Az LMP nemrégiben megválasztott társelnöke és parlamenti frakcióvezetője még mezei honatya korában kinézte magának Szombathelyt. Lakást bérelt benne, digitális újságot is alapított, a tavalyi előválasztáson azonban vereséget szenvedett egy helybéli ügyvédtől. Kapcsolatai megmaradtak, ezért ült most le a Nyugat.hu főszerkesztőjével egy kis csevejre. A bejegyzés utáni összeállításban tíz mondatát idézhettem, ami nálam az átlagon fölüli interjú jelképes száma.

Leginkább az érdekelt volna, vajon miért szüntette meg Budapesten szerkesztett lapját, az Azonnali.hu-t. Kelletlenül válaszolt. Arra a kérdésre viszont, hogy alkalmasnak tartja-e magát miniszterelnöknek, figyelemre méltó érveléssel felelt: „Nem vagyok alkalmas miniszterelnöknek. Egy neurotikus, fehér, meleg zsidó férfi vagyok.” Az interjút készítő újságíró helyében a meleg után is kitettem volna a vesszőt, ám ettől még kiderült a beszélgetésből, hogy Ungár Péter hajlamos az öniróniára, ami az értelmiségi gondolkodás jellemző vonása.

A parlamentben már kevés politikus van, aki értelmiséginek nevezhető, vagy ha akadnak is, az önreflexióra való hajlamukat gondosan titkolják. Ungár más hajlamát sem titkolja, ráadásul gazdag családból származik. Hiányzik belőle a hátrányos helyzetből érkezett politikusok korrupcióba torkolló habzsolása. Nagy-Britanniában szerzett diplomát, s ami ezzel jelent: áttekintést a világpolitikai összefüggésekben, és elsajátította a nemzetközi érintkezés nyelvét, az angolt is. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy egyszer Magyarország miniszterelnöke legyen. Ő másként véli.

Holott ma már a homoszexualitás nem kizáró ok, ami pedig a zsidóságot illeti, vannak helyzetek, amikor jól jön egy üzletember. Például gazdasági válság idején rendbe teszi az országot, ha pedig nem sikerül neki, akkor politikai ellenfelei elmondhatják, hogy a zsidók a hibásak mindenért. Az Edinburgh-ban végzett magyar politikus nálam jobban tudja, hogy a XIX. század utolsó harmadában az asszimiláns anglikán D’Israeli kétszer is miniszterelnök volt Nagy Britanniában. S bár származása miatt „soha nem szűntek meg benne idegent látni” (Pallas Nagylexikon), a britek máig büszkék a nagyvonalúságukra.

A zsidó miniszterelnök kedvenc virága, a tavaszi kankalin a konzervatív párt jelképe lett a tory politikusok kabáthajtókáján. A színe világosabb, haloványabb a Fidesz narancssárgájánál. Illene az LMP-hez is.                  

Tíz mondat Ungár Pétertől (Nyugat.hu, 2022. október 3.)

Nem vagyok alkalmas miniszterelnöknek. Egy neurotikus, fehér, meleg, zsidó férfi vagyok.

Elnyűhetetlen vagyok.

Együttérzésben jó vagyok.

Elhittem, hogy nyerni fogunk.

/Az ellenzéki pártvezetőkről/ A kollégáim jelentős része nem gondolja, hogy bármit újra kell gondolnia.

Nagy Donáth Anna-fan vagyok.

/Gelencsér Ferencről/ A Momentum jelenlegi elnökét most kegyeleti okból nem kritizálnám.

/Karácsony Gergelyről/ Hímez meg hámoz.

/Az Azonnali.hu-ról/ Jaj, de milyen értéket képviselt, én meg megszüntettem! Akkor miért nem olvasták?

Az Azonnali sok mindent jelentett, de politikai előnyt nem. Sőt, inkább hátrány volt.

Szabó Tímea a képernyőn éles nyelvű, tűzről pattant menyecske képzetét kelti. De aki sétál az ország legpolgáriasultabb falujában, Újlipótvárosban, találkozhat vele, amint épp a csecsemőjét tologatja. Ő mondta minap egy tévéműsorban: „A kormánynak több mint 400 média a tulajdona.”

Csakhogy a kormány tulajdonában nincsenek hírközlési és véleményformáló eszközök. Kínosan vigyáz arra, hogy amire a Párbeszéd-politikus utalt, a KESMÁ-ra, vagyis a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványra, az nonprofit vállalkozás legyen. (Ami persze nem zárja ki, hogy szerkesztőségei a végrehajtó hatalom nótáját fújják.) Az a fránya több mint 400 pedig eredetileg 472 volt, profiltisztítás és egyéb okok miatt azonban csökkent a redakciók száma. De maradjunk inkább a médiánál! Értelmezésével ugyanis a rendszerváltás utáni politikusok nehezen barátkoznak meg.

Kezdetben nemzeti médiákról beszéltek, majd amikor a szakemberek figyelmeztették őket, hogy a latin media eleve többes szám, akkor lassanként megszokták, hogy a média a nyilvánosság eszközrendszere. A keletkezés sorrendjében a hagyományos sajtót, a rádiót, a televíziót és a világhálót tartalmazza. A távközlési eszközök közti kapcsolatot egy Erdélyből Veszprémbe áttelepült humorista, Kvári Sinkó Zoltán szellemesen világította meg. Szerinte „Amit a médiából megtudhat az ember, azt a sajtó összezavarja.” (Napló, 1996. augusztus 9.)

Már nem kérdezhetjük meg, hogy mire utalt, mert néhány éve meghalt. Szavait úgy értelmezem, hogy a két elektronikus eszközt szigorúbban felügyelte az állam, amelynek egyoldalú üzeneteit a papír alapú sajtó igyekezett árnyalni. A negyedszázados meghatározásban még nem olvasható az internet, amely létezett már nálunk is, de árnyaló szerepe csak a kilencvenes évek végétől bontakozott ki. Ezzel magyarázható, hogy manapság, a médiában érzékelhető kormányzati túlsúly ellenére is az ellenzék legalább annyira hatékony a digitális térben, mint a végrehajtó hatalom.

Szabó Tímea nem tartozik a rendszerváltó politikusok közé, bár elég harcedzett már ahhoz, hogy felrójam neki: a média nem egy újság, nem egy rádió, nem egy tévé, még csak nem is egy portál. Gyűjtőszóként mindezek együttvéve. Akkor használjuk, ha a hírközlő és véleményformáló eszközöket nem akarjuk külön-külön megemlíteni. Az alábbi összeállításból kiderül, hogy ez korántsem magától értetődő. Sem a KESMA, melynek nevében a Sajtó fölösleges, sem pedig a magyar politikusok számára.

Tíz pontatlan mondat a médiáról

Alig van igazán független média. (Fodor Gábor liberális politikus, ATV, 2011. szeptember 20.)

Megírta a média. (Havas Szonja szocialista politikus, ATV, 2015. augusztus 24.)

Ami elhangzik bármelyik újságban, bármelyik médiában. (Soltész Miklós államtitkár, Magyar Rádió, 2017. május 11.)

Az összes média érdeklődik. (Nyakó István, az MSZP sajtófőnöke, ATV, 2017. augusztus 29.)

Üzengetni nem szeretnék, sem a sajtón, sem a médián keresztül. (Demeter Márta LMP-politikus, ATV, 2018. március 13.)

Három hónapig az összes magyar média arról beszélt. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2018. április 17.)

Minden média ezzel foglalkozik. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2018. július 26.

Nagyon sokszor az orrom alá nyomnak egy mikrofont valamelyik kormány közeli médiától. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2021. július 21.)

Minden médiában. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, 2021. október 18.)

A kormánynak több mint 400 média a tulajdona. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, ATV, 2022. szeptember 26.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor konzultált, Lengyel László orbánozott, Gyurcsány Ferenc szalámizott, Gyöngyösi Márton dobrevezett, Karácsony Gergely túlélt, Ujhelyi István pedig kiszállt. Lefülelt mondatok.

Legalább 2010-től nyilvánvalóvá lett számomra, hogy korszakban élünk. (Dalos György író, Mozgó Világ, 2022/9.)

Hadházy Ákos egymaga felér az ellenzékkel. (Dési János újságíró, Klubrádió, szeptember 26.)

A kormányt könnyebb leváltani, mint az ellenzéket. (Ágh Attila politológus, Népszava, szeptember 27.)

Az a dolgunk, hogy újrarendezzük az ellenzéki térfelet. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Partizán, szeptember 27.)

Legfeljebb az ellenzéken belüli népszerűségre törnek. (Szekeres Imre szocialista politikus a DK-ról, HírKlikk.hu, szeptember 27.)

A rezsicsökkentés pont akkor fogyott el, amikor valóban szükség lenne rá. (Vogronics András író, Kolozsváros.com, szeptember 27.)

Az ellenzék úgy van, hogy nincs. (Kardos András esztéta, Facebook.com, szeptember 28.)

Mindenki dolgozzon a saját arcélén! (Gelencsér Ferenc Momentum-politikus az ellenzéki pártokról, Klubrádió, szeptember 28.)

A NER a legjobbakból is a legrosszabbat hozza ki. (Láng Zsuzsa újságíró, Jelen-media.hu, szeptember 29.)

Végre egy tagadhatatlanul összegyurcsányozott jelölttel próbálják megszerezni a hatalmat. (Baranyai Gábor újságíró a DK-ról és DK-ról, Magyar Nemzet Online, szeptember 29.)

Forró ősz helyett langyos hűtőtest és riadozó középosztály várható. (Tömpe István publicista, Népszava, szeptember 29.)

Nekünk most abban kell elszántnak lennünk, hogy túlélünk, ha beledöglünk is. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, szeptember 29.)

Műsorvezetőt műsor közben csak baltával lehet megsérteni. (Jáksó László műsorvezető, YouTube.com, szeptember 29.)

Dobrev Klára egy előválasztást sem tudott megnyerni, nemhogy igazi választást. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, ATV, szeptember 30.)

A Fidesz a 2019-es önkormányzati választás után jött rá, hogyan kell az online térben politizálni. (Hajnal Miklós Momentum-politikus, Mandiner.hu, szeptember 30.)

A nemzeti konzultáció jogilag a legrugalmasabb forma. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, szeptember 30.)

A nyugati világban példátlan teljhatalma van, de a vele járó felelősséget nem hajlandó vállalni. (Szerető Szabolcs újságíró Orbán Viktorról, Magyar Hang, szeptember 30.)

Az Orbán-rendszer felélte hazai és nemzetközi tartalékait. (Lengyel László közíró, Népszava, október 1.)

10623 nap után elbúcsúzom a Magyar Szocialista Párttól. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, Facebook.com, október 1.)

Minél erősebb Gyurcsány, annál gyengébb az ellenzék. (Galló Béla politológus, Magyar Rádió, október 2.)

Kelet-Európában a leginkább mi, magyarok maradtunk szovjetek. (Bruck András író, Facebook.com, október 2.)

 A rendszerek jönnek-mennek, én művész maradok. (Délmagyarország, 1994. április 26.)

Kapitalizmus vagy kommunizmus egyre megy, csak az utóbbiban még kiabálni sem lehetett. (Esti Hírlap, 1995. december 2.)

Szerintem az a jó vezetés, amelyik - mint kofa a piacon - ügyeskedik, alkudozik. (Heti Válasz, 2013. július 18.)

Ha az írókat, zeneszerzőket nem a műveik, hanem a magánéletük alapján tanítanák, hamar összeomolna a tanterv. (Népszabadság, 2013. szeptember 27.)

Mikor zenéltem, nem ittam annyit. (Új Exodus, 2017/december)

Nem akartam cigányprímás lenni. (Érdijazzfesztivál.hu, 2019. szeptember 5.)

Én a politikán felül vagy inkább kívül vagyok. (Józsefváros.hu, 2021. november 11.)

Azt hiszem én vagyok az első cigány származású, aki misztériumjátékot, operát írt. (Növekedés.hu, 2021. december 12.)

Én már 79 vagyok, nemsokára meghalok. Miért nem lehet, hogy én jobban húzok a Fideszhez? (Józsefváros.hu, 2022. január 24.)

Ha megérem, az operámat a 80. születésnapomon mutatják be az Erkel Színházban. (Fidelio.hu, 2022. július 15.)

Nagyból 225 ezer van, Istvánból 246 ezer. Közülük Nagy István agrárminiszter az egyedüli, aki a fészbukos üzenőfalát arra használta, hogy bejelentse a nemzeti tűzifa-programot. Mi mindenre használható a közösségi oldal! Egy ellenzéki újságíró meg is jegyezte: „Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala.” (Papp Zsolt, Népszava, 2020.12.23.) E faramuci helyzetnek vannak előzményei a politikusok és az újságírók viszontagságos kapcsolatában.

A legtöbb politikus szükséges rossznak tartja a nyilvánosság képviselőit. Régebben még tudomásul vették, hogy nekik nem tanult mesterségük az írás, és szükségük van szakemberekre, akik megfogalmazzák azt, amit ők döntéshozóként mondanak. De azt már zokon vették, ha azok a fránya tollforgatók a döntések indoklására késztették őket. Fanyalgásuknak hangot is adtak. A bejegyzésem utáni összeállítás azt sejteti, hogy a távolságtartásban nem volt lényeges különbség a jobboldali és a baloldali politikusok között. Az alapvető különbség az utolsó évtizedben alakult ki.

Nemcsak azért, mert a jelenlegi kormány a nyilvánosság korlátozásával gyakorolja a hatalmat. Az Orbán-korszak egybecsúszott a technológiai fejlődéssel is. Divat lett saját üzenőfalat működtetni a Facebookon. A politikusok immár közvetlenül szólhatnak a követőikhez, az újságírók közvetítése („torzítása”) nélkül. Lám, Nagy István agrárminiszternek is 62 ezer követője van. Többen olvassák, mint ahányan a Magyar Közlönyt. Ez azonban csak látszat.

A 26 ezer követővel megáldott Hoppál Péter mezei képviselőként bevallotta: „A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít.” (SzabadPécs.hu, 2020.06.16.) Azóta a kormányban ismét ő felel a kultúráért. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az államtitkári keretéből több kommunikációs munkatársra is telik. Varga Judit igazságügyi miniszter (170 ezer követő) bejegyzéseit angolra is lefordítják, Szijjártó Péter külügyminiszter (377 ezer követő) stábjában pedig tucatnyi kommunikációs szakember dolgozik.

Az már a helyzet iróniája, hogy a közösségi oldalon ugyancsak aktív ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter (168 ezer követő) elkottyantotta, igaz, csupán a választási vereség után: „Még a saját Facebook-posztjaim szövegébe se szóltam bele.” (Válaszonline, 2022.06.03.) A jelek arra utalnak, hogy a politikusok fészbukos üzeneteit újságírók írják, vagy legalábbis gondozzák. Aligha várható tőlük, hogy indoklásra késztessék a döntéshozókat.

Tíz mondat az újságírókról és az újságírókhoz

Az újságíróknak minden reggel egy csepp mézet kell csepegtetniük a nemzet kávéjába. (Katona Tamás MDF-politikus, Népszabadság, 1993. október 16.)

Amíg az MDF kormányzati helyzetben volt, menekültem az újságírók elől. Nem akartam hazudni. (Lezsák Sándor MDF-politikus, Független Délvidék, 1995. február 15.)

Ma Magyarországon már nem is újságot, hanem újságírót kell választani, ha az ember azt akarja, hogy torzítás nélkül jelenjenek meg a szavai. (Bokros Lajos pénzügyminiszter, A Hírlap, 1995. november 13.)

Azt utálom az újságírókban, hogy a legrosszabb énemet hozzák ki belőlem. (Kövér László Fidesz-politikus, 168 Óra, 2002. január 31.)

A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat. (Ivanics Ferenc Fidesz-politikus, Kisalföld, 2002. március 14.)

Interjút akar? Hallgasson végig, mert nem azért vagyunk, hogy az újságíró beszéljen, hanem azért, hogy én beszéljek. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, miniszterelnöki főtanácsadó, Népszabadság, 2011. augusztus 2.)

Ön azt kérdez, amit akar, én meg arra válaszolok, amire akarok. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, RTL II., 2014. január 6.)

Kérdezhet is, de inkább előhozakodnék a saját gondolataimmal. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2014. június 13.)

Inkább országjáráson vagyok, mint időnként buta kérdésekre válaszolok a stúdióban. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2017. március 14.)

Kérdezhetnek bármit, nem arra kell válaszolni. Azt kell válaszolni, amit épp aznap kommunikálni szeretnél. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, 168 Óra, 2021. március 18.)      

Vajon szintet léptek-e Orbánék? Ezen tűnődöm, amióta olvastam egy fészbukos bejegyzést. Lendvai Ildikó nyugalmazott pártelnök ma, az éjfél utáni percekben azt írta föl az üzenőfalára, hogy „A hatalom szintet lépett.” Egy ügyesen kiválasztott fővárosi gimnáziumból kirúgtak öt tanárt, mert polgári engedetlenkedtek. A hatalmon lévők nyilván felmérték, hogy ha eltávolítanak néhány közérzetének nyilvánosan is hangot adó pedagógust, akkor megfélemlítik a több mint százezres hivatásrendet.

Az a benyomásom, hogy a tanárok és tanítók sosem voltak a társadalmi elégedetlenség zászlóvivői. Engedetlenkedésükből annyira telt, hogy magukra csukták a tanterem ajtaját, és úgy okítottak bennünket, ahogy jónak látták. Tegnap kaptam egy levelet Kaliforniában élő osztálytársamtól. Amikor itthon járt, dicsértem, hogy fél évszázadnyi amerikázás után is választékosan beszél magyarul. Mire most ezt válaszolta: „Kis Pista tanár úr nélkül” nem tanult volna meg úgy magyarul, hogy a mérnöki munkáját kifogástalanul végezhesse angolul. Ha sokat káromkodó magyartanárunk hallaná ezt a sírjában, elégedett lehetne önmagával. A múlt század hatvanas éveiben alig titkolt szemléletével fejezte ki elégedetlenségét a magyarul rosszul beszélő hatalommal szemben.      

A bejegyzésem utáni összeállításban többen is meghatározták a polgári engedetlenséget. Nem versenyeznék velük. Beérem azzal Kleist világhírű drámahőse, Kohlhaas Mihály és a nála hatékonyabb Gandhi nyomán, hogy polgári engedetlenség az, amikor a polgárok nem titokban tiltakoznak. A titokban tiltakozást nagyon megtanultuk az évszázadok során, korunk hősének mégis Simkó Edit általános iskolai tanárt tekintem. Néhány hónapja betoppant az igazgatójához, és azt mondta neki, hogy akkor ő most polgári engedetlen lesz. A magányos tettből országos mozgalom lett, és már a megértő igazgatók sem tarthatják az iskola falain belül.

A hatalmon lévők politikusok, akik ellenzéki korukban maguk is gyakorolták azt a fránya polgári engedetlenséget, most példát statuálnak. Szintet léptek, és félő, hogy eredménnyel járnak. A polgári engedetlenséghez ugyanis polgárok kellenének. Olyan emberek, akikről ezt mondta az úgynevezett polgári kormány miniszterelnöke, néhány héttel a hatalom elvesztése után: „Polgár az, aki megadja a másik ember méltóságának kijáró tiszteletet, és saját maga számára is elvárja azt.” (Orbán Viktor, Magyar Nemzet, 2002. július 6.)

Tíz mondat a polgári engedetlenségről

Ilyenkor marad a polgári engedetlenség. Azt jelenti, hogy tudjuk, mit teszünk, és vállaljuk annak minden szükséges következményét. (Orbán Viktor Fidesz-politikus a kordonbontásról, RTL Klub, 2007. február 2.)

A polgári engedetlenség a fennálló jog kötelező erejét tagadja egy magasabb rend érvényére hivatkozva. (Varga Csaba jogászprofesszor, Magyar Nemzet Online, 2007. február 8.)

A polgári engedetlenség erkölcsi célzatú, erőszakmentes és nyilvános, arccal, névvel elvállalt, közérdekű törvénysértés. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, KettősMérce.blog, 2016. március 23.)

A polgári engedetlenség békés ellenállás. (Majtényi László alkotmányjogász, ATV, 2017. június 15.)

A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2017. június 16.)

A polgári engedetlenség valamilyen szabály vagy rendelkezés tudatos megszegése. (Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró, 24.hu, 2021. március 27.)

Bementem a főnökömhöz, és mondtam neki, hogy holnap és is polgári engedetlen leszek. (Simkó Edit általános iskolai tanár, 24.hu, 2022. február 17.)

Az egyszemélyes polgári engedetlenség nem része a jogrendnek, így nem fogadható el. (Pintér Sándor rendőr vezérezredes, kozoktatásért felelős belügyminiszter, Telex.hu, 2022. május 18.)

A polgári engedetlenség morális okból vállalt jogsértés. (Zeller Judit államjogász, a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezet munkatársa, Klubrádió, 2022. szeptember 15.)

A civil engedetlenség, az a jövő. (Demszky Gábor volt budapesti főpolgármester, Klubrádió, 2022. szeptember 24.)

 Mi a nyílt tervezés hívei vagyunk. Egy éve bevezettük a nemzeti konzultációk politikáját. (Metropol, 2011. szeptember 19.)

A közvélemény-kutatásnál sokkal megbízhatóbb a nemzeti konzultáció. (Magyar Rádió, 2012. május 25.)

A nemzeti konzultáció az emberekkel való közös kormányzás kulcseszköze. (Magyar Rádió, 2015. április 24.)

A nemzeti konzultáció valós tények helyes értelmezésén alapul. (M1, 2017. április 27.)

A nemzeti konzultáció akarat-kifejezési, döntéshozatali forma. (Magyar Rádió, 2017. június 2.)

Nemzeti konzultáció nélkül is elég elszánt tudnék maradni. (Magyar Rádió, 2017. június 16.)

Az egyetértési pontok létrehozásának legjobb módja a nemzeti konzultáció. (Magyar Rádió, 2018. január 19.)

A nemzeti konzultációból kiderült, hogy a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Napló, 2018. február 15.)

Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Magyar Rádió, 2021. február 12.)

A nemzeti konzultáció jogilag a legrugalmasabb forma. (Magyar Rádió, 2022. szeptember 30.)

Országunk első embere végre megszólalt a közszolgálati adóban. Utoljára július 29-én fejtette ki álláspontját az időszerű kérdésekről. A történeti hűség kedvéért megemlítendő, hogy akkor is a Magyar Rádió új csillaga, a szokatlanul felkészült Törőcsik Zsolt beszélgetett vele. Azóta a magyar miniszterelnök megjárta a hadak útját.

A szomszédban zajló háború miatt megszavazott szükségállapot idején három hétre elment nyaralni a dalmát tengerpartra. Remélem, hogy utazásához nem vont el honvédségi repülőgépet, mert az ebben a nehéz helyzetben nem volna szép tőle. Mindazonáltal elkönyvelhetjük, hogy kipihenten tért vissza a kormányrúdhoz, ismét irányt mutatott nekünk. Legfőbb ideje, elvégre a Závecz közvéleménykutató cég szerint a Fidesz 700 ezer szavazót vesztett. Szerencsére az elemeire hullott, demoralizált ellenzék nem szívta fel őket, csupán a bizonytalanok táborát gyarapíthatták.

Ilyen előzmények után kérdezte a nagyra hivatott műsorvezető Orbán Viktortól, vajon e vészhelyzetben „Számíthat-e a kormány a hazai baloldalra?” Őszintén szólva arra számítottam, hogy miniszterelnökünk tartja magát ahhoz, amit Gulyás Gergely kancelláriaminiszter dobott be a köztudatba. A már nem is Márki-Zay Péter vezette ellenzéket, amely nemcsak baloldali pártokból áll, egy amerikai alapítvány pénze miatt dollárbaloldalnak nevezte. Országunk első emberének azonban becsületére válik, hogy átlátott a szitán.

Tartotta ugyan magát a központi direktívához, miszerint a másik oldal politikusai a külső erők nótáját fújják, mégis árnyaltabban fogalmazta meg róluk a véleményét: „Az ellenzék nem ura saját magának.” Na, ugye - idézhetném közismerten fociszurkoló miniszterelnökünket egy román-magyar válogatott mérkőzés számunkra kedvező eredménye után. Kétségkívül külföldi ügynöknek minősítette a politikai ellenfeleit, mégse állt be a papagájkommandóba. Inkább ellenzéknek nevezte a legalább hatféle párthoz tartozó közéleti személyiségeket.

Nyilván annak szellemében, amelyet egy korábbi nyilatkozatában így fogalmazott meg: „Igaz, hogy a spin doctor egy hasznos állatfajta, de megérteni a problémát nekünk, politikacsinálóknak kell.” (Hír TV, 2022. május 19.) Nem sokáig örülhettem azonban a visszafogottabb értelmezésnek, mert a következő mondatban az ő száján is kicsúszott a dollárbaloldal. Lehetséges, hogy e szellemes, találó, mélyen szántó kifejezés ugyanolyan karriert csinál a kormánypárti nyilvánosság fórumain, mint Törőcsik Zsolt a közszolgálati rádióban?   

Tíz mondat a miniszterelnöktől (Magyar Rádió, 2022. szeptember 30.)

A politika tapasztalati műfaj.

Most nehéz időket élünk.

A vállalkozások nehézségei most halmozódnak.

Az árak meg az égben vannak.

Az emberek fizetik meg a szankciós politika árát.

Mi nem szavaztuk meg a szankciókat.

Dühösek vagyunk, mert becsaptak bennünket.

A nemzeti konzultáció jogilag a legrugalmasabb forma.

Az ellenzék nem ura saját magának.

A dollárbaloldal a hátunkban van.

Tömpe István publicista. Azért nem egészítem ki azzal a jelzővel, hogy vérbeli, mert nálam publicista az, aki nem újságíróként tett szert műveltségre, szakmai felkészültségre és íráskészségre. (Vagy újságíróként jutott el arra a fokra, hogy az olvasók adjanak a véleményére.) Tömpe végigjárta a közgazdászok ranglistáját, vagy tucatnyi állami szervezetnél töltött be vezető szerepet. Mostanában nyugdíjasként ír ide-oda.

A fészbukos üzenőfalára, vagy mint például ma is, a Népszava publicisztikai rovatába. Cikke csupán fél újságoldalnyi, mégis négy mondatot húztam alá benne, melyek a szerző gondolati kultúrájáról és átlagosnál jobb íráskészségéről árulkodnak. Közülük itt csak egyet idézek, azt is félig. Miközben az ellenzék helyzetét elemzi, azt fejtegeti, hogy a siralmas állapota miatt nem lesz képes kihasználni az ősszel kirobbanó társadalmi feszültségeket. Ezért aztán a sokak által megjövendölt „Forró ősz helyett inkább langyos hűtőtest … várható.”

Először arra gondoltam, hogy a közérzetet hitelesen jellemző félmondatban sajtóhiba olvasható, és a fűtőtest helyett hűtőtest látott napvilágot. Lassanként rájöttem, hogy a hűtőtest pontosabb kifejezés. A lakásomban ugyanis még nem kapcsolták be a központi fűtést. Helyette a légkondicionáló berendezést használom, de nem a nyári hűtő fokozatban. Tartok attól, hogy a következő hónapban borsos lesz a villanyszámla, ezért naponta csak kétszer egyórányira kapcsolom be a „hűtőtestet”. Reggel, hogy fölmelegítsem az éjszaka lehűlt lakást, és este, lefekvés előtt, hogy ne vacogjam végig az éjszakát.

Így válik érthetővé a mondatból kihagyott rész, amely a bejegyzésem utáni összeállításban már olvasható. Az a benyomásom ugyanis, hogy energiaválság nem föltétlenül azokat a szegényeket hozza még kilátástalanabb helyzetbe, akik eddig sem gázzal vagy villanyárammal, hanem hulladék fával, gumiabronccsal és szeméttel fűtöttek. Az energiaválság inkább a vállalkozókat és értelmiségieket hozza nehéz helyzetbe. Elvesztettük a kedvezményesen adózó katás cégünket, és azon törjük a fejünket, vajon hogyan úszhatnák meg a lecsúszást.

Ami pedig az egyetlen ellenzéki napilapot illeti, kétségtelen, hogy Tömpe István cikkében „csak” négy idézhető mondatot találtam. De a teljesítményét ahhoz érdemes mérni, hogy a Népszava szeptemberi számaiban a mai napig összesen kilenc érte el az idézhetőség szintjét. 

Mondatok a Pánik, homály és árnyék című cikkből (2022. szeptember 29.)                

A mai ellenzék nem tudja Orbánt leváltani.

Az árnyékkormány bejelentése lépéskényszerbe hozza a többi ellenzéki pártot.

A DK az ellenzéket hívta vetélkedőre, s ha győz, ha felszívja a protest oldalt, nekimehet Orbánéknak.

Forró ősz helyett inkább langyos hűtőtest és riadozó középosztály várható.

Az aranytollas újságírók elnöke tegnap este azt kérdezte, írnék-e nekrológot BIG-ről. Azt feleltem, hogy igen, de a kapcsolatunk régebbi, mint az életmű-díjas öreg újságíróké. Benedek István Gábor volt az első zsurnaliszta, akit ismertem.

Kecskeméten, ugyanabban a gimnáziumban érettségiztünk. Én számon tartottam őt, mert olvastam cikkeit a Petőfi Népében. Ráadásul udvarolt házunkban a negyedik emeletem lakó gyermekorvos, Rotter bácsi mostohalányának, akit később el is vett feleségül. Ő viszont aligha tartott számon egy nyolc évvel fiatalabb kamaszt. Futólagos ismeretségünk azonban lehetőséget teremtett arra, hogy évek múlva, amikor végeztem az egyetemen, fölkerestem a Magyar Hírlap szerkesztőségében. Elintézte, hogy hetenként kétszer kritikát írhassak tévéműsorokról, és kiegészíthessem az 1400 forintnyi fizetésemet.

Sosem voltam a lakásán, de évtizedekig összejártunk. A lipótvárosi főutca végén található Dunapark-kávéházban smúzoltunk, ahogy ő mondta. Négyszemközt, hatszemközt, kisebb társaságban. Szívesen hallgattam, mert élőszóban is csillogtatta epikai adottságát. Nehéz eldönteni, hogy mesélőkészsége, poentírozó képessége a kávéházi törzsasztaloknál vagy az újságokba írt tárcák révén csiszolódott-e. Utoljára négy-öt hónapja, hármasban beszélgettünk egy kis asztalnál. Akartam kérdezni tőle valamit, amit végül mégse firtattam, mert ott ült a mostani felesége is.

Szerintem BIG a novellában jobb volt, mint a regényben, és egy sejtelmet szerettem volna tisztázni vele. Életművéből a kedvenc novellámat egy ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonatisztről írta. Aki igyekezett távol tartani magát a bennszülöttektől, de közeledett egy zsidó ünnep, és hogy újra megélhesse a szülői háznál töltött idő otthonosságát, bekéredzkedett egy helybéli orvos ünnepi asztalához. A mi emeletünkön, az elsőn lakott egy szovjet tiszt. Ő tanított sakkozni, és többször jártam a kopár „otthonukban”. Hatalmas katonaláda foglalta el a fő helyet, amely megjárta a kelet-európai országokat.

Gazdája nemcsak egy megszálló tiszt volt, hanem sebészorvos is. Házunkból a negyedik emeleti kollégával németül tartotta a kapcsolatot. Már sosem tudom meg, vajon BIG e kecskeméti mozzanatot dolgozta-e föl a kesernyés hangulatú, rá oly jellemző novellában. Utoljára a Pozsonyi úton futottunk össze. 14 éves unokámat bemutattam neki, és néhány percig beszélgettünk. Panna utóbb megkérdezte, ki volt ez a bácsi. Átvillant az agyamon, hogy kiselőadást tartok a literátus újságírókról, akik a két rokonszakma közti keskeny mezsgyén közlekednek. De aztán csak annyit mondtam, hogy egy író.                 

Tíz mondat a zsidókról

Vannak országok, ahol zsidók már nincsenek is, csak antiszemiták. (Kishont Ferenc - Efrájim Kishon izraeli magyar humorista, Népszabadság, 1990. január 6.

A fenti bűnbak a zsidó, a lenti bűnbak a cigány. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, Magyar Hírlap, 2000. december 9.)

Engem nem lehet lezsidózni, csak felzsidózni. (Székhelyi József színész, Bors Online, 2014. november 16.)

Aki zsidónak születik, annak százszor nagyobb a „kockázata”, hogy Nobel-díjas legyen. (Czeizel Endre genetikus, ATV, 2014. november 28.)

A zsidókat nem szeretni kell, hanem megbecsülni. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Klubrádió, 2017. január 9.)

Jocó, Apa, Papa - Székhelyi Józsefet így szólították sokan. És volt helyi hatalmasság, aki egy testület előtt büdös zsidónak. (Hajba Ferenc újságíró, 168 Óra, 2018. augusztus 29.)

Egy olyan országban, ahol nem jó zsidónak lenni, ott nem zsidónak lenni sem jó. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2019. december 2.)

Nagyváradon a „zsidó” egy ember, Budapesten egy sértés. (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, 2020. január 19.)

Ne zsidózz! Most a melegeket gyűlöljük. (Vasvári Tímea kommentelő, Facebook.com, 2021. szeptember 2.)

Kellér Dezső mondta, hogy a kabaré az öreg zsidók és a fiatal árja lányok műfaja. (Kalmár Tibor rendező, HírKlikk.hu, 2021. december 31.)