A válság vonzza az erős, valamiféle rendet teremtő kezet: a diktatúrát. (Németh Miklós miniszterelnök, Népszava, 1989. december 22.)

A válságban a legjobb gondolkodásmód a válság utánra tervezni. (Pozsgay Imre szocialista politikus, Délmagyarország, 1991. május 3.)

Ha a Fidesz győz, a demokrácia kerülhet válságba, ha mi győzünk, akkor a jobboldal. (Szili Katalin szocialista politikus, Tolnai Népújság, 2002. február 2.)

A magyar miniszterelnök olthatatlan vágya, hogy válság címén ideológiát teremtsen önnön államának mindenhatóságához. (Aczél Endre újságíró Orbán Viktorról, Vasárnapi Hírek, 2011. július 31.)

Válság idején páratlan, hogy intézkedéseivel éppen azok ellen lép fel egy kormány, akiket a recesszió a legsúlyosabban érint. (Ferge Zsuzsa szociológus, Népszava, 2012. október 5.)

Válsághelyzetben az emberek igénylik az erős kormányzati lépéseket, az állam védelmét. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2015. október 1.)

Ha válsághelyzet van, akkor inkább kivándorlási, mint bevándorlási. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2018. szeptember 5.)

A koronavírus valódi válsághelyzetet teremtett. (Pápay György publicista, Magyar Hang, 2020. március 13.)

Ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani. (Orbán Viktor miniszterelnök az ellenzéki politikusokhoz, Miniszterelnök.hu, 2020. március 23.)

Olyan válság közepén vagyunk, amely örökre bebetonozhatja Orbán Viktor hatalmát, de akár egy pillanat alatt is semmivé teheti. (Jámbor András publicista, Mérce.hu, 2020. március 30.)

Végre van a kormánynak olyan döntése, mely azt sejteti, hogy képes túllépni a beidegződésein. 75 ezer fiatalembernek engedte el a nyelvvizsgát. Sokan több évnyi szünet után kapják meg a diplomájukat. Az indoklás szerint az országnak szüksége lesz arra, hogy végre értelmiségi munkát végezhessenek. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a kései rehabilitációval magasabb fizetési kategóriába is kerülhetnek.

Sokan persze nem helyeslik a rendhagyó döntést. E bejegyzés olvastán is lesznek kommentelők, akik a maguk keresetlen (kocsmai) modorában közlik majd, hogy a hajdani diákok megérdemlik a sorsukat. Akik ugyebár a felsőoktatásban eltöltött évek alatt sem tették le a nyelvvizsgát, egyéb gazságokra is képesek. Másként látom a helyzetet. Akikkel kapcsolatba kerültem ama öt felsőoktatási intézményben, ahol csaknem három évtizedig tanítottam, azok közül körülbelül minden harmadik került szorult helyzetbe. Talán önhibájából is, mindazonáltal a magyar állam úgy rövidítette meg, hogy elfelejtette megteremteni a felkészülés feltételeit.

Közismert, hogy minél kisebb egy település, a középiskolájában annál alacsonyabb az idegennyelv-tanítás színvonala. Nincs szaktanár, hiányos a nyelvi labor, satöbbi. Kevés az érettségizett diák, aki középfokú nyelvvizsgával lépett be a főiskola kapuján. (Az egyetem lefölözte a nagyvárosi, értelmiségi családból származó gyerekeket.) Akkor kezdtem gyanút fogni, amikor tehetséges, korántsem link tanítványokról derült ki, hogy a főiskola elvégzése után nem kapnak diplomát. Akárhol tanítottam, egy idő után kiderült, hogy a menedzsment takarékossági okból leépítette a nyelvi lektorátust, szélnek eresztette a nyelvtanárokat. Olyan hallgatóktól várta el a középfokú vizsgát, akiknek az otthoni helyzetük miatt nem telt a fizetős nyelvtanfolyamra.

Közülük feltűnően sokan emigráltak nyugatra. A sors iróniája, hogy leginkább azért, mert nyelvvizsga híján itthon nem kaptak a végzettségüknek megfelelő munkát. Kint pedig, pincérkedés, takarítás közben, futószalag mellett megtanultak angolul vagy németül. Esetleg mindkét világnyelvet elsajátították. Tudok olyanról is, aki angolul, németül és flamandul is perfekt. A válsággal küszködő kormányunk végre diplomát ad a kezükbe. De vajon kávéház- és panzió-tulajdonosként, multi cég középvezetőjeként élnek-e a kínálkozó lehetőséggel? Vajon a koronavírus-járvány után hazatérnek-e, hogy eredeti szakmájukban boldogítsák az anyaország amúgy is fantasztikusan tág nyilvánosságát?      

A lexikon szócikkek szerzői neveztek már újságírónak, kritikusnak. sajtótörténésznek is. De ha tőlem kérdezte valaki, azt mondtam, hogy szerkesztő vagyok. S ha erről beszélgetésbe elegyedtünk, elmeséltem neki, hogy gyakornoktól főszerkesztőig minden voltam már a magyar sajtóban, de mindig publicisztikai rovatvezetőnek éreztem magam. Hol munkaköri kötelességből kerestem, hol pedig gondolatban keresem azokat, akiknek jó mondataik vannak, és közírónak nevezhetőek.

Eme igényt manapság leginkább a Facebook elégíti ki. Nem ismerem a publicisztikai rovat szerkesztőjét, Algorítmus urat, aki talán akcentussal beszéli a nyelvünket, de meglepően jól tájékozódik a magyar szellemi életben. Vagy csak úgy alakult a hazai nyilvánosság legújabb kori története, hogy a legtöbb publicista kiszorult a nyilvánosság fizető fórumairól. Nemcsak a kormánypártiakból, hanem a végrehajtó hatalom tevékenységét kritikával illető ellenzékiekből is. Nem kérnek a taktikázásból, a pártérdekekhez való alkalmazkodásból. Vállalják inkább, hogy szinte kizárólag a közösségi médium üzenőfalára írják föl a szellemes vagy ”csak” ütős mondataikat.

Gondolatban az ország legjobb publicisztikai rovatát szerkesztem a digitális ismeretségi körömben fel-felbukkanó közírók közreműködésével. Íme, a névsoruk: Andor Mihály, Babos Attila, Bakos András, Balla D. Károly, Bauer Tamás, Bruck András, Csepeli György, Csintalan Sándor, Domokos Lajos, Földes Péter, Gábor György, Hell István, Hollósi Zsolt, Holoda Attila, Jámbor András, Kardos András, Kárpáti Iván, Kereszty András, Kolláth György, Konok Péter, Kulcsár István, Lattmann Tamás, Lánczos Vera, László József, Lévai Júlia, Madarász Anna, Marik Sándor, Marx József, Pór Vilmos, Révbíró Tamás, Sándor Erzsi, Somogyi Zoltán, Simkó János, Szekeres István, Szele Tamás, Szepesi András, Szombathy Pál, Tamás Ervin, Tanács István, Veress Jenő és Wisinger István.

Vegyes társaság. Van köztük újságíró és tudós, jogász és mérnök, orvos és költő, baloldali és jobboldali, liberális és konzervatív szabadelvű, státuszban lévő és szabadúszó, javakorabeli és nyugdíjas, lelkesedésre hajlamos és kiábrándult. Azért figyelek a fészbukos megnyilvánulásaikra, mert világnézetüktől függetlenül a nyilvánosság bővítésében érdekeltek, honorárium nélkül fejtik ki az álláspontjukat, és úgy fogalmazzák meg a véleményüket, hogy a mondataik továbbgondolására serkentenek. A felsorolt okok közül egy is elég ahhoz, hogy kiszoruljanak a nyilvánosság hivatalos sodrából.       

A vírus nem ír fölül mindent. (Arató László újságíró, Klubrádió, 2020. március 20.)

Olyan túlhatalomra nincs szüksége a kormánynak, amely nem kapcsolódik a koronavírus helyzet megoldásához. (Jámbor András publicista, Facebook.com, 2020. március 21.)

Ez a mostani vírus leginkább egy háborúra hasonlít, csak kevésbé világos, hogy éppen hol van az ellenség. (Máté Gábor színigazgató, Népszava.hu, 2020. március 22.)

A vírus felülír mindent. (Hegyi Barbara színésznő, hvg.hu, 2020. március 26.)

A koronavírus megfertőzte a nemzeti konzultációt. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2020. március 27.)

Két vírus ellen küzdünk: van a koronavírus, meg van a félelemvírus. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. április 3.)

A kisebb falvakban előbb jelent meg az éhezés, mint a koronavírus. (Cseke Balázs újságíró, Index.hu, 2020. április 3.)

Amiből sokat vesznek, az a vécépapír, bár az nem gyógyítja a vírust. (Nádasdy Ádám műfordító, Népszava, 2020. április 4.)

A magyar ellenzék a vírusnak drukkol. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet, 2020. április 4.)

A cél az, amennyi munkahelyet a vírus tönkretesz, mi annyi munkahelyet hozzunk létre. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. április 6.)

Jelen tudásunk szerint ez a járvány nem veszélyesebb, mint egy súlyosabb influenza. (Dr. Ribiczey Pál virológus, Zalai Hírlap, 2020. március 3.)

Járvány idején a pánik önjáró. (Tamás Pál szociológus, Népszava, 2020. március 6.)

Járványveszély esetében a pánik különös alakzatot ölt. Elmarad a szokásos menekülési reakció, hiszen nincs hova menekülni. (Csepeli György szociálpszichológus, Tudás.hu, 2020. március 11.)

A járványt elsősorban külföldiek hozták be. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. március 13.)

Háború esetén a hadiipar lendül fel, járvány idején az egészségügy. (Pogátsa Zoltán közgazdász, HírKlikk.hu, 2020. március 16.)

Orbán nem járványügyi szakember, ezért jó lenne, ha most hátrább húzódna. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, 2020. március 18.)

A szűrés kapcsol rá nagyobb léptékre vagy a járvány? (Ujvári Márta sajtólevelező, Népszava, 2020. március 18.)

A járvány közeledtével még egy dezinformációban utazó kormány is kénytelen igazat mondani. (Szegőfi Ákos újságíró, Népszava, 2020. március 21.)

Mi támogatjuk a járvány elleni harcot, de nem asszisztálunk Orbán hatalommániájához. (Arató Gergely DK-politikus, Index.hu, 2020. március 25.)

Reális veszély lehet, hogy a kormány a járvány elmúltával is megpróbálja majd fenntartani a rendkívüli jogrendet. (Techet Péter újságíró, Magyar Narancs, 2020. március 26.)

Ezt írta tegnap este 23 óra 5 perckor liberalnazi dickheads: „Csak szólok hogy commodore 64-es-e több nyírségi parasztgyereknek volt mint a budapesti ’értelmiség’ gyerekeinek..” A kommnetelő álnevében a jelző magáért beszél. A jelzett szó pedig a kulturált körülírás szerint is hülye, idegesítő, nevetséges embert jelent. Népiesebben f@szfejet vagy inkább f@szkalapot. A digitális álmoskönyv azt sugallja, hogy egy otromba álnév viselőjét nem szabad komolyan venni. Üzenetével azért foglalkozom mégis, mert felidéz egy több mint negyedszázadnyi folyamatot.

Akkor vásároltam számítógépet, 1993 őszén, amikor a hazai felsőoktatásban ismét meghonosították az újságíróképzést. A szegedi egyetemen tanítottam, és nem sok hasznát vettem a gépnek. Most felhívtam az egyik kedves tanítványomat, és a ma már háromgyerekes családanya megerősítette, hogy a keddi szemináriumon adtam ki a feladatot, amit a kollégiumi szobában írógépen pötyögtetett le, majd a következő kedden felolvasott. A szatmári faluból elszármazott diáklány csak 2000-ben jutott számítógéphez.

1999 őszén érkeztem meg a nyíregyházi főiskolára, ahol a környező falvakból és kisvárosokból való diákokkal találkoztam. Szó sem lehetett arról, hogy e-mailben kérjem tőlük a szemináriumi dolgozatokat. Majd fölépült Magyarország egyik legszebb kampusza, és a főépület könyvtárában, egy hatalmas teremben 225 számítógépet helyeztek el. A hallgatók hetek alatt megtanulták a kezelésüket, és az ezredfordulótól már digitálisan kérhettem tőlük a dolgozatokat. Vasárnap este 24 óra volt a határidő (a bűvös lapzárta), hétfőn javítottam a gépiratokat, és a legjobbak szerzőinek küldtem a szép reményekre jogosító e-mailt, hogy „Készüljön a felolvasásra!”

S mert tárgyamat, a sajtó, később pedig a média történetét Szombathelyen, Székesfehérvárott és Egerben is tanítottam, a legügyesebb betűvetőkkel megalapítottuk a Klubháló nevű diákportált. Az országos hálózat izgalmas lehetőségekkel kecsegtetett, kiderült azonban, hogy van egy sebezhető pontja. A legtehetségesebb munkatársak júniusban levizsgáztak, aztán szeptemberig eltűntek a szemem elől. Hazatértek ugyanis a falvakba és kisvárosokba, ahol otthon nem volt számítógép, és az okostelefont is legföljebb hírből ismerték.

Hát ennyit üzennék a furcsa álnevű kommentelőnek. Akinek persze megbocsátható, hogy tegnap késő este, bizonyára álmossággal küszködve öt helyesírási hibát vétett a mondatnyi hozzászólásban.       

A legutóbbi napokban Orbán hajózott, Haraszti, Puzsér és Schilling orbánozott, Ungár bibózott, Gálvölgyi pintérbélázott, a többiek pedig vírusoztak. Lefülelt mondatok.

Léket kapott a védekezésünk hajója. Ezt a léket ma sikerült befoltozni. (Orbán Viktor miniszterelnök a felhatalmazási törvényről, Miniszterelnök.hu, március 30.)

Ma délutántól hivatalosan is diktatúra van. (Bruck András író, Facebook.com, március 30.)

Olyan válság közepén vagyunk, amely örökre bebetonozhatja Orbán Viktor hatalmát, de akár egy pillanat alatt is semmivé teheti. (Jámbor András publicista, Mérce.hu, március 30.)

A kormány ki akarja tolni a pályáról az összes többi szereplőt. (Lakner Zoltán politológus, ATV, március 30.)

Nehogy már hisztérikus senkiháziak, boszorkányok és kanboszorkányok mondják meg, hogy veszélyhelyzetben mennyi az annyi. (Dippold Pál publicista, Magyar Hírlap Online, március 30.)

Demokráciában sehol sem dolga az ellenzéknek, hogy szeresse a kormányt. (Dömötör Csaba miniszterelnökségi államtitkár, Hír TV, március 30.)

Orbán fizetéses szabadságra küldte a parlamentarizmust. (Haraszti Miklós liberális politikus, Klubrádió, március 31.)

A két macskám és a két kutyám nem érti, miért vagyok állandóan a lakásukban. (Sándor Erzsi író a karanténról, Facebook.com, április 1.)

A történészek talán alkotmányos puccsként írják le a folyamatot. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, április 1.)

Orbán Viktor sok hatalmat akar és sokáig. (Schilling Árpád rendező, Dunszt.sk, április 1.)

Egész Magyarországot egy jogászkollégium irányítja. (Ungár Péter LMP-politikus, ATV, április 1.)

Nincs még egy kollégium, amely annyi „nagy embert” termelt volna ki magából, mint a Bibó. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, április 2.)

Nem a Mi Hazánk tehet róla, hogy a Fidesz közelebb került ehhez az értékrendhez. (Volner János volt Jobbik-politikus, Index.hu, április 2.)

Az ellenzék vezetői Orbánt kapásból diktátornak kiáltották ki, akit többé nem ellenőriz a parlament - mintha eddig ellenőrizte volna. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, április 3.)

Be lehet menni bankba maszkban? (Kárpáti Iván újságíró, Facebook.com, április 3.)

A kisebb falvakban előbb jelent meg az éhezés, mint a koronavírus. (Cseke Balázs újságíró Tornanádaskáról, Index.hu, április 3.)

Korunk Sekszpír Vilmosa Pintér Béla. (Gálvölgyi János színész, Klubrádió, április 3.)

A két kormánypárt adja a legidősebb frakciót a parlamentben. (Rényi Pál Dániel újságíró, 444.hu, április 4.)

A magyar ellenzék a vírusnak drukkol. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet, április 4.)

Amiből sokat vesznek, az a vécépapír, bár az nem gyógyítja a vírust. (Nádasdy Ádám műfordító, Népszava, április 4.)

Építőmunkás nem dolgozhat home office-ban. Ő vagy bemehet a munkahelyére, vagy éhen hal az otthon maradt gyerekeivel együtt. (Kőszeg Ferenc liberális politikus, Mérce.hu, április 5.)

E rovatban az oktatási kormányzatról tűnődtem. Nem abban láttam a tragikai vétségét, hogy elhanyagolta a számítógépeket, hanem hogy rájuk építette. Több olvasó légből kapottnak vélte az iskolai számítógépek 300 ezres számát. Pedig Hajnal Gabriella, a KLIK (Klebelsberg Központ) elnöke a Mediaworks-céghez tartozó vidéki napilapok március 24-i számában arról számolt be, hogy az iskolahálózatban 294 ezer laptop, asztali számítógép és tablet található. Hozzájuk sorolható néhány ezer szolgálati okostelefon is, amelyeket azonban az igazgatók nem adnak a diákok kezébe.

Nem kárhoztatom őket, mert a tanulók - mondjuk, 12 éves kortól - használják a saját okostelefonjukat. A tragikai vétség tehát inkább az, hogy az iskolában hozzáférhető számítógép mellett az oktatási kormányzat nem dolgozta ki az okostelefonos lehetőséget. Nem készült fel arra a helyzetre, hogy a gyerekek nem járhatnak iskolába. Tudom persze, hogy civil szervezetek osztogatják az olcsóbb számítógépeket. Azt is, hogy az ügyeletre kijelölt iskolákba bemehetnek a diákok, és egy-egy teremben öten használhatják a számítógépeket. Mindez azonban csak mérsékli a digitális esélyegyenlőtlenséget.

Négy unokám közül a 16 éves Dávid Budapesr egyik patinás gimnáziumában tanul. Az osztályában 37-en vannak, akiknek a vagyoni helyzete különböző ugyan, de nem tud arról, hogy bármelyiknek gondja volna a számítógépes hozzáféréssel. Panna 12 éves, és hatodikos egy fővárosi általánosban. Az osztályában 27-en vannak, közülük az egyik gyermekotthonban él, és hébe-hóba használhat számítógépet, a másik eltűnt a szemük elől. Középiskolai osztálytársam Budapesttől 86 kilométernyire él, egy százezres városban. Ő mesélte, hogy a lánya és a veje a járvány óta otthonról dolgozik be. Két számítógépet használnak, de komoly logisztikai feladat a gépeket megosztani a két gyerekkel is, akik online kapják a házi feladatokat.

Ha a digitális esélyegyenlőséget firtatjuk, nem szabad megállni a (nagy)városi értelmiség gyerekeinél. A Zalai Hírlap március 19-i számában olvasható, hogy Letenyén, az Andrássy-iskolában tanuló „266 gyerekből 34-nél nem adottak a digitális oktatás feltételei”. Hermann Zoltán oktatáskutató szerint pedig Szabolcsban és Borsodban a tanulók egyharmada marad ki a távoktatásból. Ama országos következtetésre jutott, hogy a diákok 20 százaléka, vagyis minden ötödik számára a világháló nem érhető el. Befejezésül még egy szám: a hazai közoktatásban 1,2 millió gyerek tanul.

Korunk jelképe a szájmaszk. Ha egyáltalán látunk embert az utcán, minden második arcából csupán a szeme látszik. Az orrot is eltakaró maszkok színei változatosak. Falusi varrónők és kényszerűségből tevékenységi formát változtatott kisiparosok ízlését tükrözik.

Koronavírus-járvány idején az álarc létjogosultságát leginkább a tatabányai Szent Borbála Kórház főigazgatója világította meg. Dr. Lőke János szerint „Az én maszkom téged, a te maszkod engem véd.” (Kemma.hu, 2020.03.27.) Szakmai irányt is szabott az önkéntes „bedolgozóknak”, mert gondoskodott a megfelelő anyagról, és az egyik munkatársát bízta meg azzal, hogy hangolja össze a népi maszkvarrók áldozatos munkáját. Nem volt ez mindig így, az álarc előtörténete néhány évezredre nyúlik vissza.

A maszk rokon értelmű szavai az álca, a kendőzés, a kozmetikai pakolás, a smink. A belőle származó maszkírozás pedig azt jelenti, hogy alakítanak, álcáznak, ellepleznek, elrejtenek. A természeti népek azért helyeztek maszkot a halottak arcára, nehogy azok visszaszökjenek az élők közé. Az álcázás kelléke az egyéb rituálékon is megjelent. A mohácsi sokácok például busójáráskor azért öltik fel a riasztó maszkokat, hogy elűzzék azt a fránya telet. A színészek az alakoskodás eszközének tekintik: általa lépnek ki önmagukból, és vastagítják meg a játszott figura jellemvonásait.

Olvastam a szállóige német szakirodalmában, hogy van egy mondás, miszerint „Den Tasso spielen manche Schauspieler in der Maske des jungen Goethe.” Vagyis az önként vállalt bezártságában alkotó zseni felemás helyzetét úgy aktualizálta a rendező, hogy a szerző közismert arcképét festette a főszereplő maszkjára. De hogy ne menjünk olyan messzire az irodalomban, Jókai Mór Fatia Negrája (Fekete Arca) a Szegény gazdagok című regényből a környék földesuraként garázdálkodott álarcban. S mert a filmváltozatot Bán Frigyes 1959-ben meg is rendezte, a leghatásosabb jelenetben Benkő Gyula izzadt arca tűnt fel a lerántott maszk mögött.

Innen már csak egy lépés az amerikai filmekből néhány bankrabló, akik arcuk elé helyezték a közismert államelnököket ábrázoló maszkokat. Nálunk ezekben a napokban a közösségi média teremtette meg a vírus elleni védekezés kesernyés humorát. Egyik tanítványom a szegedi egyetemről, a kellemes hangú és kitűnő rádiós újságíróvá érett Kárpáti Iván tegnap eltűnődött a maszk legújabb jelentésváltozásán. A Facebook üzenőfalára tette föl a millió forintos kérdést: „Be lehet menni bankba maszkban?”

Olyan pánik alakult ki, hogy mindenki szájmaszkot akar venni. (Dr. Csengő Adrienn miskolci gyógyszerész, Minap.hu, 2020. január 31.)

A gyógyszertárakban harminc-negyven forintos darabárt mondtak. (Bányay Géza újságíró, Józsefváros.hu, 2020. február 14.)

Az egészséges embernek nincs szüksége maszkra. (Dr. Müller Cecília országos tiszti főorvos, Népszava, 2020. március 21.)

Majd’ mindenütt maszkot varrnak. (Hegyi Erika miskolci újságíró, Borsod Online, 2020. március 25.)

Az én maszkom téged, a te maszkod engem véd. (Dr. Lőke János orvos, a tatabányai Szent Borbála Kórház megbízott főigazgatója, Kemma.hu, 2020. március 27.)

Elkezdte a nép a maszkot varrni. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2020. március 29.)

Divattervezők is elkezdtek maszkokat gyártani. (Juhász Edina újságíró, Index.hu, 2020. március 30.)

Egy orvos naponta három-négy maszkot használ el. (Orbán Viktor miniszterelnök, atv.hu, 2020. március 30.)

A színészeket szimbolizáló „maszk” ma már a világjárvány ellen védekező ember kelléke. (Fodor Tamás színész-rendező, Magyar Narancs, 2020. április 2.)

Be lehet menni bankba maszkban? (Kárpáti Iván újságíró, Facebook.com, 2020. április 3.)