Szabó Tímea a képernyőn éles nyelvű, tűzről pattant menyecske képzetét kelti. De aki sétál az ország legpolgáriasultabb falujában, Újlipótvárosban, találkozhat vele, amint épp a csecsemőjét tologatja. Ő mondta minap egy tévéműsorban: „A kormánynak több mint 400 média a tulajdona.”

Csakhogy a kormány tulajdonában nincsenek hírközlési és véleményformáló eszközök. Kínosan vigyáz arra, hogy amire a Párbeszéd-politikus utalt, a KESMÁ-ra, vagyis a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványra, az nonprofit vállalkozás legyen. (Ami persze nem zárja ki, hogy szerkesztőségei a végrehajtó hatalom nótáját fújják.) Az a fránya több mint 400 pedig eredetileg 472 volt, profiltisztítás és egyéb okok miatt azonban csökkent a redakciók száma. De maradjunk inkább a médiánál! Értelmezésével ugyanis a rendszerváltás utáni politikusok nehezen barátkoznak meg.

Kezdetben nemzeti médiákról beszéltek, majd amikor a szakemberek figyelmeztették őket, hogy a latin media eleve többes szám, akkor lassanként megszokták, hogy a média a nyilvánosság eszközrendszere. A keletkezés sorrendjében a hagyományos sajtót, a rádiót, a televíziót és a világhálót tartalmazza. A távközlési eszközök közti kapcsolatot egy Erdélyből Veszprémbe áttelepült humorista, Kvári Sinkó Zoltán szellemesen világította meg. Szerinte „Amit a médiából megtudhat az ember, azt a sajtó összezavarja.” (Napló, 1996. augusztus 9.)

Már nem kérdezhetjük meg, hogy mire utalt, mert néhány éve meghalt. Szavait úgy értelmezem, hogy a két elektronikus eszközt szigorúbban felügyelte az állam, amelynek egyoldalú üzeneteit a papír alapú sajtó igyekezett árnyalni. A negyedszázados meghatározásban még nem olvasható az internet, amely létezett már nálunk is, de árnyaló szerepe csak a kilencvenes évek végétől bontakozott ki. Ezzel magyarázható, hogy manapság, a médiában érzékelhető kormányzati túlsúly ellenére is az ellenzék legalább annyira hatékony a digitális térben, mint a végrehajtó hatalom.

Szabó Tímea nem tartozik a rendszerváltó politikusok közé, bár elég harcedzett már ahhoz, hogy felrójam neki: a média nem egy újság, nem egy rádió, nem egy tévé, még csak nem is egy portál. Gyűjtőszóként mindezek együttvéve. Akkor használjuk, ha a hírközlő és véleményformáló eszközöket nem akarjuk külön-külön megemlíteni. Az alábbi összeállításból kiderül, hogy ez korántsem magától értetődő. Sem a KESMA, melynek nevében a Sajtó fölösleges, sem pedig a magyar politikusok számára.

Tíz pontatlan mondat a médiáról

Alig van igazán független média. (Fodor Gábor liberális politikus, ATV, 2011. szeptember 20.)

Megírta a média. (Havas Szonja szocialista politikus, ATV, 2015. augusztus 24.)

Ami elhangzik bármelyik újságban, bármelyik médiában. (Soltész Miklós államtitkár, Magyar Rádió, 2017. május 11.)

Az összes média érdeklődik. (Nyakó István, az MSZP sajtófőnöke, ATV, 2017. augusztus 29.)

Üzengetni nem szeretnék, sem a sajtón, sem a médián keresztül. (Demeter Márta LMP-politikus, ATV, 2018. március 13.)

Három hónapig az összes magyar média arról beszélt. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2018. április 17.)

Minden média ezzel foglalkozik. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2018. július 26.

Nagyon sokszor az orrom alá nyomnak egy mikrofont valamelyik kormány közeli médiától. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2021. július 21.)

Minden médiában. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, 2021. október 18.)

A kormánynak több mint 400 média a tulajdona. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, ATV, 2022. szeptember 26.)