A Fidesz díszcigánya. (Tóth Ákos újságíró, Népszabadság, 2012. december 1.)

Farkas Flóriánnak kitelt a becsülete, letelt az ideje. (Vajda László, az Országos Roma Önkormányzat képviselője, ATV, 2015. augusztus 4.)

Akik a kisebbséget képviselik, és eljátsszák a többség és a társadalom bizalmát pitiáner ügyek kapcsán, föláldozzák a nagy ügyet, óriási hibát követnek el. Nem a személyes karrierjük szempontjából, mert az megy a lecsóba. (Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, atv.hu, 2015. november 26.)

Egészen addig számítok a munkájára, amíg ennek jogi akadálya nincs. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, 2015. december 15.)

Nemzeti Főroma. (Somfai Péter újságíró, Népszava, 2016. január 30.)

A választási megállapodás épp arról tanúskodik, hogy Farkas selyemzsinór helyett kegyelmet kapott. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2017. május 26.)

A kormány mindig falazott neki. (Teleki László szocialista romapolitikus, Népszava, 2017. május 27.)

Nem engedjük, hogy megússza. (Lakatos Oszkár romapolitikus, Népszava, 2017. május 29.)

Az a híd, amit Farkas Flórián tákolt, a cigányságot a kilátástalanságba és nyomorba vezeti. (Hídvégi-Balogh Attila újságíró, a RomaNet főszerkesztője, Magyar Narancs, 2017. június 1.)

Cigányútra ment a nyomozás Farkas Flórián ügyében. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. december 13.)

Nagy Attila Tibor a vitaműsorok gyakori vendége. Éles, vékony hangja szakmai felkészültséggel párosul. Elmélyült a német és szerb belpolitikában, eligazodik a parlamentarizmus ága-bogában. A műsorvezetők okkal nevezhetik politikai elemzőnek. Egyik állomáshelyén, az ATV-ben bírálta a pedagógus sztrájktól ódzkodó szakszervezeti vezetőket: „Összesírják a sajtót meg a médiát.”

A „sajtót” és a „meg” között némi szünetet tartott, mintha zavarba jött volna. Van azonban annyira rutinos, hogy a néhány másodpercnyi kihagyás akár hatásszünetként is felfogható. Megtorpanását mégis inkább zavarként könyvelem el. Miközben ugyanis a különböző szakemberek érthetően magyarázzák el azt, amihez értenek, zavarba jönnek, ha a médiáról kell beszélniük. Nem igazán tudják, hogy mi fán terem. Pedig jó volna, ha tudnák, ha már gyakran szólítják meg őket a nyilvánosság fórumain.

Kádár János például azzal kezdte országvezetői pályafutását, hogy 1957. szeptember 7-én, az MSZMP titkársági ülésén „Az összes sajtó emberei”-ről beszélt. Úgy döntött a nyilvánosságról, hogy az alapfogalmakkal sem volt tisztában. Később azért megtanulta, hogy a médiának csupán egyik eleme az újságpapírra sajtolt betűtenger. A média és a sajtó közti összefüggést humorosabban világítja meg egy Kolozsvárról Veszprémbe áttelepült író. Szerinte „Amit a médiából megtudhat az ember, azt a sajtó összezavarja.”

Kvári Sinkó Zoltán arra utalt, hogy a nyilvánosságot az állam felemás módon ellenőrzi. A sajtó képes értelmes hátteret kölcsönözni az egyenirányított információknak, az egyéni álláspontok pedig meg-megzavarják az állami üzenetekkel elbódított médiafogyasztókat. Könnyebb volt persze érzékeltetni az összefüggéseket a világháló előtti médiában. Kádárék még úgy gondolták, hogy a két leghatékonyabb médiumot, a rádiót és a tévét rövidebb pórázra fogják, az újságnak viszont nagyobb mozgásteret adnak, hisz’ a legkisebb létszámú társadalmi réteget, az értelmiséget éri el.

A rendszerváltás első évtizedében ugyanez a nyilvánosságszemlélet jellemezte a hatalmon lévőket, de már a többpártrendszer keretein belül. Az ezredfordulóval kezdte megváltoztatni a helyzetet a digitalizáció. Megszüntette a politikai elit (a kormány és az ellenzék) hegemóniáját, és a világhálón százezrek szólalhattak meg. Ezzel magyarázható, hogy a média, vagyis a nyilvánosság eszközrendszere a keletkezés sorrendjében tartalmazza a papír alapú sajtót, a rádiót, a televíziót és immár az internetet is.

A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy még a nyilvánosság képviselői (az újságírók) és használói (a politikusok) is zavarba jönnek, ha tudatosítani próbálják a média és az alkotórészei közti összefüggést.           

Tíz mondat a médiáról

Amit a médiából megtudhat az ember, azt a sajtó összezavarja. (Kvári Sinkó Zoltán veszprémi publicista, Napló, 1996. augusztus 9.)

A médiát itt tágan értelmezem. Televízió, rádió, sajtó, internet - minden, ami személytelen. (Kertész Ákos író, Klubháló.hu, 2009. szeptember 30.)

A sajtó és médiából tudjuk. (Vajda László, az Országos Roma Önkormányzat tagja, ATV, 2015. május 18.)

Megrohamozott a hazai sajtó, média. (Szilágyi Áron olimpiai bajnok vívó, ATV, 2016. szeptember 5.)

Simicska médiabirodalma valóságos sajtóként működik. (Debreczeni József DK-politikus, Népszava, 2016. december 21.)

Nem véletlenül vették meg azt a médiát, tévét, rádiót. (Farkasházy Tivadar újságíró, ATV, 2017. április 10)

Ami elhangzik bármelyik újságban, bármelyik médiában. (Soltész Miklós államtitkár, Magyar Rádió, 2017. május 11.)

Amikor bírói ítéletről hallunk a sajtóban és a médiában. (Lattmann Tamás nemzetközi jogász, ATV, 2017. június 8.)

Üzengetni nem szeretnék, sem a sajtón, sem a médián keresztül. (Demeter Márta LMP-politikus, ATV, 2018. március 13.)

Összesírják a sajtót meg a médiát. (Nagy Attila Tibor politológus a szakszervezeti vezetőkről, ATV, 2022. december 8.)

A hosszú élet nem az ő műfaja volt, de a glosszában, a rövid, csípős jegyzetben nem lehetett utolérni. Velős és csúfondáros mondataira mindig számíthattam az idézetek heti összeállításában. Saját szavaival búcsúzom tőle, béke soraira.  

Tíz mondat Veress Jenőtől

Már a tévémaci is focista lett. A rendszerváltás ezzel befejeződött. (Népszava, 2012. április 14.)

/Semjén Zsoltról/ Pótorbán. (Népszava, 2012. augusztus 18.)

Eljött a pillanat, amikor a zsidógyűlölet kiterjed a nem zsidókra is. (Népszava, 2013. január 21.)

/A Békemenetről/ A fülkeforradalom munkásőrsége. (Népszava, 2013. március 9.)

/Felcsútról/ Aranyporral behintett porfészek. (Népszava, 2016. január 16.)

Ha Mészáros Lőrinc betesz egy szelet kolbászt a DVD-lejátszóba, vissza tudja nézni az egész disznóvágást. (Népszava, 2016. december 3.)

A rendszert nem cement, hanem gyúanyag tartja össze. (Népszava, 2018. szeptember 22.)

Ezek az elévülésre játszanak. (Facebook.com, 2020. június 24.)

A hosszú élet titka a várólista. (Facebook.com, 2020. július 6.)

Ha valamiben bizonytalan voltam, megnéztem az MTI-ben. Ha ma megnézem az MTI-t, bizonytalan leszek. (Facebook.com, 2022. március 4.)

A nyilvánosság első számú kedvezményezettjéről a Népszava mai számában olvastam, hogy „Sohasem beszél egyértelműen.” Ha ez így van, akkor ennek oka az, hogy nincs még egy politikusunk, aki ennyire vonzódna a képes beszédhez. Az a benyomásom, hogy miniszterelnökünk bensőséges viszonyt ápol az állatokkal. Közülük kerül ki a legtöbb hasonlata.

De az állatok kommunikációs hasznosítása nem azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor 1997 őszén, még ellenzéki politikusként elszegődött kolbásztöltőnek a híres békéscsabai böllér, Prisztavok Mátyás csapatába. Négy és fél évvel korábban a Népszava több politikust is megkért, hogy nyilvánosan karolják föl a gazdátlan állatokat. Ő első szóra kötélnek állt. Az idestova három évtizedes történetet keretezi a minapi esemény. Immár országunk első embereként „váratlanul” megjelent kisbuszával az ürömi állatotthon előtt, és a kamerák kereszttüzében kipakolt vagy féltonnányi tápot.

A bejegyzésem után olvasható összeállításból kirajzolódik, hogy Orbán Viktor jelentősebb politikai események előtt ügyesen használja ki a kutyákban, macskákban és lovakban rejlő lehetőségeket. Kedvenc állata mégis a disznó. Gazdálkodó családból származik, és minden télen levágták az ólban röfögő sertést. Ő maga is utal arra, hogy a kolbásztöltést a nagyapjától tanulta. Nem csoda, hogy 2017-ben, a nemzeti konzultáció ürügyén kereste föl Szatmárban a nagygéci Bözsi nénit, és köszöntötte a röfiket is. A nyilvános disznólátást idén januárban a Szeged melletti Öttömösön ismételte meg.

Egy országgyűlési választásra készülő kormánypárti képviselőjelölt portáján saját kezűleg pörzsölte le a szőrt a megkéselt koca hátáról és hasaljáról. Haladt a korral, mert e célra már nem fatüzelésű perzselőt használt. A gépbe vezetéken palackból áramlott a gáz. Íme, egy hagyományokhoz ragaszkodó politikus korszerű módszerrel. A kísérő tuk-tuk zenére még nem kaptuk föl a fejünket, a megváltoztatott szöveg azonban országos visszhangot váltott ki. Így hangzott: „Piros volt a paradicsom, nem sárga, / Magyarország előre megy, nem hátra.”

Igen ám, de azóta úgy alakult a helyzet, hogy az energiaválság kellős közepén a fél ország visszatért a gázpalackos disznóperzselésről a fatüzelésűre.   

Tíz Orbán-mondat az állatokról

Kérek minden embert, hogy lehetőségeihez mérten segítsen elárvult társaink - a gazdátlan kutyák és macskák - életben tartásában. (Népszava, 1993. április 24.)

Velem kapcsolatban a tigris jobb hasonlat, mint más állat, hiszen a tigris nem sunyi, nem dögevő, nem rágcsáló. (24 Óra, 1994. április 16.)

1994-ben mi kivert kutyaként kezdtük meg a párt ujjászervezését. (Magyar Rádió, 1997. június 13.)

A pénz nem olyan paripa, amely nyugodtan zabol az istállóban. (Magyar Rádió, 2000. október 3.)

Nem a disznók szokták maguk után kitakarítani az ólat. (Lánchíd Rádió, 2007. december 2.)

Aki lónak áll, az húzzon. (Magyar Televízió, 2012. február 7.)

Jóleső érzés ennyi jókedvű, csupa rendes ember között lenni, akik állatokat hizlalnak. (A csabai, Csabai Rendezvényszervező Kft, 2016.)

/Bözsi néni baromfi-udvarában/ Hoppá! Na, helló röfik. (Facebook.com, 2017. május 6.)

Vén csatalónak számítok az európai politikában. (Index.hu, 2019. március 20.)

/Az ürömi állatotthonban/ Helló, blökik! (Facebook.com, 2022. december 11.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor blökizett, Gyurcsány Ferenc és Magyar Bálint orbánozott, Márki-Zay Péter pártozott, Hiller István gyógyított, Matolcsy György pedig kormányozott. Lefülelt mondatok.

Mára messzebb kerültünk a demokrácia helyreállításától, mint valaha. (Lakner Zoltán politológus, 444.hu, december 4.)

Legnagyobb tévedéseiben is őszintén hitt, és legnagyobb tévedései mögött is volt valami megfontolandó. (Schiffer András volt LMP-politikus Hegedűs Zsuzsa szociológusról, volt miniszterelnöki tanácsadóról, Facebook.com, december 4.)

A kormány válságkezelése az elmúlt hat hónapban nem találta meg a kulcsokat. Hibás volt. (Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, volt gazdasági miniszter, RTL Klub, december 5.)

Több a kifizetés, mint a befizetés. (Petschnig Mária Zita közgazdász, ATV, december 5.)

Már túl van a holtponton. (Hiller István szocialista politikus az MSZP-ről, Index.hu, december 5.)

Önerőből az ellenzék soha nem tudja a választást megnyerni. (Török Gábor politológus, Telex.hu, december 6.)

Összegyurcsányozódtunk. (Bencze János Jobbik-politikus, ATV, december 6.)

Az üzleti életben egyre többen pártolnak át az euróhoz, ami bevezeti önmagát. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, december 7.)

Se benzin, se kompót, csak oroszok a spájzban. (Pór Vilmos újságíró, Facebook.com, december 7.)

A kormány szabadjára engedte a benzinárakat. (Gáspár Kristóf politológus, ATV, december 8.)

Nem a pártnak lesz mozgalma, hanem a mozgalomnak pártja. (Márki-Zay Péter, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke, Magyar Narancs, december 8.)

Heroból zero. (Trombitás Kristóf publicista Márki-Zay Péterről, PestiSrácok.hu, december 8.)

Puskás Öcsiék öt helyzetből hat gólt rúgtak, nekünk hat helyzet kellett egyetlen gólhoz. (Rákosi Gyula 41-szeres válogatott focista, Üllői29.hu, december 8.) 

Mindig éppen két háború között vagyunk. (Dragomán György író, Magyar Hang, december 9.)

A tanárokat megtizedelik. (Magyar György ügyvéd a polgári engedetlenek kirúgásáról, ATV, december 9.)

Gulyás Márton ellenzéki anyaszomorító. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, december 10.)

Orbán Viktor rendészeti és agymosási kérdésként kezeli az oktatást. (Magyar Bálint volt oktatási miniszter, Népszava, december 10.)

Európának elege lett Orbánból. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, december 11.)  

Helló, blökik! (Orbán Viktor miniszterelnök az ürömi állatotthonban, Facebook.com, december 11.)

Lenyűgöz Szijjártó Péter munkabírása és kitartása. (Csepregi Éva énekesnő, Mandiner.hu, december 11.)

Nemcsak Jancsónak volt két korszaka a magyar filmgyártásban, hanem nekem is. (Vitézy László rendező, Origo.hu, december 11.)

Az egyik digitális ismerős föltett az üzenőfalára egy bejegyzést. Nem az övét, hanem Székely Csaba erdélyi drámaíróét, aki röviden jellemezte a viszonyainkat. Kölcsön vette a kormánypárti sajtó előre gyártott szókapcsolatait, és a paneleket összekapcsolta a magánérzetével. Mulatságos és hátborzongató fogalmazvány kerekedett az ilyen és ehhez hasonló mondatokból: „A Brüsszelben kiképzett álcivilek miatt a sapkámat is elhagytam valahol.”

Lemondtam arról, hogy beveszem a ma délután kialakítandó heti összeállításba. A műfajjal van közlési gondom, az Irodalmi Lexikon 1927-es kiadása szerint ugyanis az irónia „A gúnyolódásnak az a módja, amikor túlzott dicséret vagy kedveskedés formájába öltöztetjük a gáncsot.” Hiába vélem az egyik legjobb publicistának Váncsa Istvánt, ritkán idézhetem, mert a legjobb mondatait fordítva kell érteni. Az irónia kétélű fegyver. Nemcsak a megcélzottat találja el, hanem a lövés ereje visszaüthet a közéleti mesterlövész vállára is.

Fodor András Ezer este Fülep Lajossal című naplójában olvasható, hogy Rákosi Mátyásnak sikerült Nagy Imrét kiszekálni a hatalomból, és újra ő lett a nagyfőnök. De már annyira népszerűtlen, hogy a tök kopasz feje után szinte csak a gúnynevén, Borzasként emlegették. Szántó Tibor író egyik novelláját szerkesztették a Csillag című folyóirat szerkesztőségében, és 1955. március 29-én kihúzták belőle ezt a mondatot: „És ekkor egy borzas katona imbolygott elő.” Hátborzongató az egyenirányított sajtó kiszolgáltatottsága és szolgalelkűsége.

Ma már (vagy még) nem viszik el az embert, ha a nagyfőnökről élcelődik. Mégse tartozom azok közé, akik azt írják vagy mondják a nyilvánosság fórumain, hogy egyre karcsúbb a miniszterelnök. Előttem van a pályakezdő politikus, akivel elég gyakran találkoztam a lépcsőházban. Ment futni a Mester utca környékén, hogy megszabaduljon az akkor még csekély fölöslegtől. Aztán jóval később elmesélte egy interjúban, hogy a politikusi létforma rendszertelen életvitelt jelent. Inni nem érdemes, mert elveszti az önkontrollt, inkább az evést választja.

Méltányolom az őszinteségét, és nem ironizálok mostani formátumán. Elfogadom viszont a szellemes kétértelműséget. Hell István publicista szerint például „Kövér lett a miniszterelnök.” (Facebook.com, 2018.12.31.) Vajon az országgyűlési elnök előrelépésére gondolt? Vagy a jelenlegi miniszterelnök testi gyarapodására? Az is ironikus, amidőn Torkos Matild újságíró szerint Mészáros Lőrinc „Nyilván nem strómanja senkinek.” (Magyar Hang, 2019.08.09.) Bárcsak igaza volna.

Tíz mondat az iróniáról

A teológiában nem viccelünk, a politikába belefér az irónia. (Semjén Zsolt KDNP-politikus, Index.hu, 2007. december 28.)

A magyarok nem ismerik az iróniát - a képzetteket kivéve. (Kertész Imre író, Die Welt, 2009. november 10.)

Nem tudok nem egyetérteni a szavaiban rejlő iróniával, túlontúl sok hibát követtem el politikusként, megérdemlem a kritikát. (Kóka János volt gazdasági miniszter, FN24.hu, 2011. november 7.)

A kiabálásnál a mosolygós irónia sokkal kegyetlenebb fegyver. (Csernus Imre pszichológus, Napló, 2011. december 4.)

A latin ironia a szellemes gúny szinonimája. (Ujlaki Csilla irodalomtörténész. Holdkatlan.hu, 2014. augusztus 10.)

A politikában veszélyes fegyver az irónia, mert sokan nem értik, hogy van egy második jelentése a szövegnek. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ATV, 2015. március 30.)

Az irónia értelmiségi műfaj, és nem mindenki érti, vagy ha érti is, lefagy, és vérig sértődik. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2019. január 6.)

Az ellenkezőjét vagy mást mondani ahhoz képest, mint amit/amire gondolunk. (Minya Károly nyelvész, Magyar Idők, 2019. január 12.)

Feri szereti az iróniát, kifordítani a mondatot. (Dobrev Klára DK-politikus, Magyar Hang, 2019. április 5.)

Az irónia nehéz terep. (Péterfy Gergely író, ATV, 2020. március 4.)

A szentendrei Újnépszabadság.com-nál Kereszty András számít az írásaimra, a marosvásárhelyi ÚjHét.com-nál Ágoston Hugó. András kitűnő fényképekkel és karikatúrákkal nyomatékosítja a nyilvánosság témájú jegyzeteket. Hugó pedig kövéríti ama mondatokat, amelyeket fontosnak tart. Tegnap az atlétika reklámértékéről két futónő ürügyén tűnődtem.

A szentendrei barát és kolléga a világcsúcs-tartó Sydney McLaughlin fényképét közölte. A marosvásárhelyi szerkesztői megjegyzést fűzött a soraimhoz. Szöveg helyett egy fényképet Abby Steinerről. A szintén világbajnok USA feliratú trikóban látható, amelyet idén nyáron, a vébén viselt. Jobb válla alatt a pipás jel, a Nike emblémája. Vajon pontosítás vagy kiegészítés-é ez? Nos, Abby diák korában pipás holmikban futott, mert klubja, a Kentucky-i egyetem az amerikai Nike sportszer-gyárral szerződött. Ha pedig hazáját képviselte, ugyancsak pipás mezben feszített, elvégre az amerikai atlétikai szövetség is előnyben részesítette az amerikai Nike céget.

Igen ám, de a diploma megszerzése után Steinerrel évi kétmillió dolláros (nyolcszázmillió forintos) szerződést kötött a Puma. Vajon miért? Herzogenaurachban, a Nürnberg közeli városkában a két Dassler-fivér, Adolf és Rudolf 1924-ben alapította a cipőgyárat. Az 1936-os berlini olimpia kecsegtette őket kiugrással, vitatkoztak azonban arról, kinek ajánlják föl az „áramvonalas” futócipőjüket. Adi beérte volna azzal, hogy a Hitlert karlendítéssel üdvözlő német csapatnak. Rudi viszont megkörnyékezte Jesse Owens-t, a világ legjobb rövidtáv-futóját is. Ő nyert - a nácik által néger majomnak nevezett amerikai sprinterrel együtt.

A német sajtóban ma is vitáznak erről. Ha ugyanis Rudi tartott nagyobb távolságot a hatalomtól, a háború után vajon miért éppen őt tartóztatták le az amerikai megszállók? A lényeg mégis az, hogy 1948-ban kettévált a családi vállalkozás. Adi a becenevéből és a Dassler első három betűjéből megalapította az Adidas-t. Rudi a becenevéhez csapta a Dassler első két betűjét, és e Ruda-ból lett később a Puma, A 23 ezres kisváros egyik fele az Adidasnak dolgozik, a másik a gyorsaságáról híres vadállat jelével ellátott sportszereket gyártja.

A 330 milliós Egyesült Államokban 50 milliónyian futkároznak. A német Puma igyekszik néhány milliónyit lecsípni az amerikai Nike vásárlóiból. Ehhez kellett neki a kirakatba egy amerikai próbakisasszony, akinek reklámértékét aligha csökkenti, hogy kifehérlett a világbajnokság legjobb női rövidtávfutói közül.

Tíz mondat a sportról

Mi még sportoltunk. A maiak már pénzt keresnek. (Kassai Ervin kosárlabda-játékvezető, Nemzeti Sport, 1997. szeptember 21.)

A sportszereket ugyanannyi áfa terheli, mint a rumot. (Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Nemzeti Sport, 2003. december 22.)

Létezik a futball, és vannak egyéb érdektelen dolgok. Ezeket gyűjtőnéven sportnak hívjuk. (Puzsér Róbert publicista, Nemzeti Sport, 2012. május 27.)

Nálunk a vállalkozók adóikat nem a NAV-nak, hanem egyenesen a látványsportokba fizetik be. (Farkasházy Tivadar újságíró a TAO-ról, Hócipő, 2012. december 27.)

Az élsport a közpénz magánpénzzé változtatásának intézményesített és a közösség által ünnepelt eszköze. (Bálint Mátyás újságíró, Nemzeti Sport, 2015. január 17.)

Az élsportoló nem az egészséget, hanem az emberfelettit reklámozza. (Ceglédi Zoltán politológus, CZ.hu, 2015. augusztus 4.)

A profi sportot nézzük, az amatőrt csináljuk. (Kukorelly Endre költő, Népszava, 2019. január 11.)

Magyarországon előttem nem volt olyan játékos, aki ennyi pénzt mozgatott volna meg a sportágban. (Dzsudzsák Balázs idegenlégiós labdarúgó, Origo.hu, 2020. december 14.)

Miközben az állam busásan pénzelte a labdás csapatokat, aranyérmeket egyéni sportolók hoztak az olimpiáról. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2021. augusztus 7.)

A látvány-csapatsportok túlfinanszírozását a tokiói olimpia eredményei sem igazolták. (Szekeres István sportújságíró, Magyar Narancs, 2021. augusztus 12.)

Megválasztották az év atlétáit. Bár a magyarországi sajtó azt emelte ki, hogy a világ legjobb ifjúsági atlétája a szerb színekben versenyző gerelyhajító, a 19 éves Világosi Adriána lett, mellékesen megemlítették, hogy felnőttek között a félig svéd, félig amerikai rúdugróra, Armand Duplantisra esett a választás, a nők közül pedig a teljesen amerikai gátfutóra, Sydney McLaughlinra. Mr. Algoritmus jóvoltából láttam a díjátadó ünnepséget, ahol egymás mellett állt a két 1999-es születésű győztes. Bocsánat, hogy csak az egyikről tűnődöm. Személyes okom van rá.

Bár országos középiskolai bajnokként vettek föl az egyetemre, edzőim kevesellték az alapgyorsaságomat, ezért négyszáz sík helyett négyszáz gátra igyekeztek átterelni. Kiderült azonban, hogy jól megy a történelem, és az edzőpálya helyett egyre inkább a diákköri munkát meg egy diák-folyóirat szerkesztését választottam. A diploma megszerzése után pedig egy kutatóintézetben még kevésbé maradt időm a versenyszerű sportolásra. A nosztalgia azonban megmaradt a gátfutás iránt, és a csípőm is érzi, hogy néhány tízezerszer yardnyi magasságra lendítettem a jobb lábam.

Ezt csak azért hozom szóba, mert Mr. Algoritmus közreműködésével az amerikai egyetemi bajnokságokat is figyelemmel kísérhetem. „Termelik” a jobbnál jobb atlétákat. Amíg tanulnak, csak a sport ösztöndíjat vehetik föl, ám a diploma után már részesülhetnek a nemzetközi versenyek busás pénzdíjaiból. McLaughlin anyagi viszonyairól nincs tudomásom, de vele járt a Kentucky-i egyetemre a szintén 23 éves Abby Steiner, akivel együtt futott az idén világbajnokságot nyert 4x400-as váltóban. A diploma után Steinerrel kétmillió dolláros szerződést kötött egy német sportszergyártó cég, pedig ő csak 48,9 másodpercet repesztett a váltóban, McLaughlin viszont 47,9-et.

Tudom persze, hogy könnyebb lendületben átvenni a botot, mint rajtgépből indulni, de akkor is közelednek az 1985 óta érvényes 47,60-as világcsúcshoz. Sokan illetik doppingváddal az NDK-beli Marita Koch „utolérhetetlen” eredményét. Mégis az a benyomásom, hogy ha a két amerikai lány nekidurálná magát, és a négyszáz gát, illetve a kétszáz sík mellett többször versenyeznének a gátak nélküli négyszáz méteren, jövőre akár meg is dönthetnék a gyanús csúcsot. Majdani vetélkedésük adta az ötletet, hogy böngésszek a házi archívumban. Vajon az a fránya gát mit jelent a hazai nyilvánosság szereplőinek?

Ahogy elnézem, a nehezített pályát, amely igencsak próbára teszi a gerincoszlopot.              

Tíz mondat a gátról

Gátat avatni igazából nem a miniszterelnöknek, hanem a víznek kell. (Orbán Viktor miniszterelnök, Kelet-Magyarország, 2000. december 22.)

Azt hallom, hogy az összefogáshoz szükséges változásnak én magam vagyok a gátja. Ha igen, akkor én ezt az akadályt most megszüntettem. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Hírszerző.hu, 2009. március 21.)

Én nem leszek a törvényalkotás lendületének a gátja, sőt inkább a motorja. (Schmitt Pál köztársasági elnökjelölt, Népszabadság, 2010. június 25.)

A politikában is szeret gáton lenni. (Mészáros Tamás újságíró Orbán Viktorról, ATV, 2013. június 10.)

A választás tétje, hogy lehet-e gátat szabni a Fidesz erőpolitizálásának. (Vona Gábor Jobbik-politikus, Zalai Hírlap, 2014. szeptember 13.)

A négyszáz méter háromszáznál kezdődik. (Kovács Dusán volt négyszáz gátas bajnok, Eurosport TV, 2015. június 21.)

Egyszer minden gát átszakad. (Vas András kaposvári újságíró, Sonline.hu, 2016. április 27.)

Gyurcsány Ferenc személye gátja a kormányváltásnak. (Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt, Magyar Távirati Iroda, 2017. május 30.)

Ha belépek valahová, ott én dolgozom a legkeményebben. (Szűcs Valdó gátfutó bajnok, Nemzeti Sport, 2020. március 14.)

Csodát tett az orrunk szeme láttára. (Székely Dávid vagy Vásárhelyi Tamás újságírók Sydney McLaughlin 400 gátas világcsúcsáról, M4Sport, 2022. július 23.)

Papp Sándor Zsigmond Erdélyből települt át. Az itteni sajtóban leginkább a rövid írásaival van jelen. Nemrégiben Bécsbe költözött, és a hazadolgozó tárcaíró onnan küldte azt a gondolatot, amely pontosan jellemzi a faramuci helyzetét: „Forintot keresek és eurót költök.” (Népszava, 2022. november 22.) Mondata telitalálat.

A következő tárcájában a magyarországi sajtó hírgyártásával foglalkozott, és arra jutott, hogy „Nem Orbán kezdte el a hatalom ezen ágának erodálását, a politikai befolyás megteremtését és növelését, de ő fejlesztette tökélyre.” Okfejtéséből elfogadható, hogy amire Orbánék elszánták magukat, az benne volt a korábbi kormányok médiapolitikájában is. Igen ám, de amit Antallék, Hornék és Gyurcsányék gondoltak a nyilvánosságról, azt szemérmesen valósították meg. Mintha szégyellték volna, hogy a nyilvánosság eszközrendszerét, a médiát politikai céljaiknak akarják alárendelni. Ez nem is mindig sikerült nekik.

A nyilvánosság össze- és egybehangolását, amelyet gleichschaltolásnak nevezünk, Orbán kétségkívül gátlástalanul (féktelenül) fejlesztette művészi tökélyre. De ha az olvasó átnézi a bejegyzésem utáni összeállítást, azzal szembesül, hogy az újságokat, a rádiókat és a tévéket a Kádár-rendszer is a politikai hatalom szerves részének tekintette. Ezzel magyarázható, hogy az MSZMP agitációs és propaganda osztályának vezetője immár nyugdíjas korában leszögezte: a média azért nem válhatott önálló hatalmi ággá, mert ők bizony eszközként tartották számon.

Ha tehát Papp Sándor Zsigmond azt írja, hogy Orbán „kezdte el a hatalom ezen ágának erodálását”, akaratlanul is ama álláspontot teszi magáévá, mely ellen írta a cikkét. Az ügyetlen szóhasználat elfedi azt, hogy a nyilvánosság világhálóval kiegészített eszközrendszere sokak szemében önálló hatalmi ág benyomását kelti. A jelenlegi kormányzat szívós munkával maga alá gyűrte a törvényhozást és az igazságszolgáltatást, ezzel a két hatalmi ág ellenőrző funkciója minimálisra csökkent. E szerepet átmenetileg látja el helyette a média ellenzéki része.

Ebből viszont nem következik, hogy önálló hatalmi ág volna, bár elismerem, hogy ez a látszat. Nem várom el a bécsi magyar közírótól, hogy felismerje a mélyen rejlő szakmai összefüggést. Az elgondolkoztató tárcáit forintért közlő szerkesztőségtől azonban elvárható, hogy a megjelenés előtt vegye észre a szerző eszmefuttatásával ellenkező szóhasználatot.                

Tíz mondat a médiáról

Amikor a sajtót kollektív hatalmi szervből a negyedik hatalmi ággá minősítik át, akkor a politikusoknak a nyilvánosságtól való irgalmatlan félelme nyilvánul meg. (Dlusztus Imre szegedi újságíró, Népszabadság, 1990. május 22.)

Ahhoz, hogy a sajtó valóban a negyedik hatalmi ágazat legyen, egy bizonyos közszolgálatot kell ellátnia. (Antall József miniszterelnök, Magyar Nemzet, 1990. június 6.)

A sajtó politikai hatalomként viselkedik. Képes pártokat fölemelni, pártokat letaszítani, személyiségeket népszerűsíteni és sárba taposni. (Szűrös Mátyás szocialista politikus, Reggeli Délvilág, 1993. november 30.)

Sem a civil szervezetek, sem a sajtó nem tartozik az államhatalmi ágak sorába, hiszen nem gyakorolnak közhatalmat. (Latorcai János KDNP-politikus, Magyar Nemzet, 2010. augusztus 7.)

A sajtó nem tartozott a hatalmi ágak közé, hanem eszközként tekintettünk rá. (Lakatos Ernő, az MSZP KB agitprop osztályának volt vezetője, Hetek, 2013. február 2.)

Mintha a média egy része függetlenítené magát a pártoktól, és kezd úgy viselkedni, mintha a média hatalmi ág volna. (Fiala János műsorvezető, ATV, 2019. november 9.)

Amennyiben negyedik hatalmi ágként határozzák meg a médiát, úgy - mint bármilyen hatalmat - korlátozni és ellenőrizni kell. (Demeter Szilárd Fidesz-politikus, Origo.hu, 2020. június 25.)

A médiát tekinthetjük a negyedik hatalmi pólusnak. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Azonnali.hu, 2021. július 19.)

A média mint a negyedik hatalmi ág. (Huszár Viktor, a Megoldás Mozgalom alelnöke, ATV, 2022. február 4.)

Persze nem Orbán kezdte el a hatalom ezen ágának erodálását, a politikai befolyás megteremtését és növelését, de ő fejlesztette tökélyre. (Papp Sándor Zsigmond közíró, Népszava, 2022. december 6.)

Hajós Andrást a legjobb publicisták között tartanám számon, ha közírónak vélné önmagát. Ő azonban többre vágyik, vagy a publicistaságot kevés pénzzel kecsegtető elfoglaltságnak tartja. Ritkán ír cikket, de ha médiaszemélyiségként ad interjút, ráadásul jó újságírót fog ki, akkor kiderül róla, hogy figyelemre méltó gondolatai vannak. Néhány napja például ezt találta mondani: „Akinek stróman kell, az nem szabad ember.”

Okfejtéséből kibontakozik, hogy azokra gondolt, akik közpénzekből szedték meg magukat, de a vagyonukat más nevére íratták. A stróman egyébként német szó, a Stroh szalmát jelent, a Strohmann pedig szalmabábút, ha úgy tetszik: madárijesztőt. Mint annyi kifejezés, ez is osztrák közvetítéssel jutott el hozzánk. Magyar változata az aladár, kis a-val. A Függetlenség című lap 1944. június 4-én, tehát még hónapokkal a nyilas hatalomátvétel előtt közölt cikket Tisztázzuk az új gazdasági fogalmakat! címmel. A strómanról meg az aladárról ezt írta a névtelen szerző: „A keresztény gondolat árulója…, aki semmit sem törődött azzal, hogy a reá bízott vállalat szellemében keresztény legyen.”

A cikk előzménye, hogy az 1939-es, második zsidótörvény kiszorította a gazdasági életből a vállalkozók egy részét. Akik keresztény ismerős, barát nevére íratták a javaikat, hogy mentesüljenek a jogszabály hatálya alól. Sokuk nem kapta vissza a vagyonát. Vagy azért, mert nem élték túl a második világháborút, vagy pedig azért, mert a stróman mégse bizonyult a barátjuknak. A strómanok és az aladárok néhány évtizednyi szunyókálás után a rendszerváltással együtt tértek vissza a közéletbe. Az aladárság elszakadt a vallási megkülönböztetéstől, és immár a strómanság enyhébb változatát jelentette. Leginkább politikai mutyira utalt.

Szociálliberális aladárnak vélem Tocsik Márta ügyvédet, a Fidesz-oldalról pedig az adóssághalmozó cégek eltüntetésével jeleskedő Schlecht Csabát. Nekik még nem volt különösebb hasznuk az aladárságból, ellentétben a 2010 utáni hatalomgyakorlás haszonélvezőivel. A bejegyzésem utáni összeállításból kiviláglik, hogy az értelmezők Mészáros Lőrincben látják a mintapéldányt. A miniszterelnök felcsúti osztálytársa jelenleg Magyarország leggazdagabb embere 480 milliárd forintra becsült vagyonával. Akkor figyeltem föl rá, amikor családunk erdélyi faluja, Erdőhegy körül 2,7 milliárd forintért vásárolt 1290 hektárnyi földet Pél, Zerind, Székudvar és Kisjenő határában.

A hatalmon lévők tevékenységét fürkésző sajtóban úgy kapta a jelentésváltozáson átesett kifejezést, hogy a riporterek a strómanság kevés bizonyítékával álltak elő. A hajdani osztálytársak közti gazdasági kapcsolat feltárása egyelőre a publicisztikai vélemények szintjén rekedt.   

Tíz mondat a strómanról

Úgy vélem, ő Orbán Viktor egyik strómanja. (Debreczeni József publicista Mészáros Lőrincről, ATV, 2013. november 14.)

A stróman vagy aladár olyan nem zsidó családtag, ismerős vagy barát, akinek a vállalatot, boltot, üzemet papíron a nevére írták, így a cég mentesült a zsidótörvények hatálya alól. (Bihari Dániel újságíró, 24.hu, 2016. május 5.)

Ma már strómannak lenni majdhogynem dicsőség. (Holoda Attila hajdúszoboszlói alpolgármester, energetikai szakértő, Hír TV, 2017. május 2.)

A stróman elég divatos kifejezés lett Magyarországon. (Lakner Zoltán politológus, ATV, 2017. május 3.)

Mészáros Lőrincet nem lehet jogerősen strómanolni. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, 2018. július 26.)

Nyilván nem strómanja senkinek. (Torkos Matild újságíró Mészáros Lőrincről, Magyar Hang, 2019. augusztus 9.)

Orbán Viktor felcsúti, strómanszerű cimborája. (Marnitz István újságíró Mészáros Lőrincről, Népszava, 2020. június 23.)

Mészáros Lőrinc egy stróman. Csupán papíron birtokolja és irányítja azt a hatalmas céghalmazt, ami a neve alatt fut. (Sleisz Ádám villamosmérnök, Azonnali.hu, 2020. június 26.)

Ha vannak még értékei, akkor azokat is a strómanjainál tartja. (Lendvai Ildió szocialista politikus Orbán Viktorról, Facebook.com, 2021. június 30.)

Akinek stróman kell, az nem szabad ember. (Hajós András műsorvezető, Válaszonline.hu, 2022. november 28.)