Hajós Andrást a legjobb publicisták között tartanám számon, ha közírónak vélné önmagát. Ő azonban többre vágyik, vagy a publicistaságot kevés pénzzel kecsegtető elfoglaltságnak tartja. Ritkán ír cikket, de ha médiaszemélyiségként ad interjút, ráadásul jó újságírót fog ki, akkor kiderül róla, hogy figyelemre méltó gondolatai vannak. Néhány napja például ezt találta mondani: „Akinek stróman kell, az nem szabad ember.”
Okfejtéséből kibontakozik, hogy azokra gondolt, akik közpénzekből szedték meg magukat, de a vagyonukat más nevére íratták. A stróman egyébként német szó, a Stroh szalmát jelent, a Strohmann pedig szalmabábút, ha úgy tetszik: madárijesztőt. Mint annyi kifejezés, ez is osztrák közvetítéssel jutott el hozzánk. Magyar változata az aladár, kis a-val. A Függetlenség című lap 1944. június 4-én, tehát még hónapokkal a nyilas hatalomátvétel előtt közölt cikket Tisztázzuk az új gazdasági fogalmakat! címmel. A strómanról meg az aladárról ezt írta a névtelen szerző: „A keresztény gondolat árulója…, aki semmit sem törődött azzal, hogy a reá bízott vállalat szellemében keresztény legyen.”
A cikk előzménye, hogy az 1939-es, második zsidótörvény kiszorította a gazdasági életből a vállalkozók egy részét. Akik keresztény ismerős, barát nevére íratták a javaikat, hogy mentesüljenek a jogszabály hatálya alól. Sokuk nem kapta vissza a vagyonát. Vagy azért, mert nem élték túl a második világháborút, vagy pedig azért, mert a stróman mégse bizonyult a barátjuknak. A strómanok és az aladárok néhány évtizednyi szunyókálás után a rendszerváltással együtt tértek vissza a közéletbe. Az aladárság elszakadt a vallási megkülönböztetéstől, és immár a strómanság enyhébb változatát jelentette. Leginkább politikai mutyira utalt.
Szociálliberális aladárnak vélem Tocsik Márta ügyvédet, a Fidesz-oldalról pedig az adóssághalmozó cégek eltüntetésével jeleskedő Schlecht Csabát. Nekik még nem volt különösebb hasznuk az aladárságból, ellentétben a 2010 utáni hatalomgyakorlás haszonélvezőivel. A bejegyzésem utáni összeállításból kiviláglik, hogy az értelmezők Mészáros Lőrincben látják a mintapéldányt. A miniszterelnök felcsúti osztálytársa jelenleg Magyarország leggazdagabb embere 480 milliárd forintra becsült vagyonával. Akkor figyeltem föl rá, amikor családunk erdélyi faluja, Erdőhegy körül 2,7 milliárd forintért vásárolt 1290 hektárnyi földet Pél, Zerind, Székudvar és Kisjenő határában.
A hatalmon lévők tevékenységét fürkésző sajtóban úgy kapta a jelentésváltozáson átesett kifejezést, hogy a riporterek a strómanság kevés bizonyítékával álltak elő. A hajdani osztálytársak közti gazdasági kapcsolat feltárása egyelőre a publicisztikai vélemények szintjén rekedt.
Tíz mondat a strómanról
Úgy vélem, ő Orbán Viktor egyik strómanja. (Debreczeni József publicista Mészáros Lőrincről, ATV, 2013. november 14.)
A stróman vagy aladár olyan nem zsidó családtag, ismerős vagy barát, akinek a vállalatot, boltot, üzemet papíron a nevére írták, így a cég mentesült a zsidótörvények hatálya alól. (Bihari Dániel újságíró, 24.hu, 2016. május 5.)
Ma már strómannak lenni majdhogynem dicsőség. (Holoda Attila hajdúszoboszlói alpolgármester, energetikai szakértő, Hír TV, 2017. május 2.)
A stróman elég divatos kifejezés lett Magyarországon. (Lakner Zoltán politológus, ATV, 2017. május 3.)
Mészáros Lőrincet nem lehet jogerősen strómanolni. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, 2018. július 26.)
Nyilván nem strómanja senkinek. (Torkos Matild újságíró Mészáros Lőrincről, Magyar Hang, 2019. augusztus 9.)
Orbán Viktor felcsúti, strómanszerű cimborája. (Marnitz István újságíró Mészáros Lőrincről, Népszava, 2020. június 23.)
Mészáros Lőrinc egy stróman. Csupán papíron birtokolja és irányítja azt a hatalmas céghalmazt, ami a neve alatt fut. (Sleisz Ádám villamosmérnök, Azonnali.hu, 2020. június 26.)
Ha vannak még értékei, akkor azokat is a strómanjainál tartja. (Lendvai Ildió szocialista politikus Orbán Viktorról, Facebook.com, 2021. június 30.)
Akinek stróman kell, az nem szabad ember. (Hajós András műsorvezető, Válaszonline.hu, 2022. november 28.)
