Az egész Horthy-korszak örökösei vagyunk. (Toroczkai László Mi Hazánk-politikus, Indavideó, március 1.)

30 év alatt a puha diktatúrából eljutottunk a kemény demokráciába. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, március 2.)

Eltűntek az érdemi véleménykülönbségek az ellenzéki oldalon. (Schiffer András volt LMP-politikus, Facebook.com, március 4.)

A DK-nak nincs hódító személyzeti politikája, nem vagyunk fejvadászok. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Narancs, március 5.)

Ha az értelmiség nem áll ki a népért, ne várja, hogy a nép kiálljon érte. (Lányi András ökofilozófus, Magyar Hang, március 6.)

A másodpercek alatt elterjedt ISZOM rövidítéshez rögtön hozzákapcsoltak egy gyakorló alkoholistát. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, az Igen - Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapítója, Magyarnarancs.hu, március 7.)

Még a Közgázra jártunk, amikor hallottam a Fiatal Alkotók Széchenyi Országos Köréről. Azóta ez a legjobb. (Janurik János közgazdász az ISZOM-ról, Facebook.com, március 8.)

Úgy tűnik, az ellenzéki oldalon többen akarják Gyurcsányt leváltani, mint Orbánt. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, március 9.)

A liszthez nem árt élesztőt is venni. (Kárpáti Iván újságíró a házilag készítendő kenyérről, Klubrádió, március 10.)

Nekünk is volt tíz évünk jobbá lenni Gyurcsánynál. (Ungár Péter LMP-politikus, hvg.hu, március 11.)

A vészhelyzet a kormánynak szabad kezet ad. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, ATV, március 12.)

A vészhelyzet demokrácián túli állapot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, március 13.)

Orbán elrendelte azt, amit még 14 órával korábban esztelenségnek tartott. (Gergely Márton újságíró az iskolák bezárásáról, hvg.hu, március 14.)

Szemben a migránsokkal, a vírus valóban itt van Magyarországon. (Haszán Zoltán újságíró, 444.hu, március 15.)

Hirtelen ránk szakadt a XXI. század. (Törley Katalin tanár a digitális távoktatásról, Népszava, március 16.)

Vissza lehet majd tuszkolni a dohos NAT-ba a most „elszabadult” digitális oktatást? (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, március 17.)

Sietős lett minden, ami eddig ráért. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.blog, március 18.)

Zuhanunk. (Varga Mihály pénzügyminiszter, ATV, március 19.)

Szobafogságban a nemzet. (Ceglédi Zoltán politológus, Szeged.hu, március 20.)

A rendkívüli jogrend határozatlan idejű meghosszabbítása olyan biankó csekk lenne a kormány számára, amiről mindig is ábrándozott. (Hardy Mihály újságíró, Klubrádió, március 21.)

A rendeleti kormányzás klasszikus kifejezéssel diktatúra. (Gomperz Tamás publicista, hvg.hu, március 22.)

Ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani. (Orbán Viktor miniszterelnök az ellenzéknek, Miniszterelnök.hu, március 23.)

Nemcsak a vírus ellen harcolunk, hanem a megmaradt demokráciáért is. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, március 24.)

A hülyeség is vírus, amit naponta a hivatalos tényezők ránk tüsszentenek. (Marx József filmesztéta, Facebook.com, március 25.)

Nem a meghozott, hanem az elmaradt intézkedések miatt bírálják a kormányt. (Teczár Szilárd újságíró, Magyar Narancs, március 26.)

Szájmaszk után 24 óra alatt átállnak szemfedőre. (Földvári Gábor kommentelő a járványhoz alkalmazkodó cégekről, Facebook.com, március 27.)

Az információhiány szükségszerűen rémhíreket teremt. (Márok Tamás újságíró, Szeged.hu, március 27.)

Nem a kórházi ágy és a lélegeztetőgép kevés, hanem túl sokan vannak az utcán. (Bende Balázs újságíró, Magyar Rádió, március 29.)

Léket kapott a védekezésünk hajója. Ezt a léket ma sikerült befoltozni. (Orbán Viktor miniszterelnök a felhatalmazási törvényről, Miniszterelnök.hu, március 30.)

Orbán fizetéses szabadságra küldte a parlamentarizmust. (Haraszti Miklós liberális politikus, Klubrádió, március 31.)

Fiatal koromból három barátot örököltem. Ketten meghaltak, a harmadik egy vidéki városban él. Telefonálgatunk, olykor találkozunk is. Adok a véleményére, ő pedig el-elmondja, mit tetszik, mi nem tetszik neki a Médianaplóban. Ezúttal fejmosást kaptam tőle.

Minapi bejegyzésemből kipécézte azt a kérdést, amelyet a központosított, egyenirányított sajtóról írtam: „Vajon a katonás fegyelem, az előre gyártott tételmondatok kötelező ismétlése nem megy-é az eredeti gondolatok rovására?” Barátom mérgesen tudakolta, ha más bejegyzésekben annyira odavagyok a megyei sajtóért, akkor az okfejtésből most miért felejtettem ki a két éve kormánypárti alapítványhoz került vidéki napilapokat. Igaza van, nagyon is illettek volna az eszmefuttatásba. A baj csak az, hogy a bejegyzések terjedelme szabott, márpedig a 2500 karakter csupán egy téma kibontását teszi lehetővé. Szerencsére a baráti korholás lehetőséget teremt az újabb tűnődésre.

A megyei sajtó legutóbbi fél évtizede viszontagságosra sikeredett. A külföldi tulajdonosok túladtak rajta, akik pedig megvették a 18 megyei napilapot, azokról előbb-utóbb kiderült, hogy a kormány emberei (strómanjai?) voltak. Végül mindegyik szerkesztőség közös masszába olvadt, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványba, melyet KESMA-ként ismer az olvasóközönség. Közben az újságírói életformához tartozó vélemény-műfajok fokozatosan, ám annál érzékelhetőbb módon szorultak ki az újságokból. Megnéztem, vajon a hozzám legközelebb állókból hány ütős mondatot emeltem ki a heti összeállításokba. Az első szám a 2015-ös felhozatalt jellemzi, az utolsó a tavalyit.

A szegedi Délmagyarország termése: 42, 40, 31, 5, 4. 3. A győri Kisalföldé: 29, 28, 14, 5, 4, 3. A debreceni Hajdú-bihari Naplóé: 25, 21, 9, 4, 4, 3. A kecskeméti Petőfi Népé: 11, 10, 5, 3, 2, 1. Engem is meglep, hogy a számok hitelesítik, visszaigazolják az egyéni, szellemes, korjellemző mondatok eljelentéktelenítését. A mondatok mögött pedig emberek vannak, akiknek érdekelt a sorsa. Például a Délmagyarországból az ütős mondat reményében mindig elolvastam öt újságíró glosszáit, jegyzeteit, publicisztikáit. Néhány perce fölhívtam szegedi nyugdíjas kollégámat, firtatván a helyzetüket. Válaszát idézőjelben közlöm. 

Bakos András „kirúgva”, Dombai Tünde „kirúgva”. Farkas Judit „most is ott dolgozik”, Hollósi Zsolt „kirúgva”, Szabó C. Szilárd „kirúgva”. Kell ehhez bármit is hozzáfűzni?

Elsőrangú hatalmi pozíciókból másodrangú írókat kanonizálnak harmadrangú irodalmárok. (Kenyeres Zoltán irodalomtörténész a kultúrharcról, Népszava, február 1.)

A jelenlegi rendszernek az a sajátossága, hogy minél gyengébbé válik, annál durvább lesz. (Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter, HírKlikk.hu, február 2.)

Ez libatömés. (Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a Nemzeti Alaptantervről, ATV, február 3.)

Vége van annak a kilenc kegyelmi évnek, amikor mindig mi nyertünk. (Balog Zoltán Fidesz-politikus, volt emberi erőforrás miniszter, Index.hu, február 4.)

A kormány által nagy kínlódással előállított agyhalál. (Szénási Sándor újságíró a Nemzeti Alaptantervről, Klubrádió, február 5.)

A szövegben 369-szer fordul elő a nemzet kifejezés, Európát jóval kevesebbszer említi, míg a globalizációt 51 alkalommal. (Trencsényi László, a Magyar Pedagógus Társaság ügyvezetője a Nemzeti Alaptantervről, 168 Óra, február 6.)

Orbánék a fékeket fake-ekre cserélték. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, február 6.)

A mostani hatalom hiába tölti tele az irodalomkönyveket olyan szerzőkkel, akiket ő választ ki, a fiatalok átlapozzák. (Vámos Mikós író, Magyar Hang, február 7.)

Piszok nehéz volt azokkal leülni egy asztalhoz tárgyalni, akik ellen létrejöttünk. (Jakab Péter Jobbik-politikus, Hír TV, február 8.)

Akik nem bírják egymás szagát kampányban, hogyan fogják kormányon? (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Index.hu, február 9.)

A független irodalom intézményei a szemünk láttára rohadnak szét. (Csete Soma író, Litera.hu, február 10.)

A német tőkének lényegében ki van nyalva a valaga. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, február 11.)

Kultúráról beszélünk kulturálatlanul. (Magyar György ügyvéd, ATV, február 12.)

Nálunk a WC-vel szemben a fürdőszoba van, nem egy stadion. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Orbán Viktor felcsúti házáról, Facebook.com, február 13.)

Én Mészáros Lőrinc helyében kisegíteném az elszegényedett, vagyontalan miniszterelnököt. (Hell István közíró, Facebook.com, február 14.)

Sárban, porban járunk, miközben évi félmilliárd forint ment látványsportra közpénzből. (Csőzik László érdi polgármester a női kézilabda csapatról, Facebook.com, február 15.)

A liberális nem más, mint kommunista diplomás. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, február 16.)

Voltam már jachtozáson olyan emberekkel, akik közel voltak a nagy dolgokhoz. (Kelemen Anna celeb, Azonnali.hu, február 17.) 

A magasirodalom lába nem ér le a földre. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Pestihirlap.hu, február 18.)

A színház egy liberális cucc. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, február 19.)

A szemünk láttára lopják ki a szemünket. (Kálmán Olga DK-politikus, volt műsorvezető, ATV, február 20.)

Senki sem tekintheti lábtörlőjének a Magyar Szocialista Pártot. (Tóth Bertalan MSZP-elnök, Szeged Televízió, február 21.)

A Nyugat pénzén a Kelet zsarnoksága - ez Orbán egyetlen újítása. (Bruck András író, Facebook.com, február 22.)

A Néppárt nagy része baloldalibb, mint nálunk a szocialista párt. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Magyar Rádió, február 23.)

2020 elejére berzenkedő lábtörlő lett az egykori váltópártból. (Galló Béla politológus az MSZP-ről, Mozgástér.blog, február 24.)

Az ellenzék városi környezetben eljut a választókhoz. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, február 25.)

26 év alatt felépítettem magam, és 4 év alatt leépítettek. (Bugár Béla szlovákiai politikus, Népszava, február 26.)

Egymás kárára nem politizálhatunk. (Ujhelyi István szocialista politikus a DK és az MSZP kapcsolatáról, Azonnali.hu, február 27.)

Van már beteg, csak augusztusra kapott időpontot a kórházba. (Kuncze Gábor liberális politikus a koronavírus-járványról, ATV, február 28.)

A magyar úgy fél, hogy megy, és kifosztja a boltot. (Ésik Sándor publicista a járványról, Azonnali.hu, február 29.)

A búcsúzó év utolsó perceiben nem szakadt le a plafon a felvétel színhelyén. A közönség ugyanis hálásan fogadta a mondatot, bár azért nem vitte túlzásba. A szállóige így hangzott: „Magyarország földrajzilag régi önmagával, gazdaságilag pedig a csodával határos.” Maksa Zoltán, a hírmagyarázatokra szakosodott humorista nem először tette magáévá a kétségkívül szellemes eszmefuttatást.

Az ATV stúdiójában ezt mondta 2015. október 25-én: „Magyarország földrajzilag a régi Magyarországgal, gazdaságilag a csodával határos.” 2017. július 8-án pedig a Magyar Rádióban ezt: „Magyarország földrajzilag önmagával, gazdaságilag a csodával határos.” A Rádiókabaré szerkesztői igazán észrevehették volna, hogy a műsorukban nem először sütötte el a szóviccet. De ez a maximum, ami felróható Maksának. Elvégre önmagától csaklizta, tulajdonította el, fújta meg, nyúlta le a korjellemző mondatot. Elvett, hozzátett, farigcsált rajta. Egyedül végezte el azt a munkát, amelyet a kávéházi asztaltársaság tagjai kalákában szoktak végigcsinálni.

Gondolatmenete harmadjára öltött végleges formát, aligha lehet már hozzáfűzni vagy elvenni belőle valamit. Legföljebb az róható föl neki, hogy a csodás résznek volt már gazdája. Először egy szolnoki újságírótól olvastam ezt: „Új térképet kell rajzolni, mert a szakemberek szerint Magyarország a csodával határos.” (Jászkun Krónika, 1995. május 27.) Még az sem biztos persze, hogy Kópiás Sándor volt az első, aki imigyen foglalta össze a rendszerváltás utáni fél évtizedet. Elképzelhető, hogy ő is csak nevére vette a kávéházi beszélgetések sűrítményét. Mindazonáltal a Maksa-féle összetett mondat másik részének vannak bizonyos előzményei.

A történelmi Magyarország idestova száz éve vesztette el területének csaknem háromnegyedét és lélekszámának a kétharmadát. Az elcsatoltak közül 3,3 milliónyian voltak magyar származásúak, akik többnyire a Trianonban megállapított határokhoz közel laktak. Az úgynevezett békediktátum lehetett volna méltányosabb is. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után ez a kérdés foglalkoztatta a közéleti személyiségeket. Kijelentéseiket a bejegyzés után olvasható összeállítás tartalmazza.

Magyarország sorsát azonban Szakály Ferencnél, a fiatalon meghalt történésznél fájóbban senki sem érzékeltette. Szűkebb pátriájában, Szekszárdon, a Tolnai Népújság 1993. szeptember 4-i számában fejtette ki, hogy „Trianonban hazánkat szabályszerűen körülmetélték.”

Tíz mondat Magyarország környülállásáról

A világtörténelem egyetlen olyan országa vagyunk, amelyet saját korábbi maga vesz körül. (Eperjes Károly színész, Kisalföld, 1996. január 6.)

Köztudomású sokat támadott definícióm: Magyarország a földkerekség egyetlen olyan országa, amelyet önmaga határai vesznek körül. (Torgyán József kisgazda politikus, Új Magyarország, 1996. augusztus 5.)

Magyarországon kívül Európának egyetlen olyan állama sincs, amely körös-körül hajdani önmagával lenne határos. (Sütő András író, Magyar Nemzet, 1997. december 20.)

Saját magunkkal vagyunk körülvéve. (Csete György építész, Magyar Rádió, 2004. december 26.)

Egy politikai poén szerint Trianon óta Magyarország az egyetlen ország, amelyet saját maga vesz körül. (Pekarek János újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2007. január 4.)

Magyarország abban a helyzetben van, hogy saját területei veszik körül. (Usztics Mátyás színész, Magyar Rádió, 2012. március 15.)

Körül vagyunk véve saját magunkkal. (Bayer Zsolt publicista, Echo TV, 2015. július 10.)

Ismerjük persze a szakállas viccet is, miszerint Magyarország az egyetlen ország a világon, amely saját magával határos, ráadásul körös körül. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2016. február 28.)

Magyarország önmagával határos egy történelmi szerencsétlenség következtében. (Lázár János Fidesz-politikus, Klubrádió, 2017. június 29.)

Magyarország földrajzilag régi önmagával, gazdaságilag pedig a csodával határos. (Maksa Zoltán humorista, Magyar Rádió, 2020. december 31.)

A mögöttünk hagyott év utolsó napjaiban érdekes interjú jelent meg. Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője fejtette ki álláspontját a nyilvánosságról. Okfejtéséből egyetlen mondatot emelnék ki: „A Fidesz piaci súlya kétharmados, sőt még annál is brutálisabb a reklámpiaci arány, körülbelül 20 százalék, ami nem a kormánypárthoz vándorol.” (HírKlikk.hu, 20.12.29.) A kormányzat tehát szívós munkával 66, illetve 78 százaléknyi fölényre tett szert a nyilvánosságban.

Jó volna, ha e két számot bázisként kezelnénk. Csakhogy a kormánypárti elemzők az ütős mondatok hatását is igyekeznek figyelembe venni. Arra jutottak, hogy például a digitális sajtóban ellenzéki fölény alakult ki. Ebben van igazság. Évente úgy másfél ezerből válogatok a Lefülelt mondatok című heti összeállításba. Tavaly mintegy félezer szóródott szét a kevésbé politizáló szerkesztőségek között. A maradék ezer mondatot pedig két részre osztom: amelyek a kormánypárti, illetve az ellenzéki sajtóból valók. Az egyszerűség kedvéért mindkét oldalról 15-15 szerkesztőség mondattermő képességét hasonlítom össze.

A kormánypártiaknál a Magyar Nemzet vezeti a mezőnyt 44 mondattal. Magyar Rádió (41), Mandiner.hu (16), PestiSrácok.hu (14), Miniszterelnök.hu (13), Hír TV (12), Magyar Hírlap (12), Origo.hu (11). Továbbá: InfoRádió (7), Demokrata (6), Hajónapló.ma (6), 888.hu (5), Vasárnap.hu (5) Duna TV (4) és Kontra.hu szintén 4 mondat. Ez összesen 200. Most nézzük a másik oldalt! ATV (151), Népszava (103), Klubrádió (66), HírKlikk.hu (53) Magyar Hang (45), Magyar Narancs (44), 168 Óra (42), 24.hu (40). Valamint hvg.hu (36), Azonnali.hu (35), Újnépszabadság.com (31), 444.hu (23), Mérce.hu (17) és Válasz Online (13). Ez összesen 699.                  

Ütős mondat egyéni hangú véleményben jelenik meg, hangzik el. Márpedig a felsoroltak között vannak hírközpontú szerkesztőségek is. Elismerem, hogy a 699:200 aránypár nem tükrözi hajszálpontosan a nyilvánosság valóságát. De ha közöm volna a kormánypárti sajtóhoz, mégis eltűnődnék, vajon a katonás fegyelem, az előre gyártott tételmondatok kötelező ismétlése nem megy-é az eredeti gondolatok rovására?

Azt már csak mellékesen említem, hogy ama bizonyos ezerhez hiányoznak még egy közösségi fórum mondatai. Az üzenőfalra azok is felírják a véleményüket, akik konzervatív értékrendükkel kiszorultak a kormánypárti médiumokból. De azok is, akik túl baloldaliak vagy túl liberálisok ahhoz, hogy rendszeres szerzői legyenek az inkább kormány-, mint rendszerváltásban érdekelt orgánumoknak. A Facebook piacvezető a maga 179 mondatával.  

Tíz mondat a mondatról

A legócskább mondatokat, közhelyeket is hitelesíti a nagy név. (Bodor Pál író, Népszava,augusztus 7.)

Ha közszereplő kiforgatható mondatot mond, ki is forgatja a média. (Osztovits Ágnes újságíró, Heti Válasz, 2004. január 2.)

Ha a politikusok nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2004. február 21.)

Most minden mondatot sarkítanak. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2007. október 20.)

Az óriásplakátra csak egyetlen mondatot lehet kiírni. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, 2013. február 6.)

Ostobák a mondatok mind a két oldalon. Minden nyegle véleménymondás megbosszulja magát. (Ascher Tamás rendező, Népszabadság Online, 2013. április 2.)

Az erős mondat ott kezdődik, hogy kimondom, amit gondolok. (Nagy Feró rocker, 24.hu, 2016. szeptember 2.)

Mindig a legerősebb mondatokat vágjuk be. (Veiszer Alinda műsorvezető, Média 2.0, 2017. május 10.)

A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András író a digitális sajtóról, 24.hu, 2019. december 26.)

Orbánt tízéves mondataival szokták szembesíteni, Cecíliát tíznapossal is lehet. (Farkasházy Tivadar újságíró, 2020. május 15.)

A tudásból lesz művészet és hatalom. (Orbán János Dénes publicista, Magyar Rádió, január 1.)

Az utolsó tíz évben Magyarországon mindent letérköveztek. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, január 2.)

A kormányzat újra meg újra kiönti műanyagból a kultúrát, de valahogy mindig fegyver alakú képződik belőle. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, január 3.)

A hatás még tart, de napról napra kopik. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az önkormányzati választáson elért ellenzéki sikerekről, Facebook.com, január 4.)

A választást nem a baloldal nyerte meg, hanem a Fidesz veszítette el. (Lázár János Fidesz-politikus, Promenád.hu, január 5.)

Lázár János az Orbán utáni időre készül. (Jakab Péter Jobbik-politikus, ATV, január 6.)

Van ellenfél. Ettől elszokott a Fidesz. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, január 7.)

Sokan vannak, de nem elegen. (Murányi András újságíró a Fideszből kibeszélő politikusokról, ATV, január 8.)

Az lesz a feladatunk, hogy nyugdíjba küldjük a múltat. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Magyar Narancs, január 9.)

A miniszterelnök testőrökkel védi magát a sajtótól. (Babos Attila újságíró, SzabadPécs.hu, január 10.)

Orbán okosabb, mint a politikusai és a sajtója. (Bolgár György újságíró, Klubrádió, január 11.)

Nem is nevezhetjük marhaságnak, mert disznóság. (Szele Tamás újságíró a sertéshús magyar zászlós jelöléséről, Forgókínpad.blog, január 12.)

Lehet egy zászlóval több? - kérdezte a hentessegéd. (Sándor Erzsi író, Facebook.com, január 13.)

Novák Katalin gyakorlatilag kizárta a Néppártot a Fideszből. (Rónai Egon műsorvezető, ATV, január 14.)

A közvélemény nem lehet titok. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus a kormányzati felmérésekről, Facebook.com, január 15.)

A Fidesz centrális pozíciója megszűnt, de nem szűnt meg az erőtere. (Ceglédi Zoltán politológus, Klubrádió, január 16.)

Egy centire voltunk attól, hogy kilépjünk a Néppártból. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, január 17.)

Azzal teremtettünk alkuhelyzetet a kormánnyal, amivel lehet. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Népszava, január 18.)

Nagyváradon a „zsidó” egy ember, Budapesten egy sértés. (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, január 19.)

Belülről is egyre több a kritikus hang. (Török Gábor politológus a Fideszről, ATV, január 20.)

Annyi pénzt kérünk a Lánchídra, amennyibe a miniszterelnök várbéli dolgozószobája került. (Tüttő Kata budapesti főpolgármester-helyettes, ATV, január 21.)

Ne is reménykedjen, hogy végig tudja mondani! (Farkas Erika műsorvezető, Magyar Rádió, január 22.)

Lázadjatok, de csak módjával! (Nagy Feró rocker a szombathelyi egyetemistáknak, Nyugat.hu, január 23.)

A nemzeten belül lőnek. (Szél Bernadett volt LMP-politikus a kormányzati gyűlöletkampányról, ATV, január 24.)

Már nem egy centire, hanem kilométerekre vagyunk a Néppárt egyes részeitől. (Novák Katalin Fidesz-politikus, Magyar Távirati Iroda, január 25.)

A magyar kultúra uradalmi gazdatisztje. (Gábor György filozófus Demeter Szilárdról, Facebook.com, január 26.)

Az antiszemitizmus kiirthatatlannak látszik. (Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Index.hu, január 27.)

Orbán évtizedekben gondolkodik. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, ATV, január 28.)

Az ellenzék gyenge, országos infrastruktúrája romokban. (Szűcs Zoltán Gábor politológus, Mérce.hu, január 29.)

A Fidesz elveszítette az utcát. (Juhász Ferenc szocialista politikus, volt honvédelmi miniszter, ATV, január 30.)

Antall József azt mondta, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni. Orbán Viktor beéri 2 millióval. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, január 31.)

Menedzserei tíz-tíz percet csíptek le beszélgetős műsoraikból, hogy két humoristával beharangoztassák a szilveszteri adást. Aradi Tibor figyelemre méltó megnyilvánulásáról most azért nem tűnődnék, mert alkotótársa megpendített valamit, ami engem is foglalkoztat. Arra a kérdésre ugyanis, hogy a műsorukba bekerül-e Szájer József, Varga Ferenc József nemmel válaszolt. Szerinte az ereszcsatornán kúszó politikus ügye lerágott csont. Annyira megcsócsálták a nyilvánosság hazai fórumain, hogy már nem érdemes vele foglalkozni. Ekkor ötlött fel, hogy Németh Sándor, a Hit Gyülekezet alapítója mostanában többször is hitet tett az Orbán-kormány mellett.

S bár jóhiszeműen nem feltételezem róla, hogy az ATV egyik tulajdonosaként beleszól a televízió napi ügyeibe, frissiben támadt éberségemet csak Varga Ferenc József másik érve altatta el. Kifejtette, hogy eddigi műsoraikat gyakran ismételte az ATV, és ez késztette őket a megfontolásra. Példának említette Rogán Antal esetét, amidőn a kormánypárti politikus 2016 őszén helikoptert vett igénybe, hogy akkori feleségével együtt részt vehessen egy kelet-magyarországi esküvőn. Ha most úgy emlegetnék az immár propagandaminisztert, mint a „helikopteres” Rogánt, a közismerten rövid emlékezetű médiafogyasztók nem tudnák hová tenni a jelzőt. Ugyanez történne néhány év múlva, ha a ma esti műsor majdani ismétlésekor azt hallanák a nézők, hogy az „ereszcsatornás” Szájer.

Magam is küszködöm az utalás fránya jelenségével. Például azt írtam föl a közösségi üzenőfalra, hogy „Korunk jelképe a baráti helikopter, a lyukas zokni és a brüsszeli ereszcsatorna.” 19-en lájkolták, 9-en viccesnek és 5-en szomorúnak találták. Igen ám, csakhogy az értékelők közül minden második vagy a tanítványom, vagy a kollégám. Képesek tájékozódni a közéletben, és értették, hogy a három korjellemző adalék közül a helikopter Rogán Antalt, a lyukas zokni Borkai Zsoltot, a brüsszeli ereszcsatorna pedig Szájer Józsefet jelenti. De ha e mondatot egy fél évtized múlva megjelenő szállóige-gyűjteményben képzelem el, akkor bizony a kötet szerkesztőjeként attól tartanék, hogy az olvasóknak már nem ugranának be a nevek.

Indokoltnak tartom tehát Varga Ferenc József visszafogottságát. Olyan nagyon mégse lepődnék meg, ha egyszer kiderülne, hogy az ATV vezetése esetleg megkérte a vele szerződésben álló humoristákat, ugyan kíméljék már meg a ma esti műsorban az alaptörvény fogalmazóját.

Tíz mondat Szájer Józsefről

A derék alkotmányozó otthagyott egy harminc évre visszanéző karriert az ereszen. (Rangos Katalin újságíró, Facebook.com, 2020. december 1.)

A következő néhány évben a magyar alkotmány említésekor egy hangulatosan bevilágított lebuj jut majd eszünkbe. (Bede Márton újságíró, 444.hu, 2020. december 1.)

Katedrától az ereszcsatornáig. (Torkos Matild újságíró, Index.hu, 2020. december 1.)

Nem válogatta meg rendesen a haverjait Brüsszelben. (Ágoston Dániel újságíró, Azonnali.hu, 2020. december 2.)

Ha nem menekül az ereszcsatornánk, jobban jár. (Kovács Zoltán újságíró, Élet és Irodalom, 2020. december 2.)

Amit Szájer József képviselőtársunk tett, az a mi politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet Online, 2020. december 2.)

Nem elég konzervatív családapának látszani, annak is kell lenni. (Pilhál Tamás újságíró, PestiSrácok.hu, 2020. december 2.)

Szájer házhoz ment a botrányért. (Hardy Mihály újságíró, Klubrádió, 2020. december 3.)

Nem Szájer bukott meg, hanem a szellemiség. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, ATV, 2020. december 4.)

Hagyjuk már ezt a szegény, csúszkáló embert! (Simon András műsorvezető, ATV, 202. december 30.)

Mr. Algoritmus számon tartja, hogy sokszor írtam a Heti hetesről. Megkínált a tegnapelőtt sugárzott adással, amelyet a Partizán nevű portál hozott tető alá. A híres műsort 1999-ben kezdte sugározni az RTL Klub, és 18 évig tartott ki. A hazai tévések többször is kísérleteztek az ellensúlyozásával, pótlásával, de nem sikerült nekik. Akik készítették, a vérbeli pesti humort képviselték, annak minden mulattató és idegesítő (továbbgondolásra késztető) ismérvével.

A producer Ónodi György most, utólag elmesélte, hogy eredetileg Sieben Köpfe volt a címe. Közismert német színészek és újságírók ültek ki a közönség elé, egyetlen nő akadt köztük, férfias öltözékben és a legharsányabb hanggal. Akik szerepeltek benne, előre megírt szövegeket mondtak föl, nem is nagyon pillantva egymásra. Az RTL berendezkedett a posztszovjet országokban, és mindenütt elkészíttette a Hét fej helyi változatát. Csak a magyar szakított az előre megírt szövegekkel. Ezzel magyarázható, hogy miközben a visszaemlékezésből hiányzott két alapember, Kern András és Farkasházy Tivadar, szakmai szempontból nekem mégse hiányoztak.

A magyar változat eredetisége abban nyilvánult meg, hogy alkotói előnyben részesítették azokat a színészeket és újságírókat, akik már az előéletükben megtanultak blattolni, a felkínált hírre villámgyorsan, szellemesen és röviden reagálni. Aki késett, kizárta magát az összjátékból, és ha sokszor késlekedett, akkor a műsorból is. Kern András nem érezte magát elég felkészültnek a blattolásra, ezért kitalálta, hogy felolvassa inkább a papírra vetett kommentárjait. Ekkor derült ki, hogy írónak is beválna, és eme adottságát nem nélkülözhette a Heti hetes. Farkasházy hosszú és tudálékos történeteit pedig szétcincálták a többiek, élénk derültséget keltve. Ő azzal tette hasznossá magát, hogy alávetette magát az élveboncolásnak.

Egyébként az elhunyt Bajor Imre helyére Ónodi György főszerkesztő ült be, és kulisszatitkokat osztott meg velünk. Gálvölgyi János és Hernádi Judit a helyén maradt. A műsorvezetők, Csiszár Jenő, majd Jáksó László helyére a Partizán alapítója, Gulyás Márton telepedett, és aktivista múltjához képest visszafogottan viselkedett. Hajós András és Havas Henrik szintén a helyén maradt, Farkasházyt pedig a hajdan rendszeres tartalék, a politológus Kéri László helyettesítette. A bemutató óta eltelt két napban 269529-en látták a Heti hetes legeslegutolsó adását, ami azt sejteti, hogy most is volna rá kereslet.           

Tíz mondat a Heti hetesről

Vannak előre meg nem beszélt szerepek, amiket akkor játszunk el, amikor egy hírről nem jut eszünkbe semmi. (Bajor Imre színész, Zalai Hírlap, 2001. április 28.)

A Heti Hetes őrület lenne, ha nem volna jelen a nagyérdemű. (Gálvölgyi János színész, Népszabadság, 2001. december 31.)

Nem merünk olyan bátran és pofátlanul nekimenni a mostani kormánynak, mert ezt jobban szeretjük. (Kern András színész, Délmagyarország, 2003. augusztus 2.)

Gálvölgyi az első perctől elfogadott főnöknek, akinek meg kellett felelnie. (Havas Henrik újságíró, Nana.hu, 2005. április 4.)

A műfaj férfi, ami nem lehet meg nő nélkül. (Hernádi Judit színésznő, Magyar Narancs, 2006. május 21.)

A történeteim csak azért hosszúak, mert szétverik őket. (Farkasházy Tivadar újságíró, Blikk.hu, 2008. június 25.)

Voltak tévedéseim, néha magam is belecsúsztam ízetlenségekbe, de egyszer sem hazudtam. (Verebes István rendező, Origo.hu, 2008. december 20.)

Nem igaz, hogy felére vettük vissza a fellépők pénzét - még ennél is kevesebbet kapnak. (Ónodi György főszerkesztő, Blikk.hu, 2012. július 29.)

Azért vagyunk itt, hogy ne értsünk egyet. (Magyar György ügyvéd, RTL II., 2016. december 31.)

A Heti Hetes megszüntetése beleillik azokba a sajtófolyamatokba, amelyek a Népszabadság bezárásától a Figyelő Schmidt Mária általi „megmentéséig” húzódnak. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2017. február 23.)

A legutóbbi hónapok figyelemre méltó megnyilvánulása volt az Azonnali.hu interjúsorozata. Varsányi Bence tizenhat véleményformálót szólaltatott meg Bayer Zsolttól Tamás Gáspár Miklósig. A tapasztalatait tegnap összegezte. A terjedelmes, indázó interjúkról megjegyezte: „Ügyelni kellett arra, hogy ne a nyomtatott lapok agyonszerkesztett interjúira hasonlítsanak, hanem hogy az olvashatóságot szem előtt tartva az olvasó minél jobban úgy érezhesse, hogy ő is ott beszélgetett velünk.”

Az ifjú és tehetséges kolléga kijelentését nem tekintem a hagyományos interjú elleni támadásnak. Elismerem, hogy a régi iskola papírra nyomtatott terméke utólag szabható volt, a szálai pedig elvarrhatóak. Az újságíró például megbeszélhette a beszélgetőpartnerével, hogy egyik-másik mondatából mit lehetne kihozni, ha közösen faragnának rajta egy kicsit. Mi még Vitray Tamástól tanultuk ezt a műfajt, amelyet így jellemzett: „Van, aki úgy készít interjút, hogy a kérdésekre emlékezzenek, és van, aki azt ambicionálja, hogy a partnerre.” Az agyonszerkesztettnek vélt interjú mögött nem föltétlenül a kozmetikázás szándéka rejlett, inkább az, amit szemléletileg vettünk át a tévés beszélgetések mesterétől.

A régimódinak tartott szerkesztésnek az kölcsönzött létjogosultságot, hogy az akkoriban még ismeretlen világhálóval ellentétben a papírra nyomtatott interjú terjedelme nem lehetett korlátlan. Az eseményközpontú két hasábot ért, a fontos témának szentelt hármat, és ritkaságszámba ment a kolumnás (öt vagy hathasábos, egész újságoldalnyi) interjú. A portré-interjú pedig, amelyet Bertha Bulcsu művelt a legjobban, a terjedelme miatt már csak folyóiratokban kaphatott helyet, miközben a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben az író egy hetilapot hitelesített az életszagú publicisztikáival.

Talán elhiszi Varsányi Bence, hogy értékelem a manapság kitérőkkel tarkított, ingázó és terjedelmes portré-interjúkat. Legjobb művelői közül Nagy József nagyinterjúnak nevezi az írásait, Stumpf András óriásinterjúnak. Ők ugyanis már a digitális sajtóban dolgoznak, és a korlátlanság lehetőségéből indulnak ki. A bulcsús beszélgetésekre emlékeztető olvasmányélményt többnyire megkapom tőlük, a mostanában divatos podcast-tól azonban még nem. Egyelőre hiányzik belőle a jellemzés szépírói igénye. Gyakran érzékelem olvasás közben, hogy az interjú készítője le akarja győzni az alanyát. Holott jobban járnánk, ha beszélgetőpartnernek vélné.

Tíz mondat az interjúról

Az interjúban az egyik fél beszéltetni akar, a másik hallgatni. (Fiala János műsorvezető, Magyar Sajtó, 1995. május 22.)

A rendszerváltásig elvettek az interjúból, ma meg hozzátesznek. (Cserhalmi György színész, Hajdú-bihari Napló, 1997. szeptember 13.)

Ha minden újságinterjút átírnék, magam is újságíróvá válnék. (Kamarás Iván színész, Magyar Hírlap, 2003. február 15.)

Csak interjúban lehet kitenni indoklási kényszernek azokat, akik belemámorosodnak hatalmi helyzetükbe. (Mester Ákos újságíró, 168 Óra, 2010. december 2.)

Interjút akar? Hallgasson végig, mert nem azért vagyunk, hogy az újságíró beszéljen, hanem azért, hogy én beszéljek. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, miniszterelnöki főtanácsadó, Népszabadság, 2011. augusztus 2.)

Az újságírónak meg kell adnia a kötelező tiszteletet interjúalanyának. (Tarlós István budapesti főpolgármester, 168 Óra, 2012. október 25.)

Én arra törekszem, hogy az interjú dokumentum legyen, az akkor és ott történtek dokumentuma. (Veiszer Alinda műsorvezető, Vasárnapi Hírek, 2012. december 16.)

Ma már csak olyan interjú készülhet bizonyos emberekkel, amelyekbe igazság csak utólagos beírásokkal kerülhet. (Dési János újságíró, B1blogcsalád, 2017. január 4.)

Én olyan interjúkat és szituációkat nem keresek, és nem vállalok, ahol eleve lehet látni, hogy rosszindulatú ember előítéletes kérdéseket tesz föl. Köszönöm, nem kérek ebből. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. január 10.)

Az interjú attól jó, ha el tudom érni, hogy az alany érdekesnek érezze magát. (Farkas Erika műsorvezető, Magyar Hang, 2019. május 10.)

Azért is sajnálom, hogy Tamás Gáspár Miklós abbahagyta a publicisztikát, mert amíg művelte, mindig szolgált szellemi gyúanyaggal. Ama megnyilvánulásában például, amikor egy interjúban bejelentette szakítását a közéleti műfajjal, érdekesen indokolta, miért fogta vissza magát a Szájer-ügyben: „Ha bűncselekményt követ el valaki, akkor el kell ítélni. De nem nekem az újságban vagy a tévében. Ez lincselés, nem igazságszolgáltatás.” (Azonnali.hu, 20.12.25.) Megunta a rögtönítélést, a szellemi statáriumot?

Lelassult az igazságszolgáltatás. Egy nyomozás beindulása és a jogerős ítélet között gyakran évek telnek el, miközben az ügy iránti érdeklődést a nyilvánosság (digitális) fórumai a korábbinál sokkal gyorsabban próbálják kielégíteni. Korunk ügyésze, nyomozója, védőügyvédje és bírája tehát a nyilvánosság. Szakadék tátong a megelőlegezett és a jogerős ítélet között. De mi van akkor, ha a bíróságok nemcsak azért lassultak le, mert túlterheltek? Azért is, mert az ügyészség gátolja a nyomozást. Vagy a nyomozás után „véletlenül” olyan vádiratot terjeszt be, melyet a bíró alkalmatlannak tart a tárgyalásra, és visszadob az ügyészségnek?

Idestova hét éve, az országgyűlési választás kampányában letartóztatták Simon Gábort, az MSZP elnökhelyettesét, mert a bankszámláján több százmillió forintot találtak. Alighanem a párt titkos pénzét kezelte, ez azonban csak feltételezés, elvégre azóta sincs ítélet. Ügyét a következő országgyűlési választás előtt is elővették, hogy csámcsogjon rajta a nyilvánosság, majd ismét ejtették. Ő pedig erkölcsi hullaként üldögél a házában. Túlélte a verbális lincselést, és már a kutya se kíváncsi rá.

Borkai Zsolt olimpiai bajnok, kormánypárti politikus és győri polgármester 2018-ban üzlettársaival együtt vett részt egy adriai jacht-orgián. Lyukas zoknis „tornamutatványa” egy évvel később pattant ki, néhány nappal az önkormányzati választás előtt 800 ezer érdeklődőt vonzott a világhálón. Hamarosan a verbális lincselés is megtörtént, ő pedig azóta is bírósági ítélet nélkül számít erkölcsi hullának. A rendőrség „elfelejtett” nyomozni a valószínűleg korrupciós ügyben, az ügyészség pedig a füle botját se mozgatja.

Igazságérzetem azt sugallja, hogy talán mindketten megérdemlik a vesszőfutást. Azt azonban nem érdemlik meg, hogy a nyilvánosság értékítélete jócskán megelőzze a bíróság jogerős ítéletét. Mert mi van, ha közben hosszú évek telnek el, és a két ítélet nem lesz azonos, még csak nem is hasonlít egymásra?

Tíz mondat a nyilvánosságról

Ma a nyilvánosság előtt hurcolnak meg embereket, olykor félmondatokból fabrikálnak ügyeket. Még nem működik a törvényi mechanizmus, amely megvédené őket személyiségi jogaikban. (Berecz János MSZMP-politikus, Magyar Távirati Iroda, 1989. április 22.)

Egy politikusnak a nyilvánosság legalább olyan súlyos büntetés, mint a magánembernek a bírósági döntés. (Répássy Róbert Fidesz-politikus, Népszava, 2001. január 6.)

Az egyedüli szankciót immár a nyilvánosság jelenti. (Szent-Iványi István SZDSZ-politikus, Békés Megyei Hírlap, 2001. január 26.)

A nyilvánosság nem halálos büntetés. (Kenedi János történész, 168 Óra, 2010. április 15.)

A bilincs és a vezetőszár a nyilvánosságnak szolgáló látványosság. (Bócz Endre volt fővárosi főügyész, Vasárnapi Hírek, 2011. július 10.)

A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)

Minden jognál erősebb a nyilvánosság. (Magyar György ügyvéd, ATV, 2018. március 5.)

Illúziónak bizonyult, hogy a nyilvánosságot tisztítótűznek képzeltük el. (Gombár Csaba szociológus, a Magyar Rádió volt elnöke, FüHü.hu, 2018. március 7.)

A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. január 3.)

Orbánék jól működő, profi megmondó hálózatot építettek ki a nyilvánosság befolyásolására. (Ujhelyi István szocialista politikus, HírKlikk.hu, 20210. augusztus 30.)