Tizenkilenc éve naponta írok egy 2500 karakternyi bejegyzést. Kezdetben az újságírói szemináriumra jelentkezett főiskolásoknak és egyetemistáknak, 2013. január 25-én azonban csatlakoztam az egyik közösségi oldalhoz. Az első glosszát 13-an olvasták, most 4822659 letöltésnél tartok, a látogatók száma hét év alatt 3963510-re gyarapodott. Tavaly 1262456-an böngészték a Médianaplót. E számok csupán azért tartoznak a nyilvánosságra, mert a médiáról való tűnődés közben megismertem az úgynevezett fikakultúrát. A digitális kocsma törzsközönségét.

Szomorúan vettem észre, hogy nemcsak jobboldali trollok vannak, hanem baloldaliak is. Elkeseredett, alpári, durva, otromba, útszéli hangvételű hozzászólásaikból kirajzolódik, hogy a legutóbbi évtizedük nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Ezt mentálisan is megsínylették. Például egy álneves kommentelő néhány napja megtámadott, írván, hogy ő is megnézte ama interjút, amelyben az MSZP elnökének bejelentkezett Kunhalmi Ágnes a Nemzeti Alaptanterv módosításáról beszélt. A troll szerint állításommal ellentétben a politikusnő nem Nyírő Gyula beválogatását nehezményezte, hanem igenis Nyírő Józsefét. Mindezt persze kocsmai stílusban, átkozódva adta közre.

Némi keresgélés után kiderült, hogy közös ismerőseink között található Baja Ferenc, Baráth Etele, Kökény Mihály és Lendvai Ildikó. Azt is fölfedeztem, hogy sokan köszöntötték a névnapján. Jókívánságukhoz 14-féle palackozott rövidital fényképét mellékelték, leginkább Unicumot. Nem csoda, ha a címzett reggeli ATV-műsor helyett - amelynek sugárzási adatait közöltem a bejegyzésben -, egy estit nézett meg. Ott Kunhalmi Ágnes már nem tévesztette össze a nyilasokhoz szegődött írót az ideggyógyásszal, akiről Angyalföldön kórházat neveztek el. A kommentelőt felszólítottam, hogy nyilvánosan kérjen elnézést. Nem fogadott szót. Sokadszor kerültem abba a helyzetbe, hogy a hozzászóló eltűnt az álnév rejtekében. Troll mindössze egyszer kért bocsánatot, idézem: „Igazad van, de azért a qrva anyádat.”

Mindezt nem írtam volna meg, ha kedden este Kunhalmi Ágnes A nap híre című műsorban békén hagyja Orbán Viktor és Angela Merkel hétfői találkozóját. Ő azonban így kommentálta a berlini fejleményt: „A német tőkének lényegében ki van nyalva a valaga.” (ATV, 2020. február 11.) Kedves kongresszusra készülő szocialista barátaim! Vajon csakugyan bántani akarlak benneteket. ha úgy vélem, hogy nem a kocsmából kéne elnököt szerződtetni?  

Bár az olvasók megszokták, hogy a mondat-összeállításokat tíz idézetre szűkítettem, most kivételesen annyit hozok ide, amennyit a volt miniszterelnök az utolsó tíz évben mondott magáról. (Z. L.)

Nagy valószínűséggel nem leszek miniszterelnök a politikailag és emberileg elképzelhető jövőben. (ATV, 2010. október 10.)

Nincsenek miniszterelnöki ambícióim. (ATV, 2013. január 21.)

Nem akarok sem kormányfő, sem miniszter lenni 2014-ben. Csak egy jól működő párt vezetője. (Fejér Megyei Hírlap, 2013. január 31.)

Eszembe sincs ambicionálni a miniszterelnökséget, kormánytagságot. (ATV, 2013. február 18.)

Ha kérnének kormányzati szerepre, visszautasítanám. (Duna TV, 2013. február 20.)

Én nem kívánok lenni semmilyen kormányzati ember. (InfoRádió, 2013. május 16.)

Nekem nincsen miniszterelnöki aspirációm. (ATV, 2013. június 17.)

Egyetlen, nagyon nem kívánt, teoretikus esetben lennék miniszterelnök-jelölt. Ha végül az a cudar állapot következne be, hogy mindegyik ellenzéki párt külön indul. (Magyar Rádió, 2013. július 9.)

Én nem leszek kormánytag. (InfoRádió, 2013. szeptember 12.)

Nem akarok miniszterelnök lenni, és egyéni képviselőjelöltként sem kívánok indulni a választáson. (Népszabadság, 2013. október 29.)

Nincs most olyan ambícióm, hogy miniszterelnök legyek. (Best Magazin, 2013. november 22.)

/”Mikor lesz újra miniszterelnök?”/ Ki tudja. (Gyáli Hírháttér Online, 2013. november 29.)

Ma nincs ilyen ambícióm, de nem akarok hazudni. Nem tudom, hogy 2018-ban, 2022-ben vagy később ágaskodik-e a miniszterelnöki ambícióm, és lesz-e lehetőségem. (Origo.hu, 2014. január 15.)

Egy 7-10 százalékos párt vezetője ne álmodozzon miniszterelnök-jelöltségről. (VS.hu, 2014. január 28.)

A mai tudásommal már jobb miniszterelnök lennék, mint akkor. (Index.hu, 2014. június 18.)

Ma jobb miniszterelnök lennék, mint amilyen akkor voltam. (Cink.hu, 2014. szeptember 9.)

Most elvagyok a miniszterelnöki ambíció nélkül, ám lehet, hogy egyszer majd másként gondolom. (Hír24.hu, 2015. szeptember 14.)

Nem kívánok elindulni miniszterelnök-jelöltként. (InfoRádió, 2016. szeptember 19.)

Az egyik vezetője maradok ennek az országnak, de nem feltétlenül miniszterelnökként. (ATV, 2017. február 7.)

/”Lesz miniszterelnök-jelölt?”/ Nem tudom. (Heti TV, 2017. június 29.)

Én akkor leszek miniszterelnök, ha lesz mögöttünk kétmillió szavazó. (Hír TV, 2017. december 21.)

Én nem leszek miniszterelnök-jelölt. (atv.hu, 2017. december 22.)

A következő kormánynak nem leszek tagja. Minden bizonnyal. (ATV, 2020. február 10.)

A veterán újságíró amerikai állomáshelyéről hozott haza egy beszélgetős műsort. Többnyire előre fölvett interjúval kezdi, tegnap Kiszelly Zoltánt szólaltatta meg. A politológus ugyanis a Mozgástér nevű blogon elmarasztalta a „külföldről pénzelt”, „álcivil” szervezeteket, amelyek „demokratikus felhatalmazás nélkül” alakítanák át a magyar társadalmat. E felfogást vitatta a műsorvezető, elvégre a kormánypárti sajtónak épp úgy nincs felhatalmazása a társadalom átalakítására, mégis háborítatlanul hat a társadalomra.

Kifejtette, hogy a kormányzat jóvoltából meggazdagodott vállalkozók „összevásárolták a fél médiát, és ingyen beadták a közösbe”. Ez felpiszkálta Kiszelly Zoltán képzeletét. Az urakat gróf Széchenyi Istvánhoz hasonlította, aki 1825 végén felajánlotta birtokai egyévnyi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Bolgár György furcsállotta ugyan a történelmi párhuzamot, abban mégis közös nevezőre jutott az interjúalannyal, hogy Orbán bizalmi emberei hazafias buzgalmukban ajánlották föl vagyontárgyaikat a Közép-Európai Sajtó és Média Nonprofit Alapítványnak. Értem persze, hogy a kormánypárti politológus el akarta hitetni a sajtótermékek felajánlását. Bolgárnak viszont élnie kellett volna a gyanúval, hogy a közösbe való ingyenes beadás mellébeszélés.

Andy Vajna, az Amerikából hazatelepült filmproducer ugyanis cáfolta az ingyenességet: „Én a Mediaworks-től kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam.” (Index.hu, 2018.12.10.) A gazdasági újságírók szerint Mészáros Lőrinc portfóliója 9,89 milliárd forintot ért, a Heinrich Pecina-féle Inform Média 10,41 milliárdot, a Vajna-féle Lapcom (a szegedi Délmagyarország, a győri Kisalföld és a budapesti Bors) 6,16 milliárdot. Ha hozzájuk vesszük néhány egyéb médium beadását a közösbe, akkor a kormánypárti alapítvány egyik napról a másikra 30,611 milliárdnyi vagyonnal gyarapodott.

Vajna nem nevezte meg az összeget, de amit kapott, közel lehetett a Lapcom piaci értékéhez. Az osztrák Pecina, a felhajtónak megismert pénzügyi befektető aligha tekinthető magyar hazafinak, róla is feltételezhető, hogy megkérte a miskolci Észak-Magyarország, a nyíregyházi Kelet-Magyarország és a debreceni Hajdú-bihari Napló árát. Mészáros Lőrinc gázszerelőről, a miniszterelnök felcsúti osztálytársáról azonban majd’ minden elképzelhető. Talán még az is, hogy ő korunk Széchenyije.   

A Népszava egyik legszorgalmasabb munkatársa Vas András. A kaposvári újságíró sokat tett azért, hogy a patinás napilap ne szoruljon be a budapesti agglomerációba. Tegnap például arról számolt be, hogy az október 13-a után ellenzéki vezetésű települések polgármesterei mit terveznek a nyilvánossággal. Szerinte „többször is kijelentették: kormánypárti elődeikkel ellentétben nem szólnak bele a helyi médiumok tartalmába, azaz az ezeket készítő újságírók és szerkesztők teljes szabadságot kapnak”. Akár idézhetett is volna efféle gondolatokat, de aztán elmúltak a politikai mézeshetek, és mintha megváltozott volna az álláspontjuk.

Aligha van karakánabb civil szereplő az új polgármesteri karban, mint Baranyi Krisztina. Az újdonsült ferencvárosi polgármester mégis ezt írta a közösségi üzenőfalára: „Természetesen nem utasítottam senkit, hogy a Ferencváros újságot megjelenése előtt mutassák meg nekem, bár ilyen főszerkesztő mellett indokolt is lehetett volna. (Facebook.com, 2019.11.02.) Az idestova két éve Hódmezővásárhelyt irányító Márki-Zay Péter pedig így összegezte a helyi nyilvánosságról szerzett benyomásait: „A felelős kiadó természetesen én vagyok.” (Klubrádió, 2019.11.14.) A kijelentés nemcsak furcsa, hanem öngyilkos hajlamra is vall. Kimeríti az önkormányzati törvény összeférhetetlenségi záradékát, és ha politikai ellenfelei úgy vélik, a területileg illetékes bíróság bármikor felfüggesztheti.

Barabás Richárd a Párbeszéd nevű pártból érkezett Újbuda alpolgármesteri székébe, és egy tévéműsorban kifejtette a kerületi médiumról: „Önkormányzatban azért van valaki, aki át szokta nézni, vagy a kabinetfőnök, vagy a kommunikációs felelős… Elolvassa, mi fog kimenni. Az egy felelős vezetői kérdés. (ATV, 2019.11.28.) A váci polgármester, Matkovich Ilona pedig, aki ráadásul még újságíró kolléga is, 2019. december 12-én megtiltotta „minden önkormányzati tulajdonú cég, vállalat munkavállalójának”, hogy az ő engedélye nélkül szólaljon meg a „sajtóban, médiában”. Ha eljönne vizsgázni, megkérdezném tőle, hogy a sajtó mellé miért biggyesztette a médiát is. Elvégre a média a nyilvánosság eszközrendszere, és ennek egyik eleme a sajtó (a rádió, a televízió és az internet mellett).

De most neki és a többi ellenzéki városvezetőnek nem médiaismeretből kell vizsgázni. Azt kérdezem tőlük, vajon csakugyan komolyan gondolják-e, hogy nekik is szerepet kéne vállalni a helyi nyilvánosság szűkítésében.  

Aki gyakran jár német repülőtereken, fölfigyelhetett a jól, de nem kirívóan öltözködő üzletemberekre. Húzzák maguk után a kézipoggyásznak is használható bőröndöt, amelynek szíjazatán külön hurok van a magazinoknak. Fölül kandikál ki a Der Spiegel, alatta a Focus lapul. Az utóbbi könnyedebb hangvételű, bár ugyancsak színvonalasan szerkesztik. A február 7-i szám talán legérdekesebb cikke egy összeállítás az influencerekről. Róluk írja a szerző, hogy eldönthetik a következő választás sorsát.

A nevükkel nem terhelném az olvasót, annyit mégis érdemes elmondani róluk, hogy két férfi uralja a youtube-os mezőnyt. 5,7 millió követője van az egyiknek, 3,2 millió a másiknak. A futottak még mezőnyében instagramos hölgyek találhatóak, követőik száma 821, 383 és 270 ezer. Akad köztük hajdani modell, testnevelő tanár (most fitneszblogger) és társadalomtudományi végzettségű is. Az utóbbi 30 éves, csinos, Ausztriában nőtt fel és iráni gyökerű.

Madelaine Darya Alizadeh azért figyelemre méltó, mert ő az egyedüli, aki politikában is utazik. Róla képzelhető el leginkább, hogy beszáll majd a választási kampányba. A cikkben megszólaltatott médiakutatók szerint ő képviseli a digitális jövőt, az ő típusa készíti majd elő a terepet valamelyik párt vagy politikus számára. A német influencerek hirdetésekkel keretezik az álláspontjukat, egyelőre azonban felmérhetetlen politikai befolyással kecsegtetnek. Vajon nálunk, a 10 milliós piacon mire számíthatunk? Nincs erre kiforrott válaszom, számaim azonban vannak.

Dancsó Péter 1,3 millió követővel van jelen a YouTube-on, Kasza „Tibi” 1 millióval, Hollósi Jázmin 470 ezerrel. Ami a Facebook-ot illeti, Orbán Viktor 665 ezer követővel osztja meg az üzenőfalát, Schobert Norbert 537, Hosszú Katinka 490 ezerrel. Gyurcsány Ferenc 243 ezer követőt mondhat a magáénak, D. Tóth Kriszta 171, Puzsér Róbert 140, Szél Bernadett 94, Hadházy Ákos 79, Bayer Zsolt pedig 27 ezret. S van nekem egy kedves tanítványom, a keszthelyi-gyenesdiási Kövérné Kalmár Mónika. MóniSüti álnéven a hozzá hasonló sokgyerekes mamáknak ír blogot, és a sütőporos lángos receptjét 9,9 ezren töltötték le.

Ami Orbántól és Gyurcsánytól hivatalból elvárható, az talán még a többi politikusról és újságíróról is elképzelhető. Kevésbé képzelhető el viszont azokról a hangadókról, véleményformálókról, akik nagyban űzik az ipart. Mindazonáltal azt gyanítom, hogy előbb-utóbb náluk is kelendő portéka lesz a politika.              

Több mű szerepel benne, mint ahány óra van. (Schiller Mariann magyartanár, Népszava, 2020. február 3.)

„Bezzeg az én időmben” - mondja, aki kitalálta. (Dragomán György író, Index.hu, 2020. február 4.)

Bűzlik a Takaró Mihály-féle nézetrendszertől. (Závada Pál író, Szeged.hu, 2020. február 5.)

A módosított NAT nem alaptanterv, hanem diktátum. (Rajnai Richárd volt iskolaigazgató, SzabadPécs.hu, 2020. február 5.)

A kormány által sok kínlódással előállított agyhalál. (Szénási Sándor újságíró, Klubrádió, 2020. február 5.)

Több NAT mint kolbász. (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, 2020. február 5.)

Öreg, múltba révedő emberek műve. (Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezetője, 168 Óra, 2020. február 6.)

Műfaját tekintve sokkal inkább a múlt század hatvanas éveit idéző „tanterv és utasítás”. (Fábry Béla tanár és oktatáspolitikus, Népszava, 2020. február 6.)

 Ez a NAT maga az irodalmi Mohács. (Pethőné Nagy Csilla pécsi tanár, Magyar Hang, 2020. február 7.)

Ha a tanárok betű szerint betartják, akkor kénytelenek lesznek rosszul tanítani. (Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, Magyar Hang, 2020. február 7.)

A legutóbbi napokban Orbán okoskodott, Kövér parlamentezett, Németh Szilárd fegyverkezett, Pokorni és Kunhalmi nyírőzött, Vidnyánszky pedig sorosozott. Lefülelt mondatok.

Nem a választást - az országot kell megnyerni. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Mozgó Világ 2020/1)

Soros úgy ad pénzt, hogy azért kér valamit cserébe. (Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Népszava, február 3.)

Ez libatömés. (Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a Nemzeti Alaptantervről, ATV, február 3.)

Jelen formájában a Nemzeti Alaptanterv nem más, mint a kultúrharc egyik eszköze. (Bárány Balázs történelemtanár, Azonnali.hu, február 3.)

A mai focista kudarcokban nő fel. (Sallói István volt válogatott labdarúgó a magyar fociról, Klubrádió, február 3.)

Gyűlöletkeltésben sokkal jobb a baloldal. (Balog Zoltán volt emberi erőforrás miniszter, Index.hu, február 4.)

Nem szabadna Wass Albertet és Nyírő Gyulát betenni. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus a Nemzeti Alaptantervről, ATV, február 4.)

Az irodalmi infrastruktúrát rakjuk össze. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, 888.hu, február 4.)

Mit keres egy kulturális intézmény élén egy verőember? (Lévai Júlia újságíró, Facebook.com, február 5.)

A kormány által nagy kínlódással előállított agyhalál. (Szénási Sándor műsorvezető a Nemzeti Alaptantervről, Klubrádió, február 5.)

Az a nyerő ellenzék, amely az ellentétek ellenére is összekapaszkodik. (Vadai Ágnes DK-politikus, ATV, február 5.)

A szlovák pártok magyarul tanulnak. (Nagy Dávid felvidéki politikus a választási kampányról, Magyar Rádió, február 5.)

Sorsdöntő meccsek előtt álló válogatottunk két kulcsemberéről mondta ki a klubjuk, hogy már nem kellenek. (Pajor-Gyulai László újságíró Dzsudzsák Balázsról és Kádár Tamásról, Délmagyar.hu, február 5.)

A Fidesz apparátusát nem békére tervezték. Csatázni, győzni tud, de békésen gazdálkodni nem. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.com, február 6.)

Lényegében megszűnt a parlamenti párbeszéd. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke, Mandiner.hu, február 6.)

Tájainkon a kultúra nemzetmegtartó és identitásképző szerepe hangsúlyosabb, mint a konszolidált nyugaton. (Inkei Péter kultúrakutató, Magyar Narancs, február 6.)

A szövegben 369-szer fordul elő a nemzet kifejezés, Európát jóval kevesebbszer említi, míg jelenünket, a globalizációt 51 alkalommal. (Trencsényi László, a Magyar Pedagógus Társaság ügyvezetője a Nemzeti Alaptantervről, 168 Óra, február 6.)

A mostani hatalom hiába tölti tele az irodalomkönyveket olyan szerzőkkel, akiket ő választ ki, a fiatalok átlapozzák. (Vámos Mikós író, Magyar Hang, február 7.)

Nyilas is tud jó regényt írni. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, volt oktatási miniszter Nyírő Józsefről, Index.hu, február 7.)

Náci írók is bekerülhetnek egy tantervbe - ha zsenik. (Kardos András esztéta, Facebook.com, február 8.)

A kis országok nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek okos vezetőik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, február 8.)

Korda György a legjobb magyar sportriporter. (Spiró György író, ATV, február 9.)

Az idén még nem írtam le a nevét. Emlegetésével tavaly februárban hagytam fel, amidőn Bangóné kolléganőjével megjelent a képviselőház folyosóján, és az újságíróknak felmutattak egy A/4-es papírlapot. Rajta a szöveg: „Képviselőkbe folytani a szót illendő?” Akkor azon tűnődtem, hogy a magyar nyelv iránti merényletre föl kellett készülni. Most más a helyzet, sikerült élő adásban meglepni bennünket.  

Kunhalmi Ágnest, az MSZP oktatáspolitikusát meghívták egy stúdióba, hogy fejtse ki álláspontját a Nemzeti Alaptanterv legújabb változatáról. Ezt találta mondani: „Nem szabadna Wass Albertet és Nyírő Gyulát betenni.” Nocsak. Nem tudtam arról, hogy a skizofréniával foglalkozó ideggyógyásznak szépirodalmi munkássága is volt. Kellemesen lepett meg, hogy az ifjú politikusnő olyasmit is olvas, amit a hálátlan utókor elfelejtett. De aztán felötlött, hátha mégis inkább Nyírő Józsefre gondolt, aki novellákat és regényeket írt, publicisztikájából pedig kirajzolódik a nyilasok értékrendszere. Ha elszólásról van szó, ezúttal már elnézőbben ítélkeznék. Élő adásban könnyebb butaságot mondani, mint felkészülés után butaságot írni.

Csakhogy a műsorvezető úgy döntött, ha már a szocialista oktatáspolitikust kifaggatta a NAT-ról, azt is firtatja, vajon igaz-e, hogy az MSZP közelgő kongresszusán pártelnöknek jelölteti magát. Kunhalmi Ágnes igennel válaszolt, és ez új megvilágításba helyezi az értékítéletünket. A nyilvánosan elhangzott, ráadásul rögtönzött elszólásokból gyűjtöttem egy fájlra való, és a közéleti személyiségek mezőnyét éppen ő vezeti. (E bejegyzés után mellékelem a legérdekesebb tíz mondatát.) A potenciális elnökjelölt előélete azt sejteti, hogy esetleges előléptetésével az MSZP időzített bombára tehet szert. Ha Kunhalmi Ágnes a nyilvánosság fórumain már akkor is az elszólásaival vétette észre magát, amikor még ritkábban hívták meg a stúdiókba, majdani pártelnökként, az eddiginél sokkal gyakrabban megszólítva fokozottabb teljesítményre lehet képes.

Nincs közöm persze a szocialista párt döntéseihez, de talán mégis megkockáztatható, hogy az elnökségre való alkalmasság előfeltétele lehetne, vajon a tisztségre jelentkező hogyan állt helyt eddig, amikor élő adásban kellett számot adni a műveltségéről, a rögtönző képességéről. Ha eme alkalmaztatási szempontot az MSZP kongresszusa nem veszi figyelembe, akkor jogos a közmondásból eszkábált következtetés, miszerint szegény szocikat az Ági is húzza.           

Tíz mondat Kunhalmi Ágnestől

Nem, nem. Egyébként igen. (Mozgó Világ, 2014/11.)

Minden PÖCS a miniszterelnök úr asztalán fog kikötni. (A Pedagógiai Önértékelési Csoport jelentéseiről, ATV, 2015. szeptember 29.)

Az állam vagyonát ésszerű prioritásokon keresztül kell strukturálni. (ATV, 2017. március 28.)

A CEU magyar hungarikum. (ATV, 2017. április 12.)

Egy szegény öregemberrel kiplakátolják az országot. (Soros Györgyről, a világ 33. leggazdagabb üzletemberéről, ATV, 2017. július 12.)

Koordináljunk együtt! (ATV, 2018. március 7.)

Mert két cicim van, és nő vagyok, ezért kevesebb a bérem. Tetszik érteni? (ATV, 2018. augusztus 13.)

Az Orbán-kormány egy generációt fog taccsra tenni, és partvonalra. (ATV, 2018. október 24.)

Képviselőkbe folytani a szót illendő? (Hír TV, 2019. február 18.)

Nem szabadna Wass Albertet és Nyírő Gyulát betenni. (A Nemzeti Alaptanterv módosított változatáról, ATV, 2020. február 4.)

Tegnap este az ATV stúdiójában Varju László „megtévedt fiatalember”-nek nevezte Halmágyi Miklóst. A jelzős szerkezet azért hangzott el, mert a Szombathelyi Médiaközpont Nonprofit Kft ügyvezetőjéről súlyos feltételezések láttak napvilágot. A sors iróniája, hogy a kínos bankkártya-ügyet először a Vas Népe szellőztette meg február 5-án. Az a napilap, amelynek 1993-tól 2017-ig ő volt a főszerkesztője. Jó újságot csinált (a mostaninál jobbat), ettől azonban jelenlegi funkciójában akár még ügyeskedhetett is az önkormányzati cég bankkártyájával.

Mindazonáltal épp a szakmai előélete miatt óvatosabban ítélkeznék. Igaz, hogy nem vagyok kormánypárti újságíró, aki már a vizsgálat lefolytatása előtt is elmarasztalta a szocialista polgármester által kinevezett cégvezetőt. Azzal nincs bajom, hogy a kormánypárti sajtótól az ATV is átvette a témát. Bár a leginkább ellenzéki politikusokat megszólaltató televízió igazán megtehette volna, hogy először a megvádolt szerkesztőt hívja meg a stúdióba, és csupán a magyarázat vagy a magyarázkodás után kéri ki közéleti személyiségek véleményét. Akik közül az említett DK-s politikus lefiatalemberezte a 62 éves újságíró-szerkesztőt.

Ha a cégvezető megtévedt, és két útján a szállodai szobát állítólag egy hölggyel osztotta meg, és megint csak állítólag közpénzből fizette a számlát, akkor is kapuzárási pánikról lehetne beszélni. Ennyit Varju László felkészülési módszeréről és médiaismeretéről. Van viszont valami, ami elgondolkoztatóbb a nagy visszhangot kiváltó ügyben. Amidőn 2019 januárjában az ellenzék többségbe került a szombathelyi képviselőtestületben, az újdonsült szocialista polgármester az önkormányzati médiacég felügyelő bizottságába Fidesz-politikust kért föl elnöknek. Az utóbbi vizsgálódott (helyesen tette), és talált három kétséges számlát.

A polgármester gesztusa példa értékű ugyan, de korántsem elszigetelt. Például helyben is volt előzménye. A választókörzet országgyűlési képviselője, Hende Csaba Fidesz-politikus a szombathelyi focistadion építkezésekor a projekt felügyelőbizottsági elnökségét a városházi ellenzéknek ajánlotta fel. E funkcióra az akkori ellenzék egy ügyvédet ajánlott. Czeglédy Csaba pedig tette a dolgát, elkezdett vizsgálódni. Majd óvatlanul nyilvánosságra hozta, hogy a másnapra kitűzött képviselőtestületi ülésen bejelentésre készül az építkezés túlárazásával kapcsolatban. Éjszaka jöttek érte a rendőrök.               

Arról tűnődtem néhány hete, hogy a Mozgóképkultúra és médiaismeret című tantárgyat az oktatási hatóságok kiveszik a NAT-ból. A múlt pénteken, este tízkor bejelentették a most már aztán tényleg végső változatot. Kiderült, hogy a módosított alaptanterv mégsem nélkülözi az említett stúdiumot. Száműzték a 12. évfolyamra.

A műhelymunkálatokra uniós pénzből 2,4 milliárd forintot fordított az oktatási kormányzat. A jelek arra utalnak, hogy médiaismeret-ügyben kompromisszum született, és a sokféle változatból a natozgatók összegyúrtak valamit. Rájöttek, hogy a XXI. század harmadik évtizedében kínos volna digitális elképzelés nélkül útjára bocsátani a közoktatás alkotmányát. Ebből adódnak a következetlenségek, amelyek azt sejtetik, hogy a médiaismeret púp volt a hátukon.

Nemcsak médiatanárként, hanem nagyszülőként is foglalkoztat, hogy a kisiskolások kapnak egy tantárgyat. Az eddigi Informatika helyett Digitális kultúra lesz a neve. Helyes, hogy ezzel kezdik, bár találkoztam már olyan NAT-értelmezésekkal más tárgyakat tanítók tollából, hogy a digitális ismereteket idén szeptembertől az írás-olvasás rovására viszik be az általános iskolába. Samu unokámék megismerkedhetnek az online kommunikációval, amely az ő számukra magától értetődőbb, mint nekem, mert az offline kommunikáció alig létezik az életükben. Az átnevezett tantárgy keretein belül azonban nem ismertetik meg őket a közösségi média rejtelmeivel, a nyilvánosság eme fórumait ugyanis a natosok áthelyezik (beépítik) a közösségi nevelésbe. Ez lesz az osztályfőnöki órák elnevezése.

A döntés arról árulkodik, hogy az oktatási kormányzat szétcincálta ugyan a digitális ismereteket, mégis érvényesülhet valamiféle folyamatosság. Kár, hogy 2012-ben a médiaismereti tantárgyat megszüntette a felső tagozatban. Az amúgy is sejtelmes folyamatosság elenyészni látszik, hogy aztán több évnyi szünet után választható tárgyként bukkanjon föl az érettségi tanévében. Ami tehát a XXI. század első évtizedében lezajlott küzdelmek után szervesült a közoktatásban, annak ívét a második évtizedben megtörték, a harmadik évtizedben pedig szétparcellázzák és lefokozzák.

Akik összehozták a Nemzeti Alaptanterv legeslegvégsőnek szánt változatát, a XX. században születtek. A sors iróniája, hogy olyan diákoknak szabják meg a nyilvánosság digitális kereteit, akik kivétel nélkül már a XXI. században látták meg a napvilágot.