Olyan újságokat is olvasok, amelyek az enyémtől gyökeresen eltérő értékrendet képviselnek. Azt figyeltem meg, hogy a szélsőjobboldali publicisztikában érdekesen jellemzik az úgynevezett libernyákokat. Ha egyszer bíróság tárgyalná a szóhasználatukat, meg kéne különböztetni egymástól a fogalmakat és az igei állítmányokat. A fogalmak kevésbé veszélyesek, hisz’ leginkább az iskolázottakhoz jutnak el, akik hajlamosabbak megfontolni a döntéseiket. Az igei állítmányok viszont olyan cselekvésre ösztönöznek, ami könyvégetéssé, napjainkban könyvdarálássá fajulhat.

Eme okfejtést azért nem gondolom tovább, mert tegnap Gábor György filozófus ezt írta a fészbukos üzenőfalára: „Ma már az ’ajvékolnak’-ot is volt szerencsém olvasni, de nem az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosától, hanem magunktól. Magunkra.” A Rabbiképző Intézetben is tanító professzor sosem tagadta a zsidóságát, a Fidesz-tagkönyv pedig Bayer Zsolt kormánypárti publicistáé. A filozófus kesernyés szavaiból két következtetés adódik. Az egyik az, hogy a szélsőjobboldali retorika közhelyei, elkoptatott kifejezései átszüremkedtek az ellenzéki megnyilvánulásokba is. A másik meg az, hogy vannak ellenzéki trollok, akiktől nem idegen az antiszemitizmus, tágabb értelemben a rasszizmus, még tágabban a kirekesztés.

Nehéz eldönteni, vajon melyik jelenségről van szó, de annyi bizonyos, hogy nemcsak a kormánypárti sajtóban használnak a megbélyegzés szándékával jiddis jövevényszavakat. Ilyen az ajvékol (jajveszékel), a davenol (imádkozik), a gajdol (ordibál, kornyikál), a hadovál (mellébeszél), a hergel (bosszant), a hohmecol (okoskodik), a kaserol (mentegetőzik), a lejmol (kéreget), a macerál (kellemetlenkedik), a markecol (fosztogat), a mismásol (elken), a mószerol (beárul), a paterol (elküld), a saccol (becsül), a smúzol (cseveg), a szaszerol (kifigyel) és a tapenol (fogdos).

Például Dávid Ferenc közgazdászról, a Demokratikus Koalíció tanácsadójáról nem feltételezem, hogy tudatosan alkalmazza a szélsőjobboldali gyűlöletkeltés elemeit. De ha a HírKlikk.hu-ban tegnap megjelent cikkének azt a címet adta, hogy Gajdics gajdol, legalább az felróható neki, hogy még a jiddis jövevényszavakkal gyakran „tréfálkozó” kormánypárti publicista (Gajdics Ottó) nevével sem illő élcelődni. S ha igaza van Gábor Györgynek, akkor az ellenzéki sajtóban fel-felbukkanó igei állítmányok épp úgy a megbélyegzést, a kirekesztést szolgálják, mint ott, ahonnan vétettek.       

Ma reggel, a Népszava első oldalán indult egy vezércikk. Megállapítja, hogy a két talpon maradt ellenzéki miniszterelnök-jelölt „között sűrűsödnek a pengeváltások, és mind erősebbek az odacsapások”. A névtelen szerző szerint mintha Dobrev Klára kevesebbet tűnne föl a tévében, és ezt azzal magyarázza, hogy „míg Márki-Zay mögött nincs párt, addig őt más, ismert DK-s politikusok könnyebben helyettesíthetik, hiszen ők is közvetíteni tudják az üzeneteit”. A hódmezővásárhelyi polgármester tehát kénytelen egyedül sértegetni az ellenfelét, Dobrev viszont a lejáratást átengedheti a munkatársainak.

Félő, hogy a purparléból elegük lesz azoknak a választópolgároknak, akik torkig vannak ugyan az Orbán-kormány hatalomgyakorlásával, de fölteszik maguknak a kérdést: ha ezek elkezdik gyilkolni egymást, mi lesz itt jövőre, ha esetleg átveszik a kormányrudat? A kevés pénzből gazdálkodó Márki-Zayról kevésbé feltételezhető, hogy trollok tucatjait foglalkoztatja. Legföljebb hívei vannak, akik az amatőrség báját kölcsönzik a hozzászólásoknak. Nem mondható el ugyanez a Demokratikus Koalícióról, amely állami költségvetésből működik, és egy milliárdos a vezetője. Trolljai már nem az amatőrség bájával kommentelnek, hatékonyan művelik a karaktergyilkosságot.

Mielőtt bárki félreértene, rögzítem, hogy nem a dékás szavazók százezreire gondolok, hanem azokra, akik szervezetten garázdálkodnak a világhálón. Mindenkit kikészítenek, aki a másik ellenzéki miniszterelnök-jelölt mögé áll. Ezt az egyik fészbukos vitában nem vonta kétségbe egy jóhiszemű hozzászóló. Hozzáfűzte azonban, hogy az úgynevezett dékás támadásokba besegítenek a fideszes trollok, elvégre Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltsége a családi kapcsolatai miatt Orbánnak felérne egy lottóötössel.

Ebben lehet igazság. De tavaly nyáron nemcsak azért zártam el a Médianaplót a kommentelőktől, mert elárasztották a kormánypárti trollok. Azért is, mert ha értelmeztem Gyurcsány Ferenc kommunikációját, a szakmai okfejtést sokan illették otromba, gyűlölködő szavakkal. Holott a Megafon nevű kormánypárti trollképző akkor még nem is működött. Márki-Zay Péter megnyilvánulásai nem tetszenek. Riaszt viszont, hogy ha Dobrev Klára kijelent valamit, az őt helyettesítő politikustársak azonnal veszik a lapot, a trollok pedig lejárató hadjárattá szélesítik voltaképpen visszafogott megjegyzését.

Tudom, hogy ez „csak” kampány, de nem örülnék, ha a beidegződés kormányzati helyzetben is boldogítaná a nyilvánosságot.              

Tíz mondat a trumpolásról

Most ő volt az, aki meg tudta szólítani az amerikaiak többségét. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2016. november 8.)

Ki lesz a magyarországi Trump? (Molnár Gyula szocialista politikus, ATV, 2016. november 10.)

Trumpistákból krumplisták lesznek Orbánék. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2020. december 13.)

Már nemcsak a Fidesz, hanem az ellenzék is gyurcsányozással akar választást nyerni. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2021. október 3.)

Csipkedjétek magatokat! Egymást kevésbé, ha kérhetem. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a két talpon maradt ellenzéki miniszterelnök-jelölthöz, Népszava, 2021. október 9.)

Ezt a tisztességes versengést a második forduló kezdetére Márki-Zay Péter alig néhány nap alatt egy Trump típusú élet-halál harccá változtatta. (Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje, 24.hu, 2021. október 12.)

Márki-Zay Péter Donald Trumpot idéző személyeskedő lejáratókampánya ezekben a napokban éppen szétveri az ellenzéki összefogást. (Dobrev Klára hirdetése, Facebook,com, 2021. október 12.)

Márki-Zay Péter, a kis magyar Trump. (Czeglédy Csaba szombathelyi DK-politikus, Nyugat.hu, 2021. október 12.)

Bőven van ok a Márki-Zayra való fintorgásra, de észre kell venni, hogy Dobrev maga sem szende bakfis ebben a küzdelemben. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. október 12.)

Az egyik párt annyira a szélre húzódott, hogy a középjobbtól a radikális baloldalig mindenki a másikba kényszerült. A jelöltek megígérték, hogy együtt fognak dolgozni Trump megbuktatásáért, majd kígyót-békát kiabálva elkezdték kicsinálni egymást. (Horváth Gábor újságíró, a Népszabadság volt amerikai tudósítója, Népszava, 2021. október 13.)

Akadnak ismerőseim, akik azt kérték számon, miért nem írok az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekről. Két okom is van rá. Az egyik, hogy a Médianapló szakmai rovat, és nem dolgom a politikai elemzés. A másik pedig, hogy ha mégis írnék Dobrev Kláráról és Márki-Zay Péterről, akkor csak a médiaszemléletüket elemezhetném. Erről azonban olyan véleményem van, hogy ezen a héten, a jelöltválasztás második fordulójában inkább nem jellemzem őket. Van viszont valaki, aki figyelemre méltó elemzést jelentetett meg róluk.

Haraszti Miklós tegnap jegyzetet adott közre a 444.hu-n. Az SZDSZ hajdani médiapolitikusa ezt a címet adta publicisztikájának: Másnap, ha Dobrev győz. A jövő tavaszi választás felől nézte az idei fejleményeket. Karácsony Gergely ugyebár kizárta magát az ellenzéki csúcspolitikus-választásból, a verseny kétszemélyesre szűkült, egy baloldali és egy jobboldali politikus szeretné megdönteni az Orbán-rendszert. A címmel magyarázható, hogy a szerző Márki-Zayt ritkábban említette, noha az a benyomásom, hogy nem a szíve csücske. Dobrev esélyei felől gondolta végig a helyzetet.

Arra a következtetésre jutott, hogy az immár másfél évtizedre visszanyúló karaktergyilkosság megtette a magáét. Ráadásul Gyurcsány Ferenc szerinte „átható jelenléte” lehetetlenné teszi, hogy a máskülönben „tehetséges” Dobrev Klára, a DK-s pártrövidítés névadója a kormányrúdhoz állhasson. A Karácsony-árvákat képes ugyan megszólítani, de az Orbán-kormány tevékenységét gyanakodva figyelő, a jelenlegi miniszterelnök hatalomgyakorlásából kiábrándult konzervatív választópolgárok szavazatait aligha képes megszerezni.

Az már én fűzöm hozzá, hogy felrémlik egy Márki-Zaytól származó mondat, miszerint „Dobrev Klárának sikerült az, ami Orbán Viktornak nem: eltüntette a közéletből Gyurcsány Ferencet.” (Facebook.com, 2019. május 27.) Ezzel érdemes volna most szembesíteni a hódmezővásárhelyi polgármestert. Egyébként a bejegyzés utáni összeállításból kibontakozik Haraszti Miklós okfejtése. A Dobrev-győzelem esetén elképzeli a magyar országgyűlés erőviszonyait. Érdekes eszmefuttatás, van azonban egy változata, melyet nem gondolt tovább.

Tegnap este, az ATV stúdiójában Kunhalmi Ágnes szocialista politikus elkottyantotta: „Az MSZP-nek nagyon erős frakciója lesz. A szövetségeseinkkel együtt bent leszünk a parlamentben.” Ez nem a választási győzelem beharangozása. Számomra az csendül ki belőle, hogy ha úgy alakul a helyzet, akkor bizony az ellenzéki politikusok jó pénzért érzik majd rosszul magukat az országgyűlésben. A DK például mint a parlamenti ellenzék legerősebb pártja.

Tíz mondat Haraszti Miklóstól (444.hu, 2021. október 11.)

A legszervezettebb /ellenzéki/ pártok vezetői most őszi vadlibaként, csapatostul húznak Gyurcsány pólusa felé.

Tömörödik az establishment a plebs ellenében.

Gyurcsány továbbra is átható jelenléte.

/A kormánypárti propaganda-hadjáratról/ Dobrev Klára 24 órás Gyurcsány-show közepette fogja hajtogatni, hogy Gyurcsánnyal már senki nem törődik.

Olyan országban kell majd érvelnünk, amelyben Dobrev Klára a miniszterelnök, Gyurcsányé a legerősebb párt a koalícióban, Gyurcsány a frakció vezetője, és minden parlamenti aktusban az ő szava a legfontosabb.

/A Gyurcsány-házaspárról/ Már volt korszakuk.

/Az Orbán-Gyurcsány párviadalról/ Egy örök visszavágó újabb fordulóját játsszuk le?

/Márki-Zay Péter érkezéséről/ Bekapcsolódhat-e végre a civil világ a demokrácia újjáépítésébe?

Magára ismerhet-e végre a vidék is a fővárosi hatalomban?

Dobrev végső győzelme … újabb négy év Orbánt hozhat.

A Médianapló olvasói megszokták, hogy vasárnap délutánonként fölteszem a mögöttünk hagyott hét legjellemzőbb mondatait. Az összeállítás elkészült ugyan, de hiányzott még belőle az utolsó napi termés. Úgy gondoltam, a vonaton olvasom majd el az újságokat és portálokat, zötyögve Debrecen felé. A feladat első részét sikerült is elvégezni a háromórás úton, de aztán elsodortak az események.

Öt évig, 1965 és '70 között egyszer sem állítottak meg a nagyerdei épület bejáratánál. Most védettségi igazolványt kért a kapuőr. Diáklány segítője pedig fehér színű szájmaszkot nyomott a kezembe. Egyik oldalán az egyetem címere, az előzményt sejtető 1538-as évszámmal. Az javasolta, hogy a címer orcánk jobb felén legyen. Bent, a díszudvarban egymástól másfél méternyi távolságban állították föl a széksorokat. Hamarosan kiderült, hogy miért, addig is mi, öregdiákok beszélgettünk.

Zoli Könyvtár-, Tivadar múzeumigazgatóként ment nyugdíjba Békéscsabán, illetve Egerben. Ági hazatért Karcagra, és aktív éveit a gimnáziumban töltötte. Kati átképezte magát könyvtárossá, és Budapestről a nyugdíjazás után ment haza Győrbe. Olga népművelő lett a fővárosban, nyugdíjasként tánctörténetet tanít. Gizi egy debreceni gimnáziumban tanított történelmet, érettségiztette például Karácsony Gergelyt is. Jó fiúnak nevezte, de csúnyának tartotta a kézírását. Nem mélyedhettünk el a témában, mert a széksorok között érkezett a rektorhelyettes meg a dékán.

Nehéz, valószínűleg posztóból varrott, díszes köpenyt viseltek. Óvatosságból kézfogás nélkül nyújtották át a zöld bársonyba kötött diplomát, és az ünnepségekre elővett holmikból mintha naftalinszag áradt volna. Ezzel korántsem a hangulatot akarom érzékeltetni, inkább azt, hogy hagyományos külsőségekkel is igyekeztek megadni a módját. Tavaly ugyanis elmaradt az október 4-re kitűzött összejövetel, a díszoklevelet egy év csúszással kaptuk meg, az utánunk következő évfolyam tagjaival együtt.

Beültünk néhányan az egyetem közeli presszóba, és óhatatlanul szóba kerültek az öregkori nyavalyák, a házastársak és az unokák, a koronavírus-járvány okozta bezártság mentális következményei. Immár este,  a vonaton pittyegett a telefon. Mari, a hajdani csoporttárs küldte a fényképeket. Mit mondjak, látszott rajtunk a munkás fél évszázad. Itt akár be is fejezhetném az élménybeszámolót, ha nem tartoznék a Médianapló vasárnapi idézetcsokrával. Lemerült ugyanis a mobil, és mire hazaértem, a Lefülelt mondatokat már csak most, hétfőn tehettem föl a fészbukos üzenőfalra. Elnézést a késésért.           

A legutóbbi napokban Orbán Viktor elembétékúzott, Dobrev Klára óvakodott, Márki-Zay Péter áldozott, Karácsony Gergely visszavonult, Jakab Péter legyőzte önmagát, Szél Bernadett kopogtatott, Lendvai Ildikó pedig csipkelődött. Lefülelt mondatok.

A Jobbik végbélkúpként oldódott fel a baloldalban. (Volner János volt Jobbik-politikus, Hír TV, október 4.)

A miniszterelnök-jelölti vitákban alapvetően a belharc jelent meg. (Fiala János műsorvezető, 168.hu, október 4.)

Annyira jól csináltuk eddig. (Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje, ATV, október 4.)

Legyőztem az egómat a nemzetért. (Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, Facebook.com, október 5.)

Ma széles körű elégedetlenség van, de nincs forradalmi helyzet. (Friss Róbert újságíró, Népszava, október 5.)

Ha azt mondaná, emberek, fogyjunk egy év alatt 25 kilót, és végigcsinálná, rengetegen utánoznák. (Zacher Gábor orvos Orbán Viktorról, 24.hu, október 5.)

Karácsony ad egy rendkívüli sajtónyilatkozatot, amely hosszú percekig tart, ám idézhető mondatot nem tartalmaz. (Pető Péter újságíró, 24.hu, október 6.)

A nők lehetnek áprilisban a mérleg nyelve, márpedig őket minden korábbinál nagyobb számban viheti el a szavazófülkékbe Dobrev Klára. (Bruck András író, Facebook.com, október 6.)

A közösségi oldalon posztolt képei alapján vizet csak pohárban látott. (Vincze Attila újságíró Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszóról, Népszava, október 7.)

Nagyon sokat számít a kopogtatás. (Szél Bernadett volt LMP-politikus az előválasztási kampányolásról, Magyar Narancs, október 7.)

Minden áldozatra kész vagyok. (Márki-Zay Péter, a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Momentum miniszterelnök-jelöltje, ATV, október 7.)

Úgy érzem, hogy ezt Péter nálam sokkal jobban akarja. (Karácsony Gergely, a Párbeszéd-MSZP-LMP volt miniszterelnök-jelöltje, ATV, október 8.)

Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek megnyerték a saját közvélemény-kutatásukat. (Papp János szerkesztő, Magyar Rádió, október 8.)

Gyurcsány Ferenc nem a múlt embere, hanem a jelen alakítója. (G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Magyar Hang, október 8.)

Olyan áron nem akarjuk tőlük elfogadni a pénzt, hogy közben átengedjük a gyerekeink szexuális nevelését mindenfajta furcsa életmódokat népszerűsítő LMBTQ-aktivistáknak. (Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Unióról, Magyar Rádió, október 8.)

Karácsonyt bevitték a vásárhelyi málnásba. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, október 9.)

Nem lehet naponta bocsánatot kérni. (Rapai Ágnes költő Márki-Zay Péter meggondolatlan szavairól, Facebook.com, október 9.)

Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket megsértettem. (Farkas Péter Barnabás karlendítéses Jobbik-politikus, lemondott ózdi alpolgármester, Borsod Online, október 9.)

Az egész Jakab-jelenségről a csőcselék jut eszembe. (Pósán László Fidesz-politikus, Hajdú Online, október 9.)

Csipkedjétek magatokat! Egymást kevésbé, ha kérhetem. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekhez, Népszava, október 9.)

Az elmúlt 30 évben szerintem a legkiválóbb miniszterelnök pártonkívüli volt. Bajnai Gordonnak hívták. (Király Júlia közgazdász, Facebook.com, október 10.)

Érdemes kivárni, amíg a múlt hónap utolsó napjaiban is összegyűlnek a tetszésnyilvánítások. Így lesz esélyegyenlőség a digitális ismerősök szavazatai között. A feltételek változatlanok.

A rendszerváltás utáni sajtóból összegyűjtött szállóige-gyanús mondatokból kiválasztok kettőt, amelyek a legutóbbi három évtized egyazon napján jelentek meg. Amelyiket az olvasók beszavazzák, azt szerkesztem egy készülő könyvbe. Ehhez persze olyan véleményekre van szükség, amelyeket sikerült röviden megfogalmazni, és a szerzőjüket nem kell bemutatni. Máskülönben nem kapnának a Facebooktól feltűnő, téglalap alakú alapot és az átlagosnál nagyobb betűket. Miközben arra kérem az érdeklődőket, hogy vessenek egy pillantást a bejegyzés utáni összeállításra, figyelmükbe ajánlom a harminc szeptemberi értékítélet két jellemző mozzanatát.

A megosztó személyiségek hiába találnak ki ütős mondatokat, óhatatlanul a digitális ismerősök rokonszenvétől övezett szerzők mögé szorulnak. Orbán Viktor ezért hiányzik az összeállításból. E véleménybuborékban az ország első embereként se rúghat labdába. Pedig van érzéke a gondolatok kifejezéséhez, de oly régóta áll a kormányrúdnál, hogy egyre kevésbé mondja azt, amit gondol. Márpedig a szállóigéhez nemcsak kifejezőkészség szükségeltetik, hanem őszinteség is. A másik mozzanat ugyanebből a tőből fakad.

Akadtak szellemes és korjellemző mondatok, amelyek azért nem nyerték el a digitális ismerősök tetszését, mert olyan ember szájából valók, aki a másik oldalra sorolható. Oké, csakhogy a tetszés mellett a véleménynyilvánításnak van még néhány ikonja. Például a viccesnek, a szomorúnak vagy a meglepetést jelző hűhának. A szerkesztőségekben eltöltött fél évszázad alatt megtanultam, hogy nem kell föltétlenül szeretni azt a gondolatot, amelyet sikerült a szerzőnek tökéletesen megfogalmaznia. Elég, ha elismerjük, hogy örömet, bánatot vagy meghökkenést váltott ki belőlünk. Egyszóval érzelmet.

Egyébként pedig be-beszállok a versenybe is. A koromból már telik arra, hogy ne a hiúság kedvéért, a kíváncsiságom azonban megmaradt. Olykor a kiválasztott idegen mondat mellé helyezek egy sajátot. Volt úgy, hogy második lettem, és úgy is, hogy nyertem. A múlt hónapban a közismerten „megbízható” brit kutatók egyik furcsa megállapításához fűztem kesernyés megjegyzést. A mondat 55 szavazatot kapott, a versenytárs tetszetős megnyilvánulása tízet.

Szeptemberi mondatok

A lólábak mindig kilógnak. (Mészáros Tamás, 168 Óra, 2005.09.01.)

Azt vettem észre, hogy szinte mindent elírtam előlem. (Sándor György, Magyar Rádió, 2008.09.02.)

Nem irigylem a fiatalokat, mert övék a jövő. (Kállai Ferenc, Békés Megyei Hírlap, 1999.09.03.)

A menekült mindig hívatlan, de vendég. (Iványi Gábor, Magyar Nemzet, 2015.09.04.)

Ha igazgató lennék, minden jó szerepet én játszanék.(Rátonyi Róbert, Népszabadság, 1992.09.05.)

A kampány mindig a hülyéknek szól. (Para-Kovács Imre, Magyar Hírlap, 2005.09.06.)

Egy új kapcsolat másképpen lesz rossz. (Kánya Kata, Hatoscsatorna TV, 2013.09.07.)

Mindenkinek van valakije, csak én vagyok nős. (Sajdik Ferenc, Demokrata, 2010.09.08.)

A múlt még sohasem volt ennyire bizonytalan. (Bródy János, 168 Óra, 2020.09.09.)

Az ember már azzal politizál, hogy itt él. (Gálvölgyi János, Délmagyarország, 2012.09.10.)

A pálya kezdetén mindent tudunk, a végén már semmit. (Vári Éva, Népszabadság, 1996.09.11.)

A Blikket nem érdekli, hogy ki vezesse az országot, csak nagy mellei legyenek. (Odze György, Facebook.com, 2014.09.12.)

Én nem arról vagyok híres, hogy híres vagyok. (Szulák Andrea, Napló, 2008.09.13.)

Kis sértett járja be Európát. (Föld S. Péter, Facebook.com, 2018.09.14.)

Brit tudósok szerint a halottak mozognak a földben. Nem nagy kunszt, nálunk szavaznak is. (Zöldi László, Facebook.com, 2019.09.15.)

A horkolók alszanak el először. (Temesi Ferenc, Magyar Nemzet, 2006.09.16.)

A nők azért élnek tovább, mert nincs feleségük. (Hadházi László, Juventus Rádió, 2002.09.17.)

A művész naiv, mindig jobbat vár. (Jancsó Miklós, 168 Óra, 2003.09.18.)

Ami privát, az nem publikus. (Bogárdi Szabó István, Magyar Rádió, 2021.09.19.)

Ha nincs siker, akkor ügyek vannak. (Nyilasi Tibor, Nemzeti Sport, 1993.09.20.)

Lépést kellene váltani a fejekben. (Marton Frigyes, Pest Megyei Hírek, 1994.09.21.)

A politika változó, a környezet örök. (Illés Zoltán, Békés Megyei Hírlap, 2001.09.22.)

Ha újra születnék, nem születnék újra. (Vekerdi László, A Hét, 1999.09.23.)

A diplomata egy fokkal finomabban fogalmaz. (Balázs Péter, Magyar Narancs, 2015.09.24.)

A kütyük fognak minket kihúzni a kátyúból. (Csépe Valéria, Népszava, 2017.09.25.)

Szerintem Magyarország öt legokosabb embere közül három TGM. (Hajós András, 168 Óra, 2019.09.26.)

A nagy kutyáknak gazdájuk van, a tacskóknak személyzetük. (Asperján György, Facebook.com, 2020.09.27.)

Nemcsak a pártütők veszélyesek, hanem a pártütődöttek is. (Bölcs István, 168 Óra, 2006.09.28.)

Általában három-négy véleményem van egyszerre. (Sárközy Tamás, Új Demokrata, 1994.09.29.)

Ha valami nagy félreértés van, a tolmácsra lehet kenni az egészet. (Horn Gyula, Képes Hét, 1989.09.30.)

Az ellenzéki előválasztás első fordulójából a két esélyes miniszterelnök-jelölt mellett váratlanul egy párt nélküli civil jutott tovább. Többször is meglebegtette, hogy beáll a nyurga jelölt mögé, elvégre a nemzet érdeke ezt kívánja. Aztán elkezdett taktikázni, és ügyesebb politikusnak bizonyult, mint a barátnak is kinevezett szövetségese. Napokig tartó vívódásukról két markáns vélemény fogalmazódott meg a nyilvánosság fórumain.

Az egyik szerint bajunk van a füstős szobákkal, hisz’ a politikusok suttyomban, a választóik háta mögött egyezkednek. Tisztességesebb, ha álláspontjukat kiteszik a nyilvánosság asztalára. A másik vélemény szerint azonban az is baj, ha kiállnak a nyilvánosság elé, és a médiumok közvetítésével üzengetnek egymásnak. Ezzel ugyanis rossz bizonyítványt állítanak ki magukról és az ügyükről. Akadtak civil véleményvezérek, főleg a Facebookon, akik hol ezt, hol azt a véleményt hangoztatták. De ha Márki-Zay Péter ügyeskedésében a vérbeli politikust vélték fölfedezni, nem is ok nélkül, akkor igazán elfogadhatnánk a házi publicisták hezitálását is.

Azon tűnődöm, vajon mire való az a fránya nyilvánosság. A bejegyzés utáni összeállításban olyan idézeteket lel az olvasó, amelyekből kirajzolódik, hogy amit érdemes felróni a politikusoknak, azt maguk a döntéshozók is érzik. Van azonban valami, ami oldja a füstös szoba és a nyilvános üzengetés feszültségét. Az Országos Rádió- és Televízió Testületnek volt egy Kovács György nevű elnöke, aki nem sok vizet zavart ugyan, egyik okfejtése mégis lábjegyzet lett a hazai nyilvánosság legújabb kori történetében. Szerinte „A média a politika infrastruktúrája, amivel eljut az üzenet a választóhoz.” (Magyar Hírlap, 2004.04.26.)

Ebből annyi igaz, hogy ha a média a nyilvánosság eszközrendszere, akkor kétségkívül közvetítésre is való. A választott képviselőink szakemberek noszogatására indokolják az akár pillanatnyi döntéseiket. Az újságírók közbeiktatásától válik fogyaszthatóvá az egymásnak való üzengetésük. Csakhogy a világháló elterjedésével bekapcsolódtak az üzengetésbe a közösségi oldalak is. A Facebook például már nem igényli az újságírók közreműködését. A döntéshozók úgy értelmezhetik a cselekedeteiket, ahogy akarják; annyiszor változtathatják meg az álláspontjukat, ahányszor kedvük szottyan hozzá. Mindinkább közvetlenül elégítik ki a kíváncsiságunkat. Ezt pedig felháborodásunkban olyan érdekesnek találjuk, hogy még a helyesírási hibáikat is elviseljük.       

Tíz mondat a nyilvánosságról

Egy politikusnak a nyilvánosság legalább olyan súlyos büntetés, mint a magánembernek a bírósági döntés. (Répássy Róbert Fidesz-politikus, Népszava, 2001. január 6.)

Én most azért járok politikai kanosszát, mert mást mondtam a frakciónak és mást a nyilvánosságnak. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az őszödi beszédről, Magyar Televízió, 2006. október 6.)

Politikusnak nincs más eszköze, mint a nyilvánosság. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2010. augusztus 12.)

Egy demokráciában a hatalom ellensúlya a nyilvánosság. (Wiedermann Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2016. február 12.)

A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)

Minden jognál erősebb a nyilvánosság. (Magyar György ügyvéd, ATV, 2018. március 5.)

A magyarországi nyilvánosságban már alig van független szereplő. (Urbán Ágnes médiakutató, Mértékblog.hu, 2018. július 12.)

Ha szűkül is, van még nyilvánosság. (Parti Nagy Lajos író, Magyar Narancs, 2018. augusztus 23.)

A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. január 3.)

A nyilvánosságot ne szórakoztassuk az ellenzék vívódásaival! (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, 168 Óra, 2020. március 12.)

Ha nekrológot írok, általában azt a címet adom neki, hogy X. Y. fejfájára. Abból indulok ki, hogy a rokonságot váratlanul érte az illető halála, ezért gyorsan csináltatott egy fejfát. Meg különben is, hátha feltámad az elhunyt. Ahogy azonban telik az idő, elveszítjük a feltámadás reményét, és akkor állítjuk a sírkövet. Öt év telt el a Népszabadság megszüntetése (kivégzése, kivéreztetése) óta, és már aligha támad föl.

Dokumentáltam a történtek értelmezését, és 20 ezer karakternyi szöveg keletkezett, ez körülbelül 160 idézetet jelent. Az első fázisban megszólalók rögzítették az ellenzéki létre kárhoztatott újság és a hozzá közel álló politikai csoportok feszültségeit. A másodikban kirajzolódtak az illúziók az új gazdákról. A harmadik szakasz tartalmazta a csalódás megnyilvánulásait (ez volt a legvaskosabb dosszié). 2017 elejétől elcsitultak a kedélyek. Az ellenzéki nyilvánosság tudomásul vette a veszteséget, és mással foglalkozott. A negyedik szakaszban a Népszabadság már csak az összehasonlítás alapjául szolgál. Akkor említik, ha a kormányzat újabb szerkesztőségeket vesz célba.

Közben történt még valami. 2019 nyarától felbukkant az Újnépszabadság.com, amelyet a Népszabadság egyik hajdani vezetője alapított. Kereszty András összegyűjti a legjobb jegyzeteket az egymástól is elszigetelt buborékokba szorított nyilvánosságból. A folytatás digitális felületéről 2020-ban már 36 figyelemre méltó gondolatot emelhettem ki, idén pedig kilenc hónap alatt 35-öt. Összehasonlításul, a Népszabadság utolsó, töredékes évében, kilenc hónap és egy hét alatt 80 gondolatot emeltem át a Lefülelt mondatok című, hetenként megjelenő idézetgyűjteménybe.

Itt az ideje, hogy kicseréljük a fejfát a masszívabb és visszavonhatatlan sírkőre. Egyébként is, a munkatársak életben maradtak. Ezzel magyarázható, hogy paradox módon a Népszabadság megszüntetése lendületet adott a magyar újságírásnak. A lap szakmai kultúrája az átigazolt újságírók révén megújította a Népszavát, és jutott e kultúrából meg a munkatársakból a 168 Órának és a belőle kiszakadt Jelennek, a 24.hu-nak és a HVG-nek is. S bár fájlalom, hogy az egykori népszabadságosok közül elhalkult Karcagi László humora és Nagy N. Péter publicisztikája, izgalmassá vált azonban Rab László ironikus szabadszájúsága, kiforrottá Friss Róbert, Gergely Márton és Pető Péter szerkesztői készsége.

Inkább csak kérdezem, mint állítom: lehetséges, hogy Orbánék rosszabbul jártak a Népszabadság szétverésével, mintha elviselték volna a jelenlétét?

Tíz mondat a Népszabadságról

Enyém a Népszabi, Klárié a Népszava. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2011. október 20.)

A lap hatalmas erénye, hogy a hozzá közelálló politikai erőt is rendre kritikával illette. (Földes György történész, a Szabad Sajtó Alapítvány kuratóriumának lemondott elnöke, FN24.hu, 2011. december 2.)

Mint párt kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a mi pénzünkön minket gyalázzatok, főleg, ha ezt a valódi tájékoztatás terhére teszitek. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszabadság Online, 2013. augusztus 23.)

Bármelyik oldal volt kormányon, a Népszabadság szakmai alapon tette a dolgát. (Hollósi Zsolt szegedi újságíró, Délmagyarország, 2016. október 10.)

Ha a Népszabadságra van igény, akkor lesz folytatás. (Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, Magyar Nemzet Online, 2016. október 13.)

A Népszabadság működése felfüggesztésre került. (Menczer Tamás külügyminisztériumi sajtófőnök, ATV, 2016. október 21.)

A Népszabadság épp olyan napilap volt, mint a Völkischer Beobachter. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Hajdú Online, 2016. november 2.)

A Fidesz a Népszabadságnál gyakorolt hirtelenség helyett itt a lassú kivéreztetés mellett döntött. (Ceglédi Zoltán politológus a 168 Óráról, Facebook.com, 2019. szeptember 10.) 

Ahhoz, hogy az Index újságírói testületileg felálljanak, kellett az Origo bedőlésének és a Népszabadság bedöntésének tapasztalata. (Orbán Sándor, a Független Médiaközpont volt igazgatója, Jelen, 2021. január 14.)

A Népszabadság sajtótörténetet írt, bár még az is lehet, hogy kifulladt volna magától. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, 2021. október 8.)

Kollégám a tegnapelőtti bejegyzésre reagált. Idézetcsokrot közöltem arról, hogy valójában hol is született a miniszterelnökünk, aki az egyik újságírói kérdésre ezt válaszolta: „Alcsútdobozon”. A lelőhelyet pedig úgy tüntettem föl, hogy Képes Hét, 1989/december. A kolléga epésen jegyezte meg: ha egy újság hetilap, akkor havonta négyszer jelenik meg. Azt kérdezte, miért nincs pontosabb dátum az idézet után.

Azért, mert nem láthattam a Képes Hét 1989-es évfolyamát. A könyvtár, ahol hátam mögött bekötött évfolyamok sorakoznak, egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy fogadja a látogatókat. Ahonnan Alcsútdobozt kimásoltam, szó szerint egy fénymásolat. A Mandiner.hu 2016. október 18-i számában jelent meg, és az olvasható róla, hogy a ’89-es interjú „Almaváry-Babary mikroblogger találata”. A beszélgetés kéthasábnyi terjedelmű, és három hasábosra tördelték, hogy az oldalra férjen még egy fénykép is. Látható rajta a szakállas politikus, a felesége, és a két szülő között a karban ülő Ráhel. Azt mondja róla az ifjú papa, hogy nyolc hónapos.

Az Orbán-család első gyermeke 1989. május 18-án született, az interjú tehát 1989. december 18-a után készült, és a nyomdai átfutás miatt nem aznap látott napvilágot, hanem a karácsony előtti vagy utáni számban. Ebből lett az idézetben 1989/december. A beszélgetésből kiderül, hogy az ifjú pár három hete költözött az első saját lakásba, a Budapest-ferencvárosi Mester utca 33/35-be. És bocs, hogy nincs sok idő az interjúra, mert a pályakezdő politikus indulófélben van, várja egy gyűlés valahol a vidéki Magyarországon.

Azt is elmondta, hogy a kocsit az anyósától kapta kölcsön. Hozzáfűzte, hogy „eddig még csak szolid karambolokat” okozott, és „persze mondanom se kell - mindig a másik a hibás”. A mai fejlemények tükrében hirtelen érdekessé vált az első bekezdés is. Az újságíró, Vágó Ágnes ezt firtatta: „Mit gondol, lehallgatták a telefonját, amikor megbeszéltük ezt a találkozót?” „Egészen biztos.” - válaszolta Orbán -, „Felőlem azt hallgatnak, amit akarnak. Szoktam üzenni is nekik.”

Kaptam egy másik üzenetet is, miszerint ez az első interjú, amely Orbán Viktorral készült. Ez nem igaz. Már a Nagy Imre újratemetésén elhangzott és nagy hírre vergődött  beszéd előtt is volt sajtója, ráadásul 1989. június 16-a után megszaporodtak a róla szóló megnyilvánulások. Erről árulkodik az alábbi összeállítás. Azt a fránya dátumot pedig pontosítom, mihelyt föllapozhatom a Képes Hét bekötött évfolyamát.  

Tíz mondat a korai Orbán Viktortól

Egyetlen ember van a kiszesek között, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, az egy Gyurcsány nevű ember. (Fekete Doboz, 1989. február 21.)

Azt a csődtömeget, amit a politikai hatalom birtokosai felhalmoztak nekünk, nemcsak fiatalként, hanem apaként és nagyapaként is vállunkon kell majd hordoznunk. (Fidesz Press, 1989. március 21.)

Én azoknak a magyar fiataloknak a nevében beszélek, akik polgári demokráciát akarnak Magyarországon. (Szabad Európa Rádió, 1989. június 16.)

Ha Grósz Károly menne, sokat segítene, ha helyette nem egy másik Grósz Károly jönne. (BBC, 1989. június 20.)

Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnal tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. (Fidesz Press, 1989. július 20.)

Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni. (Fidesz Press, 1989. július 20.)

A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek. (HVG, 1989. augusztus 26.)

A kérdés az MSZMP számára már csak az, hogy milyen lesz a vereségük az ellenzékkel szemben: nagy vagy kicsi. (Magyar Hírlap, 1989. szeptember 6.)

/Az MSZMP-ről/ Nincs garancia arra, hogy állandóan Nyers és Pozsgay vezesse ezt a pártot. (Nap TV, 1989. szeptember 23.)

Addig nincs probléma, amíg a különbözőség nem börtönben végződik. (Kelet-Magyarország, 1989. szeptember 26.)

Hétmillió magyar használja a Facebookot. E közösségi médium felületén zajlanak azok a viták, amelyek kiszorulnak az állami nyilvánosság fórumairól. Tegnap például Somogyi Zoltán szóvá tette, hogy egy vitaműsorban olyan „elemzővel” került össze - az idézőjel tőle származik -, akit a Fidesz támogatott 17 millió forinttal. Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője tiltakozott, és helyreigazítást követelt.

Somogyi Zoltán súlyosan téved abban, hogy Deák úr fészbukos bejegyzéseire a Fidesz 17 millió forintot költött. Kimutatható, hogy csupán 16 millió 960 ezer és 78 forintot. A magát konzervatív liberálisnak tartó politikai elemző jól tenné, ha pontosítaná a megbocsáthatatlan kijelentését. Az már inkább csak bocsánatos vétek, hogy szerinte a kormánypárt finanszírozta volna a hirdetésként feladott okfejtéseket. Bizonyítható, hogy ellenértéküket a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft utalta át.

A hosszú nevű cég a kormány közeli Alapjogokért Központtal sincs kapcsolatban, bár az utóbbi stratégiai igazgatója alapította a kormánypárti véleményvezéreket támogató és a kormánypárti kommentelőket képző Megafont. Itt, kérem, minden le van papírozva, nem érheti szó a ház elejét. De ha nekem kéne röviden megfogalmazni a kormánypárti hangokat fölerősítő Megafon mibenlétét, akkor bizony én sem a Fidesztől távol keresném a forrásvidékét. A kormányzat azt a helyzetet örökölte önmagától, amit a hozzá kötődő Médianéző Kft 2018-ban úgy mért föl, hogy a rádiók, tévék és újságok mezőnyében fölényt harcolt ki a Fidesz. Az online sajtóban viszont az ellenzék 71 százaléka aránylik az ő 29 százalékához.

Ebben annyi az igazság, hogy az Orbán-kormány meg akarta nyerni a ’18-as választást, ezért visszafogta a digitalizációt. Máskülönben fő szavazói bázisa, a falvak népe a világháló révén hozzájuthatott volna ama információkhoz, amelyeket az állami rádiók, tévék és újságok elzártak előle. A 2020 elején kirobbant koronavírus-járvány nyomán azonban az a fránya karantén mintegy 800 ezerrel növelte a fészbukozók számát. Nos, ennek ellensúlyozására jött létre a Megafon Központ, amelynek alapítói ezt a szándékot nem is rejtették véka alá.

Fél év múlva lesz a következő országgyűlési választás, megváltozott digitális körülmények közepette. Ugyebár eleve föl se merülhet, hogy a Fidesztől abszolút független Megafon közpénzből erősíti föl a kormánypárti véleményvezérek és trollkodásra kiképzett hozzászólók hangját.   

Tíz mondat a Megafonról

Ez az egyik jele lehet annak, hogy a kormánypártok komolyabban veszik a média közösségi befolyását. (Bene Márton kommunikációs szakember a Megafon-tanfolyamokról, Népszava, 2020. augusztus 15.)

Alig két hónapos volt a Megafon Központ, máris került bele valahonnan 56 millió forint. (Sarkadi Nagy Márton újságíró, Átlátszó.blog, 2021. március 8.)

Felkerestem a Megafont, akiktől képzést és segítséget kaptam a tartalomkészítés terén. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Mandiner.hu, 2021. április 1.)

Amikor elindítottam a Megafont, azt vállaltuk, hogy felkaroljuk és támogatjuk a jobboldali véleményvezéreket, amennyire csak erőnkből telik. (Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft igazgatója, Mandiner.hu, 2021. április 14.)

A Megafon jelentősége 2022 vonatkozásában felbecsülhetetlenül nagy. (Trombitás Kristóf publicista, Mandiner.hu, 2021. szeptember 19.)

Tegnap egy olyan „elemzővel” ültem egy stúdióban, aki eltitkolta eddig, hogy 17 millió forintot kapott a Fidesztől az elmúlt két hónapban. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2021. október 5.)

Nem a Fidesztől kaptam pénzt, hanem a Megafon ad fel hirdetéseket azért, hogy a jobboldali hangok is erősen megjelenjenek a Facebookon. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

A Megafont az Alapjogok tartja fent, azt pedig a Fidesz. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2021. október 5.)

Nem az Alapjogok tartja fent. Csupán az Alapjogok egyik munkatársa vezeti a Megafont, de a kettő között semmilyen szervezeti azonosság, kapcsolat nincsen. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

Ebben az országban van nagyjából 3 millió ember, aki a jobboldali közösséghez tartozik. ők támogatják a Megafont is, köztük sok vállalkozó, aki szintén nem szeretné, hogy a jobboldal el legyen nyomva a közösségi médiában. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)