A legutóbbi napokban Novák Katalin antallozott, Dömötör Csaba gyurcsányozott, Gyurcsány Ferenc sliccelt, Kunhalmi Ágnes orbántalanított, Puzsér Róbert pedig kárpátozott.   

Orbán Viktor, ha kell, mer kicsi lenni. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, december 11.)

Aki Európába igyekszik, az már el is ment. (Purger Tibor vajdasági politológus, Népszava, december 11.)

Oda jutottunk, hogy ma már a DK se bontaná le a határkerítést. (Novák Előd Mi Hazánk-politikus, Parlament Max, december 11.)

Lélekben, érzésben tizenöt millió magyar miniszterelnöke volt. (Novák Katalin köztársasági elnök Antall Józsefről, Facebook.com, december 12.)

Szintén egykék. (Farkasházy Tivadar újságíró a finnekről, 24.hu, december 12.)

Ő a király. (Orbán Viktor miniszterelnök Szoboszlai Dominikról, Mandiner.hu, december 13.)

Szeret egyedül lenni. (Csizmadia Ervin politológus Orbán Viktor brüsszeli szerepléséről, ATV, december 14.)

A magyar kormány kapott egy külföldi szervezettől a választás befolyásolására tízmilliárd eurót. (Hont András publicista az Európai Unióról, Facebook.com, december 14.)

A Szuverenitásvédelmi Hivatal a nyilvánosság elé áll majd, amint veszélyt észlel. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, december 14.)

A ’24-es Európa-parlamenti választás tétje, hogy Donáth Anna vagy Dobrev Klára fogja-e vezetni az ellenzéket. (Soproni Tamás Momentum-politikus, terézvárosi polgármester, Klubrádió, december 14.)

A felvidéki magyarság még mindig nyolc és fél százalék, de az erejét nem meri mutatni. (Haják Szabó Mária újságíró, Magyar Rádió, december 14.)

A határon túli magyar népesség a felére-harmadára csökkent az utóbbi tíz-tizenöt évben. (Szilágyi Ákos esztéta Magyar Narancs, december 14.)

A Kárpát-medencében több száz éve megállt az idő. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, december 15.)

Valahányszor összeülnek tananyagot csökkenteni, bővül a tananyag. (Varga Dóra újságíró, Népszava, december 15.)

A folyosón tébláboló ember. (Ónody-Gomperz Tamás publicista a Brüsszelben tárgyaló Orbán Viktorról, Jelen.media.hu, december 15.)

Nekünk, magyaroknak kell orbántalanítani az Európai Uniót. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Propeller, december 15.)

Minden, ami 1919 előtt modern lett az országban, azt nagyrészt (néha teljesen) a zsidók csinálták. (Karády Viktor szociológus, 444.hu, december 16.)

Megérkeztünk abba a rendszerbe, amiből mintha kiléptünk volna 1989/90-ben. (Rózsa Péter műsorvezető, Klubrádió, december 16.)

Ilyenkor mindig egy kicsit jobbnak érezzük magunkat. (Siklósi Beatrix, a Kossuth Rádió csatornaigazgatója a Jónak lenni jó című jótékonysági műsorról, Magyar Rádió, december 16.)

Gyurcsány Ferenc helyett Dobrev Klára férje a baloldal vezetője. (Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára, Magyar Nemzet Online, december 16.)

Ne felejtsük el felhúzni a slicc cipzárját, ha kilépünk a mosdóból. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök a Brüsszelben időző Orbán Viktorról, Facebook.com, december 17.)

A magyar gazdaság az uniós források nélkül is működik.

Ami jár, az jár.

Tisztességes eljárásra tartunk igényt.

Nem szeretünk úgy táncolni, ahogy mások fütyülnek.

A magyar alkotmány jól megszerkesztett védelmi rendszer.

Nem arról van szó, hogy a kormány alakítja ki a közvélekedést.

Nem a miniszterelnök, nem is a kormány, hanem Magyarország álláspontját képviselem.

Elvitézkedem én itt.

Volt egy komoly érvük: ők huszonhatan vannak, én meg egyedül.

Magyarország éjjel-nappal nem tud vétózni.

(A 23 perces és 12 másodperces interjúban a miniszterelnök hatszor köszörülte a torkát.)

Magyarország egy van, és tízmillió külön világból áll. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Kisalföld, 2002. szeptember 13.)

Mintha az ellenzéki pártok külön sírhelyért küzdenének a közös temetőben. (Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2013. október 23.)

Nem ismerek Európában még egy országot, ahol a nemzeti ünnepeken a pártok külön koszorúznak. (Ráday Mihály műemlék-kutató, 168 Óra, 2014. március 13.)

A baloldaliak együtt sírnak, de külön nevetnek. (Para-Kovács Imre publicista, RTL II., 2015. november 22.)

A közbeszerzést külön írjuk, ha a Fidesz csinálja. (Gréczy Zsolt DK-politikus, ATV, 2016. december 14.)

Nem lehet külön győzni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök,  atv.hu, 2017. szeptember 2.)

Még mindenki külön szenved. (Schilling Árpád rendező, Facebook.com, 2020. szeptember 3.)

Bármennyire összefognak, még mindig külön-külön beszélnek. (Hann Endre szociológus az ellenzéki pártokról, Népszava, 2021. április 17.)

Külön minisztere van a Miniszterelnökségnek és a Miniszterelnöki Kabinetirodának is, csak az oktatásnak és az egészségügynek nincs. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2022. május 19.)

Ha külön indulunk, ripityára vernek bennünket. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2023. november 28.)

Én kálvinistának születtem.

Ökumenikus családban élek.

Négy lányom katolikus, a fiam református.

Gyerekkoromban téeszcsapatban játszottam.

Nekem jólesik, hogy vannak nagy magyarok.

/Szoboszlai Dominikról/ Ő a király.

A stratégiánk lényege, hogy túlélünk mindenkit.

Az én tervem nem az, hogy otthagyjuk Brüsszelt, hanem hogy elfoglaljuk.

A mi ellenfeleink ereje nem itthon van, hanem külföldön.

/A szuverenitásvédelmi törvényről/ A riglit be kell tolni a kiskapukon.

Mi már hazaküldtük a tatárokat, a törököket, az osztrákokat, a németeket, és végül a ruszkikat is. Óvatosan Mr. Pressman! (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Facebook.com, 2023. április 15.)

Orbán Dávidnak tekinti magát Góliáttal szemben. Csakhogy Davidnak Pressmant hívják. (Szűcs R. Gábor nyugalmazott diplomata, Facebook.com, 2023. augusztus 26.)

A férfias vonásokat viselő David Pressman asszony. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, 2023. szeptember 18.)

Diplomatának beöltöztetett provokátor. (Szőcs László újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. október 20.)

Pressman nem nagykövetnek jött ide, hanem helytartónak. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2023. november 15.)

Mi volna, ha egyszer az életben egy amerikai helytartó megismerkedne a gyarmatinak gondolt társadalom történetével, kultúrájával, rezdüléseivel, mielőtt eligazítást tart? (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, Facebook.com, 2023. november 30.)

Pressman nagykövet úr furcsán viselkedik. Mintha Magyarország az Egyesült Államok 51. tagállama lenne, és ő lenne a helytartó. (Menczer Tamás külügyi államtitkár, M1, 2023. december 4.)

Legerősebb szövetségesünk helyi megbízottja. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, 2023. december 6.)

David Pressman, Amerika budapesti nagykövete nyíltan provokál bennünket. (Nagy Feró rocker, Magyar Nemzet Online, 2023. december 7.)

Ideejtőernyőzött karrierpolitikus. (Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, M1, 2023. december 7.)

Ezerkilencszáz-kilencvenhárom december 12-én, vasárnap délután országszerte fészkelődtek a gyerekek. Közeledett a Kacsamesék esedékes része. A szokásos Disney-stílusban csetlett-botlott Dagobert bácsi, jó néhány százezer gyermekszem tapadt a képernyőre. Dagobert éppen hisztizett az asztal tetején, csörömpöltek a tányérok, röpült a kanál meg a villa, a gonosz bálna ugyanis felfalta a vérmes öregúr fagylaltját.

A hiszti mégsem teljesedhetett ki, mert az epizód 2 perc 47. másodpercében elsötétült a képernyő. A színes rajzfilm helyett fekete-fehér monoszkóp jelent meg, és gyászzenét kezdett játszani a Magyar Televízió. Majd egy hófehér hajú úr bejelentette, hogy Antall József miniszterelnök meghalt. Ki is jelentette be? - kérdeztem tegnap az újságíró szeminárium hallgatóitól. Tanácstalanul néztek egymásra. Aztán kiderült, hogy 1993 végén egy-, két-, legföljebb háromévesek lehettek. Csupán egyikük emlékezett olyasmire, hogy mintha megszakadt volna egy rajzfilm.

Kíváncsiságból a világhálón kifaggattam néhány, már végzett tanítványt. Ők is, mint a fiatalabbik lányom, Zsuzsi 1993 őszén kezdték az első osztályt. Már ismerték, de még nem tudták összeolvasni a betűket; már nagynak érezték magukat, de titokban még visszaültek a Kacsamesékhez. Ők már jobban emlékeztek. Elmesélték, hogy sértésnek vették a történteket. A feketébe öltözött bácsit pedig - mint utólag kiderült számukra, Boross Péter belügyminisztert, Antall József későbbi utódját a miniszterelnöki székben - másnap, az iskolában bosszúból el is nevezték Hóbagolynak. Ezt a csúfnevet egy másik tévésorozatból kölcsönözték.

Meghányták-vetették a fejleményeket, és arra a következtetésre jutottak, hogy a felnőttek olyasmit jeleztek a maguk sajátos módján, ami nem tetszett nekik. Azt hiszem, ez volt az első közös élményük a hivatalos Magyarországról. Hatására jellemző, hogy itt, a Facebook-on létrehoztak egy közös oldalt, amelyet én is fölkereshetek. A sajnálatos haláleseménynek azonban van szakmai tanulsága is.

Vajon a vezetőjét elvesztett Antall-kormány sóval hintette volna be a közszolgálati Magyar Televízió helyét, ha a műsorszerkesztők még ráhagynak tíz percet Dagobert bácsira, és csupán a rajzfilm befejezése után indítják el a gyászindulót?

Tíz mondat Antall Józsefről

Ma még erős a látszat: a könyöklő Antall-portré, a kioktató stílus és a mikiegerezés. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 1993. december 13.)

Tudjuk, milyen nehéz volt vele, de nem tudjuk, milyen nehéz lesz nélküle. (Bánki András újságíró, Magyar Hírlap, 1993. december 14.)

Az utolsó úriember volt a magyar politikában. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1993. december 18.)

Antall József nagy ember volt, az árnyéka is nagy. (Surján László KDNP- politikus, 168 Óra, 1994. június 28.)

A magyar átmenet vezéralakja, nemes vad, akit ádázul ejtett el az idő. (Gyurkovics Tibor költő és osztálytárs, Heti Nemzeti Újság, 1994. szeptember 9.)

Nem volt „korszerű” politikus, aki megejti a sokaságot a beszédeivel, aki vonzó közhelyekkel akar minden áron népszerűséget. (Boross Péter volt miniszterelnök, Észak-Magyarország, 1998. december 12.)

Sok vitám volt vele, de jól képviselte a jobboldal érdekeit. (Horn Gyula volt miniszterelnök, Kisalföld, 1999. október 1.)

Egyszerre tudott magyar és európai lenni. (Martonyi János volt külügyminiszter, Dunaújvárosi Hírlap, 2004. április 5.)

Antall egy kicsit avítt volt, régies, de finom ember volt. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2016. december 28.)

Lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke volt. (Novák Katalin köztársasági elnök, Facebook.com, 2023. december 12.) 

Ha portrét kellene vázolni a Népszava főszerkesztőjéről, érdekes kettősséget hangsúlyoznék. Felelősség terheli azért, hogy a balliberális kormány országlása idején nem dolgozta-dolgoztatta ki, vajon a lapja mit csináljon, ha a választási vetésforgó szeszélye a hatalmon lévő pártokat ellenzékbe kényszeríti. Miként kéne tehát felkészíteni a veszteséges újságot arra, hogy ellenséges környezetben is életben maradjon? 2010 után vezekelt a veterán újságíró: a patinás újságot ügyesen sikerült életben tartania.

A hírek szerint a tulajdonosok szolíd nyereségre számíthatnak. Igaz, hogy a bevétel jelentős részét állami/kormányzati hirdetések teszik ki. Ami számos nyugtalanító kérdést vet föl, ez azonban Németh Péter érdemein mit sem változtat. Azért nem írok százalékot, mert az idei zárszámadás adatait még nem ismerem. A Népszava főszerkesztője bátrabban nyúl a százalékokhoz. Mai cikkében a társadalom áthangolásáról tűnődik. Egy friss közvélemény-kutatási adat alapján azt fejtegeti, hogy a kormányzati propagandának sikerült a társadalom felét Ukrajna és az Európai Unió ellen hangolni.

Ezt írja erről: „A nyilvánosság kilencven százalékában az jön vele szemben, hogy - például - a tanárok bérét azért nem tudják rendezni, mert az EU nem küldi a pénzt.” Az áthangolás értelmezésem szerint azt is jelenti, hogy a Népszavában épp úgy megjelent az úgynevezett szankciós bomba, mint a kormánypárti médiumokban és az országszerte kihelyezett óriásplakátokon is. De ez mellékszál, a nyereségesség ára és eredménye. Annál inkább foglalkoztat, vajon mi rajzolódik ki Németh Péter százalékaiból..

Például az olvasható egyik cikkében, amely négy nappal a Népszabadság megszüntetése előtt látott napvilágot, amikor tehát az ellenzéki nyilvánosság zászlóshajója még a Népszabadság volt, hogy 95 százaléknyira becsülte a hatalmon lévők befolyását a nyilvánosságban. A média kifejezést használta ugyan, de a szakirodalomból tudható, hogy a média a nyilvánosság eszközrendszere. Aztán elvérzett a Népszabadság, és fél évvel később Németh Péter szerint a kormányzat már csak „90-95 százaléknyi” túlsúlyra tett szert.

A következő cikkében „a média "több mint 90 százalékával” indokolta a kormányzati túlsúlyt. Így jutott el újabb cikkében az immár csak „90 százalékig”. Az ezt követő cikkben „nagyjából 90 százalékot” írt. De ahelyett, hogy megnyugodott volna, újabb megnyilvánulása szerint Orbán Viktor „szinte 100 százalékig” kezében tartotta a médiát. Megint jött egy „90 százalék”, aztán egy „majd’ 100 százalékos” kormányzati térfoglalás, és Orbánék „ismét elérték a 90 százalékot”.

A százalékokhoz ragaszkodó, ám a számokat szeszélyesen cserélgető újságíró megnyugodott, és idén már maradt is ennél. Legföljebb az a különbség, hogy mai cikkében már nem számmal, hanem betűvel írja a publicisztikájában végül is kikristályosodott százalékot. Ha a Népszava főszerkesztője a Népszabadság megszüntetése előtti 95 százaléktól nyolc év alatt eljutott a 90, illetve a kilencven százalékig, akkor ebből kétféle következtetés vonható le.

Az egyik az, hogy az immár csak egyetlen ellenzéki napilap a szankciós bombával és a kormányzati propagandaközpont többi hirdetésével maga is részt vett a magyar társadalom áthangolásában. Bár a főszerkesztői értékelések arra is utalhatnak, hogy a kormányzati térfoglalás a nyilvánosságban örvendetesen visszaesett.

Százalékos mondatok Németh Pétertől

/Orbán Viktorról/ Övé immár a média 95 százaléka. (Népszava, 2016. október 4.)

A kormánysajtó, vagyis a nyilvánosság 90-95 százaléka erőszakba torkolló demonstrációkról számol be. (Népszava, 2017. április 12.)

A kormány „szétterítette” eddig talán legocsmányabb „kreatív” üzenetét, a Soros György elleni kampányt, és helyezte el ennek kiegészítő szövegét a saját rádióiban, televízióiban, internetes felületein, vagyis a média több mint 90 százalékában. (Népszava, 2017. július 15.)

A magyar sajtót, amelynek 90 százalékát immár a kormány uralja, a félelem lengi körbe. (Népszava, 2018. november 17.)

A média eme része nagyjából 90 százalékot tesz ki (Népszava, 2019. január 12.)

/Orbán Viktorról/ Attól, hogy valakinek szinte 100 százalékosan a kezében van a média, még meg lehet bukni. (HírKlikk.hu, 2019. december 27.)

A térfél 90 százalékát uralja a hatalom. (HírKlikk.hu, 2020. január 14.)

/A kormányzati propagandagépezetről/ Azzal foglalkozik, amit rá akar és rá is tud erőltetni erre az országra, a média majd’ 100 százalékos elfoglalásán keresztül a folyamatos agymosással. (Népszava, 2021. augusztus 7.)

90 százalékban arról értesülnek az emberek, amiről a Fidesz akarja. (ATV, 2022. március 25.)

Orbán Balázs szerint most tartanak 50 százalék körül: mi lesz itt még, ha elérik a 90 százalékot. Ja bocs, már most ott tartanak. (Népszava, 2023. január 28.)

Elképesztő energiákat mozgósít a kormánypári sajtó - a média 90 százaléka. (Népszava, 2023. február 18.)

A hazai kormánypárti sajtó - ismét: a média 90 százaléka. (Népszava, 2023. február 18.)

/A társadalom „közel feléről”/ A nyilvánosság kilencven százalékában az jön vele szembe, hogy - például - a tanárok bérét azért nem tudják rendezni, mert az EU nem küldi a pénzt. (Népszava, 2023. december 12.)

 A Momentum azért jött létre, hogy ne kelljen azokra szavazni, akik miatt itt tartunk. (Pottyondy Edina, hvg.hu, 2017. július 18.)

 Ez a két párt nagyon kemény terepmunkát végzett. (Donáth Anna a Momentumról és a DK-ról, ATV, 2019. május 29.)

A fiataloknak ma a Momentum a trendi. (Déri Tibor, 168 Óra, 2019. november 7.)

Egy pincében ülésező baráti társaságból az ellenzék meghatározó erejévé váltunk. (Cseh Katalin, Magyar Narancs, 2019. december 5.)

Az lesz a feladatunk, hogy nyugdíjba küldjük a múltat. (Fekete-Győr András, Magyar Narancs, 2020. január 9.)

Azzal, hogy arról beszélünk, kell-e Gyurcsánnyal közösködni, a Fidesz szekerét toljuk. (Buzinkay György, hvg.hu, 2020. február 12.)

A Le kell menni vidékre! helyett jelen kéne lenni a helyi közösségekben. (Berg Dániel, ATV, 2022. május 19.)

A Momentum tudja azt, amit a DK, csak ballasztok nélkül. (Szarvas Koppány Bendegúz, 444.hu, 2023. február 5.)

Igazat mondott arról, hogy hazudott. (Donáth Anna Gyurcsány őszödi beszédéről, SzabadEurópa.hu, 2023. november 27.)

Ha nem vagyok képes a központi irányvonalat képviselni, akkor szerencsésebb, ha kilépek. (Nyirati Klára bajai polgármester, Index.hu, 2023. december 1.)

Zajlik a Nyirati-saga. A bajai polgármester története úgy foglalható össze, hogy a Momentum-párt kampányarca, Donáth Anna írt egy cikket, amelyben kikelt a Demokratikus Koalíció ellen. Ezt vette zokon a Momentum immár csak volt tagja és egyetlen vidéki polgármestere. Egy nyilvános összejövetelen hülyeségnek nevezte a fővárosi politikusnő gyurcsányozását. Azt is kifejtette, hogy közös pártjuk országgyűlési képviselőcsoportja frakcióülést akart tartani a városában, ő azonban elhárította őket. A Momentum fegyelmit indított ellene, ő azonban ezt megelőzve kilépett a pártból.

Azóta több interjú készült vele, az egyik a Telex.hu december 9-i számában jelent meg. Az újságíró azt a címet adta neki, hogy „Nyirati Klára: Nem én léptem ki a Momentumból, hanem a pártom lépett ki belőlem”. Cseke Balázsnak valószínűleg derengett valami egy szállóigéről, amelyre azok szoktak hivatkozni, akik kiábrándultak a pártjukból. Leginkább azért, mert a vezetőség változtatott a stratégián. A bajai polgármester ellentmondásba keveredett önmagával. Ha korábban már bejelentette, hogy kilépett a Momentumból, akkor utólag nem indokolhat azzal, hogy a pártja lépett ki belőle.

Az újságírók persze hajlamosak összevonni az interjúalany töredékes mondatait, hogy olvasóvonzó címet fabrikálhassanak belőlük. Csakhogy Nyirati Klára más összefüggésben maga is felidézte a címben olvasható mondatot. Imigyen: „Nem én léptem ki a Fideszből ’93.ban, hanem a Fidesz lépett ki belőlem, mert én megmaradtam ugyanolyan gondolkodású embernek, csak a Fidesz változott meg. Most is ugyanez történt. Én egy összefogás égisze alatt lettem polgármester a Momentum támogatásával, Én ezt az irányvonalat tartom, csak a pártom lépett ki belőlem azzal, hogy már nem az összefogást képviselik.”

A két momentumos politikusnő közül melyiknek van igaza? Részigazságok szembesültek a nyilvánosság színpadán, és nekünk kell döntenünk róluk. Donáth Anna az ideje egyik részét Brüsszelben, az Európai Parlamentben, másik részét pedig a csecsemője mellett tölti. Nem maradt elég ideje a vidéki valóság megismerésére. Az ellenzéki polgármesterek csak akkor állhatják a kormánypárti pergőtűzt, ha összetartják a városházi többségüket, amelynek a DK is szerves része. A vita értelmezésében nem is mennék tovább. Érdekel viszont, hogy az a bizonyos szállóige honnan ered.

Túl messzire nem érdemes visszanyúlni, hisz’a pártok a XVII.-XVIII. század fordulóján alakultak ki Angliában. A kormányrúdért harcoltak a toryk (konzevatívok) és a whigek (liberálisok). Az utóbbiak közül egy Harley nevű a parlament legjobb szónokának számított. Kint, a londoni utcán azonban senki sem ismerte, ezért fölfogadott egy újságírót. Defoe lapban adta közre a liberális politikus gondolatait. Igen ám, de Harley egy miniszteri bársonyszékért átigazolt a konzervatívokhoz. Daniel Defoe nem tartott vele. Félrevonult, és regényt írt Robinson Crusoe címmel.

Vagyis nem ő lépett ki a pártjából, hanem a gazdája lépett ki belőle. Nem lepődnék meg, ha az angolszász vonal alaposabb ismerői közül valaki kapcsolatot találna a kiábrándult újságíróból lett író és Ronald Reagan között. Az amerikai elnök még színész korában, szakszervezeti vezetőként közel került a Demokrata Párthoz, majd kiábrándult belőle. Tőle olvastam olyasmit, hogy nem ő lépett ki, hanem a demokraták léptek ki belőle. Mindazonáltal akár volt a szállóigének angolszász előzménye, akár nem, említése a magyar sajtóban a XX. század elejéről való.

Kossuth Lajos fia, Ferenc hazatért az itáliai száműzetésből, megalapította a Függetlenségi és 48-as Pártot. Néhány év múlva azonban eltért az apja irányvonalától, ezt unta meg egy hajdani 48-as honvéd. Az akkor már 93 éves Szappanos István kecskeméti gazdálkodó így beszélt: „Nem én léptem ki a pártból, hanem a párt lett hűtlen az elveihez." (Vásárhelyi Reggeli Újság, 1909. június 15.) Mégse vélem úgy, hogy ő lett volna a szállóige hazai ősforrása. Ahhoz nem volt elég neves közéleti személyiség, ráadásul kijelentése egy vidéki újságban látott napvilágot. Ahhoz, hogy szájról szájra terjedhessen, hiányzott körülbelül háromszáz pesti kávéház..

Inkább Garami Ernő szociáldemokrata politikusban tisztelhetjük az ősforrást. 1919 márciusában nem értett egyet a szocdemek és a kommunisták egyesülésével, és emigrált Bécsbe. Vagy ekkor mondta, vagy évekkel később, amikor a döntéséről kérdezték: „Nem én léptem ki, hanem a párt hagyott ott engem.”  Nagy hírre vergődött szállóigéjét azért nem tüntetem föl a bejegyzés utáni idézetgyűjteményben, mert a lelőhelyét még nem sikerült kinyomozni.

Ami a többi idézettet illeti, feltűnő, hogy a rendszerváltás idején szaporodott meg azok száma, akik szóba hozták a Garami Ernőig visszavezethető mondatot. Vagy elégedetlenek voltak a pártjuk menet közben megváltoztatott irányvonalával, vagy a pálfordulásukat akarták feledtetni. Nyirati Klárát nem sorolom a pálfordulók közé.      

Tíz mondat a kilépésről

Nem én léptem ki, az SZDSZ „lépett ki belőlem”. (Szalai Pál liberális politikus, Élet és Irodalom, 1989. szeptember 29.)

Az MSZMP-ből kilépett az MSZP. (Fodor Gábor Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 1989. október 28.)

Nem én léptem ki a pártból, ahogy mostanában divatos mondani: a párt lépett ki belőlem, és én nem léptem utána. (Baranyi Ferenc költő az MSZMP-ről és az MSZP-ről, Ring, 1990. január 17.)

Amikor a kisgazdák meghívtak előadást tartani, azzal kezdtem: én az MSZMP tagja voltam. Nem én léptem ki, az lépett ki belőlem. (Giricz Pál, a Szarvasi Állami Tangazdaság kerületi igazgatója, Békés Megyei Hírlap, 1991. július 27-28.)

Nem én léptem ki az MDF-ből, az MDF lépett ki belőlem. (Varga Zoltán orosházi könyvtárigazgató, Dél-Kelet, 1993. július 29.)

Nem én léptem ki a pártból, hanem a párt lépett ki belőlünk. (Bogdán Emil MIÉP-politikus az MDF-ről, Fejér Megyei Hírlap, 1993. október 9.)

Nem én léptem ki az MSZP-ből, a párt ment ki alólam. (Szűrös Mátyás, az Új Baloldal miniszterelnök-jelöltje, Tiszaújvárosi Krónika, 2002. március 28.)

Nem én változtam meg, hanem az MDF. Nem én léptem ki, hanem az MDF lépett ki belőlem. (Hende Csaba Fidesz-politikus, honvédelmi miniszter, Magyar Szó, 2011. augusztus 19.)

Az LMP-t tulajdonképpen nem én hagytam ott, hanem a párt hagyott ott engem. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Magyar Hang, 2018. június 29.)

A pártom lépett ki belőlem. (Nyirati Klára bajai polgármester, Telex.hu, 2023. december 9.)