A gerelyhajítás eredményei azért összemérhetetlenek, mert a legutóbbi évtizedekben többféle gerelyt használtak a versenyzők. Az ellipszis alakú stadionban ugyanis körülbelül százméternyi a biztonságosan felhasználható terület. Márpedig akadtak olyan dobóatléták, akik száz fölé hajítottak. Ha a szervezők nem akarták a felnyársalás veszélyének kitenni a dobással szembeni lelátó népét, változtatniuk kellett a sportszer súlypontján.

Manapság kilencven méter körül kezdődik a nemzetközi élmezőny, amelynek előszobájában tavaly július 26-a óta tartózkodik egy magyar fiú. Herczeg György 84.98-at dobott, és a szakírók megjegyezték a frissiben érettségizett fiatalember nevét. A Magyar Távirati Iroda interjút is készített vele. Elmondta, hogy a párizsi olimpiára időzítik a formáját, de a néhány héttel korábban megrendezendő római Európa-bajnokság is meghatározó lesz az életében. Így fogalmazott: „Augusztusban szeretnék majd egyéni csúcsot dobni.” (MTI, 2024.április 3.)

Azt már nem fűzte hozzá, de tudható róla, hogy a huszadik születésnapján lesz az olimpiai döntő. Ehhez képest az Európa-bajnokságon kerek 65 métert dobott, két centi híján húsz méterrel rövidebbet az egyéni csúcsánál. A múlt hét végén pedig az országos bajnokságon indult, ahol harmadik helyezést ért el 68.16-tal. Ami kétségkívül fejlődés a római teljesítményéhez képest, de még mindig csaknem 17 méterrel maradt el az egyéni csúcsától. Az év legnagyobb nemzetközi versenye előtt aligha állítható tehát, hogy a legtehetségesebb magyar gerelyhajító csúcsformában van.

Ki is maradt az olimpiai csapatból. Egy álom egyelőre nem valósult meg. Edzője, az egyetlen magyar olimpiai bajnok gerelyhajító szakított is vele. A nyilvánosságra hozott álláspontok köszönő szavakba burkolták a feszültséget, amelyre utalt azért a gerelyek tervezésében is világhírű edző. Németh Miklós nehezményezte, hogy a fiatal versenyző anélkül készült álmai olimpiájára, hogy kihagyta volna az első egyetemi évet. Ennél a mondatnál párolgott el belőlem minden irónia. Helyét az együttérzés foglalta el.

Az érettségi hetében két országos bajnokságot nyertem, és fölvételi vizsga nélkül lettem egyetemista. A testnevelési tanszék vezetője megnyugtatott: ha javítok a sporteredményeimen, akkor kettessel (elégségessel) engednek át minden vizsgán. Az első egyetemi héten még telt arra a gyorsasági munkából, hgy százon 10.9-re javítottam a legjobb időmet, igazi távomon, a négyszáz méteren azonban már nem kamatoztattam ezt. Elkapott a gépszíj, pontosabban szólva egy történész professzor, aki fantáziát látott bennem. Választani kellett az élsport és a tanulás között.

A diploma megszerzéséig még versenyeztem ugyan, de már csak a váltóba fértem be. Eredményeimet természetesen nem hasonlítom össze Herczeg Györgyéivel, ám a helyzetünk hasonlítható. A Corvinus Egyetem gazdasági és pénzügyi matematika-elemzés szakán sem lehetett könnyű alkalmazkodni a körülményekhez. Tudomásul vehető persze, hogy az atlétika átmenetileg a tanulmányok mögé szorult.

Rokonszenvem az egyelőre tartalékos gerelyhajítóé, megértem azonban az olimpiai bajnok edzőt is, ha nem bírta cérnával. Két részigazság ütközött a nyilvánosság színpadán, és egy nagyon tehetséges fiatalember sorsából valóságos dráma bontakozott ki előttünk. A szokásos csipkelődés helyett tűnődöm inkább a sorsán. 2028-ban még csak 24 éves lesz, talán közelebb a nemzetközi élmezőnyhöz. Különösen akkor, ha az államvizsgára egyévnyi haladékot kér.

Tíz mondat a gerelyhajításról

Kidobta gerelyét a világból. (T. András Emil újságíró Németh Miklósról, Magyar Ifjúság, 1976. augusztus 6.)

Elhajítottam egyszer úgy tisztességesen a gerelyt, a széljárás azonban hirtelen megfordult, és elkezdte vinni, egyenest az elmerülten diskuráló versenybírók felé. (Németh Miklós olimpiai bajnok, Pajtás, 1979. május 3.)

Az NDK-beli izompacsirta, Uwe Hohn a Barátság versenynek nevezett ellenolimpián majdnem kidobta a gerelyt a berlini stadionból. (Salánki Miklós újságíró, Új Magyarország, 1996. május 29.)

Alig 17 évesen gerellyel 69.50 métert dobtam. (Németh Miklós olimpiai bajnok, Ötkarikás beszélgetések, 2017.)

A Németh Miklós-gerely szereti a szelet. (Tóth Imre újságíró, Családi Kör, 2019. augusztus 8.)

A nézőkre is veszélyes túl nagy dobások miatt időközben megváltoztatták a gerely súlypontját. (Szalay Péter újságíró, Magyar Nemzet, 2023. július 27.)

Amíg tanulás volt, az atlétika kicsit háttérbe szorult. (Németh Miklós edző Herczeg Györgyről Sport TV, 2023. szeptember 11.)

Nagyon remélem, hogy megmarad stabilan ez a teljesítmény. (Molnár Zoltán, a Magyar Edzők Társaságának elnöke Herczeg Györgyről, YouTube.com, 2023. október 3.)

Németh Miklós nem volt kibékülve a ferencvárosi atléta tanulmányainak halasztás nélküli menetével. (Szalay Péter újságíró, Index.hu, 2024. július 4.)

Gyuri nemcsak jó sportoló, hanem a Corvin Egyetemen a legjobbak közé tartozó hallgató is szeretne lenni. (Id. Herczeg György edző a fiáról, Index.hu, 2024. július 4.)

A DK testére akaszkodó piócapártok már semmi egyebet képviselnek, mint politikusaik megélhetését. (Puzsér Róbert publicista a DK-MSZP-Párbeszéd választási szövetségről, Magyar Hang, 2024. március 28.)

A Párbeszéd, az MSZP és a DK létrehozta a legerősebb ellenzéki centrumot. (Hiller István szocialista politikus, Index.hu, 2024. április 14.)

A Demokratikus Koalíció felfalhatja az MSZP-t. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2024. május 1.)

Az ő hajóik süllyedőben vannak, és biztosítani akarják helyüket a DK mentőcsónakjában. (Mellár Tamás független országgyűlési képviselő, Bahir.hu, 2024. május 9.)

Nagypártból lett kispárt. (Gazda Albert újságíró, 444.hu, június 13.)

Gyurcsány pártja lehet Noé bárkája. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2024. június 18.)

A DK pont annyira elképzelhetetlen Gyurcsány nélkül, mint a Fidesz Orbán nélkül. (Cseke Balázs újságíró, Telex.hu, 2024. június 27.)

Az MSZP az önfeláldozást választotta, a DK pedig az önfelmentést. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2024. június 29.)

A DK-piramis alulról elkezdett megszűnni. (Vogronics András publicista, oklt.hu, 2024. július 2.)

A DK a nem fideszes sajtóban vélte megtalálni kevéssé kedvező választási szereplésének egyik okát. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2024. július 3.)

Egyetlen sikere, hogy összehozott magának egy pártot. (Kárpáti Iván műsorvezető, Klubrádió, 2024. május 28.)

Gyurcsány a szervezett ellenzék büntetése. (Tömpe István publicista, Facebook.com, 2024. június 11.)

A pártja nyilván újra bizalmat szavaz neki, és valóban kérdés, működik-e nélküle. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2024. június 15.)

Elképzelhetetlennek tartok egy Gyurcsány nélküli DK-t. (Bardóczi Balázs DK-politikus, ATV, 2024. július 26.)

Gyurcsány ne hátrébb lépjen, hanem előbbre! (Lánczos Vera publicista, Facebook.com, 2024. június 26.)

Hittel politizál. (Rónai Egon műsorvezető, ATV, 2024. július 27.)

A baloldalt vissza kell erősíteni, és ehhez nem kevesebb, hanem több Gyurcsány Ferencre van szükség. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2024. június 28.)

Magyarország ezt az embert elfecsérelte. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, 2024. június 29.)

Gyurcsány vissza fog ülni a bakra. (Baka F. Zoltán újságíró, ATV, 2024. június 29.)

Gyurcsány a magyar politika legnagyobb túlélője. (Nagy Ervin politológus, a XXI. Század Intézet elemzője, Mandiner.hu, 2024. július 3.)

A rendszerváltás óta jelennek meg válogatásaim a nyilvánosság fórumain. A mögöttünk hagyott hét hangulatát, a közéleti személyiségek magán- és közérzetét dokumentálom. Ez az utóbbi fél évtizedben 52-szer 21 mondatot jelent, félévenként tehát öt-hatszázat. Mielőtt közölném az első félévi listát, három torzító tényezőt érdemes megemlíteni.

Az első a válogató ízlése. Kedvelem a szellemes, továbbgondolásra serkentő mondatokat, amelyek egy része azonban nem idézhető. Eltűrik ugyan a nyomdafestéket, ám ironikusak. Kettős jelentésűek, és a visszájuk jelzi a szerző szellemiségét. Június 28-án följegyeztem például az újdonsült XII. kerületi polgármester kijelentését. A Telex munkatársa szóba hozta a kutyás politikus „spanglis” múltját, vajon nem gátolja-e a hatalom gyakorlásában. Kovács Gergely így válaszolt: „Valószínűleg könnyebb drogot árulni, ha nem polgármester az ember.”

Egy kimondatlan vád túlhajtásával szerelte ki a közéleti akna detonátorát. Aki olvasta az interjút, a textusban ismerte a kontextust. Ama olvasó azonban, aki csupán a Lefülelt mondatok című összeállításban szembesült volna a gondolattal, nem ismerhette volna az összefüggést, és akár beismerésnek is vélhette volna az amúgy szellemes mondatot. Ezzel magyarázható, hogy például Váncsa István ironikus gondolatokban bővelkedő publicisztikája gyakorlatilag kimaradt a heti válogatásokból. Holott irályát és életművét a legjobbak között tartom számon.

A másik torzító tényező, hogy a mondatok hazai piacán külön érdemes kezelni azokat a szerkesztőségeket, amelyeknek van saját hírrovatuk, és azokat, amelyeknek nincs. Amelyik redakciónak van, annak többnyire nem marad elég energiája és pénze arra, hogy erős publicisztikai rovatot működtessen. Amelyiknek viszont nincs hírrovata, az nem a saját maga gyártotta híreket értelmezi szellemesen, ütősen - idézhető módon.

A listából látják majd az érdeklődők, hogy élesen elválik egymástól az első és a második kategória. Az elsőben találhatóak ama szerkesztőségek, amelyeknek sikerült egyensúlyba hozni a híreket és a véleményeket. A másodikban azért vegyes a felhozatal, mert például a Magyar Hang féléves mondattermése, a 26 azt jelenti, hogy minden számban találtam idézhető mondatot. Ez jó teljesítmény a hetilapok mezőnyében. Az Index és a Telex mondattermő képessége pedig azt sejteti, hogy miközben a hírrovat jó munkát végez, a szerkesztőségnek nem maradt energiája szellemes, ütős mondatokkal kecsegtetni az olvasókat.

A harmadik torzító tényező a digitális sajtó anyagi gondjairól árulkodik. Vannak olyan portálok, például a hvg.hu vagy a 444.hu, amelyekben több jó mondat jelent meg, mint ahányat idéztem 2024 első felében. A legjobb tollú szerzők írásait ugyanis fizetőssé tette a szerkesztőség, és nincs elég pénzem arra, hogy a mintegy tucatnyi publicistára befizessek. Beérem azzal, hogy van nekik fészbukos üzenőfaluk is.

A tehetségükből telik arra, hogy a bejegyzéseikben felbukkanjon egy-egy idézhető mondat. Ezzel magyarázható, hogy a lefülelt mondatok mezőnyében tarolt a Facebook.

Az első félévi lista:

Facebook.com: 130 mondat

Népszava: 70

ATV: 66

Klubrádió: 61

Magyar Nemzet Online: 31

Index.hu: 28

Magyar Hang: 26

Magyar Rádió és YouTube.com: 21-21

Telex.hu: 20

Magyar Narancs: 19

444.hu és Magyar Hírlap Online: 17-17

hvg.hu, HírKlikk.hu és Mandiner.hu: 13-13

24.hu és Origo.hu: 10-10 mondat

A magyar miniszterelnök 2006-ban interjút adott a Mozgó Világ című folyóiratnak. Elmesélte, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben Pécsett, technika-biológia szakos főiskolai hallgatóként akadt a kezébe egy érdekes olvasmány. Átadom a szót neki: „Valahol rátalálok Engels levelezéséből egy részletre, ahol azt írja valakinek, hogy lennie kell olyan, a párttól nem függő sajtónak, ami fesztelenül mer vitatkozni a párttal, mert ha ezt nem teszi, akkor vége az egésznek.”

Gyurcsány Ferenc emlékezetből idézett, nem is pontatlanul, de azért érdemes kiegészíteni. Engels, a Nagy-Britanniában élő, német származású gyáros levelezett August Bebellel. A német szociáldemokraták vezetője tanácsot kért tőle. Pártja a XIX. század utolsó évtizedében bejutott a nemrégiben egyesült Németország parlamentjébe, a költségvetéséből már telt volna arra, hogy megvásároljon néhány újságot, amelyeket baloldali, de szellemileg független értelmiségiek szerkesztettek és írtak.

Engels igyekszik barátját lebeszélni erről, mondván, hogy ha ez megtörténik, akkor a lojalitásra kötelezett pártsajtó óhatatlanul elszürkül. Szerinte a független orgánumok erejét épp az adja, hogy a szerkesztők és a szerzők szükség esetén nemcsak a másik politikai oldalt bírálják, hanem a saját oldalukon lévő szerveződéseket is. Márpedig az ellenzéki pártnak úgy kell az alapos, elfogulatlan elemzés, mint egy falat kenyér.

Orbán Viktor persze nem Bismarck „vaskancellár”, aki 1871-ben egyesítette Németországot. Mindazonáltal keménykezűségben, hatalomgyakorlásban hasonlítható hozzá. Kétharmados többségű parlamentjében mindössze néhány képviselővel van jelen Gyurcsány Ferenc pártja. Az a benyomásom, hogy a régi Gyurcsány, még szocialista politikusként és miniszterelnökként meg is fogadta volna Engels tanácsát.

Mint a bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hatalma csúcsán nem kedvelte a pártsajtót. Sőt, DK-politikusként és a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként is kifejtette, hogy ha majd visszaszerzi a kormányrudat, Orbánék oldalán is megfosztja az anyagi forrásoktól a pártelkötelezett orgánumokat. Ezért figyelemre méltó, hogy a dékás árnyékkormány vezetője, Dobrev Klára egy újságírói kérdésre ezt válaszolta: „Nincs közünk a Nyugati Fényhez.” (Magyar Narancs, 2024. május 16.) Aki ismeri az említett portál valóságtartalmát, az mosolyog az idézett kijelentésen.  

Gyurcsány Ferenc legutóbbi két megnyilatkozásából kiolvasható, hogy több dicséretet és kevesebb elmarasztalást várt a „magát függetlennek mondó vagy tekintő sajtótól”. Az egyik megnyilvánulás háromnegyed órás videó-monológ, amelyben Gyurcsány magának tett föl vagy tucatnyi kérdést, és megnyugtató módon válaszolt rájuk. A másik egy és negyed óráig tartott, és Rónai Egon ült vele szemben. A tapasztalt újságíró olyan kérdéseket tett föl neki, melyek néha ki is hozták a sodrából.

A pártsajtót elutasító hajdani miniszterelnök és a Demokratikus Koalíció jelenlegi elnöke mintha nem ugyanazt gondolná a nyilvánosság független fórumairól. Vagy mindig is ugyanazt gondolta, de kormányon az ellenkezőjét mondta. Ha az utóbbi feltételezés az igaz, akkor ez nem szép tőle. Mostani álláspontjában mégis találtam megszívlelendő mozzanatokat. A médiapolitika főiskolai és egyetemi előadójaként még cifrábbakat tudnék mondani a mai magyar sajtó ideológiai irányultságairól, ráadásul nem is vagyok híve az úgynevezett gonzó újságírásnak.

Amire Gyurcsány Ferenc fölkapta a fejvizet - Herczeg Márk jegyzetére a 444.hu felületén -, azt modortalannak vélem. Bár kétségkívül a portál belső munkatársát küldi el melegebb éghajlatra, de akkor sem volna szabad olyan következtetést levonni, hogy a digitális újság „A DK politikai ellenfele”, ha a lap alapítója és főszerkesztője jegyezte volna a cikket. Ráadásul Gyurcsány egy otromba írással együtt az egész független sajtót is elmarasztalta. Ez aránytévesztésnek hat. noha elképzelhető, hogy utolsó csepp volt a pohárban.

Mielőtt azonban Gyurcsány Ferenc újraolvasná Engels és Bebel ma is továbbgondolásra serkentő levelezését, érdemes végiggondolnia, miből származik az a tévképzet, amely túláltalánosításra - egyszerűbben szólva előítéletre - ragadtatta. Az újságírók közül sokan azért tartják a nyilvánosságot a negyedik hatalmi ágnak, mert a pillanatnyilag hatalmon lévők lerázták magukról a másik két hatalmi ág (a törvényhozás és az igazságszolgáltatás) fürkésző tekintetét. A nyilvánosság még független fórumai az országgyűlés és az ügyészség meg a bíróság helyett ellenőrzik a hatalom gyakorlását.

A sajtó vérmesebb munkatársai ezt az alkalmi, átmeneti, ideiglenes funkciót stilizálják hatalmi ággá. Eme önhittséggel párosult tévképzetet ügyesen használja ki a másik politikai oldal. A hatalmon lévők azért nem tartják hatalmi ágnak a nyilvánosságot, mert azt hangoztatják, hogy az újságírók nem választott személyek. Következésképpen nem gyakorolhatnak közhatalmat. nincs joguk az állami költségvetéssel kordába szorított ellenzéki pártok helyett politizálni. Legföljebb kérdezhetnek, ha a választott személyek közelébe kerülnek.

A digitalizáció korában a távolságtartást is megoldották a honatyák és honanyák. A fészbukos üzenőfal előnye, hogy maguknak tehetnek föl kérdéseket, és kényük-kedvük szerint válaszolhatnak rájuk. E lehetőséggel szívesen élnek az ellenzéki politikusok is, mint láttuk-hallottuk, Gyurcsány Ferenc is. Epeömlése akkor lesz tünetértékű, ha nem kinyilatkoztat a tőle független sajtóról, hanem beszélget azokkal a fránya újságírókkal.        

Tíz Gyurcsány-mondat a sajtóról

Az isten óvjon meg attól a sajtótól, mely a baloldaliságát úgy értelmezi, hogy igaza van a pártelnöknek és a miniszterelnöknek. (Népszava, 2005. december 20.)

Nem pártsajtó kell. (Facebook.com, 2011. július 16.)

/Az Orbán utáni nyilvánosságról/ Se jobb, se baloldali pártsajtó nem lesz többet. (Magyar Távirati Iroda, 2016. október 26.)

Az nincs rendben, hogy a Magyar Szocialista Párthoz kötődő, ahhoz köthető pártsajtót a Fidesz ilyen-olyan módon finanszírozza. (ATV, 2018. január 27.)

Az utóbbi években a magát függetlennek tekintő sajtó valóságos szándékát takargatva közvetlenül pártpolitizál. (Facebook.com, 2024. június 26.)

A mai magyar sajtó betegebb, mint a többi ellenzéki párt. (Index.hu, 2024. június 26.)

A függetlenség hamis álcája mögé bújva, akár akaratától függetlenül is az ellenzéket rombolja. (Facebook.com, 2024. június 26.) 

A függetlennek mondott sajtó nagy része teljesen nyilvánvalóan DK-ellenes. (Index.hu, 2024. június 26.)

Partizánként működő politikai harcosok vannak sajtómezbe öltözve. (Index.hu, 2024. június 26.)

/A 444.hu-ról/ A vérhányást újságírásnak tekintő lap. (Facebook.com, 2024. június 29.)

Larikatúra: 

Barátom még a középiskolás évekből azt kérdezi, vajon a tegnapi bejegyzésben miért nem neveztem meg „a pódiumra kiültetett neves publicistát”? Arra utalt, hogy a vidéki sajtóról rendezett kecskeméti tanácskozásra a szervezők meghívták Puzsér Róbertet.

Azért nem neveztem meg, mert kétségkívül közönségvonzó jelenléte csak egy mondat erejéig kapcsolódott a konferencia témájához. Úgy oldotta meg a szervezők kívánságát, hogy tömören fogalmazott rólunk, az újságírókról. Egyetlen mondattal intézett el bennünket. Szerinte az a különbség a politikusok és az újságírók között, hogy a politikusok törvényszerűen hazudnak, az újságírók pedig nem törvényszerűen.

Aztán egy órán át azzal próbálta lekötni a figyelmünket, hogy a saját rögeszméiről beszélt. Hol szellemesen, hol unalmasan, de mindig hangosan. Nos, ezt nem akartam tegnap megírni. Annál fontosabbnak tartottam az összejövetelt, mintsem hogy egy zavaró mellékkörülménnyel tereljem el lényegéről a figyelmet. Különben is, a Puzsér-jelenséggel foglalkozott a Bekiáltás.blog szintén jelen lévő szerzője. Kabai Domokos Lajos „a moderátorral szemkontaktust egyáltalán nem tartó” vendégnek vélte.

Nem is ok nélkül, a szemkontaktus hiánya csakugyan feltűnő volt. Puzsért a szervezők képviseletében a KecsUP.hu munkatársa, Hraskó István faggatta. A publicista pedig úgy válaszolt, hogy egyszer sem nézett a tőle mintegy másfél méternyire ülő újságíróra. Egy kisvárosi portál főszerkesztőnője azt súgta a fülembe, és talán komolyan is gondolta, hogy Puzsérnak nyaki idegzsábája lehet, ezért nem fordul a tőle balra lévő moderátor felé. Másra gyanakszom.

Az ATV-nek van egy látható rádióműsora, melyben Puzsér Róbert állandó szereplő. Az adásokat azért nem jellemzem szakmailag, mert mindig továbbkapcsoltam. Miközben ugyanis egyik vagy másik beszélgetőpartnere kifejtette a véleményét, ő maga elé meredt, vagy az asztalra helyezett papírlapokat tanulmányozta. Szemmel láthatólag nem érdekelte, amit a többiek mondanak, vagy ha érdekelte is, úgy tett, mintha nem érdekelné.

Nem hiszem, hogy a kecskeméti teremben, illetve a Spirit FM hullámhosszán érzékelt szemkontaktus-hiány a beszélgetőpartnerek alábecsülése, fitymálása, lekezelése, lekicsinylése volna. A bántás szándéka nélkül, a tehetséges írástudónak kijáró tisztelettel jegyzem meg, hogy inkább egy mentális betegség tünete.

Tíz mondat Puzsér Róbertről

Polgárpukkasztó személyiség, ennek köszönhetően magára tudja vonni a figyelmet. (Sneider Tamás Jobbik-politikus, Index.hu, 2018. október 18.)

Ha Puzsér a XXI. század, akkor a XX. után a XXII.-nek kell következnie. (Simkó János újságíró, Facebook.com, 2018. november 8.)

Hat év alatt senkiből valaki lett. (Zöldi László újságíró, Index.hu, 2018. november 13.)

Puzsérral az a baj, hogy hangos, kellemetlen, az embernek ki kéne mozdulnia saját kis komfortzónájából, állandóan tabukat akar döntögetni, és vitatkozni kéne vele. (Tarnay Kristóf blogger, Fegyvertelen.blog, 2018. november 16.)

Puzsér egyszerre parodizálja a politikát, és politikát akar csinálni. (Horváth Zoltán újságíró, ATV, 2019. április 12.)

A túlfeszített lényeglátók tipikus példája. (Pető Péter újságíró, ATV, 2019. szeptember 17.)

Puzsért egyszerűen hisztérikus szociopátiája teszi alkalmatlanná minden nyilvános, közéleti szerepre. (Radnóti Sándor esztéta, Facebook.com, 2019. szeptember 30.)

Saját magán kívül mindenkit alkalmatlannak tart. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2019. október 10.)

A harsánysággal lehet átütni az ingerküszöböt. (Németh S. Szilárd, a Spirit FM-et működtető egyesület elnöke, Index.hu, 2022. július 6.)

Egyfajta médiahírességgé lett. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2024. június 30.)

Karikatúra: papaigabor.wordpress.com/ 

Ezekben a napokban majd’ mindenki gyurcsányozott, Magyar Péter viszont médiaelitezett, Nagy Ervin bejelentkezett, Molnár Zsolt leváltott, a kutyapárti Kovács Gergely pedig fickózott.

Úgy látszik, az ország szellemileg is megkopott. (Végel László vajdasági író rólunk, Mozgó Világ, 2024/6.)

Szurkoló nincs önmagában, csak falkában van. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, június 24.)

A Hosszabbítsuk meg Bicskéig! logikája nem változtatás, hanem fokozás. (Török Gábor politológus Orbán Viktor stratégiájáról, 24.hu, június 24.)

Indulatos cikkeiből mindössze a hiteles források hiányoznak. (Pilhál György újságíró Bartus Lászlóról, Magyar Nemzet Online, június 24.)

Lendvai Ildikó beállt Magyar Péter baloldal elleni vadászatához hajtónak. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, június 25.)

Nemcsak a korrupt hatalmi elitet kell leváltani, hanem a rendszert kiszolgáló, annak fenntartásában érdekelt médiaelitet is. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, június 25.)

Tánclépésről tánclépésre visszaveszi a hazát. (Pottyondy Edina publicista a bulizó Magyar Péterről, YouTube.com, június 25.)

A látszatdemokrácia látszatpártokat szült. (Ágh Attila politológus, Népszava, június 25.)

Nem könnyű ma Gyurcsánynak lenni Magyarországon. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Index.hu, június 26.)

Hitből politizál. (Rónai Egon műsorvezető Gyurcsány Ferencről, ATV, június 27.)

A DK pont annyira elképzelhetetlen Gyurcsány nélkül, mint a Fidesz Orbán nélkül. (Cseke Balázs újságíró, Telex.hu, június 27.)

Magyar Péter olyan helyzetbe érkezett, amely érett a változásra. (Béndek Péter publicista, Klubrádió, június 27.)

Megtanulunk abban élni, ami van. (Bíró Bence drámaíró, Magyar Narancs, június 27.)

Ilyen lett Magyarország megint, mint a zacskós tej. (Aranyosi Péter humorista, Magyar Hang, június 28.)

A hagyományos politika a végnapjait éli, a technokrata, öltönyös, unalmas fickók nem érdekelnek már senkit. (Kovács Gergely kutyapárti politikus, Telex.hu, június 28.)

A mostani kormánypártokat nem lehet leváltani jobbról. (Molnár Zsolt szocialista politikus, HírKlikk.hu, június 28.)

A baloldalt vissza kell erősíteni, és ehhez nem kevesebb, hanem több Gyurcsány Ferencre van szükség. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, június 28.)

Gyurcsány vissza fog ülni a bakra. (Baka F. Zoltán újságíró, ATV, június 29.)

Az MSZP az önfeláldozást választotta, a DK pedig az önfelmentést. (Németh Péter újságíró, Népszava, június 29.)

A rezsim ellenzékéből átváltottak Magyar Péter ellenzékévé. (Bruck András író a baloldali pártokról, Facebook.com, június 29.)

/”Egy Tisza-kormány kulturális miniszteri posztjára most bejelentkezett?”/ Van rá érkezésem. (Nagy Ervin színész, 444.hu, június 30.)

Miközben a kecskeméti médiatalálkozó vendégét, a pódiumra kiültetett neves publicistát bombázta a kérdéseivel, rajta tűnődtem. A múlt század kilencvenes éveiben ismertem meg a szegedi egyetemen, ahol ő tanult, én pedig tanítottam. A fiam korosztálya, és végzés után a Petőfi Népe nevű kecskeméti napilap szerkesztőségben egészségügyi szakújságíró lett belőle. Aztán történt a malőr.

A 2022-es országgyűlési választásra írt egy jegyzetet. Portréfotóval jelent meg, ami azt sejteti, hogy a főnőkei jónak tartották a cikket. Arra buzdította az olvasókat, hogy állampolgári kötelességük az urnák elé járulni. Később, a fészbukos üzenőfalán leplezte le önmagát e zárójeles megjegyzéssel: „(a mondatok kezdőbetűi egy másik fontos üzenetet is hordoznak)”. Ha ugyanis összeolvastuk a nagy kezdőbetűket, akkor a „SAJTÓSZABADSÁGOT” jött ki belőlük.

A történet ellenőrizhető a világhálón. Ama újságírók kiábrándulását tükrözi, akik egyre rosszabbul érezték magukat a KESMA gondozásába került megyei napilapoknál. Fel is mondtak neki. Néhány hónapig hányódott, majd a KecsUp-nál kötött ki. A „hírös város” alternatív újságjánál számlára dolgozik. Aligha veti föl a pénz, de legalább azt írhatja meg, amit érdekesnek tart, és közérdekűnek lát. Egyébként az ellenzéki portál főszerkesztője szintén a Petőfi Népe redakciójában tanulta ki az újságírás mesterségét.

Ez a jelenség nemcsak a kecskeméti sajtóviszonyokat jellemzi, hanem a többi megyeszékhelyét is. A KESMA-lapok a kormány nótáját fújják, és az érzékeny témák meg a kormánytól független szerveződések mellőzésével, a felkészült újságírók kiebrudálásával óhatatlanul megteremtették az elfogult és központosított újságírás helyi alternatíváját. Tegnap Kecskemétre vagy százan érkeztünk az ország különböző részeiből, hogy megvitassuk a független és nem budapesti újságírás gondjait. 

Az online Petőfi Népe kereső programjába kíváncsiságból beírtam, hogy Magyar Péter. 292 cikk jött ki, nem egészen száz nap termése. A világhálón végigszörföltem mind a 18 megyei napilapot, és ugyanezt a számot kaptam. A karaktergyilkos cikkeket a fővárosból küldték, és az országos jellegű kormánypárti orgánumok ízlését tükrözték. A megyei sajtó munkatársai nem nyilváníthattak véleményt a NER-ből kiábrándult politikusról. Magyar Péter országjárásáról, például a tízezres debreceni és a felényi létszámú kecskeméti nagygyűlésről sem számolhatott be a területileg illetékes megyei újság.

A KecsUp-tanácskozás szüneteiben sok portálszerkesztővel beszélgettem, Arról számoltak be, hogy a megyei napilapok hallgatása miatt az olvasók érdeklődését az ő alternatív újságjuk elégítette ki. Fényképekkel, tudósításokkal, interjúkkal. Néhányan azt is elmondták, hogy e cikkek nyomán megugrott a portál iránti érdeklődés. Ami az összevont önkormányzati és uniós választás után sem lanyhult. S ami legalább ennyire fontos, néhány szerkesztő arról is beszámolt, hogy a helyi meg a környékbeli vállalkozók kezdenek újra hirdetni bennük.

Tegnap délelőtt tizenegytől délután négyig a kormánypárti sajtó „jóvoltából” újra életre kelt alternatív portálok gondjairól szereztem tudomást. Mégis az volt a benyomásom, mintha óvatos derűlátás uralta volna a független vidéki sajtó kecskeméti seregszemléjét.

Tíz mondat a helyi sajtóról

A pártállam sajtóirányítása megakadályozta a városi-községi sajtó kialakulását. (Szekfű András médiakutató, Népszabadság, 1990. május 26.)

A helyi sajtó legfontosabb jellemzője a helyismeret, a helyi érdekűség. (Balázs Géza nyelvész, Valóság, 1997/7.)

A nagy kiegyenlítő a médiaügyben a helyi sajtó lesz. Annál is inkább, mert a helyi ügyek nagyon láthatóak. (Csintalan Sándor szocialista politikus, Dunaújvárosi Hírlap, 1998. január 21.)

A helyi sajtó növekvő szerepe lehetővé teszi, hogy meg lehessen nyilatkozni különböző fontos kérdésekben. (Magyar Bálint SZDSZ-politikus, Napló, 1999. március 31.)

A vidéki sajtó előtt ígéretes perspektíva áll, s szerepe az EU-csatlakozást követően még inkább megnövekszik majd, mivel mindinkább felértékelődnek a helyi információk. (Demján Sándor üzletember, Fejér Megyei Hírlap, 2001. január 27.)

A független helyi lapok többsége a túlélésért küzd. (Müllner Jenő, a MÚOSZ helyi lapok szakosztályának elnöke, Magyar Sajtó, 2003/6.)

A helyi lap dolga, hogy a helyi olvasókat ellássa minden olyan hírrel, amit az országos médiumokból nem kaphatnak meg. (Szajbély Mihály, a szegedi egyetem médiatudomány tanszékének vezetője, Délmagyarország, 2010. május 22.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót. Helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

A helyi sajtó a nyilvánosság mostohagyereke. (Zöldi László újságíró, Médianapló.blog.hu, 2022. október 14.)

Aki érzékelteti ellenérzését a Fidesz-célokat szolgáló KESMA-médiumok egyoldalú szerkesztési gyakorlatával szemben, hamar lapátra kerül. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2024. június 30.)

Nem könnyű ma Gyurcsánynak lenni Magyarországon.

Minden mondathoz hozzátehetném, hogy szerintem.

A mi pártunkban én vagyok a galamb.

Mi azok vagyunk, akiknek látszunk.

Ezen az oldalon mi maradtunk, akik még teljesítőképesek.

Klárának nagyobb lelke van, mint nekem.

Magyar Péter alkalmatlan arra, amire jelentkezett.

/Orbánról/ Ez a csávó elképesztő tehetséggel mérgezte meg az országot.

A politikában mindenkinek egy kicsikét igaza van.

A demokratikus politikában nem elküldünk, hanem hívunk mindenkit.

Médiatanári pályafutásom alatt több száz magyarpéterrel találkoztam. Általában másoddiplomások voltak, akik újságot vagy portált alapítottak, szerették volna befolyásolni a helyi közvéleményt, esetleg irányítani is. Egyetem helyett főiskolára jelentkeztek, mert a stúdium rövidebb ideig tartott.

Közülük sokan újságírók lettek, vagy tucatnyian pedig polgármesterek. Körülbelül ugyanazokkal a tévhitekkel érkeztek a főiskolára, de most már megbízható ismeretekkel, kiforrott médiaszemlélettel nagyot nem tévedhetnek. Ahogy elnézem, Magyar Pétertől nem áll távol a korrigálás. Bár politikusként kínosabb nyilvánosan pontosítani önmagunkat, mint magánemberként felkészülni a nyilvánosság megpróbáltatásaira. Mindez arról jutott az eszembe, hogy a pályakezdő politikus tegnap összefoglalta ismereteit a nyilvánosságról.

Mint majdnem mindent, ezt is a digitális üzenőfalán tette, ott érzi magát biztonságban. Többször is kifejtette, hogy amikor még volt felesége, aki igazságügyi miniszterként szolgálta az Orbán-rendszert, ő szerkesztette Varga Judit fészbukos üzenőfalát. Válás után és a hatalomgyakorlásból kiábrándulva is maradt az online kályhánál. Tudomásul vette, hogy vannak újságírók, akik abból élnek, hogy kérdezgetik a politikusokat, mégis a közösségi médiát tekinti a jövőteremtés leghatékonyabb eszközének.

Tegnapi bejegyzésében utalt Deák Ferencre, aki szerinte egyetlen mondatra korlátozta volna a sajtótörvényt. Van ilyen szállóige, az  eredete azonban homályba vész. Mégis örülök, hogy Magyar Péter szóba hozta. Azt jelenti ugyanis, hogy házi könyvtárában megtalálható Tóth Béla Szájrul szájra című könyve. Az 1901-es kiadásban a kitűnő művelődéstörténész ötoldalnyi elemzést szentelt Deák Ferenc szállóigéinek. Kilenc közül nyolc eredetét tisztázta, az egyetlen tisztázatlant így intézte el: „Deák Ferenc gyakran mondogatta bizalmas körben: Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”

E mondatot Magyar Péter tegnap szó szerint közölte, az idézet megtalálható a bejegyzésem utáni összeállításban. Csakhogy a szakirodalomban megszólalók egyelőre nem foglaltak állást az eredet kérdésében. Zavarja őket, hogy a „haza bölcse” csupán egyszer, 1848 közepén öt hónapig, a Batthyány-kormány igazságügyi minisztereként volt olyan helyzetben, hogy szerepet játszhasson bármiféle sajtótörvény elfogadásában. Nem zárom ki, hogy esetleg interpellálták az országgyűlésben, és e frappáns mondattal zárta volna rövidre a sajtószabadság ügyét. Magyar Péter helyében így fogalmaztam volna: „Deák Ferencnek tulajdonítják azt a mondást, hogy ’Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad’.”

Ama bizonyos kísérlet pedig abban nyilvánult meg, hogy a tiszapárti politikus igyekszik lerázni magáról a buborékban élő médiaelit ellenőrzését. Úgy véli, jobban járna, ha közvetlenül, az újságírók közreműködése nélkül tartana kapcsolatot a politikustársaival. Közvetítők nélkül kevésbé torzulna el a véleménye, ráadásul igazságát sok emberhez juttathatná el. Okfejtésében van logika. A világháló lehetővé teszi, hogy a politikusok elkerüljék a kínos kérdéseket.

A közösségi médiában is vannak persze kérdések, ezeket azonban az üzenőfal gazdája teszi fel önmagának. Ezzel magyarázható, hogy a rádió- vagy tévéstúdióban a fészbukon gyakorló vendég a kérdező műsorvezető jelenlétében is kérdéseket tesz föl önmagának. Ezt a legtöbb műsorvezető elviseli, holott éppen most teszik zárójelbe a szakmáját. Ettől azonban még kérdés a kérdés: vajon a jövőben szükség lesz-é olyan médiumokra, amelyekben újságírók (műsorvezetők) lépnek az interjúlany és a médiafogyasztók közé?

A kényszerhelyzeteket kerülné el Magyar Péter azzal, hogy ellenőrizné az újságírókat, ha már (még) léteznek. Ezt tegnapi bejegyzésében nem is titkolja, bár ezzel nem találta föl a spanyolviaszt. Irodalma van ama ellentmondásnak, hogy a politikusok az újságírókat akarják ellenőrizni, az újságírók pedig a politikusokat. Mi, újságírók húzhatjuk a rövidebbet, elvégre a törvényeket a politikusok hozzák. Például a kétezres évek végén a kormányzó szocialista és az ellenzéki fideszes képviselők közösen készítettek egy törvénytervezet a nyilvánosság kívánatos felügyeletéről.

A jogszabály-tervezetet elsöpörte a közfelháborodás, félő azonban, hogy ez volt az újságírók utolsó sikeres véleményformáló akciója. Azóta visszaszorultak a hagyományos (papír alapú) újságok, és bennük a hagyományos eszközökkel dolgozó újságírók. Az online világban pedig a politikusok a közösségi üzenőfalukon magukat kérdezik. Ebben a helyzetben fejtette ki Magyar Péter többször is, legutóbb tegnap, hogy a média a negyedik hatalmi ág, amelyet azonban senki sem ellenőriz. (Pontos idézet a bejegyzésem utáni összeállításban.)

Ezt sok újságíró vallja - tévesen. Mindkét hivatásrend a hatalmi ágak XVIII. századi elméletéből indul ki. Az első hatalmi ág ugyebár a törvényhozás, a második a végrehajtás (a kormányzás), a harmadik az igazságszolgáltatás. A törvényeket a választott képviselők fogadják el, akik épp úgy ellenőrizni óhajtják a miniszterek tevékenységét, mint az ügyészek és a bírók. Igen ám, csakhogy minden végrehajtó hatalom igyekszik lerázni magáról a másik két hatalmi ág fürkésző tekintetét. S mert ez elég gyakran sikerül is neki, óhatatlanul színre lép a nyilvánosság eszközrendszere, amelyet újságírók működtetnek.

A kormányzatnak alávetett parlament és igazságszolgáltatás helyett próbáljuk ellenőrizni a hatalom gyakorlását. E helyettesítő mozzanatból fakad az újságírói önhittség, hogy mi alkotjuk a negyedik hatalmi ágat. A hatalmi helyzet téveszt meg bennünket. Nem az a dolgunk ugyanis, hogy politikai aktivistaként ítéljük meg a másik oldal politikusait. (Ez okkal idegesíti Magyar Pétert.) El kéne ismernünk, hogy választott politikusok hozzák meg a döntéseket. A mi lehetőségünk arra korlátozódik, hogy azt firtassuk: miért éppen ezt a döntést hozták, és miért éppen így valósítják meg?

Ebből következik az, ami a félhivatalos Fidesz-felfogást jellemzi. Ha az újságírók nem választott személyiségek, akkor a média nem is hatalmi ág. De ha nem hatalmi ág - fűzöm hozzá -, akkor Magyar Péter Montesqieu-n nevelkedett jogász a korrupt, de választott politikusok után a választópolgárokkal miért akarja leváltatni a nem választott médiaelit tagjait?

Itt áll előttünk egy pályakezdő politikus. Homályos eredetű, Deák Ferencnek tulajdonított, nemzeti liberális szellemiségű mondatból indult ki. Megtanulta a hatalmi ágak szétválasztását, az Orbán-kormány tevékenységét fürkésző újságírókat mégis besorolja a negyediknek vélt hatalmi ágba, és ellenőrizni akarja őket. A kérdezésre kárhoztat minket, de csak addig, amíg a világháló és a közösségi média segítségével meg nem szünteti a közreműködésünket.

Elismerem, hogy eme gondolatmenetben vannak figyelemre méltó elképzelések. A pályakezdő politikus nyilvánosságszemlélete mégis kusza, korrigálásra szorul. Aligha ártana, ha Magyar Péter átrágná magát egy-két tankönyvön. Figyelmébe ajánlom például az Általános médiaismeret című kézikönyvet, amelyet szerkesztettem és egy rádiós meg egy tévés kollégával együtt meg is írtunk. Szívesen dedikálunk neki egy tiszteletpéldányt.

Tíz Magyar Péter-mondat a nyilvánosságról

/Dezső Andrásról/ A HVG propagandistája. (Facebook.com, 2024. március 18.)

Furkósbotként működnek ezek a médiumok, a propagandát nyomják akár a jobboldalon, akár a baloldalon. (SzabadPécs.hu, 2024. április 24.)

Rogán és Gyurcsány propagandája kéz a kézben jár. (Facebook.com, 2024. május 13.)

Betiltjuk a propagandát, visszavesszük a közmédiát, ugyanis a hír szent, a vélemény szabad. (KecsUp.hu, 2024. május 22.)

Minden posztot és kommentet én írok. (Telex.hu, 2024. május 30.)

/Az ATV-ről/ Messzire elkerülöm a Fidesz házi televízióját. (Facebook.com, 2024. június 10.)

Igen, a média valóban a negyedik hatalmi ág. Ráadásul egy olyan hatalmi ág, amelyet valójában senki sem ellenőriz. (Facebook.com, 2024. június 25.)

Nemcsak a korrupt hatalmi elitet kell leváltani, hanem a rendszert kiszolgáló, annak fenntartásában érdekelt médiaelitet is. (Facebook.com, 2024. június 25.)

Csak úgy érhetünk el valós eredményeket, ha közvetlenül tudunk egymással kommunikálni, ha nem a média által felépített buborékban próbálunk evickélni, hanem nyíltan kimondjuk a valóságot, és azt minél több emberhez eljuttatjuk. (Facebook.com, 2024. június 25.)

Ahogy Deák Ferenc mondta: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” (Facebook.com, 2024. június 25.)