Digitális bevándorlóként eszem ágában sincs véleményt nyilvánítani az ellenzéki előválasztásra létrehozott online rendszer minapi összeomlásáról. Elgondolkoztatott azonban néhány megnyilvánulás, mindegyik az ATV-ben vagy rádiós vonzáskörzetében hangzott el.

Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke egy reggeli műsorban azt állította, hogy „Bedugították a rendszert.” (ATV, 2021.09.20.) Azt is elmondta, hogy az online szavazás digitális rendszerében van egy „belső kapu”, amelyet szándékosan hagytak nyitva. Valaki tehát belülről árulta el a számítógépes program sebezhető pontját, és ezt a politikai ellenfél, az Orbán-kormány természetesen kihasználta. No és kinek állt érdekében meggyöngíteni a választási szövetségbe tömörült ellenzéket? Na, kinek? Az MSZP másik társelnöke, Tóth Bertalan válaszolt egy esti műsorban, és a magyar miniszterelnökkel szövetkező kínai hackereket nevezte meg.

De mit kezdjünk azzal, hogy megszólalt Böcskei Balázs is? Az Idea Intézet kutatási igazgatója, aki mindig bemondatja, hogy szerződéses viszonyban áll a budapesti városházával, ezt pendítette meg: „Úgy tűnik, hogy el lett mérve a rendszer kapacitása.” Kijelentése a Spirit FM szeptember 20-i adásában hangzott el. S hogy még teljesebb legyen a kép, tegnap este, ugyancsak az ATV stúdiójában Donáth Anna, a Momentum Európa-parlamenti képviselője határozottabban fogalmazott: „A rendszer nem bírta a terhelést.”

A hat ellenzéki párt közül a nehéz helyzetben lévő MSZP azt a taktikát választotta, hogy a belső árulást hozza össze a külső (kínai) veszéllyel. A jelek arra utalnak, hogy ettől az ötvözettől remél szavazatokat jelöltjeinek az előválasztáson. A pillanatnyilag ugyancsak lejtmenetben lévő Momentum és a szakmai tekintélyükre rátarti politikai elemzők viszont óvakodnak attól, hogy konteókat gyártsanak. Nem szorulnak olyan elméletekre, amelyek közelebb vannak a képzelethez, mint a valósághoz. Életszerűbb helyzetből indulnak ki, és azt állítják, hogy szegény volt az eklézsia, nem áldozhatott elég pénzt az online rendszer kidolgozására. Még jó is, hogy most derült ki a sebezhetősége, nem pedig jövő tavasszal, az országgyűlési választáson.

Ettől persze akár még kínai támadás is lehet. Digitális bevándorlóként azonban megvárom, hogy a számítástechnikai szakemberek is kifejtsék az álláspontjukat. De az most is elvárható volna az ellenzéki pártoktól, hogy ha már választási szövetségbe tömörültek, akkor e kínos ügyről ugyanazt mondják a nyilvánosság fórumain.    

Naponta járok el mellette. Ha a Lehel-piac felől közelítem meg, úgy tűnik fel, mintha a szárnyas ló elrugaszkodna a földről. Ilyenkor felötlik, hogy Balla tanár úr a debreceni egyetemen lyukat beszélt a hasunkba Pegaszoszról, a repülő lóról, „aki” az ógörög Helikon hegyén szállt le, és patája nyomán forrás fakadt. Azóta a költészet szárnyalását jelenti. De ha nem hátulról közelítjük meg a szobrot, feltűnik, hogy baj van az elrugaszkodással. A szárnyak közepén jókora lyuk tátong, így pedig nem lehet szárnyalni.

Veres Kálmán Táltos nevű lova a West End Pláza bejáratánál meghökkentő időszerűséggel kecsegtet. Rejtély ugyan, hogy Izraelben miért éppen a költészet forrásáról és szárnyalásáról nevezték el a kémszoftvert, a nemzetközi botrány hozzánk is elágazó szálai azonban arról árulkodnak, hogy a feltárásból furcsán veszik ki részüket az érintettek. A magyar ügyészség hallgat róla, mert állítólag a nyomozás érdekei ezt kívánják. A kormányzat mellébeszél, mert ezt kívánja az államrezon. Az ellenzék egyelőre hanyagolja a nyomozást, mert kinyaralta magát, mielőtt visszatért volna a közéletbe. Aktivitása arra terjed ki, hogy véleményezi, amit a nyilvánosság képviselői már kikurkásztak.

Ha az olvasó megnézi a bejegyzés utáni összeállítást, észreveheti, hogy értékelhető mondatok leginkább újságírók, írók és politológusok kútfejéből csordogáltak. (Ha már ragaszkodunk a Helikon hegyén, vagyis a múzsák lakóhelyén csörgedező forráshoz.) Csak találgatom, vajon az ellenzéki politikusok miért késlekednek. A legjobb indulatú értelmezés szerint rosszkor jött nekik ez a fránya Pegasus-botrány, elvégre most magukkal vannak elfoglalva. Elég baj az nekik, hogy az előválasztás digitális rendszere összeomlott, talán nem is teljesen függetlenül az államilag lehallgatott közéleti személyiségek mobiltelefonjáról szerzett információktól.

Akik pedig egyáltalán mondanak valamit a Pegasusról, arra hivatkoznak, hogy amit megtudtak, azt nem tárhatják a nyilvánosság elé. Megsértenék az államtitkot, és ez börtönnel járna, jobbik esetben Kövér László országgyűlési elnök ítélné őket súlyos pénzbüntetésre. Jó pénzért érzik tehát rosszul magukat. Ezzel magyarázható, hogy szeptemberben legalább kéttucatnyi rádió- és tévéműsorban fejtették ki, miért nem oszthatják meg az információkat azokkal, akiknek az ablakán épp most kukucskál be a költészet lyukas szárnyú, hírszerzőnek álcázott jelképe.

Tíz mondat a Pegasus-botrányról

Tavaly nyáron én is egy kőbaltás Nokiáról szerveztem újra a felrobbantott Indexet. (Szombathy Pál újságíró, az Index volt főszerkesztője, Facebook.com, 2021. július 21.)

A szakmájukból fakadóan 2010 óta senki nem hallgattak le Magyarországon. (Szijjártó Péter külügyminiszter, Portfólió.hu, 2021. július 27.)

A kormány tagjai forró krumpliként dobálják egymás közt a felelősséget. (Ceglédi Zoltán politológus, Azonnali.hu, 2021. július 28.)

Minden közvetett bizonyíték a magyar államra utal. (Pethő András újságíró, Válaszonline.hu, 2021. július 29.)

Pegasus-ügyben mint a forró krumplit dobálják el maguktól a felelősséget a kormánypárti politikusok. (Somogyi Zoltán politológus, HírKlikk.hu, 2021. augusztus 5.)

Csak úgy, hasra ütéssel nem lehet akárkit lehallgatni. (Horváth József, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgató-helyettese, Délmagyarország, 2021. augusztus 14.)

Olyan országban élünk, ahol a Pegasus-ügy lényegében senkit sem érdekel. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, 2021. augusztus 14.)

Úri passzióból vagy sznobizmusból nem vásárol az ember méregdrága kémprogramot. (Dalos György író, Mozgó Világ, 2021/9.)

A Pegasus-botrány megütötte a fideszes szavazókat is. (Holoda Attila energetikai szakember, az Orbán-kormány volt államtitkár-helyettese, ATV, 2021. szeptember 13.)

A magyar kormány szó szerint magáncélokra használja azt az eszközt, amit ilyesmire tilos volna, de nem is erre találták ki. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. szeptember 21.)

Tegnap megszólalt a miniszterelnök, a parlamentben válaszolt az ellenzéki politikusoknak. Például Gyurcsány Ferencnek felrótta az őszödi beszédet, idézett is belőle. Már majdnem kimondta a leggyakrabban idézett mondatot is, de végül megelégedett azzal, hogy „nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél évet”. A többit másra bízta.

Németh Szilárd a fészbukos üzenőfalán fűzte a hamarosan bemutatandó Elkxrtuk című film előzeteséhez: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este. (Gyurcsány Ferenc)”. A Fidesz-politikus bátorságára vall, hogy párttársai helyett is védi a mundér becsületét. Amit például a pártelnök és miniszterelnök körülír, azt ő lefordítja a nép nyelvére. Kimondja azt is, amit a társai legföljebb sejtetnek. Ha pedig valamit nem ért, összefüggést keres az egymáshoz nem illő jelenségek között. S mert nem néz ki belőle a kultúremberség, aligha kérhető számon rajta, hogy Gyurcsány Ferencnek tulajdonítja azt a mondatot, amely 2006. május 26-án kétségkívül így hangzott el: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.”

Mintha Németh Szilárd készpénznek vette volna, amit a volt miniszterelnök nemrégiben megfogalmazott: „A politikában nincs szerzői jog.” (Facebook.com, 2021.08.26.) Erről más a véleményem, de most inkább rögzíteném, hogy a neki tulajdonított szállóige Örkény Istvánig vezethető vissza. Állítólag így hangzott el 1956. október 30-án, a Szabad Kossuth Rádióban: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, minden hullámhosszon.” Látszólag olyan író gyakorolt önkritikát, aki az ötvenes évek legelején sematikus műveket adott ki a kezéből, majd kiábrándult Rákosiból, és Nagy Imre köréhez csatlakozott. Ezért 1956 után ötéves szilenciumot kapott.

De ha többes szám első személyben gyakorolt önkritikát, akkor olyan ember beszélt belőle, aki már túllépett az életmű romlékony mozzanatain. Csakhogy Örkény nem azt mondta, amit tulajdonítunk neki. Rab László derítette ki a Népszabadság Online 2007. március elsejei számában, hogy helyette bemondó olvasta föl ama bizonyos jegyzetet, benne a bűvös mondattal: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” Önkritikának nyoma sincs, inkább távolságtartónak hat a kijelentés. A nagy hírre vergődött gyurcsányiáda tehát egy ötvenhatos szállóige átköltése.

Tíz mondat Németh Szilárdról

Orbánista élmunkás. (Vári György irodalomtörténész, Magyarnarancs.hu, 2013. június 10.)

Összetéveszti a testmagasságát az IQ-jával. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2016. március 18.)

Politikai betanított munkás. (Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2017. január 14.)

Elképzelése és szóhasználata nem esik egybe a kormány ízlésével és terveivel. (Lázár János Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, 168 Óra, 2017. január 19.)

Intellektuális vészfék. (Puskás Panni újságíró, ATV, 2017. május 25.)

A választó Németh Szilárdhoz butul. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2017. augusztus 12.)

A nemzet zsírtarkója. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2018. március 5.)

Birkózik a szavakkal. (Majláth-Mikes László humorista, Magyar Hang, 2018. november 23.)

A nagy magyar pacaltáltos. (Váncsa István publicista, Magyar Hang, 2020. július 31.)

A politika Zámbó Jimmyje. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2021. február 22.)

A mutatós igazságügyi miniszterről feltételezem, hogy ha elolvasta volna tegnapi bejegyzésemet a magánélet és a közélet szétválasztásáról, akkor talán nem cirkuszol a közösségi médiában. Tegnap ugyanis föltette az üzenőfalára, hogy a Telex kihagyott a kormánypárti politikusoknál „egy-egy 40 ezer interakcióval rendelkező bejegyzést, nálam most épp a szülinapi posztomat.” (Facebook.com, 2021. szeptember 19.)

Az elmarasztalás előzménye, hogy a Telex.hu-nak van egy lájkbajnoksága. Egyik munkatársa a fészbukos Crowdtangle-platform segítségével összegzi a magyar közélet szereplők posztjait dicsérő, méltató tetszésnyilvánításokat. Az eddigi utolsó hét (szeptember 10-től 17-ig) csúcstartója Orbán Viktor volt 258 ezer összesített lájkkal, a második Karácsony Gergely 194 ezerrel, a harmadik pedig a panaszkodó miniszter asszony 187 ezerrel. Ha jól értem, akkor azt kéri számon a képzeletbeli bajnokságot rendező portálon, hogy ha beleszámolták volna a „szülinapi” posztját is, még 34 ezret lehetett volna adni a tetszéseihez.

Ezzel két legyet üthetett volna egy csapással. A 221 ezer lájkkal nem érte volna utol főnökét, a miniszterelnököt, és megelőzte volna az ellenzéki miniszterelnök-jelöltet. A Telex megvádolt munkatársa érdemben válaszolt neki. Akit érdekel, olvassa el a meggyőző indoklást. Azt már én fűzöm hozzá a magánélet és a közélet szétválasztását szorgalmazó bejegyzésem szellemében, hogy Varga Juditnak az említett héten két olyan posztja is volt, amely a 41. születésnapjához kötődött. Az egyik tetszésnyilvánításai talán beleszámolhatóak a lájkbajnokságba, a másiknak azonban - épp a vitatott 34 ezresnek - semmi köze a közélethez. Annál több a miniszter asszony tetszelgéséhez.

Sokat tapasztalt, 89 éves kollégám, Kulcsár István meg is jegyezte: „Nincs nap anélkül, hogy Varga Judit ki ne tenné magát a Facebookra. Én eddig azt hittem, hogy miniszter, és most kiderült róla, hogy celeb.” (Facebook.com, 2021. szeptember 15.) A bejegyzésem utáni összeállításban van egy vélemény, Hadházy Ákosé, aki politikai celebekről is tűnődik egy időközi választás ürügyén. Az a benyomásom, hogy nem érdemes csak azért napjában többször posztolni, ráadásul még fényképet is mellékelni hozzá, hogy aztán egy hiú politikai celeb összeadhassa a tetszésnyilvánításokat, és elhelyezhesse magát Orbán Viktor meg a miniszterelnök talán legesélyesebb kihívója között.   

Tíz mondat a celebről

A celebnek az a teljesítménye, hogy ismerik. (Sebeők János író, HírExtra.hu, 2009. május 10.) 

A celeb semmiből lett senki. (Gálvölgyi János színész, Vasárnapi Hírek, 2009. október 18.)

A celeb művileg tenyésztett ál-nagyság. (Nyerges András író, Galamus.hu, 2011. január 17.)

Celebségük néhány naptól néhány évig terjedhet, aztán alámerülnek abba a semmibe, ahonnan jöttek. (Kozák Gyula szociológus, Beszélő Online, 2013. október 2.)

Képesség nélküli híresség. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2014. január 2.)

A celeb a média által házilagosan előállított termék. (Hajnal Gábor közönségszervező, Magyar Idők, 2017. március 18.)

A celeb senkiből lett akárki. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2018. január 14.)

A celebek celebkednek. (Krusovszky Dénes író, Magyar Narancs, 2019. november 14.)

Ma Borsodban úgy sem volt 220 ellenzéki delegált a 110 szavazóhelyiségben, hogy pártelnökök és politikai celebek is jelentkeztek oda. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Facebook.com, 2020. október 11.)

Lehet, hogy idézőjelben egy senki vagyok. (Baukó Éva celeb, RTL Klub, 2021. február 11.)

A legutóbbi napokban Karácsony Gergely kevesellt, Kálmán Olga dékázott, Jakab Péter bűnösözött, Vona Gabor jakabozott, Rab László és Szerető Szabolcs pedig orbánozott. Lefülelt mondatok.

A polgárokból időközben magyarembereket csinált. (Rab László újságíró Orbán Viktorról, VárosiKurír.hu, szeptember 12.)

2010-ben azért is veszített az akkori koalíció, mert magára hagyta a független sajtót. (Dési János újságíró, Klubrádió, szeptember 13.)

Magas rangú illiberális sajtótiszt. (Puzsér Róbert publicista Bencsik András újságíróról, HírKlikk.hu, szeptember 13.)

Ebből az országból süt a gyűlölet. (Holoda Attila energetikai szakértő, volt államtitkár-helyettes, ATV, szeptember 13.)

Nem a keveseknek kell segíteni, hanem a sokaknak. (Kálmán Olga DK-politikus, hvg.hu, szeptember 13.)

Gyorsan csak egerek születnek. (Golovin Igor, a női kézilabda válogatott új szövetségi kapitánya, Index.hu, szeptember 13.)

Az ellenzék a száját jártatta a meló helyett. (Kende Péter ügyvéd, ATV, szeptember 14.)

Egérrel szavazok a hétvégén, de még nem tudom, kire. (Korbely György NSZK-ban élő blogger az előválasztásról, Alföldi blog, szeptember 15.)

Jakab Péter a sírból hozta vissza a Jobbikot. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, szeptember 15.)

Üzleti modellünk a csoda. (L. László János, a Nyomtass Te is! hetilap főszerkesztője, YouTube.com, szeptember 15.)

Összehozza az embereket, ha valamit közösen lehet ekézni. (Enyedi Ildikó filmrendező, Magyar Narancs, szeptember 16.)

Azért hoztuk létre a Magyar Kultúráért Alapítványt, hogy a magyar kultúra jelentős részét megvédhessük a politikai konjunktúra hatásaitól. (Demeter Szilárd miniszteri biztos, Index.hu, szeptember 16.)

A kétharmados ellenzéki győzelemnek nincs realitása. (Miklósi Gábor újságíró, 444.hu, szeptember 16.)

Áradt a Szentlélek. (Orbán Viktor miniszterelnök a pápalátogatásról, Magyar Rádió, szeptember 17.)

Ha jövőre kormányváltás lesz, a demokráciában fogyó eszköznek számító miniszterelnök bukik el. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, szeptember 17.)

Az ellenzéki választók sokan vannak, de nem biztos, hogy elegen. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, szeptember 17.)

Csak az alulról felfelé szúró poén vicces, a lefelé gúnyolódás bántó. (Pápai Gábor karikaturista, Népszava, szeptember 17.)

Gyurcsány még az ellenzéki tábort is megosztó személyiség. (Hann Endre szociológus, HírKlikk.hu, szeptember 18.)

 A bűnnek nincs színe, csak elkövetője. (Jakab Péter Jobbik-politikus, ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, szeptember 19.)

Nem akartam két Stop Soros!-reklám között szerepelni. (Istenes Bence műsorvezető, hvg.hu, szeptember 19.)

Ami privát, az nem publikus. (Bogárdi Szabó István református püspök, Magyar Rádió, szeptember 19.)

Ma reggel különös mondatra ébredtem. A Vasárnapi Újság című műsorban épp Bogárdi Szabó István beszélt, és a református püspök így szóla: „Ami privát, az nem publikus.” (Magyar Rádió, 2021.09.19.) Ha az ide vezető gondolatmenetet kéne fölidézni, akkor bizony bajban volnék, a félálomban hallott kijelentés hitelességéért azonban kezeskedem. A figyelemre méltó mondásban két idegen szó található. Úgy magyarítanám őket, hogy magánéletünket nem szabad (nem illik, nem érdemes) kiteregetni a nyilvánosságban.

E bejegyzés utáni összeállításban tíz vélemény olvasható a magánélet és a közélet összefüggéseiről. Négy kijelentés közismert személyiségtől származik, akik nem döntéshozóként, hanem művészként őrlődnek. Szükségük volna a hírnévre, de tisztában vannak azzal, hogy ha kielégítik a médiafogyasztók kíváncsiságát, akkor kiszolgáltatják magukat és szeretteiket a névtelen hozzászólóknak. Például a világháló hőzöngőinek, az úgynevezett trolloknak, akik a nyelvüket köszörülik rajtuk, többnyire kocsmai stílusban. 

A véleményformálók közül hat politikus. Nem egyszerűen közismert személyiségek, hanem közéleti szereplők. Olyan döntéshozók, akik nemcsak a szavaikért tartoznak felelősséggel. Az is számon kérhető rajtuk, ha szakadék tátong az elveik és a hatalomgyakorlásuk között. Itt van például a jelenlegi miniszterelnök, aki első országlása idején még azt pedzegette, hogy nem illik a közszereplők magánéletében vájkálni. Tíz évvel később ismét kormányfő lett, és immár tizenkettedik éve gyakorolja a hatalmat, mostanában egy Pegasus nevű ló társaságában.

Első ciklusában, amidőn még koalíciós kormányzásra kényszerült, békén hagyott bennünket. Nem volt kétharmada beleszólni a magánéletünkbe. 2010 óta majd’ mindent átalakított, és csak a kegyén múlik, hogy a szárnyas ló benéz-e hálószobánk ablakán. Az állami emlékezetpolitika egyik kidolgozója, a miniszterelnöknek tanácsokat adó történész asszony már nem is beszél arról, hogy illik vagy nem illik beleszólni a magánéletünkbe. Indokolt esetben lehetségesnek tartja. Még szerencse, hogy csak ritkán tartja lehetségesnek.

Ilyen gondolatokat váltott ki a református püspök félálomban hallott mondata. Talán nem tévedek, ha kihallom belőle a politikusoknak szánt figyelmeztetést. Hozzáfűznék azonban egy félmondatot, amely már nem a döntéshozóknak szól, hanem a hírnévvel kacérkodó-küszködő magánszemélyeknek. „Ami privát, az nem publikus”, és amit publikussá teszünk, az már nem privát. 

Tíz mondat a magánéletről

Ha elmeséli az ember a magánéletét, akkor az már nem magánélet. (Für Anikó színésznő, Pesti Műsor, 1992. szeptember 3.)

Magyarországon nem illik a közszereplők magánéletében kutakodni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. október 25.)

A magánélet titkos, a közélet nyilvános. (Szilágyi Ákos költő, Népszabadság, 2005. március 26.)

A politikusok magánélete a modern politizálásban már nem magánügy: nem szabad titkolni. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Magyar Narancs, 2007. február 15.)

A magánéletem tönkrement, amiben volt része a médiaszerepléseimnek is. (Hernádi Judit színésznő, Kisalföld, 2007. október 24.)

Ma már az emberek arra is kíváncsiak, hogy a magánéletében milyen egy politikus. Sok mindenre lehet ebből következtetni. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Napló, 2010. március 27.)

Immár közvetlenül a magánélet felségterületén jár a kormány. (Bruck András író, hvg.hu, 2014. december 10.)

/Gréczy/ Zsolt magánéleti hülyeséget csinált. De mert közszereplő, és privát képeit valakik nyilvánossá tették, a magánügyből közügy lett. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2019. december 20.)

Minden tekintetben magánszemély vagyok, megillet a magánélethez való jog. Ennek tiszteletben tartását mindenkitől elvárom. (Szájer József volt Fidesz-politikus, Súlyegyen.hu, 2021. március 24.)

A lehető legritkábban szólunk bele polgáraink magánéletébe. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Látószög.blog, 2021. július 6.)

Miniszterelnökünk tegnap reggel hosszú nyári kihagyás után ült be a Magyar Rádió stúdiójába. A szokásos pénteki interjú végén a műsorvezető szóba hozta a múlt vasárnapi pápalátogatást is. Amit az eucharisztikus kongresszus utolsó napján lezajlott tárgyalásról mondott Orbán Viktor, azt Cz. G. idézte, sőt értelmezte is a Népszava mai számában.

Czene Gábor cikkéből azért nem idézem a miniszterelnöknek tulajdonított mondatokat, mert ugyanazt a hibát véteném, amit épp most kéne szóvá tenni. Egy újságíró meséli el, hogy valaki más, jelen esetben a magyar miniszterelnök milyen szavakkal tolmácsolta a katolikus egyházfő zárt körben elhangzott gondolatait. Nem vonom kétségbe a szavahihetőségét, mégse árt ellenőrizni az idézést és a hozzá fűzött értelmezést. Megnéztem a Miniszterelnök.hu nevű portált, amely jegyzőkönyvi hitelességgel adja közre Orbán Viktor beszédeit és interjúit. Nem találtam elírást, felületességet, félreértést, pontatlanságot, torzítást a Népszava-cikkben.

Íme, a hitelesített miniszterelnöki szöveg a pápáról: „Ő is látja, hogy … a brüsszeli bürokráciában relativizálják a családot, és olyan keményen fogalmazott, mint ahogy nekem még sose sikerült. Azt mondta, hogy nem lehet engedni, hogy relativizálják a családokat. A család az apa, anya, gyerek, pont.” Az újságíró pedig azt firtatta, vajon a pápa „ténylegesen beszélt-e a Brüsszel felől leselkedő veszélyről, vagy Orbán maga szűrte le a következtetést, hogy ’ő is látja’. Ha az utóbbiról van szó, akkor ezt minimum úgy nevezik: csúsztatás”.

A politikusoknál elő-előfordul, hogy ha zárt körű rendezvényről jönnek ki, és a rájuk váró újságírók elé állnak, hogy beszámoljanak a fejleményekről, akkor bizony nemcsak azt mondják el, hogy miként értékelik a mögöttük hagyott összejövetelt. Azt is hajlamosak kifejteni, hogy mit mondott a tárgyalópartnerük. S mert a hazai közvéleményt akarják befolyásolni, nem szokták visszafogni magukat. Olyasmit is a teremben maradt másik fél szájába adnak, amit az nem mondott, vagy nem úgy mondta. Elég például „csak” annyit csinálni, hogy a szövegét (a textust) kiragadják az összefüggéseiből (a kontextusból). 

Lebecsülném Orbán Viktorban a vérbeli politikust, ha nem feltételezném róla, hogy miniszterelnök elődeihez hasonlóan ő se megy a szomszédba egy kis „tolmácsolásért”. Ezt pedzegette egy újságíró, aki sajtónkban a legtájékozottabb egyházpolitikai szakírónak számít.        

A Magyar Újságírók Országos Szövetségében megrendezett Főszerkesztők Fórumán szóba került az úgynevezett remittenda is. A latin remittare azt jelenti, hogy visszaküldeni. Kinyomtatnak egy újságot, eljuttatják az árusító helyekre, de nem sikerül eladni az összes példányt. A különbözetet visszáruként kezelik, és többnyire a terjesztők raktárában köt ki.

Amikor újságíró szemináriumon a remittendához értünk, a Dandár utcára hivatkoztam. Ami a ferencvárosi raktárban halmozódott fel, arról azt szoktam mondani, hogy a papír alapú sajtó válságterméke. Jócskán akad szerkesztőség, amely azért nem auditáltatja (hitelesítteti) a lapját, mert akkor kiderülne, hogy mekkora különbség van a kinyomtatott és az értékesített példányszámok között. A MÚOSZ minapi fórumán megjelent főszerkesztők becsületére válik, hogy némi noszogatás után bevallották a remittendájukat, pedig általában üzleti titoknak számít.

A Nyomtass Te is! főszerkesztőjének ez nem esett nehezére, mert fél- és egymillió közti példányról számolhatott be. Igaz, hogy a kétrét hajtott, A/4-es formátumú hír-lapot digitális úton küldi el az országos hálózat önkéntes munkatársainak, akik otthon annyi példányt nyomtatnak fénymásoló papírra, amennyire igény van a környezetükben. A Jelen főszerkesztője 6-7000 eladott példányról beszélt. 2500 az árusoknál kél el, 1500-at kézbesítő visz ki az előfizetőkhöz. Az online változatnak is van mintegy ezer előfizetője. A remittendájuk pedig meghaladja a kinyomtatott példányok felét.

A Magyar Hang 19 ezer példányt nyomtat ki, kiadóhivatala 14 ezret juttat el a terjesztőhöz, ebből 6500-7000 példányt vásárolnak meg. A hetilapnak azonban van még 5000 előfizetője is. De a főszerkesztő korjellemző történetéből az is kikerekedett, hogy a nagy bolthálózatok nem siettek kitenni polcukra a kormány tevékenységét firtató újságot. A leleményes munkatársak azonban a frissiben visszaérkezett példányokat hátizsákban vitték be az egyik hálózat boltjaiba, és a többi lap közé tették. Amidőn a vásárlók fizetni akartak érte, az árát nem találta merevlemezén a pénztáros. A sokadik bonyodalom után a kereskedelmi cég külföldi tulajdonosa megadta magát, azóta a Magyar Hang is kelendő portéka.

De hogy ennél azért rosszabb a helyzet, azt ma reggel tapasztaltam. A lakásom közelében boltja van a Sparnak, a Lidl-nek és az Aldinak is. Egyik helyen se leltem a Jelen legfrissebb számát. Lehet, hogy hátizsákot kéne kölcsönözni a tavaly nyáron indított hetilap munkatársainak?

Tíz mondat a sajtóról

Nem vagyunk ellene a sajtó modernizálásának. Annak, hogy a külföld is részesedjen kellő befektetés után a lapokból. (Antall József MDF-politikus, Vas Népe, 1990. április 5.)

Bagóért nem adunk lapot. (Máté László MSZP-kincstárnok, Zalai Hírlap, 1990. szeptember 5.)

Sajtószabadság akkor lesz Magyarországon, ha az el nem kötelezettségből legalább olyan jól meg lehet élni, mint a szekértolásból. (Wessely Gábor szekszárdi újságíró, Magyar Sajtó, 2000/5.)

A magyar sajtó terjesztési szempontból nemigen indokolt módon országosnak nevezett része olyannyira függ a pártoktól, mint az a heroinista, akinek már az anyaméhben adagolták az anyagot. (Halmágyi Miklós szombathelyi újságíró, Vas Népe, 2010. július 31.)

A politika és a pénzügyi élet agressziójának mértékén múlik, hogy a fogyasztók számára mennyire tűnik szabadnak a sajtó. (Frei Tamás újságíró, FN24.hu, 2011. október 26.)

A sajtóban hiányzik a függetlenség tartós megőrzéséhez szükséges profit. (Tóth Levente újságíró, Népszabadság, 2014. június 4.)

Ha a sajtó nem kritikus, akkor nem is sajtó, hanem hirdetési felület. (Csintalan Sándor, a Lánchíd Rádió műsorvezetője, Heti Válasz, 2015. április 30.)

A magántőke ahhoz is kevés, hogy a magyar sajtót eltartsa. (Lázár János Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, Népszava, 2016. november 5.)

A magyar sajtó nemcsak a politikának, hanem a hirdetőknek is befeküdt. (Szekeres Tamás, a Bors kirúgott főszerkesztője, Népszava, 2017. október 27.)

A sajtó szolgáltatás ugyan, de nem a politikusoknak szól, hanem az olvasóknak. (Szele Tamás újságíró, Zóna.hu, 2019. december 10.)

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége három kollégát hívott meg a Főszerkesztők Fórumára. György Zsombort a Magyar Hangtól, Lakner Zoltánt a Jelentől és L. László Jánost a Nyomtass Te is!-től. Beszámoltak a munkájukról. Hiteles képet rajzoltak arról, hogy akik nem a kormány nótáját fújják, mire számíthatnak a mai Magyarországon.

A vitát vezető MÚOSZ-elnök, Kocsi Ilona azt is firtatta, ha jövő tavasszal a Fidesz marad a kormányrúdnál, akkor mihez kezdenek magukkal és a hetilapjukkal. A 60 körüli L. László János azt válaszolta, hogy nem lesz lelki ereje végigcsinálni újabb négy esztendőt. A 39 éves György Zsombor kiváltotta az őstermelői igazolványt. Ezt akár humoros megnyilvánulásnak is szánhatta, de nem az sejlik ki belőle, hogy elszánta magát az újabb négy esztendőre. A 46 éves Lakner Zoltán még nem tudta, mihez kezd majd, ha az újságja számára kedvezetlenül alakul a politikai helyzet.

A figyelemre méltó okfejtésekből kiderült, hogy a vidéki Magyarország, leginkább a kistelepülések lakóit érdemben tájékoztató Nyomtass Te is! nem egészen fél évtized alatt mire vitte. Az is, hogy a Simicska-féle Magyar Nemzet romjaiból felépített Magyar Hanggal mi történt 2018. május 18-a óta. Meg az is kiviláglott, hogy a kormányhatalmilag megszüntetett Népszabadság egykori munkatársai, majd a 168 Óra című hetilapból kivált újságírók közreműködésével létrehozott Jelennek milyen gondjai vannak 2020. május 28-a óta.

Miközben korjellemzőnek hatottak az őszinte élménybeszámolók, azt is elvártam volna, hogy a főszerkesztők legalább megpendítsék, milyen sors vár a papír alapú sajtóra - Orbánék médiapolitikájától függetlenül. Kár, hogy a távlati gondolkodás nem fért bele a másfél órás konzultációba. Megértem persze, hogy az ezernyi gonddal küszködő lapalapítók szeretnék túlélni a holnapot, de legalábbis a két fiatalabb életkorából telne arra, hogy érdekelje őket, vajon igaza lesz-é Phlip Meyernek. Az amerikai médiatudós könyvet szentelt ama jóslatnak, hogy a papírra nyomtatott sajtó 2043-ban szűnik meg.

Magyarországon körülbelül tízezer újságíró van, a MÚOSZ-nek mintegy háromezer tagja. Tegnap este a moderátorral, a három főszerkesztővel és a három technikai szakemberrel szemközt hét érdeklődő üldögélt az úgynevezett Mikszáth-teremben. A YouTube-csatornán sugárzott vitát élő adásban 41-en kísérték figyelemmel.

Tíz mondat a sajtóról

A sajtó remegő lábú nagyhatalom. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1994. november 26.)

Különféle adónemekre a sajtó tavaly több mint 25 milliárd forintot fizetett be. (Kázmér Judit, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke, Napló, 2010. szeptember 24.)

A nyomtatott és a digitális sajtó küzd a saját pályáján, miközben az egyik jobban szűkül. (Gazda Albert, az Origo újdonsült főszerkesztője, Médiapiac.com, 2011. november 2.)

Hiába temeti az internet és a televízió a sajtót, továbbra is mintegy négyezer termékkel vannak jelen a nyomtatott lapok a médiapiacon, annyival, mint ahány Németországban jelenik meg. (Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke, Népszabadság, 2012. május 21.)

A sajtó egyik része a kormány és a Fidesz-közeli cégek apanázsából él. A másik része láb- és körömgombából és a hüvelyszárazságból. (Hell István közíró, Facebook.com, 2017. október 24.)

A digitális forradalom megette a jó öreg, papír alapú termékeket. (Györfi András újságíró, Portfolio Blogger, 2018. április 28.)

Vidéken szinte már elérhetetlen a független sajtó. (György Zsombor újságíró, Magyar Hang, 2019. július 5.)

A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András publicista, 24.hu, 2019. december 26.)

Egyedül az online sajtóban volt kiegyensúlyozott a verseny, egészen a vezető hírportál kikényszerített öngyilkosságáig. (Hargitai Miklós újságíró az Indexről, Népszava, 2020. július 27.)

A magyar sajtó a megszűnés határán billeg, nem mennyiségi, hanem minőségi okok miatt. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

Mostanában megszavaztatom a digitális ismerősöket. A legutóbbi három évtized szállóige-terméséből fölteszem a fészbukos üzenőfalra azt a kettőt-hármat, amelyek azon a napon jelentek meg a rendszerváltás után valamikor. Amelyik a legtöbb voksot kapja, az kerül be egy tervezett könyvbe, mely 365 szállóigét tartalmaz majd. Tegnap a „Kis sértett járja be Európát.” 27 szavazatot kapott, a második ötöt, a harmadik kettőt.

A kesernyés humorú Föld S. Pétert neveztem meg szerzőnek, jelentkezett azonban Révbíró Tamás műfordító, aki megjegyezte, hogy a csúfondáros mondattal már a folklórban is találkozott. Miért ne találkozhatott volna? A szállóigének két klasszikus kutatója van, a magyar Alexander Bernát és az olasz Umberto Eco, és mindketten arra jutottak, hogy a közmondás a nép szállóigéje, a szállóige pedig az értelmiségiek közmondása. Ráadásul a kettő között nagy az átjárás, oda is meg vissza is.

Egyébként az átalakított mondat eredetileg a Kommunista Kiáltványban jelent meg 1848. február 26-án. Így hangzott: „Kísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete.” Azért idézem németül is („Ein Gespenst geht um in Europa - das Gespenst des Kommunismus.”), mert szegény németek nem viccelődhettek vele, az eredetiből ugyanis hiányzik a kísértet és a kis sértett kísérteties hasonlósága. Annál rosszmájúbbak lehettek a mi kávéházi elődeink, akik immár 173 éve hódolhattak a szójáték élvezetének. Ilyenkor jött valaki, általában egy közismert személyiség, aki a nevére vette a szájról szájra szálló igét.

A tegnapi Facebook-vita nyomán kíváncsiságból utánanéztem a részleteknek, és két mozzanatra derült fény. Maga Föld S. Péter is jelezte, hogy a szellemes mondatot a múlt század nyolcvanas éveiben hallotta akkori munkahelye, a Ludas Matyi egyik szerkesztőségi értekezletén. Kollégái a kis termetű palesztin vezetőn, az Európát „vkörbetarháló” Arafaton köszörülték a nyelvüket. A bejegyzésem utáni összeállításból pedig az is kiviláglik, hogy Lázár János volt kancelláriaminiszter az országgyűlési körzetében, egy ünnepi beszédben idézte Marxot és Engelst. Makón kísérletezett azzal, hogy az elferdített mondást visszatérítse az eredeti jelentéséhez.

Az összeállításban szereplő többiek azonban leginkább Orbán Viktort tüntetik ki a rosszmájúságukkal. Amikor miniszterelnökünk Brüsszelben vagy Strasbourgban hadakozik a másik Európával, akkor bizony felhánytorgatják neki a termetét és a mimózaságát..

Tíz mondat a kis sértettekről

Kis sértett járja be Európát. (Vágó István műsorvezető, Facebook.com, 2010. július 20.)

Kis sértett járja be Európát. (Föld S. Péter újságíró, Népszabadság Online, 2014. január 19.)

Orbán Brüsszelben harcolt a magyar emberekért. Kis sértett járja be Európát. (Föld S. Péter újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. október 26.)

Előttem fiatalok, piros pólóban. A hátukon felirat: „Kis sértett járja be Európát..” (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu,.2018. szeptember 17.)

Ma is kísértet járja be Európát, és bizony kis sértettek járják be Európát, akik feljelentik a saját hazájukat. (Lázár János Fidesz-politikus, YouTube.com, 2018. október 23.)

Kísértet járja be Európát, vagyis inkább kis sértett, ráadásul nem is annyira kísértet, mint inkább vírus. Az illiberalizmus és populizmus vírusa. (Ille István blogger, Kanadai Magyar Hírlap, 2019. január 29.)

A Kis sértett járja be Európát szlogen akkor született, amikor Jasszer Arafat palesztin vezető az akkori magyar vezetés jó barátja európai körútra indult. (Föld S. Péter újságíró, Infovilág, 2020. november 2.)

Kis sértett járja be Európát. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2021. július 2.)

Én már a folklórban találkoztam vele. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, 2021. szeptember 14.)

Sok-sok éve kering már. Mert remek. (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, 2021. szeptember 14.)