap írtak, mondtak róla valami megörökítendőt. Összehasonlításul: a szintén kétharmaddal kormányzó Horn Gyula rendszerváltás utáni pályafutására 167 mondatot szántak az értelmezők. De ha már összehasonlítás, figyelemre méltó egy kríziskommunikátor megjegyzése a Vasárnapi Újság ma reggeli adásából.

Perlaky-Papp József szerint „Aki kormányozni akar, őt kell legyőznie. Mindenki hozzá hasonlítja magát. (Magyar Rádió, 2021.05.09.) A bejegyzésem után olvasható dokumentációból kiderül, hogy a nagy visszhangot kiváltó Economist-idézet hadrendbe állította a kormánypárti politikusokat és publicistákat. Az utóbbiak a munkahelyüket részesítették előnyben, a Fidesz-politikusok azonban a Facebookon fejtették ki az álláspontjukat. Ami nem föltétlenül utal arra, hogy a kormányzati propagandagépezet noszogatására, ösztönzésére, sugallatára, utasítására siettek volna a miniszterelnök segítségére. Magánszorgalomból szólaltak meg, vagy a főnökük iránti rokonszenvből, vagy számításból.      

Miközben olvasgattam a kormánypárti sajtót, a testalkat-vita hatására érdekes áthallások tűntek föl. Kiderült, hogy „Orbán kiemelkedik a mezőnyből”, a 197 centis Karácsonynak pedig „kisebbségi komplexusa” van.

Tíz mondat az alkatról

Ha komolyan gondolja, akkor nemcsak a magasságukat, hanem másukat is összeméregethetik az urak. (Hont András újságíró Karácsony Gergelyről, Facebook.com, 2021. május 7.)

Tettem egy viccesnek szánt megjegyzést a testalkatunkból fakadó különbségekre is. Rossz vicc volt, nem kellett volna. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, 2021. május 7.)

Magas, sovány és alkalmatlan. (Néző László újságíró, a KESMA-hálózat központi szerkesztőségének vezetője Karácsony Gergelyről, Délmagyarország, 2021. május 7.)

Orbán kicsi és kövér, Karácsony magas és - jelenleg - vékony. De a legnagyobb különbség a kettő között nem ez. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. május 7.)

Magánemberként sem illik bárkit is a külseje alapján minősíteni. (Font Sándor Fidesz-politikus, parlamenti frakcióvezető-helyettes, Facebook.com, 2021. május 7.)

Eddig is teljesen comme il faut volt liberálisainknál Németh Szilárd és G. Fodor Gábor külsején gúnyolódni. (Apáti Bence publicista, Origo.hu, 2021. május 7.)

Végre világgá kürtölhette, hogy mennyire elégedett a magasságával és a soványságával. Bizonyára örül, hogy legalább egy dologban fölé tudott nőni a miniszterelnöknek. (Almási B. Csaba újságíró Karácsony Gergelyről, Mandiner.hu, 2021. május 8.)

A fizikai tulajdonságokat célzó, lenéző sértegetés vékony lesz választási programnak. (Dömötör Csaba Fidesz-politikus, a miniszterelnöki kabinetiroda parlamenti államtitkára Karácsony Gergelyről, Facebook.com, 2021. május 8.)

Aki nem úgy gondolkodik, mint a főpolgármester, az még viccből sem gúnyolódik más testalkatán. (Hollik István Fidesz-politikus, a hazai kommunikációért felelős kormánybiztos Karácsony Gergelyről, Facebook.com, 2021. május 8.)

Nagyon nem jó, ha egy politikus lenézi azokat, akik nem úgy néznek ki, mint ő. (Fürjes Balázs Fidesz-politikus, Budapest fejlesztéséért felelős államtitkár, Facebook.com, 2021. május 8.)

Szabadni szabad, de nem érdemes. Íratlan szabály, hogy névvel, származással, testalkattal nem csipkelődünk, élcelődünk, tréfálkozunk. Ezt általában betartják a politikusok. Kár, hogy Karácsony Gergelynek ezúttal nem sikerült.

A The Economist gazdasági újság portrét rajzolt Orbán Viktor valószínű kihívójáról, és a vázlatot a Párbeszéd-politikussal folytatott beszélgetésből vett részletek tarkítják. A budapesti főpolgármester például így hasonlította össze magát a miniszterelnökkel: „He is short and fat, and I am tall and slim.” E mondat lényeget Pápai Gábor érzékeltette a Népszava mai számában. A karikatúra egy áhított miniszterelnök-jelölti vitán ábrázolja a két politikust, és az arányokból kirajzolódik, hogy azt a 25 centit, amelyet Orbán függőlegesen elvesztett Karácsonnyal szemben, vízszintesen - úgy derék tájban - ellensúlyozta.

A portré egyébként május 8-i dátummal jelent meg az Economist online felületén. Ehhez képest Karácsony Gergely május 7-én 11 óra körül kért elnézést a Facebookon a „rossz viccért”. A kormánypárti sajtóból Nagy Orsolya ugyancsak május 7-én, 12.19-kor értelmezte a fejleményeket a Magyar Nemzet online kiadásában. Néző László pedig, a megyei sajtót működtető Mediaworks központi szerkesztőségének vezetője megint csak tegnap, 16.04-kor tette föl elmarasztaló cikkét a vidéki napilapok digitális címoldalára.

A tömeghatás szempontjából az ő álláspontja az érdekesebb. Körülbelül 280 ezer példányban jutott el az olvasókhoz, és az online változattal együtt 1,2-1,3 milliónyian kísérhették figyelemmel. A szerző szerint „Hazánk lakosságának 70 százaléka túlsúlyos vagy éppen elhízott.” Mondandóját úgy összegezném, hogy Karácsony Gergely tehát Orbán Viktor ürügyén „7 millió embert” sértett meg. Bár a potenciális kihívó szerintem is hibázott, mégis az a benyomásom, hogy indokolt esetben, például összefüggésekbe ágyazva lehet foglalkozni bármelyik közéleti személyiség testalkatával.

A Népszava tegnapi számában Bősz Anett terjedelmes cikket szentelt Orbán Viktor országvezetői tevékenységének. Az e bejegyzés után olvasható dokumentáció végén idézem azokat a mozzanatokat, amelyek miatt a liberális politikus tudatában kedvezőtlen kép alakult ki a jelenlegi miniszterelnökről. Ha majd sorait böngészi az olvasó, javaslom, vegye figyelembe, hogy évekig tagja volt a cselgáncs válogatottnak, és a 35. évében is tartja a versenysúlyát. Ezt kívánom a magyar országgyűlés összes tagjának, köztük Orbán Viktornak is.

Tíz mondat a túlsúlyról

Jól néznek ki a legények, nincs köztük kövér. Az a halálom. (Orbán Viktor a díszszázadról a vezérkari főnöknek, ATV, 2012. október 8.

Ma már nem férnének egymáshoz a pocakjuk miatt. (Lengyel László politológus Torgyán Józsefről és Orbán Viktorról, Vasárnapi Hírek, 2014. január 19.)

Halálom a pocakos miniszterelnök, amúgy. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2015. szeptember 23.)

Köpcös, pocakos, 742000 Ft vagyonú oligarchával konzultálnék. Kalandorok kíméljenek! (Szántó Péter író, Facebook.com, 2017. április 7.)

A focival a pocakos tábornok semmire se ment tíz év alatt. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2019. december 9.)

Kövér lett a miniszterelnök. (Hell István közíró, Facebook.com, 2018. december 31.)

A diktatúra csak pocakosodik tovább. (Dési János újságíró, 2020. Klubrádió, június 15.)

Ha Fekete-Győr András megborotválkozna, megőszülne, megöregedne, meghízna és összemenne, akkor pont úgy nézne ki, mint Orbán Viktor. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2021. február 21.)

A kínosan egészségtelen étrend, a látványosan mozgásszegény életmód, az igénytelenül szabott öltönyök, a maszkhasználat hiánya és a megkötetlen nyakkendő mind elárulják a valóságot. Orbán Viktor igénytelen és fegyelmezetlen. (Bősz Anett liberális politikus, Népszava, 2021. május 7.)

Orbán kicsi és kövér, Karácsony magas és - jelenleg - vékony. De a legnagyobb különbség a kettő között nem ez. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. május 7.)

A nyilvánosság fórumait bejárta a hír, hogy a rendőrség azonosította a kommentelőt, aki a tévés műsorvezetőből lett politikust családostul emésztené el. Miközben ugyanis megvédte a miniszterelnököt Kálmán Olga kritikájától, a feje levágásával fenyegette a Demokratikus Koalíció elnökségi tagját, a szeretteit pedig kiirtással. A volt újságíró megszokta, hogy szidalmazzák, a családját azonban nem engedi veszélyeztetni. Följelentette a kommentelőt, akit Győrött talált meg a rendőrség.

53 éves, és a botrány kirobbanása után megszólalt az egyik bulvárújságban: „Iszonyatosan, minden elképzelést felülmúlóan gyűlölöm a baloldalt. Nem titkolom, rengeteg politikusnak írtam már mérhetetlenül mocskolódó, gyűlölködő levelet. Kálmán Olga csak az egyik a sok közül. (V. Gábor, Blikk.hu, 2021.05.07.) Remélem, a nyomozás után megkapja a méltó büntetést. Például azt, hogy az igazságszolgáltatás átadja az utókor megvetésének. Ideje volna példát statuálni a felelőtlenül szitkozódók, mocskolódó népes gyülekezetében.

Amikor még naponta olvashattam a kommentjeiket, és a bejegyzéseim első hozzászólójaként indulatszavaikkal elterelték az igényes olvasók figyelmét, azt vettem észre, hogy az egyik álnevet használt ugyan, de a közösségi üzenőfalán fölfedezhető a neve is. 2018. augusztus 29-én összeszólalkozott egy másik kommentelővel, aki őt „Te mocskos orosz ügynök”-nek titulálta. A minősítés nem a legkulturáltabb, bár a fikakultúrában az enyhébb megfogalmazások közé tartozik. Az ügynökséggel vádolt kommentelő így felelt: „Kurca anyádat. Megkereslek és családostul kiirtalak.” (Betűhív közlés.)

A c azért került az első szóba, mert a Facebook algoritmusa zokon vette volna, ha v-vel írja. Az viszont rögtönzés, hogy a következő mondatban az és kötőszó elé elfelejtette kitenni a vesszőt. De nem a helyesírásáról tűnődnék, hanem arról, hogy miután gyilkos szándékát a Médianapló házigazdájaként kifogásoltam, a vitában hozzászólók felvilágosítottak, hogy azt a fránya kiirtást nem kell szó szerint érteni. Még szerencse, hogy nem. A digitális talponállóban el-elszabadulnak az indulatok, és a módosult tudatállapotban lévők valószínűleg föl sem fogják, hogy mikor lépik át a bunkóság és a szalonképesség közti határvonalat.

A Kálmán Olgát és családját kiirtással fenyegető győri férfi figyelmébe ajánlom a bejegyzés után olvasható dokumentációt. Kirajzolódik belőle, hogy bővebb szókinccsel miként lehet kulturáltan elmarasztalni (vagy dicsérni) a hazai közélet egyik legismertebb szereplőjét.

Tíz mondat Kálmán Olgáról

Arra született, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. (Szerbhorvát György kritikus, Népszabadság, 2006. június 3.

Felkészültsége és figyelmessége bármelyik közszolgálati csatornán elkelne, mivel ott szerény a választék. (Győrffy Iván kritikus, Mozgó Világ, 2006/augusztus)

Műsorait nézve nem nehéz odaképzelni kezébe az ostort, valamint az ilyenkor elengedhetetlen, bőrből készült csizmát és melltartót. Szakmailag persze. (Föld S. Péter újságíró, Klubháló, 2009. november 29.)

Igazi nő, az intellektuális császárnők fajtájából. (Bodor Pál író, Klubháló, 2009. november 29.)

Igencsak közel jár a riporter és az interjúalany viszonyára vonatkozó íratlan normák megsértéséhez. (Domokos Lajos újságíró, Katharzisz.hu, 2012. október 19.)

Ez gyenge riposzt, ennél Kálmán Olga jobb. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, hvg.hu, 2013. október 21.)

Kálmán Olga az ellenzéki média befejező csatára. (Csepelyi Adrienn újságíró, Népszava, 2017. március 16.)

Nekem kicsit sok az oligarcha Kálmán Olga körül: Simicska, Gyurcsány, Dobrev Klára. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Facebook.com, 2019. június 6.)

Ő a baloldal „Olgája”. (Bruck András író, Facebook.com, 2019. június 15.)

A Demokratikus Koalíció elvállalta és föltupírozta Kálmán Olgát. (Kéri László politológus, ATV, 2019. június 27.)

A Magyar Rádiónak van egy Határok nélkül című napi műsora. Eredeti időpontjában, délután még sosem hallgattam, a hajnali ismétlésre azonban beállítottam a japán táskarádiót. Fél ötkor a határon túli magyarok dolgaira ébredek, ma például a falunk neve ütötte meg a fülemet.

Az Arad megyei magyar tanfelügyelő arról számolt be, hogy az idén ősszel hat általános iskolai osztályt indítanak. A 160 ezer lakosú megyeszékhelyen kettőt, az ezres lélekszámú Ágyán, az író Szabó Magda falujában, a kétezres Erdőhegyen, a 11 ezres Pécskán és az 1300-as Zerinden egyet-egyet. Erdőhegy a családunk faluja, apám innen szökött át a zöldhatáron az ismét magyar fennhatóság alá került Észak-Erdélybe. Ha már be kellett vonulnia, ne románul, hanem az anyanyelvén hallhassa a vezényszavakat. S bár én már a háború utáni Magyarországon születtem, falunknak a partiumi települést tekintem. A nyarakat a Fehér-Kőrös partján töltöttem, és faggattam az erdőhegyi öregeket. A beszélgetéseket naplójegyzetekben örökítettem meg. Akkor még nem tudtam, hogy e szövegeket interjúnak nevezik, és később az újságírás lesz a mesterségem.

Apám nem túl iskolázott, de okos, törekvő ember volt. Felnőtt fővel határozta el, hogy leérettségizik. Kecskeméten ugyanaz volt a magyartanárunk, aki az esti és a nappali tagozaton is tanított. Az érettségi előtt néhány hónappal elcsípett a folyosón. Közölte, hogy elégedett apám irodalmi ismereteivel, de pocsék a helyesírása. Hát persze, hogy az - válaszoltam -, mert nem járhatott magyar elemi iskolába. Nemcsak azért sikerült jól a magyar írásbelim, mert az átlagosnál jobban fogalmaztam. Azért is, mert miközben próbáltam apámnak elmagyarázni, mit írnak j-vel és ly-nal, magam is fölkészültem nyelvtanból az érettségire.

Amíg élt, minden halottak napján meglátogattuk a déd- és a nagyszüleim sírját az erdőhegyi református temetőben. Aztán még néhány évig egyedül is. 2003 augusztusában meghívtak a közeli Simonyifalvára, hogy tartsak előadást a gyulai költő, Simonyi Imre tiszteletére rendezett konferencián. Hazafelé jövet betértem Erdőhegyre, ahol a falu szélén már csak felhalmozott fejfákat és összetört sírköveket találtam. Azóta nem jártam a falunkban, ahol egy helytörténész dokumentációja szerint az őseim 1738 óta gazdálkodtak. Azt viszont a temetőjükről lemondott helybéliek javára írom, hogy ha az apám idén ősszel kezdené az elemi iskolát, volna hol elsajátítania a magyar helyesírást.         

A történettudományi intézet első emeletén, a folyosó végén balra nyíló helyiséget neveztük némi szépítéssel szobának. Háromszor háromméternyi lehetett, kilenc négyzetméteren osztozkodtunk öten, gyakornok és segédmunkatársak. Szerencsére csak hétfőn és pénteken, a két intézeti napon  jöttünk össze. Megbeszéltük, hogy mire jutottunk a levéltárban, a kézirattárban, ahol céduláztunk a Kossuth-díjas történészek következő könyvéhez. Majd beültünk az akadémiai vagy a parlamenti könyvtárba, hogy végignézzük a Der Spiegel, a Die Zeit, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Neue Zürcher Zeitung legfrissebb számait.

Aztán eltelt néhány évtized, és 2014-ben a hajdani Gyerekszobából Boros Zsuzsa halt ki először. Az ELTE jogi karáról docensként ment nyugdíjba. Tegnap pedig érkezett a hír, hogy elhunyt Gergely András is. Professzorként ment nyugdíjba, témakörének a XIX. század második felét választotta. Szabad György tanítványa volt, és amikor fölfedezője az országgyűlés elnöke lett, Andris nagykövetként képviselte Magyarországot Dél-Afrikában, majd Hollandiában is. Közben pedig tanított, és tekintélyes életművet hagyott hátra. Ha összefutottunk valahol, jókat beszélgettünk.

Nagy Jóska szintén Szabad-tanítvány volt, és szintén a rendszerváltás utáni diplomáciában vétette észre magát. Néhányszor találkoztunk, megmaradt a magával ragadó mesélőkéje, de az utóbbi években eltűnt a szemem elől. Csurdi Sándor Ránki György tanítványa volt, és hozzám hasonlóan a sajtótörténet iránt érdeklődött. A rendszerváltásnál az ő útja is elkanyarodott, mert a Petrasovits Anna-féle szociáldemokrata párt sajtófőnöke lett. Nemrégiben telefonon beszéltem vele, Budapest egyik peremkerületéből válaszolt. Egyébként engem is Ránki professzor vitt be a történettudományi intézetbe.

Amikor a múlt század hetvenes éveiben az ÉS utolsó oldalán riport jelent meg a Gyerekszobáról, én voltam a „dendi”, aki öltönyben meg nyakkendőben járt, és rádiókritikákat írt egy ifjúsági hetilapba. Ez megfelel a valóságnak. A Magyar Ifjúságtól 150 forintot kaptam egy kritikáért, és e honoráriumokból egészítettem ki az 1400 foríntnyi fizetést. Későbbi sorsom alakulását a legpontosabban Gergely András jellemezte. Egyszer azt fejtegette, hogy a történészek között a legjobb újságíró vagyok, az újságírók között pedig a legjobb történész. Szavaiból kiérzem a csipetnyi iróniát, mégis megtiszteltetésnek veszem. Abban reménykedem, hogy a Gyerekszoba immár hetven fölötti lakóiról én írhatom meg a többi nekrológot is.