Még mindig foglalkoztat egy gondolat, amely két napja hangzott el. Egy szakmai tanácskozáson Pikó András józsefvárosi polgármester összefoglalta az országgyűlési választás médiapolitikai tanulságait, és ezt mondta: „Az ellen-pártsajtó nem tartozik az alternatív nyilvánossághoz.”

Alternatív nyilvánosságon a jelző jelentése folytán a másik (a kormánypárti sajtótól gyökeresen eltérő) nyilvánosságot értette. „Ellen-pársajtónak” pedig az ellenzéki pártok befolyási övezetében lévő médiumokat nevezte, amelyeknek a gyakorlata nem tér el gyökeresen a kormánypártiakétól. Mielőtt azonban értelmezném találó kifejezését, néhány sor a baloldali klasszikusokról. Marx a XIX. század 40-es éveiben újságíróként megsínylette a tőke szolgálatába állt német sajtót. Lenin néhány évtizeddel később, szintén újságíróként (plusz szerkesztőként) harci eszközzé változtatta a tőke ellen küzdő pártsajtót.

Az alkalmazhatóság szempontjából mindegy, vajon rokonszenves-e a véleményük. A lényeg az, hogy Engels felfogása figyelemre méltóbb. A XIX. század utolsó évtizedében azt fejtegette, hogy Angliából nem akarja eldönteni, mi volna jó a német szociáldemokratáknak. De ha végre bekerültek a Parlamentbe, és több millió szavazójuk miatt nem érzik magukat szektának, akkor nem arra kéne törekedniük, hogy felvásárolják a velük rokonszenvező, de őket is meg-megcsipkedő magánújságokat. Jobban járnak, ha elviselik az értelmiségi kritikát, önmagukkal ellentétben ugyanis a független újságírók kívülről látják őket.

Okfejtésében nem az az érdekes, hogy a felvázolt helyzet mennyire hasonlít a XXI. századi magyar ellenzék helyzetére. Az érvelés attól válik izgalmassá, hogy August Bebel, a német szociáldemokraták vezetője tanácsot kért Engelstől. Vajon a baloldali politikusaink leveleznek-e, mondjuk, a Kanári-szigeteken élő Tóbiás Józseffel, és az MSZP hajdani elnöke szokott-e tanácsot adni nekik? Azt tudom, hogy a pártsajtó kérdésében sosem fordultak a témakör ismerőihez. E bejegyzés utáni összeállításból kirajzolódik, hogy milyen álláspontokat képviselnek. Az ellenzéki pártok gyakorlata pedig az, hogy anyagi erőforrásaikat szinte kizárólag a saját orgánumaikra költötték.

Már nem nevezhetőek újságnak a szó szagolható és lapozható értelmében, hisz’ többnyire a digitális térben helyezkednek el. Nélkülözik azonban a kritikát, amellyel megóvhatnák a pártvezetőket az újabb melléfogásoktól. Pikó András szigorú megfogalmazása tehát indokolt.           

Tíz mondat a pártsajtóról

Ahogy a Fidesznek van pártsajtója, úgy nem lehet eleve lemondani róla. (Bodor Pál közíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének volt elnöke, Klubháló.hu, 2005. június 16.)

A fideszes médiabirodalmat úgy lehetett volna ellensúlyozni, ha hasonlót építenek fel vele szemben - csakhogy az efféle hatalmi ügyködés merőben ellentétes a liberális, de a demokratikus értékrenddel is. (Debreczeni József közíró, Népszava, 2010. december 24.)

Nem az a cél, hogy saját média teremtésével felépítsük a Hír TV balliberális ellenpontját. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, Facebook.com, 2011. július 16.)

Én mindig elleneztem, hogy a bal olyan médiabirodalmat építsen ki, mint a jobb. (Földes György történész, a Szabad Sajtó Alapítvány lemondásra készülő elnöke, FN24.hu, 2011. december 2.)

Nem célunk pártlapot csinálni a Népszabadságból. (Kránitz László szocialista politikus, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke, eMasa.hu, 2012. szeptember 13.)

Az MSZP-nek soha nem lesz százmilliárd forintja, hogy olyan médiabirodalmat építsen, tartson fenn, mint a Fidesz. (Szanyi Tibor szocialista politikus, hvg,hu, 2013. március 8.)

Nem tartom tisztességesnek, okos dolognak sem, hogy a média pártosodik, mert a médiának nem ez a szerepe. A média fő feladata, hogy legyen független, tartson tükröt a társadalom elé. (Magyar György ügyvéd, Népszava, 2015. április 2.)

Az lenne a jó, ha minden pártnak lenne lapja. (Ungár Péter LMP-politikus, Index.hu, 2018. június 11.)

Ha valaki pártmédiát szeretne, akkor azt föl kell építeni. (Szabó Szabolcs független  országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 7.)

Az ellen-pártsajtó nem tartozik az alternatív nyilvánossághoz. (Pikó András józsefvárosi polgármester, a Klubrádió volt műsorvezetője, Facebook.com, 2022. június 2.)

Bächer Iván után újabb umlautos ember tűnt fel a közéletben. A kitűnő tárcaíró néhány éve halt meg, és azóta elfelejtettem, vajon a kétpontos a betűt miként lehet a számítógép képernyőjére varázsolni. Tegnap azonban a Teremtsük meg az alternatív nyilvánosságot! című konferencián vettem részt, amelynek legérdekesebb okfejtését Bolváriné Gärtner Anikótól hallottam. Ma már tudom, hogy altgr+a-val kell írni a lánykori vezetéknevét. Érdemes újra megtanulni.

 A Kalocsáról érkezett civil aktivista azt fejtegette a Magyar Újságírók Országos Szövetségében, hogy ha meg akarjuk érteni a vidéki nyilvánosság mibenlétét, a kisvárosban ugyanazt a néhány véleményformálót érdemes megismerni. Ők működtetik a szabadság kis köreit, a civil egyesületeket. Ők alapítják a digitális hírlapot is, amely közli ama információkat, amelyeket a polgármester nyilvánossága elhallgat. Ők azok tehát, akik a szűkebb pátria jövőjét másként képzelik el. Az alternatív (a másik) nyilvánosság helyi letéteményeseit ki sem kerülheti, aki országos hálózatot akar létrehozni. A háromórás beszélgetést az alternatív nyilvánosság fílingje lengte át.

Az április 3-i választás tapasztalatait összefoglaló tanácskozáson e jelzős szókapcsolat lett a továbblépés záloga. Hann Endre közvélemény-kutató szociológus kimutatta, hogy a mintegy 8 millió választópolgár közül minden ötödik látta a Nyomtass Te is! nevű hírlapot. A civil kezdeményezés a kampány utolsó hetében 1,3 millió példányban landolt kétezer kistelepülés postaládáiban. Aztán vagy a kukában kötött ki, vagy hatott a ház lakóira. A Medián-kutatás szerint ama 1,6 millió választó 9 százaléka, körülbelül 150 ezer ember mondta a kérdezőbiztosnak, hogy a rövid, infografikákkal tarkított hírek böngészése közben változott a véleménye, melyet korábban a kormánypárti sajtó befolyásolt.

A tanácskozás hangulatából az a következtetés vonható le, hogy amennyiben ennél több választópolgárt akarnak bekapcsolni az alternatív nyilvánosság vérkeringésébe, akkor nem kívülről kell megcélozni a postaláda nyílását. A házilag kinyomtatott példányok nagyobb hatást keltenek, ha a digitális újságot helyi véleményformálók nyomják a szomszédok kezébe. Ebben a munkában természetesen nem számíthatnak az ellenérdekelt kormányzatra és önkormányzatra. Nem annyira természetes, de a választási kampányban bebizonyosodott, hogy az ellenzéki pártokra se számíthatnak. Mert - idézem az egyik előadót - „nem fűződik érdekük a független nyilvánossághoz”.       

Tíz mondat az alternatív nyilvánosságról (MÚOSZ, 2022. június 2.)

Nálunk nem információhiány van, hanem elérési probléma. (Polyák Gábor médiajogász)

A falusi választó nem információhiányban szenved, hanem az aktív szolidaritás hiányában. (Pikó András józsefvárosi polgármester)

A független oldal eszközrendszere gyengécske. (L. László János újságíró, a Nyomtass Te is! főszerkesztője)

A független szerkesztőségek bevonultak a fizetős fal mögé. (Haraszti Miklós médiapolitikus)

A független sajtó őrzi a különállás jogát. (Haraszti Miklós médiapolitikus)

A pártoknak nem fűződik érdekük a független nyilvánossághoz. (Hardy Mihály újságíró, a Klubrádió főszerkesztője)

Az ellen-pártsajtó nem tartozik az alternatív nyilvánossághoz. (Pikó András újságíró, a Klubrádió volt műsorvezetője)

A legtöbb polgármester a saját képét szereti látni a médiában. (Hardy Mihály újságíró)

Minden polgármester szereti a sajtóját. (Pikó András józsefvárosi polgármester)

Támogatás lényegében csak külföldről jöhet. (Urbán Ágnes közgazdász, médiakutató)

Sokan elemezték az ellenzéki vereséget, köztük Bruck András író is. Ha kötetben jelennek meg a publicisztikái, kirajzolódik belőlük az Orbán-korszak hangulata. A választás után így fogalmazott: „Legyen vége annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A4-es, házilag nyomtatott papíron kell vidéken a híreket terjesztenie.”

A Nyomtass te is! mozgalom szórólapjára utalt. Vajon lebecsüli L. László János kezdeményezését? Vagy úgy is lehet érteni, hogy nincs baja az egyszerű szavakkal megírt és házilag nyomtatott hetilappal, hiányolja azonban az ellenzéki pártok kreativitását? Vajon ott lesz-e ma délután kettő és négy között a MÚOSZ székházában, a nyilvánosság helyzetéről szervezett konferencián? Addig is megpróbálom elmagyarázni, hogy miről van szó.

2017 végén vita robbant ki a Facebookon. A kezdeményező szerint röplapra volna szükség, hogy a vidéki Magyarország is értesülhessen egy botrányról, amelyet a kormánypárti sajtó elhallgatott. Az egyik hozzászóló szerint A/4-es formátumú és 80 grammos papírra kéne nyomtatni a történetet. A másik beszállt volna a sokszorosításba, a harmadik csatlakozott volna hozzá. A negyedik szerint a röplap száll a levegőben, és ha egy háztetőről engedik el, szórólap lesz belőle. A kezdeményező úgy foglalta össze a vitát, hogy még a végén ők fogják megszervezni a szamizdatot.

Nem kellett megszervezni. A digitális asztaltársaság tagjai hajszálpontosan írták körül az akkor már több mint egy éve működő Nyomtass te is!-t. Az idő tájt az Európai Parlamentben egy magyar politikus volt az okosfalu-projekt gazdája. Az ellenzéki szórólap is a falvak népének készült, ezért javasoltam Szanyi Tibornak, hogy az Uniótól szerezzen pénzt. és hálából elnevezzük az anyagi gondokkal küszködő szórólapot szanyizdatnak. Úgy alakult a helyzet, hogy az ellenzéki pártvezetők sem adtak pénzt a Nyomtass te is!-nek, még a nevét sem tudták pontosan kimondani. Anyagi forrásaikból inkább a pártjukhoz közel álló portálokat támogatták.

A 106 választókörzet ellenzéki képviselőjelöltjei viszont rájöttek, hogy a szórólap növeli az esélyeiket. A maguk szerény módján támogatták is a mintegy kétezer aktivistát, akiknek segítségével ezer kistelepülésre jutott el a hírlap. A mai tanácskozáson bizonyára kiderül, vajon milyen hatásfokkal. Az a benyomásom, hogy ha az ellenzéki pártok vezetői átcsoportosították volna az erőforrásaikat, akkor a Nyomtass te is! révén megakadályozhatták volna a kétharmados vereséget. 

Tíz mondat a Nyomtass te is!-ről

Gesztusnak szánom, hogy a Nyomtass te is! néhány példányának előállításával és terjesztésével hozzájáruljak e mozgalom remélt sikeréhez és az Orbán-rendszer még jobban remélt bukásához. (Balla D. Károly ungvári költő, BDK.blog, 2017. augusztus 27.)

L. László János olyan hírekből szerkeszt hetilapot, amelyek kimaradtak az MTI kínálatából. Fölteszi őket a világhálóra, és a vidéki aktivistáknak azt javasolja, hogy nyomtassák ki. Az ötletből a választási kampány közeledtével akár a legerőteljesebb ellenzéki média-akció bontakozhat ki. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2017. november 14.)

Már több mint ötven településen vagyunk jelen. (L. László János alapító-főszerkesztő, Átlátszó.hu, 2018. február 20.)

Összesen 82 településről kaptunk visszajelzést, hogy rendszeresen vagy alkalomszerűen nyomtatják, szórják a lapjainkat. (L. László János főszerkesztő, Magyar Hang, 2018. szeptember 14.)

Napjaink szamizdat kiadványa. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Hang.hu, 2021. november 5.)

Házhoz vitt valóság. (Doros Judit újságíró, Népszava Online, 2021. noevmber 16.)

Nyomtass magad! mozgalom (Vadai Ágnes DK-politikus, ATV, 2022. január 20.)

Egy A/4-es papírlapra nyomtatott információmorzsa-gyűjtemény is képes a vélemények megváltoztatására, ha rendszeresen eljut hozzájuk. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2022. február 7.)

A szervezetnek már kétezer önkéntese van. (Siposhegyi Zoltán újságíró, Euronews.com, 2022. február 12.)

Legyen vége annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A4-es, házilag nyomtatott papíron kell vidéken a híreket terjesztenie. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. április 12.)

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a múlt hét közepén kiverte a biztosítékot. Egy interjúban eltakarította a kormányzat útjából a pedagógusokat. Sorai olvashatóak a bejegyzésem utáni összeállításban. Provokatív megjegyzése mellett eltörpült egy elszólás, amely három nappal korábban hangzott el a Parlamentben.

A tíztagúra csökkent szocialista képviselőcsoport nevében napirend előtti hozzászólásra jelentkezett Kunhalmi Ágnes oktatáspolitikus. Az MSZP társelnöke kifejtette, hogy a közelgő pedagógusnapra a kormány igazán meglephetné a nemzet napszámosait. Szó, sőt betű szerint idézem a szavait: „Tekintettel a Covid-időszak alatt is végzett emberfeletti munkájukra a pedagógusoknak, kapjanak az idén, június 5-én egységesen minden iskolában és minden pedagógus 100-100 ezer forint Erzsébet-utalványt.”

Az ötperces hozzászólásra Rétvári Bence, az immár közoktatásért is felelős belügyminisztérium parlamenti államtitkára felelt. A honanyának felrótta, hogy amikor még az ő pártja kormányzott, rosszul kezelte a nemzet napszámosait. Hasonló terjedelmű viszonválaszából azonban kimaradt, hogy Kunhalmi Ágnes azt az utalványt javasolta, amelyet már 2019 januárjában megszüntetett az Orbán-kormány, bár 2019 utolsó napjáig még átválthattuk különböző árucikkekre és szolgáltatásokra.

A szocialista politikus a május 23-án elhangzott szöveget aznap délután 13.34-kor hanggal és képpel tette föl a fészbukos üzenőfalára. 29-en szóltak hozzá, közülük az egyik kommentelő azt firtatta, vajon van-e még Erzsébet-utalvány. Öten pedig figyelmeztették az oktatáspolitikus pártelnököt, hogy tévedésben leledzik. Amit utána kapott a kormánypárti sajtótól, azt tapintatból nem idézem. Inkább arról tűnődöm, hogy az MSZP honlapja miért szőtte bele társelnöke mondandójába az Erzsébet-utalványt anélkül, hogy a pontatlanságra felhívta volna a figyelmet. Majd egy hét múlva, május 30-án Kunhalmi Ágnes miért ismételte meg úgy a 100 ezer forintos javaslatát, hogy „kifelejtette” belőle azt a fránya utalványt.

Kétségkívül megfontolandó a javaslata, mégsem ártott volna az erzsébetezésért elnézést kérni. Szerkesztőként és médiatanárként megtanultam, hogy a két legnyilvánosabb szakma művelői, az újságírók és a politikusok majd’ minden tévedésüket nyilvánosan követik el. Paradox (önmagának látszólag ellentmondó) módon növeli azonban a tekintélyüket, ha elismerik a tévedésüket.

Tíz mondat a pedagógusokról

Bokros Lajos sajnos nem azt mondta, hogy fogy a nemzet és kevés a gyerek, hanem hogy túl sok a pedagógus. (Géczi József szegedi politológus, szocialista politikus, Népszabadság, 1996. április 19.)

A nemzet napszámosainak mégsem napszámos-bért kellene fizetni. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, Somogyi Hírlap, 2002. február 13.)

Amikor bekerült a költségvetésbe a pedagógus-életpálya fedezet, örömömben megrendülten elsírtam magam. (Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár az emberi erőforrás minisztériumban, Magyar Nemzet, 2012. július 14.)

Jó lenne tisztán látni, hogy Hoffmann meséi után ránk köszöntő valóságban hány pedagógusra is lesz szükség. (R. Tóth Gábor szegedi újságíró, Délmagyarország, 2012. szeptember 8.)

A pedagógusok sztrájkot fontolgatnak, mert a mézesmadzagról hirtelen eltűnt a méz. (Fábry Béla tanár, szocialista oktatáspolitikus, Népszabadság, 2012. december 14.)

Győrben utoljára tizenkét éve, iskolabezárások miatt tüntettek pedagógusok. (Jákli Katalin tanár, szakszervezeti aktivista, Kisalföld, 2016. február 4.)

Reménykeltő a pedagógusok mozgalma, mert vidékről indult, és egyre szélesebb a bázisa. (Ferge Zsuzsa szociológus, Hetek, 2016. február 12.)

A pedagógusok idegileg ki vannak purcanva. (Kunhalmi Ágnes szocialista oktatáspolitikus, ATV, 2016. december 7.)

/A pedagógusok elmaradt fizetésemeléséről/ A tanároknak ott van a szabad nyár, délután négykor mehetnek haza. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 26.)

Orbán az olyan kis zúgolódásokat, mint a pedagógusoké, simán lenyomja. (Síklaki István szociálpszichológus, HírKlikk.hu, 2022. május 31.)

Olvasom, hogy a ferencvárosi médiacentrum ügyvezetője elbocsátotta az önkormányzati magazin főszerkesztőjét. Egy országos hírű újságírót, aki annak idején megalapította a Magyar Narancsot. Öt napig nem volt a munkahelyén, és nem kért szabadságot. A munkajogi vita sokáig tart, annyi azonban már most is valószínűsíthető, hogy az ügyvezető értesítette döntéséről a polgármestert.

Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármesterről eszembe jut, hogy 2019 októberében, a megválasztása után közölte: nem tart igényt az önkormányzati újság előzetes átnézésére. Kijelentése vitát váltott ki az ATV 2019. november 28-i vitaműsorában. Barabás Richárd újbudai alpolgármester, mellesleg a Párbeszéd nevű ellenzéki párt szóvivője kifejtette, hogy az „Önkormányzatban azért van valaki a kabinetben, aki át szokta nézni, vagy a kabinetfőnök, vagy a kommunikációs felelős.” A Demokratikus Koalíció szintén meghívott politikusa, Arató Gergely közbeszólt, hogy mentse a menthetőt: „Nem beszél bele a kabinetfőnök az újság szerkesztésébe.”

Csakhogy az újbudai polgármester nem hagyta magát: „Nem azt mondtam, hogy belenéz, hanem hogy elolvassa, mi fog kimenni. Az meg egy felelős vezetői kérdés.” Okfejtése azért nem lepett meg, mert már ismertem a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter álláspontját. A Vásárhelyi Valóság című önkormányzati lapról ezt mondta a Klubrádió 2019. november 14-i műsorában: „A felelős kiadó természetesen én vagyok.” Aligha tudta, hogy az önkormányzati törvény szerint választott tisztsége összeférhetetlen az önkényesen vállalt tisztségével. Büntetésre számíthatott volna, akár még a polgármesterségből is felfüggeszthették volna. De kormánypárti ellenfelei nem éltek a lehetőséggel. Akkor ugyanis számtalan polgármesterükről kellett volna hasonló okból lemondaniuk.

Azóta Barabás Richárd nem gyakorolt önkritikát, legalábbis nyilvánosan nem, Remélem, hogy alpolgármesterként nem ő felel Újbudán az önkormányzati sajtóért. Márki-Zay Pétert nyilván figyelmeztették, hogy sebezhető, ezért már nem az ő neve olvasható az önkormányzati lap impresszumában. Baranyi Krisztina pedig talán nem a túlzott önállóskodás miatt vált meg az önkormányzati magazin főszerkesztőjétől. Az említett ellenzéki politikusok olyan médiaszemlélettel vették át a helyi hatalmat, amely 2022. április 3-án azt eredményezte, hogy a választópolgárok beárazták a nyilvánosságról alkotott felfogásukat is. Még ott is visszaestek, ahol megtarthatták a hatalmat. 

Tíz mondat az ellenzéki nyilvánosságról

Az ellenzéki városokból kiindulva réseket lehet ütni a vidéki Magyarországot beborító propagandahálón. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke, Facebook.com, 2019. október 14.)

A helyi médiában is meg kell jelennie a kritikának, ha bármit rosszul csinálunk, velünk szemben is. (Csőzik László érdi polgármester, Magyar Narancs, 2019. november 21.)

Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)

Az egy oldalára jutó polgármester-fotók száma változatlan. (Szegő Panni kiadói munkatárs az Erzsébetváros című önkormányzati lapról, Facebook.com, 2019. december 13.)

/”Elfogadja, hogy ez a lapszám nem kiegyensúlyozott?”/ El. (Pikó András józsefvárosi polgármester, Facebook.com, 2019. december 17.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László alkotmányjogász az ellenzéki irányítású városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)

Pártatlanná tettük a városi médiát. (Péterffy Attila pécsi polgármester, SzabadPécs, hu, 2021. június 25.)

/A hódmezővásárhelyi nyilvánosságról/ Ha ők engem gyaláznak, erről a mi médiánk is beszámol. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Transindex.ro, 2021. október 24.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)   

A politikai kockázat növekedésével az egyesült ellenzék egyre inkább elzárkózott a szabad sajtó elől. (Juhász Vanessza politológus, Mérce.hu, 2022. május 22.)

Mielőtt a magyar nemzet sorsa szempontjából korántsem mellékes témára térnék, némi adalék az ülő alkalmatosságról. Német (osztrák) közvetítéssel jutott el hozzánk, és a Schemel szót ellágyítottuk, hogy kimondhassuk. Gál Adél pedig így határozta meg a hokedlinek, kisszéknek, lábszéknek, ülőkének is nevezhető bútordarabot: „A nagyon alacsony, támla nélküli széket nevezik sámlinak.” (Kárpátalja.ma, 2021. szeptember 9.)

Politikai hírnévre 1958 nyarán tett szert. Az Egyesült Államok atlétái a sportdiplomácia jegyében látogattak a nemzetközi szervezetekben számtalanszor pellengérre állított magyar kormány székhelyére. A budapesti Népstadionban rendezett versenyre a Magyar Televízió elkért a Magyar Rádiótól egy Vitray Tamás nevű újságírót, aki beszélt angolul. Arra azonban nem számított, hogy az újdonsült tévériporter mikrofonvégre kapja Rafer Johnson tízpróbázót. Végül is kerítettek egy tornazsámolyt, erre állt a 162 centis újságíró, hogy mikrofonját a 198 centis atléta orra alá dughassa. S mert a sámli szóval jelezte faramuci helyzetét, gyerekként egy sámlin ülve jegyeztem meg a nevét (több tízezer nézővel együtt).   

A rendszerváltás óta a sámli lett a közélet egyik kedvelt hasonlata. A politikusok és az újságírók számára a társadalmi méretkülönbség jelképe. A mögöttünk hagyott választási kampányban úgy emlegettem a Médianaplóban. hogy miniszterelnökünk erre lépett föl, ha a vidéki Magyarországon beszélt a köré gyűlteknek. Ebből azonban nem föltétlenül következik, hogy legendás Volkswagen mikrobuszában lapult egy szolgálati sámli. Azóta láttam ugyanis róla egy fényképet, amint ütött-kopott tornazsámolyon álldogál. A bejegyzésem utáni összeállításban pedig olvasható, hogy köszönetet mondott egy Margit néninek a tőle kölcsönzött sámliért.

A sámli-ügyet mégse hegyezném ki Orbán Viktorra. Láttam olyan fotót is, amelyen a szocialisták hajdani miniszterelnök-jelöltje, Botka László magaslik ki a tömegből. De nem a 197 centis termete miatt. Kevesen mentek el a kampánygyűlésére, és a protokoll-fényképész akkor készíthetett tömeg képzetét keltő felvételt a városháza erkélyéről, ha a szervezők kerítenek neki egy támla nélküli székecskét. Felülről amúgy sem látszik, hogy tornazsámolyon vagy hokedlin állt-e. Ahogy elnézem, nemrégiben megválasztott államfőnk viszont ragaszkodik a sámlihoz. Novák Katalinnak fontos a háziasszonyi imázs, ezért cégére alighanem a konyhaasztal alá tolható ülőke-állóka lesz.            

Tíz mondat a sámliról

Nem én nőttem meg az előző beszélgetés óta, hanem sámlin állok Rafer Johnson mellett. (Vitray Tamás pályakezdő riporter, Magyar Televízió, 1958. augusztus 5.)

A bársonyszék lényege, műszaki alaprajza azonos a hokedliével. (Bodor Pál író, A Hírlap, 1994. július 9.)

A szocialisták egyre több pozíciót akarnak. Már nemcsak a székek, de a sámlik is kellenek nekik. (Várhegyi Attila Fidesz-politikus, Demokrata, 1996. augusztus 29.)

Ebben a kerületben egy baloldalinak tűnő sámli is nyert volna. (Máté T. Gyula újságíró Angyalföldről, Magyar Hírlap, 2010. november 10.)

Sámli nem készül így, ahogy ez az alkotmány. (Kolláth György alkotmányjogász az Alaptörvényről, Népszava, 2011. március 24.)

Orbán sámlinak használta Nagy Imre koporsóját. (Lukács Zoltán szocialista politikus, Facebook.com, 2012. október 23.)

Eddig ott volt a kötél a nyakunkon, most ki is rúgták alólunk a sámlit. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester a pénzelvonásról, 444.hu, 2021. február 25.)

Fölszántotta az országot. Vitte magával a sámlit, hogy a tömeg közepén legyen, és az emberek ne csak hallják, hanem lássák is. (Zöldi László újságíró Orbán Viktorról, Blog.hu, 2022. április 2.)

Köszönöm Margit néninek, hogy kölcsönadta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2022. április 4.)

Leülök a sámlira. (Novák Katalin köztársasági elnök, Hír TV, 2022. május 14.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor nem viccelt, G. Fodor Gábor huxitozott, Parragh László tanítgatott, Márki-Zay Péter az övéivel viaskodott, Haraszti Miklós gyurcsányozott, Nagy Bandó András pedig őszödözött. Lefülelt mondatok.

A sokadik kétharmad gőgössé tette a hatalmat. (Gréczy Zsolt DK-politikus, ATV, május 23.)

A rendőrviccek kora lejárt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, május 24.)

Köszönöm, hogy sírhattam önökkel együtt. (Bojár Gábor informatikus vállalkozó a műsorvezetőhöz, Klubrádió, május 24.)

Éppen olyanok intézik ellenem a legaljasabb támadásokat, akiket eddig harcostársaimnak hittem. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, május 24.)

A DK és a Momentum egymás farkát méregeti. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Facebook.com, május 25.)

A DK szereti abuzálni a nála kisebbeket. (Trencséni Dávid újságíró, ATV, május 25.)

Csőre töltött seprűvel hadonásztok. (Sinkovics Gábor újságíró a „mélymagyarokhoz”, Szeged.hu, május 25.)

Mostantól ne mondjuk meg senkinek, hogy magyarok vagyunk, mert ez már akkora szégyen, hogy ezt elhordozni nem lehet. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, május 25.)

Ha nem mindenki érdekét veszik figyelembe, akkor miért lenne érdeke mindenkinek részt venni benne? (G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója az Európai Unióról, 888.hu, május 25.)

A humor az egyetlen gyógyszer, amelynek nincs mellékhatása. (Szacsvay László színész, Klubrádió, május 25.)

Legszívesebben küldenénk nekik még fegyvert, lőszert, nehogy félmunkát végezzenek egymással. (Pilhál Tamás újságíró a DK-Momentum cicaharcról, Magyar Nemzet Online, május 26.)

A különadó sebtapasz. (Bedő Dávid Momentum-politikus, ATV, május 26.)

A tanároknak ott van a szabad nyár, délután négykor mehetnek haza. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a pedagógusok elmaradt fizetésemeléséről, Népszava, május 26.)

Együtt erő vagyunk, szerteszét a marxista farkasok vacsorája leszünk. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, a KESMA-kuratórium elnöke, Magyar Nemzet Online, május 27.)

Pártunk és kormányunk szépen, sorban mindazokat a lépéseket megteszi, amelyek miatt a szocializmus elbukott. (Szűcs Róbert Gábor diplomata, Facebook.com, május 27.)

Igazi célja a volt pártja legyőzése. (Haraszti Miklós liberális politikus Gyurcsány Ferencről, HírKlikk.hu, május 27.)

Ez a választás nem most bukott el, hanem Őszödön. (Nagy Bandó András humorista, Magyar Hang, május 27.)

A hazai közvélemény éppen a legerőteljesebb megadóztatásokat bejelentő napon ismerhette meg a leggazdagabb száz nagyvállalkozó helyzetét. (Kéri László politológus, HírKlikk.hu, május 28.)

Nemzetet teremteni vagy letagadni hatalmi szóval nem lehet. (Markó Béla erdélyi író-politikus, Népszava, május 28.)

A politikusnak többnyire beszélnie kell, az írónak pedig írnia. (Székely Ervin erdélyi politikus, ÚjHét.com, május 29.)

Reméltem, hogy nem kell leírnom, hogy „hát akkor itt fogunk élni”, de nem tudom nem leírni. (Kiss Judit Ágnes író április 4-i naplójegyzetéből, Mozgó Világ, 2022/5.)

Székely Ervin a Partium egyik legtekintélyesebb politikusa. Cikkét ma hajnalban küldte át a marosvásárhelyi ÚjHét.com szerkesztője. A nagyszalontai szerző összehasonlítja a politikusokat és az írókat. Szerinte abban azonosíthatóak, hogy munkaeszközük a szó. Abban viszont megkülönböztethetőek, hogy „A politikusnak többnyire beszélnie kell, az írónak pedig írnia.” Amikor az írót említi, akkor inkább az újságíróra gondolok, és a politikusok íráskészségéről tűnődöm.

Egy divatos felfogás szerint az újságírók szerepe csökkenőben van. A politikusok kezdik lerázni magukról az interjú béklyóját, immár közvetlenül szólnak a választópolgárokhoz. Az újságírók ugyanis akarva-akaratlanul eltorzítják az álláspontjukat. Nem pontosan az és nem úgy jelenik meg, amit és ahogy a politikusok fogalmaztak. „Szerencsére” a közösségi oldalak megteremtik a lehetőséget, hogy közvetlenül fordulhassanak a szép számú követőikhez.

Ebben van igazság, de figyelemmel kísérve a közéleti személyiségek fészbukos bejegyzéseit, úgy vélem, hogy az újságírók szerepe nem szűnt meg, csupán átalakult. Nem örülök neki, ettől azonban a jelenség még létezik. Mert a parlamenti képviselőknek telik arra, hogy maguk mellé vegyenek újságírókat, akik szerkesztik, írják (vagy megjelenés előtt átírják) a Gazda nyilvánosságnak szánt sorait. Például a miniszterelnök fészbukos oldalát valóságos hadsereg gondozza.

A külügyminiszter kommunikációs stábjában is tucatnyi szakember szorgoskodik. S ha az igazságügyi miniszter asszony napjában többször „ír” az üzenőfalára, és üzeneteinek angol fordítása is napvilágot lát, akkor az ő stábja sem szűkölködik kommunikációs szakemberekben. A bejegyzés utáni összeállításból kirajzolódik, hogy még egy mezei képviselő is három újságírót foglalkoztat, és egy másik a botrány miatt a „grafikus kollégára” tolja a felelősséget.

A másik politikai oldalnak szintén akadnak lehetőségei. Például a budapesti főpolgármester is megengedheti magának az újságírók házilagos foglalkoztatását. A szocialisták egyetlen brüsszeli képviselője pedig felfogadta a Népszabadság hajdani szerkesztőségéből az egyik legjobb politikai szakírót. A legprofibb közösségi megnyilvánulások tehát nem föltétlenül a politikusok íráskészségét bizonyítják, hanem a törvényileg biztosított járulékos jövedelmükből fizetett újságírók felkészültségét.

Az a benyomásom, hogy az állami ellátásból kiszorult közéleti személyiségek íráskészségéről többet árulnak el az amatőr közösségi megnyilvánulások.            

Tíz mondat a Facebookról

A Facebook kötetlenebb stílus. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2015. augusztus 19.)

A Facebook kommunista közösségi oldal lett sajnos. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2018. március 16.)

Orbán kiakadt a Facebookra, amit a Facebookon jelentett be. (Kovács István újságíró, Zoom.hu, 2018. március 22.)

Mi is használjuk a Facebookot, leginkább azt használjuk. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, InfoRádió, 2018. március 27.)

Nem lehet Facebook-oldal nélkül politizálni. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Népszava, 2019. április 24.)

Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2020. december 23.)

A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít. (Hoppál Péter Fidesz-politikus, volt kulturális államtitkár, SzabadPécs.hu, 2020. június 16.)

Természetesen nem szándékos a képválasztás, hanem a grafikus kolléga tévedése. (Vinnai Győző Fidesz-politikus, Facebook.com, 2021. június 20.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

A Facebookon kihozzuk nagyjától nullára a meccset. (Karácsony Gergely Párbeszéd- politikus, budapesti főpolgármester, ATV, 2022. január 6.)

A Magyar Hang tegnapi számában a legérdekesebb írás Péterfy Bori nevéhez fűzhető. Első ránézésre sokallottam a két újságoldalnyi beszélgetést, ám olvasás közben megbarátkoztam a tartalmával. Az énekes-színésznőnek megjelent egy kötete, ezért kereste föl a hetilap munkatársa, aki idézett is a Borikönyvből. Íme: „Előfordult, hogy bennem volt álló farokkal, és elaludt” - mondta az interjúalany egy iszákos íróról, akivel hajdan együtt élt.

Egy megalázó élethelyzet tűpontos jellemzése, a beszélgetőpartner meg is győzte az egyébként férfi újságírót. Szerintem is van állapot, körülmény, viszony, amelyben indokolt használni durva szavakat. De vajon mennyire durva kifejezés az a fránya farok? Azért firtatom ezt, mert Ambrus Balázs, az Index.hu munkatársa továbbgondolásra késztető módon elemezte két fővárosi pártszervezet összecsapását. Így jellemezte a cicaharcukat: „Komjáthi Imre durvábban fogalmazott, szerinte ’azért nem tud összeülni a fővárosi közgyűlés, mert a DK és a Momentum egymást fa...t méregeti’.”

A szerkesztőség dőlt betűkkel jelezte, hogy akit érdekel a kipontozott szó, az rákattinthat, és eredetiben is elolvashatja. Kiderült, hogy a szocialista politikus nem azt a kifejezést használta, amit majd’ mindenki gondolna, hanem a farok szót. Nem pontoztam volna ki, a Facebook-szerző nyelvérzékéből ugyanis telt a visszafogottságra. Ellentétben azok közül némelyekkel, akiket kipontozás nélkül idézek e bejegyzés utáni összeállításban. Kivétel nélkül férfiak, és úgy érzik, megengedhetik maguknak, hogy nyilvános helyzetben kimondják, megírják azt, amit a közbeszédben gyakran használunk.

Véleményformálóként azért mellőzöm a csúnya szavakat, mert a szókincsemből telik az árnyaltabb fogalmazásra is. Érdemes megnézni a rokon értelmű szavak szótárát. A férfi nemi szervről például ez olvasható: dákó, fallosz, farok, fütyi, hímvessző, komagyűjtő, kukac, lányfúró, lőcs, pénisz, pöcs, puska, szerszám. Akad köztük finomkodó, mesterkélt, Péterfy Bori és Komjáthi Imre szövegösszefüggésébe nem illő, a farok pedig arról árulkodik, hogy a stílusérzékük tökéletesen működött. Nem vonom kétségbe, hogy az indulat csúcspontján olykor kiszakadhat az emberből egy-egy szaftos kifejezés, mégis az a benyomásom, hogy a köznyelvhez közelebb álló digitális sajtóban olyanok is megnyilvánulnak, akik kattintás-növelési szándékkal használják a durva szavakat.

Az alábbi összeállítás vegyes. Vajon az idézettek közül ki melyik kategóriába sorolható?

Tíz mondat a fa..ról

Ki a fasz az a Thomas Melia? (Deutsch Tamás Fidesz-politikus egy amerikai politikusról, Twitter.com, 2011. július 27.)

Csetlő-botló balfasz. (Tóta W. Árpád publicista Falus Ferenc budapesti főpolgármester-jelöltről, aki önmagát öntözte, hvg.hu, 2014. augusztus 27.)

Amikor helyük van, simán leírja a köznapi megnevezéseket: ’pina’, ’fasz’. (Kelen Károly újságíró Esterházy Péterről, Népszabadság Online, 2015. december 7.)

Lófaszt ezeknek, nem tárgyalást! (Bayer Zsolt publicista, Bádog.hu, 2016. március 30.)

/”Ki a faszagyerek?”/ Puskás Öcsi. (Orbán Viktor miniszterelnök, 888.hu, 2016. december 15.)

Szánalmas balfaszok vagyunk, ha hagyjuk, hogy gyalázzanak minket az előfizetők pénzéből. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus a közszolgálati médiumokról, 444.hu, 2019. március 15.)

A faszom kiszorít a világból egy darabot, amit a nők sokkal etikusabb módon a csöcsükkel tesznek. (Puzsér Róbert publicista, 444.hu, 2019. június 21.)

Ki a faszt érdekel? - hogy maradjunk a megfelelő testrésznél. (Jeszenszky Zsolt publicista Gréczy Zsolt DK-s politikus botrányáról, PestiSrácok.hu, 2019. december 23.)

Ha kiírom a Facebookra, hogy fasz, de nem nevezem meg, hogy kire gondolok, akkor az felségsértés? (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. május 4.)

A DK és a Momentum egymás farkát méregeti. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Facebook.com, 2022. május 25.)

Ismeretségi körömben többen is tanítanak, és támadásnak vélik Parragh László tegnap megjelent interjúját. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke azt firtatta, vajon miért áhítoznak azok a fránya pedagógusok fizetésemelésre, ha szabad a nyaruk, tanév közben pedig délután négykor már otthon lehetnek. Amit mondott, azt kultúrember nem engedi meg magának, ettől azonban még nem kéne túl nagy feneket keríteni neki. Amit viszont a KATA nevű adónemről pedzegetett, az több mint felháborító.

Beharangozta a kedvezményes adónem megszüntetését. Miután ugyanis a kormányzat ügyesen bevont az adózásba 400 ezer kényszervállalkozót, most arra hivatkozva próbálja növelni az adóterhünket, hogy sokan vagyunk, akik „kiváltottuk” a munkaviszonyunkat, holott akár „valós vállalkozás után is” viselhetnénk a közterheket. A bliccelők között említette az ügyvédeket, a biztosítási ügynököket, a brókereket, az informatikusokat, a taxisokat és persze az újságírókat is. A többi felsorolt nevében nem beszélhetek, az újságírók helyzetét azonban ismerem.

A mintegy tízezerből körülbelül minden harmadik elveszítette a státuszát, vagy a fiatal kora miatt eleve a szabadfoglalkozásúak táborát gyarapítja. Ami nem föltétlenül baj, mert a jogokkal körülbástyázott munkaviszony múló, alig néhány évtizednyi epizód volt a hivatásos újságírás négy évszázados történetében. Elődeink majd mindig szabadúszók voltak, akik bedolgoztak, és honoráriumot kaptak a cikkeikért. Most számon kérni rajtuk, hogy a rendszer újra kényszervállalkozóvá tette őket, és több pénzt akar kisajtolni belőlük… A minősítést Parragh úr bejegyzésem után olvasható jellemzőire bízom.

Máskülönben a magyar kormányok sosem szerették a szakszervezeteket. Az érdekvédők hajlamosak velük szemben a munkavállalókat képviselni. De mert a hatalmon lévőket valamiféle egyeztetésre kötelezte a törvény, kitalálták a kamara intézményét, Parragh úré évi ötezer forintnyi tagdíjért úgy tesz, mintha bennünket képviselne. Ennek fejében eddig körülbelül százezer forintot utaltam át neki, hogy a nyilvánosság fórumain velem szemben képviselje a hatalmat. Fejtegetéseiből nem mindent valósít meg a kormány, mert ami túl nagy felháborodást vált ki, azt kedvezőbb időkre halasztja.         

Parragh úr politikai termék. Abból éldegél, hogy imitálja a polgárok érdekvédelmét. Mellesleg pedig kipuhatolja a társadalom ingerküszöbét. 

Tíz mondat Parragh Lászlótól

A közmunka-program hosszú távon nem fönntartható. (Népszabadság, 2013. március 18.)

Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz. (hvg.hu, 2018. május 6.)

Tudomásul kell venni, hogy a fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak. (hvg.hu, 2018. június 20.)

Végre olyan miniszterelnökünk van, aki hisz abban, hogy erős gazdaság nélkül nincs erős kormány. (Magyar Narancs, 2018. július 12.)

Keresztény gyökerű és fehér bőrű munkaerő-pótlást keresünk. (Azonnali.hu, 2019. február 12.)

A vészhelyzet a kormánynak szabad kezet ad. (ATV, 2020. március 12.)

/A koronavírus-járványról/ Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni. (ATV, 2020. április 7.)

Azt már nehezen viselem, hogy mondjuk a kilencéves kisfiamat a tanár úgy segíti föl a létrán vagy kötélen, ha egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik. (Szeged TV, 2021. augusztus 30.)

/A pedagógusok elmaradt fizetésemeléséről/ A tanároknak ott van a szabad nyár, délután négykor mehetnek haza. (Népszava, 2022. május 26.)

A kormány feladata a különféle társadalmi csoportok kiegyensúlyozása. (Népszava, 2022. május 26.)

Tíz mondat Parragh Lászlóról

Csempekirályból hűbéres. (Zsidai Péter újságíró, Magyar Narancs, 2013. április 7.)

A NER egyik legbefolyásosabb, ám egyúttal legkártékonyabb embere is. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Facebook.com, 2017. július 6.)

Parragh szerepe már évek óta semmi más, mint Orbán Viktornak az oktatás és a gazdaság terén kifejtett lázálmait támogatni. (Palotás János volt MDF-politikus, VárosiKurír.hu, 2020. november 11.)

Miféle szőragyú ember mesél egy évnyitón saját gyermeke elképzelt iskolai zaklatásáról? (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2021. augusztus 30.)

Nem megengedhető, hogy valaki ilyen kijelentést tegyen. (Novák Katalin családügyi miniszter, Facebook.com, 2021. augusztus 31.)

Ahhoz, hogy Parragh ne okozhasson több kárt, nem őt kell elhallgattatni, hanem az őt helyzetbe hozó rezsimet kell eltávolítani a hatalomból. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Újnépszabadság.com, 2021. szeptember 1.)

Tűpontosan értelmezte az üzenetet, és ezzel a kiszólással is szeretné bizonyítani a lojalitását. (Árpási Bence újságíró, Népszava, 2021. szeptember 2.)

A valóság olyan, hogy ha egy apa azt érzi, hogy zavarja, ha egy meleg tornatanár segíti fel a gyerekét a kötélre, és ezt ki is mondja, akkor nem fogják nyilvánosan kivégezni. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet, 2021. szeptember 2.)

Parragh úr nyilatkozata nagyfokú tájékozatlanságra vall. (Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Népszava, 2022. május 27.)

Mindenki megértené, ha Parragh úr sűrű bocsánatkérések közepette visszavonulna a közéletből. (Salamon Lajos, a Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke, Népszava, 2022. május 27.)