A Hónapló című rovat évek óta a Mozgó Világ legérdekesebb része. Gerincét három író alkotja: a Berlinben élő Dalos György, a marosvásárhelyi Parászka Boróka és az újvidéki Végel László. Kívülről látnak bennünket, a nézőpontjuk szokatlan és árnyalt, épp ezért késztet a továbbgondolásra. A februári számban például Parászka Boróka tűnődik az úgynevezett Minoríty Safepack-jelenségről.

Arról, hogy az Európai Unió illetéktelennek nevezte magát az őshonos kisebbségek ügyében. Döntése a magyarországi nyilvánosság fórumain felemás visszhanggal járt. A kormánypárti sajtóban ezerrel brüsszeleztek persze, az ellenzékiben pedig nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a brüsszeli véleménynek, majdhogynem elhallgatták. A Hónapló marosvásárhelyi szerzője úgy véli, hogy három olyan ügy van napirenden, amelyeket nehéz elválasztani egymástól. Az őshonos kisebbségeké, a romáké és a menekülteké.

E három ügyet az Európai Unió egy csomagban kezeli. Azt azonban zokon veszi, ha a köreit gyakran zavaró Orbán-kormányzat csupán a magyar határokon kívül rekedt magyarok érdekében emeli föl a hangját. Az pedig fel is háborítja, hogy a másik két ügyben mérsékelten vagy durván ellenséges álláspontot képvisel. Az eszmefuttatás markáns, megérdemelné, hogy vitát nyissunk róla. Igen ám, csakhogy az esszé írója csavar még egyet az okfejtésén. Gondolatmenetéből logikusan következik, hogy eltűnődik a magyarországi ellenzék kisebbségeket értelmező álláspontján is.

Egy romániai magyar értelmiségi számára kényes kérdésben, az őshonos kisebbségek ügyében a magyarországi baloldal már 2004-ben állást foglalt, amidőn sikeres kampányt szervezett a határainkon túl élő magyarok kettős állampolgársága ellen. A nem őshonos, bár néhány száz éve velünk élő és csaknem milliónyi cigányság ügyében reformokat hirdetett, majd egyiket sem valósította meg. Barátságos érzéketlenséget tanúsított. Most pedig, az ellenzéki programjában mintha elkente volna a romák ügyét, holott ha kiállna mellettük, talán néhány százezer szavazatra is szert tehetne. Ami pedig a menekülteket (kormánypárti értelmezésben a migránsokat) illeti, miközben az ellenzék uniósan vélekedik róluk, egyetért a kerítéssel. Ama szögesdróttal, amelyet a Trianonban elszakított délvidéki magyarok és az anyaországiak közé emeltek Orbánék.

Továbbgondoltam a Mozgó Világ-szerző figyelemre méltó okfejtését, és arra jutottam, hogy Parászka Boróka tükrében nemcsak a kormányzat rajzolódik ki. „Őfelsége ellenzéke” is.