A legutóbbi napokban Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc hitlerezett, Nagy Bandó orbánozott, Cseh Katalin karmelitázott, Dobrev Klára árazott és bérezett, Márki-Zay Péter pedig propagált.  

Szinte már csak szigetek vagyunk. (Tompa Andrea író, 444.hu, május 6.)

Ez a rendszer a gyakorlatban elszigeteli, érinthetetlenné teszi a kormánytagokat. (Cseh Katalin Momentum-politikus a Karmelita-kolostor előtti kordonról, Facebook.com, május 7.)

Árakban első, bérekben utolsó. (Dobrev Klára, a DK-s árnyékkormány miniszterelnöke Magyarországról, ATV, május 8.)

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke május 31-én lesz hatvanéves. Megette már a kenyerünk javát. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, május 8.)

Ez egy szoft diktatúra, lehet benne élni, de nem jó. (Parti Nagy Lajos író, 24.hu, május 9.)

A XIII. kerületben nem a Magyar Szocialista Pártnak van 82 százaléka, hanem Tóth József polgármesternek. (Lamperth Mónika szocialista politikus, ATV, május 9.)

Gyurcsány járja a maga útját, a gyengéket felemészti. (Nagy Ervin politológus, Magyar Hírlap Online, május 10.)

A balliberális agymosás fekete öves szintjén általánosan elfogadott nézet, hogy mindenért Orbán a hibás. (Gajdics Ottó publicista, Magyar Nemzet Online, május 10.)

Veszélyhelyzeti kormányzó. (Nagy Bandó András humorista Orbán Viktorról, Újnépszabadság.com, május 10.)

A propaganda kiváló. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt a kormányzati kommunikációról, ATV, május 10.)

Újra meg kell tanulni a sorok között olvasni. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, május 11.)

Ők az utolsó tartalékaink. (Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke a kordonbontó diákokról, Magyar Narancs, május 11.)

A kordonbontás már hungarikum. (Kiszelly Zoltán politológus, Magyar Hírlap Online, május 12.)

Egészen borzalmasan állunk. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus az ellenzékről, Népszava, május 12.)

Attól tartok, hogy az unió boldog lenne, ha megszabadulna tőlünk. (Bojár Gábor informatikai vállalkozó, Magyar Hang, május 12.)

Szerinte a nemzetállamok felett mindig ott lebegett egy álom: újra egy birodalomba egyesíteni Európát. (Balla Emőke veszprémi újságíró Orbán Viktorról, Veol.hu, május 12.)

Hitler nem egyesíteni, hanem leigázni akarta Európát. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Orbán Viktor veszprémi beszédéről, Facebook.com, május 12.)

A nemzetállamok felett mindig ott lebegett egy álom: újra egyesíteni egy társadalomba Európát. Nagy Károly, Napóleon, Hitler más alapokon, de erről álmodozott. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet Online, május 13.)

A kormány már tényleg mindenkitől megvédett minket. (Kövesdi Péter újságíró, 24.hu, május 13.)

Ha kelet felé indulunk, kissé hosszú lesz az út, amíg eljutunk nyugatra. (Markó Béla költő, erdélyi politikus, Népszava, május 13.)

Magyarország tudná teljesíteni az uniós feltételeket, csak az Orbán-kormány nem tudja. (Fleck Zoltán jogszociológus, HírKlikk.hu, május 14.)

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő. Civilben jár a stúdiókba, de pattogósan beszél. Nem is rejti véka alá, hogy a fél életét titkos szolgálatoknál töltötte. A Civil a pályán című ATV-műsorban ő az, aki a többi vendéggel ellentétben hozza a nem civil vonalat. Tegnap este például e mondattal lepett meg: „Az újságírás egy jó demokráciában hatalmi ág.”

Mindig csodálkozom, ha a nyilvánosság fórumain gyakran megforduló közéleti személyiségek nem ismerik a nyilvánosság törvényszerűségeit. Például Tarjányi Péter még azt is eltorzítja, amit az önhitt és képzetlenebb újságírók úgy fogalmaznak meg, hogy a média a negyedik hatalom. Nos, idestova háromszáz éve Montesquieu fejtette ki, miért szükséges szétválasztani a három hatalmi ágat. Azóta is tartjuk magunkat ehhez.

Ugyebár a parlament hozza, a kormányzat pedig alkalmazza a törvényeket. A törvényhozóknak (országgyűlési képviselőknek, szenátoroknak) az a dolguk, hogy ellenőrizzék a végrehajtó hatalmat - a harmadik ággal, az igazságszolgáltatással együtt. Igazán kár, hogy a miniszterek nehezen viselik el a honatyák és a bírák fürkésző tekintetét. A kormányzat hajlamos arra, hogy maga alá gyűrje az ellenőrzésére szakosodott hatalmi ágakat. Ha ez sikerül neki, akkor óhatatlanul előtérbe kerül a média.

Vagyis a nyilvánosság eszközrendszere, melynek munkatársai, az újságírók a háttérbe szorított törvényhozás és igazságszolgáltatás helyett próbálják ellenőrizni a végrehajtó hatalmat. Ez nagy felelősséggel jár, és a helyzet olykor meg is téveszti őket. Ezzel magyarázható, hogy az úgynevezett negyedik hatalmi ág képviselőinek képzelik magukat. Igen ám, de szakmánk, az újságírás azért sem lehet hatalmi ág, mert jó demokráciában a törvényhozás és az igazságszolgáltatás képes ellenőrizni a kormányzatot.

A rossz demokráciában viszont csupán helyettesítjük az ellenőrző funkciójukban átmenetileg korlátozott hatalmi ágakat. Nem használ, ha túlbecsüljük a lehetőségeinket. Ha ugyanis hatalmi pozícióba toljuk fel magunkat, akkor az a fránya ág el-eltörik alattunk.

 Tíz mondat az újságírásról

Az újságírásnak az a dolga, hogy a hatalom körmére nézzen. (Nehéz-Posony István médiajogász, Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április 16-17.)

A tényfeltáró újságírás hazánkban nem hatol sem elég mélyre, sem elég magasra. (Bitó László író, Magyar Hírlap, 2003. december 9.)

Az újságírás nemcsak tartalomszolgáltatás, hanem etika is. Valamint ízlés. (Vágvölgyi B. András újságíró, Népszabadság, 2010. július 18.)

Ma a pártos újságírás nem kizárólagos. (Sipos Balázs sajtótörténész, Népszava, 2011. augusztus 13.)

Az újságírás civil kontrollt jelent az aktuális hatalomgyakorlással szemben. (Balavány György publicista, Klubrádió, 2012. szeptember 14.)

Az újságírás itt és most a politika folytatása más eszközökkel. (Szombathy Pál újságíró, Facebook.com, 2017. szeptember 22.)

A hatalmi viszonyoktól teljesen független újságírás napjainkban is csak álom. (Daniss Győző újságíró, Tinta.blog.hu, 2022. január 17.)

A pártos újságírás csúcsra járatása, az azzal járó színvonalesés riasztja a közönséget. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2022. október 7.)

Az újságírás alapvető lényege a valóság közlése. (Kóczián Péter újságíró, Index.hu, 2023. április 15.)

Az újságírás egy jó demokráciában hatalmi ág. (Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő, ATV, 2023. május 13.)

 A Bekiáltás című blog gazdája, Kabai Domokos Lajos tegnap portrét vázolt Puzsér Róbertről. Azt a publicistát látja benne, aki politikusnak készül. Nos, vagy készül, vagy nem, ez majd kiderül. Az arckép-vázlatnak azonban van egy másik érdekessége, melyet most érdemes továbbgondolni.

Az újságíró-blogger idézi Puzsér eme megállapítását: „Az államszocializmus hívei többször is elhitték, hogy a Coca-Cola mámorában fetrengő Nyugattal szemben a Szovjetunió munkásállamának középpontjában a kisember áll.” (Magyar Hang, 2023. május 6.) A szovjet-orosz ügyek specialistája a Szovjetunió kisemberségét vonja kétségbe. Ám a publicista ugyanezt a gondolatmenetet korábban is megismételte, de akkor nem a Szovjetunióval, hanem Orbán Viktorral kapcsolatban.

Azt írta 2016-ban a Szélsőközép című könyvében, hogy „Miközben a Nyugat a Coca-Cola, a drogok és az úgynevezett hatvannyolcas liberalizmus förtelmes mámorában fuldoklik, addig Magyarország végre újra erős bástya.” Ironikusan kötötte össze Orbán országlását Rákosiéval. Az viszont homályban maradt, vajon fetrengtünk vagy fuldokoltunk-e a Coca-Cola mámorban? Felhívtam Kabai Domokos Lajost, aki elmondta, hogy ő a Megáll az idő híres jelenetére gondolt.

Az 1982-ben bemutatott filmben a gimnazisták ugyebár elmennek az osztályfőnök házibulijára, és Wilman, a szemüveges, gátlásos „kisfiú” a sezlonon heverve, átszellemült arccal fogadja a nagymenő Pierre-t, és egy másfél literes üveg alján lötyögő itallal kínálja. „Ezt kóstold meg! Már mindenki ivott egy csöppet. Teljesen kikészít. Pierre, én már nem látok. Már képeslapokat látok tőle. Ez kábítószer!” Pierre megkóstolja a löttyöt, és kiköpi. Wilman pedig közli vele, hogy a mámoros itókát az apja hozta Londonból.

A film 1962-ben játszódik, amikor még élénken él a magyarok emlékezetében a Rákosi-korszak egyik hatáseleme. A Coca-Cola, kötőjellel vagy kötőjel nélkül, esetleg a másik c kisbetűvel az imperializmus jelképe, a rágógumival együtt. Attól vált szimbólummá, amit életkori ok miatt se Puzsér Róbert, se Kabai Domokos Lajos nem említhet. Az ötvenes évek elején kirobbant a koreai háború, és a Szabad Nép című napilap elküldte egyik munkatársát a távol-keleti országba, hogy számoljon be a béketárgyalásokról. Méray Tibor egy hétre ment, a háború azonban elhúzódott, és emiatt tizennégy hónap múlva tért haza.

Közben szorgalmasan küldte a táviratokat Budapestre, és az egyik cikkében megemlítette, hogy az amerikai tengerészgyalogosok a Coca-Cola mámorában bajonettel hasítják fel a várandós koreai asszonyok hasát. Ebből lett a kábítószeres mese. Úgy ívódott be a köztudatba, hogy a hazatérése után Méray végigjárta az országot, és a Népstadion melletti Sportcsarnokból elindulva a megyeszékhelyek színházaiban népes közönség előtt tartott élménybeszámolót. 1953-ban tüntették ki Kossuth-díjjal, és a Rákosi-korszak talán legünnepeltebb újságírója lett.

A sorsa úgy alakult, hogy a belpolitikai harcban Nagy Imréhez csatlakozott, 1956 nyarán és kora őszén jelentős szerepet játszott a Petőfi-köri vitákban. Majd a szovjet bevonulás után „disszidált” Franciaországba, ahol 2020-ben bekövetkezett haláláig élt. Az emigráns sajtóban már 1957-ben elhatárolódott a koreai tudósításoktól. Egy 2014. április 5-én megjelent Népszava-interjúban viszont csak azt hozta szóba, hogy sajnálja, amit a „mérgező legyekről” (az amerikai baktériumfegyverről) írt. Elhitte, amit az észak-koreaiak bemeséltek neki, és „Ez az eset eléggé rám ragadt.”

A hazai nyilvánosságban ettől függetlenül csinált karriert a kólamámoros fetrengés. A „rettenetes ízű, piszkos barna színű ’hűsítő’ ital” (Szabad Szó, 1951. július 24.), vagyis az „imperialista mákony” immár fordított előjellel lett az amerikai életérzés jelképe. A sors iróniája, hogy 1968-ban Kádárék éppen őt szemelték ki az új gazdasági mechanizmus egyik csúcstermékének. A Budapesti Nemzetközi Vásáron a mámorra vágyó fiatalok rohamától rendőröknek kellett megvédeni a kólás standot.

Tíz mondat a „magyar” Coca Coláról

A Marshall-terv áldása a Coca Cola. (Szepesi György sportriporter, Szabad Nép, 1951. március 25.)

A Coca-Cola legalább olyan szörnyű kotyvalék, mint amilyen nagy énekes volt Caruso. (Darvas Szilárd humorista, Esti Budapest, 1952. május 14.)

Reklám: „Igyál Coca-Colát!” Kávéházak tömve feketézőkkel, spekulánsokkal, a terasz alatt az övezethatár van, rendőrcsoportok. (Gergely Mihály újságíró Nyugat-Berlinről, Népszava, 1952. szeptember 2.)

Az imént láttuk be, hogy nem a kommunizmus a csúcsérzés, hanem a Coca-Cola. (Kristóf Attila újságíró, Magyar Nemzet, 1992. május 15.)

Magyarországon nem sok titok van, talán egyedül az, hogy milyen a Coca-cola összetétele. (Keleti György szocialista politikus, volt honvédelmi miniszter, Délvilág-Csongrád Megyei Hírlap, 1994. május 25.)

Érdemes volna sajtótörténeti szempontból megírni a Coca-Cola hazai kalandját. Az utálattól az eszeveszett reklámig. (Paizs Gábor újságíró, Magyar Sajtó, 1995. szeptember 27.)

Hallva Méray Tibort, eszembe jutott, miket írt korábban a Szabad Népben az osztályellenségről, a koreai háborúban a Coca-colától lerészegedett amerikai katonákról. (Molnár Edit fotóriporter az 1956-os Petőfi Körben elhangzott beszédről, Hitel, 2010/6.)

Hirtelen olyan alakok jutottak főszerephez, mint Méray Tibor, aki koreai tudósítóként a Coca Cola mámorban erőszakoskodó katonákról meg a mérgezett legyekről írt az akkori Szabad Népben. (Csurka István író, MIÉP-politikus Nagy Imre 1989-es újratemetéséről, Havi Magyar Fórum, 2016. január 1.)

Az iszlám nem oldódik a Coca Colában. Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2018. június 15.)

A hidegháború első időszakában a „Coca-Cola mámorában fetrengő imperialista” gyakori szereplője volt a szovjet blokk közbeszédének. (Pap-Szilárd István újságíró, Mérce.hu, 2018. július 17.)

Ez a választás nem kellett elcsalódjon. Rendesen elveszítette az ellenzék.

Marad a rezsim, a hétköznapi diktatúra, semmi nem kényszeríti változásra.

Ez egy szoft diktatúra, lehet benne élni, csak nem jó.

Az általam belátható időben nem fog változni a rendszer.

Az Orbán-rendszer az egyetlen rendszer a rendszerváltás óta.

Egyre összébb szorul minden.

Kevés szimpatikus politikust tudnék említeni.

Simicska átszabta a Jobbikot.

A legpotensebbnek, Dobrevnek sincs esélye, hiszen politikai értelemben ott lóg a nyakán levakarhatatlanul Gyurcsány.

Ha lesz egy tök reménytelen választás, akkor a Kétfarkú a kijárat.

 Az euró minél gyorsabb bevezetése nem Brüsszel kívánalma, hanem a magyar gazdaság érdeke, de azért nem bármi áron. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2006. szeptember 28.)

Az Unió eddigi legnagyobb tette a közös valuta létrehozása volt, ami azonban felemásan sikerült, mert az euró mögé nem építettek közös költségvetési és gazdaságpolitikát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2010. december 24.)

Az eurót mindig öt év múlva vezetjük be. (Horváth Zoltán újságíró, ATV, 2012. október 16.)

Orbánékat Európából csakis az euró érdekli. (Avar János újságíró, Vasárnapi Hírek, 2015. május 23.)

Magyarok! Lesz eurótok, az lesz ráírva, hogy Rubel. (Bödőcs Tibor humorista, Comedy Central TV, 2016. december 30.)

Az Európai Unió eurózónához tartozó része cudar állapotban van. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2019. november 22.)

Forintot keresek és eurót költök. (Papp Sándor Zsigmond Bécsből hazadolgozó író, Népszava, 2022. november 22.)

Az üzleti életben egyre többen pártolnak át az euróhoz, ami bevezeti önmagát. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2022. december 7.)

Az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti követelményeket 2024 végére teljesítheti Magyarország. (Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke, VG.hu, 2023. május 4.)

Magyarországnak euróra van szüksége, és be is fogjuk vezetni. (Dobrev Klára a DK-s árnyékkormány miniszterelnöke, ATV, 2023. május 8.)

Tegnap este, az ATV Egyenes beszéd című műsorában szóba került, hogy a rendőrség könnygázzal és gumibottal fogadta a miniszterelnöki rezidenciához érkezett diákokat. A felháborodás nagy a szülők és nagyszülők körében, mondta az egyik stúdióvendég, Lendvai Ildikó. A másik - Németh Péter - szerint azonban ama képsorok és fényképek, amelyek a kormánykritikus nyilvánosság fórumain elborzasztották a nézőket és az olvasókat, nem jutnak el a lakosság nagyobbik részéhez. 

A Népszava főszerkesztője így jellemezte a helyzetet: „Az fog történni, amit a 90 százalékos médiatöbbség láttatni akar.” Az a benyomásom, hogy az ellenzéki sajtó veterán munkatársának igaza van. Az ország jelentékeny része csakugyan olyan médiatartalmakat fogyaszt, amelyek nélkülözik a hatalmon lévők számára kínos (szavazatcsökkentő) fejleményeket. De hogy a jelentékeny jelző pontosan mit is jelent, arról bizony nincs felmérésből való hiteles adat.

Akik a kormányzati túlsúlyról beszélnek, különféle százalékokat mondanak. Vagy inkább becsülnek, saccolnak, taksálnak. A nyilvánosság helyzetét feltáró elemzésre az ellenzéknek nincs pénze. A kormánynak van, talán föl is mérette a valóságos helyzetet, de az eredményt nem köti az orrunkra. Nincs különösebb bajom az ellenzéki becslésekkel azon kívül, hogy akik kimondják őket, minél magasabb számmal igyekeznek jellemezni csüggesztő, lehangoló, nyomasztó érzéseiket, tapasztalataikat. Németh Péter 90 százaléka mégis tűnődésre késztet.

A bejegyzésem után olvasható egy összeállítás, amelynek első és utolsó idézete tőle származik. Ő a keret. 2016. október 4-én azt fejtegette, hogy Orbáné „a média 95 százaléka”. Vajon hogyan jutott el a tegnap este kimondott 90-ig? Amikor hat és fél éve az ellenzék patinás, de csak második számú napilapjában megjelent az a fránya 95 százalék, húsz hónappal voltunk az úgynevezett G-nap után. Simicska Lajos, a miniszterelnök gazdasági bizalmasa összeveszett Orbán Viktorral, és magával vitte a reá bízott médiumokat. Például a Magyar Nemzetet, a Hír TV-t és a Heti Választ.

Amikor a Népszavában Németh Péter 95 százaléknyira saccolta a kormányzat befolyását a nyilvánosságban, akkor négy nappal voltunk az első számú ellenzéki napilap, a Népszabadság megszüntetése előtt. Ha valóságos felmérést tükrözött volna a száma, akkor az ellenzéki nyilvánosság zászlóshajóját úgy süllyesztették el a kormányzati torpedók, hogy a hatalmon lévők túlsúlya Németh Péter logikája szerint elérte a 100 százalékot. Ráadásul első kijelentése után a vidéki napilapok átmeneti tulajdonosai (strómanjai) eladták nyilvánosság-portfóliójukat a kormányzat embereinek. 476 szerkesztőséggel létrejött a KESMA, „A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány roppant erőműve.” (Puzsér Róbert)

Majd Orbánék "visszakérték" Simicskától a függetlenített médiumokat, a világhálóra száműzték a Klubrádiót, online portállá zsugorították a 168 Óra című hetilapot, pacifikálták az Indexet és az ATV-t. A filléres gondokkal küszködő Népszava pedig évente több százmillió forintért közöl olyan hirdetéseket, amelyek a kormányzati propagandagyár termékei. Ilyen például a „Szankciós bombázás” és a„97 százalék”. Miközben tehát a nyilvánosságban 2016. október 4-e óta hullámzott - inkább nőtt, mint csökkent - a kormányzati befolyás, a Népszava sokat tapasztalt főszerkesztője szerint ötszázaléknyival kevesebb lett a kormányzati túlsúly.

Tíz mondat a túlsúlyról

Övé immár a média 95 százaléka. (Németh Péter újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2016. október 4.)

A „G-nap” óta dübörög a kormánypárti média újjászervezése. (Lakner Zoltán politológus, Vasárnapi Hírek, 2016. október 22.)

Öt évvel ezelőtt a magyar média meghatározó része még német tulajdonban volt… Ez a helyzet mára megváltozott. (Orbán Viktor miniszterelnök, 888.hu, 2016. december 15.)

A sajtó egyik része a kormány és a Fidesz-közeli cégek apanázsából él. A másik része láb- és körömgombából és a hüvelyszárazságból. (Hell István közíró, Facebook.com, 2017. október 24.)

Kinyírták vagy prostituálták a sajtó jelentős részét. (Ceglédi Zoltán politológus, hvg.hu, 2018. március 2.)

A kormány foglyul ejtette a médiatér több mint 50 százalékát. (Papp Réka Kinga publicista, ATV, 2018. április 16.)

2014 óta lenyúlták a fél médiát. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ATV, 2019. május 28.)

Az emberek legalább felét csak a kormánysajtó éri el. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, ATV, 2019. augusztus 13.)

Írtózatos média-túlsúly. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, 2020. július 40.)

Az fog történni, amit a 90 százalékos médiatöbbség láttatni akar. (Németh Péter újságíró, ATV, 2023. május 8.)

A konzervatív véleményformálók világtalálkozóját néhány napja rendezték meg Budapesten. A fejleményeket kivesézték a hírmagyarázók, egy számomra érdekes mozzanat azonban háttérbe szorult. A szervezők elfogadták a The Guardian munkatársának regisztrációját, majd amikor a magyar származású újságíró megérkezett Los Angelesből, közölték vele, hogy mégse mehet a „Bálnába”, a konferencia Duna-parti színhelyére.

Maguk között akartak maradni, ezért szinte kizárólag konzervatív tudósítók jelenlétét viselték el. Figyelmesebbek, óvatosabbak is lehettek volna. Az angolszász sajtó egyik legpatinásabb fórumának van egy jelmondata, melyet a konzervatív értékrendű újságírók is magukénak vallanak. Így hangzik: „A hír szent, a vélemény szabad.” A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy akadnak, akik Joseph Pulitzernek tulajdonítják.

Nem tudok azonban arról, hogy a Makón született szerkesztő találta volna ki. Megkérdeztem Wisinger Istvánt, és a Pulitzer-monográfia szerzője azt mondta, hogy az amerikai újságírás megújítója csakugyan írt ilyesmit, de inkább az akkor már szállóigeként elkönyvelt jelmondat szellemében cselekedett. Pulitzer ugyanis a XIX. század utolsó harmadában élte virágkorát, a szállóige pedig évtizedekkel korábbi.

A The Manchester Guardian-ben jelent meg 1821. május 5-én. Tartalmáról tavalyelőtt, az újság kétszázadik évfordulója alkalmából sokat írtak. Eredetileg így fogalmazták meg: „Comment is free, but facts are sacred.” Közösségi üzenőfalamon vitatkoztunk is róla. Meggyőző volt a műfordító Révbíró Tamás álláspontja: „’A vélemény szabad’ a gondolat szabadságára támaszkodik, a ’comment is free’ a szólás, a sajtó szabadságára. Nem pontosan azonos a kettő, de mégis jobb, mint az ’opinion’ szó.” (Facebook.com, 2021. június 1.)

A comment (kommentár, hírmagyarázat) tehát nem azonos az opinion-nal (a véleménnyel). Ezt azért érdemes megjegyezni, mert az a fránya vélemény hajlamos elszakadni a hírtől. Ráadásul az angol eredetiben a két tagmondat sorrendje más. Szó szerint így hangzana: A kommentár szabad, de a tények szentek. Máskülönben a magyarított változatot boldog-boldogtalan emlegeti. Kormánypárti véleményformálók a magyar sajtó napján, ellenzékiek pedig a megnyomorított sajtó jellemzésére. Az a benyomásom, hogy a hír már csak szentesített, a vélemény azonban talán még szabad, noha az ellenzékiekhez egyre kevesebben férnek hozzá.

S hogy a két jelenség közti összefüggés korántsem csupán elméleti, arra egy gyakorlatias példa. A bécsi Heinrich Pecina évtizedek óta azzal foglalkozik, hogy olcsón vesz cégeket, kipofozza és drágábban adja el őket. 2015 közepén például megvásárolta az MSZP sajtó-alapítványától annak Népszabadság-beli tulajdonrészét. Majd itteni cége, a Mediaworks a Népszabadság és a német Springer-céghez tartozó nyolc vidéki napilap után 2016. szeptember 30-án öt dunántúli napilapot vett a Pannon Lapok Társaságától is. Nyolc nappal vagyunk a Népszabadság megszüntetése előtt.

Az immár csaknem teljesen egységes hálózattá szervezett vidéki napilapok online kiadása még nem a Magyar Távirati Iroda, hanem a Népszabadság Online országos és nemzetközi információit közölte. Bár a „kormányközeli hírgyár” (Vince Mátyás volt MTI-vezérigazgató jellemzése) 2011-ben ingyenessé tette a hírszolgáltatás bizonyos elemeit, a külföldi hírügynökségek alaposan megszűrt anyagaiért, a háttér-magyarázatokért, az egyéb elemzésekért és a kronologikus összeállításokért változatlanul pénzt kért. Az osztrák üzletember igyekezett minél olcsóbban megúszni az ideiglenesen hozzá tartozó szerkesztőségek működtetését. Miért fizetett volna az exkluzív információkért, ha a Népszabadság szakmailag kifogástalan hírszolgáltatását ingyen vehette igénybe?

Így alakult ki az a kétarcúság, hogy a majdani gazdának kedvezve a megyei lapok a kormánypárti sajtóból vették át a „vonalas” véleményeket, az exkluzív híreket pedig a baloldali Népszabadságtól. Nem azt állítom persze, hogy a patinás napilap megszüntetése kizárólag ezzel magyarázható. Egyéb okok is közrejátszottak abban, hogy Pecina úr feláldozta a cég zászlóshajóját. A megyei laphálózatba 2016. október 8. után is a fővárosból érkeztek az országos és nemzetközi hírek, de már kormánypárti hangszerelésben. 

Tíz mondat egy Guardian-szállóigéről

Hitvallásunknak a polgári demokratikus sajtó legjobb hagyományait jelző jelmondatát választottuk: „A hír szent - a vélemény szabad,” (Bossányi Katalin újságíró, Magyar Hírlap, 1990. február 14.)

Egy nem cáfolt hír szerint Egyenlítői-Guineában az államelnök olvassa fel a híreket a tévében. Csakis azokat, amelyeket helyesnek lát a nézők tudomására hozni. (Földi Iván rádiós hírszerkesztő, Új Ludas Matyi, 1990. október 30.)

A hír hovatovább csak a szavakban szent. Úgy lehet vele játszani, mint egy luftballonnal. Legfeljebb kipukkan. (Filep Tibor debreceni újságíró, Hajdú-bihari Napló, 1992. május 5.)

A hír szent, de a hírügynökségnek nem kell feltétlenül szentnek lennie. Elég, ha független. (Büky Dorottya SZDSZ-politikus, Magyar Nemzet, 1996. november 2.)

A hír szent, a vélemény meg elég drága. (Karcagi László újságíró, Vasárnapi Hírek, 2011. január 2.)

A hír szent, a vélemény szabad - ennek szellemében kért minden helyi sajtóorgánumtól kölcsönösen eredményes munkát és együttműködést a következő időszakra Cserna Gábor polgármester. (Szabó Szabolcs ellenzéki képviselő, Dunaújvárosi Hírlap, 2011. március 16.)

Nincs az a hatalom, amelynek a hír szent lenne. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2016. április 28.)

A tény halott, a vélemény szabados. (Szále László újságíró, Élet és Irodalom, 2021. január 8.)

Orbanisztánban annyira szent a hír, hogy a médiaipar betanított munkásai kizárólag a fényességes vallásalapító által szentesített agymenéseket közlik hír helyett. (Szabó Imre újságíró, OKLT, 2021. április 2.)

A kormányról szóló hírek mind pozitívak, az ellenzékről szólók negatívak. (Borsa Miklós, a köztévé volt műsorvezetője, Válaszonline.hu, 2022. március 23.)

Ilyenkor marad a polgári engedetlenség. Ez azt jelenti, hogy tudjuk, mit teszünk, és vállaljuk annak minden szükséges következményét. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, RTL Klub, 2007. február 2.)

A polgári engedetlenség a fennálló jog kötelező erejét tagadja egy magasabb rend érvényére hivatkozva. (Varga Csaba jogászprofesszor, Magyar Nemzet Online, 2007. február 8.)

A polgári engedetlenség közérdekű törvénysértés. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, KettősMérce.blog, 2016. március 23.)

A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2017. június 16.)

A polgári engedetlenség gyakorlatilag valamilyen szabály vagy rendelkezés tudatos megszegése. (Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró, 24.hu, 2021. március 27.)

Bementem a főnökömhöz, és mondtam neki, hogy holnap én is polgári engedetlen leszek. (Simkó Edit budapesti általános iskolai tanár, 24.hu, 2022. február 17.)

Az egyszemélyes polgári engedetlenség nem része a jogrendnek, így nem fogadható el. (Pintér Sándor közoktatásért felelős belügyminiszter, Telex.hu, 2022. május 18.)

A polgári engedetlenség morális okból vállalt jogsértés. (Zeller Judit államjogász, Klubrádió, 2022. szeptember 15.)

A polgári engedetlenség törvényben nem védett lehetőség. (Tóth András szociológus, Népszava, 2022. október 17.)

Kedvem lenne csatlakozni egy tanári karhoz, csak hogy azonnal polgári engedetlenkedésbe kezdjek, és kirúgjanak. (Hadas Bianka debreceni angoltanár, Facebook.com, 2023. május 5.)

A legutóbbi napokban Havas Henrik és Vadai Ágnes orbánozott, Lengyel László gyurcsányozott, Dobrev Klára kampányolt, Vona Gábor vágózott, Lendvai Ildikó pedig könnygázolt.

Vágó István körének önhergelésével ellentétben Magyarországon nincs diktatúra. (Hont András publicista, Facebook.com, április 29.)

Orbánt ilyen szelíden még nem pofozták fel. (Bartus László újságíró Ferenc pápáról, Amerikai Népszava, április 30.)

Sokan haragszanak titokban az ukránokra, hogy miért nem adják már oda, amit el akarnak venni tőlük. (Markó Béla költő, az RMDSZ temesvári kongresszusán, ÚjHét.com, május 1.)

Gyurcsány Ferenc ebben az országban soha nem fog győzni. (Lengyel László publicista, ATV, május 1.)

A DK belegebedt a kampányba. (Dobrev Klára DK-politikus a tavalyi választásról, Index.hu, május 2.)

Ha ma nem sikerült lebontani a kordont, akkor újra neki kell veselkedni, csak legközelebb egy kicsit többen. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, május 3.)

Kapnám a gázspray-t, ha tanítanék. (Darvasi László író, Alinda Podcast, május 3.)

A Karmelitánál az indulatok valahogy túlcsordultak. (Horgas Péter civil aktivista, Magyar Narancs, május 4.)

A tegnapi nem volt más, mint néhány külföldről fizetett hülyegyerek hőbörgése. (Kötter Tamás publicista a Karmelita-kolostor előtti tüntetésről, Facebook.com, május 4.)

A rezsim rohamléptekben radikalizálódik. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, május 4.)

Ha az ellenzéki pártok nem tudtak demokratikusan kormányt buktatni, akkor a donorok most megpróbálják az aktivista újságírást megerősíteni. (Nagy Ervin politológus, a XXI. Század Intézet elemzője, Magyar Hírlap Online, május 4.)

Ha meghallom, hogy Orbán, kikapcsol az agyam. (Havas Henrik újságíró, Klubrádió, május 4.)

Ukrajna egy része ősi magyar föld. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, május 5.)

Voltak persze olyanok, akik nem tudták csendben hagyni, hogy elment valaki, akit nem szerettek. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus a Vágó István halálhírét övező hozzászólásokról, Magyar Hang, május 5.)

Amióta rendőrök vigyázzák a kordont, azóta a kordonbontás hatóság elleni erőszak. (Skrabski Fruzsina újságíró, Facebook.com, május 5.)

Látszik a miniszterelnöki hivatalt védők arckifejezésén, hogy valósággal szenvednek. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, május 5.)

A rendőrök fújnak a fiatalokra. (Szekeres István újságíró, Facebook.com, május 6.)

Gyerekbarát könnygáz. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, május 6.)

Elegünk van a rendeleti kormányzásból, ami rólunk is egy személyben dönt. Ezért bontjuk a kerítést. (Pusztai Patrik, az MSZP ifjúsági tagozatának vezetője, HírKlikk.hu, május 6.)

Oroszországban a brutalitás nem túlkapás, hanem a rendszer része. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Index.hu, május 6.)

Orbán Viktor irányít mindent is. (Vadai Ágnes DK-politikus, Klubrádió, május 6.)

 Ami Ukrajnával történik, hasonlít ahhoz, ami velünk történt 1956-ban. Ki kell állni az agresszió ellen, ez erkölcsi kötelességünk. (Szájer József Fidesz-politikus a Krim-félsziget megszállásáról, Heti Válasz, 2014. november 6.)

Nekünk, magyaroknak van még 200 ezer érvünk, hogy Ukrajnában béke legyen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Televízió, 2015. február 17.)

Ami egészen biztosan megállapítható, hogy Oroszország agressziót követett el Ukrajna ellen. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Hajdú Online, 2022. február 25.)

Putyin rakétái Ukrajnát lövik, de Orbánt is telibe találták. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. március 1.)

A 40 milliós Ukrajna a 140 milliós Oroszországgal háborúzik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Mandiner.hu, 2022. március 31.)

Jelzem, elsősorban a belpesti liberálisok kedvéért, Ukrajnában élnek magyarok is. (Apáti Bence publicista, Origo.hu, 2022. november 5.)

Oroszország megtámadta Ukrajnát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2023. február 18.)

Oroszország megtámadta Ukrajnát. (Simicskó István KDNP-politikus, volt honvédelmi miniszter, Magyar Hírlap Online, 2023. február 24.)

Bevonul fehér lovon Ukrajnába? (Charles Gati amerikai magyar politológus Orbán Viktorról, Jelen.media.hu, 2023. április 18.)

Ukrajna egy része ősi magyar föld. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2023. május 5.)