Amiből idézek majd, két napja látott napvilágot a fészbukos üzenőfalán, és azóta három újabb Batka-cikket vagy -bejegyzést olvastam. A hazai sajtó egyik legtermékenyebb szerzője, Batka Zoltán grafománnak is nevezte magát. Május 14-i megnyilvánulásában azt fejtegette, hogy a közéleti átláthatóságról beterjesztett törvényjavaslatról kértek tőle jellemzést, helyette azonban csupán egy fényképet tett föl.
A fotón egy kez látható, mind az öt ujjal, amelyek közül a középső kiemelkedik. Ez egyezményes jele egy közismert mondatnak, amely úgy kezdődik, hogy Nyald ki… De nem fejezem be a káromkodást, bár akiről portrét próbálok rajzolni, nem pontozza ki az előszeretettel használt szavakat. Erre utal az idézett szövegben is, íme: „Nincs időm a szóvirágokra, ugyanakkor a téma számomra, mint a közélet iránt érdeklődő publicistának fontos, így kötelességemnek érzem reagálni rá.”
Rögtön az elején választ kaptam tehát az úgynevezett Batka-jelenségre. Rengeteg a dolga, s mert nincs ideje azokra a fránya szóvirágokra, úgy fogalmaz, ahogy a köznapi tudat szférájában élő emberek beszélnek. Durván, lényegre törően, közérthető módon. Amikor például néhány napja Gyurcsány Ferenc lemondásáról értekezett, kifejezte, hogy nem hisz a volt miniszterelnök végleges visszavonulásában. Hosszadalmas és körmönfont pepecselés helyett odabiggyesztette: „Lóf.szt.” Ő nem pontozta ki.
De ha már klasszikust idézünk, akkor idézzünk pontosan! Gyurcsány ugyanis a nagy hírre vergődött őszödi beszédben az édesanyját hozta szóba, aki lakóhelyén, Pápán dicsérte az egészségügyi ellátást. Erre a magas állami tisztséget viselő fia a proli környezetben megszokott módon torkolta le. Ezzel traktálta a kormányüdülőben összegyűlt szocialista politikusokat: „Lószart, mama!”
Közös szakmánkból, az újságírásból is sokan gondolják, hogy a fészbukos rögtönzés az ösztönkiélés eszköze. Ha a cikk megírása előtt utánanéznénk a részleteknek, akkor a két-, sőt többértelmű árnyalásból csak szóvirágok lennének, és a kihívóan feltartott középső ujj olvasócsalogató hitelessége elenyészne. Ezzel magyarázom Batka kolléga kétarcúságát. Ama bejegyzések, amelyeket zsigerből írt, sokáig a fészbukos üzenőfalán rostokoltak, hisz’ nem jutottak be az egyetlen ellenzéki napilap hasábjaira. Amit viszont eleve cikknek szánt, annak utánanézett, hogy a Népszava is közölhesse.
Igen ám, csakhogy a közéleti hangnem eldurvulásával nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki sajtó is változtatott. Batka Zoltán immár a Népszavában is élesen és egyértelműen fogalmazhat. E megjegyzéssel akár be is fejezhetném az okfejtést, mégis folytatni kell, ha igazságos akarok lenni. Módszerem ugyanis, hogy a bejegyzésem után közlök egy összeállítást, amely tartalmazza a véleményemmel ellentétes állításokat is. Batka Zoltán íráskészségéből a legutóbbi fél évtizedben mintegy félszáz csípős, gonoszkodó, izgalmas, pimasz, szellemes mondatra telt. Ezek leginkább a Népszavában és a Facebookon láttak napvilágot.
Az alábbi tíz pedig olyan írástudóról árulkodik, aki elismerést érdemel azért, mert érzi és érti a kor hangulatát.
Tíz Batka-mondat
Mostanában a közgazdaságtan a Lajtánál véget ér. (Népszabadság, 2013. június 17.)
Kopaszodik a Fidesz. (Népszava, 2017. május 30.)
A focikultúra inkább foci, mint kultúra. (Népszava, 2021. június 10.)
Aki az eszét használja, az eleve nem a Fidesz célközönsége. (Népszava, 2022. január 14.)
Omlik ránk a forint. (Népszava, 2022. október 5.)
/A Fidesz-politikusokról/ Rajtuk kívül mindenki libsi. (Népszava, 2023. szeptember 21.)
Demokráciában intézmények vannak, diktatúrában rítusok. (Népszava, 2023. december 22.)
A jobboldalnak pártja van, a baloldalnak sajtója. (Klubrádió, 2024. január 9.)
Ami Putyinnál a szocsi olimpia volt, az nálunk szotyi olimpia lett volna. (Facebook.com, 2024. július 28.)
/Szijjártó Péterről/ Beszélő orosz kémtorta. (Facebook.com, 2024. október 30.)
