Olyan újságokat is olvasok, amelyek az enyémtől gyökeresen eltérő értékrendet képviselnek. Azt figyeltem meg, hogy a szélsőjobboldali publicisztikában érdekesen jellemzik az úgynevezett libernyákokat. Ha egyszer bíróság tárgyalná a szóhasználatukat, meg kéne különböztetni egymástól a fogalmakat és az igei állítmányokat. A fogalmak kevésbé veszélyesek, hisz’ leginkább az iskolázottakhoz jutnak el, akik hajlamosabbak megfontolni a döntéseiket. Az igei állítmányok viszont olyan cselekvésre ösztönöznek, ami könyvégetéssé, napjainkban könyvdarálássá fajulhat.

Eme okfejtést azért nem gondolom tovább, mert tegnap Gábor György filozófus ezt írta a fészbukos üzenőfalára: „Ma már az ’ajvékolnak’-ot is volt szerencsém olvasni, de nem az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosától, hanem magunktól. Magunkra.” A Rabbiképző Intézetben is tanító professzor sosem tagadta a zsidóságát, a Fidesz-tagkönyv pedig Bayer Zsolt kormánypárti publicistáé. A filozófus kesernyés szavaiból két következtetés adódik. Az egyik az, hogy a szélsőjobboldali retorika közhelyei, elkoptatott kifejezései átszüremkedtek az ellenzéki megnyilvánulásokba is. A másik meg az, hogy vannak ellenzéki trollok, akiktől nem idegen az antiszemitizmus, tágabb értelemben a rasszizmus, még tágabban a kirekesztés.

Nehéz eldönteni, vajon melyik jelenségről van szó, de annyi bizonyos, hogy nemcsak a kormánypárti sajtóban használnak a megbélyegzés szándékával jiddis jövevényszavakat. Ilyen az ajvékol (jajveszékel), a davenol (imádkozik), a gajdol (ordibál, kornyikál), a hadovál (mellébeszél), a hergel (bosszant), a hohmecol (okoskodik), a kaserol (mentegetőzik), a lejmol (kéreget), a macerál (kellemetlenkedik), a markecol (fosztogat), a mismásol (elken), a mószerol (beárul), a paterol (elküld), a saccol (becsül), a smúzol (cseveg), a szaszerol (kifigyel) és a tapenol (fogdos).

Például Dávid Ferenc közgazdászról, a Demokratikus Koalíció tanácsadójáról nem feltételezem, hogy tudatosan alkalmazza a szélsőjobboldali gyűlöletkeltés elemeit. De ha a HírKlikk.hu-ban tegnap megjelent cikkének azt a címet adta, hogy Gajdics gajdol, legalább az felróható neki, hogy még a jiddis jövevényszavakkal gyakran „tréfálkozó” kormánypárti publicista (Gajdics Ottó) nevével sem illő élcelődni. S ha igaza van Gábor Györgynek, akkor az ellenzéki sajtóban fel-felbukkanó igei állítmányok épp úgy a megbélyegzést, a kirekesztést szolgálják, mint ott, ahonnan vétettek.