Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a múlt hét közepén kiverte a biztosítékot. Egy interjúban eltakarította a kormányzat útjából a pedagógusokat. Sorai olvashatóak a bejegyzésem utáni összeállításban. Provokatív megjegyzése mellett eltörpült egy elszólás, amely három nappal korábban hangzott el a Parlamentben.

A tíztagúra csökkent szocialista képviselőcsoport nevében napirend előtti hozzászólásra jelentkezett Kunhalmi Ágnes oktatáspolitikus. Az MSZP társelnöke kifejtette, hogy a közelgő pedagógusnapra a kormány igazán meglephetné a nemzet napszámosait. Szó, sőt betű szerint idézem a szavait: „Tekintettel a Covid-időszak alatt is végzett emberfeletti munkájukra a pedagógusoknak, kapjanak az idén, június 5-én egységesen minden iskolában és minden pedagógus 100-100 ezer forint Erzsébet-utalványt.”

Az ötperces hozzászólásra Rétvári Bence, az immár közoktatásért is felelős belügyminisztérium parlamenti államtitkára felelt. A honanyának felrótta, hogy amikor még az ő pártja kormányzott, rosszul kezelte a nemzet napszámosait. Hasonló terjedelmű viszonválaszából azonban kimaradt, hogy Kunhalmi Ágnes azt az utalványt javasolta, amelyet már 2019 januárjában megszüntetett az Orbán-kormány, bár 2019 utolsó napjáig még átválthattuk különböző árucikkekre és szolgáltatásokra.

A szocialista politikus a május 23-án elhangzott szöveget aznap délután 13.34-kor hanggal és képpel tette föl a fészbukos üzenőfalára. 29-en szóltak hozzá, közülük az egyik kommentelő azt firtatta, vajon van-e még Erzsébet-utalvány. Öten pedig figyelmeztették az oktatáspolitikus pártelnököt, hogy tévedésben leledzik. Amit utána kapott a kormánypárti sajtótól, azt tapintatból nem idézem. Inkább arról tűnődöm, hogy az MSZP honlapja miért szőtte bele társelnöke mondandójába az Erzsébet-utalványt anélkül, hogy a pontatlanságra felhívta volna a figyelmet. Majd egy hét múlva, május 30-án Kunhalmi Ágnes miért ismételte meg úgy a 100 ezer forintos javaslatát, hogy „kifelejtette” belőle azt a fránya utalványt.

Kétségkívül megfontolandó a javaslata, mégsem ártott volna az erzsébetezésért elnézést kérni. Szerkesztőként és médiatanárként megtanultam, hogy a két legnyilvánosabb szakma művelői, az újságírók és a politikusok majd’ minden tévedésüket nyilvánosan követik el. Paradox (önmagának látszólag ellentmondó) módon növeli azonban a tekintélyüket, ha elismerik a tévedésüket.

Tíz mondat a pedagógusokról

Bokros Lajos sajnos nem azt mondta, hogy fogy a nemzet és kevés a gyerek, hanem hogy túl sok a pedagógus. (Géczi József szegedi politológus, szocialista politikus, Népszabadság, 1996. április 19.)

A nemzet napszámosainak mégsem napszámos-bért kellene fizetni. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, Somogyi Hírlap, 2002. február 13.)

Amikor bekerült a költségvetésbe a pedagógus-életpálya fedezet, örömömben megrendülten elsírtam magam. (Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár az emberi erőforrás minisztériumban, Magyar Nemzet, 2012. július 14.)

Jó lenne tisztán látni, hogy Hoffmann meséi után ránk köszöntő valóságban hány pedagógusra is lesz szükség. (R. Tóth Gábor szegedi újságíró, Délmagyarország, 2012. szeptember 8.)

A pedagógusok sztrájkot fontolgatnak, mert a mézesmadzagról hirtelen eltűnt a méz. (Fábry Béla tanár, szocialista oktatáspolitikus, Népszabadság, 2012. december 14.)

Győrben utoljára tizenkét éve, iskolabezárások miatt tüntettek pedagógusok. (Jákli Katalin tanár, szakszervezeti aktivista, Kisalföld, 2016. február 4.)

Reménykeltő a pedagógusok mozgalma, mert vidékről indult, és egyre szélesebb a bázisa. (Ferge Zsuzsa szociológus, Hetek, 2016. február 12.)

A pedagógusok idegileg ki vannak purcanva. (Kunhalmi Ágnes szocialista oktatáspolitikus, ATV, 2016. december 7.)

/A pedagógusok elmaradt fizetésemeléséről/ A tanároknak ott van a szabad nyár, délután négykor mehetnek haza. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 26.)

Orbán az olyan kis zúgolódásokat, mint a pedagógusoké, simán lenyomja. (Síklaki István szociálpszichológus, HírKlikk.hu, 2022. május 31.)

Olvasom, hogy a ferencvárosi médiacentrum ügyvezetője elbocsátotta az önkormányzati magazin főszerkesztőjét. Egy országos hírű újságírót, aki annak idején megalapította a Magyar Narancsot. Öt napig nem volt a munkahelyén, és nem kért szabadságot. A munkajogi vita sokáig tart, annyi azonban már most is valószínűsíthető, hogy az ügyvezető értesítette döntéséről a polgármestert.

Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármesterről eszembe jut, hogy 2019 októberében, a megválasztása után közölte: nem tart igényt az önkormányzati újság előzetes átnézésére. Kijelentése vitát váltott ki az ATV 2019. november 28-i vitaműsorában. Barabás Richárd újbudai alpolgármester, mellesleg a Párbeszéd nevű ellenzéki párt szóvivője kifejtette, hogy az „Önkormányzatban azért van valaki a kabinetben, aki át szokta nézni, vagy a kabinetfőnök, vagy a kommunikációs felelős.” A Demokratikus Koalíció szintén meghívott politikusa, Arató Gergely közbeszólt, hogy mentse a menthetőt: „Nem beszél bele a kabinetfőnök az újság szerkesztésébe.”

Csakhogy az újbudai polgármester nem hagyta magát: „Nem azt mondtam, hogy belenéz, hanem hogy elolvassa, mi fog kimenni. Az meg egy felelős vezetői kérdés.” Okfejtése azért nem lepett meg, mert már ismertem a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter álláspontját. A Vásárhelyi Valóság című önkormányzati lapról ezt mondta a Klubrádió 2019. november 14-i műsorában: „A felelős kiadó természetesen én vagyok.” Aligha tudta, hogy az önkormányzati törvény szerint választott tisztsége összeférhetetlen az önkényesen vállalt tisztségével. Büntetésre számíthatott volna, akár még a polgármesterségből is felfüggeszthették volna. De kormánypárti ellenfelei nem éltek a lehetőséggel. Akkor ugyanis számtalan polgármesterükről kellett volna hasonló okból lemondaniuk.

Azóta Barabás Richárd nem gyakorolt önkritikát, legalábbis nyilvánosan nem, Remélem, hogy alpolgármesterként nem ő felel Újbudán az önkormányzati sajtóért. Márki-Zay Pétert nyilván figyelmeztették, hogy sebezhető, ezért már nem az ő neve olvasható az önkormányzati lap impresszumában. Baranyi Krisztina pedig talán nem a túlzott önállóskodás miatt vált meg az önkormányzati magazin főszerkesztőjétől. Az említett ellenzéki politikusok olyan médiaszemlélettel vették át a helyi hatalmat, amely 2022. április 3-án azt eredményezte, hogy a választópolgárok beárazták a nyilvánosságról alkotott felfogásukat is. Még ott is visszaestek, ahol megtarthatták a hatalmat. 

Tíz mondat az ellenzéki nyilvánosságról

Az ellenzéki városokból kiindulva réseket lehet ütni a vidéki Magyarországot beborító propagandahálón. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke, Facebook.com, 2019. október 14.)

A helyi médiában is meg kell jelennie a kritikának, ha bármit rosszul csinálunk, velünk szemben is. (Csőzik László érdi polgármester, Magyar Narancs, 2019. november 21.)

Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)

Az egy oldalára jutó polgármester-fotók száma változatlan. (Szegő Panni kiadói munkatárs az Erzsébetváros című önkormányzati lapról, Facebook.com, 2019. december 13.)

/”Elfogadja, hogy ez a lapszám nem kiegyensúlyozott?”/ El. (Pikó András józsefvárosi polgármester, Facebook.com, 2019. december 17.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László alkotmányjogász az ellenzéki irányítású városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)

Pártatlanná tettük a városi médiát. (Péterffy Attila pécsi polgármester, SzabadPécs, hu, 2021. június 25.)

/A hódmezővásárhelyi nyilvánosságról/ Ha ők engem gyaláznak, erről a mi médiánk is beszámol. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Transindex.ro, 2021. október 24.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)   

A politikai kockázat növekedésével az egyesült ellenzék egyre inkább elzárkózott a szabad sajtó elől. (Juhász Vanessza politológus, Mérce.hu, 2022. május 22.)

Mielőtt a magyar nemzet sorsa szempontjából korántsem mellékes témára térnék, némi adalék az ülő alkalmatosságról. Német (osztrák) közvetítéssel jutott el hozzánk, és a Schemel szót ellágyítottuk, hogy kimondhassuk. Gál Adél pedig így határozta meg a hokedlinek, kisszéknek, lábszéknek, ülőkének is nevezhető bútordarabot: „A nagyon alacsony, támla nélküli széket nevezik sámlinak.” (Kárpátalja.ma, 2021. szeptember 9.)

Politikai hírnévre 1958 nyarán tett szert. Az Egyesült Államok atlétái a sportdiplomácia jegyében látogattak a nemzetközi szervezetekben számtalanszor pellengérre állított magyar kormány székhelyére. A budapesti Népstadionban rendezett versenyre a Magyar Televízió elkért a Magyar Rádiótól egy Vitray Tamás nevű újságírót, aki beszélt angolul. Arra azonban nem számított, hogy az újdonsült tévériporter mikrofonvégre kapja Rafer Johnson tízpróbázót. Végül is kerítettek egy tornazsámolyt, erre állt a 162 centis újságíró, hogy mikrofonját a 198 centis atléta orra alá dughassa. S mert a sámli szóval jelezte faramuci helyzetét, gyerekként egy sámlin ülve jegyeztem meg a nevét (több tízezer nézővel együtt).   

A rendszerváltás óta a sámli lett a közélet egyik kedvelt hasonlata. A politikusok és az újságírók számára a társadalmi méretkülönbség jelképe. A mögöttünk hagyott választási kampányban úgy emlegettem a Médianaplóban. hogy miniszterelnökünk erre lépett föl, ha a vidéki Magyarországon beszélt a köré gyűlteknek. Ebből azonban nem föltétlenül következik, hogy legendás Volkswagen mikrobuszában lapult egy szolgálati sámli. Azóta láttam ugyanis róla egy fényképet, amint ütött-kopott tornazsámolyon álldogál. A bejegyzésem utáni összeállításban pedig olvasható, hogy köszönetet mondott egy Margit néninek a tőle kölcsönzött sámliért.

A sámli-ügyet mégse hegyezném ki Orbán Viktorra. Láttam olyan fotót is, amelyen a szocialisták hajdani miniszterelnök-jelöltje, Botka László magaslik ki a tömegből. De nem a 197 centis termete miatt. Kevesen mentek el a kampánygyűlésére, és a protokoll-fényképész akkor készíthetett tömeg képzetét keltő felvételt a városháza erkélyéről, ha a szervezők kerítenek neki egy támla nélküli székecskét. Felülről amúgy sem látszik, hogy tornazsámolyon vagy hokedlin állt-e. Ahogy elnézem, nemrégiben megválasztott államfőnk viszont ragaszkodik a sámlihoz. Novák Katalinnak fontos a háziasszonyi imázs, ezért cégére alighanem a konyhaasztal alá tolható ülőke-állóka lesz.            

Tíz mondat a sámliról

Nem én nőttem meg az előző beszélgetés óta, hanem sámlin állok Rafer Johnson mellett. (Vitray Tamás pályakezdő riporter, Magyar Televízió, 1958. augusztus 5.)

A bársonyszék lényege, műszaki alaprajza azonos a hokedliével. (Bodor Pál író, A Hírlap, 1994. július 9.)

A szocialisták egyre több pozíciót akarnak. Már nemcsak a székek, de a sámlik is kellenek nekik. (Várhegyi Attila Fidesz-politikus, Demokrata, 1996. augusztus 29.)

Ebben a kerületben egy baloldalinak tűnő sámli is nyert volna. (Máté T. Gyula újságíró Angyalföldről, Magyar Hírlap, 2010. november 10.)

Sámli nem készül így, ahogy ez az alkotmány. (Kolláth György alkotmányjogász az Alaptörvényről, Népszava, 2011. március 24.)

Orbán sámlinak használta Nagy Imre koporsóját. (Lukács Zoltán szocialista politikus, Facebook.com, 2012. október 23.)

Eddig ott volt a kötél a nyakunkon, most ki is rúgták alólunk a sámlit. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester a pénzelvonásról, 444.hu, 2021. február 25.)

Fölszántotta az országot. Vitte magával a sámlit, hogy a tömeg közepén legyen, és az emberek ne csak hallják, hanem lássák is. (Zöldi László újságíró Orbán Viktorról, Blog.hu, 2022. április 2.)

Köszönöm Margit néninek, hogy kölcsönadta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2022. április 4.)

Leülök a sámlira. (Novák Katalin köztársasági elnök, Hír TV, 2022. május 14.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor nem viccelt, G. Fodor Gábor huxitozott, Parragh László tanítgatott, Márki-Zay Péter az övéivel viaskodott, Haraszti Miklós gyurcsányozott, Nagy Bandó András pedig őszödözött. Lefülelt mondatok.

A sokadik kétharmad gőgössé tette a hatalmat. (Gréczy Zsolt DK-politikus, ATV, május 23.)

A rendőrviccek kora lejárt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, május 24.)

Köszönöm, hogy sírhattam önökkel együtt. (Bojár Gábor informatikus vállalkozó a műsorvezetőhöz, Klubrádió, május 24.)

Éppen olyanok intézik ellenem a legaljasabb támadásokat, akiket eddig harcostársaimnak hittem. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, május 24.)

A DK és a Momentum egymás farkát méregeti. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Facebook.com, május 25.)

A DK szereti abuzálni a nála kisebbeket. (Trencséni Dávid újságíró, ATV, május 25.)

Csőre töltött seprűvel hadonásztok. (Sinkovics Gábor újságíró a „mélymagyarokhoz”, Szeged.hu, május 25.)

Mostantól ne mondjuk meg senkinek, hogy magyarok vagyunk, mert ez már akkora szégyen, hogy ezt elhordozni nem lehet. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, május 25.)

Ha nem mindenki érdekét veszik figyelembe, akkor miért lenne érdeke mindenkinek részt venni benne? (G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója az Európai Unióról, 888.hu, május 25.)

A humor az egyetlen gyógyszer, amelynek nincs mellékhatása. (Szacsvay László színész, Klubrádió, május 25.)

Legszívesebben küldenénk nekik még fegyvert, lőszert, nehogy félmunkát végezzenek egymással. (Pilhál Tamás újságíró a DK-Momentum cicaharcról, Magyar Nemzet Online, május 26.)

A különadó sebtapasz. (Bedő Dávid Momentum-politikus, ATV, május 26.)

A tanároknak ott van a szabad nyár, délután négykor mehetnek haza. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a pedagógusok elmaradt fizetésemeléséről, Népszava, május 26.)

Együtt erő vagyunk, szerteszét a marxista farkasok vacsorája leszünk. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, a KESMA-kuratórium elnöke, Magyar Nemzet Online, május 27.)

Pártunk és kormányunk szépen, sorban mindazokat a lépéseket megteszi, amelyek miatt a szocializmus elbukott. (Szűcs Róbert Gábor diplomata, Facebook.com, május 27.)

Igazi célja a volt pártja legyőzése. (Haraszti Miklós liberális politikus Gyurcsány Ferencről, HírKlikk.hu, május 27.)

Ez a választás nem most bukott el, hanem Őszödön. (Nagy Bandó András humorista, Magyar Hang, május 27.)

A hazai közvélemény éppen a legerőteljesebb megadóztatásokat bejelentő napon ismerhette meg a leggazdagabb száz nagyvállalkozó helyzetét. (Kéri László politológus, HírKlikk.hu, május 28.)

Nemzetet teremteni vagy letagadni hatalmi szóval nem lehet. (Markó Béla erdélyi író-politikus, Népszava, május 28.)

A politikusnak többnyire beszélnie kell, az írónak pedig írnia. (Székely Ervin erdélyi politikus, ÚjHét.com, május 29.)

Reméltem, hogy nem kell leírnom, hogy „hát akkor itt fogunk élni”, de nem tudom nem leírni. (Kiss Judit Ágnes író április 4-i naplójegyzetéből, Mozgó Világ, 2022/5.)

Székely Ervin a Partium egyik legtekintélyesebb politikusa. Cikkét ma hajnalban küldte át a marosvásárhelyi ÚjHét.com szerkesztője. A nagyszalontai szerző összehasonlítja a politikusokat és az írókat. Szerinte abban azonosíthatóak, hogy munkaeszközük a szó. Abban viszont megkülönböztethetőek, hogy „A politikusnak többnyire beszélnie kell, az írónak pedig írnia.” Amikor az írót említi, akkor inkább az újságíróra gondolok, és a politikusok íráskészségéről tűnődöm.

Egy divatos felfogás szerint az újságírók szerepe csökkenőben van. A politikusok kezdik lerázni magukról az interjú béklyóját, immár közvetlenül szólnak a választópolgárokhoz. Az újságírók ugyanis akarva-akaratlanul eltorzítják az álláspontjukat. Nem pontosan az és nem úgy jelenik meg, amit és ahogy a politikusok fogalmaztak. „Szerencsére” a közösségi oldalak megteremtik a lehetőséget, hogy közvetlenül fordulhassanak a szép számú követőikhez.

Ebben van igazság, de figyelemmel kísérve a közéleti személyiségek fészbukos bejegyzéseit, úgy vélem, hogy az újságírók szerepe nem szűnt meg, csupán átalakult. Nem örülök neki, ettől azonban a jelenség még létezik. Mert a parlamenti képviselőknek telik arra, hogy maguk mellé vegyenek újságírókat, akik szerkesztik, írják (vagy megjelenés előtt átírják) a Gazda nyilvánosságnak szánt sorait. Például a miniszterelnök fészbukos oldalát valóságos hadsereg gondozza.

A külügyminiszter kommunikációs stábjában is tucatnyi szakember szorgoskodik. S ha az igazságügyi miniszter asszony napjában többször „ír” az üzenőfalára, és üzeneteinek angol fordítása is napvilágot lát, akkor az ő stábja sem szűkölködik kommunikációs szakemberekben. A bejegyzés utáni összeállításból kirajzolódik, hogy még egy mezei képviselő is három újságírót foglalkoztat, és egy másik a botrány miatt a „grafikus kollégára” tolja a felelősséget.

A másik politikai oldalnak szintén akadnak lehetőségei. Például a budapesti főpolgármester is megengedheti magának az újságírók házilagos foglalkoztatását. A szocialisták egyetlen brüsszeli képviselője pedig felfogadta a Népszabadság hajdani szerkesztőségéből az egyik legjobb politikai szakírót. A legprofibb közösségi megnyilvánulások tehát nem föltétlenül a politikusok íráskészségét bizonyítják, hanem a törvényileg biztosított járulékos jövedelmükből fizetett újságírók felkészültségét.

Az a benyomásom, hogy az állami ellátásból kiszorult közéleti személyiségek íráskészségéről többet árulnak el az amatőr közösségi megnyilvánulások.            

Tíz mondat a Facebookról

A Facebook kötetlenebb stílus. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2015. augusztus 19.)

A Facebook kommunista közösségi oldal lett sajnos. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2018. március 16.)

Orbán kiakadt a Facebookra, amit a Facebookon jelentett be. (Kovács István újságíró, Zoom.hu, 2018. március 22.)

Mi is használjuk a Facebookot, leginkább azt használjuk. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, InfoRádió, 2018. március 27.)

Nem lehet Facebook-oldal nélkül politizálni. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Népszava, 2019. április 24.)

Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2020. december 23.)

A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít. (Hoppál Péter Fidesz-politikus, volt kulturális államtitkár, SzabadPécs.hu, 2020. június 16.)

Természetesen nem szándékos a képválasztás, hanem a grafikus kolléga tévedése. (Vinnai Győző Fidesz-politikus, Facebook.com, 2021. június 20.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

A Facebookon kihozzuk nagyjától nullára a meccset. (Karácsony Gergely Párbeszéd- politikus, budapesti főpolgármester, ATV, 2022. január 6.)

A Magyar Hang tegnapi számában a legérdekesebb írás Péterfy Bori nevéhez fűzhető. Első ránézésre sokallottam a két újságoldalnyi beszélgetést, ám olvasás közben megbarátkoztam a tartalmával. Az énekes-színésznőnek megjelent egy kötete, ezért kereste föl a hetilap munkatársa, aki idézett is a Borikönyvből. Íme: „Előfordult, hogy bennem volt álló farokkal, és elaludt” - mondta az interjúalany egy iszákos íróról, akivel hajdan együtt élt.

Egy megalázó élethelyzet tűpontos jellemzése, a beszélgetőpartner meg is győzte az egyébként férfi újságírót. Szerintem is van állapot, körülmény, viszony, amelyben indokolt használni durva szavakat. De vajon mennyire durva kifejezés az a fránya farok? Azért firtatom ezt, mert Ambrus Balázs, az Index.hu munkatársa továbbgondolásra késztető módon elemezte két fővárosi pártszervezet összecsapását. Így jellemezte a cicaharcukat: „Komjáthi Imre durvábban fogalmazott, szerinte ’azért nem tud összeülni a fővárosi közgyűlés, mert a DK és a Momentum egymást fa...t méregeti’.”

A szerkesztőség dőlt betűkkel jelezte, hogy akit érdekel a kipontozott szó, az rákattinthat, és eredetiben is elolvashatja. Kiderült, hogy a szocialista politikus nem azt a kifejezést használta, amit majd’ mindenki gondolna, hanem a farok szót. Nem pontoztam volna ki, a Facebook-szerző nyelvérzékéből ugyanis telt a visszafogottságra. Ellentétben azok közül némelyekkel, akiket kipontozás nélkül idézek e bejegyzés utáni összeállításban. Kivétel nélkül férfiak, és úgy érzik, megengedhetik maguknak, hogy nyilvános helyzetben kimondják, megírják azt, amit a közbeszédben gyakran használunk.

Véleményformálóként azért mellőzöm a csúnya szavakat, mert a szókincsemből telik az árnyaltabb fogalmazásra is. Érdemes megnézni a rokon értelmű szavak szótárát. A férfi nemi szervről például ez olvasható: dákó, fallosz, farok, fütyi, hímvessző, komagyűjtő, kukac, lányfúró, lőcs, pénisz, pöcs, puska, szerszám. Akad köztük finomkodó, mesterkélt, Péterfy Bori és Komjáthi Imre szövegösszefüggésébe nem illő, a farok pedig arról árulkodik, hogy a stílusérzékük tökéletesen működött. Nem vonom kétségbe, hogy az indulat csúcspontján olykor kiszakadhat az emberből egy-egy szaftos kifejezés, mégis az a benyomásom, hogy a köznyelvhez közelebb álló digitális sajtóban olyanok is megnyilvánulnak, akik kattintás-növelési szándékkal használják a durva szavakat.

Az alábbi összeállítás vegyes. Vajon az idézettek közül ki melyik kategóriába sorolható?

Tíz mondat a fa..ról

Ki a fasz az a Thomas Melia? (Deutsch Tamás Fidesz-politikus egy amerikai politikusról, Twitter.com, 2011. július 27.)

Csetlő-botló balfasz. (Tóta W. Árpád publicista Falus Ferenc budapesti főpolgármester-jelöltről, aki önmagát öntözte, hvg.hu, 2014. augusztus 27.)

Amikor helyük van, simán leírja a köznapi megnevezéseket: ’pina’, ’fasz’. (Kelen Károly újságíró Esterházy Péterről, Népszabadság Online, 2015. december 7.)

Lófaszt ezeknek, nem tárgyalást! (Bayer Zsolt publicista, Bádog.hu, 2016. március 30.)

/”Ki a faszagyerek?”/ Puskás Öcsi. (Orbán Viktor miniszterelnök, 888.hu, 2016. december 15.)

Szánalmas balfaszok vagyunk, ha hagyjuk, hogy gyalázzanak minket az előfizetők pénzéből. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus a közszolgálati médiumokról, 444.hu, 2019. március 15.)

A faszom kiszorít a világból egy darabot, amit a nők sokkal etikusabb módon a csöcsükkel tesznek. (Puzsér Róbert publicista, 444.hu, 2019. június 21.)

Ki a faszt érdekel? - hogy maradjunk a megfelelő testrésznél. (Jeszenszky Zsolt publicista Gréczy Zsolt DK-s politikus botrányáról, PestiSrácok.hu, 2019. december 23.)

Ha kiírom a Facebookra, hogy fasz, de nem nevezem meg, hogy kire gondolok, akkor az felségsértés? (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. május 4.)

A DK és a Momentum egymás farkát méregeti. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Facebook.com, 2022. május 25.)

Ismeretségi körömben többen is tanítanak, és támadásnak vélik Parragh László tegnap megjelent interjúját. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke azt firtatta, vajon miért áhítoznak azok a fránya pedagógusok fizetésemelésre, ha szabad a nyaruk, tanév közben pedig délután négykor már otthon lehetnek. Amit mondott, azt kultúrember nem engedi meg magának, ettől azonban még nem kéne túl nagy feneket keríteni neki. Amit viszont a KATA nevű adónemről pedzegetett, az több mint felháborító.

Beharangozta a kedvezményes adónem megszüntetését. Miután ugyanis a kormányzat ügyesen bevont az adózásba 400 ezer kényszervállalkozót, most arra hivatkozva próbálja növelni az adóterhünket, hogy sokan vagyunk, akik „kiváltottuk” a munkaviszonyunkat, holott akár „valós vállalkozás után is” viselhetnénk a közterheket. A bliccelők között említette az ügyvédeket, a biztosítási ügynököket, a brókereket, az informatikusokat, a taxisokat és persze az újságírókat is. A többi felsorolt nevében nem beszélhetek, az újságírók helyzetét azonban ismerem.

A mintegy tízezerből körülbelül minden harmadik elveszítette a státuszát, vagy a fiatal kora miatt eleve a szabadfoglalkozásúak táborát gyarapítja. Ami nem föltétlenül baj, mert a jogokkal körülbástyázott munkaviszony múló, alig néhány évtizednyi epizód volt a hivatásos újságírás négy évszázados történetében. Elődeink majd mindig szabadúszók voltak, akik bedolgoztak, és honoráriumot kaptak a cikkeikért. Most számon kérni rajtuk, hogy a rendszer újra kényszervállalkozóvá tette őket, és több pénzt akar kisajtolni belőlük… A minősítést Parragh úr bejegyzésem után olvasható jellemzőire bízom.

Máskülönben a magyar kormányok sosem szerették a szakszervezeteket. Az érdekvédők hajlamosak velük szemben a munkavállalókat képviselni. De mert a hatalmon lévőket valamiféle egyeztetésre kötelezte a törvény, kitalálták a kamara intézményét, Parragh úré évi ötezer forintnyi tagdíjért úgy tesz, mintha bennünket képviselne. Ennek fejében eddig körülbelül százezer forintot utaltam át neki, hogy a nyilvánosság fórumain velem szemben képviselje a hatalmat. Fejtegetéseiből nem mindent valósít meg a kormány, mert ami túl nagy felháborodást vált ki, azt kedvezőbb időkre halasztja.         

Parragh úr politikai termék. Abból éldegél, hogy imitálja a polgárok érdekvédelmét. Mellesleg pedig kipuhatolja a társadalom ingerküszöbét. 

Tíz mondat Parragh Lászlótól

A közmunka-program hosszú távon nem fönntartható. (Népszabadság, 2013. március 18.)

Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz. (hvg.hu, 2018. május 6.)

Tudomásul kell venni, hogy a fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak. (hvg.hu, 2018. június 20.)

Végre olyan miniszterelnökünk van, aki hisz abban, hogy erős gazdaság nélkül nincs erős kormány. (Magyar Narancs, 2018. július 12.)

Keresztény gyökerű és fehér bőrű munkaerő-pótlást keresünk. (Azonnali.hu, 2019. február 12.)

A vészhelyzet a kormánynak szabad kezet ad. (ATV, 2020. március 12.)

/A koronavírus-járványról/ Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni. (ATV, 2020. április 7.)

Azt már nehezen viselem, hogy mondjuk a kilencéves kisfiamat a tanár úgy segíti föl a létrán vagy kötélen, ha egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik. (Szeged TV, 2021. augusztus 30.)

/A pedagógusok elmaradt fizetésemeléséről/ A tanároknak ott van a szabad nyár, délután négykor mehetnek haza. (Népszava, 2022. május 26.)

A kormány feladata a különféle társadalmi csoportok kiegyensúlyozása. (Népszava, 2022. május 26.)

Tíz mondat Parragh Lászlóról

Csempekirályból hűbéres. (Zsidai Péter újságíró, Magyar Narancs, 2013. április 7.)

A NER egyik legbefolyásosabb, ám egyúttal legkártékonyabb embere is. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Facebook.com, 2017. július 6.)

Parragh szerepe már évek óta semmi más, mint Orbán Viktornak az oktatás és a gazdaság terén kifejtett lázálmait támogatni. (Palotás János volt MDF-politikus, VárosiKurír.hu, 2020. november 11.)

Miféle szőragyú ember mesél egy évnyitón saját gyermeke elképzelt iskolai zaklatásáról? (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2021. augusztus 30.)

Nem megengedhető, hogy valaki ilyen kijelentést tegyen. (Novák Katalin családügyi miniszter, Facebook.com, 2021. augusztus 31.)

Ahhoz, hogy Parragh ne okozhasson több kárt, nem őt kell elhallgattatni, hanem az őt helyzetbe hozó rezsimet kell eltávolítani a hatalomból. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Újnépszabadság.com, 2021. szeptember 1.)

Tűpontosan értelmezte az üzenetet, és ezzel a kiszólással is szeretné bizonyítani a lojalitását. (Árpási Bence újságíró, Népszava, 2021. szeptember 2.)

A valóság olyan, hogy ha egy apa azt érzi, hogy zavarja, ha egy meleg tornatanár segíti fel a gyerekét a kötélre, és ezt ki is mondja, akkor nem fogják nyilvánosan kivégezni. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet, 2021. szeptember 2.)

Parragh úr nyilatkozata nagyfokú tájékozatlanságra vall. (Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Népszava, 2022. május 27.)

Mindenki megértené, ha Parragh úr sűrű bocsánatkérések közepette visszavonulna a közéletből. (Salamon Lajos, a Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke, Népszava, 2022. május 27.)

A levélírótól egyszerre kaptam dicséretet és megrovást. Méltányolta, hogy utánanéztem az „Eb ura fakó.” mondás eredetének, elhagytam azonban a folytatást Orbán Viktor május 16-i beszédéből. A miniszterelök ugyanis május 16-án, az immár ötödik parlamenti esküje utáni szónoklatban leszedte a keresztvizet Brüsszelről. Azt fejtegette, hogy az Európai Unió központja kizárólagosságra törekszik, és ha ne hajtunk fejet neki, akkor jön az a fránya vizsgálat. „Magyarország ez ellen lázad: Eb ura fakó! Ugocsa non coronat!”

Elismerem, hogy az értelmezésben sort keríthettem volna az Ugocsa nem koronáz! kiszólásra is. Csakhogy a Médianapló terjedelme 2500 karakternyi, és ebbe csupán egyetlen téma fér bele. Én pedig az eb ura fakót választottam. Annak azonban nincs akadálya, hogy e levél nyomán újabb 2500 karaktert szenteljek a latin nyelvű szállóigének is. Orbán Viktor mondandójához voltaképpen illik az, hogy idegenek ne szóljanak bele a dolgunkba. A XV. század eleje óta kirajzolódott egy olyan országgyűlési vonulat, nagyjából a kisebbségé, hogy idegen uralkodóház sarja ne üljön a magyar trónra. Ennek részleteit azonban nem sikerült tisztázni, ráadásul e hagyományban Ugocsa nem is szerepel.

Tóth Béla, a szállóigék tudós kutatója 1892-ben megkereste Csőke  Imre fancsikai plébánost. A legkisebb magyar vármegye helytörténésze kifejtette, hogy a Rákóczi-szabadságharc után, 1722-ben III. (Habsburg) Károly országgyűlést hívott össze, hogy a magyar honatyákkal megszavaztassa a leányági örökösödést. Sikerült is megdolgoznia a képviselőket, akik egyöntetűen coronat-tal szavazták meg Mária Terézia trónöröklését. Igen ám, de a történelmi Magyarország északi csücskéből érkezett ugocsai küldött hosszas zötykölődés után, a szavazás napján érkezett Pozsonyba. A fáradtságtól az ülésteremben elnyomta az álom. Amidőn oldalba bökték az elbóbiskolt atyafit, felriadva motyogta, hogy „Ugocsa non coronat”.

Az a benyomásom, hogy miniszterelnökünk nem föltétlenül erre gondolt, amikor idézte a véletlenül ellenkező képviselő nagy hírre vergődött kiszólását. Brüsszel messzebb van ugyan Budapesttől, mint Ugocsa Pozsonytól, de az Európai Parlament fideszes és kereszténydemokrata képviselői már nem postakocsin zötykölődnek, hanem szuperszonikus gépeken kényelmesen repülnek. Nincs okuk az üléstermi bóbiskolásra. Lázadásukat aligha fejezi ki az Ugocsa non coronat inkább mulatságos, mint példás jelentése.

Tíz mondat Orbán Viktortól

Brüsszelben sok mindent mondhatnak, de azt vagy nem hallgatjuk meg a rádión, vagy azt mondjuk, hogy na jó, nem esszük azt olyan forrón, mármint azt a kását. (tv2, 2011. május 1.)

Aki Brüsszelben soha nem vállal konfliktust, az nem képviselheti jól a hazáját. (Magyar Nemzet, 2011. december 24.)

Aki nem vállalja Brüsszelben a vitát, az balek, az lúzer. (Magyar Rádió, 2014. május 23.)

Brüsszel lopakodva nyeli el nemzeti szuverenitásunk újabb és újabb szeleteit. (Echo TV, 2016. március 15.)

Brüsszelben a kárunkra trükköznek. (Miniszterelnök.hu, 2018. március 6.)

Vasárnap mutassuk meg Brüsszelnek, hogy milyen sokan vagyunk. (Magyar Rádió, 2019. május 22.)

Brüsszel megtámadta Magyarországot. (Magyar Rádió, 2021. július 23.)

Amit Brüsszel csinál, arra nincs jobb szó, mint az ostobaság. (Magyar Rádió, 2021. november 26.)        

A kizárólagosságra és az egyszínűségre törekvés szimbóluma ma Brüsszel. (Miniszterelnök.hu, 2022. május 16.)

/Navracsics Tibor volt uniós biztos miniszteri kinevezéséről/ Neki van a legtöbb esélye, hogy a brüsszeli bürokraták és a magyar képviselők malomkerekei között ne őrlődjön fel. (Miniszterelnök, hu, 2022. május 24.)

Tegnap este a miniszterelnök bejelentette a rendeleti kormányzás - a teljhatalom - első intézkedéseit. A közösségi buborékokban megindult az értelmezés, gyakran álnéven és otromba szavakkal. Értem az ellenzéki elkeseredést, a hangvétele azonban elkeserítő. „Természetesen” fölmerült az immár ötszörös miniszterelnök állítólagos beszervezése katona korában. Csak idő kérdése, hogy a nyilvánosságban fel-felbukkanó vádat mikor ismétli meg egy ellenzéki véleményformáló.

A véletlen hozta, hogy tegnap szörföltem a 2002 óta vezetett Médianaplóban. Kíváncsiságból beírtam a keresőbe, hogy Orbán, és kiugrott egy 2005-ös szövegem, amelyet e bejegyzés után közlök. Bemutatom Mózes Miklóst, aki nyugalmazott ezredes volt, valahol Fejér megyében lakott, és rendszeresen küldött leveleket a megyei napilapnak. Elég terjedelmes írásait szívesen fogadták a szerkesztőségben, mert a veteránnak nevezett és biztonságpolitikai szakértőnek tartott katona olyan témákra szorítkozott, amelyekhez értett. Az említett cikkben például azt írta meg, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben, amidőn Orbán Viktor már szűkebb körökben ismert ellenzéki politikus volt, a katonai titkosszolgálat az ő közreműködésével miként próbálta beszervezni.

Elhárító tisztként szolgált, és vele készíttették el a beszervezési tervet, a honvédségi slendriánság azonban megakadályozta a szerinte jól átgondolt akciót. A kudarcáról számolt be, leveléből önkritikát is kiolvastam. Nem azt állítom, hogy megírta az igazat. Ehhez ugyanis föl kellett volna figyelni a cikkére. Ez azonban nem történt meg, vagy ha megtörtént is, ritkán kapott nyilvánosságot. A 2005-ös Médianapló-bejegyzés utolsó bekezdésében kárhoztattam a korabeli sajtó fővárosi munkatársait, akik sem a kormánypárti oldalon (Gyurcsány Ferenc országlása idején), sem az ellenzékin nem vették maguknak a fáradságot, hogy utánanézzenek a részleteknek. Ezt annak tulajdonítottam, hogy nem olvasták a megyei sajtót.

Most annyival jobb a helyzet, hogy majd’ minden országos szerkesztőségben akad egy fiatal újságíró, aki az érvényesülés útját abban látja, ha szemelget a megyei lapokból. Az azonban a koruk miatt tőlük sem várható, hogy emlékezzenek egy 17 évvel ezelőtti olvasólevélre, mely ráadásul „vidéken” látott napvilágot. Pedig még ma is alkalmas arra, hogy elejét vegyük egy terméketlen vitának az immár ötszörös miniszterelnök hajdani beszervezéséről.

Az Orbán-titok (2005. június 28.)

A Fejér Megyei Hírlap tegnapi számában csöndes szenzáció látott napvilágot. Egy Mózes Miklós nevű nyugalmazott ezredes írt figyelemre méltó cikket a levelezési rovatba Orbán Viktor és a Kádár-korszakbeli katonai elhárítás kapcsolatáról.

A szerző szakszerű hozzászólásaival korábban is találkoztam; soha nem rejtette véka alá, hogy a titkosszolgálattól ment nyugdíjba. Ezúttal azt fejtegeti, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben kétszer hívták be Orbánt. Először egyetemi előfelvételisként időzött a zalaegerszegi laktanyában, de akkor az elhárítók nem tartották alkalmasnak a beszervezésre. Másodszor pedig 1988 szeptemberében vonultatták be, de most már mint viszonylag híres embert, akit egy időre el kell takarítani a hatalom útjából. A katonai elhárítás tervet készített a pályakezdő ellenzéki politikus semlegesítésére. „Ami ezután következett, az a titkosszolgálati munka megcsúfolása, a kapkodó dilettantizmus tipikus esete” - jegyzi meg a szakmaiságában sértett cikkíró.

Slendriánságból ugyanis Egerszeg helyett Tatára vonultatták be Orbán Viktort. Dél-Dunántúlon készültek a beszervezésére, és Észak-Dunántúlon azt se tudták, ki fia borja. Olyannyira nem, hogy a tatai harckocsi-dandár politikai tisztje kiemelte a jogvégzett fiatalembert, és írnokként alkalmazta. Majd amikor a tegnapi cikk szerzője (mint aktív elhárító) kénytelen-kelletlen fölfedte előtte a titkosszolgálat lapjait, a későbbi miniszterelnököt áthelyezték Zalaegerszegre. Ahol úgy hárította el a beszervezést, hogy „Önvédelemből rám, a dandár elhárító tisztjére hivatkozott. Nem is csodálkoztam azon, hogy néhány nap múlva kaptam egy üzenetet: Orbán megérkezett, jól van, én meg tehetek neki egy szívességet.”  - írta tegnap a hoppon maradt Mózes Miklós.

A beszervezés, s ami ezzel manapság egyet jelent: a kompromittálás lehetősége meghiúsult. Csakhogy tisztelt kollégáimnak a fővárosi szerkesztőségekben fogalmuk sincs a fehérvári szenzációról. Megjósolható, hogy a választási kampány közeledtével a kormánypárti lapokban újra meg újra szóba kerül majd Orbán Viktor és a katonai elhárítás titokzatos kapcsolata. Az ellenzéki oldalon pedig felháborodva utasítják majd el a sugalmazást. Holott akár cáfolhatnák is, ha olvasnának vidéki újságot.  

Mostanában a politikusok és a publicisták két hasonlatot használnak, ha sértegetni akarnak valakit. Az egyik az, hogy az illető nem a legélesebb kés a fiókban, a másik pedig, hogy úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú. Az utóbbi azért kulturáltabb, mert nem a jellemzett észbeli képességét vonja kétségbe. Bárdosi Vilmos nyelvész professzor szerint azt jelenti, hogy „minden ellenőrzés nélkül cselekvő (másokra is veszélyes) személy”.

A kormánypárti sajtó egyik publicistája, Apáti Bence szellemi kartácsolásra szánta el magát. Az ellenzék volt miniszterelnök-jelöltjéről, a hódmezővásárhelyi polgármesterről ezt írta: „Minden jel szerint egy elszabadult hajóágyúnak és egy különösen aktív futóbolondnak a szerelemgyereke.” Hasonlatról van szó, méghozzá sűrítettről, amelyet metaforának nevezünk. Az idézett mondás annyira sűrű, hogy akár képzavarnak is vélhető, amely egy irodalomprofesszor, Benedek Marcell szerint „úgy keletkezik, hogy két képes kifejezés egymásba nyomul. Ilyenkor egymáshoz nem illő fogalmak kerülnek kapcsolatba.”

Az ágyúkat a XIV. század óta a vitorlás tatján (a hajó hátsó részében) helyezték el, és kötelekkel rögzítették. A XV. században, amikor a portugál és a spanyol tengerészek a Föld körül hajóztak, már negyven is került a cirkáló oldalára és a fedélzetközbe. S ha átlőttek a másik hadi vitorlásról, a golyóbis a köteleitől megszabadított ágyú révén tarolta a tengerészeket és a felszerelést. Igen ám, de 27-szer 8 méteres hajókról beszélünk. Még száz évvel később sem akkorákról, hogy „futóbolond” edzhessen a fedélzetükön. Manapság is csupán egy több milliárd dolláros repülőgép-anyahajón van lehetőség a futkározásra.

Nem akarom persze a kormánypárti véleményformáló szárnyaló képzeletét gúzsba kötni. (Bocs a képzavarért.) De ha már szerelemgyerekről szól a fáma, akkor gyanakvásra ad okot a második világháború legnagyobb ágyúja. A német Schlanke Bertha (Karcsú Berta) 31 méter hosszú. 7 méter széles, 11 méter magas volt, a cső átmérője pedig 28 centis. Egyetlen épen maradt példánya az Egyesült Államok északnyugati csücskében található. Nos, Márki-Zay Péter századunk első évtizedében Amerikában élt. A sajtóra vár a megfejtés, vajon az ellenzéki miniszterelnök-jelölt papája a múlt század hatvanas éveiben járt-e az aberdeeni Haditechnikai Múzeumban…

Mindenesetre Apáti Bence becsületére válik, hogy a pikáns, bár egyelőre hiányos történetet csak az országgyűlési választás után hozta nyilvánosságra.        

Tíz mondat az elszabadult hajóágyúról

Gyurcsány Ferenc hajóágyúként elszabadult politikus. (Molnár Tamás újságíró, Szent Korona Rádió, 2010. április 12.)

Lázár János egy elszabadult hajóágyú, aki már a Fidesznek is sok kárt okoz. (Schiffer András LMP-politikus, Népszabadság, 2012. március 19.)

Visszaemelték a fedélzetre ezt az elszabadult hajóágyút. (Rajcsányi Gellért újságíró Gyurcsány Ferencről, Mandiner.hu, 2014. február 18.)

Simicska Lajos elszabadult hajóágyú, akit az érzelmei vezérelnek. (Urbán Ágnes médiakutató, ATV, 2018. augusztus 2.)

Nemzetközi kapcsolatok felelős államtitkáraként ismert, elszabadult hajóágyú. (Föld S. Péter újságíró Kovács Zoltánról, HírKlikk.hu, 2019. december 12.)

Sokak szerint ön nem könnyű ember. Önjáró, sőt néha olyan, mint egy elszabadult hajóágyú. (Zoltai Ákos újságíró Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármesterhez, Józsefváros.hu, 2020. május 29.)

Jakab Péter olyan, mint egy elszabadult hajóágyú. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, 2021. április 3.)

Márki-Zay az elmúlt hetekben elszabadult hajóágyúként vezette a kampányt. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2021. november 22.)

Gyurcsányék felvigyázót rendeltek az elszabadult hajóágyú mellé. (Volner János volt Jobbik-politikus Márki-Zay Péterről és sajtófőnökéről, Péterfi Juditról, Facebook.com, 2022. január 6.)

Minden jel szerint egy elszabadult hajóágyúnak és egy különösen aktív futóbolondnak a szerelemgyereke. (Apáti Bence publicista Márki-Zay Péterről, Origo.hu, 2022. május 22.)