Bödőcs Tibor humorista interjút adott a Magyar Hang című hetilapnak. Az előválasztás eredményét, hogy Dobrev Klára helyett Márki-Zay Péter lett az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltje, így jellemezte: „Úgy néz ki, nem ő lesz a first lady.” Mármint Gyurcsány Ferenc. Hozzá fogható szellemesség a bejegyzésem utáni összeállításban Kuncze Gábortól olvasható, aki a Clinton-házaspár hasonló helyzetét érzékeltette.

Jó helyen kapiskál, mert a lady eredeti jelentését (asszony, hölgy, úrnő) az első jelzővel együtt már nem is tüntetik föl a lexikonok. A first ladyt csak intézményi értelemben emlegetik. Az amerikai elnök feleségét jelenti, akinek külön hivatala van a Fehér Házban, és az elnök ügyes-bajos dolgait intézi. A Wikipédia szócikke például 1789 óta sorolja a firstladyket, képet is közöl róluk. Európában más a politikai berendezkedés, még Franciaországé áll legközelebb az Egyesült Államokéhoz. Lett is gondja Nicholas Sárközy elnöknek. Már nem a feleségével élt, hanem Carla Bruni manökennel, akit nem vihetett magával a vallásos, elsősorban arab országokba.

Ugyanezzel a gonddal küszködtek a protokollosaink is. Az egész nemzet sorsára kiható kérdésre érzékeny Blikk.hu 2009. április 20-án arról értekezett, hogy a kormányzat emberei gőzerővel keresik a megoldást, vajon „ki számít majd Bajnai Gordon mellett First Ladynek”. Az újdonsült miniszterelnök nem a feleségével élt együtt, hanem évek óta az élettársával, aki gyermeket is szült neki. Nálunk ugyanis nem prezidenciális rendszer van, és a végrehajtó hatalom feje, a miniszterelnök felesége is pályázhat a firstladységre. Sokan akkor is Lévai Anikónak adnák az első asszony rangját, ha a nemzetközi protokoll szerint Áder János köztársasági elnök felesége tarthat igényt rá.

Már az is eldöntetlen tehát, vajon az államfő vagy a kormányfő felesége nevezhető-e First Ladynek. De mi van akkor, ha az egyik vagy a másik nő? Ezt Margareth Thatcher miniszterelnöksége idején egy szovjet újságíró úgy oldotta meg, hogy Vasladynek titulálta. Nálunk azonban az Iron Lady címet Hosszú Katinka úszó olimpiai bajnok stoppolta. A brit sajtó pedig First Gentlemannek vélte a Vaslady férjét. Ez kijárt volna Dobrev Klára férjének is. Mindazonáltal tetszik Bödőcs Tibor szellemes meghatározása, kár, hogy a házastárs neve hiányzik a csúfondáros szövegből. Így pontosítanám az ellenzéki előválasztás után: ’Gyurcsány Ferenc aligha lesz a first lady.’  

Tíz mondat a ladységről

Orbán Viktor felesége a rutinos First Ladyk életét éli. (Kőrösi Ivett újságíró, La Femme Magazin, 2011/november)

Amúgy a First Lady Tolsztojt olvas. (Nagy András újságíró Lévai Anikóról, 24.hu, 2015. november 24.)

Iron Lady nem illik össze Urambátyámmal. (Gál J. Zoltán újságíró Hosszú Katinka és Orbán Viktor politikai egymásra utaltságáról, Vasárnapi Hírek, 2016.január 9.)

Melania Trump szebb First Lady lenne, mint Bill Clinton. (Kuncze Gábor liberális politikus, ATV, 2016. október 22.)

Az Iron Lady keményebb, mint Katinka. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, WMN.hu, 2016. november 23.)

Otthon Katinka vagyok, a medencében Iron Lady. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Origo.hu, 2016. november 29.)

Míg Iron Lady a budapesti vb-re készül, addig Katinka arra, mihez kezd majd a pályafutása után. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Facebook.com, 2017. június 21.)

Az Iron Lady helyett visszakaptuk Hosszú Katinkát. (Knézy Jenő sportkommentátor, M4, 2019. július 28.)

Ha Iron Lady ellenőrzése alá vonja a róla készülő filmet, aligha lesz őszinte szembenézés egy sikerekben is bővelkedő pályafutással. Bocs, pályaúszással. (Zöldi László újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. július 25.)

Úgy néz ki, nem ő lesz a first lady. (Bödőcs Tibor humorista Gyurcsány Ferencről, Magyar Hang, 2021. október 29.)

Van egy blog, az Elmúlt Századok, amelynek ismeretlen gazdája a maguk idejében nagy visszhangot kiváltott sajtótémákat dolgoz fel. Október 28-án adta közre A kéjgyilkos álrendőr bűnesetei - Hekus Dönci története 1947 címmel egy Mészáros István nevű fiatalember rémtetteiről szóló bejegyzést.

Az újságírók által Hekus Döncinek elnevezett bandita Horváth Ödön rendőrfőhadnagy nevére gyártott igazolvánnyal tört be idős emberek otthonába. A bíróság halálra ítélte, és a róla szóló cikk ott fejeződik be, ahol az enyém elkezdődik. Mert a sorozatgyilkos még a kivégzése után is kísértette a sajtót. Felidézői közül Rákosi Mátyás (56 éves) a Magyar Kommunista Párt főtitkára, a koalíciós kormány második embere. Horváth Márton (42) a Szabad Nép című napilap felelős szerkesztője. Betlen Oszkár (39) a kommunista pártlap főmunkatársa, később, 1951 és ’54 között a főszerkesztője.

Az ország talán legbefolyásosabb politikusa 1948. március 23-ára sajtóaktívát hívott össze. Elmondta, hogy februárban kormányküldöttséggel járt a Szovjetunióban, és egy moszkvai újságíró azt firtatta, vajon mitől olyan fontos Hekus Dönci, akivel tele volt a magyar sajtó. Rákosi ebből a beszélgetésből vezette le, hogy miért kell megrendszabályoznii azt a fránya bulvár újságírást. Az „elburjánzott szenzációhajhászás”-t például e szalagcímmel jellemezte: „Koporsóval együtt rabolták el a halottat”. Ezzel azonban nem fejeződött be a sajtóaktíva. Egymás után szóltak hozzá az elmarasztalt szerkesztőségek vezető munkatársai, és elhatárolódtak lapjuk gyakorlatától.

Másnap, március 24-én a Szabad Nép tudósított persze a történtekről, majd 25-én (b. o.) szignóval kemény hangvételű cikk jelent meg benne. A két betű mögött Betlen Oszkár rejlett. Szerinte az erkölcstelen szenzációval van baj, mert „nincs nagyobb szenzáció, nincs érdekesebb esemény, mint a küzdelem, amelyet a magyar demokrácia folytat az ország szebb jövőjéért, polgárainak szebb életéért”. Csakhogy ez csupán a diagnózis volt. A terápiát március 26-án fogalmazta meg. A hazai újságírás polgári, „nagykörúti” jellegét a szemléletben, a közelítésmódban, a hangnemben és a nyelvezetben vélte fölfedezni. Mindez azzal járt - fejtegette -, hogy az egyszerű emberek kizáródtak a sajtó vérkeringéséből.

A kormányzat papírhiányra hivatkozva több tucat „szenzációhajhász” szerkesztőséget szüntetett meg. Országszerte több száz újságíró került az utcára. Hekus Dönci neve pedig egybekapcsolódott a hatalmon lévőktől független nyilvánosság felszámolásával.

Néhány mondat a Szabad Népből

El kell érnünk a demokrácia negyedik évében, hogy a demokrácia sajtója a tömegnevelés, a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé váljék. (Rákosi Mátyás, 1948. március 24.)

A magyar sajtónak ki kell állnia a demokratikus erkölcs védelmében. (Horváth Márton, 1948. március 24.)

A múlt öröksége kísért egyes lapok vastagbetűs címeiben. (Betlen Oszkár, 1948. március 25.)

Az úgynevezett körúti vagy ponyva újságírás eltereli a magyar olvasók figyelmét az ország nagy kérdéseiről. (Betlen Oszkár, 1948. március 25.)

A magyar újságírás nem tudott lépést tartani a magyar demokrácia fejlődésével. (Betlen Oszkár, 1948. március 25.)

A múltban a magyar sajtó jelentős része csak a polgárságnak íródott. (Betlen Oszkár, 1948. március 26.)

Az a feladat, hogy a munkások zömének, a dolgozó parasztság legszélesebb rétegeinek is írjuk lapunkat. (Betlen Oszkár, 1948. március 26.)

Az a megtiszteltetés ért, hogy tegnapi bejegyzésem napvilágot látott az ÚjHét.com nevű marosvásárhelyi portálon. Szerkesztője, Ágoston Hugó úgy közölte a Mi lett Gyurcsány milliójából? című glosszát, hogy ma hajnalban, 2 óra 34 perckor magánlevélben firtatta: vajon „…ezt hogy kell érteni? ’Bár ha most lett volna az országgyűlési választás, a Demokratikus Koalíció be sem kerülne a parlamentbe.’ Hát nem 17 százalékon áll? Nem ő a legnagyobb ellenzéki párt?” Ha nem sikerült pontosan felvázolni egy ellentmondást, akkor most újra nekirugaszkodom.

A DK vezető politikusai azt sulykolják, hogy körülbelül egymillió szavazójuk van. De ha nem tágítanak a kerek számtól, vajon mivel magyarázható, hogy az ellenzéki előválasztás második fordulójában a miniszterelnök-jelöltjük, Dobrev Klára csupán 283 ezer voksot kapott? Az adott okot a gyanúra, hogy a DK elnöke, Gyurcsány Ferenc a 2018-as országgyűlési választás előtt 700 ezer szavazót vizionált, mindazonáltal csupán 308 ezren voksoltak a pártjára. Ez 5,37 százalékot ért. A csalódást keltő adat úgy jött ki, hogy 2018 áprilisában 8312173 magyar állampolgár volt jogosult a szavazásra, és hozzávetőlegesen minden harmadik távol maradt a fülkétől. A maradék kétharmadnak pedig alig több mint öt százaléka „lépte át” a parlamenti küszöböt.

Ama 17 százalék, amire Ágoston Hugó utalt, a Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Intézet (ZRI) felmérése az idén augusztusi helyzetről. Szeptemberben 18-at mért a DK-nak, októberben, az előválasztás második fordulója után 19 százalékot. Ha a 2018-as országgyűlési választáson résztvevők bázisadatából indulunk ki, 17 százalék 942 ezret jelent, 18 százalék 997 ezret, 19 pedig 1 millió 52 ezret. A DK vezetői időrendben a „közel” (Dobrev Klára), a „majdnem” (Vágó István), a „nagyjából” (Gyurcsány Ferenc) és a „több mint” (Varju László) szóval lőtték körbe a bűvös 1 milliót. Ehhez képest Dobrev 283 ezer voksa azt sejteti, hogy ha csakugyan most lett volna az országgyűlési választás, a Demokratikus Koalíció nem kerülne be a parlamentbe.

Ha tehát a DK a legnagyobb ellenzéki párt - politikusai ráadásul még a legszervezettebbnek is tartják -, akkor két eset lehetséges. Vagy a felmérések nem stimmelnek, vagy a DK-hívek több mint kétharmada mellőzte az ellenzéki előválasztást. E bejegyzés utáni dokumentációból pedig kirajzolódik a pártalapító-pártelnök véleménye a közvélemény-kutatásról. Azért nem értelmezem, mert magáért beszél.

Tíz mondat a közvélemény-kutatásról

Fogadjuk el, hogy a méréseknek van valami közük a valósághoz. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Múosz.hu, 2013. október 15.)

Egy kiérdemesült szocialista elvtársat szeretnék idézni, aki szerint nem közvélemény-kutatásokat, hanem választásokat kell nyerni. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2016. július 2.)

Nem szabad országban nincs hiteles véleménykutatás. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Népszava, 2018. március 1.)

Nem lehet közvélemény-kutatásból politikát csinálni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Hír TV, 2018. március 15.)

Aki a közvélemény-kutatások alapján politizál, az zörög, mint kiszáradt mákgubó az őszi szélben. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Index.hu, 2018. április 3.)

Jó közvélemény-kutatást készíteni olyan nyilvánosságban lehet, amelyikben az emberek szabadon beszélnek a gondolataikról. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, volt közvélemény-kutató, 24.hu, 2018. április 3.)

Ekkor hagyta el Kovács László száját élete legjobb mondása: mi nem közvélemény-kutatást akarunk nyerni, hanem választást. (Szőcs Géza költő, Fidesz-kultúrpolitikus, Előretolt Helyőrség, 2018. április 21.)

Amíg a politika finanszírozza a közvélemény-kutatásokat, a mérés nem lesz megbízható. (Puzsér Róbert publicista, budapesti főpolgármester-jelölt, Magyar Hang, 2019. március 8.)

A politika már világszerte közvélemény-kutatássá silányult. (Markó Béla költő, az RMDSZ volt elnöke, 24.hu, 2020. augusztus 23.)

Ugye választást kell nyerni, nem közvélemény-kutatást. (Berg Dániel Momentum-politikus, ATV, 2021. október 18.)

Egy másodpercig se vennék részt a gyurcsányozásnak nevezett kormányzati karaktergyilkosságban, a Gyurcsány-jelenség azonban érdekel. Azt a mozzanatot emelem ki belőle, hogy megszemélyesítője hajlamos a nagyotmondásra.

A Demokratikus Koalíció alapítása előtti napon jelentette be az akkor még MSZP-politikus, hogy az általa vezetett platform kiválik a szocialista pártból. Kifejtette, hogy a következő országgyűlési választáson „milliónál is több” voksot remél az új pártjának. Elképzelése nem vált valóra, ezzel is magyarázható, hogy Orbánék 2014-ben újabb kétharmadra tettek szert. Utána Gyurcsány már óvatosabb volt, mert 2018 elején beérte volna 700 ezer szavazóval is. Ez sem jött be, a DK 308836 szavazatot kapott az országgyűlési választáson. Ez 5,37 százalékra volt elég, és az új párt épp csak átcsusszant az ötszázalékos parlamenti küszöbön. Erre mondta az elnöke, hogy „A végső célokat tekintve szinte semmit sem értünk el.” (ATV, 2018.05.09.)

Nyomban meg is ígérte, hogy elemzi a kudarcot, és idén februárban arra jutott, hogy legközelebb milliós szavazótáborra számíthat. A próbatétel nemrégiben érkezett el, és az ellenzéki előválasztás második fordulójában a DK miniszterelnök-jelöltje, Dobrev Klára 283677 voksot kapott. Jókora hátránnyal szorult Márki-Zay Péter mögé. E szám többé-kevésbé megfelel a 2018-as eredménynek, bár ha most lett volna országgyűlési választás, a Demokratikus Koalíció be sem kerülne a parlamentbe. Az gondolná az ember, hogy a DK vezetői szembenéznek önmagukkal, és visszafogottabban fogalmaznak. Valamilyen rejtélyes ok folytán azonban összebeszéltek, és azóta ugyanazt a számot ismételgetik a nyilvánosság fórumain.

Abban különböznek egymástól, hogy a bűvös egymilliót változatosan adták közre. Dobrev Klára a „közel”-lel társította, Vágó István „majdnem”-et mondott, Gyurcsány Ferenc pedig a „nagyjából”-t választotta. Egyedül Varju László lógott ki a sorból, ő „több mint egymillió” velük együtt rezdülőt említett. Az a benyomásom, hogy talán nem gondolták végig a központosított kijelentést. Ha ugyanis foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz a fránya millióhoz, óhatatlanul bogarat ültetnek a fülünkbe. Vajon az előválasztás második fordulójában hová tűnt holdudvarukból közel, majdnem, nagyjából, sőt több mint 700 ezer szavazó?  

Tíz mondat a DK-ról

Az új párt sokaké lesz. Azt remélem, hogy 2014-re milliónál is több szavazóé. (Gyurcsány Ferenc, Vasárnapi Hírek, 2011. október 22.)

150 ezer látogatót mérnek, szerintünk viszont 3-400 ezer szimpatizánsunk van. (Gyurcsány Ferenc, Népszava, 2013. szeptember 13.)

Mögöttem van pár százezer ember, akik hiányoznak a közösből. (Gyurcsány Ferenc, InfoRádió, 2013. október 30.)

A DK-nak van 10 ezer tagja és 500 ezer támogatója. (Vadai Ágnes, ATV, 2017. április 25.)

Amit gondolok erről a világról, az 700 ezer embernek fontos. (Gyurcsány Ferenc, Hír TV, 2018. március 17.) 

1 millió szavazónk van. (Gyurcsány Ferenc, ATV, 2021. február 13.)

Közel 1 millió szavazója van a DK-nak. (Dobrev Klára, ATV, 2021. október 18.)

Majdnem 1 millió szavazója van a DK-nak. (Vágó István, ATV, 2021. október 19.)

Nagyjából 1 millió ember van körülöttünk. (Gyurcsány Ferenc, atv.hu, 2021. október 22.)

Ma több mint 1 millió ember gondolja azt, amit mi. (Varju László, ATV, 2021. október 22.)

Ballai Józsefet a tíz legjobb vidéki újságíró között tartom számon. Ha egyáltalán van értelme a vidéki jelzőnek. Megjárta a fővárosi szerkesztőségeket is, majd visszahúzódott Kecskemétre, ahonnan elindult a fővárosba. Néha nyilvánosan is szoktunk vitatkozni a megyei sajtóról, amelyet testközelből ismer. Olyan vitapartner, akinek adok a véleményére. Ráadásul a fészbukos üzenőfalán fel-feltűnik egy szép, titokzatos tinédzser lány, aki talán az unokája (vagy kései gyerek).

Kevésbé titokzatos mozzanat, hogy évek óta ír egy könyvet. Magáról meg az ikertestvéréről, Ottóról, aki szintén újságíró. A másik Ballai azonban maradt Nagykőrösön, a család szűkebb pátriájában. A könyv témája alighanem az ikerlét lesz, például az, hogy miután mindenki összetévesztette a kísértetiesen hasonló öccsével (bátyjával?), első cikkét ottó álnéven jelentette meg a Nagykőrösi Híradó. Bemutatja a Pest Megyei Hírlap mutációját. Egyetlen újságoldalon látott napvilágot, és külön szerkesztősége volt egy középület szobájában. Ahol napjainkban egy hivatalnok zavartan mondta a bekukkantó öregúrnak, hogy nem hallott a Nagykőrösi Híradóról.

A mai sajtóviszonyokról Ballai József egy betűt sem írt. De nem azért hallgatott róluk, hogy politikailag visszafogja magát. Inkább a kisvárosi hangulatot érzékelteti az utókor számára. A helyi újságot, amely idestova fél évszázada megjelenési lehetőséggel kecsegtette őt, az ikertestvérét, sőt barátját és irodalmi vetélytársát, az Abonyból kőrösi gimnáziumba átjáró Lipák Tibort is. Kétfelé ágazott az útjuk. Jóska maradt a sajtóban, Tibor pedig költő lett, és Zalán néven vált országszerte ismertté. A visszaemlékezés szerzője ezt csak lábjegyzetben, egy hozzászóló kérdésére árulja el. Azt vállalta ugyanis, hogy megírja a múlt század hetvenes éveit. A névváltoztatás nem tartozott a témájához.

Az sem, hogy ma már nincs napilap az ország legnépesebb megyéjében, és egyre inkább az a benyomásom, hogy a kisvárosi híradók se nagyon adnak hírt azokról a közéleti eseményekről, amelyek nincsenek a polgármester ínyére. S nehogy félreértés legyen, nemcsak a kormánypárti polgármesterekre gondolok, hanem az ellenzékiekre is. Akik a sikeres önkormányzati választás után többnyire nem a helybéli lakosoknak teremtettek nyilvánosságot, hanem önmaguknak. Lehet persze, hogy erről is vitatkoznánk Ballai Jóskával, ettől azonban még finom és árnyalt korkép a hangulatos tárcája.

Tíz mondat az újságírásról

Az újságírás nehézkes dolog. Ott, ugye, adatok kellenek, tények meg igazságok. Az irodalomban mindez felesleges. Elég, ha az ember zseniális. (Huszár Sándor író, 24 Óra, 1994. december 31.)

Az újságíráshoz elsősorban nem telefon, fax, íróasztal, magnetofon és szövegszerkesztő kell, hanem hittel, valódi érdeklődéssel figyelő ember, akinek megnyílnak az ajtók és a szívek. (Gyarmati Béla újságíró, Észak-Magyarország, 1999. szeptember 27.)

A tényfeltáró újságírás hazánkban nem hatol sem elég mélyre, sem elég magasra. (Bitó László író, Magyar Hírlap, 2003. december 9.)

Az újságírás nemcsak tartalomszolgáltatás, hanem etika is. Valamint ízlés. (Vágvölgyi B. András újságíró, Népszabadság, 2010. július 18.)

Azért izgalmas az önök szakmája, mert olyasmiről is írniuk kell, amiről fogalmuk sincs. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2012. szeptember 7.)

Az újságírás civil kontrollt jelent az aktuális hatalomgyakorlással szemben. (Balavány György publicista, Klubrádió, 2012. szeptember 14.)

Fedél nélkül maradt a kritikus újságírás. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Népszabadság megszüntetéséről, Sztárklikk.hu, 2016. október 18.)

Az újságírás itt és most a politika folytatása más eszközökkel. (Szombathy Pál újságíró, Facebook.com, 2017. szeptember 22.)

Az újságírás az igazságot választja el a hazugságtól. Az újságíró pedig eldönti, hogy igazat mond, vagy hazudik. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2018. szeptember 30.)

Olyan időszakot élünk, amikor kamuhíreket írni jövedelmezőbb, mint valódi újságírást folytatni. (Selmeci János műsorvezető, Klubrádió, 2019. december 20.)

Idestova három és fél évtizede kísérem figyelemmel a Fiatal Demokraták Szövetségét. A róla készített dokumentáció körülbelül 200 oldalnyi, és egy oldalon tíz idézet fér el. Maga a dosszié két részből áll. Az elsőben a fideszesek fejtik ki véleményüket a saját pártjukról, túlnyomórészt dicsérő szavakkal. Ha valamilyen okból mégis kilépnek, vagy kizárják őket, akkor viszont a második részben ered meg a nyelvük.

Az a benyomásom, mintha a Fidesz-vezetők az első perctől azt várták volna el a funkciót vállalt tagoktól, hogy a pártjukról szólván takarékoskodjanak az önreflexióval. Mindössze 40 oldalnyi szöveg aránylik a 160-hoz, mintegy 400 fideszes idézet az 1600 nem fideszeshez. Az is feltűnik, hogy az ellenzéki helyzetbe szorult Fideszt kevésbé bírálják a nyilvánosság fórumain, mint a kormányrúdnál helyet foglalót. Figyelemre méltó ellentmondás jellemzi a Fideszről alkotott véleményeket a 2019-es önkormányzati választások óta.

A városokban elért sikerek nyomán óhatatlanul felgyorsult az ellenzéki pártok egységesülése. Ilyenkor azt várná a szemlélő, hogy vérszemet kap az önmagára talált ellenzék, és növeli a nyomást a hatalomba belefásult kormánypárton. Ehelyett előtérbe került az előválasztás intézménye, amelynek résztvevői befelé fordultak, és az együttműködésen belüli feszültségekkel kezdtek foglalkozni. Az idén ott tartunk, hogy az ellenzéki pártok politikusai többet beszéltek egymásról, mint a leváltani szándékozott kormánypártról.

A termés amúgy is visszafogott. Összesen 40 Fidesszel foglalkozó jellemzést jegyeztem föl a sajtó ama részéből, amelynek elvileg az volna a dolga, hogy a kormánypárt tevékenységét fürkéssze. Az első nyolc hónapban arányosan oszlanak el a bíráló megjegyzések, még a korábbi években uborkaszezonnak minősített júliusban és augusztusban is. Szeptembertől azonban összesen hat mértékadó megnyilvánulás látott napvilágot a Fideszről.

Mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy az ellenzéki politikusok szívesebben értelmezték a választási szövetségbe tömörült pártok mozgását, mint a Fidesz hatalomgyakorlását. Az ellenzéki publicisták pedig inkább a választási szövetségen belüli feszültségeket feszegették, mintsem hogy a kormánypárt lankadatlan pozíciószerzését vették volna górcső alá. Ezzel a kijelentéssel nem vonom kétségbe az előválasztás kétségtelen erényeit. Csupán azt állítom, hogy több energia ment el a sípolásra, mint a szerelvény haladására.

Tíz mondat a Fideszről

A Fidesz nem egy párt, hanem egyenlő Orbán Viktorral. (Stumpf András újságíró, ATV, 2021. január 13.)

Nettóban mindig a Fidesz nyer. (Gergely Márton újságíró, Partizán, 2021. február 15.)

A Fidesz világát a pálinkafőzés, a kocsma, a futball és a körömpörkölt adja. (Csepeli György szociálpszichológus, ÚjHét.com, 2021. március 9.)

A Fidesz addig lesz, amíg Orbán Viktor aktív a politikában. (Lánczi András filozófus, Mandiner, 2021. március 25.)

Köpönyegforgatók pártja lett a Fidesz. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2021. március 25.)

A Fidesz önmaga állampárti paródiája lett. (Holoda Attila, a második Orbán-kormány energiaügyi helyettes államtitkára, ATV, 2021. április 12.)

A Fidesz olyan, mint a hanyag háziasszony. A piszok csak akkor zavarja, ha más is látja. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Újnépszabadság.com, 2021. május 5.)

A Fidesz politikai termékeket ad el. Legyártja azt, amire éppen szükség van. (Pálinkás József, az első Orbán-kormány oktatási minisztere, az Új Világ Néppárt miniszterelnök-jelöltje, Telex.hu, 2021. június 18.)

Fidesz bárkit zsarol bármivel. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, a Mindenki Magyarországa Mozgalom miniszterelnök-jelöltje, Szabad Európa Rádió, 2021. szeptember 2.)

Orbán állampártja házról házra foglalta el az országot. (Tóta W. Árpád publicista, Facebook.com, 2021. október 17.)

Középiskolai osztálytársam Floridából hívott fel, mondván, hogy elírtam valamit. Kritikus, de jóindulatú olvasom, aki ezúttal félreértett. Kétségtelen, hogy a fészbukos üzenőfalamon zajló digitális mondatversenyben tegnap és ma is idéztem ugyanazt a mondatot. Elismerem, hogy két különböző névvel, ebből azonban korántsem elírás következik, hanem az, hogy vita robbant ki a „Kimentek a tankok, bejöttek a bankok.” mondásról.

Pápai Gábor, aki két kötetemet is illusztrálta a karikatúráival, nem Szűrös Mátyásnak tulajdonította a szállóigét, hanem Balaskó Jenő avantgárd költőnek. Majd pontosított, írván, hogy Kiss Dénes költőtől származik. Hozzászólt Föld S. Péter újságíró kollégám is, és azzal mentegette Szűrös Mátyást, a harmadik köztársaság kikiáltóját, hogy „ő csak idézte” a közkeletű mondást. Igen ám, de a politikusok hajlamosak arra, hogy idegen tollakkal ékeskedjenek. Ahogy Orbán Ottó költő megjegyezte, „A költő ártatlanabb, mint a politikus, legfeljebb rímeket lop.” (168 Óra, 2001.10.25.)

Megígértem a tegnapi vitapartnereknek, hogy utánanézek a részleteknek. Kiderült persze, hogy Torgyán József magának tulajdonítja az elsőséget: „Ezért fűztem be 1988 végétől szinte minden beszédembe, hogy „elmennek a tankok, de jönnek helyettük a bankok”. (Hetek, 2011.11.11.) Szavait nem vonom kétségbe, de a bejegyzés utáni összeállításból kibontakozik, hogy egyelőre csak a második egy 1994-es mondattal. Megelőzi Kósa Ferenc filmrendező, aki egy pécsi újságban hozta össze a tankokat a bankokkal.

Kiss Dénest azért nem tekintem a szerzőnek, mert 1998-ban jelentette meg saját kiadásban a Bejöttek a bankok című kötetét, amelyben a címadó költemény refrénje a gyakran idézett szállóige. Márpedig a kiadói fülszövegből tudható, hogy „az 1994 óta írt verseiből ad közre válogatást”. Máskülönben óvakodnék a lopás kifejezéstől. A mondások legjobb magyar szakértője, Alexander Bernát filozófus szerint a névtelen közmondás a nép szállóigéje, és a névvel összeköthető szállóige az értelmiségiek közmondása. Szabad préda tehát.

Sokan veszik a szájukra, formálgatják, faragnak rajta, néha csak egy betűnyit. Az utókor pedig annak adja, aki a legnevesebb közülük. Egyelőre több jelöltem is van. Azért próbálkoznak a tankos-bankos hasonlat átalakításával, kikristályosításával, mert annak kifejeződését látják benne, hogy sikerült elfuserálni a rendszerváltást.      

Tíz mondat a tankokról és a bankokról

A tankok gyarmatából a bankok gyarmatává válhatunk. (Kósa Ferenc filmrendező, szocialista politikus, Vasárnapi Dunántúli Napló, 1990. február 25.)

Elmentek a tankok, de itt maradtak a bankok. (Torgyán József kisgazda politikus, Délmagyarország, 1994. január 18.)

Nem akartuk azt, hogy a tankokat a bankok váltsák fel. (Pongrátz Gergely 56-os felkelő, a Corvin-közi ellenállók parancsnoka, Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus 30.)

Újra rabok lettünk, a pénz rabjai. Ahogy a kesernyés vicc mondja: „kimentek a tankok, bejöttek a bankok”. (Bartalus Ilona zenepedagógus, Mezőkovácsházi Hírlap, 1999/július) 

Kimentek a tankok, s bejöttek a bankok. (Szűrös Mátyás volt MSZMP- és MSZP-politikus, Zalai Hírlap, 2003. október 24.)

Kimentek a tankok, bejöttek a bankok. (Novák Előd Jobbik-politikus, Napló, 2011. október 25.)

Sokak számára a rendszerváltás csak annyit jelent, hogy „a tankok kimentek, és a bankok bejöttek”. (Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, Szolnoki Napló, 2012. október 10.)

Ide kívánkozik Csurka István mondata, miszerint kimentek a tankok, bejöttek a bankok. (Mesterházy Nagy Dalma újságíró, Rábavidék, 2013. július 16.)

/Putyin embereiről/ Külön öröm, hogy nem tankokkal jöttek, hanem bankokkal. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, 2019. november 4.)

/Kiss Dénesről/ Tőle van az elhíresült mondat, melyben benne van az 1990-es rendszerváltás tragikus lényege: „kimentek a tankok, bejöttek a bankok”. (Borbély László irodalomtörténész, Lyukasóra, 2021/1.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor fészbukozott, Lázár János alkotmányozott, Gyurcsány Ferenc nőtt, Márki-Zay Péter nem lopott, Lendvai Ildikó pedig nem messiásozott. Lefülelt mondatok.

A választásnak mint intézménynek az egyik fő üzenete, hogy bárkiből lehet bármi. (Magyari Péter újságíró az előválasztásról, 444.hu, október 17.)

Fityiszt mutat a hazai politikai osztálynak. (Korbely György újságíró az új ellenzéki miniszterelnök-jelöltről, Alföldi blog, október 17.)

Ami eddig Lázár János problémája volt, az most már Orbán Viktoré. (Török Gábor politológus Márki-Zay Péterről, Index.hu, október 18.)

Mielőtt eredményt hirdetnek, várják meg, hogy mi is indulunk. (Kocsis Máté Fidesz-politikus, YouTube.com, október 18.)

A támadhatóak, a vitatható múltúak lépjenek hátra, akkor is, ha pártelnökök! (Kökény Mihály szocialista politikus, Újnépszabadság, com, október 18.)

Dobrev Klára nem annyira népszerűtlen, mint Gyurcsány. (Virág Andrea politológus, hvg.hu, október 19.)

Az ellenzék a múlt héten megtartotta a Gyurcsány-ellenes népszavazást. (Kohán Mátyás publicista, Mandiner.hu, október 19.)

Marketingesként azt látom, hogy „kiváló termék”. (Gurzó Ákos, a hódmezővásárhelyi polgármester kommunikációs stábjának vezetője Márki-Zay Péterről, 444.hu, október 20.)

Mennék én 23-án ellenzékként ünnepelni, de sajnos le vagyok váltva. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, október 20.)

A magyar kormány megint felvett egy 4000 milliárd forintos gigahitelt. (Holoda Attila energetikai szakértő, 168 Óra, október 21.)

Pontosan tudtam, hogy 50-50 százalék az esély. (Farkas Bertalan űrhajós a Földre való visszatérésről, Hajdú Online, október 21.)

A magyarok egy békés és alkotmányos forradalommal befejezték a félbe hagyott, sőt elsikkasztott rendszerváltást. (Lázár János Fidesz-politikus Makón az Alaptörvényről, Délmagyar.hu, október 22.)

Nagyra nőttünk. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus a Demokratikus Koalícióról, atv.hu, október 22.)

A DK-s kemény mag bizony B-közép. (Stumpf András újságíró, ATV, október 22.)

A liberális network értelmisége belátta, hogy nem érdemes egy DK vezette ellenzékre váltani a jelenlegi hatalmat. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, október 22.)

Isten ments a politikai megváltóktól! (Lendvai Ildikó szocialista politikus, hvg.hu, október 22.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, október 23.)

A Facebook lőfegyver. Kösz. Annak is szántuk. (Szűcs Gábor Róbert közgazdász, volt diplomata, Facebook.com, október 23.)

Nekem mára ez az ország nem a hazám. (Ungváry Rudolf író, Népszava, október 23.)

/”Mitől jobb jelölt ön?”/ Attól, hogy nem lopok. (Márki-Zay Péter, az ellenzéki pártok közös miniszterelnök-jelöltje, Transindex.ro, október 24.)

Az ellenzék üstököse. (Kabai Domokos Lajos újságíró Márki-Zay Péterről, Bekiáltás.blog, október 24.)

Bár tegnap délután hallottam Orbán Viktor ünnepi beszédét, a biztonság kedvéért ma reggel megnéztem a Miniszterelnök.hu-t is. igyekszem pontosan idézni a két legjellemzőbb mondatát.

Az egyik így jelent meg a kormányfői honlapon: „Mansfeld, Wittner, Szabó, Pongrác, Nagy és Mindszenty.” A szónok megadta a tiszteletet 1956 áldozatainak, egybe is markolta őket. Tudjuk, hogy a megtorlás során hármat kivégeztek közülük, például a hivatalban lévő miniszterelnököt, Nagy Imrét. Az egyetlen nő, Wittner Mária évekig sínylődött börtönben, a katolikus főpap Mindszenty József az amerikai nagykövetség épületében öregedett meg. Egyedül a Corvin-közi felkelők parancsnoka úszta meg. Az Egyesült Államokba emigrált, és csak évtizedek múlva tért haza. A nevét azonban nem c-vel írta, hanem tz-vel. Ennek élő szóban nincs ugyan jelentősége, de a kormányzati jegyzőkönyvet azért ki kéne javítani.

A másik figyelemre méltó mondat szakmailag foglalkoztat. Orbán Viktor összehozta a hruscsovi Szovjetuniót és a bideni Egyesült Államokat, majd így bontotta ki a történelmi párhuzamot: „A megszállók most nem ránk akarják erőltetni a komisszárjaikat, hanem meg akarják választatni őket. Most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk.” Az alanyát kölcsön veszem, hogy értelmezhessem a közösségi oldalról alkotott álláspontját. A megszállóknak tehát most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. Azért fontos a teljes gondolatmenetet írásban is látni, hogy a textusban érzékelhessük a kontextust, a szövegben az összefüggést.

A bejegyzés utáni összeállításból viszont kirajzolódik, hogy miniszterelnökünk véleménye a legutóbbi tíz évben gyökeresen megváltozott a Facebookról. Elismerte, hogy a 2010-es, kétharmados győzelemmel végződött kampányban sokat köszönhetett neki. Csakhogy a politikai ellenfelei is elkezdték használni, ezért mulatságos, hogy a Facebookot lekomcsizta a Facebookon. Holott az ő üzenőfalát 1,1 milliónyian követik, démonizált ellenfelei közül Gyurcsány Ferencét pedig 316 ezren, Karácsony Gergelyét 287, Dobrev Kláráét 130 és Márki-Zay Péterét 101 ezren.

Ha jól értem, nem az a baj, hogy az a fránya Facebook alkalmatlan az üzenetek továbbítására, hanem hogy azok is erre használják, akik másként képzelik el az ország vezetését, a hatalom gyakorlását. Ebben annyi az igazság, hogy a vélemények frontján furcsán alakult a helyzet. A kereskedelmi alapon működő médiumok közül ma már csak a Facebook képes valamelyest ellensúlyozni a kormányzati nyilvánosságot.

Tíz mondat a Facebookról

A magyar választási kampányban mi a választást javarészt a kontrollálhatatlan interneten és a Facebookon nyertük meg. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2011. január 22.)

Elindulunk az ország azon részébe, ahova még a Facebook sem jut el. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Klubrádió, 2013. április 22.)

A Facebook kommunista közösségi oldal lett sajnos. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2018. március 16.)

Orbán kiakadt a Facebookra, amit a Facebookon jelentett be. (Kovács István újságíró, Zoom.hu, 2018. március 22.)

A Fidesz országosan jelentkező problémája a Facebook. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2018. október 16.)

A hangosbemondón és a stencilen túllépve a mobiltelefon és a Facebook lett a fegyverek fegyvere. (Tamás Ervin újságíró, 168 Óra, 2019. február 7.)

Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista a Megafon Alapítványról, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

Hosszas kivárás után még a számítástechnikai analfabéta Orbán is szükségét látta, hogy inkább a Facebookon folytatott kommunikációra helyezze a hangsúlyt. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, 2021. július 5.)

A megszállóknak … most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2021. október 23.)

A Facebook lőfegyver. Kösz. Annak is szántuk. (Szűcs Gábor Róbert blogger, volt diplomata, Facebook.com, 2021. október 23.)

Mindig bajban voltam október 23. értelmezésével, nincs ugyanis közvetlen élményem róla. Gyerek voltam egy vidéki kisvárosban, ahol zajlottak a főtéri események, a szüleim azonban nem engedtek ki még a külvárosi utcára sem. Csak hangokra emlékszem.

Az országút felől érkező, lánctalpas tankok csörgésére. A közeli ellenállási fészket géppuskázó vadászrepülők hangrobbanásaira. A Parlament épületében berendezkedett Szabad Kossuth Rádió szünetkitöltő Beethoven-zenéjére. A fejemben zajló 56-os hangjáték helyett tűnődnék inkább az ÚHc-ről. A Hét című bukaresti magyar hetilap ÚjHét.com nevű digitális változatáról. Napra pontosan egy éve alapította Marosvásárhelyen Ágoston Hugó. Eredetileg ama rovat szerkesztője volt a múlt század hetvenes éveiben, a természettudományosé, mely A Hetet megkülönböztette az itteni hetilapoktól.

Este kezdi összeszedegetni a magyar nyelvű digitális sajtóból a legérdekesebb cikkeket. Hajnali három körül készül el, és küldi szét a szélrózsa minden irányába a válogatást. Ökumenikus jellegű az összeállítása. Az értéket keresi, majdhogynem teljesen függetlenül a szerzők világnézeti irányultságától. Nem föltétlenül azért kevesebb a kormánypárti megnyilvánulás, mert elhatározta, hogy ami ellenszenves neki, azt hanyagolja. A portál technikai jellegéből adódóan a rövid írásokat favorizálja, márpedig a csípős és főleg szellemes jegyzet műfajában a propagandisztikus újságírás kevésbé versenyképes. Elfogadom az értékítéletét, mert fél évszázada szerkesztő rejlik mögötte.

Mi itt, Magyarországon összevissza utáltuk egymást. A kölcsönös sérelmek miatt évtizedek óta nem állunk szóba egymással, aztán az ÚHc olvasása közben fedezzük föl, hogy milyen érdekes szellemi társaságban találjuk magunkat. Abban a rovatban jelenünk meg, amely azt dokumentálja, hogy színvonalas műhelymunka folyik az egymástól elszigetelt véleménybuborékokban. S mert Ágoston Hugó nemcsak utánközöl, hanem új írásokat is rendel, kirajzolódik a határon túli egyszemélyes szerkesztőség legnagyobb erénye. Az összefüggések aprólékos ismerete híján nem vész el a részletekben, ezzel magyarázható, hogy velünk ellentétben a fáktól is látja az erdőt.

Az a benyomásom, hogy e következtetéssel nem is kerültünk messzire 1956 megítélésétől. Minél távolabbról nézzük, annál inkább kisejlik belőle, hogy olyan történelmi pillanat volt, amidőn a közös szándék (a rendszerváltás kísérlete) fölöslegessé tette a világnézeti különbségeket.