Reggeli szörfölés közben a világhálón érdekes cikk tűnt fel. A megyei lapok online kiadása szerint a címben említett politikus bejelentkezett a válságban lévő párt vezetésére. Két bekezdés közé tördeltek egy hirdetést: „Zsákbamacska, előfizetési akció 15 %-os kedvezménnyel.”

Nem újdonság, hogy a budapesti központból küldött szöveg mind a 18 megyei napilapban megjelent. Az sem, hogy mindegyik újságban változatlan szöveggel látott napvilágoz. Élénk visszhangot keltett 2016 karácsonyán, hogy a székesfehérvári újságban, ráadásul Orbán Viktor szűkebb pátriájában meghekkelték a miniszterelnöki interjút. Öt mondatot néhány mulatságos szóval egészítettek ki. Egy csomó újságírót kirúgtak, valakit még bíróság elé is állítottak. Azóta pedig a megyeszékhelyi szerkesztőségek betűnyit se változtathatnak a központi szövegen.

Ebből adódott néhány hete, május 10-én 16.25-kor az a sajtótörténeti ritkaság, hogy az összes megyei lapban ugyanaz a cím látott napvilágot. Idézem: „sbfgjgkhgfdess”. Senki se merte kiegészíteni. A Jobbik-politikus esete szintén tanulságos, de csak a kecskeméti újság szerkesztőségét érintette kínosan. A Petőfi Népe digitális kiadása is közölte a központi szerkesztőség elmarasztaló (karaktergyilkos tartalmú) cikkét az ellenzéki politikusról, „elfeledkezett” azonban arról, hogy Gyöngyösi Márton ezer szálon kötődik a hírös városhoz.

Nagyapja, Gyöngyösi Imre a Katona József Gimnáziumban érettségizett, a budapesti Műegyetem egyesületében lett főiskolai futóbajnok. A diploma megszerzése után hazaköltözött, és városi főmérnökségig vitte. Közben megszervezte a helyi atlétikát is. Azonos nevű fia szintén a Katonában érettségizett, edzőpartnerek voltunk, 200 méteren megyei ranglistavezető is lett. A fővárosban végezte el a közgazdasági egyetemet, és diplomataként dolgozott a világ különböző részein. Fiát egy indiai angol iskolába adta. Innen ered Gyöngyösi Márton kifogástalan nyelvtudása és külpolitikai tájékozottsága. Mindez nem olvasható a róla szóló cikkben.

Nem vagyok Jobbik-szimpatizáns, a fiatal politikus megnyilvánulásaiban is találtam már olyasmit, ami nem tetszett. De ha most kecskeméti lapszerkesztő volnék, szégyellném, hogy egy parlamenti párt vezetésére bejelentkezett, közismerten konzervatív értékrendű polgárcsalád sarjáról nem tájékoztattam tárgyszerűen a helyi nyilvánosságot.

Tíz mondat a sajtóról

Az MSZP az egyetlen párt, amelynek megyei napilapjai vannak. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. január 29.)

Olyan párt az MSZP, amelyik úgy indul el a választáson, hogy megtartja magának az összes megyei napilapot, miközben az ellenzéknek egyetlen napilapja sincs az országban. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. március 3.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)

A sajtó nagy részéből faliújságot csináltak. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, 2018. április 14.)

Közérdek fűződik Magyarországon a print és nyomtatott médiakultúra megmentéséhez és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megmaradásához. (Magyar Közlöny, 2018. december 4.)

Én a Mediawosktól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

Hiába tűnnek őskövületnek ezek a sajtótermékek, összességben még mindig nagyon sok embert érnek el, akiket máshogy nehéz megszólítani. (Józing Antal szombathelyi újságíró a megyei sajtóról, Nyugat.hu, 2019. február 12.)

Orbánék jól működő, profi megmondó hálózatot építettek ki a nyilvánosság befolyásolására. (Ujhelyi István szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. augusztus 30.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

A legutóbbi napokban Márki-Zay Péter gyurcsányozott, Gyurcsány Ferenc zsörtölődött, Nagy Bandó András orbánozott, Szöllősi György puskásozott, Puzsér Róbert pedig moszkvázott. Lefülelt mondatok.

A változásban reménykedők most éppen reményvesztettek. (Majtényi László alkotmányjogász, Mozgó Világ, 2022/6.)

Nem vásároltunk jegyet, mégis velünk fizettetik ki az árát. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, június 12.)

Ebben a helyzetben közellenség az egyetlen profi politikus, aki a semmiből a legnagyobb ellenzéki pártot hozta létre. (Bartus László újságíró Gyurcsány Ferencről, Amerikai Népszava, június 13.)

Az ellenzék előrelépéséhez nem kevesebb, hanem több Gyurcsányra van szükség. (Bálint Orsolya újságíró, Médialógus.blog, június 13.)

Horn Gyula összerántaná a baloldalt. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Index.hu, június 13.)

Magyarország újra Moszkvától vesz olajt és földgázt, ideológiát és berendezkedést. (Puzsér Róbert publicista, YouTube.com, június 13.)

Isten nem ver bottal, csak négy bombagóllal. (Varga Mátyás Zsolt újságíró az angol-magyarról, Mandiner.hu, június 14.)

Kár volt emelni. Ezt is elissza. Jövő ilyenkor megint nem lesz egy fillérje sem. (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, június 14.)

Talán ebből végre sikerül egy keveset félretenni. (Árpási Bence újságíró Orbán Viktor fizetésemeléséről, Népszava, június 15.)

Most is azt mondom, hogy kövér, de már látok benne fantáziát. (Belénessy Csaba újságíró Ádám Martin válogatott középcsatárról, Facebook.com, június 15.)

Puskásék után most a Puskás akadémisták végezték ki az angolokat. (Szöllősi György főszerkesztő, NemzetiSport.hu, június 15.)

Biztos, hogy voltak olyan ellenzéki politikusok, akik nem akartak nyerni. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, M1, június 15.)

Az ellenzéki szavazók elfordultak ezektől a pártoktól. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártokról, Klubrádió, június 16.)

Az oktatás úgy kell neki, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. (Föld S. Péter újságíró az Orbán-kormányról, HírKlikk.hu, június 16.)

Viktor tíz pedagógus havi nettó fizetésének megfelelő összeggel emelte meg a fizetését. (Nagy Bandó András humorista Magyar Hang, június 17.)

Az összes baloldali párt összerogyott, a Jobbik egyenesen atomjaira hullott. (Pető Péter újságíró, 24.hu, június 17.)

Putyin megteremtette az ukrán nemzetet. (Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértő, Klubrádió, június 17.)

Az Európai Unió és a NATO félig-meddig háborúban áll Oroszországgal. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, június 18.)

Az EU Amerika kesztyűbábja. (Fricz Tamás politológus, Magyar Nemzet Online, június 18.)

Hatalma immár féktelen. (Németh Péter újságíró Orbán Viktorról, Népszava, június 18.)

Moldova tényleg kommunista. Az egyik utolsó. De az utolsókból lesznek az elsők. (Tóth Csaba Tibor publicista, Mérce.hu, június 19.)

A legszívesebben azt írnám, hogy semennyire. A komment ugyanis nem más, mint ösztön-kiélésnek nevezhető, zsigeri megnyilvánulás. Sajnos azonban ennél bonyolultabb a helyzet.

Domokos Lajos tegnap terjedelmes cikket közölt a blogjában. Több nyelven tájékozódik, orosztanári diplomával a zsebében olvassa, hallgatja és nézi a putyini nyilvánosság fórumait. Miközben sok magyar újságíró szerint a diktátor az utolsókat rúgja, tanult kollégám azt fejtegeti, hogy az orosz államelnök ehhez képest 45 perces előadást tartott. A HVG-t például úgy jellemzi, hogy „komment elemeket is tartalmazó, orientáló jellegű beszámolót tett közzé” a nagy hírre vergődött szentpétervári eseményről. Van itt egy ellentmondás.

Ha a gazdasági hetilap orientáló (tájékoztató) jelleggel számolt be a Putyin-beszédről, akkor Oroszországra szakosodott munkatársa a kommentár (hírmagyarázat) műfajában jeleskedett. Ha viszont ennek ellenére voltak komment elemeket is tartalmazó mozzanatok a cikkében, akkor kétségbe vonható a szakújságírói felkészültsége. Ahhoz, hogy az ellentmondást megértsük és feloldjuk, érdemes figyelembe venni az Alkotmánybíróság meghatározását, miszerint „a komment nyilvánosságnak szánt magánvélemény”.

Elődje, az idestova félezer éves múltra visszatekintő kommentár jelentése ma már nemcsak hírmagyarázat. Bíráló megjegyzés lett belőle, innen fejlődött át a digitális XXI. században a kommentbe. Márpedig a kommentár és a komment között szürke zóna található, amelybe az újságírói és a nem újságírói vélemény is belefér. A nyilvános magánvélemények között az a különbség, hogy a profi (a témakörre szakosodott újságíró) nevéhez a kommentár fűződik, az amatőr (a nem újságíró hozzászóló) nevéhez pedig a komment.

Csakhogy a legutóbbi évtizedben több száz újságíró lett állástalan, és egymástól függetlenül kezdtek ugyanabba a kísérletbe. A miskolci Északhírnök alapítója például kijelentette, hogy őt bizony a komment tartja életben. Újságírói eszközökkel elkészíti az épp esedékes hír magyarázatát, majd megír hozzá harminc indulatos hozzászólást. E kommentek naponta mintegy száz zsigeri véleményt vonzanak. Így csurran-cseppen neki annyi hirdetés a helyi vállalkozóktól, amennyiből megélhet.

Nem azt állítom, hogy általában ez jellemzi az állam piactorzító hatásának kitett nyilvánosságot. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy ez az egyik jellemző vonulata. Ezért volna jó, ha érzékelnénk és pontosan értelmeznénk a kommentár és a komment közti különbséget. 

Tíz mondat a kommentről

Magamat kommentáljam? Aztán meg a kommentemet kommentáljam? (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Népszabadság, 2016. március 17.) 

Kommentekkel nem mérgezem magam. (Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, Mandiner.hu, 2016. június 29.)

Föltettem a kérdést a saját magam kommentjével. (Kálmán Olga műsorvezető, ATV, 2016. október 11.)

A komment digitális ujjlenyomat. (Várkonyi Zsolt újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2017. április 22.)

A kommentek sora időnként nagyon hasonlít a kocsmaasztalok intenzív eszmecseréjéhez. (Minya Károly nyelvész, Magyar Idők, 2017. szeptember 8.)

Engem a komment tart felszínen. (Pusztai László miskolci újságíró, az Északhírnök portál alapítója, 444.hu, 2021. március 7.)

A közösségi médiában megnyitni és elolvasni a kommentet sokszor jobb, mint egy vígjátékra befizetni a moziban. (Gáll Anna újságíró, Index.hu, 2021. április 24.)

Önvédelemből nagyon ritkán olvasok kommentet. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Hang.hu, 2021. augusztus 2.)

Magyarország hadüzenettel felérő kommenttel fogadta Németország új kancellárját. (Kőrössi P. József író, Facebook.com, 2021. december 9.)

A HVG saját szerzője tollából komment elemeket is tartalmazó, orientáló jellegű beszámolót tett közzé „Putyin nem visszakozik” címmel. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2022. június 18.)

Micsoda kérdés! Hát persze, hogy Nagy Imre, a mártír miniszterelnök. Moldova György is nagy veszteség, de ő „csak” író volt, ráadásul ágyban, párnák közt halt meg 89 éves korában. Arról nem is szólva, hogy a szerző jobban tette volna, ha a címet nem az íróval, hanem a hajdani miniszterelnökkel kezdi. Ha az olvasók körülbelül ezt gondolták, akkor jó nyomon jártak. Van azonban mentségem a címadásban föllelhető sorrendre.

Mindkét közéleti személyiségtől, illetve -ről föltettem mondatokat a közösségi üzenőfalra. Moldovától tízet, Nagy Imréről szintén annyit. Az író mondatait a Blog.hu kimutatása szerint 24308-an olvasták, az egykori miniszterelnökről írottakat-mondottakat 207-en. Érteni vélem, hogy a nemrégiben elhunyt író életműve miért foglalkoztatja sokkal inkább a közvéleményt, mint az 1958. június 16-án, tehát 64 éve kivégzett miniszterelnök életműve. Az érdeklődés aránytalansága mégis tűnődésre késztet.

Moldova György száznál több könyve 14 millió példányban jelent meg, és ahogy egyik értékelője, Láng Zsuzsa megjegyezte az idősebb korosztályról, rólunk: „Moldovája mindenkinek volt otthon.” (Jelen.media.hu, 2022. június 12.) Nagy Imrének idén nem volt kerek évfordulója, mindazonáltal elgondolkozhattunk volna a sorsán. A nyilvánosság fórumain alig jelent meg róla valami, egy-két langyos protokoll-szöveg. Mert igaz ugyan, hogy a miniszterelnök a nyilvánosság első számú kedvezményezettje, bukás esetén azonban ő viszi el a balhét. Nem is mindig élte túl a felelősségre vonást.

Olyan országban élünk, amelyben 1849 ősze óta hat miniszterelnököt végeztek ki. Batthyány Lajost, Imrédy Bélát, Bárdosssy Lászlót, Sztójay Dömét, Szálasi Ferencet és Nagy Imrét. Tisza István merényletnek esett áldozatul, Teleki Pál pedig önkezével vetett véget az életének. 173 év alatt nyolc magyar miniszterelnök halt meg erőszakos körülmények közepette. Ilyen múltú országban örülhetünk annak, hogy vannak politikusaink, akik a leszavazásuk, leváltásuk, megbuktatásuk, megpuccsolásuk után békésen élhetnek közöttünk. Néha még a véleményüket is megkérdezik az újságírók, mint például manapság Németh Miklósét, Medgyessy Péterét, Gyurcsány Ferencét vagy Bajnai Gordonét.

Sokan elégedetlenek a rendszerváltással, nem is ok nélkül. De azt igazán a javára írhatnánk, hogy legalább életben hagyja a miniszterelnökeit.

Tíz mondat a miniszterelnökségről

Én lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni. (Antall József történész, Magyar Nemzet, 1990. június 6.

Egyetlen normális ember sem vágyik miniszterelnökségre. Az más dolog, hogy milyen helyzet alakul ki. (Horn Gyula szocialista politikus, Össztűz, 1993. június 17.)

Ha mélyebben belegondolok, hogyan végezték miniszterelnökeink (megölték, meghalt, megőrült egyikük-másikuk), nem túl vonzó a feladatkör. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Új Hírnök, 1997. november 22.)

A miniszterelnök olyan, mint a dodzsemvezető: mindenkinek nekimegy, aki időben nem tér ki. (Burány Sándor szocialista politikus, Budapesti Lap, 1999/október)

Nem a szocialisták miniszterelnöke vagyok, hanem az országé. (Medgyessy Péter közgazdász, volt pénzügyminiszter, Vas Népe, 2002. szeptember 21.)

Nagy valószínűséggel nem leszek miniszterelnök a politikailag és emberileg elképzelhető jövőben. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2010. október 10.)

Önjelöltekből nem szokott miniszterelnök lenni. (Bajnai Gordon E14-politikus, volt miniszterelnök, InfoRádió, 2013. április 10.)

A mi szakmánkban ez a csúcs. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Klubrádió, 2017. július 11.)

Miniszterelnök-jelöltünk az én kutyám lesz. (Kovács Gergely, a Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Hír TV, 2017. október 3.)

Nem szeretnék úgy miniszterelnök lenni, hogy egy korrupt kormányt kellene irányítanom. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Index.hu, 2020. október 27.)

Ha jellemezni kéne, az ambiciózus jelzőt választanám. A latin kifejezés becsvágyót, buzgót, iparkodót, lelkest, törekvőt jelent. A múlt század kilencvenes éveiben még nem tudtam volna hozzá illeszteni a megfelelő szót. Azt persze már akkor is érzékelni lehetett, hogy az újságírással kacérkodó fiatalember a legismertebb magyart, Puskás Öcsit nézte ki magának. Aligha tudta, hogy ugyanarra esett a választása, mint a későbbi miniszterelnöknek, akiről azóta kiderült, hogy két rögeszméje van: a foci meg a gáz. Szőllősi György Puskáson keresztül jutott a Nemzeti Sport főszerkesztői székébe.

Néhány órával a június 14-i „történelmi” győzelem után azt írta fészbukos üzenőfalára, hogy „Mind a négy gólt az új magyar futballakadémiák növendékei szerezték.” Vezércikkét az egyetlen sport napilapban már érdesebb hangnemben fogalmazta meg: „Puskásék után most a Puskás akadémisták végezték ki az angolokat.” Mármint a felcsúti Sallai, aki két gólt rúgott, a szintén felcsúti Nagy Zsolt és a kispesti Gazdag. Az a benyomásom, hogy megint elmaradtunk egy brosúrával attól a fránya Nyugattól. A Lajtán túl már rájöttek, hogy a bentlakásos akadémia lelketlen gladiátorokat tenyészt. A csapattulajdonosok a tehetséges focistákat a stadionhoz közel lakó szurkolók családjához fizetik be, hogy családban nevelődjenek.

A Nemzeti Sport főszerkesztője a szélesebb nyilvánosságnak szánt üzenetében a kivégzés szót használta. A hazai sajtóban olvastam még a „felnégyelte”, a „kardélre hányta”, a „letarolta” és végül a „kiterítette” kifejezést is. A történtekről gyökeresen másként vélekedik a Nemzeti Sport hajdani főszerkesztője. (Szekeres István kesernyés megállapítása olvasható a bejegyzésem utáni idézetcsokorban.) Ő még azt a sportújságírást képviselte, mely nem a gyilkolásban jeleskedik. Egyébként pedig a nyilvánosság fórumain elég sokan vontak párhuzamot Rákosi és Orbán sportpolitikája között.

Gyerekként, egy faluban éltem át a Rákosi-korszakot, amelyben még nem volt televízió. Mivel magyarázható mégis, hogy ha véletlenül arra járnak, az utcán megismertem volna az angolok ellen kétszer is győztes, világbajnoki ezüstérmes Aranycsapat összes játékosát? Az Orbán-korszakban lejátszott „évszázad mérkőzését” már közvetítette a tévé, ráadásul a négy angoloknak rúgott gólt számtalanszor nézhetjük meg a világhálón. Kíváncsiságból felírtam a tizenöt magyar focista nevét, akik részt vettek az emlékezetes meccsen. Tíz mellett anélkül mennék el, hogy felismerném őket.    

Tíz mondat a focistákról

Orbán az a focista, aki ha egyszer gólt lő, a fotót tízszer megnézi róla. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1998. október 15.)

A fideszesek tudják, ki a jó focista, de azt nem, hogy ki a jó író. (Heller Ágnes filozófus, ATV, 2013. március 20.)

Orbán az egyetlen focista a világon, aki vízen is tud járni. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2013. május 11.)

Lehet, hogy húsz év múlva remek focistáink lesznek, de ha jó gazdaságot is szeretnénk, a stadionok mellett iskolákat is kéne már építeni. (Csányi Vilmos magatartáskutató, Népszabadság, 2013. december 7.)

Orbán olyan focista, aki győzelemre játszik, nem kapura. (Török Gábor politológus, ATV, 2015. július 27.)

A magyar focistákból hiányzik az alázat és az egészséges nacionalizmus. (Pörge Béla újságíró, 888.hu, 2018. július 17.)

Kétballábas focistáknak óriási pénzeket fizetnek azért, hogy ugrabugráljanak. (Lázár János Fidesz-politikus, volt kancelláriaminiszter, Vásárhely24.com, 2018. szeptember 13.)

Olykor az ifista focistákból nem focisták, hanem írók lesznek. Vagy éppen miniszterelnökök. (Orbán Viktor miniszterelnök Kispesten, a Honvéd-akadémia átadásán, Miniszterelnök.hu, 2018. november 22.)

Az ápolónőknek adjunk havi három milliót, a focistákat pedig este, az erkélyen tapsoljuk meg! (Békesi László volt pénzügyminiszter, Facebook.com, 2020. április 9.)

A magyar focisták hetvenévenként legyőzik otthonában az angol válogatottat. Ez nem lehet ok arra, hogy gúnyoljuk a legyőzöttet. Az ilyesmi a csőcselék jellemzője. (Szekeres István újságíró, a Nemzeti Sport volt főszerkesztője, Facebook.com, 2022. június 16.)

A pártállamban a jogállamot kereste. (Nagy Erzsébet újságíró, a volt miniszterelnök lánya, Békés Megyei Hírlap, 2003. július 5.)

Ha Nagy Imre nem bronzból volna, elfordítaná a fejét Orbán rendszerétől. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2012. június 16.)

A halált választotta, hogy kiálljon a hazája mellett, és ezzel megváltotta a nemzet tiszteletre méltó vezetői közé a menetjegyet. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2018. június 25.)

Elviselem, hogy van szobra valahol. De nincs helye a nemzet nagyjainak panteonjában. (Bálint Botond publicista, PestiSrácok.hu, 2018. december 29.)

Aki meghal a hazájáért, az előéletétől függetlenül főhajtást érdemel. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, atv.hu, 2018. december 31.)

Nagy Imre a jó kommunista a baloldalon. (Földi-Kovács Andrea műsorvezető, Hír TV, 2019. január 5.)

Méltósággal viselkedett a perében. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Magyar Rádió, 2019. január 14.)

Kádár a holttestét, Orbán a szobrát gyalázta meg. (Rajk László volt SZDSZ-politikus, Magyar Narancs, 2019. február 7.)

A kommunista miniszterelnök, aki közjogi formát adott a forradalomnak. (Rainer M. János történész, Index.hu, 2019. június 10.)

Most lehet úgy 1956-os emlékrendezvényt tartani, hogy Nagy Imre neve el se hangzik. (Csunderlik Péter történész, Népszava, 2019. július 12.)

Polyák Gábor az Egységben Magyarországért médiapolitikai kabinetjének vezetőjeként adott interjút a Népszavának. Elmondta, hogy mit csinálna április 3-a után, ha győznének az ellenzéki pártok. Figyelemre méltó gondolatai a fejlemények tükrében mellékessé váltak. Annál érdekesebb, amit csak mellékesen hozott szóba, a választási vereség után azonban megnövekedett a jelentősége.

Azt fejtegette, hogy sem az RTL Klub, sem a 444.hu, sem a hvg.hu, sem a Telex.hu nem fogja „ajnározni” Márki-Zay Pétert, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét. Ellentétben a „Fidesz-médiával” amelynek munkatársai „minden erkölcsi fenntartás nélkül Orbán Viktor után mennek”.  A felsorolt nem ellenzéki, de nem is kormánypárti médiumok közül három portál, bár az egyiknek van papírra nyomtatott változata is, a negyedik pedig televízió. Ne tévesszen meg senkit, hogy a kitűnő médiajogász szerint nincs ellenzéki média. A média ugyanis a nyilvánosság eszközrendszere, a keletkezés sorrendjében tartalmazza a sajtót, a rádiót, a televíziót és a világhálót. Ugyanarra gondolunk, csak én a régies és magyaros kifejezést használom.

Szerintem van ellenzéki sajtó, mely azonban nem föltétlenül az úgynevezett ellenzék sajtója. A nyilvánosság független része azokat is bírálja, akiket dicsérnie kéne. Amire utal Polyák Gábor, épp annak bizonyítéka, amit cáfolni szeretett volna. Az ellenzéki médiumok értelme és értéke abban érhető tetten, hogy elismerik a választott politikusok döntési jogát, de okkal firtatják, vajon miért úgy döntöttek, ahogy. Ismertetőjelük, hogy nem különböztetik meg a hatalmon lévő politikusokat az ellenzékiektől. Az utóbbiak eszköztelenebbek, elvégre nem gyakorolják a hatalmat, mégis hasonlítanak a kormánypártiakra, mert az állami finanszírozásból nem adnak pénzt ellenzéki szerkesztőségeknek.

A baloldali és liberális értékrendű ellenzéki szerkesztőségeknek csurran-cseppen annyi, amennyi a jóllakáshoz kevés, az éhenhaláshoz sok. De az orbáni hatalomgyakorlásból kiábrándult konzervatív (jobboldali) újságírókat kormánypárti körökben árulónak, sőt hazaárulónak tartják. Olyannyira, hogy például a Simicska-féle Magyar Nemzet romjain felépített Magyar Hangot Pozsonyban nyomtatják. Magyarországon nem vállalkozott senki a hetilap előállítására. Az ellenzéki sajtó (média) baloldali és liberális munkatársai tehát „csak” a nyilvánosság tengődő mostohagyerekei. A nyilvánosság igazi lelencei a jobboldali (konzervatív) újságírók, akik kilátástalanabbul gyakorolják a mesterségüket.

Tíz mondat a sajtóról

A Kádár-rendszer is úgy bukott meg, hogy nem létezett jelentős ellenzéki sajtó, és az emberek mégis valahogy észrevették, hogy nem annyira jó nekik, mint mondják. (Para-Kovács Imre publicista, Hírszerző.hu, 2011. július 27.)

Akkor jó a sajtó, ha a kérdései ellenzékiek. (Nemény András szocialista politikus, Vas Népe, 2014. március 17.)

A sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti, ez Simicska nyilatkozataiból egyértelműen kiderül. S ha ez így van, akkor a Magyar Nemzet és a Hír Televízió a mi szempontunkból nem kezelhető másként, mint ellenzéki orgánumként. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2015. március 14.)

A baloldal épp annyira utálta a szabadon pofázó sajtót, mint a jobb. (Pallagi Ferenc újságíró, hvg.hu, 2016. november 12.)

A választás után nem általában az ellenzéki sajtót érték érzékeny veszteségek, hanem annak nem baloldali részét. (Pápay György publicista, Azonnali.hu, 2018. június 14.)

Az ellenzéki sajtó nem független, akkor nem ellenzékinek neveznénk. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, 2020. június 25.)

A kormány jól végzi a dolgát, az egészségügy világszínvonalú, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. Ezt a kormányhoz közeli sajtó megírhatja anélkül, hogy retorziótól kellene tartania. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2020. november 14.)

Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja, a Klubrádió is a végnapjait éli. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. február 6.)

Nincs olyan, hogy ellenzéki média. (Polyák Gábor médiajogász, Népszava, 2022. március 21.)

Nem jó nekik a független sajtó, csak amelyik azt írja, amit ők szeretnének. (Katus Eszter komlói újságíró az ellenzéki politikusokról, Népszava, 2022. június 11.)

Magyarországon 208 ezer Kovács és 291 ezer László van. A legismertebb Kovács László 83 éves, és régi vágású diplomataként tartjuk nyilván. Soha nem mondott nagyokat, meghökkentőket, soha nem tört ajtóstul a házba. Visszafogottságából nyolc mondatra telt mintegy háromezres szállóige-gyűjteményemben. Egyetlen mondata van, amire sokan és rendszeresen hivatkoznak, megemlítve a nevét is. A siker igazi mértéke azonban az, hogy akadnak olyan pályatársai, akik magukévá teszik leggyakrabban idézett mondatát, amely így hangzott: „Nem közvélemény-kutatást akarunk nyerni, hanem választásokat.”

A többes szám nemcsak azt jelenti, hogy egy párt minden választáson a győzelemre törekszik. Azt is, hogy a rendszerváltás utáni első negyedszázadban az országgyűlési választás kétfordulós volt, és a taktikázó pártok összekapaszkodhattak a második előtt a másik tábor ellenében. Esetünkben azért lesz ennek drámai jelentősége, mert a közvélemény-kutatók 2002-ben a kormányon lévők előnyét hozták ki. A második forduló estéjén például az úgynevezett exit pollok Orbánék 8-10 százalékos előnyét mutatták. Az MSZP Köztársaság téri székházában este hétre hirdettek sajtótájékoztatót, és a pártelnök saját bevallása szerint gondban volt.

Kovács László akkor még nem tudhatta, hogy végül is ők alakítanak kormányt. Abba kapaszkodott, amit Pallagi Ferenc, a Gyárfás Tamás-féle reggeli tévé egyik műsorvezetője fogalmazott meg egy magánlevélben, amelynek közlésére engedélyt adott. A pártelnök-diplomata az átmeneti megoldást Edward Heath múlt század hetvenes évekbeli brit miniszterelnöktől kölcsönözte. Ez a hiteles történet, még akkor is, ha a szájról szájra terjedő szállóigék természete szerint a jó mondatot mindig annak a nevéhez kapcsolják, aki a hazai közvélemény előtt a legismertebb.

Legföljebb az vész homályba, vajon Kovács László még a választási kampányban hivatkozott-é először a hajdani miniszterelnökre, vagy a második forduló estéjén pedzegette. Ami a visszakeresés közben meglepett, az a politikai ellenfelek felemás viselkedése. Kendőzetlenül (Kövér László) vagy ironikusan (Apáti Bence) minősítették a veterán szocialista politikus személyét. Ám a hatalom megtartása szempontjából mégis annyira fontosnak tartották a nevéhez rögzült szállóige igazságtartalmát, hogy nyakra-főre idézték. Ahogy elnézem, nem utoljára.

Tíz mondat a közvélemény-kutatási győzelemről

A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a Fidesz-MDF vezet. Nem jó jel, biccentek a mellettem álló Kovács László pártelnök felé, ám ő mosolyogva vonja meg a vállát: mi nem közvélemény-kutatást akarunk nyerni, hanem választásokat. (Trencsényi Zoltán újságíró, Népszabadság, 2002. április 9.)

Egyetlen mondatba tudtam kapaszkodni. Abba, hogy mi nem közvélemény-kutatást akarunk nyerni, hanem választást. (Kovács László szocialista politikus, 168 Óra, 2002. április 18.)

Már mondtuk egyszer, nem közvélemény-kutatást szeretünk nyerni, hanem választást - mantrázza gépiesen az ezerszer elsütött Kovács László-i bonmot-t Szekeres alelnök. De a szája széle remeg. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 2006. április 13.)

Egy kiérdemesült szocialista elvtársat szeretnék idézni, aki szerint nem közvélemény-kutatásokat, hanem választásokat kell nyerni. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2016. július 2.)

2002-ben, a választások első fordulójának éjszakáján hangzott el Kovács örök érvényű mondata: „mi nem közvélemény-kutatást akarunk nyerni, hanem választást”. (Bednarik Imre újságíró, Népszabadság, 2016. július 2.)

Ekkor hagyta el Kovács László száját élete legjobb mondása: mi nem közvélemény-kutatást akarunk nyerni, hanem választást. (Szőcs Géza költő, Fidesz-kultúrpolitikus, Előretölt Helyőrség, 2018. április 21.)

Nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választásokat. A tételmondatot egyébként Kovács László követte el, a szállóigévé vált idézet az ő kiváló innovációja. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet, 2019. április 27.)

Szerintem minden jelölt tudja, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. (Bangóné Borbély Ildikó szocialista politikus, ATV, 2021. július 29.)

Nekünk nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Telex.hu, 2022. március 18.)

Kovács László mszp-s politikus egy televíziós interjúban mondta nekem a „választást kell nyerni” mondást, és emlékeim szerint Edward Heath brit miniszterelnököt jelölte meg eredeti forrásként. (Pallagi Ferenc újságíró, műsorvezető, Facebook.com, 2022. március 22.)

Olvasom Kulcsár István új könyvét. A 90 esztendős újságíró látszólag apró mozzanatokat szedett elő az emlékezet mélyéről. Amidőn külföldi állomáshelyeiről számol be, megjegyzi, hogy „Divat nem az illetékesnek tulajdonítani egy mondást.” Szovjet és amerikai politikusokat emleget, nekem pedig beugrik a címbeli magyar politikusnő neve is. Sokan neki tulajdonítják a „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” mondást.

A nagy hírre vergődött mondatot a bejegyzésem utáni összeállítás tanúsága szerint ketten is másnak adományozták. Egy műsorvezető mentségére szóljon, hogy élő adásban rögtönzött, és ez bocsánatos vétek. Egy kormánypárti újságírónak azonban lett volna ideje utánanézni az ősforrásnak. Ő sem tévedett nagyot persze, mert Kósáné Kovács Magda egy kérdésre ezt válaszolta: „Elég mulatságos, hogy miközben életem során mondtam néhány értelmes dolgot is, épp egy lapos közhelyet kapcsolnak a nevemhez.” (168 Óra, 1999. május 20.) Jómagam is firtattam ezt, miközben egy ruhatárban fölsegítettem a télikabátját. Elmesélte, hogy egy szombat délelőtti rádióműsorban említette a francia mondást.

Ez azért nem lepett meg, mert francia szakon szerzett tanári diplomát. Akik pedig hivatkoztak rá, azokat se kárhoztatom. Elvégre könnyebben mondhatták ki a nevét, mintha Des Barreaux, Beaumarchais, La Fontaine vagy La Rochefoucauld aforizmáit tanulmányozták volna. Kovács Magda Wikipédia-szócikkében majdnem pontosan fogalmaztak, amikor Horváth Imre nagyváradi költőt vélték kiindulópontnak. Szerintük a híres mondás 1984-ben jelent meg az egyik kötetében. Csakhogy az Utunk szerkesztői 1976-ban kértek írást tőle, amely a kolozsvári hetilap évkönyvében látott napvilágot.

Máskülönben a szállóige Július Caesartól származik. A feleségét több mint kétezer éve azzal gyanúsították, hogy másik férfit engedett a házába. A római politikus hitt az ártatlanságában, bár a biztonság kedvéért megjegyezte: „Egy nőnek nemcsak tisztességesnek kell lennie, hanem annak is kell látszania.” Kósáné 1998 tavaszán más okkal hozta szóba a francia közvetítéssel hozzá került mondást. A Horn-kormány országlását beárnyékolta az úgynevezett Tocsik-ügy. A 804 milliós ügyvédi sikerdíjat visszaosztották a két kormánypártnak, és ez aggasztotta a kényes ízlésű szocialista politikusnőt. Az már a sors iróniája, hogy olyan mondat kísérte el a sírig, amelynek szerzőségétől 21 évvel korábban határolta el magát.

Tíz mondat a tisztességről

Anyai nagyanyám a tisztesség és az önfeláldozás mintapéldánya volt. Tőle hallotta anyám: Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. (Horváth Imre költő, Utunk évkönyv, 1976)

Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ez a francia mondás jutott eszembe, amikor a legújabb győri botrány tengeri kígyóját próbáltam kibogozni. (Pákovics Miklós győri újságíró, Kisalföld, 1981. december 3.)

A politikában - amint azt Kósáné Kovács Magda megállapította - „nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani”. (Bozóki András szociológus, Magyar Hírlap, 1998. július 18.)

Kósáné Kovács Magda szinte szállóigévé vált mondása: nem elég tisztességesnek lenni, de tisztességesnek is kell látszani. (Kovács László, az MSZP elnöke, Napi Magyarország, 1998. november 27.)

„Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani!” Ezt egy szocialista országgyűlési képviselő, Kósáné Kovács Magda jelentette ki. Ha jól emlékszem, még tavaly tavasszal, a választások előtt. (Oláh Zoltán újságíró, Népszava, 1999. július 29.)

Idézhetnénk a Kósáné Kovács Magdának tulajdonított, örökérvényű megjegyzést: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. (Dési János újságíró, Népszava, 2003. augusztus 29.)

Megtanultuk Dávid Ibolyától, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. (Bombera Krisztina műsorvezető, ATV, 2017. június 19.)

Ismerjük a gázáremeléses időkből Lendvai Ildikó örökbecsű igazságát: „nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani”. (Horváth K. József újságíró, horváth-k-józsef.blog.hu, 2019. december 22.)

Mindenki ismeri a tőle eredő szállóigét: „Nem elég tisztességesnek lenni. Annak is kell látszani.” (Lendvai Ildikó szocialista politikus Kósáné Kovács Magdáról, Facebook.com, 2020. július 27.)

A legtöbben talán a „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” mondatáról emlékeznek rá. (Szily László újságíró Kósáné Kovács Magdáról, 444.hu, 2020. július 27.)

Mr. Algoritmus észrevette, hogy kedvelem az atlétikát. Dögivel küldi az amerikai versenyek legjobb perceit. A legutóbbi három napban így nézhettem végig az egyetemi bajnokság legérdekesebb számait. A sprinterek mezőnyében fölfigyeltem az egyetlen fehér lányra, aki százon harmadik lett ugyan a rossz rajtja miatt, a kétszázat azonban megnyerte a világ idei legjobb eredményével. Olyasmit pedig még nem is láttam eddig, hogy valaki a 4x400-as váltóban harmadik futóként harmincméteres hátrányt dolgozzon le, majd ötméteres előnnyel adja tovább a botot.

Abby Steiner nevét azért jegyeztem meg, mert az előfutamokban és a döntőkben kifehérlett a kiváló genetikai adottságokkal megáldott diáklányok közül. Azért is, mert egyedül ő futott tengerészkék dresszben. Kentucky egyetemét képviselte, az amerikai államot ugyanis Bluegrass State-nek (kékfűnek) nevezik az ott tenyésző réti perje színéről. Mellesleg a csinos hölgy hajszálra annyit futott, 10.90-et, mint én 1964 júliusában Hódmezővásárhelyen. Kétszázon elért győzelme, a 21.80 már jobb az egyéni csúcsomnál, igazi versenyszámomban, a négyszázon azonban még nem szokott indulni. Ám az említett váltóban 48.92-őt „repesztett”, ami azt sejteti, hogy a leghosszabb sprintszámban lesz a legjobb.

Jóslatnak ennyi is elég, mindazonáltal a kentucky-i hölgy kommunikációs stábja észrevette, hogy valaki érdeklődik utána Európából, egy Budapest - vagy talán Bukarest? - nevű városkából. Fél évtizedre visszamenőleg elküldte a versenyeiről készült videófelvételeket. Wikipédia-szócikke pedig néhány órával az egyetemi bajnokságon elért eredmények után már tartalmazta a két új egyéni csúcsát. Kíváncsiságból megnéztem a Magyar Atlétikai Szövetség által nyilvántartott csúcslistát, elvégre nálunk is bontogatja szárnyait egy tehetséges sprinter.

A Mórról Székesfehérváron keresztül Budapestre elszármazott Takács Boglárka egy évvel fiatalabb Abby-nél, és három hete az ausztriai Sankt Pöltenben 11.37-tel robbant be a magyar atlétabarátok tudatába. Százon megdöntötte a szakállas csúcsot, amelyet a tegnap este végigböngészett hivatalos lista szerint 2004. július 24. óta még mindig a szolnoki Szabó Enikő tart 11.41-gyel. Úgy rémlik, nemcsak Boglárka marad el néhány méterrel az amerikai diáklánytól. A tájékoztatással foglalkozók is Abbyék menedzsmentje mögött kullognak.

Tíz mondat Amerikáról

A Szovjetunió segge után nálunk most Amerika segge a legfontosabb tényező. (Bertha Bulcsu író, A Hírlap, 1994. szeptember 17.)

Tudják-e, hogy az amerikai tárgyalásokon mit ért el Horn. Nem tudják. Hát a kilincset. (Kabos László színész, Reform, 1995. augusztus 13.)

A magyar katona egy szál szuronnyal többet ér, mint egy amerikai katona ötezer rakétával. (Lányi Zsolt kisgazda politikus, Népszabadság, 1999. augusztus 17.)

Amerika pontosan olyan, mint a filmekben. Egyetlen különbséggel: amikor ott vagy, képtelenség kikapcsolni a vetítést. (Nagy-Pál Levente úszó, Napló, 2004. január 3.)

Amerika rémes, de működik. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Magyar Televízió, 2006. július 30.)

Amerikában semmi sem kötelező. (Tarics Sándor Egyesült Államokban élő olimpiai bajnok vízilabdázó, Magyar Rádió, 2011. április 14.)

Azért jöttem haza, mert akkor még hittem benne, hogy itthon kell Amerikát csinálni. (Czeizel Endre genetikus, Hír24.hu, 2014. december 5.)

Azt tanultam meg Amerikában, hogy Isten odaadja a hajót, de ő nem fog helyetted evezni. (Téglás Zoltán amerikai magyar rockénekes, Magyar Nemzet, 2019.. április 20.)

Amerika nem nézi jó szemmel, hogy Magyarország Kína egyik tartománya. (Simonyi András volt washingtoni nagykövet, Klubrádió, 2020. november 23.)

Amerikai befektetéssel magyar baloldalt biztos, hogy nem lehet csinálni. (Schiffer András volt LMP-politikus InfoRádió, 2022. április 11.)