Végre van a kormánynak olyan döntése, mely azt sejteti, hogy képes túllépni a beidegződésein. 75 ezer fiatalembernek engedte el a nyelvvizsgát. Sokan több évnyi szünet után kapják meg a diplomájukat. Az indoklás szerint az országnak szüksége lesz arra, hogy végre értelmiségi munkát végezhessenek. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a kései rehabilitációval magasabb fizetési kategóriába is kerülhetnek.

Sokan persze nem helyeslik a rendhagyó döntést. E bejegyzés olvastán is lesznek kommentelők, akik a maguk keresetlen (kocsmai) modorában közlik majd, hogy a hajdani diákok megérdemlik a sorsukat. Akik ugyebár a felsőoktatásban eltöltött évek alatt sem tették le a nyelvvizsgát, egyéb gazságokra is képesek. Másként látom a helyzetet. Akikkel kapcsolatba kerültem ama öt felsőoktatási intézményben, ahol csaknem három évtizedig tanítottam, azok közül körülbelül minden harmadik került szorult helyzetbe. Talán önhibájából is, mindazonáltal a magyar állam úgy rövidítette meg, hogy elfelejtette megteremteni a felkészülés feltételeit.

Közismert, hogy minél kisebb egy település, a középiskolájában annál alacsonyabb az idegennyelv-tanítás színvonala. Nincs szaktanár, hiányos a nyelvi labor, satöbbi. Kevés az érettségizett diák, aki középfokú nyelvvizsgával lépett be a főiskola kapuján. (Az egyetem lefölözte a nagyvárosi, értelmiségi családból származó gyerekeket.) Akkor kezdtem gyanút fogni, amikor tehetséges, korántsem link tanítványokról derült ki, hogy a főiskola elvégzése után nem kapnak diplomát. Akárhol tanítottam, egy idő után kiderült, hogy a menedzsment takarékossági okból leépítette a nyelvi lektorátust, szélnek eresztette a nyelvtanárokat. Olyan hallgatóktól várta el a középfokú vizsgát, akiknek az otthoni helyzetük miatt nem telt a fizetős nyelvtanfolyamra.

Közülük feltűnően sokan emigráltak nyugatra. A sors iróniája, hogy leginkább azért, mert nyelvvizsga híján itthon nem kaptak a végzettségüknek megfelelő munkát. Kint pedig, pincérkedés, takarítás közben, futószalag mellett megtanultak angolul vagy németül. Esetleg mindkét világnyelvet elsajátították. Tudok olyanról is, aki angolul, németül és flamandul is perfekt. A válsággal küszködő kormányunk végre diplomát ad a kezükbe. De vajon kávéház- és panzió-tulajdonosként, multi cég középvezetőjeként élnek-e a kínálkozó lehetőséggel? Vajon a koronavírus-járvány után hazatérnek-e, hogy eredeti szakmájukban boldogítsák az anyaország amúgy is fantasztikusan tág nyilvánosságát?