Megválasztották az év atlétáit. Bár a magyarországi sajtó azt emelte ki, hogy a világ legjobb ifjúsági atlétája a szerb színekben versenyző gerelyhajító, a 19 éves Világosi Adriána lett, mellékesen megemlítették, hogy felnőttek között a félig svéd, félig amerikai rúdugróra, Armand Duplantisra esett a választás, a nők közül pedig a teljesen amerikai gátfutóra, Sydney McLaughlinra. Mr. Algoritmus jóvoltából láttam a díjátadó ünnepséget, ahol egymás mellett állt a két 1999-es születésű győztes. Bocsánat, hogy csak az egyikről tűnődöm. Személyes okom van rá.
Bár országos középiskolai bajnokként vettek föl az egyetemre, edzőim kevesellték az alapgyorsaságomat, ezért négyszáz sík helyett négyszáz gátra igyekeztek átterelni. Kiderült azonban, hogy jól megy a történelem, és az edzőpálya helyett egyre inkább a diákköri munkát meg egy diák-folyóirat szerkesztését választottam. A diploma megszerzése után pedig egy kutatóintézetben még kevésbé maradt időm a versenyszerű sportolásra. A nosztalgia azonban megmaradt a gátfutás iránt, és a csípőm is érzi, hogy néhány tízezerszer yardnyi magasságra lendítettem a jobb lábam.
Ezt csak azért hozom szóba, mert Mr. Algoritmus közreműködésével az amerikai egyetemi bajnokságokat is figyelemmel kísérhetem. „Termelik” a jobbnál jobb atlétákat. Amíg tanulnak, csak a sport ösztöndíjat vehetik föl, ám a diploma után már részesülhetnek a nemzetközi versenyek busás pénzdíjaiból. McLaughlin anyagi viszonyairól nincs tudomásom, de vele járt a Kentucky-i egyetemre a szintén 23 éves Abby Steiner, akivel együtt futott az idén világbajnokságot nyert 4x400-as váltóban. A diploma után Steinerrel kétmillió dolláros szerződést kötött egy német sportszergyártó cég, pedig ő csak 48,9 másodpercet repesztett a váltóban, McLaughlin viszont 47,9-et.
Tudom persze, hogy könnyebb lendületben átvenni a botot, mint rajtgépből indulni, de akkor is közelednek az 1985 óta érvényes 47,60-as világcsúcshoz. Sokan illetik doppingváddal az NDK-beli Marita Koch „utolérhetetlen” eredményét. Mégis az a benyomásom, hogy ha a két amerikai lány nekidurálná magát, és a négyszáz gát, illetve a kétszáz sík mellett többször versenyeznének a gátak nélküli négyszáz méteren, jövőre akár meg is dönthetnék a gyanús csúcsot. Majdani vetélkedésük adta az ötletet, hogy böngésszek a házi archívumban. Vajon az a fránya gát mit jelent a hazai nyilvánosság szereplőinek?
Ahogy elnézem, a nehezített pályát, amely igencsak próbára teszi a gerincoszlopot.
Tíz mondat a gátról
Gátat avatni igazából nem a miniszterelnöknek, hanem a víznek kell. (Orbán Viktor miniszterelnök, Kelet-Magyarország, 2000. december 22.)
Azt hallom, hogy az összefogáshoz szükséges változásnak én magam vagyok a gátja. Ha igen, akkor én ezt az akadályt most megszüntettem. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Hírszerző.hu, 2009. március 21.)
Én nem leszek a törvényalkotás lendületének a gátja, sőt inkább a motorja. (Schmitt Pál köztársasági elnökjelölt, Népszabadság, 2010. június 25.)
A politikában is szeret gáton lenni. (Mészáros Tamás újságíró Orbán Viktorról, ATV, 2013. június 10.)
A választás tétje, hogy lehet-e gátat szabni a Fidesz erőpolitizálásának. (Vona Gábor Jobbik-politikus, Zalai Hírlap, 2014. szeptember 13.)
A négyszáz méter háromszáznál kezdődik. (Kovács Dusán volt négyszáz gátas bajnok, Eurosport TV, 2015. június 21.)
Egyszer minden gát átszakad. (Vas András kaposvári újságíró, Sonline.hu, 2016. április 27.)
Gyurcsány Ferenc személye gátja a kormányváltásnak. (Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt, Magyar Távirati Iroda, 2017. május 30.)
Ha belépek valahová, ott én dolgozom a legkeményebben. (Szűcs Valdó gátfutó bajnok, Nemzeti Sport, 2020. március 14.)
Csodát tett az orrunk szeme láttára. (Székely Dávid vagy Vásárhelyi Tamás újságírók Sydney McLaughlin 400 gátas világcsúcsáról, M4Sport, 2022. július 23.)
