Úgy emlékszem, Fejér Miklós bácsitól származik az ötlet, hogy „a Svábról kellene elnevezni a Stadiont”. (Szöllősi György újságíró, Facebook.com, 2019. november 4.)

A Puskás Aréna még üresen is tele van energiával. (Dzsudzsák Balázs válogatott labdarúgó, PestiSrácok.hu, 2019. november 11.)

Az új stadionból nekem nem a parkoló fog hiányozni, hanem a foci. (Fekete Gy. Attila újságíró, Facebook.com, 2019. november 13.)

Abban a régiben Puskás Ferenc is játszott, itt pedig csak a neve idézi a valódi focit. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Facebook.com, 2019. november 15.)

Tizenegy nézővel több volt, mint ahányan jegyet vettek. (Hajdú B. István sportriporter, M4, 2019. november 15.)

A Puskás Aréna húsz méterrel magasabb elődjénél. (Korom Milán újságíró, Népszava, 2019. november 16.)

Minden elismerésem Skardelli Györgyé, aki csodálatosan ötvözte a hagyományokat a modern építészeti megoldásokkal. (Nyilasi Tibor volt válogatott labdarúgó, Magyar Nemzet Online, 2019. november 16.)

Nézni azért volt mit, csak nem feltétlenül a pályán. (Hont András újságíró, hvg.hu, 2019. november 16.)

Nem lettek jobb játékosok attól, hogy végre átadták a szentélyt, a templomot - a Puskás Arénát. (Malonyai Péter újságíró, Nemzeti Sport, 2019. november 16.)

Az Aréna valahol mégiscsak Orbán Viktor katedrálisa. (Miklósi Gábor újságíró, Index.hu, 2019. november 16.)

Az új polgármesterek miért szorítkoznak a Facebookra? című bejegyzésem öt napja látott napvilágot. Azóta kétezren olvasták, ami átlagos érdeklődésre vall. Az egyik hozzászóló azt firtatta, vajon miért írtam meg, ezt ugyanis nem olvasta ki belőle. Az efféle rovat nemcsak kiforrott álláspontok közlésére alkalmas. Szívesebben tűnődöm benne, mint kinyilatkoztatok, számítva az értelmesebb olvasók kiegészítéseire, pontosításaira.

Azt sikerült tisztázniuk egymás között, hogy tekinthető-e privát felületnek az említett közösségi oldal. Meggyőzőnek hat ama közelítésmód, miszerint a Facebook nem privát, hanem olyan médiafelület, amelyen lehet privát oldalt is működtetni. Ezt ismerte föl a 3200 polgármester közül legalább két és félezer, az újdonsült elöljárók közül pedig mindenki. Öt napja kiválasztottam egy tíznapos időszakaszt, és kiderült, hogy az egyik újdonsült polgármester 34 fényképet közölt magáról. Ebből talán levonható a következtetés, hogy aligha lesz visszafogottabb az önkormányzati sajtóban. Ezzel magyarázható, hogy ha az elöljárók fölteszik a közösségi magánoldalukra, amit a maguk nézőpontjából fontosnak tartanak, akkor fölösleges közpénzt kiadni az úgynevezett önkormányzati sajtóra.

Amelyet jelenlegi állapotában inkább helyhatósági közlönynek neveznék. Annyi a funkciója, hogy kéthetenként megjelenik, és közreadja mindazt, amit a városházi többség jóváhagy. Ezért kár közpénzt fizetni. A mértékéről egyelőre csupán annyit tudunk, hogy egy hatvanezres város évi 90 millió forintot költött rá. Értem persze, hogy az ingyenes újságot annyi példányban nyomtatják ki, ahány család él a településen, mégis sokallom a polgármester fényezésére szánt közpénzt. Olcsóbban jönnénk ki, ha az újdonsült elöljáró kiélné magát a Facebookon, és havonta egyszer megjelentetné a helyhatósági közlönyt, amelyben a városházi sajtóreferens összegereblyézné a megörökítésre való információkat.

A felszabadulót közpénz egy részét pedig a polgármester közületi hirdetésre utalná át a város piacról élő magánújságjának, magánrádiójának vagy magántévéjének. E médiumok nemcsak információkat közölnének, hanem az önkormányzati képviselők - köztük az ellenzékbe szorultak - véleményét is. A sokoldalú tájékoztatás elvét az összes újdonsült polgármester hangoztatja, de csak az gondolja komolyan, aki hajlamos eltűnődni arról, vajon a fészbukos üzenőfal árnyékában miként képzelhető el a helybéli nyilvánosság eddiginél tagoltabb szerkezete.         

Visszaalakult duálissá az erőtér. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, ATV, 2019. október 14.) 

A hazaszeretet értékrendje szenvedett vereséget. (Huth Gergely újságíró, PestiSrácok.hu, 2019. október 14.)

Lett egy ellenzék. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, 2019. október 15.)

Az önkormányzati választást megnyertük, de érzékeny veszteségeket szenvedtünk Budapesten és néhány nagyvárosban is. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. október 16.)

A hamis biztonságérzetnek, hogy itt csak mi nyerhetünk, vége van. (Balog Zoltán KDNP-politikus, volt emberi erőforrás miniszter, ATV, 2019. október 18.)

A Fidesz megnyerte ezt az önkormányzati választás, de súlyos veszteségek árán. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Rádió, 2019. október 20.)

Újra van ellenzék. (Szánthó Miklós, a KESMA-kuratórium elnöke, Origo.hu, 2019. október 25.)

A törmelékek sikeresen összeálltak. (Lánczi Tamás politológus, Hír TV, 2019. október 28.)

Az eddig totálisan széttagolt és önmagával veszekedő ellenzék összefogott, és bizonyos eredményeket ért el. (Fricz Tamás politológus, Magyar Nemzet, 2019. november 2.)

Az nem árt, hogy a Fidesz kapott egy kis ficskát. (Fábry Sándor humorista, Fix TV, 2019. november 5.)

A hódmezővásárhelyi polgármester tegnap kifejtette a Klubrádióban, hogy a Vásárhelyi Valóság című újságot újjászervezték. Majd hozzáfűzte: „A felelős kiadó természetesen én vagyok.” Az önkormányzati sajtóról nem először beszélt. Február 2-án például előadást tartott Budapesten a helyi nyilvánosság megújulási lehetőségeiről. Majd összecsomagolta a holmiját, és elhúzta a csíkot. Pedig érdemes lett volna maradnia.

Amit a 2011-es önkormányzati törvény megfogalmaz az önkormányzati képviselőknél, azt nem bontja ki a polgármestereknél, csupán kimondja, hogy náluk is alkalmazni kell a képviselőkre vonatkozó szabályokat. Egyik sem lehet „médiatartalom-szolgáltató természetes személy, jogi személy, gazdasági társaság legfőbb szervének, ügyvezetésének tagja, személyes közreműködője, képviselet ellátására jogosultja”. Ha mégis, akkor köteles 30 napon belül megszüntetni az összeférhetetlenséget. Amennyiben ezt nem teszi meg, a jogerős bírósági ítélet napján megszűnik az önkormányzati tisztsége. A helyi nyilvánosságról ezernél több szemináriumi dolgozatot írattam kommunikáció szakos főiskolásokkal és egyetemistákkal - 130 településen állapították meg a polgármester összeférhetetlenségét. Három esetet ismerek, amikor baj lett belőle.

A túrkevei polgármester az önkormányzati tévét működtető kft ügyvezetője is volt, ezért függesztették föl, majd - miután lemondott az ügyvezetőségről - az időközi választáson ismét polgármesterré választották. Csobánkán a polgármester megalapította a Pilis gyöngyszeme című önkormányzati újságot, amelynek felelős kiadója is lett. A Pest megyei kormányhivatal megállapította az összeférhetetlenséget, ám a leleményes polgármester egy héttel korábban megszüntette az újságot. Apátfalván a polgármester főszerkesztette az önkormányzati újságot, a Csongrád megyei kormányhivatal azonban nem állapította meg az összeférhetetlenséget. Megszüntette viszont egy makói politikus képviselőségét a megyei önkormányzati testületben, mert lakóhelyén elvállalta az önkormányzati újság főszerkesztését. Igaz, a makói képviselő jobbikos volt, az apátfalvi polgármester pedig fideszes.

Ha Márki-Zay Péter 2019. február 2-án nem húzza el a csíkot a Hogyan építsük újjá a vidéki nyilvánosságot? című tanácskozásról, akkor az egyik hozzászóló talán bogarat ültetett volna a fülébe. Ha maradt volna még fél órát, talán megóvja magát a tegnap délutáni kijelentéstől, amely könnyen a vesztét okozhatja.        

Sajtószakmai ügyekben a legmegbízhatóbb tájékozódási pont a Média1.hu nevű portál. A kiadó-főszerkesztő Szalay Dániel szorgalmasan gyűjti össze a változásokat. Ezúttal a legnagyobb példányszámú közéleti napilap, a győri Kisalföld főszerkesztőjét leváltották. Talán nem teljesen függetlenül a Borkai-ügy kezelésétől. A 42 ezres példányszámú újság úgy tett, mintha a győri polgármester körüli botrány nem is létezne. Már mindenki az adriai szexvideóról és a mögötte rejlő gazdasági ügyekről beszélt, amikor a patinás újság még hallgatott, mint hal a szatyorban. A hal természetes közege a víz, a sajtóé pedig a tájékoztatás, és egyik sem szeret tátogni. 

Miközben az informatív cikk szerzője a váltás körülményeit ecsetelte, kitért a Kisalföldet kiadó Lapcom fejlődéstörténetére is. Azt írta tegnap, hogy Andy Vajna „milliárdokért” vásárolta meg, „majd tavaly ősszel neki is eszébe jutott, hogy a többiekkel egyszerre odaajándékozza az Orbán Viktor miniszterelnökhöz rendkívül közelinek mondott Liszkay Gábor médiavezető balatoni kertjében létrehozott KESMÁ-nak”. A többiek ama magánszemélyeket jelentik, akik a miniszterelnök megbízásából a külföldi tulajdonosoktól megvásárolták a megyei napilapokat. Andy Vajna például az angoloktól vette át a Lapcomot. Lehet, hogy a többiek hazafiúi buzgalomból cselekedtek, ő viszont üzletemberként viselkedett.

Egyébként ezt feltételezem a többiekről is, ők azonban nem vallották be a nyilvánosság fórumain. Az Amerikából hazatelepült filmproducer azonban cáfolta az „odaajándékozást”. Néhány héttel az idén januárban bekövetkezett halála előtt így fogalmazott: „Én a Mediaworks-től kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Index.hu, 2018. december 10.) Annak idején sokan és sokat foglalkoztunk a megyei napilapok átirányításával a kormánypárti oldalra. Egy szakmai becslés szerint akkoriban a Lapcom 6,1 milliárd forintot ért. S bár az interjúban Vajna elhárította a kérdést, hogy mennyiért adta tovább a három újságból, köztük a Kisalföldből is álló laphálózatát, annál sokkal jobb üzletember volt, mintsem hogy alább adta volna az említett összegnél.

Izgalmas sajtószakmai feladat volna, ha a Média1 kiderítené, vajon a többi üzletember mennyiért ajánlotta föl „ingyen” a napilapjait a miniszterelnökhöz rendkívül közelinek mondott üzletembernek, Liszkay Gábornak.         

Napra pontosan egy hónapja zajlott le az önkormányzati választás. Az ellenzéki pártok politikusai érdekesen értelmezték a helyzetet. Kezdetben két és félmillióra becsülték az ellenzéki polgármesterek vonzáskörébe került emberek számát, aztán hárommillió lett belőle, tegnap pedig hallottam egy négymilliós számot is. Minél nagyobb győzelmet aratnak, annál indokoltabb a kérdés, vajon az újdonsült polgármestereik hogyan szeretnék elérni a választópolgárokat.

Először persze rendet kell teremteni a városházi alkalmazottak között, majd föl kell állítani az önkormányzati bizottságokat. Csakhogy mindez többé-kevésbé megtörtént, ezért olvastam érdeklődéssel Kabai Domokos Lajos terjedelmes tudósítását a Bekiáltás nevű blogban. Az egyik baloldali folyóirat kerekasztal-beszélgetést szervezett néhány kerületi polgármester számára, akik első benyomásaikról számoltak be. Kiderült, hogy nem tartozott friss élményeik közé a helyi nyilvánosság. Ezt azért furcsállottam, mert akadt köztük évtizedekig újságíróként dolgozó is, akiről nehéz elképzelni, hogy a szűkebb érdeklődési köréről nem akart beszélni.

Megkérdeztem a tudósítás szerzőjét, aki elmondta, hogy a moderátor azt kérte a vendégektől, szorítkozzanak két témakörre: a szociális ügyekre és a korrupcióra. Oké, a közgazdászt kevésbé érdekli a nyilvánosság, mint engem, mindazonáltal egy hónap múltán talán már érdemes volna arról is beszámolni, vajon az újdonsült polgármesterek mit akarnak kezdeni a helyi nyilvánossággal. Annyi azért kihüvelyezhető a szórványos megnyilvánulásaikból, hogy másként képzelik, mint a kormánypárti elődeik. Az ő újságjukban mindenki megszólalhat, aki számít a városházán, ezt azonban vagy a régi polgármestert kiszolgáló régi, vagy a helyette szerződtetendő új főszerkesztő irányításával gondolják. De ha helyhatósági közlöny helyett önkormányzati újságot csináltatnának, mi lesz a piaci alapon működő magánmédiumokkal, amelyek eddig az alternatív nyilvánosságot képviselték a kormánypártival szemben?

Gy. Németh Erzsébet DK-s főpolgármester-helyettes frissiben kinevezett főtanácsadója, Kálmán Olga mondott valamit. Szerinte „A szabad média megteremtését nem úgy kell elképzelni, hogy a még meglévő szabad szerkesztőségek riválisa lenne.” (Index.hu, 2019. november 12.)  Ha nem úgy, akkor hogyan? Erről kéne kerekasztal-beszélgetést szervezni az újdonsült polgármesterek számára, mielőtt kifutnak az időből.               

Az úgynevezett független sajtó csak tőlünk független, az ellenzéktől nem. (Gyuricza László, az MSZMP Veszprém megyei első titkára, Napló, 1989. szeptember 30.)

A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 28.)

Az a tapasztalatom, hogy az MSZP-n és a Fideszen kívül egyetlen párt sem akar valóban független, tárgyilagos sajtót. (Szekeres Imre szocialista politikus, Napló, 1990. július 6.)

Két szemlélet áll szemben egymással. Az egyik azt mondja, hogy a sajtó akkor demokratikus, ha a demokratikusan választott kormányt szolgálja, szerintünk viszont akkor, ha független. (Haraszti Miklós SZDSZ-politikus, Vas Népe, 1992. október 12.)

A független sajtó hatalma a szó, a szöveg hatalma. (Heller Ágnes filozófus, Magyar Hírlap, 2001. szeptember 1.)

A független sajtó érték. (Mesterházy Attila szocialista politikus, 168 Óra, 2011. november 17.)

Nyilván mértéktartó, független sajtónak kellene uralnia a nyilvánosságot, melynek politikai korlátozottságai nincsenek, szakmai normái erősek. (Révész Sándor újságíró, Népszabadság, 2013. február 21.)

Most üt vissza, hogy nem épültek ki a magyar sajtó független fórumai. (Mészáros Tamás újságíró, ATV, 2013. március 25.)

Független sajtó alig maradt. (Magyar Gábor ügyvéd, ATV, 2017. szeptember 1.)

Vidéken szinte már elérhetetlen a független sajtó. (György Zsombor újságíró, Magyar Hang, 2019. július 5.)

Fábry Sándor figyelemre méltó interjút adott egy alig nézett televíziónak. A beszélgetést november 5-én sugározta a Fix TV, és azzal keltett feltűnést, hogy a magát jobboldalinak valló humorista okult az önkormányzati választás eredményéből. Mint oly sok konzervatív értelmiségi, ő is megcsipkedte a „pökhendivé, arrogánssá, úrhatnámmá, kellemetlenné” vált kormánypártot, mondván: „Nem árt, hogy a Fidesz kapott egy kis fricskát.” Bóta Gábor műsorvezető úgy reagált Fábry kritikai megnyilvánulására, hogy emlékezete mélyéről előkotort egy idézetet.

Szerinte a helyzetet leginkább Szilágyi János szállóigéje jellemzi, aki olyasmit mondott, hogy nálunk változatlanul szocializmus van, csak engedélyezték a kapitalizmust. Némi böngészés után megtaláltam a pontos idézetet, amely az akkoriban még liberális Magyar Hírlap 1996. március 30-i számában látott napvilágot. Imigyen jelent meg: „Magyarországon ugyanúgy szocializmus van, mint volt, csak engedélyezték a kapitalizmust.” Igen ám, csakhogy az immár 84. évében lévő rádióriporter nemrégiben interjút adott, amelyben kifejtette: „Egy könyvben olvastam egy mondatot, amivel teljesen egyetértek: itt változatlanul szocializmus van az agyakban, csak engedélyezve van a kapitalizmus.”  (168 Óra, 2019. október 17.)

Egyelőre nem sikerült föllelni, vajon melyik lehetett ama bizonyos könyv, és ki volt a szerzője, mindazonáltal annyi tudható a szállóigék természetrajzáról, hogy mindig van előzményük. Úgy kristályosodnak ki, hogy olvasunk vagy hallunk valamit, elgondolkozunk rajta, formáljuk, alakítgatjuk, fúrjuk-faragjuk. Az ütős mondat szájról szájra terjed, majd megállapodik egy közéleti személyiségnél, aki a nevére veszi. Az a benyomásom, hogy jó helyen van Szilágyi Jánosnál, ráadásul az ő változata mintha új jelentéssel gyarapodott volna. Napjainkban legalább annyira igaz, mint a Horn-kormány országlása idején volt.

Az idő tájt Orbán Viktor ellenzéki politikusként a szocializmust orrontotta Hornék kapitalizmusában, nem is ok nélkül. S bár 1998-ban miniszterelnök lett, a koalíciós kényszer megakadályozta abban, hogy az agyakban rejlő szocializmust hatalmi eszköznek tekinthesse. A gyökeres változtatás ideje 2010-ben jött el, a kétharmaddal. Azóta megvalósította azt, amit először a múlt század kilencvenes éveiben egy ismeretlen könyvszerző mondott ki, mi pedig egy neves rádióriporter átértelmezésében ismerhettük meg.     

Jászberényben tegnap dőlt el a helyzet. A fideszes polgármester megfellebbezte ugyanis az október 13-i választás eredményét, mert a jobbikos jelölt mindössze 14 szavazattal nyert, és ilyenkor nem árt újraszámolni a voksokat. Az ellenzéki politikus most 62.9 százalékot ért el, és 3758 szavazatot vert rá.

A 27439 lelket számláló város immár első embere azért szorult a Facebookra, mert vitába keveredett a helyhatósági lap főszerkesztőjével, és a nyilvánosság kormánypárti fóruma épp akkor zárult be előtte, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Felturbózta hát a közösségi üzenőfalát, amelyen 9610 követője van, és 9305-en kedvelik. A különbség abból adódik, hogy olyanok is figyelemmel kísérik a megnyilvánulásait, akik nem kedvelik. Nos, Budai Lóránt novemberben eddig 34 portréfotóval vétette észre magát. Vajon az újdonsült polgármesterek hogyan éltek ugyanezzel a lehetőséggel?

A 76916 lakost számláló Józsefváros újdonsült polgármesterének, a civil egyesületet képviselő Pikó Andrásnak 11574 követője van, és 10985-en kedvelik. Az eredetileg újságíró 7 fényképet tett föl magáról az üzenőfalára. Ez tíz nap alatt elviselhető. A 74116 lelket számláló Újpest momentumos polgármesterét 4019-en követik, és 3716-an kedvelik. A tanárember Déri Tibor 8 fotót tett föl magáról. A 38541 lakost számláló Terézváros momentumos polgármesterét 4274-en követik, és 4062-en kedvelik, Soproni Tamás 8 fényképpel vétette észre magát. A 37788 lelket számláló Baja szintén momentumos polgármesterét 6840-en követik, és 5925-en kedvelik. Nyirati Klára 7 fotót tett föl magáról. A 32828 lakosú Vác civil egyesületet képviselő polgármesterét 2337-en követik, és 2256-an kedvelik. Az eredetileg újságíró Matkovich Ilona 6 fényképet tett föl magáról.

A 4529 lelkes Sződliget civil egyesületet képviselő polgármesterét 1086-an követik, és ugyanennyien kedvelik. Nem tudom, hogy ez miként jött ki, mindazonáltal Juhász Béla egyetlen fotót tett föl magáról novemberben, az is csoportkép. Neki már aligha kell bemutatkoznia a helybélieknek, elvégre a harmadik ciklusban választották meg. Ma már majd’ minden magyarországi polgármesternek van profilja a Facebookon, és annyiszor teszik föl a fényképüket, ahányszor nem röstellik. De akkor miért kell még nekik helyhatósági lap is? Miért nem elégednek meg azzal, hogy tőlük független helyi médium vagy médiumok foglalkoznak velük? És persze azokkal is, akik másként képzelik el a közös települést.          

A legutóbbi napokban Orbán magyarkodott, Kövér gyurcsányozott, Mesterházy putyinozott, Lendvai borkaizott és Karácsony betonozott. Lefülelt mondatok.

Az MSZP provincializálódott. (Ágh Attila politológus, Népszava, november 4.)

Külön öröm, hogy nem tankokkal jöttek, hanem bankokkal. (Mesterházy Attila szocialista politikus Putyinről és embereiről, ATV, november 4.)

2002-ben Orbán nagyon súlyos vereséget szenvedett Budapesten. Akkorát, hogy azt vidéken már nem tudta ellensúlyozni. (Révész Sándor újságíró, hvg.hu, november 5.)

A beton helyett a fákat választom. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Index.hu, november 5.)

Megrezdült a rendszer. (Hiller István szocialista politikus, ATV, november 5.)

Nem lehet többé primadonnaként viselkedni ebben a történetben. (Kiss Ambrus, a budapesti főpolgármester általános helyettese az ellenzéki pártok együttműködéséről, Mérce.hu, november 6.)

Karácsony Gergely bőkezűbben osztogatja a fővárosi önkormányzati cégekben járó fizetéseket, mint Tarlós István. (Stumpf András újságíró, Válasz Online, november 7.)

Mi kiegyensúlyozott, mindenkit megszólaltató közéleti lapot akarunk az újpestiek kezébe adni. (Déri Tibor újpesti polgármester, 168 Óra, november 7.)

Maguk pedig itt nem csinálnak mást, mint kuplerájt. (Borkai Zsolt lemondott győri polgármester a tüntetőkhöz, ATV, november 7.)

Talán nem ez volt az évszázad legszerencsésebb szóhasználata. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Borkai Zsoltról, Facebook.com, november 7.)

Magyarország nem provinciális. De nagyon sok magyar ember él provinciális, szűk látókörű életet. (Frei Tamás újságíró, 24.hu, november 7.)

Erdogán Orbáné, Erdogánné a szocialistáké. (Szombathy Pál újságíró, Facebook.com, november 7.)

A magyar miniszterelnök immár szinte csak diktátorokkal és bűnözőkkel tart kapcsolatot. (Bruck András író, Facebook.com, november 8.)

Merjünk magyarok lenni! (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, november 8.)

Az ellenőrző tevékenységi jogköröket ellátó bizottsági elnöki, illetve tanácsnoki pozíciókat ellenzéki politikusok töltik be. (Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester, Feol.hu, november 8.)

Képes-e hagyni, engedni valódi szerkesztőségként működni őket az ellenzéki összefogás? (Dévényi István újságíró az önkormányzati lapokról, Magyar Hang, november 8.)

A nyomtatott lapok iránti igény drasztikusan csökkent, ezért azt is vizsgáljuk, hogyan érdemes a hírlapterjesztést megtartani. (Schamschula György, a Magyar Posta vezérigazgatója, Magyar Nemzet, november 9.)

A Momentum liberális párt, mi pedig zöldek vagyunk. A Párbeszéd nem tudom, milyen. (Ungár Péter LMP-politikus, Népszava, november 9.)

A Facebook szinte minden szerveződés legfontosabb fóruma lett, politikai demonstrációtól hétvégi grillezésig. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, november 9.)

Lehet, hogy a nők többre is képesek koncentrálni, de egyre sem igazán. (Köstner Vilmos debreceni kézilabda-edző, Nemzeti Sport, november 9.)

Gyurcsány Ferenc a magyar politikai élet legaljához tartozik. (Kövér László, az országgyűlés elnöke, Magyar Rádió, november 10.)