A legutóbbi napokban Kövér László jogállamozott, Schmidt Mária üzent, Schmitt Pál nem fékezett, Lánczi Tamás gyurcsányozott, Dobrev Klára akarnokozott, Parragh László tornatanározott, Novák Katalin és Békesi László pedig parraghozott. Lefülelt mondatok.

A Lajtán túl semmihez nem értek. (Kárpáti Iván újságíró, Facebook.com, augusztus 29.)

Csótánynak jobb volt. (Puzsér Róbert publicista Nagy Feró Kossuth-díjas rockerről, HírKlikk.hu, augusztus 29.)

Gyurcsány valóban tehetséges, csak nem az építésben, hanem a rombolásban. (Lánczi Tamás politológus, Hír TV, augusztus 30.)

Az előválasztás az ellenzék eddigi legkomolyabb lépése. (Török Gábor politológus, Nyugat.hu, augusztus 30.)

Azt már nehezen viselem, hogy mondjuk a 9 éves kisfiamat a tanár úgy segíti föl a létrán vagy kötélen, hogy egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Szeged TV, augusztus 30.)

Nem megengedhető, hogy valaki ilyen kijelentést tegyen. (Novák Katalin családügyi miniszter Parragh Lászlóról, Facebook.com, augusztus 31.)

Ahhoz, hogy Parragh ne okozhasson több kárt, nem őt kell elhallgattatni, hanem az őt helyzetbe hozó rezsimet kell eltávolítani a hatalomból. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Újnépszabadság.com, szeptember 1.)

A fülünk hozzákopik a sok botrányhoz. (Szakács László DK-politikus, ATV, szeptember 1.)

Olyan országban jó élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a Tízparancsolattal. (Cserhalmi György színész, Kultúra.hu, szeptember 1.)

Már az odaúton megtanulják, hogy csak hazudozással lehet célt érni. (Kőhalmi Zoltán humorista a politikusokról és a választási kampányról, Magyar Narancs, szeptember 2.)

Az MSZP már a rendszerváltás pillanatában öregecskének hatott. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, szeptember 2.)

Nem egy akarnokra van szükségünk. (Dobrev Klára DK-politikus az ellenzék vezetéséről, Index.hu, szeptember 2.)

Ne zsidózz! Most a melegeket gyűlöljük. (Vasvári Tímea kommentelő, Facebook.com, szeptember 2.)

Magyarország minden ellenkező híresztelés dacára ma még jogállam. (Kövér László Fidesz-politikus, Mandiner.hu, szeptember 2.) 

Trollállamban élünk. (Péterfy Gergely író, Magyar Hang, szeptember 3.)

Az internet nem trollokká teszi az embereket, csak láthatóbbá a trollokat. (Csurgó Dénes újságíró, 444.hu, szeptember 3.)

A rendszer templomai a futballpályák. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, szeptember 3.)

Boris Johnson, maga egy kis, széteső ország élén áll. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a brit miniszterelnökhöz, Facebook.com, szeptember 3.)

Nem minden nap intjük óva Angliát, százévente csak párszor szokás ez mifelénk. (Szele Tamás újságíró Schmidt Máriáról, Zóna.hu, szeptember 4.)

Nem tudunk féket rakni a szurkolókra. (Schmitt Pál volt köztársasági elnök a magyar-angol mérkőzésről, hvg.hu, szeptember 4.)

A Puskásban soha ne legyen térdelés meg szivárványos szögletzászló! (Szikszai Péter újságíró, Magyar Nemzet Online, szeptember 5.)

Médiatanárként volt egy tantárgyam, amelyet 69-szer adtam elő. A szám úgy jött össze, hogy volt idő, amikor egyszerre három felsőoktatási intézményben tanítottam. Néhány év múlva írtam egy 210 oldalas jegyzetet, ezt küldtem el az újságírással kacérkodó diákoknak. A vizsgán pedig elkértem tőlük a kinyomtatott példányt, és megnéztem benne a színes kijelölővel satírozott gondolatmeneteket. Ha a bonyolultabban fogalmazott okfejtéseket átírták, és a szövegük tetszett, elkértem tőlük a „kicsontozott” mondatot. A társszerzők olykor zseniálisan egyszerű változtatásai nem váltak a jegyzet kárára. A módszert nemrégiben újra alkalmaztam.

A rendszerváltás óta gyűjtöm a szállóigéket. Kezdetben csak sejtettem, most már tudom is, hogy kirajzolódik belőlük a legutóbbi három évtized köz- és magánérzete. Arra gondoltam, hogy a valóságos mondatokból kéne csinálni egy összevont évet. Este megnézném a mintegy háromezer szállóigét tartalmazó gyűjteményt, és a másnap megjelent mondatokból föltennék a fészbukos üzenőfalra kettőt, esetleg hármat is. Az előválasztást úgy végeztem el, hogy kihagytam azokat, akik kevésbé ismertek. De azokat a gondolatokat is, amelyek a lelőhellyel és a dátummal együtt hosszabbak 130 karakternél.

Máskülönben a Facebook nem közölné őket az átlagosnál nagyobb betűtípussal, és nem adna alájuk a figyelemkeltéshez szükséges téglalapot. A színskáláról a feketét választottam, hogy a fehér betűk érvényesülhessenek. Amelyik napi mondás pedig a legtöbb szavazatot kapta, az került a képzeletbeli esztendő szállóigéi közé. S bár van rá kiadói érdeklődés, mielőtt átadnám a kéziratot, e bejegyzés után közlöm az Önök segítségével kiválasztott augusztusi szőttest. Azért vártam vele néhány napot, mert a múlt hónap végén megjelent szállóigéknek is meg kellett adni a lehetőséget, hogy begyűjtsék a digitális ismerősök szavazatait.

Miközben megköszönöm a társszerkesztők közreműködését, a szerzőknek pedig a szellemes, ütős mondatokat, felhívom a figyelmet arra, hogy a 31 szerző közül 11-en már nincsenek közöttünk. Nemcsak életmű maradt utánuk, hanem a mögöttünk hagyott három évtized hangulatát érzékeltető szállóige is. Végezetül illő megmagyarázni, hogy kíváncsiságból beneveztem a versenybe. Ha a mondatom veszített volna, most szót sem érdemelne.

Augusztus mondatok

A stílus maga a rendszer. (Sólyom László, Origo.hu, 2011.08.01.)

Az előző kormány pénzt adott a társulatnak, a jelenlegi témát. (Pintér Béla, Színház.hu, 2012.08.02.)

Én ingyen vagyok ellenzéki. (Farkasházy Tivadar, Hír TV, 2017.08.03.)

Azokat a fényképeket szeretem, amelyeken fiatalabbnak látszom. (Kuncze Gábor, Új Dunántúli Napló, 2001.08.04.)

Szeretem az okos nőket, persze csak ha szépek. (Kern András, 24 Óra, 2001.08.05.)

Négy úri sportág van: a lovaglás, a tenisz, a sí és a rendezés. (Raksányi Gellért, MTV, 2005.08.06.)

A politikát akkor kell csinálni, amikor nem lehet. (Moldova György, Népszava, 2015.08.07.)

A demokrácia egy ruha. Momentán ezt hordjuk. (Bencsik András, Hír TV, 2004.08.08.)

A féligazság is hazugság. (Strassenreiter Erzsébet, Vasárnapi Hírek, 2009.08.09.)

Az ellenzéki pártok együttműködését a széthúzás tartja össze. (Zöldi László, Facebook.com, 2021.08.10.)

Kanalam sincs a Balatonon, nemhogy villám. (Szele Tamás, Forgókínpad.blog, 2019.08.11.)

Az foci volt, ez pedig labdarúgás. (Szepesi György, TelesportLap, 1993.08.12.)

A politikusnak minden pártban vannak ellenfelei. Ellenségei csak a pártjában. (Popper Péter, 168 Óra, 1996.08.13.)

Keveslem a szabadságot, Orbán sokallja, Gyurcsány meg nem érti. (Tamás Gáspár Miklós, hvg.hu, 2020.08.14.)

Akkor vagyok formában, ha szeretnek. (Gyurkovics Tibor, Kurír, 1994.08.15.)

Én a Kádár-korszakban is 4/4-ben gondolkodtam, nem III/III-ben. (Somló Tamás, MTV, 1997.08.16.)

Nem lehet rendszert változtatni változatlan politikusokkal. (Jávor Béla, Magyar Nemzet, 2002.08.17.)

Ha gondom van, egyszerűen csak elröppenek, és megnyugszom. (Sass Sylvia, Hajdú-bihari Napló, 1994.08.18.)

Politikában a szándék mindig hátsó. (Ungvári Tamás, ATV, 2014.08.19.)

A szépírók járvány nélkül is karanténban vannak. (Nyáry Krisztián, Magyar Hang, 2021.08.20.)

Minket már csak a széthúzás tart össze. (Kósa Ferenc, Vas Népe, 1996.08.21.)

Lassan Tiborcokká válik az ország. (Maczó Ágnes, Észak-Magyarország, 1994.08.22.)

A legvidámabb barakkból a legszomorúbb pláza lettünk. (Kolláth György, Népszava, 2010.08.23.)

A bajon is lehet röhögni, ha nem fájna annyira. (Kabos László, Nógrádi Krónika, 1994.08.24.)

A rengeteg tennivalóm miatt nem érek rá dolgozni. (Kósáné Kovács Magda, Mai Nap, 1994.08.25.)

A díjak mögött barátok állnak. (Jankovics Marcell, Új Kelet, 1996.08.26.)

A költészeti minisztériumot vezettem prózai módon. (Csillag István, Népszava, 2005.08.27.)

A rendszerváltással a virágnyelvre megszűnt az igény és az állami támogatás. (Szabó István, Magyar Hírlap, 1993.08.28.)

Az internet a társadalom kommunikációs csatornahálózata. (Kertész Ákos, Amerikai Népszava, 2011.08.29.)

Kell nekünk a kapitalizmus, de csak kapitalisták nélkül. (Furmann Imre, Magyar Hírlap, 1994.08.30.)

A politika ott kezdődik, ahol a becsület véget ér. (Markos György, Vasárnap Reggel, 2003.08.31.)

A hazai nyilvánosságban majd’ minden botrány három napig tart, az Azonnali.hu körüli purparlé most harmadik napos. A tulajdonosok ugyanis kirúgták az alapító főszerkesztőt. A társ-főszerkesztőt egyelőre nem távolíthatják el, mert nemrégiben szült, és védettséget élvez. A megbízott főszerkesztő a 90 százalékos tulajdonos másik portáljától érkezett, és a megbízatását ideiglenesnek tekinti. Mellesleg a két tulajdonos közül a 10 százalékos ugyancsak Azonnali-alapító, a két főszerkesztővel együtt az Origóból vált ki.

A 90 százalékos befektető pedig előválasztási csatára készül, Szombathelyen ő szeretne lenni az ellenzék közös képviselőjelöltje. Annyit azért elárult, hogy a botrány úgy kellett neki, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Vajon a mondandóját mennyire vehetjük komolyan? Ungár Péter nyilvánosság-felfogásával nem először foglalkozom a Médianaplóban. 2018. június 24-én például följegyeztem az egyik mondatát: „Az lenne jó, ha minden pártnak lenne lapja.” Ezt fűztem akkor hozzá: „Ez nem arra utal, hogy ő vagy/és pártja, az LMP békén akarná hagyni a frissiben felvásárolt portál szellemi függetlenségét. Inkább arra, hogy a Lehet Más a Politika pártsajtóban gondolkodik, máskülönben egyik politikusa nem vett volna újságot. Ennél tovább most nem mennék, előbb-utóbb úgyis megtapasztaljuk a kijelentés igazságtartalmát.”

Azért éltem a gyanúperrel, mert fél évszázados szerkesztői pályafutásom alatt megtanultam, ha egy pártember pénzt ad a szerkesztőségnek, akkor tartalmilag benyújtja a számlát. Ez most következett be. A jelek arra utalnak, hogy az alapító-főszerkesztők ellenálltak. Vagy legalábbis nem vették volna jó néven a kampány üzemmódot. Azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a megbízott főszerkesztő is azért tekinti ideiglenesnek a mandátumát, mert nem biztos abban, hogy fenntarthatja az Azonnali.hu szellemi függetlenségét. Lehetséges persze, hogy más okok is közrejátszottak a most kirobbantott válságban.

Ha jól értem a helyzetet, a volt főszerkesztő és a munkajogi védettségben lévő másik főnök egyaránt külföldön él. Ez az online világban nem föltétlenül kizáró ok, mégis az a benyomásom, hogy egy szerkesztőségben szükség volna az érintéssel, például kézfogással együtt járó érintkezésre. Különösen akkor, ha a 90 százalékos tulajdonos ellenzéki előválasztásra készül. Az új főszerkesztő megbízatása azért látszik szerencsésebbnek, mert „csak” 140 kilométernyire lakik a redakciótól.

Tíz mondat az Azonnali-botrányhoz

Ha úgy hozza a sors, Ungár Péter a Völkischer Beobachternek, a Der Stürmernek, a Virradatnak vagy a Komszomolszkaja Pravdának is lett volna a társtulajdonosa? (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, 2017. június 20.)

Semmilyen más hang nincs vidéken, csak a Fidesz. Online nincs, print nincs, semmi sincs. (Ungár Péter LMP-politikus, Index.hu, 2018. június 11.)

Az lenne jó, ha minden pártnak lenne lapja. (Ungár Péter LMP-politikus, Index.hu, 2018. június 11.)

A vidéki sajtó eszköz és nem cél, de szerintem a legfontosabb eszköz. (Ungár Péter LMP-politikus, 9970.hu, 2018. július 30.)

/A Magyar Nemzetről/ Azt én sem gondoltam, hogy fenn tudok tartani egy mindennap megjelenő nyomtatott lapot, de azt elhittem, hogy online formában tovább tud működni. (Ungár Péter üzletember, Népszava, 2018. szeptember 4.)

Egy újság ne is legyen ellenzéki, csak ne legyen kormánypárti! (Ungár Péter 90 %-os Azonnali-tulajdonos, ATV, 2020. július 24.)

Nyilván nem egyedül döntöttem. (Gerényi Gábor 10%-os Azonnali-tulajdonos a főszerkesztő leváltásáról, Index.hu, 2021. szeptember 2.)

Egy ideje már szó volt vezetőcseréről. (Ungár Péter 90%-os Azonnali-tulajdonos, 444.café, 2021. szeptember 2.)

Nem vagyok hajlandó még minimális forgalmat sem generálni egy olyan portálnak, aminek a tulajdonosai mondvacsinált indokokkal kirúgják a főszerkesztőt. (Varsányi Bence újságíró, Azonnali.hu, 2021. szeptember 3.)

Kértem az Azonnali munkatársaitól, hogy a szerkesztőség eddigi függetlenségét megőrizve csinálják tovább azt, amit eddig csináltak, ideiglenesen az én vezetésemmel. (Pintér Bence megbízott főszerkesztő, Azonnali.hu, 2021. szeptember 3.)

Erről beszélgettek tegnap az ATV egyik vitaműsorában. Dudás Róbert Jobbik-politikus azt firtatta, hogy miután 2019 őszén, az önkormányzati választás előtt kirobbant a Borkai-botrány, és az adriai orgián lefényképezett polgármestert mégis újraválasztották a győriek, vajon a volt olimpiai bajnok tornászt néhány hét múlva miért vonultatta vissza a jelenlegi miniszterelnök. Borkai Zsolt nemrégiben maga mesélte el újságíróknak, hogy birtokán tengeti a napjait, korántsem spártai körülmények közepette. A Jobbik-politikus talán nem is tudja, hogy a selyemzsinóros hasonlattal fején találta a szöget.

Amennyiben a török birodalom elitjéből valaki méltatlannak bizonyult a szultán bizalmára, kapott még egy esélyt. Ha a konstantinápolyi Topkapi palota kertjében megrendezett „halálfutamon” legyőzte a kertészt, a kegyes uralkodó megelégedett a száműzetéssel. Ha vesztett, az edzésben lévő győztes személyesen fojtotta meg. Csakhogy 1822-ben akadt egy Haci Salih nevű pasa, aki készült az alattvalóit egészségtudatos életformára ösztönző szultán halálos erőpróbájára. A háromszáz méteren oly nagy fölénnyel győzte le a kertészt, hogy nemcsak száműzték Damaszkuszba, hanem még kormányzónak is kinevezték.

A bejegyzésem utáni összeállításban megszólalók nyíltan vagy áttételesen utaltak néhány kormánypárti politikusra, akik manapság fényes elszigeteltségben tengetik a napjaikat. Borkai Zsolt például Sokorópátkán gondoz lovakat, tenyészt birkákat, nevel csirkéket, metsz és permetez szőlőtőkéket. Lázár János Hódmezővásárhely mellől, a batidai vadászkastélyból járja be az országgyűlési választókörzetét. Mengyi Roland a kecskeméti luxusbörtönben múlatja az időt. Orbán Viktor, akinek állítólag Merkel kancellár küldött selyemzsinórt, Berlinből nézve a világ végén, a budai Karmelita-kolostorban tüsténkedik. Szájer József egy 200 millió forintosra becsült nyaralóban teregeti az ingeket és alsónadrágokat, a Balaton parti települést azonban a volt politikus személyiségi jogai miatt nem merik megnevezni az újságírók. Simonka György pedig Újkígyóson, egy önmagától bérelt birtokon várja a következő bírósági fordulót.

Mellesleg hajdani négyszázasként méltányosnak tartom a palotakertben kijelölt háromszáz méternyi halálfutamot. Az utolsó százon ugyanis az elitből elbocsátottaknak aligha lett volna esélyük a száműzetésre. A savasodás (lelassulás) a célegyenesben szokott bekövetkezni. 2015. június 21-én, az Eurosport TV kommentátoraként nem véletlenül mondta Kovács Dusán, a 400 méteres gátfutás országos csúcstartója: „A négyszáz méter háromszáznál kezdődik.”

Tíz mondat a selyemzsinórról

Nincs is már igazi selyemzsinór. Ki bajlódna vele? (Csurka István MIÉP-politikus, Magyar Fórum, 2011. április 14.)

Vida Ildikó egy tünet. A selyemzsinór Orbán Viktornak szól. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2014. november 5.)

Orbán Viktor a Figyelőben tegnap megjelent Lázár-interjúval állítólag selyemzsinórt küldött Pokorni Zoltánnak. (Csuhaj Ildikó újságíró, Népszabadság, 2014. december 19.)

Számos újságíró és blogger szerint a német kancellár azért jön Budapestre, hogy képletesen átadja Orbán Viktor miniszterelnöknek a selyemzsinórt. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2015. január 6.)

A lázári feddés egy Fazekas Sándornak küldött selyemzsinór, amelyet miniszterelnöki bólintás nélkül aligha mert volna megkockáztatni. (Szirmai S. Péter újságíró, Figyelő, 2016. január 7-13.)

Ha a „halálfutamban” a fogoly legyőzte a hóhért, csupán száműzetésben részesült. Ha vesztett, akkor már semmi se mentette meg a rettegett selyemzsinórtól. (Stvorecz Adrián újságíró, Origo.hu, 2016. április 5.)

A választási megállapodás épp arról tanúskodik, hogy Farkas Flórián selyemzsinór helyett kegyelmet kapott. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2017. május 26.)

Káslert múlt héten Balog Zoltán, most Bayer Zsolt támadta meg. Ez selyemzsinór. (Dalos György író, Facebook.com, 2020. április 20.)

A Fideszben főszabály, hogy lehet lopni, lehet erkölcstelennek lenni, mert mindez csak akkor bűn, ha kiderül. Kósa Lajos tehát megkapta a selyemzsinórt. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2021. február 17.)

A XXI. századi selyemzsinór azt jelenti, hogy aki elveszítette a miniszterelnök bizalmát, jobban teszi, ha visszavonul. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2021. február 20.)

Mint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét hívták meg Csongrád városába. Egy ipariskola évnyitóján fejtette ki álláspontját a közoktatásról, amelynek átalakításában „hivatalból” is jelentős szerepet játszott. A Szeged Televízió fölvette a beszédet. Kamerája végigpásztázta a szónokkal szemközti első sort. Helybéli meg környékbeli urak és hölgyek hallgatták áhítattal a hatvan körüli, köpcös üzletembert.

Parragh László fekete, nagyon jó minőségű szövetből varrt bocskaiban osztotta meg magvas gondolatait az úgynevezett duális képzésről. Vajon rögtönzött-e, vagy készült arra, amivel kiverte a biztosítékot az országos nyilvánosságban? Mindenesetre némi valóságos vagy megjátszott hezitálás után kimondta a nagy hírre vergődött szavakat: „Azt már nehezen viselem, hogy mondjuk a 9 éves kisfiamat a tanár úgy segíti föl a létrán vagy kötélen, ha egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik.” Azóta kapott hideget-MELEGet.

Oly sokan fogalmazták meg az elmarasztaló véleményüket, hogy csak ezt fűzöm hozzájuk: az említett úriember nem először verte ki a biztosítékot. Nálam a múlt század kilencvenes éveiben, amikor kötelezett arra, hogy a cégem lépjen be a kamarájába, és majdhogynem a semmiért fizessen ötezer forintot. Ezért bedobtak a postaládámba egy rosszul szerkesztett újságot. Kiadója azóta is foggal-körömmel ragaszkodik a tagsági díjhoz, amelyből jut neki Jaguár gépkocsira. A bejegyzésem utáni összeállításból kiviláglik, hogy ez volt a második eset, amidőn kiverte a biztosítékot. S íme, a harmadik, a pedofília és a homoszexualitás összemosása. Alkalmazkodott egy heccelésre, uszításra alkalmas törvény szövegéhez és szelleméhez.

Ennek ellenére mégse vélem úgy, hogy Parragh NER-lovag. Bármelyik kormányzat országlása idején ugyanezt a kettős szerepet látná el. A kormánnyal egyetértésben belenget valamit, amit aztán a kormánypárti közvélemény-kutatók fölmérnek, és ha kiderül, hogy többen vannak ellene, mint mellette, a hatalmon lévők elfelejtik. Ha viszont kevesebben, akkor a kötelező egyeztetésre nem a szakszervezetekkel és a civil egyesületekkel ülnek le, hanem a kereskedők és iparosok érdekvédelmi szervezetével, amelynek vezetője volt szíves belengetni a kormányzati elképzelést. Parragh László korunk terméke. Tartok tőle, hogy mindig Jaguárral fog járni, legföljebb nem bocskaiban mondja el tanévnyitó beszédét, hanem zsinórok helyett gombokkal ellátott zakóban.             

Tíz mondat Parragh Lászlótól

Nincsenek meg azok az erőforrások, amelyek előbbre vihetnék a magyar gazdaságot. (Zalai Hírlap, 2012. november 28.)

A közmunka-program hosszú távon nem fönntartható. (Népszabadság, 2013. március 18.)

Mi értelme van az 550 ezer felsőoktatási férőhelynek, ha csak 270 ezren vannak a rendszerben? (Heti Válasz, 2016. november 10.)

Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz. (hvg.hu, 2018. május 6.)

A fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak. (hvg.hu, 2018. június 20.)

Végre olyan miniszterelnökünk van, aki hisz abban, hogy erős gazdaság nélkül nincs erős kormány. (Magyar Narancs, 2018. július 12.)

Keresztény gyökerű és fehér bőrű munkaerő-pótlást keresünk. (Azonnali.hu, 2019. február 12.)

A vészhelyzet a kormánynak szabad kezet ad. (ATV, 2020. március 12.)

Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni. (ATV, 2020. április 7.)

Azt már nehezen viselem, hogy mondjuk a 9 éves kisfiamat a tanár úgy segíti föl a létrán vagy kötélen, ha egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik. (Szeged TV, 2021. augusztus 30.)

A címben 7 szó van, a betűk száma 44 karakter. Márpedig David Ogilvy, a reklámipar guruja szerint az eszményi cím 3 és 11 szó között harangozza be a portékát. Ő azonban még a hagyományos (papír alapú) sajtó felől közelítette meg azt a fránya címadást. A Google viszont 60 karakterben rögzítette az optimális cím terjedelmét a digitális sajtóban. Vagyis e bejegyzés címe elfogadhatónak rémlik, legalábbis Bognár László szempontjai alapján.

A pécsi gerillamarketinges augusztus 30-án a Blogbejegyzések címe és az olvasottság kapcsolata című bejegyzésben vizsgálta a mintegy 30 ezer magyar blogger gyakorlatát. Ogilvy nyomán figyelembe vette a szavak számát, és arra jutott, hogy 4 meg 5 szó között leghatásosabb a cím. A személyre hivatkozásról azt állapította meg, hogy ha az illető elég ismert, akkor növeli a bejegyzés vonzerejét. Az időszerűséget is fontosnak tartotta, és például a koronavírust említette. De az sem árt, ha szerinte a blog politikával is foglalkozik. Az egyszerűség kedvéért a két legjellemzőbb szempontra összpontosítanék.

Kíváncsiságból átnéztem a Médianapló augusztusi termését. Azért éppen ezt, mert a Blog.hu 30 napra visszamenőleg mutatja ki az olvasottságot. Nem lepett meg, hogy a lead-nek is vélhető címek közéleti személyiség nevével kezdődnek. Jellemző, hogy a bejegyzés utáni összeállításban csupán egyetlen van, amely nem közismert névvel indul. A magyar viccpárt nyilvánosságát taglaltam, és az elnökéről, Kovács Gergelyről nem az volt a benyomásom, hogy a neve továbbolvasásra ösztönözné az érdeklődőket. Mindez viszont azzal járt, hogy az optimális 4-6 helyett 9-re duzzadt a cím szótartománya és 67-re a karakterállománya. Az sem véletlen, hogy a címekben mindig akadt igei állítmány, amely azokat is mozgósítja, akik nem tartoznak a fogalmi gondolkodású olvasók közé.

Tudatosan alkalmaztam tehát a digitális címadás szabályait, csakhogy az igazi kérdés az, vajon milyen hatékonysággal. Úgy tapasztalom, hogy egyéb szempontok is befolyásolják az olvasottságot. Például Békesi László atlétikai világbajnokságra vonatkozó elemzéséről és Orbán Viktor szállóige-kölcsönzéséről is tűnődtem. Megkockáztatom, hogy a negyedszázaddal ezelőtti pénzügyminiszter megnyilvánulása talán még fontosabb is, mint a jelenlegi miniszterelnöké. Igen ám, de az utóbbi politikusról írottakat ötször többen olvasták. Valószínűleg azért, mert ma is benne van a közéletben, sőt a nyilvánosság első számú kedvezményezettje.

Tíz hosszú cím a Médianaplóból

Orbán miért kölcsönzött szállóigét Oscar Wilde-tól? (7568-an olvasták, 53 karakterből és 6 szóból áll)

Kunhalmi valójában mit is mondott Gyurcsányról? (5295, 49, 6)

Katinka miért nem olvas kommenteket? (4595, 37, 5)

Medgyessy miért káromkodott az MSZP választmányi ülésén? (4304, 57, 7)

Orbán miért nem krákogott ma reggel? (3937, 38, 6)

Kálmán Olga beválik-e politikusnak? (2526, 36, 4)

Hankiss Ágnes miért lett liberálisból illiberális? (2514, 52, 6)

A magyar viccpárt alapítója miért maradt magára a tévéstúdióban? (2111, 67, 9)

Dobrev Klára miért szokta azt mondani? (1908, 40, 6) 

Békesi észérvei meghatják-e a magyar sportvezetést? (1303, 51, 6)               

Médiatanárként gyűjtöttem a riasztó példákat, hogy az újságíró szemináriumon elmondhassam a kommunikáció szakos diákoknak, mit nem érdemes kimondani, ha meghívják majd őket a rádió- vagy tévéstúdióba. Amikor azonban nyugdíjba mentem, félbehagytam a példatárat, arra gondolván, hogy akik gyakran szerepelnek a nyilvánosság fórumain, egyre reménytelenebb esetek. Tegnap, az ATV egyik vitaműsorában mégis gyöngyszemre bukkantam. Vadai Ágnes DK-s politikus ezt találta mondani: „Nagyon sok apró nüanszban van különbség.” Mármint a választási koalícióra szövetkezett ellenzéki pártok között.

A nűansz ugyebár francia szó, és azt jelenti, hogy árnyalat. Eredetileg a színárnyalatra vonatkozott, aztán az angolban kiterjedt a hangárnyalatra is. Majd a közbeszédben általánosabb jelleget kapott: immár eltérést, különbséget is jelent. De nem nyilvánvalót, nem azonnal érzékelhetőt, nem is rögtön felismerhetőt, hanem csekélyet, még inkább aprót. Innen már csak egy lépés a rokon értelmű szavak társasága: kicsi, kicsiny, icipici, pici, picike, picuri. Vagyis csakugyan árnyalatnyi eltérés, különbség, ami egyébként nem biztos, hogy jellemző a Demokratikus Koalíciótól a Jobbikig terjedő ellenzéki koalícióra.

Ma már nincs különösebb bajom ama nyelvi szokással, hogy a honosított kifejezést gyakran kettőzik, és a nüanszhoz, nüansznyihoz leginkább az aprót, apróságot fűzik. Nem szép azoktól, akik rögtönzés közben kimondják, de már megbékéltem velük. Feltéve, ha először az idegen kifejezést használják, aztán felötlik bennük, hogy ezt le is kéne fordítani magyarra, és utána kerekedik ki az apró vagy apróság. Ez is az idem per idem-jelenség, ami azt jelenti, hogy ugyanazt ugyanazzal. Kétségkívül tautológia (szófecsérlés), de a közéleti szereplők becsületére válik, hogy legalább utólag igyekeznek pontosítani magukat.

Ami zavar, az épp a fordítottja. Midőn valaki azt mondja, hogy apró, apróság, aztán kiejti a nüansz vagy nüansznyi kifejezést is. Ez szintén szószaporítás, ezúttal azonban már indokolatlan kettőzés, ami nehezebben bocsátható meg. A bejegyzésem utáni összeállításból az bontakozik ki, hogy elsősorban élsportolók, sportvezetők, edzők hajlamosak rá, bár akad köztük politikus, hírszerző, sőt uram bocsá’: még újságíró is. Nem akarom pellengérre állítani őket, mert ami kicsúszott a szájukon, az inkább az élő adás számlájára írható. De ha már rutinra is szert tettek a nyilvános szereplésben, akkor igazán odafigyelhetnének erre az apró nüanszra.

Tíz mondat a nüanszról

A győzelem azon múlt, hogyan tudtuk megoldani az apró, pici nüanszokat. (Molnár Péter világbajnok kajakozó, M4, 2015. augusztus 22.)

A kiélezett mérkőzéseken mindig az apró nüanszok döntenek. (Juhász István kézilabda-edző, M4, 2015. október 10.)

Kis nüanszokon múlt. (Bíró Blanka, a kézilabda válogatott kapusa a lengyelek elleni vereségről, M4, 2016. március 14.)

Aki a botrányt kirobbantotta, tisztában volt-e azzal, hogy a profi sportban apró nüanszok, tizedmásodpercek számítanak? (György Zsombor újságíró, Magyar Nemzet, 2016. április 16.)

Kis, apró nüanszok dönthetnek. (Kovács István olimpiai bajnok ökölvívó, M4, 2016. május 10.)

Apró nüanszokra odafigyelve közelíti meg ezt a személyiséget. (Cseri Ferenc volt titkosszolgálati vezető, ATV, 2016. szeptember 15.)

Az a pici nüansz hiányzott. (Erdmann Mátyás sportriporter, M4, 2017. április 28.)

Nagyon, nagyon apró nüansznyi dolgokon múlik a siker. (Knézy Jenő riporter, M4, 2017. július 27.)

Icipici, nüansznyi valamit találnak az MSZP oldalán. (Szanyi Tibor szocialista politikus, ATV, 2017. augusztus 18.)

Nagyon sok apró nüanszban van különbség. (Vadai Ágnes DK-politikus az ellenzéki pártoktól, ATV, 2021. augusztus 30.)

A 168 Óra főmunkatársa szerint nem áll jól neki a politikusság. Ezt Buják Attila így indokolta a hetilap legutóbbi számában: „Más dolog kérdezni, s megint más érvényes válaszokat találni, ha az embert kérdezik.” Ebben igaza lehet, amire azonban következtetett, hogy „A politika újságírónak parkolópálya.”, azt érdemes közelebbről is megvizsgálni.

Kálmán Olga műsorvezető korában többször is kifejtette, hogy nem vonzza a politikusi pálya. Ennek ellenére 2019-ben indult Budapesten a főpolgármesterségért, majd Karácsony Gergely megválasztása után elszegődött a fővárosházára a DK-s főpolgármester-helyettes főtanácsadójának. Most pedig egy II.-III. kerületi választókörzetben versenyez az ellenzéki képviselőjelöltségért. Váltását azért nem nevezném pálfordulásnak, mert kifogytak alóla a nyilvánosság fórumai. Ráadásul az a benyomásom, hogy az újságírás nem is áll olyan távol a politikától, mint ahogy azt újságíróként fennen hirdette.

A munkásmozgalom vezetői között például nagy számban tűntek föl és ki a legműveltebb munkások, a nyomdászok. Szakismeretükből telt az újságírásra és a népképviseletre is, főszerkesztő-pártvezetőként lettek parlamenti politikusok. A másik oldalon is akadtak főszerkesztő-képviselők, a két világháború közti magyar országgyűlésben nem is kevesen. Majd a második világháború után, a gyökeresen megváltozott politikai körülmények között az újságírók nemcsak a parlamenti sajtópáholyban ültek, hanem lent, a képviselői székekben is. Ez volt az a mintegy száz év, amidőn politikailag tömbösödött a sajtó.

A rendszerváltás után sokan várták, hogy lazul a kapcsolat a politikusok és az újságírók között. Ez nem történt meg, aminek okaira ilyen rövid bejegyzésben nem térek ki. Azt viszont soha senki nem tagadta, hogy az újságírás politika-érzékeny foglalkozás. S bár az egyik legolvasottabb publicista az írókról tűnődött, szállóigéje érvényes az újságírókra is. Bertha Bulcsu balatonszepezdi lakosként interjút adott a közelben szerkesztett veszprémi újságnak, és ezt találta mondani: „Ha a hatalomhoz túl közel megy az író, megég, ha túl távol tartja magát, megfagy.” (Napló, 1993.12.18.)

Nyilvánvaló, hogy az újságíró leginkább az emberek választotta képviselőktől kaphat információkat. Vigyáznia kell azonban arra, hogy ez a kapcsolat ne váljon bensőségessé. Ha nem sikerül megteremtenie a kényes egyensúlyt, akkor már őszintébb cselekedet, ha rábízza magát a választópolgárok értékítéletére. 

Tíz mondat Kálmán Olgától

Hogy a köz által választott, a köz pénzéből fizetett politikus bejön, és kérdésekre válaszol - hát nem ez a világ rendje? (Magyar Narancs, 2012. október 25.)

Én munkáltatója vagyok a politikusnak - mint választópolgár. (Index.hu, 2013. december 1.)

Egyszerre nem lehet valaki politikus és véleménynyilvánító újságíró. (Heti Válasz, 2013. december 12.)

/A politizálásról/ Most még egyik porcikám se kívánja. (WMN Magazin, 2018. szeptember 12.)

/A politizálásról/ Iszonyú szerénytelenül fog hangzani, de tök jól csinálnám. (WMN Magazin, 2018. szeptember 12.)

A politikai pálya nem színjáték, de szereplés. (YouTube.com, 2018. november 25.)

Én újságíró vagyok, a politika pedig a túloldal. (24.hu, 2019. április 1.)

Én szerettem újságíró lenni. (168 Óra, 2019. június 20.)

Nem pártpolitikusnak készülök, hanem Budapest párton kívüli főpolgármesterének. (24.hu, 2019. június 8.)

Verbális agresszió azóta ér, amióta politizálok. (Magyar Narancs, 2021. május 13.)

A legutóbbi napokban Gyurcsány Ferenc jogászkodott, Jakab Péter nyerészkedett, Lendvai Ildikó hiányolt, Vona Gábor népezett, Lengyel László orbánozott, Nagy Feró pedig rokizott. Lefülelt mondatok.

Lakóhelyem, Budakeszi teljesen úgy néz ki, mint egy Rákóczi téri kurva. Mindenki átmegy rajta. (Rab László újságíró az országúti közlekedésről, VárosiKurír.hu, augusztus 22.)

A lufiszoknyás férfiakat nem tudom feledni. (Szénási Sándor műsorvezető az augusztus 20-i kormánypárti felvonulásról, Klubrádió, augusztus 23.)

Mi vagyunk a legnyugatibb keleti nép, és mi vagyunk a legkeletibb nyugati nép. (Vona Gábor vlogger, volt Jobbik-politikus, ATV, augusztus 23.)

A politikus tömegre gyúr. (Bérczes László rendező, Válaszonline.hu, augusztus 23.)

Mi a világot akartuk megváltoztatni, de a világ változtatta meg a rock and rollt. (Nagy Feró rockzenész, Hír TV, augusztus 24.)

Nálunk a közönség nem is szokta látni azt, amin felháborodik. (Sándor Erzsi író, Népszava, augusztus 24.)

Nem állítom, hogy az előválasztás szele végigsöpört az országon. (Németh Péter újságíró, HírKlikk.hu, augusztus 24.)

Mikor lesznek egységes és hatásos közös jelszavaink? (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzékről, Facebook.com, augusztus 24.)

Több ellenzéki párt van, mint amennyinek a létezése indokolt. (Ceglédi Zoltán politológus, ATV, augusztus 25.)

Ameddig pénzügyileg megéri nekünk az EU-ban maradni, addig maradni kell. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, augusztus 25.)

Karikó Katalint jobb egészségügyi szakembernek tartom, mint Szijjártó Pétert. (Bognár László gerillamarketinges blogger, Facebook.com, augusztus 25.)

Nagy Feró megfordult Csurkáék halálos ölelésében, ám végül Orbán Viktor karjaiban kötött ki. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, augusztus 26.)

A politika újságírónak parkolópálya. (Buják Attila újságíró Kálmán Olgáról, 168 Óra, augusztus 26.)

A politikában nincs szerzői jog. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, augusztus 26.)

Gyurcsány Ferenc legalább Gyurcsány Ferencnek még alkalmas. (Bálint Botond újságíró, PestiSrácok.hu, augusztus 26.)

Annyi optimizmus szoruljon már mindenkibe, hogy ennek az ámokfutásnak egyszer vége szakad. (Tarr Béla filmrendező, Magyar Narancs, augusztus 26.)

Előválasztást lehet nyerni Budapestről, de választást csak vidékről. (Jakab Péter Jobbik-politikus, hvg.hu, augusztus 27.)

A Jobbik támogatását is élvezem. (Dorosz Dávid Párbeszéd-politikus, ATV, augusztus 27.)

A vastörvényt a nagy hatalmú kormányfő sem írhatja át: a kultúra építés, a harc rombolás. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, augusztus 27.)

Ő szeretne önmaga utódja lenni. (Lengyel László politológus Orbán Viktorról, Népszava, augusztus 28.)

Értelmiségiként lett politikus, és politikusként értelmiségi maradt. (Braun Róbert politológus a 75 éves Pető Ivánról, 24.hu, augusztus 29.)

Kevesen tudják róla, milyen jó távolugró volt. Először 1961-ben vagy ’62-ben láttam repülni a ceglédi sportpályán. A nyurga, ifjúsági korból épp kiöregedett fiú 7 méter 20 centit ugrott, ami a korosztályában kiváló eredménynek számított. Később, a négy diploma megszerzése közben már inkább a tanulást szorgalmazta, és politikai karriert csinált a múlt század 80-as éveiben. Az idő tájt a Magyar Atlétikai Szövetséget is elnökölte, és 1984-ben nem szavazta meg, hogy az élsportolóink távol maradjanak a Los Angeles-i olimpiától.

Nem ez volt az utolsó ütközése a hatalmon lévőkkel (a többi kirajzolódik a bejegyzésem utáni összeállításból). Most is ő írta a legalaposabb elemzést a mögöttünk hagyott hét talán legjelentősebb hazai eseményéről, a 2023-ban Budapestre szánt atlétikai világbajnokság megtorpedózásáról. Meggyőzően helyesli a főpolgármester készülő vétóját a tervezett stadionról, ami azért is figyelemre méltó, mert korántsem kívülállóként fogalmazza meg álláspontját. Terjedelmes okfejtése augusztus 27-én látott napvilágot az Újnépszabadság.com-ban. Alapmotívuma ez: „A magyar élvonal színvonala fényévekre van a világ élvonalától.”

Véleményét két mozzanatra építi. Az egyik az, hogy a magyar atlétika élvonala csődöt mondott a tokiói olimpián. Egyetlen pontot sem szerzett (pontok az 1-8. helyezésért jártak volna). A másik mozzanat az utánpótlás helyzete, melyet az U20-as világbajnokság eredményei támasztanak alá. Kétszeres pénzügyminiszterként arra jutott, hogy nem érdemes töméntelen pénzt áldozni az új stadionra, hisz’ két év múlva sem lesz olyan atlétánk, aki esélyes az éremre. Egyetértek vele, ám az esszéjében van még valami, ami nem is annyira vitára, mint inkább kiegészítésre késztet.

Világszerte kiment a divatból a nagy befogadóképességű, nemzeti stadion, amelyben futópálya, távolugró gödör és vizesárok is található. Közel vannak az ülőhelyek a partvonalhoz, hogy a kiváltságosok kigúvadt szemmel nézhessék a focistákat. Mindazonáltal emlékszem, hogy a Népstadionban, egy labdarúgó-mérkőzés szünetében Kuc szovjet hosszútávfutó és a „kis” Kovács miként küzdött a győzelemért. Ennek hatására lettem atléta. A szünetbeli élmény a mai gyerekeknek aligha adatik meg.

Pedig ha 200 milliárd forintot azért költöttek volna a Népstadion helyén felépített Puskás Arénára, hogy ott futni, ugrani és dobni is lehessen, akkor most nem kéne újabb 200 milliárdos beruházás sorsáról vitatkozni a nyilvánosság fórumain.        

Tíz mondat Békesi Lászlóról

Az ország legrangosabb főkönyvelője. (Bertha Bulcsu író, Heti Nemzeti Újság, 1994. augusztus 26.)

Nála van az ország üres pénztárcája. (Bodor Pál író, 168 Óra,1994. szeptember 6.)

Ember még nem látta rezdülni az arcát. Különben hogyan is lehetne pénzügyminiszter? (Hajdu András újságíró, Zalai Hírlap,1994. október 11.)

Békesi atléta, s az atléták célvonalig szoktak küzdeni. Kivéve, ha idő előtt megsérülnek, vagy elgáncsolják őket. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, Új Dunántúli Napló, 1994. október 21.)

Békesi azt nem viselte el, hogy kétfejű gazdaságpolitika legyen, Horn pedig azt, hogy kétfejű legyen a kormány. (Jánosi György szocialista politikus, MTV, 1995. január 29.)

Úgy látszik, Békesi és a programja közül egyszerre csak az egyik lehet a kormányban. Eddig Békesi volt, most talán a programja. (Magyar Bálint SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 1995. február 11.)

Tőle nem fogadták el azt, amit utódjától, Bokros Lajostól igen. (Kibédi Varga Sándor újságíró, 168 Óra, 1995. november 7.)

A politikusok táborában a legjobb szakértő, a szakértők világában a legismertebb politikus. (Bozóki András szociológus, Magyar Nemzet, 1997. május 24.)

Párttársai sincsenek elragadtatva attól, hogy állandóan bebizonyítja nekik, mennyire nem értik az alapvető gazdaságpolitikai összefüggéseket. (Stumpf István politológus, Magyar Nemzet, 1997. május 24.)

Meggyőző személyiség, miközben igazi szaktekintély is. (Keleti György szocialista politikus, Népszava, 2009. október 7.)