Az új polgármesterek miért szorítkoznak a Facebookra? című bejegyzésem öt napja látott napvilágot. Azóta kétezren olvasták, ami átlagos érdeklődésre vall. Az egyik hozzászóló azt firtatta, vajon miért írtam meg, ezt ugyanis nem olvasta ki belőle. Az efféle rovat nemcsak kiforrott álláspontok közlésére alkalmas. Szívesebben tűnődöm benne, mint kinyilatkoztatok, számítva az értelmesebb olvasók kiegészítéseire, pontosításaira.

Azt sikerült tisztázniuk egymás között, hogy tekinthető-e privát felületnek az említett közösségi oldal. Meggyőzőnek hat ama közelítésmód, miszerint a Facebook nem privát, hanem olyan médiafelület, amelyen lehet privát oldalt is működtetni. Ezt ismerte föl a 3200 polgármester közül legalább két és félezer, az újdonsült elöljárók közül pedig mindenki. Öt napja kiválasztottam egy tíznapos időszakaszt, és kiderült, hogy az egyik újdonsült polgármester 34 fényképet közölt magáról. Ebből talán levonható a következtetés, hogy aligha lesz visszafogottabb az önkormányzati sajtóban. Ezzel magyarázható, hogy ha az elöljárók fölteszik a közösségi magánoldalukra, amit a maguk nézőpontjából fontosnak tartanak, akkor fölösleges közpénzt kiadni az úgynevezett önkormányzati sajtóra.

Amelyet jelenlegi állapotában inkább helyhatósági közlönynek neveznék. Annyi a funkciója, hogy kéthetenként megjelenik, és közreadja mindazt, amit a városházi többség jóváhagy. Ezért kár közpénzt fizetni. A mértékéről egyelőre csupán annyit tudunk, hogy egy hatvanezres város évi 90 millió forintot költött rá. Értem persze, hogy az ingyenes újságot annyi példányban nyomtatják ki, ahány család él a településen, mégis sokallom a polgármester fényezésére szánt közpénzt. Olcsóbban jönnénk ki, ha az újdonsült elöljáró kiélné magát a Facebookon, és havonta egyszer megjelentetné a helyhatósági közlönyt, amelyben a városházi sajtóreferens összegereblyézné a megörökítésre való információkat.

A felszabadulót közpénz egy részét pedig a polgármester közületi hirdetésre utalná át a város piacról élő magánújságjának, magánrádiójának vagy magántévéjének. E médiumok nemcsak információkat közölnének, hanem az önkormányzati képviselők - köztük az ellenzékbe szorultak - véleményét is. A sokoldalú tájékoztatás elvét az összes újdonsült polgármester hangoztatja, de csak az gondolja komolyan, aki hajlamos eltűnődni arról, vajon a fészbukos üzenőfal árnyékában miként képzelhető el a helybéli nyilvánosság eddiginél tagoltabb szerkezete.