Médiatanárként gyűjtöttem a riasztó példákat, hogy az újságíró szemináriumon elmondhassam a kommunikáció szakos diákoknak, mit nem érdemes kimondani, ha meghívják majd őket a rádió- vagy tévéstúdióba. Amikor azonban nyugdíjba mentem, félbehagytam a példatárat, arra gondolván, hogy akik gyakran szerepelnek a nyilvánosság fórumain, egyre reménytelenebb esetek. Tegnap, az ATV egyik vitaműsorában mégis gyöngyszemre bukkantam. Vadai Ágnes DK-s politikus ezt találta mondani: „Nagyon sok apró nüanszban van különbség.” Mármint a választási koalícióra szövetkezett ellenzéki pártok között.
A nűansz ugyebár francia szó, és azt jelenti, hogy árnyalat. Eredetileg a színárnyalatra vonatkozott, aztán az angolban kiterjedt a hangárnyalatra is. Majd a közbeszédben általánosabb jelleget kapott: immár eltérést, különbséget is jelent. De nem nyilvánvalót, nem azonnal érzékelhetőt, nem is rögtön felismerhetőt, hanem csekélyet, még inkább aprót. Innen már csak egy lépés a rokon értelmű szavak társasága: kicsi, kicsiny, icipici, pici, picike, picuri. Vagyis csakugyan árnyalatnyi eltérés, különbség, ami egyébként nem biztos, hogy jellemző a Demokratikus Koalíciótól a Jobbikig terjedő ellenzéki koalícióra.
Ma már nincs különösebb bajom ama nyelvi szokással, hogy a honosított kifejezést gyakran kettőzik, és a nüanszhoz, nüansznyihoz leginkább az aprót, apróságot fűzik. Nem szép azoktól, akik rögtönzés közben kimondják, de már megbékéltem velük. Feltéve, ha először az idegen kifejezést használják, aztán felötlik bennük, hogy ezt le is kéne fordítani magyarra, és utána kerekedik ki az apró vagy apróság. Ez is az idem per idem-jelenség, ami azt jelenti, hogy ugyanazt ugyanazzal. Kétségkívül tautológia (szófecsérlés), de a közéleti szereplők becsületére válik, hogy legalább utólag igyekeznek pontosítani magukat.
Ami zavar, az épp a fordítottja. Midőn valaki azt mondja, hogy apró, apróság, aztán kiejti a nüansz vagy nüansznyi kifejezést is. Ez szintén szószaporítás, ezúttal azonban már indokolatlan kettőzés, ami nehezebben bocsátható meg. A bejegyzésem utáni összeállításból az bontakozik ki, hogy elsősorban élsportolók, sportvezetők, edzők hajlamosak rá, bár akad köztük politikus, hírszerző, sőt uram bocsá’: még újságíró is. Nem akarom pellengérre állítani őket, mert ami kicsúszott a szájukon, az inkább az élő adás számlájára írható. De ha már rutinra is szert tettek a nyilvános szereplésben, akkor igazán odafigyelhetnének erre az apró nüanszra.
Tíz mondat a nüanszról
A győzelem azon múlt, hogyan tudtuk megoldani az apró, pici nüanszokat. (Molnár Péter világbajnok kajakozó, M4, 2015. augusztus 22.)
A kiélezett mérkőzéseken mindig az apró nüanszok döntenek. (Juhász István kézilabda-edző, M4, 2015. október 10.)
Kis nüanszokon múlt. (Bíró Blanka, a kézilabda válogatott kapusa a lengyelek elleni vereségről, M4, 2016. március 14.)
Aki a botrányt kirobbantotta, tisztában volt-e azzal, hogy a profi sportban apró nüanszok, tizedmásodpercek számítanak? (György Zsombor újságíró, Magyar Nemzet, 2016. április 16.)
Kis, apró nüanszok dönthetnek. (Kovács István olimpiai bajnok ökölvívó, M4, 2016. május 10.)
Apró nüanszokra odafigyelve közelíti meg ezt a személyiséget. (Cseri Ferenc volt titkosszolgálati vezető, ATV, 2016. szeptember 15.)
Az a pici nüansz hiányzott. (Erdmann Mátyás sportriporter, M4, 2017. április 28.)
Nagyon, nagyon apró nüansznyi dolgokon múlik a siker. (Knézy Jenő riporter, M4, 2017. július 27.)
Icipici, nüansznyi valamit találnak az MSZP oldalán. (Szanyi Tibor szocialista politikus, ATV, 2017. augusztus 18.)
Nagyon sok apró nüanszban van különbség. (Vadai Ágnes DK-politikus az ellenzéki pártoktól, ATV, 2021. augusztus 30.)
