Donáth Anna a Momentumból került Brüsszelbe. Az Európai Parlament tagjaként számolt be arról, hogy a nyilvánosságról vitát rendeztek, amelyen ő is kifejtette az álláspontját. Mondandóját így foglalta össze a Facebook-on: „Aki ma Magyarországon újságírónak megy, az szinte mindent felad.” (2019.10.18.) Nemcsak a mai Magyarországon.

Olyan hivatásrendet alkotunk, amely mindig ki volt téve a politikának. Például a Tanácsköztársaság után több száz újságírót távolítottak el a sajtóból. 1938 és 1944 között a zsidótörvények miatt ezernél is többet nem vett föl tagjai közé az Országos Magyar Sajtókamara. 1945-ben az igazoló bizottságok több száz újságírót nem engedtek át a szűrőn. Rákosiék az ötvenes évek elején legalább ennyit rúgtak ki. 1957-ben 800 tagot zárt ki a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A rendszerváltás után megint csak több százan veszítették el az állásukat. 2010 után pedig már a tanítványaimat is korlátozta a nyilvánosság állami szűkítése.     

A lányok közül sokan menekültek „babaprojektbe”. Akik pedig nem menekülhettek a gyerekszülésbe, hanem elküldték őket, egyre-másra értesítettek arról, hogy a tartalékból élnek. De végre verseket és novellákat írhatnak, épp most jelentek meg folyóiratban. A többség azonban az ivóvíz színéről, ízéről ír jegyzetet a megyei lapba, ősszel a mustgáz veszélyéről, télen a rosszul szellőztetett szoba szénmonoxid tartalmáról. Mindarról, ami nem beleszólás az országos politikába, „a nagyfiúk dolgába”. Csakhogy az önkormányzati választás után mintha pislákolna valami fénysugár az alagútban. A Nyomtassteis! Mozgalom és a MÚOSZ közös petícióban hívja fel az újdonsült polgármesterek figyelmét, hogy ideje volna megszüntetni az újságírás korlátozását.

1997-ben elhatároztuk a MÚOSZ helyi lapok szakosztályában, hogy tanácskozást szervezünk a Nógrád megyei Pásztón. Müllner Jenővel és Kleer Lászlóval hármasban meghánytuk-vetettük a helyzetet, és rájöttünk, hogy nem ismerjük a szerkesztők címét. A belügyminisztériumi lista alapján levelet írtunk 150 polgármesternek, és megkértük őket, továbbítsák meghívónkat a helyi lap főszerkesztőjének. Több polgármester tette tiszteletét Pásztón, mint szerkesztő. Érdekelte őket a sajtó - mint hatalmi eszköz. Vajon a petíció fogalmazói ismerik-e a szerkesztők címét? Ha esetleg nem, vajon hány ellenzéki polgármester teszi majd tiszteletét a helyi nyilvánosság bővítéséről rendezendő sajtószakmai tanácskozáson?      

Esély van a politikai hatalom demokratikus megbillentésére. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2019. október 5.)

Talán fölszabadíthatjuk az országot. (Ujhelyi István szocialista politikus, ATV, 2019. október 7.)

Budapesten nagy változás érik. (Barabás Richárd Párbeszéd-politikus, ATV, 2019. október 9.)

Elsöprő ellenzéki győzelem. (Karácsony Gergely újdonsült budapesti főpolgármester, Index.hu, 2019. október 14.)

Korántsem mindenhol nyertünk. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, ATV, 2019. október 14.)

Bevetetlennek tűnő fideszes bástyák dőltek le. (Pilhál Tamás újságíró, PestiSrácok.hu, 2019. október 15.)

Ez nem a pártok győzelme volt, ez az ellenzék győzelme. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2019. október 15.)

Az önkormányzati választást megnyertük, de érzékeny veszteségeket szenvedtünk Budapesten és néhány nagyvárosban is. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. október 16.)

Elfelejtették, hogy veszíthetnek. (Hiller István szocialista politikus, ATV, 2019. október 18.)

A hamis biztonságérzetnek, hogy itt csak mi nyerhetünk, vége van. (Balog Zoltán KDNP-politikus, volt miniszter, ATV, 2019. október 18.)

Még a hét elején láttam egy térképet, az ATV-ben Rónai Egon érzékeltette vele az önkormányzati választás egyik fejleményét. A képernyőről nem olvashattam ki a települések apró betűs nevét, de a műsorvezető arról tájékoztatott, hogy ha az ellenzéki vezetés alá került budapesti kerületeket külön-külön városnak tekintjük, akkor 39 népesebb településből álló gyűrű rajzolódott ki a monitoron. Akárhogy rajzolgattam azonban, csak 14 plusz 20 jött ki, bizonyára az én hibámból.

A Fővárostól nyugatra 60 kilométernyire van Tatabánya, keleten ugyanennyire Hatvan, északon 40-re Vác, délen ugyanennyire Ráckeve. A lapított körön belül található Albertirsa, Budakalász, Budaörs, Diósd, Dorog, Érd, Göd, Gödöllő, Hatvan, Oroszlány, Pécel, Pilisvörösvár, Pomáz, Ráckeve, Szentendre, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Tatabánya, Vác és Veresegyház, ahol október 13-án nem a Fidesz-KDNP jelöltjét választották polgármesterré. A kormánypártok vereségében szerepet játszott, hogy az elliptikus körön belüli városlakók különösebb erőfeszítés nélkül tájékozódhatnak több forrásból. Számukra a választás nem szűkült a kormánypárti polgármester-jelöltre.

Ebből azonban korántsem következik, hogy az ország távolabbi részein élők nem szerezhetik meg a döntéshez szükséges információkat. Feltéve, hogy van hozzá idejük, pénzük és igényük. Mindhárom feltételnek leginkább a  polgárok felelnek meg, ebből is adódik Salgótarján, Eger, Miskolc, Hódmezővásárhely, Szeged, Pécs, Szombathely és még néhány budapesti körgyűrűn kívüli város ellenzéki beállítottsága. Ott is voltak igényes polgárok, akik nem érték be a közszolgálatinak nevezett állami rádió és tévé, valamint a KESMA rövidítésű kormánypárti alapítvány gondozásában megjelent megyei napilapok egyenirányított információival.

Erre szokták írni a többnyire budapesti kommentelők, hogy azok is használják a számítógépet vagy az okostelefont, akik a Fidesz megszállta kisvárosokban és falvakban élnek. Ez igaz, a kérdés „csak” az, hogy mire használják. Nem föltétlenül a sokoldalú tájékozódásra. Felmérés híján figyelemre méltó adalékot hallottam tegnap a Klubrádióban. Bolgár György műsorvezető szerint a fővárosban és környékén 200 ezren hallgatják, interneten (vagyis a kormánykritikus rádió akciórádiuszán kívül) mindössze 5-6 ezren. Nem lepődnék meg, ha egy felmérésből kiderülne, hogy a lapított körgyűrűn kívül alig néhány százaléknyira rúg azok száma, akik a világhálón akarnak hozzáférni a Budapesten vagy Budapestről szerkesztett alternatív hírforrásokhoz.              

Attól félek, hogy vannak emberek, akiket ez elgondolkoztat. (Tarlós István budapesti főpolgármester, InfoRádió, 2019. október 10.)

Kezd ráégni a Fideszre. (Cseh Katalin Momentum-politikus, ATV, 2019. október 11.)

Ez nem csupán Borkai-szindróma, hanem olyan parazita, ami először belülről bomlaszt, de sokáig láthatatlan. Most viszont külső jegyei vannak. (Herczeg Sándor publicista, PoliPraktika.blog, 2019. október 13.)

A maga pucérságában megmutatkozott, milyen az a társadalom nyakán élő „elit”, amit a hatalom tenyésztett ki. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2019. október 14.)

A Borkai-ügyet úgy mesélte el az ellenzéki média, hogy nem volt szemérmes. (G. Fodor Gábor politológus, 2019. október 14.)

Borkai Zsolt kezeletlen ügye elverte a Fideszt. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2019. október 14.)

A máig kezeletlen, gennyes sebként büdösödő Borkai-sztori láthatóan kommunikációs káoszt és országos megzuhanást okozott a Fideszben. (Józing Antal szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2019. október 15.)

Az ügy hullámai Győrtől messze is éreztették hatásukat. (Fekete Sándor miskolci politológus, Borsod Online, 2019. október 15.)

Valamilyen hatást biztosan kiváltott. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. október 16.)

Azért nehéz a Borkai-ügyet kezelni, mert a Fidesz elfelejtette az elvi politizálást. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, ATV, 2019. október 16.)

Ma reggel 6.35-kor figyelemre méltó cikk jelent meg az Index.hu-n. Bíró Marianna az újraválasztott kispesti polgármesterrel beszélgetett. Gajda Péter elmondta, hogy beszélt Lackner Csaba szintén újraválasztott és szintén szocialista önkormányzati képviselővel, és ha ezen a héten sikerül tisztázni az állítólag drogos részleteket, akkor „gyors döntés születhet arról, mit kell tenni”. Félő, hogy a gyors döntést nem siették el. 

Október 4-én a Hír TV adott közre egy hangos videófelvételt, amelyen egy klottgatyás férfi valamilyen fehér port „hasogatva” arról beszélt (vagy azzal dicsekedett), hogy kerületi körülmények között is lehet százmilliókat kaszálni. Példálózott a kispesti vagyonkezelő vezetőjével, és mellékesen szóba hozta a polgármestert is. Ekkor robbant ki a Borkai-botrány is, és az önkormányzati választás kampányában párharc bontakozott ki a nyilvánosság fórumain. A kormánypárti oldal a kispesti botrányt részletezte, a Borkai-félét pedig bagatellizálta, az ellenzéki oldal épp fordítva.

A Népszava hat nappal a kispesti botrány után interjút közölt Gajda Péterrel. Munkatársa,. Zoltai Ákos azt firtatta, mi lesz, ha kiderül, hogy az önkormányzati képviselő látható és hallható a felvételen. A polgármester azt felelte, ha csakugyan az szerepel, ráadásul kokaint is fogyasztott, akkor felszólítja, hogy távozzon a közéletből. Ebből következett az újságíró kérdése: „Beszélt már Lackner Csabával?” A válasz meghökkentett: „Még nem értem el.” A polgármester tehát a felvételről nem ismerte föl a frakciójához tartozó képviselőt, a hangját sem sikerült azonosítani, és a botrány kirobbanása meg az interjú készítése közben eltelt öt nap alatt sem volt képes kapcsolatot teremteni egyik legközvetlenebb munkatársával. Legalább a kapcsolatteremtés hiánya fölkelthette volna az újságíró kíváncsiságát, ő azonban a kampányról kezdte faggatni a polgármestert.

Az önkormányzati választáson a kormánypártok sok várost veszítettek, és az ellenzéki polgármesterek mozgástere körülbelül 700 milliárd forintnyira bővült. Tóta W. Árpád publicista meg is kongatta a vészharangot: „Karácsony Gergely és a győztesek mögött kiéhezett bűnözők hada áll.” (hvg.hu, 2019.10.14.) Ha ezen a héten esetleg kiderül, hogy az önkormányzati képviselő nem képzelgett, hanem felvázolta a valós helyzetet, akkor a bűnösök megnevezésével az ellenzéki pártok azt bizonyíthatják, hogy nincs szándékukban megcsapolni ama bizonyos 700 milliárdot.      

Átnéztem az önkormányzati választás eredményeit, a megválasztott polgármesterek között tanítványokat kerestem. A nyíregyházi főiskola többnyire két megyéből, Szabolcs-Szatmár-Beregből és Hajdú-Biharból toborozza a diákságot - a nálunk végzettekből kettőt leltem. Mielőtt dióhéjban jellemezném őket, összefoglalom egy rögtönzésnek indult projekt folyamatát.

1993 szeptembere óta a médiatörténeti-médiapolitikai előadássorozattal megfordultam Szeged, Szombathely, Székesfehérvár és Eger felsőoktatási intézményeiben. Nyíregyházán pedig meg is állapodtam, és másfél évtizedet töltöttem. A technikai feltételek a 2000/2001-es tanévben tették lehetővé, hogy a szemináriumi dolgozatokat ímélben kérhessem. A belépő az volt, hogy minden hallgatónak föl kellett vázolnia a helyi nyilvánosság szerkezetét. Az egyik kérdés az volt, vajon min változtatna a szerző, ha megválasztanák polgármesternek. Akadtak vagy százan, akik a témából diplomamunkát írtak. S mert a polgármesterrel is készítettek interjút, a kétféle nyilvánosság-felfogás óhatatlanul ütközött. De ha már ennyit dolgoztak, országszerte tizenketten indultak a 2006-os önkormányzati választáson. Heten lettek polgármesterek, kettőről tudom, hogy most újraválasztották.

Mielőtt Lengyel Kati a polgármesterségre adta a fejét, benzinkutat működtetett. A Kisvárda melletti Kékcséről járt a főiskolára, és rájött, hogy a régi vágású polgármester médiaszemléletéből nem telik az újrázásra. Nyert az 1500 lakosú rétközi faluban. Kezdetben szerkesztette az önkormányzati újságot is, de amikor megtudta, hogy a 2002-es törvény szerint a két tisztsége összeférhetetlen, a főszerkesztői funkciót átadta egy tanárnőnek. Azóta olyan polgármestere van a falunak, akit újra és újra megválasztanak. Most 320 szavazattal, ez 100 százalékos eredmény.

Szécsi Tamás szintén középkorú, és a közigazgatásban tett szert tapasztalatokra, mielőtt a bihari Esztár polgármestere lett. Az 1300 lakosú és Derecske melletti község egyszerre van Nagyvárad és Debrecen vonzáskörzetében, ha úgy tetszik: a piacról él. Ahogy hallottam egy harmadik tanítványtól, aki a szomszédos faluban dolgozik a művelődési ház igazgatójaként, Tamást sem véletlenül választották meg immár sokadszor. A múlt szombaton például 434 szavazattal, ez is 100 százalékos eredmény.

Tudhatnak valamit, ami a siker titka. Bejelentkeznék hozzájuk, hogy a Médianapló olvasóit tudósíthassam, vajon  polgármesterként hogyan kamatoztatják a nyilvánosságról alkotott felfogásukat egy szabolcsi és egy bihari faluban.     

Ez nem Borkai-ügy, ez a városvezetés fideszes modellje. (Karácsony Gergely zuglói polgármester, az ellenzék közös budapesti főpolgármester-jelöltje, Népszava, 2019. október 11.)

Karácsony Gergely hadat üzent a borkaizásnak. (Molnár Zsolt szocialista politikus, ATV, 2019. október 11.)

A Fidesz-belépők célja a „borkaizás”, nem pedig az, hogy megváltoztassák az országot. (Fekete-Győr András Momentum-politikus (Index.hu, 2019. október 12.)

A Fidesz elborkaizta a kampányt. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus , ATV, 2019. október 14.)

Az ellenzéknek szerencséje volt a Borkai-botrány kipattanásával. (Deák Dániel politológus, M1, 2019. október 14.)

A pornó volt a kapu, amelyen keresztül el lehetett mesélni egy történetet a Fidesz-elitről. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, 2019. október 15.)

A választást a Fidesz nyerte meg az egyesült ellenzéknek azzal, hogy rosszul kezelte a Borkai-ügyet. (Jánossy András közgazdász, Népszava, 2019. október 15.)

A Borkai-ügyet nem sikerült „buborékban” tartani, a hír rengeteg emberhez eljutott. (Juhász Attila politológus, Népszava, 2019. október 15.)

Az ügy károkozása nem Győrött mutatkozott meg, hanem Pécsett, Pesten, Tatabányán. (Farkas Örs politológus, 888.hu, 2019. október 15.)

Az ügy hullámai Győrtől messze is éreztették hatásukat. (Fekete Sándor miskolci politológus, Borsod Online, 2019. október 15.)

Tegnap sokan értelmezték a tegnapelőtt lezajlott önkormányzati választást. Íme, a legjellemzőbb vélemények. Lefülelt mondatok.

2006 óta ez az első választás, amelyet a Fidesz - ha nem is vesztett el - nem nyert meg. (Török Gábor politológus, Facebook.com)

A hatalom megérezte a bukás félelmét. (Friss Róbert újságíró, Népszava)

Kétpártrendszer van Magyarországon. Van Orbán pártja és az Orbán-ellenes összefogás pártja. (Kereszty András újságíró, AHaza.blog)

Visszaalakult duálissá az erőtér. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, ATV)

Ők pofont kaptak, mi meg hitet. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, ATV)

A Borkai-jelenség a Fidesz legrosszabb arcát mutatta meg. (Böcskei Balázs politológus, ATV)

Az ellenzéknek szerencséje volt a Borkai-botrány kipattanásával (Deák Dániel politológus, M1)

A Borkai-ügyet úgy mesélte el az ellenzéki média, hogy nem volt szemérmes. (G. Fodor Gábor politológus, Origo.hu)

A pornográfia adta el, az tette mögé a terjedési mechanizmust. (Tóta W. Árpád publicista a Borkai-ügyről, hvg.hu)

Tarlós István saját csapatának foglyává nőtte ki magát. (Gémesi György gödöllői polgármester, ATV)

Tanácsom a Fidesznek: máskor egyetlen városba se engedjék kampányolni Orbánt. Két helyen járt: Miskolcon és Gödöllőn, mindkettőben vesztettek. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com)

Minél népesebb településeket vizsgálunk, annál nagyobb és váratlanabb kormánypárti vereségekkel szembesülünk. (Ablonczy Bálint újságíró, Válasz Online)

Az ellenzék továbbra sem tud mit kezdeni a kisebb városok és a falvak népével. (Nagy Attila Tibor politológus, 24.hu)

Az ellenzéki pártok nem egymásnak ártottak a kampányban, hanem az ellenfélnek. (Pető Péter újságíró, 24.hu)

Tegnapi bejegyzésemhez két figyelemre méltó hozzászólás érkezett. Az egyiket tanítványom írta, szerinte az önkormányzati választás kommunikációs értelmezése „tűpontos”. Örülök az elismerésnek, de komolyan veszem az elmarasztalót is, aki szerint „Nem az információs lehetőségek hiánya miatt népszerűbb a Fidesz a falvakban és a kisvárosokban”. Csakhogy a Fidesz népszerűségét nem firtattam. Arról tűnődtem, hogy a budapesti agglomerációban élők sok forrásból tájékozódhatnak, és minél inkább távolodunk a fővárostól, annál egysíkúbban tájékozódnak az emberek.

Ettől persze az álneves kommentelő gondolatmenetében még lehetnek megfontolandó mozzanatok. Azt írta, hogy ha beülnék egy „agglomerációs vonatba”, láthatnám, miként „fészbukoznak” az utazók. Nos, a felvázolt jelenet arról árulkodik, hogy az ellenzéki nyilvánosság akciórádiuszából Budapestre érkező vagy a fővárosból hazatérő embereknek igényük van a több forrásból való tájékozódásra, s mert munkát találtak a fővárosban, pénzt is áldoznak rá. Azt is írta a kommentelő, hogy a falun élő nagyszülők okostelefont kaptak a gyerekeiktől, hogy „az otthoni wifi” révén tartsák velük és unokáikkal a kapcsolatot. Megnézném azt a szabolcsi falut, ahol működik az otthoni wifi.

Magyarországon 5,3 millió okostelefont használnak, a felnőtt netezők 89 százaléka okostelefonozik. Ami pedig az internetes lefedettséget illeti, 9 milliónyian szörfölnek a világhálón. Csakhogy ezerből 401 budapesti tartozik az asztali számítógéppel és/vagy okostelefonnal netezők közé, Szabolcs-Szatmár-Beregben viszont mindössze 198. Másfél évtizedig tanítottam a nyíregyházi főiskolán, és néhány száz dolgozatból megismerhettem a megyei nyilvánosság szerkezetét. A tapasztalatok úgy foglalhatók össze, hogy épp a legelesettebbeknek és legkiszolgáltatottabbaknak nincs pénzük a sokoldalú tájékozódásra, nem is nagyon igénylik. Ez a Fidesz esélye, melyet azonban nem neveznék népszerűségnek.

A tanítványom egyébként egy észak-magyarországi kisváros önkormányzati képviselője volt. A kormánypárti polgármester megtiltotta, hogy a testületi ülésen elmondott szavai megjelenjenek a helyi lapban. Interpellációját föltette a Facebook üzenőfalára, és a városka minden harmadik lakója elolvasta. Azok is, akik a szomszéd számítógépéről szereztek róla tudomást. Tanítványom a fővárostól 170 kilométernyire is igényli a több forrásból való tájékozódást. Örülnék, ha ezért olvasná a Médianaplót is.   

A duális erőtér helyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök Kötcsén, Nagyítás, 2010. február 17.)

Orbán Viktor öt évvel ezelőtti álma, a centrális erőtér létrejött. Egy nagy narancssárga folt lett az ország, erős szélsőjobbal és megosztott baloldali ellenzékkel. (Bajnai Gordon Együtt-politikus, volt miniszterelnök, Népszabadság, 2014. április 14.)

A centrális erőtér realitássá vált, és a Fidesz ellenfél nélkül maradt. (Török Gábor politológus, törökgáborelemez.hu, 2014. június 6.)

A Fidesz arra nagyon ügyel, hogy mind a két oldalon legyen ellenzéke, s ezzel középre tudja magát pozicionálni a centrális erőtérben. (Ceglédi Zoltán politológus, Népszava, 2015. február 7.)

A centrális politikai erőtér nem szűnt meg, csak jobbra tolódott. (G. Fodor Gábor politológus, ATV, 2015. április 13.)

A centrális erőtér fölött létrejöhet a bal- és jobboldali összefogás. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Sonline.hu, 2016. május 1.)

A centrális erőtér közepén a kövér kétharmad, kétfelől a vézna jobb- és baloldali ellenzék tartja egyensúlyban. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2017. július 8.)

A centrális erőtér két oldalára szorított ellenzéki szavazótáborok összekapcsolódása nélkül lehetetlen a győzelem. (Lakner Zoltán politológus, 168 Óra, 2017. augusztus 14.)

A centrális erőtér a kormánypártokon kívüli politikai szereplők megosztottságán is alapszik. (Fábián Tamás újságíró, Index.hu, 2019. február 8.)

A centrális erőtér megbomlani látszik, duális lett. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, ATV, 2019. október 14.)