Középiskolai osztálytársam Floridából hívott fel, mondván, hogy elírtam valamit. Kritikus, de jóindulatú olvasom, aki ezúttal félreértett. Kétségtelen, hogy a fészbukos üzenőfalamon zajló digitális mondatversenyben tegnap és ma is idéztem ugyanazt a mondatot. Elismerem, hogy két különböző névvel, ebből azonban korántsem elírás következik, hanem az, hogy vita robbant ki a „Kimentek a tankok, bejöttek a bankok.” mondásról.
Pápai Gábor, aki két kötetemet is illusztrálta a karikatúráival, nem Szűrös Mátyásnak tulajdonította a szállóigét, hanem Balaskó Jenő avantgárd költőnek. Majd pontosított, írván, hogy Kiss Dénes költőtől származik. Hozzászólt Föld S. Péter újságíró kollégám is, és azzal mentegette Szűrös Mátyást, a harmadik köztársaság kikiáltóját, hogy „ő csak idézte” a közkeletű mondást. Igen ám, de a politikusok hajlamosak arra, hogy idegen tollakkal ékeskedjenek. Ahogy Orbán Ottó költő megjegyezte, „A költő ártatlanabb, mint a politikus, legfeljebb rímeket lop.” (168 Óra, 2001.10.25.)
Megígértem a tegnapi vitapartnereknek, hogy utánanézek a részleteknek. Kiderült persze, hogy Torgyán József magának tulajdonítja az elsőséget: „Ezért fűztem be 1988 végétől szinte minden beszédembe, hogy „elmennek a tankok, de jönnek helyettük a bankok”. (Hetek, 2011.11.11.) Szavait nem vonom kétségbe, de a bejegyzés utáni összeállításból kibontakozik, hogy egyelőre csak a második egy 1994-es mondattal. Megelőzi Kósa Ferenc filmrendező, aki egy pécsi újságban hozta össze a tankokat a bankokkal.
Kiss Dénest azért nem tekintem a szerzőnek, mert 1998-ban jelentette meg saját kiadásban a Bejöttek a bankok című kötetét, amelyben a címadó költemény refrénje a gyakran idézett szállóige. Márpedig a kiadói fülszövegből tudható, hogy „az 1994 óta írt verseiből ad közre válogatást”. Máskülönben óvakodnék a lopás kifejezéstől. A mondások legjobb magyar szakértője, Alexander Bernát filozófus szerint a névtelen közmondás a nép szállóigéje, és a névvel összeköthető szállóige az értelmiségiek közmondása. Szabad préda tehát.
Sokan veszik a szájukra, formálgatják, faragnak rajta, néha csak egy betűnyit. Az utókor pedig annak adja, aki a legnevesebb közülük. Egyelőre több jelöltem is van. Azért próbálkoznak a tankos-bankos hasonlat átalakításával, kikristályosításával, mert annak kifejeződését látják benne, hogy sikerült elfuserálni a rendszerváltást.
Tíz mondat a tankokról és a bankokról
A tankok gyarmatából a bankok gyarmatává válhatunk. (Kósa Ferenc filmrendező, szocialista politikus, Vasárnapi Dunántúli Napló, 1990. február 25.)
Elmentek a tankok, de itt maradtak a bankok. (Torgyán József kisgazda politikus, Délmagyarország, 1994. január 18.)
Nem akartuk azt, hogy a tankokat a bankok váltsák fel. (Pongrátz Gergely 56-os felkelő, a Corvin-közi ellenállók parancsnoka, Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus 30.)
Újra rabok lettünk, a pénz rabjai. Ahogy a kesernyés vicc mondja: „kimentek a tankok, bejöttek a bankok”. (Bartalus Ilona zenepedagógus, Mezőkovácsházi Hírlap, 1999/július)
Kimentek a tankok, s bejöttek a bankok. (Szűrös Mátyás volt MSZMP- és MSZP-politikus, Zalai Hírlap, 2003. október 24.)
Kimentek a tankok, bejöttek a bankok. (Novák Előd Jobbik-politikus, Napló, 2011. október 25.)
Sokak számára a rendszerváltás csak annyit jelent, hogy „a tankok kimentek, és a bankok bejöttek”. (Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, Szolnoki Napló, 2012. október 10.)
Ide kívánkozik Csurka István mondata, miszerint kimentek a tankok, bejöttek a bankok. (Mesterházy Nagy Dalma újságíró, Rábavidék, 2013. július 16.)
/Putyin embereiről/ Külön öröm, hogy nem tankokkal jöttek, hanem bankokkal. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, 2019. november 4.)
/Kiss Dénesről/ Tőle van az elhíresült mondat, melyben benne van az 1990-es rendszerváltás tragikus lényege: „kimentek a tankok, bejöttek a bankok”. (Borbély László irodalomtörténész, Lyukasóra, 2021/1.)
