Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő. Civilben jár a stúdiókba, de pattogósan beszél. Nem is rejti véka alá, hogy a fél életét titkos szolgálatoknál töltötte. A Civil a pályán című ATV-műsorban ő az, aki a többi vendéggel ellentétben hozza a nem civil vonalat. Tegnap este például e mondattal lepett meg: „Az újságírás egy jó demokráciában hatalmi ág.”
Mindig csodálkozom, ha a nyilvánosság fórumain gyakran megforduló közéleti személyiségek nem ismerik a nyilvánosság törvényszerűségeit. Például Tarjányi Péter még azt is eltorzítja, amit az önhitt és képzetlenebb újságírók úgy fogalmaznak meg, hogy a média a negyedik hatalom. Nos, idestova háromszáz éve Montesquieu fejtette ki, miért szükséges szétválasztani a három hatalmi ágat. Azóta is tartjuk magunkat ehhez.
Ugyebár a parlament hozza, a kormányzat pedig alkalmazza a törvényeket. A törvényhozóknak (országgyűlési képviselőknek, szenátoroknak) az a dolguk, hogy ellenőrizzék a végrehajtó hatalmat - a harmadik ággal, az igazságszolgáltatással együtt. Igazán kár, hogy a miniszterek nehezen viselik el a honatyák és a bírák fürkésző tekintetét. A kormányzat hajlamos arra, hogy maga alá gyűrje az ellenőrzésére szakosodott hatalmi ágakat. Ha ez sikerül neki, akkor óhatatlanul előtérbe kerül a média.
Vagyis a nyilvánosság eszközrendszere, melynek munkatársai, az újságírók a háttérbe szorított törvényhozás és igazságszolgáltatás helyett próbálják ellenőrizni a végrehajtó hatalmat. Ez nagy felelősséggel jár, és a helyzet olykor meg is téveszti őket. Ezzel magyarázható, hogy az úgynevezett negyedik hatalmi ág képviselőinek képzelik magukat. Igen ám, de szakmánk, az újságírás azért sem lehet hatalmi ág, mert jó demokráciában a törvényhozás és az igazságszolgáltatás képes ellenőrizni a kormányzatot.
A rossz demokráciában viszont csupán helyettesítjük az ellenőrző funkciójukban átmenetileg korlátozott hatalmi ágakat. Nem használ, ha túlbecsüljük a lehetőségeinket. Ha ugyanis hatalmi pozícióba toljuk fel magunkat, akkor az a fránya ág el-eltörik alattunk.
Tíz mondat az újságírásról
Az újságírásnak az a dolga, hogy a hatalom körmére nézzen. (Nehéz-Posony István médiajogász, Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április 16-17.)
A tényfeltáró újságírás hazánkban nem hatol sem elég mélyre, sem elég magasra. (Bitó László író, Magyar Hírlap, 2003. december 9.)
Az újságírás nemcsak tartalomszolgáltatás, hanem etika is. Valamint ízlés. (Vágvölgyi B. András újságíró, Népszabadság, 2010. július 18.)
Ma a pártos újságírás nem kizárólagos. (Sipos Balázs sajtótörténész, Népszava, 2011. augusztus 13.)
Az újságírás civil kontrollt jelent az aktuális hatalomgyakorlással szemben. (Balavány György publicista, Klubrádió, 2012. szeptember 14.)
Az újságírás itt és most a politika folytatása más eszközökkel. (Szombathy Pál újságíró, Facebook.com, 2017. szeptember 22.)
A hatalmi viszonyoktól teljesen független újságírás napjainkban is csak álom. (Daniss Győző újságíró, Tinta.blog.hu, 2022. január 17.)
A pártos újságírás csúcsra járatása, az azzal járó színvonalesés riasztja a közönséget. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2022. október 7.)
Az újságírás alapvető lényege a valóság közlése. (Kóczián Péter újságíró, Index.hu, 2023. április 15.)
Az újságírás egy jó demokráciában hatalmi ág. (Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő, ATV, 2023. május 13.)
