Leginkább Jakab Péter hozza a kistelepüléseken élő ellenzéki szavazók hangját. (Závecz Tibor szociológus, közvélemény-kutató, ATV, 2021. január 26.)

Jakab Péter képes egy elfogadhatatlan pártból elfogadhatót építeni. (Bruck Gábor kampányszakértő, Facebook.com, 2021. március 24.)

Olyan, mint egy elszabadult hajóágyú. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, 2021. április 3.)

A sok szürke hegedős tömegében egy politikus, aki felvette a láthatósági mellényt. (Tömpe István közgazdász, Népszava, 2021. április 15.)

Parizeus. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2021. május 15.)

Jakab Péter sírból hozta vissza a Jobbikot. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, 2021. szeptember 15.)

A fenyegető, durva, ízléstelen (lásd: a kormányfő Orbán Viktóriának nevezése) beszédmód hozhat szavazatokat az előválasztáson, de jövő tavasszal ennél biztosan több kell. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2021. szeptember 24.)

Nem volt meglepő, hogy Gyurcsány és Jakab képviselőurak jeleskedtek elsőként a szardobálásban. (Schilling Árpád rendező, Facebook.com, 2022. április 4.)

Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc nem akart nyerni Márki-Zaynak. (Gergely Márton újságíró, ATV, 2022. április 13.)

Ha menni akarsz, add vissza a mandátumodat, lépj ki a pártból, aztán te balra, mi jobbra. (Gyöngyösi Márton, a Jobbik újdonsült elnöke, Facebook.com, 2022. augusztus 11.)

Háromszor voltam ösztöndíjas a Német Szövetségi Köztársaságban. Kis Polskival, Moszkviccsal, végül pedig Skodával nem merészkedtem ki az autópályákra. Falusi panziókban aludtam, az ivóban csapra vert hordóból kértem a sört. Nem Bitburgert, Claushalert, Erdingert, Krombachert, Lagert, Radebergert, Ventinst alumínium dobozban, hanem a helybéli nevesincset korsóban. Az ízvilágban volt különbség a nagyiparilag és a házilag főzött sörök között, de a minőségben nem.

Szanyi Tibor ISZOM-politikus az országgyűlési választás után így jellemezte a nyilvánosság helyzetét: „Ez olyan, mintha egy kézműves üditőital-gyártó versenyezne a Coca-Colával.” (Mandiner.hu, 2022.04.28.) A nyilvánosságtól immár visszavonult Bruck András pedig így fogalmazott a Nyomtass Te is! című hírlapról: „Legyen vége annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A4-es, házilag nyomtatott papíron kell vidéken a híreket terjesztenie.” (Facebook.com, 2022. 04.12.) Egyetértek velük abban, hogy tűrhetetlen a helyzet, ám abban már nem, hogy a kézműves sajtó alárendelt szerepet játszott volna a választási kampányban.

A digitálisan megosztott és otthoni nyomtatókban százezer számra kinyomtatott hírlapot hatékonyabban is lehetett volna terjeszteni, de így is eljutott mintegy ezer faluba. Ami pedig a véleményportálokat illeti, sem a színvonalukra, sem az olvasottságukra nem panaszkodnék. Bruck Andrásnak például 8547 követője van a Facebookon, és írásai a legjobbak közé tartoztak a hatalomgyakorlást ellenőrző fórumok mezőnyében. Értem, sőt megértem a visszavonulását, de látom azt is, hogy a kézműves sajtó tehetséges. Nem föltétlenül azért, mert akik házilag „főzik a sört”, felkészültebbek a nagyipari módszerekkel dolgozó futószalag-szakmunkásoknál. A tevékenységük jellege különbözik.

A kézművesek szabadon szárnyalnak, például a Facebookon megszólaló publicistákból olyan válogatottat lehetne kiállítani, amely a legjobb véleményportált adná ki. A bejegyzésem utáni összeállításban van is egy mondat a miniszterelnöktől, aki fölismerte a vázolt jelenségben rejlő veszélyforrást. A hangerősítők közül a hozzám közel álló Újnépszabadság.com már úgy közli a jegyzeteinket, hogy hirdetéseket is ékelhet közéjük. Nem szép, hogy vércukor-szintünket ellenőrző készülék, ízületeinket (öreg csontjainkat) reparáló kencefice, lakóparki élettel kecsegtető reklám szakítja meg a gondolatainkat. Mégis örvendetes, hogy végre akadnak üzletemberek, akik fantáziát látnak a kézműves sajtóban.     

Tíz mondat a kézműves sajtóról

Ott maradt a Fidesz, ahol nincs független hírforrás. (Csordás Gábor irodalomtörténész, Facebook.com, 2019. október 15.)

A kereskedelmi alapon működő médiumok közül leginkább a Facebook képes a vélemények frontján ellensúlyozni a kormányzati nyilvánosságot. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2020. május 21.)

A Facebook az utolsó fórum, ahol kormánykritikus vélemények egyáltalán megjelenhetnek. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2021. január 18.)

Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)

A független online forrásokat nekünk kell megkeresnünk, és anyagilag is kell áldoznunk, hogy eljussanak hozzánk. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)

A szakmai alapon dolgozó újságírók minden hatalommal szemben kritikusak. (Horváth-Kovács Szilárd újságíró, Telex.hu, 2022. április 23.)

A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)

2024-ben önkormányzati választások lesznek, akkor pedig nem mindegy, hogy független vagy egyik oldalhoz húzó újság kerül-e a postaládákba. (Bozzay Balázs újságíró a ferencvárosi sajtóhelyzetről, Telex.hu, 2022. június 24.)

Ma is lehet független lapot alapítani, üzletként kevésbé, hanem afféle szamizdatként. (Vágvölgyi B. András újságíró, a ferencvárosi önkormányzati újság felfüggesztett főszerkesztője, Válaszonline.hu, 2022. június 28.)

A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre. (Tamás Ervin újságíró, Jelen.media.hu, 2022. augusztus 7.)    

Nem kutakodom a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát irányító üzletember zsebében. Nem érdekel, hogy miért visel 11 millió forintos Rolexet a csuklóján. Ő maga sem számszerűsítette a jövedelmét, mert az „irritáló” volna.

Közéletünkben az általa vezetett kamara tölti be a törvényileg kötelező egyeztetés kétes funkcióját. A kormány ugyanis kizárja a társadalmi egyeztetésből a szakszervezeteket, a civil szervezeteket és az ellenzéki pártokat. Az iparkamara elnöke pedig megszellőzteti a kormányzat elképzeléseit, amelyek visszhangjából a politikai döntéshozók kihüvelyezik, mennyit érdemes megvalósítani belőlük. Ennek fejében Parragh úr elmondhatta: „Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz.” (hvg.hu, 2018. május 6.)

Egyébként a tárcának van egy második jelentése is. A kétrét hajtott újság alsó részén keretbe zárt cikket jelenti, melyben az újságíró egyes szám első személyben fogalmazhat. A hajtás alatti sajtóműfaj jeles művelője Kácsor Zsolt, akit még egri újságíró korából ismerek. Később a Népszabadság debreceni tudósítója lett, mostanában pedig leginkább a Népszavának dolgozik. Tárcába fojtott szépírói tevékenységét mindenhová vitte magával, és ahogy elnézem, a szerkesztőségek szívesen is fogadták. Ezúttal csütörtöki rovatában az úgynevezett Parragh-jelenséggel foglalkozott a katások nézőpontjából.

Okfejtése a megszokott módon egyéni, érdekes, figyelemre méltó. Kár, hogy van egy mondata, mely nem felel meg a valóságnak. Teljes joggal marasztalja el Parragh Lászlót, aki ugyebár beleártotta magát a közoktatásba, a felsőoktatásba, a szexuális szokások tanügyi értelmezésébe, sőt a kisadózók életébe is. Kácsor kolléga erkölcsileg felháborodva írja az Orbán-kormány fregolijáról és félhivatalos kiszivárogtatójáról: „Azt tartanám méltányosnak, ha Parragh úr lemondana az elnöki tisztségről, és szeptembertől már nem kapná örömteli átutalását az iparkamarától.”

A máskülönben meggyőző okfejtés alapgondolata téves. Ez még akkor is szomorú, ha közös szakmánkban, az újságírásban minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Egy tárcaíró is tévedhet persze, ez Kácsor Zsoltnak eddig ritkán sikerült. Inkább azt nehezményezem, hogy a Népszava szerkesztőségében senki sem figyelmeztette a tévedésére. Parragh László többször is kifejtette, hogy a kamarai elnökségért egy fillért sem vesz föl. Azt már én fűzöm hozzá, hogy irritálást keltő jövedelmét, a belőle vásárolt Jaguárt és Rolexet meg a fényűző életmód egyéb kellékeit más, közelebbről meg nem határozott forrásokból szerezte.

Tíz mondat Parragh Lászlóról

Amennyiben a keresményével kapcsolatban tiszta a lelkiismerete, akkor miért ne vállalhatná? (Simay István Endre blogger, Kanadai Magyar Hírlap, 2018. május 26.)

Parragh szerepe már évek óta semmi más, mint Orbán Viktornak az oktatás és a gazdaság terén kifejtett lázálmait támogatni. (Palotás János volt MDF-politikus, VárosiKurír.hu, 2020. november 11.)

Mindenki megértené, ha Parragh úr sűrű bocsánatkérések közepette visszavonulna a közéletből. (Salamon Lajos, a Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke, Népszava, 2022. május 27.)

Egyetlen önálló gondolata nincs, de bármikor képes odaállni a gazdája mellé. (Molnár Bálint publicista, Kolozsvári Szalonna, 2022. május30.)

Egy tanár háromévnyi fizetéséért nézi meg az időt. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2022, június 2.)

Az utóbbi évek megmondóembere. (Csabai Károly újságíró, Mfor.hu, 2022. június 3.)

Mindenkihez volt egy rossz szava. (Závecz Tibor szociológus, ATV, 2022. június 4.)

Parragh László pont azokat árulta el, akiket elvileg képviselnie kellene. (Gelencsér Ferenc, a Momentum-párt elnöke, Népszava, 2022. július 13.)             

Parragh úr annyira magabiztos, és annyira úgy gondolja, hogy mindenható. (Nagy Elek, a Főtaxi tulajdonosa, a Budapesti Kereskdelemi és Iparkamara elnöke, Klubrádó, 2022. augusztus 2.)

Neki többé semmi keresnivalója az iparkamara élén. (Kácsor Zsolt közíró, Népszava, 2022. augusztus 11.)

Megint belekontárkodom az atlétikai szakírók mesterségébe, végignéztem ugyanis a Gyulai István Emlékversenyt. A válogatott atlétáról, kitűnő sportriporterről és nemzetközi sportdiplomatáról elnevezett erőpróbát Székesfehérvárott rendezték. Akadtak olimpiai és világbajnokok, akik a nemrégiben befejeződött amerikai világbajnokság után és egy héttel a mücheni Európa-bajnokság előtt épp keresnek egy kis pénzt. Nem sajnálom tőlük a dollárban fizetett fellépti díjat, mert megdolgoztak a pénzünkért. Ráadásul felmérhettük, vajon az ő teljesítményükhöz képest hol tartanak a magyar atléták.

Münchenbe készülő küldöttségünkből minden második élt az összehasonlítási lehetőséggel. Ha jól számoltam, tizennyolcan indultak Fehérvárott. Néhány eredmény, elöl  a külföldi győztes, zárójelben a magyar teljesítmény. Női 100 méter: 10,67 másodperc (11.56). 200: 22.02 (24.04). 100 gát: 12.27 (13.60). 400 gát: 51.68 (56.04). Távolugrás: 6.83 méter (6.45). Kalapács: 74.84 méter (69.25.) A férfiaknál 100 méter: 9.97 másodperc (10.34). 200: 19.88 (20.88). 110 gát: 13.12 (13.69). Diszkosz: 71.23 méter (63.25). Kalapács: 79.96 méter (79.44). Halász Bence kalapácsvető kivételével atlétáink kínosan alárendelt szerepet játszottak.

Leggyorsabb futónőnk százon saját országos csúcsától is méterekkel maradt el. Női kétszázon már a megyei középiskolai bajnokságon is 24 másodpercen belül futnak. Férfi kétszázon pontosan egy másodpercnyi a különbség, ami méterekben megalázó. Diszkoszban pedig a nyolcméternyi különbség arról árulkodik, hogy aki színeinket képviseli majd Münchenben, a selejtező után akár indulhat is haza. Vajon egy héttel az Európa-bajnokság előtt legjobb atlétáinknak nem az országos csúcsokat kellett volna ostromolniuk? De eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy visszafogták magukat a világ- és olimpiai bajnokok fehérvári jelenlétében, és Münchenben lepik meg Európát.

Népes küldöttségünk számára az Európa-bajnokság főpróbája a Gyulai Emlékverseny volt, az augusztus 15-én kezdődő Európa-bajnokság pedig a 2023-ban Budapesten megrendezendő világbajnokság főpróbája lesz. A számok azonban azt sejtetik, hogy atlétáink nincsenek csúcsformában. A sportújságíróknak van még néhány napjuk, hogy utánajárjanak a részleteknek. Ha most nem vonják le a székesfehérvári tanulságokat, akkor augusztus 21-én, a müncheni verseny utolsó napján aligha értjük meg, hogy a legjobbjaink miért nem jutottak tovább a selejtezőkből.

Tíz mondat a győzelemről

A versenyt akkor szeretem, ha jó esélyeim vannak a győzelemre. (Csehák Judit szocialista politikus, Színes Vasárnap, 1996. március 31.)

Senki sem tökéletes, de a győzelem pillanatában a győztes közel van hozzá. (Janics Natasa olimpiai bajnok kajakos, Hetek, 2004. szeptember 17.)

A győzelemben nehezen fárad el az ember. (Marosi László volt válogatott kézilabdázó, Sport TV, 2011. január 17.)

Az edző egyetlen őszinte barátja a győzelem. (Rátgéber László kosárlabda-edző, Magyar Rádió, 2011. április 26.)

A győzelem nélkül nincs másnap. (Lakner Zoltán szociológus, Népszabadság, 2012. november 26.)

A győzelem az a felszabadító pillanat, amikor a sportolóban tudatosul, hogy másnap nyugodtan megnézheti, mit írnak róla az interneten. (Bálint Mátyás újságíró, Nemzeti Sport, 2015. március 14.)

Orbán győzelemre játszik, nem kapura. (Török Gábor politológus, ATV, 2015. július 27.)

A válogatott kedden együtt imádkozott a győzelemért. Pénteken kikaptak. Isten tudja, miért. (Vágó István DK-politikus a magyar-kazah labdarúgó mérkőzésről, Facebook.com, 2018. március 24.)

A győzelem csapatmunka, a vereség magányos műfaj. (Vajda Zoltán újdonsült országgyűlési képviselő, ATV, 2022. április 11.)

A győzelem napi rutinná vált számunkra. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Miniszterelnök.hu, 2022. augusztus 4.)

Hál’istennek már nem bűnbakot kereső politikusok, hanem médiakutatók vitatkoznak erről. Bajomi-Lázár Péter cikket tett közzé a hvg.hu-n, erre figyelt föl a Klubrádió műsorvezetője, Bolgár György. Beszélgetésükhöz kapcsolódott Vásárhelyi Mária. A neves médiaszociológus vitatta, hogy  nálunk az emberek egytizede fogyaszt kizárólag kormánypárti sajtót.

A nemzetközi felmérés eredményét azzal egészítette ki Bajomi-Lázár a rádióban, hogy az uniós országokban 30 százalék körül van azok aránya, akik jól érzik magukat a maguk véleménybuborékjában (nálunk 34 százalék). S mert az Európai Unióban élők 89 százaléka fér a világhálóhoz, a 11 és  34 százalék közti magyar választópolgárok is több forrásból tájékozódhatnának - ha akarnának. A szintén neves médiakutató elismerte, hogy aki híve a rendszernek, az hajlamos arra, hogy a másik oldal üzenetei még érzelmibb elköteleződést váltsanak ki belőle.

Vásárhelyi Mária a kormányzati médiafölénnyel magyarázza az ellenzéki pártok vereségét. 90 százaléknyira teszi az állami túlsúlyt, ráadásul bevonja a vitába Ujhelyi Istvánt is. Szerinte a szocialista politikus népszavazási kezdeményezése - amely eltiltaná a parlament kétharmados kormánypárti többségét attól, hogy kiszavazza Magyarországot az Európai Unióból - „a jelenlegi helyzetben 100 százalékig a Fidesz malmára hajtja a vizet. Hónapokon keresztül attól lesz hangos a médiumok 90 százaléka, hogy a Fidesz EU-párti, csak éppen nem a föderális EU-t támogatja, hanem a nemzetek Európáját.”        

Azt senki sem vitatja, hogy az állami propagandagépezet jelentős szerepet játszott a Fidesz választási győzelmében. Ebből azonban korántsem következik, hogy az ellenzéki pártok veresége elsősorban a kormányzat 90 százaléknyi médiafölényével magyarázható. A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy a Mérték Médiaelemző Műhely két felmérése, a 2019-es 80 és a 2021-es 90 százalék a hazai médiapiac állami hirdetésekkel való eltorzítására utal. Ezekből aligha lehet az országgyűlési választás eredményére következtetni. Illetve lehet, de talán nem érdemes.

Szerencsére az ellenzéki politikusok helyett most már médiakutatók vitatkoznak. Várom a fejleményeket. Addig is az a benyomásom, hogy az igazi kérdés nem az, vajon az ellenzék ajánlata milyen mértékben jutott el a választópolgárokhoz. Sokkal inkább, hogy az ellenzéki pártoknak volt-e figyelemre méltó ajánlatuk a választópolgárok számára.

Tíz mondat a nyilvánosságról

Árbevételi alapon a kormánypárti média 80 százalékkal rendelkezik a médiapiacon. (Urbán Ágnes közgazdász, a Mérték Médiaelemző Műhely vezető elemzője, Klubrádió, 2020. június 25.)

2021-ben a 75 milliárd forintnyi állami hirdetés 90 százaléka náluk landolt. (Polyák Gábor médiajogász, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője az állam befolyási övezetében lévő médiumokról, Népszava, 2022. március 21.)

A propaganda nyerte meg ezt a választást. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, 2022. április 3.)

Bebizonyosodott a fideszes propaganda ereje. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. április 4.)

A sajtó abszolút fő ok. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Klubrádió, 2022. április 7.)

A kommunikációs térben a Fidesz uralja a csatornák 90 százalékát. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, SzabadEurópa.hu, 2022. április 13.)

Azért a propaganda ereje irtózatos. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, Mandiner.hu, 2022. április 28.)

A propagandasajtót évi 50 milliárdból eteti, sőt zabáltatja Rogán. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2022. május 3.)

A kormányoldal sokkal könnyebben juttatja el az üzeneteit, mint az ellenzék. (Virág Andrea politológus, a Republikon Alapítvány vezető elemzője, Népszava, 2022. május 21.)

Hónapokon keresztül attól lesz hangos a médiumok 90 százaléka, hogy a Fidesz EU-párti, csak éppen nem a föderális EU-t támogatja, hanem a nemzetek Európáját. (Vásárhelyi Mária szociológus Ujhelyi István népszavazás-kezdeményezéséről, Facebook.com, 2022. augusztus 8.)        

A tegnapi bejegyzésemet illusztrálja akaratlanul is Tamás Ervin írása a „lebénult ellenzékről”. A Jelen című hetilap online kiadásában látott napvilágot, és az egyik mondata továbbgondolásra késztet. A kitűnő publicista szerint a kormány választási ígéretei és a választás utáni cselekedetei közti „kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre”.

A mondat folytatódik, a teljes idézet meg is található a bejegyzésem utáni összeállítás végén, De csak az olvashatja tovább a cikket, aki átutal némi pénzt a szerkesztőségnek. Épp erről tűnődtem tegnap, most viszont az önmagában is figyelemre méltó félmondatból indulok ki. Az ellenzéki pártok a választási vereség után még nyalogatják a sebeiket, és a kormányzati megszorításokra helyettük a publicisták reagálnak. Azok az újságírók, akiket a szerkesztőségek a választási kampányban kizártak, és április 3-a óta is kizárnak a szélesebb nyilvánosságból. Máskülönben nem honorálhatnák őket az olvasói átutalások egy részével.

A „független portálok újságírói” megtanulták összébb húzni a nadrágszíjukat. Az ellenzéki pártok ugyanis az állami stafírungból nem őket fizették be a Facebookra, hanem a vezető politikusaikat. Ezzel magyarázható, hogy a publicisták sokkal inkább érzékelik a társadalom hangulatát. Minél kevésbé képesek megélni a munkájukból, annál közelebb kerülnek a valósághoz. Az idézetcsokorban van két árulkodó mondat. Az egyikben politikus, a másikban újságíró pedzegeti a sajtó, tágabb értelemben a média hatalmi jellegét.

Szerintük a nyilvánosság eszközrendszere negyedikként csatlakozik a három hatalmi ághoz. Ezt hangoztatják a kormánypárti politikusok, akik nem is titkolják, hogy miután parlamenti biodíszletté fokozták le az ellenzéki pártokat, a következő lépésnek a „publicisztikai buborékok” felszámolását tartják. A média pedig jobban teszi, ha nem veszi át a törvényhozás és az igazságszolgáltatás ellenőrző funkcióját. Akadnak olyan újságírók is, akik szerint viszont át kéne venni, elvégre a végrehajtó hatalom már maga alá gyűrte a parlamentet, az ügyészséget és részben a bíróságot is.

Mindkét felfogással az a bajom, hogy a médiának nem a két hatalmi ág helyett kellene ellenőriznie a kormányzatot. Nálunk az a dolga, hogy a szívós munkával egybehangolt (szakirodalmi kifejezéssel: a gleichschaltolt) törvényhozást, a végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást ellenőrizze a teljhatalom gyakorlásában. 

Tíz mondat a szabad nyilvánosságról

A sajtó politikai hatalomként viselkedik. Képes pártokat fölemelni, pártokat letaszítani, személyiségeket népszerűsíteni és sárba taposni. (Szűrös Mátyás szocialista politikus, volt köztársasági elnök, Reggeli Délvilág, 1993. november 30.)

Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)

Ott nemcsak ellenzéki sajtó van, hanem ellenzék is. (Laczó Balázs győri újságíró a lengyelországi tüntetésekről, Kisalföld, 2016. december 20.)

A sajtó tökéletes ellenfél a Fidesznek, mert még annyira sem próbál választást nyerni, mint az ellenzéki pártok. (Czinkóczi Sándor újságíró, 444.hu, 2017. július 26.)

Az ellenzék arra hajt, hogy este behívják az Egyenes beszédbe vagy a Klubrádióba, ahol jól fel tud háborodni. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Magyar Narancs, 2019. június 20.)

Mintha a média egy része függetlenítené magát a pártoktól, és kezd úgy viselkedni, mintha a média hatalmi ág volna. (Fiala János újságíró, ATV, 2019. november 9.)

Az ellenzéki sajtó nem független - akkor nem ellenzékinek neveznénk -, hanem politizál. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, 2020. június 25.)

A politikai kockázat növekedésével az egyesült ellenzék egyre inkább elzárkózott a szabad sajtó elől. (Juhász Vanessza politológus, Mérce.hu, 2022. április 22.)

A sajtónak nem lehet célja, hogy politikai változást kényszerítsen ki, sem az, hogy a hatalmat bebetonozza. (György Zsombor újságíró, Index.hu, 2022. július 25.)

A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre, a parlament most sem más, mint rossz színjátszókör. (Tamás Ervin publicista, Jelen.media.hu, 2022. augusztus 7.)

A legutóbbi napokban Márki-Zay Péter gyurcsányozott, Gréczy Zsolt márkizayzott, Lendvai Ildikó osztogatott, Ungár Péter fűtött, Hadházy Ákos függetlenkedett, Vona Gábor pedig tusványozott. Lefülelt mondatok.

Az ellenzéki munka kulcsa, hogy az ember valóban független legyen a kormánytól. Anyagilag is, (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Válaszonline.hu, augusztus 1.)

Nagy, fekete Audival parkolt a mélyszegénység szélén. (Dési János újságíró Hegedűs Zsuzsáról, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány elnökéről, Klubrádió, augusztus 1.)

Egyik oldalon áruló lett, a másik oldalon régóta az. (Puzsér Róbert publicista Hegedűs Zsuzsa volt miniszterelnöki főtanácsadóról, Index.hu, augusztus 2.)

Gyurcsány Ferenc nagyon sokat tett azért, hogy Orbán Viktor hatalomban maradjon. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook. com, augusztus 2.)

Orosz gázzal fűtjük a magyar utcákat. (Ungár Péter LMP-politikus, ATV, augusztus 2.)

Kedvezőtlen árképzéssel kapjuk az orosz gázt. (Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, ATV, augusztus 3.)

Populista követelésekkel lépnek fel egységesen. (Bauer Tamás közgazdász az ellenzéki pártokról, Facebook.com, augusztus 3.)

A Kétfarkú Kutyapárt ismét erőre kapott, ami mindig a „normál” ellenzéki pártok gyengeségének indikátora. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen.media.hu, augusztus 4.)

Én Orbán szennyesét kéretlenül is mosom. (Forgács István romapolitikus, 168 Óra, augusztus 4.)

A győzelem napi rutinná vált számunkra. (Orbán Viktor miniszterelnök Dallasban, Miniszterelnök.hu, augusztus 4.)

Ami Erdélyben elhangzott, az Texasban visszhangzott. (Parászka Boróka publicista, Napunk.sk, augusztus 5.)

A miniszterelnök úr beszédének a „történelmi” része fikciók és blöffök halmaza. (Cseresnyési László nyelvész Orbán Viktor tusnádfürdői előadásáról, Magyar Narancs, augusztus 5.)

A tusványosi fesztiválon a Fidesz apraja-nagyja megjelenik. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Spirit FM, augusztus 5.)

A bajban lévő Orbán aktiválta alvó ügynökét. (Gréczy Zsolt DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, augusztus 5.)

Ilyen kis pártok esetében a pártszakadás már a láthatóságot veszélyeztetné. (Lányi András publicista az ellenzékről, Magyar Hang, augusztus 5.)

Bármennyire jó edzőnek tartom magam, a játékosoknak köszönhetem, hogy mások is annak tartanak. (Faragó Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, Mandiner.hu, augusztus 5.)

Ilyen tévékbe azelőtt a móri bankrablással kerültünk be. (Szőcs László újságíró Orbán Viktor amerikai nyilvánosságáról, Magyar Nemzet Online, augusztus 6.)

Esztéta főispán. (Gábor György vallástörténész Demeter Szilárdról, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójáról, Facebook.com, augusztus 6.)

A választás előtt kiosztott pénzt már felélték. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a választópolgárok hangulatáról, Népszava, augusztus 6.)

Ahol félni lehet, ott mi egyenesen rettegni szoktunk. (Haász János újságíró az energiaválságról, Telex.hu, augusztus 7.)

Ha jól játszol, felemelnek, ha nem, meg sem ismernek. (Németh Krisztián válogatott labdarúgó, 24.hu, augusztus 7.)

A bejegyzésem utáni összeállításban két álláspont is olvasható, mellyel maradéktalanul egyetértek. Az egyiket én írtam, a másikat Szele Tamás. Úgy foglalhatók össze, hogy az emberek foggal-körömmel ragaszkodnak az ingyen olvasható digitális tartalomhoz. A nyilvánosság helyzete most arra kényszerít, hogy mégis vitatkozzak az újságíró kollégával, illetve saját magammal.

Feltűnt a médiapiacon egy új portál, a Napunk.sk. A pont utáni sk az országjel, vagyis Szlovákiában készítik, és egy pozsonyi újság magyar nyelvű elágazása. Benne jelent meg Parászka Boróka publicisztikája, a marosvásárhelyi szerző összehasonlítja Orbán Viktor tusnádfürdői és dallasi beszédét. Az okfejtést nem sikerült végigolvasni. Ha bejelentkezem az előfizetésre, akkor tovább olvashatom. Választhatok az 1.99 és a 8.99 eurónyi változat között. Ha be akarok kerülni az első ezer előfizető közé, gyorsan kéne átutalni a 800 forintnak megfelelő kedvezményes összeget.

Voltam már hasonló helyzetben, amikor a lányom befizetett a HVG (360 forint) és a Jelen (1500 forint) online változatára. Találtam bennük érdekes, tartalmas cikkeket, ütős mondatokat és szellemes gondolatmeneteket. Mégse újítottam meg az előfizetést, mert az utóbbi hónapokban több digitális szerkesztőség is meghonosította a cenzúra XXI. századi válfaját: legjobb szerzőit elzárja a szélesebb nyilvánosság elől. Elgondolkoztató, egyetértésre késztető vagy vitára ingerlő eszmefuttatásaikat csak azok olvashatják, akik leperkálják azt a néhány száz forintot.

Egy vagy két kávé árából figyelemmel kísérhetjük a kormány tevékenységét fürkésző publicisták megnyilvánulásait. A tízszer két kávé ára azonban már meghaladja egy nyugdíjas lehetőségeit. Márpedig van belőlünk 2,6 millió, és nem mindannyian ülünk fel a kormányzati propagandának. S ha tágítom a társadalmi kört, a vázolt jelenség érint több százezer állampolgárt. A legújabb kori sajtótörténet fintora, hogy miközben a véleményformáló portálok a mögöttünk hagyott választási kampányban elzárták előlük a legjobb szerzőiket, az ellenzéki pártok befizették politikusaikat a közösségi oldalakra.

Azokat a politikusokat, akik közül még a legjobb tollúnak is tartania kellett magát ama közös nevezőhöz, amelyet a pártvezetők belső fóruma alakított ki. Az a benyomásom, hogy e kettős cenzúra: a szélesebb nyilvánosságtól elzárt publicisztikák és az egyhangú, unalmas politikuscikkek százezres nyilvánossághoz segítése is közrejátszott az ellenzék vereségében.   

Tíz mondat a fizetésről

Különféle adónemekre a sajtó tavaly több mint 25 milliárd forintot fizetett be. (Kázmér Judit, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke, Napló, 2010. szeptember 24.)

Előfizetés nélkül nem lehet újságokat fenntartani. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2012. szeptember 4.)

Azok számára van sajtószabadság, akik meg tudják fizetni. (Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet /RETÖRKI/ igazgatója, Zalai Hírlap, 2015. április 28.)

Szánalmas balfaszok vagyunk, ha hagyjuk, hogy gyalázzanak minket az előfizetők pénzéből. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus a közszolgálati médiumokról, 444.hu, 2019. március 15.)

Olyan időszakot élünk, amikor kamuhíreket írni jövedelmezőbb, mint valódi újságírást folytatni. (Selmeci János műsorvezető, Klubrádió, 2019. december 20.)

Hiteles lett azzal, hogy a végén fizetés nélkül távozott. (Pápai Gábor karikaturista Orbán Viktor újságos videójáról, Faceboook.com, 2021. július 8.)

Van még idehaza színvonalas szöveges és audiovizuális újságírás. Más kérdés, hogy egyre inkább csak előfizetésekkel elérhető. (Forgács Iván kritikus, Népszava, 2021. december 18.)

Azt, hogy a kommentelőknek egy fillért sem kell fizetniük a digitális tartalomért, azzal hálálják meg, hogy a szerzőt elküldik a fenébe. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2022. február 25.)

A független szerkesztőségek bevonultak a fizetős fal mögé. (Haraszti Miklós médiapolitikus, Muosz.hu, 2022. június 3.)

A kedves olvasók ingyen kapják a nem kevés munkával írt, szerkesztett lapot, és még követelőznek is. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2022. július 28.)

A digitális ismerősök között volt, aki hiányolta álláspontomat a tegnapelőtti beszédről. Elháríthatnám az olvasó hiányérzetét azzal, hogy Orbán Viktor texasi fellépése nem tartozik a fontosabb megnyilvánulásai közé. Bár kevés újdonsággal kecsegtette egy republikánus párti összejövetel közönségét, ám összefoglalta mindazt, amit ugyanennek a szervezetnek a budapesti tanácskozásán, többnyire európai közönség előtt adott elő.

Az vessen rá követ, aki még nem hallott politikust kampányolni. Megérkezik, és  a szavazatgyűjtés szándékával agyba-főbe dicséri a települést meg a lakóit. Íme, egy példa Orbán eszköztárából: „Magyarországon két város veszélyeztetett igazából, ha olyan kormány alakul, amely migránsbarát lesz, és beengedi a bevándoroltakat: Budapest és Miskolc.” (Facebook.com, 2018.03.01.) Kijelentését a 2019-es önkormányzati választás annyiban igazolta vissza, hogy a Fidesz mindkét településen elvesztette a hatalmat. De hogy miért épp a déli határzártól mintegy 200 kilométernyire lévő fővárost és a még messzibb Miskolcot veszélyeztették a bevándorlók, az négy éve rejtély.

Két napja a magyar vendég miért ne dicsérhette volna a demokrata párti kormányzat által vezetett Egyesült Államok rovására a 27 milliós Texast és az 1,3 milliós Dallast? Inkább az a kínos, hogy Orbán a 92 éves Clint Eastwood lapos szóviccével igyekezett a konzervatív közönség kedvében járni, és a texasi, sőt a dallasi rendőrt sorozatban játszó, 82 éves Chuck Norrist részesítette előnyben a drogosokkal szemben. Ama utalás aligha ugrott be a vendéglátóknak, hogy miniszterelnökünk Tusnádfürdőn kiszólt az előre megírt beszédből, és a Kutyapárt által szervezett pesti hídfoglalást nevezte a drogosok bulijának.

Abban viszont igazat adok országunk első emberének, amit a győzelem receptjeként tálalt Texasban: „Nem számíthatsz győzelemre, ha vereségre készülsz.” Évek óta az a benyomásom, hogy az ellenzéki pártok e kettős tudattal készülnek az országgyűlési választásokra. Van egy B-forgatókönyvük is, hogy a győzelmi esély híján ellenzéki pozíciójukat erősítsék a Parlamentben, ezt azonban a kampányban nem köthetik a velük rokonszenvező választópolgárok orrára.

A figyelemre méltó mondatok gyűjtögetése közben megtanultam, hogy egy félórás beszéd akkor jeles (ötös), ha van benne körülbelül tíz elgondolkoztató, vitára serkentő mondat. A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy milyen beszédnek tartom a magyar miniszterelnök dallasi megnyilvánulását.  

Mondatok Orbán Viktortól (Miniszterelnök.hu, 2022. augusztus 4.)

Egy régi vágású szabadságharcos vagyok.

Mi, magyarok tudjuk, hogyan lehet leküzdeni a szabadság ellenségeit a politika hadszínterén.

A győzelem napi rutinná vált számunkra.

Az ember nem nyerhet félszívvel.

Az Európai Unió okostojásai is nyomást helyeznek ránk.

Érdekes párbeszéd hangzott el a Klubrádió beszélgetős műsorában. Bolgár György azt firtatta, vajon nem volna-e hatékonyabb, ha egyesülnének az ellenzéki pártok. A vonal másik végén csönd. Vánszorogtak a másodpercek, egyre kínosabbá vált a hallgatás, majd megszólalt a honatya. Szerinte politikusként nem volna szabad ilyesmit mondani, de nem képes „intelligensen” válaszolni. Rokonszenves a politikushoz méltatlan őszinteség.

Ha az LMP akár csak a másik zöld párttal, a Párbeszéddel egyesülne, akkor mi a fenének áldozott négyévnyi munkát és rengeteg pénzt? Elérte, hogy nemrégiben megválasztották parlamenti frakcióvezetővé. S bár a két párt egyesülésével bizonyára egységesebb képviseletet kapna a környezettudatos gondolat, de az ő egyéni érdekei csorbát szenvednének. A rendszerváltás után született, családi örökségből az országgyűlés leggazdagabb tagja. Az egyetlen országos politikus, aki érdemben foglalkozott a fővároson túli nyilvánossággal. Fontosnak tartotta, hogy legyen ellenzéki sajtó a vidéki Magyarországon is.

Tárgyalt az egri, komlói, pécsi, szentgotthárdi, talán a debreceni lehetőségekről is. Végül Szombathelyen kötött ki, ahol országgyűlési képviselőjelöltként indult. Noha az előválasztáson vereséget szenvedett a helybéli DK-s jelölttől, megvetette lábát a nyugati határszélen. Budapesten szintén alapított egy portált, az Azonnali.hu-t, amelyet épp most szüntetett meg. A szombathelyi Úgytudjuk.hu sorsáról még nincs hír, de nem lepődnék meg, ha csatlakozna azokhoz az újságokhoz, amelyek jobb létre szenderülnek. A választási kampányban mindkét politikai oldalon megtették a magukét, már nem érdemes fenntartani őket.

A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy Ungár Péter 2018-ban ismerte föl a nyilvánosság jelentőségét. Az ellenzék túl volt az újabb vereségen, és talán legtehetségesebb politikusa négy évet adott magának, hogy a helyi, regionális és országos nyilvánosságban fölépítse magát. Bejött neki. Egy kis párt parlamenti frakcióvezetése mellé most megszerezheti a társelnöki funkciót is. Miért költene évente százmillió forintot magánújságokra, ha néhány hét múlva az LMP állami támogatásából is pártlapot alapíthat? Sújtsa megvetés, mert vérbeli politikusként viselkedett?

Urbán Ágnes közgazdászként kutatja a hazai nyilvánosságot. A hvg.hu 2018. augusztus 2-i számában megjósolta, hogy Ungár Péter „Médiapiaci jelenléte enyhítheti a fideszes túlsúlyt, de a média függetlensége szempontjából mégis káros.” Ez is bejött.

Tíz mondat Ungár Pétertől

A baloldalnak nincsen semmilyen átfogó mondanivalója, csak sok kis üzenete, melyek képtelenek összeállni. (Magyar Narancs, 2016. július 21.)

A Fidesz-média mára majdnem teljesen a teljes médiát jelenti. (Magyar Nemzet Online, 2016. október 21.)

Az ellenzéki politikusoknak a szűkülő médiatérben egymás árulózása helyett inkább érvelniük kellene, melyik döntést miért tartják jónak vagy rossznak. (Népszava, 2018. május 16.)

Az lenne jó, ha minden pártnak lenne lapja. (Index.hu, 2018. június 11.)

Az ellenzék úgy viselkedik, mintha az ország csak és kizárólag Budapestből állna. (9970.hu, 2018. július 30.)

Változtatni kell a jelenlegi médiastruktúrán, az erőforrásbeli fölényen. (Azonnali.hu, 2018. augusztus 27.)

/A Magyar Nemzetről/ Azt én sem gondoltam, hogy fenn tudok tartani egy mindennap megjelenő nyomtatott lapot, de azt elhittem, hogy online formában tovább tud működni. (Népszava, 2018. szeptember 4.)

Egy újság ne is legyen ellenzéki, csak ne legyen kormánypárti! (ATV, 2020. július 24.)

Tényszerűtlen ezt a vereséget a médiafölényre fogni. (Telex.hu, 2022. április 22.)

A mi szempontunkból még javult is ott, helyben a médiakörnyezet, mégis kikaptunk. (Telex.hu, 2022. április 22.)