A miniszterviselt Fidesz-politikus ugyebár közjegyző előtt rögzített kapcsolatba került egy csengeri asszonysággal. Az állítólagos örökösnő mindmáig tisztázatlan pénzügyi tanácsadásért papíron testált rá néhány százmillió forintot, külföldi bankrészvényeket, repülőgépgyári osztalékot és műkincseket. Rajta röhög a fél ország. 

Nincs kínosabb annál, mint amikor kinevetik a hatalom embereit. A szélhámosságnak látszó ügy bírósági szakaszában ez történik szegény Kósa Lajossal. Akadt olyan kollégám, aki azt írta róla, hogy az ország majdnem teljhatalmú ura elengedte a kezét. Ezt azonban mi, újságírók nem fogalmazzuk meg ilyen egyszerűen. Föld S. Péter például imigyen szóla: „A Fideszben főszabály, hogy lehet lopni, lehet erkölcstelennek lenni, mert mindez csak akkor bűn, ha kiderül. Kósa Lajos tehát megkapta a selyemzsinórt.”

Az a bizonyos selyemzsinór az oszmán birodalom viszonylag emberséges kivégzési módja volt. A szultán népes rokonságában mindig akadtak főhatalomra ácsingózók, és ha az uralkodó megunta az intrikájukat, selyemzsinórt küldött nekik. A megalázó elvérzés helyett a vérrokon hurokkal vethetett véget az életének. A XXI. századi selyemzsinór azt jelenti, hogy aki elveszítette az első ember bizalmát, jobban teszi, ha visszavonul, máskülönben a pártja megszabadul tőle. Ennek kultúrája az utóbbi években nálunk is kialakult.

Vida Ildikó, az adóhivatal vezetője kétségkívül megkapta a selyemzsinórt, miután kitiltották az Egyesült Államokból. Azóta ki hallott róla? Borkai Zsolt is megkapta, miután kirobbant a lyukas zoknis szexbotránya. Még megválasztották polgármesternek Győrben, aztán átadta székét egy párttársnak. Azóta eltűnt a nyilvánosság elől. Szájer szintén megkapta a selyemzsinórt. Lemászott a brüsszeli ereszcsatornáról, és némi kommunikációs kitérő után Orbán Viktor megalkotá róla a szultáni fermán (okirat) posztmodern változatát: „Amit Szájer József képviselőtársunk tett, az a mi politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele.” (Magyar Nemzet Online, 20.12.02.)

Az utókor felől nézve azonban mégse kapta meg a selyemzsinórt Farkas Flórián. Két választás között elüldögél a Parlamentben, elvégre ő a roma szavazatok záloga. Úgy rémlik, Kásler Miklós sem kapta meg, mert még ő az emberi erőforrás miniszter, noha sokszorosan bizonyította az alkalmatlanságát. Sőt, Orbán Viktor sem kapta meg a selyemzsinórt Angela Merkeltől. Ha a német kancellár látogatása idején megkapta volna, akkor Merkel lett volna a szultán, a mi miniszterelnökünk pedig a budai basa.

A jelek arra utalnak, hogy mi, nyilvánosan fogalmazó tollforgatók és egyéb közéleti személyiségek jobban tennénk, ha nem használnánk nyakra-főre a selyemzsinór kifejezést. Nem mindig fullasztó.    

Néhány példa

Vida Ildikó egy tünet. A selyemzsinór Orbán Viktornak szól. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2014. november 5.)

Selyemzsinórt a szultán küld a budai pasának. (Vári György újságíró, ATV, 2014. november 6.)

Számos újságíró és blogger szerint a német kancellár azért jön Budapestre, hogy képletesen átadja Orbán Viktor miniszterelnöknek a selyemzsinórt. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2015. január 6.)

A választási megállapodás épp arról tanúskodik, hogy Farkas Flórián selyemzsinór helyett kegyelmet kapott. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2017. május 26.)

Molnár Gyula Bangónétól kapta a selyemzsinórt. (Ceglédi Zoltán politológus, ATV, 2018. május 24.)

Káslert múlt héten Balog Zoltán, most Bayer Zsolt támadta meg. Ez selyemzsinór. (Dalos György író, Facebook.com, 2020. április 20.)

A Fideszben főszabály, hogy lehet lopni, lehet erkölcstelennek lenni, mert mindez csak akkor bűn, ha kiderül. Kósa Lajos tehát megkapta a selyemzsinórt. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2021. február 17.)

Ma reggel a hangjára ébredtem. A Határok nélkül című műsort délutánonként sugározza ugyan a Kossuth Rádió, de olyankor még sosem hallottam. Másnap reggel azonban mindig meghallgatom az ismétlését, mert a japán zsebrádiót fél ötre állítottam be. Barna hangját ezer közül is megismerném. Van benne egy kis székelyes tájszólás. Sepsiszentgyörgyről származott el Temesvárra, hogy fizikát tanuljon az egyetemen.

Idestova fél évszázada ismerem. Pályakezdőként a Magyar Ifjúság című hetilapnál dolgoztam, és a Scinteia Tineretului nevű román testvérlap cseregyereke lettem néhány hétre. A bukaresti szerkesztőségben nem tudtak velem mit kezdeni. Átpasszoltak az ugyancsak Bukarestben szerkesztett Ifjúmunkáshoz, amely adott egy gépkocsit, és útikalauzként egy munkatársat. Bodó Barna végigvitt Erdélyen, majd Moldván és a Regáton is. Ő mutatott be egy csomó fiatal értelmiséginek, magyaroknak és románoknak, akikből a karácsonyi forradalom után miniszter meg államtitkár lett.

Addig is meglátogatott néhányszor az ÉS szerkesztőségében. Volt egy pillanat, midőn elnézést kértem tőle, hogy néhány percre magára hagyom. Ekkor nézett körül a szobámban, és megállapodásunkhoz híven válogatott a folyóiratok és könyvek között. Mire visszatértem, két halom tornyosult előtte. Az egyikben ama kiadványok, amelyeket átvihetett a határon, a másikban azok, amelyeket szívesen vinne haza, de tudja róluk, hogy tiltólistán vannak. Azért 1989 őszén magával vitte neki dedikált könyvemet a magyar történelem legutóbbi fél évezredéről. Elkobozták tőle, és egy évre eltiltották a külföldre utazástól. Szerencsére a néhány hét múlva bekövetkező forradalom elsöpörte az utazási zárlatot. 

Tőkés László temesvári református lelkész bizalmi embereként a barátom végigcsinálta a rendszerváltást. Egy ideig az RMDSZ alelnöke is volt. Elfelejtettük megbeszélni, hogy a kétezres évek közepén miért váltott, az eredmény szempontjából azonban mindegy is. Visszatért kedvenc témaköréhez, a szórványban élőkhöz, de most már nem riporterként, hanem terjedelmes szociográfiák és tanulmányok szerzőjeként. Megalapította a Kisebbségi Szórványkutató Központot, évkönyveket szerkesztett, nemzetközi konferenciákon adott elő, egyetemen tanított, és a tanítványait hozzám is elhozta.

Most pedig az Irodalmi Jelen nevű aradi kiadónál megjelent a Meggyötört valóság című, gyűjteményes kötete. Erről beszélt ma hajnalban. Kíváncsivá tett.

Tíz mondat Erdélyről

Magyarország a hazánk, de nem a szülőföldünk. Erdély a szülőföldünk, de nem a hazánk. (Beke György író, Erdélyi Napló, 1994. március 30.)

Orbán visszacsatolta Erdélyt, de jött vele egész Románia. (Bretter Zoltán SZDSZ-politikus, Új Dunántúli Napló, 2002. január 10.)

Erdély sokkal románabb, mint ahogy azt a magyarok gondolják, és sokkal magyarabb, mint ahogy a románok gondolják. (Sütő András író, Magyar Hírlap, 2002. június 22.)

Erdély tényleg egy ország. Magyarországot leginkább államnak látom. (Szálinger Balázs költő, Magyar Nemzet, 2012. június 9.)

Aki nem akarja Erdélyt, az nem fogja elveszíteni. (Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró, Mozgó Világ, 2013/9)

Az Erdély felé fordulás egyre nyilvánvalóbban a haszonszerzésről szól. A kebelbaráti szeretet mögött olcsó politikai stratégiák állnak. (Székely Csaba marosvásárhelyi drámaíró, Vasárnapi Hírek, 2013. szeptember 22.)

Erdélyben azzal kezdjük az ismerkedést, hogy pálinkát töltünk a poharakba, nem politikát. (Orbán János Dénes költő, Drót.eu, 2016. február 10.)

A Fidesz lenyelte Erdélyt. (Gál Mária újságíró, Népszava, 2018. november 13.)

Erdély úgy van, hogy nincs, bár igény lenne rá. (Demeter Szilárd író, Előretolt Helyőrség, 2018. december 1.)

Ahol felnőttem, ott meg kellett tanulni megérteni a másikat. (Szabó T. Anna író a soknyelvű Erdélyről, 168 Óra, 2020. december 22.)

Valaha rádiókritikus voltam, ezzel magyarázható, hogy ma is hallgatom a Magyar Rádiót. A hírműsorai untatnak ugyan, olykor fel is háborítanak, abban azonban nem értek egyet a bősz bírálókkal, hogy megszűnt volna a közszolgálati jellege. Vannak gyermek-, ifjúsági, kisebbségi, vallási, ismeretterjesztő műsorai, amelyek alaposak, érdekesek, és érdemes őket figyelemmel kísérni. Ilyen volt például tegnap este egy beszélgetés. Thimár Attila, a Kortárs című folyóirat főszerkesztője bírta szóra Babits Antalt abból az alkalomból, hogy az ismert bibliakutató ötévnyi munkával elkészítette az Ószövetségi Szómutató Szótárt.

A kellemes hangú, kitűnő előadó készségű tudós szavaiból kiderült, hogy nem közvetítő nyelvből dolgozott. Az eredeti héber kifejezések előfordulási helyeit gyűjtötte össze. Ha könyvben gondolkodott volna, akkor nyolcezer A/4-es kézirat-oldalt kellett volna elküldenie egy kiadónak. Miután azonban feltételezte, hogy nincs magyar kiadó, mely nyomdapapírt és honoráriumot szánna egy hatalmas filológiai vállalkozásra, úgy döntött, hogy a Magyar Bibliatársulat honlapján jelenteti meg, és ingyen bocsátja a magamfajta érdeklődők rendelkezésére.

Tanultam ógörögül, kollokváltam latinból, szigorlatoztam Luther korabeli németből, de a héber valahogy kimaradt az egyetemi stúdiumokból. Ennek eddig nem éreztem különösebb hátrányát, ettől azonban még tisztában lehetek azzal, hogy Babits Antal sziszifuszi munkája hézagpótló. Ráadásul kifejtette: annyit kapott mestereitől, hogy amit most véghez vitt, azt közkinccsé szeretné tenni. Szavai őszintének hatottak, és gesztusa ritkaságszámba megy a mai szellemi életben. Amennyire meg tudom ítélni, a bibliai szómutató Széchenyi-díj gyanús teljesítmény. Van még egy hónap átadására március 15-én.

E díj a magyar tudósok legnagyobb állami kitüntetése. A nettó átlagkereset hatszorosát lehet érte kapni. 259300-at hatszor, vagyis 1555800 forintot. Ötévnyi munkáért nem sok, de mert a szótár szerzője már a 67. évét tapossa, járna neki életfogytig a legkisebb öregségi nyugdíj (28500 forint) 425 százaléka is. Havonta 121125, évente pedig 1453500 forint. Ennyiből részletekben talán kijönne az elmaradt és megérdemelt kiadói honorárium ellenértéke. A magyar hebraisztika kimagasló teljesítményéért Babits Antalnak már „csak” kérnie kéne azt a fránya díjat. A tegnap este hallottak alapján az a benyomásom, hogy ez tőle nem várható. Szerénységéből aligha telik kérelemre.      

A semmiből létrehozott ellenzéki fórum, a Partizán tegnapelőtt meghívott három újságírót, hogy beszéljék meg a Klubrádió-botrány után kialakult helyzetet. Egyikük, a HVG-nél dolgozó Gergely Márton ezt találta mondani: „Nettóban mindig a Fidesz nyer.” A másik kettő kérdően nézett rá, mire így pontosított: „Piciben állandóan nyernek.” Éreztem, hogy valami fontos hangzott el. De azt is, hogy a nettós mondat nem vehető fel a szállóigék gyűjteményébe.

Oly sokan nincsenek tisztában a nettó és a bruttó közti különbséggel, hogy az utalást aligha értenék. A picis magyarázat megvilágítja azonban, hogy az újságíró a hazai nyilvánosság lényegét fogalmazta meg. Kár, hogy a magyarázat nem mellékelhető a szállóigéhez. Arra utalt, hogy nem föltétlenül kell eltörölni a Föld színéről a Klubrádiót, elég, ha a földi sugárzástól tiltja el a hatalom. Ezzel ugyanis megfosztja a hallgatóság jelentékeny részétől. A csatát már akkor is megnyerte, ha a Klubrádiót fele annyian kísérik figyelemmel. A döntő ütközet 2022 tavaszán lesz ugyan, de ha most lehalkítja az egyik legerősebb hangszórót, jövőre akár a végső győzelmet is megszerezheti.

A Klubrádió hangerősítő volt, fölerősítette a kormányt bíráló értelmiségiek hangját. Vagy anyagi okból, vagy más megfontolásból lemondott arról, hogy a hatalom számára kínos ügyeket tárjon fel. Inkább arra vállalkozott, hogy napirenden tartsa („Beszéljük meg!”) a kormánytól független szerkesztőségek által föltárt ügyeket. Ezért aztán elég lehalkítani, nem muszáj Gergely Márton korábbi munkahelye, a Népszabadság sorsára juttatni. Nem szükséges egyik napról a másikra bezárni, a helyét sóval behinteni csak azért, mert olyan újságírói garnitúrát nevelt ki, amelynek tagjai az Orbánék számára kínos ügyek feltárásában találták meg a hivatásukat.

Ha azt a fránya picit igésítjük, akkor a jelentéktelenítési eljárást talán leginkább az aprítani kifejezés jellemzi. Ennek rokon értelmű szava a porlasztani, amiről pedig a porlasztó jut eszembe. A karburátor, amelyet 1893-ben Bánki Donát és Csonka János talált föl. Jó száz évig levegőt adagolt a folyékony üzemanyaghoz, hogy az autók minél gyorsabban haladjanak. Mára azonban elavult módszernek tűnik fel, visszaszorult az egyszerűbb szerkezetű, úgynevezett kisgépek közé. Hol láncfűrészhez használják, erről árulkodik a korrupciós és urizálós ügyeket feltáró Népszabadság kivégzése. Hol pedig fűnyíróhoz, ezt sejteti a Klubrádió száműzése az online térbe.         

Tíz mondat a Klubrádióról

Az interneten finanszírozhatatlan lesz az eddigi tartalom. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. február 9.)

A mindenség szövetébe egy sarló-kalapáccsal és vörös csillaggal beszakított féreglyuk: a Klubrádió. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, 2021. február 10.)

Nyilván a Klubrádió, amíg marad ez a hatalom, kénytelen lesz az interneten száműzve működni. (Rózsa Mihály kommentelő, Újnépszabadság.com, 2021. február 13.)

Lekapcsolják a Klubrádió még megmaradt utolsó, budapesti frekvenciáját is. (Magyar György ügyvéd, Magyarügyvéd.hu, 2021. február 14.)

A Klubrádió ezen a frekvencián 3 millió emberhez juthatott el, ennek hetente 10 százaléka élt a lehetőséggel, s 8 százaléka számított aktív hallgatónak. (Gábor György filozófus, Facebook.com, 2021. február 15.)

A Klubrádió ellenállt a legelkötelezettebb közönsége nyomásának, és nem vált ellenzéki pártrádióvá. (Pikó András józsefvárosi polgármester, a Klubrádió volt munkatársa, Mérce.hu, 2021. február 15.)

A Klubrádió az intellektuális gazdagság, sokszínűség és nyitottság egyik legfontosabb szimbóluma. (Szalai Erzsébet szociológus, Mérce.hu, 2021. február 15.)

Internetre száműzött rádió. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2021. február 15.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

Arra kell koncentrálni, hogy sokaknak szóljunk, minden létező, elérhető felületen. (Kárpáti Iván klubrádiós hírszerkesztő, Klubrádió, 2021. február 16.)

A két hölgy közül az egyik az ország tiszti főorvosa. Jelenléte annyira jelentéktelen a nyilvánosságban, hogy a nevét talán még sosem írtam le. A másik újságíró. Szülés után tért vissza a képernyőre, hogy gyarapítsa ama műsorvezetők számát, akik elé futószalagon szállítják a beszélgetőpartnereket. Velük kapcsolatban nincsenek érzelmeim, és ha most mégis tűnődöm róluk, szigorúan szakmai szempont vezet. Elvégre újságírással kacérkodó diákoknak szánom a Médianapló bejegyzéseit.

Tegnap Krug Emília az ATV-ben föl akarta dobni A nap híre című műsort, és a hirdetési szünet előtt beharangozta, hogy hamarosan láttatja azt a „kilenc éves kisfiút, aki első díjat nyert jelmezével” az iskolai farsangon. A szünet utáni folytatásban meg is mutatta a Müller Cecíliának öltözött fiút szoknyában, parókában, és ismét elmondta róla, hogy „meg is nyerte” a versenyt. Politikus beszélgetőpartnerei hümmögtek, nem nagyon akaródzott nekik kapcsolódni a bulváros témához. Feledhető epizód volt csupán az egyébként elviselhető műsorban, nem érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítani neki.

Azon kívül, hogy a „kis”fiú nem kilenc éves, hanem nyolcadikos. Négy-öt évvel idősebb tehát, és a tenki Szent Imre katolikus Általános Iskolába jár. Ráadásul nem lett első a jelmezversenyen, és nem is nyerte meg. A harmadik helyen végzett. Ehhez persze a műsorvezetőnek utána kellett volna néznie a részleteknek. Vagy a szerkesztőnek, aki a fülébe súghatta volna, hogy ne feszegesse azt a fránya elsőséget. Ha már „földobták” a politikai témákkal megtűzdelt beszélgetést, akkor a Heves Megyei Hírlapból tájékozódhattak volna.

Megtudhatták volna, hogy a farsangi bulit február 11-én rendezték, és Oláh Kristófnak az igazgató néni adta kölcsön a szoknyát. A megyei napilap online változata pedig több fényképet is közölt a nagyfiúról. Az egyiken látszik egy nyaklánc is rajta, a kereszt azonban hiányzik a tiszti főorvosnak beöltözött nagyfiú nyakáról, holott még illene is a katolikus iskola tanulójához. Mindezt öt perc alatt tudtam meg a világhálóról. Ama információkkal együtt, hogy az M3-as autópálya közelében elhelyezkedő Tenknek 1200 lakosa van, a hevesi járásban található, és a lakosság kétharmada katolikus.

A kellemes jelenségnek kijáró kisztihand helyett járványos könyökérintésem Krug Emíliának, akinek szakmán belüli helyezését óvakodnék megítélni. Azt azonban nem javaslom a kommunikáció szakos diákoknak, hogy tőle vegyenek példát az újságírói felkészülésből. 

A Partizán című véleményportál sorra készít alapos, keményen kérdező, mégis beleérző és elfogulatlan interjúkat a közélet figyelemre méltó szereplőivel. Ezúttal például Bodolai Lászlóval, aki az Index körüli purparléban vált ismertté. Nemcsak azért voltam kíváncsi rá, mert ugyanabban a gimnáziumban érettségiztünk. Azért is, mert az Indexet működtető alapítvány vezetőjeként szerepet játszott a hírportál sorsának alakulásában.

Arról, hogy mennyire jelentőset, azt mondta: idegen páncélszekrényben őrzött részvény-csomag korlátozta a mozgásterét. A mintegy órányi beszélgetésből fineszes ügyvéd képe rajzolódott ki, aki vidéki fiúként is kiismerte magát a pesti médiadzsungelben. S noha kifejtette, hogy a jelenlegi Index már nem az övé, akadt egy mondata is, amely továbbgondolásra késztet. Így fogalmazott: „Van három Index: a 444, a Telex és az Index.” Arra utalt, hogy vagy évtizede az Index alapítója, Uj Péter kivált a szerkesztőségből, és megalapította a 444-et, majd tavaly Munk Veronika vezetésével szinte az egész szerkesztőség fölállt, és megalapította a Telexet. Helyükre Bodolaiék új redakciót telepítettek.

Mindhárom portál ama hagyományból indult ki, hogy erős, sok újságírót foglalkoztató  hírrovatra kell építeni a tevékenységét. Ezt sikerült is nekik, kérdés azonban, hogy a hírekhez milyen véleményeket társítanak. Attól válik egy szerkesztőség a szellemi társunkká, ha odafigyelhetünk a publicisztikájára is. Nem azt állítom, hogy ha hírportálnak mondják magukat, akkor fizessék meg a legjobb publicistákat, mert erre talán nincs is pénzük. De markáns álláspontok nélkül aligha formálható az olvasók véleménye.

Évtizedek óta készítek hetente összeállítást a nyilvánosság fórumain olvasható, hallható mondatokból. S bár a Telex alig több mint féléves gyakorlat után óhatatlanul hátrányban van a patinás Index és a véleménypiacon is jegyzett 444 mögött, tavaly és az idén a következő eredmény jött ki. 444: 24 ütős mondat, Index: 21, Telex: 4. A legfiatalabbnak is már hiteles a hírszolgáltatása, tavaly azonban, a töredék évben mindössze három szellemes, korjelelemző mondatot találtam benne, az idén, másfél hónap alatt pedig egyet. Lehet, hogy átsiklottam még egy vagy kettő fölött, de a mondattermő képessége akkor is soványka.

Egyébként a másik két Index véleményformáló képességét is érdemes összevetni egy hírrádióéval, amely ma 0 óra 1 perctől lett a digitális sajtó része. A Klubrádió eddig 89 ütős mondattal vétette észre magát.

Tíz mondat az indexekről

Az Index az a 444. Ami a helyén van, valami, nem érdekes. (Uj Péter, az Index volt alapítója, a 444.hu főszerkesztője, Hír TV, 2018. május 3.)

Az Index olyan a hírekben, mint az összeadás a matematikában. (Jámbor András publicista, Facebook.com, 2020. június 22.)

Az Index nem egyszerűen hírportál volt, otthont adott blogoknak is. (Rab László újságíró, VárosiKurir.hu, 2020. július 26.)

A Bodi meg lehet, hogy hamarosan csak exindexelnök. (Farkasházy Tivadar újságíró, VárosiKurir.hu, 2020. július 29.)

Magyarországon a legnagyobb véleménybuborékot Indexnek hívják. (Vágvölgyi Gergely újságíró, Hír TV, 2020. augusztus 1.)

A nemzeti oldal van már olyan erős, hogy az sem zavar bennünket, ha most osztódással szaporodnak. Hajrá indexesek! (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, 2020. augusztus 1.)

Mennyire szeretném, ha újra egyesülnének az elszakított nemzetrészek, vagyis az Index és a 444. (Szily László újságíró, Cink.hu, 2020. augusztus 10.)

Ha a Telex sikeres lesz, és az Index olvasható, és olvasott is marad, vagyis a két szereplő megfér egymás mellett a piacon, az olvasó jól jár. (Illés Gergő újságíró, Azonnali.hu, 2020. szeptember 7.)

Az eddigi egy darab balos sajtótermékből most kettő lett. (Trombitás Kristóf publicista az Indexről és a Telexről, Vasárnap.hu, 2020. december 23.)

Van három Index: a 444, a Telex és az Index. (Bodolai László ügyvéd, a Magyar Fejlődésért Alapítvány volt kuratóriumi elnöke, Partizán, 2021. február 12.)

A legutóbbi napokban Orbán nemzetileg konzultált, Stumpf István genetikailag orbánozott, Gyurcsány évet értékelt, Márky-Zay Péter civilezett, Donáth Anna szabályozott, Kunhalmi Ágnes pedig készült a polgárháborúra is. Lefülelt mondatok. 

Le kellene kapcsolni az internetet. (Földi László biztonságpolitikai szakértő, Magyar Rádió, február 7.)

A Szputnyik V. arca akarok lenni. (Kelemen Anna celeb, Instagram.com, február 8.)

Az uniós forrásokat nem a címzett veszi át, hanem a postás vágja zsebre. (Simon András műsorvezető, ATV, február 9.)

Polgárháborús helyzetre is föl kell készülni. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus 2022-ről, Klubrádió, február 9.)

Orbán genetikailag olyan, hogy nem fog már rászokni a közösségi médiára. (Stumpf István volt kancelláriaminiszter, Telex.hu, február 9.) 

Az egész gerincünk egy klubban játszik. (Petur András műsorvezető a labdarúgó válogatott lipcsei játékosairól: Gulácsiról, Orbanról és Szoboszlairól, Sport TV, február 9.)

A Fidesz uralni akarja a Facebookot, mi szabályozni. (Donáth Anna Momentum-politikus, Azonnali.hu, február 10.)

A mindenség szövetébe egy sarló-kalapáccsal és vörös csillaggal beszakított féreglyuk: a Klubrádió. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, február 10.)

A Klubrádió politikai okból a bögyükben van. (Szily László újságíró, 444.hu, február 10.)

A lakótelepek népe végképp átállt a Fideszhez. (Székely Sándor ISZOM-politikus, SzabadAz Á.blog, február 11.)

Több a taszítás, mint a vonzás. (Závecz Tibor szociológus a külföldön dolgozó orvosok visszatelepüléséről, ATV, február 11.)

Az oltásra várók sálját szinte vízszintesen tartotta a huzat. (Szalai Anna újságíró, Népszava, február 11.)

A pártok még mindig azon vannak, hogy a civileket lehetőleg kiszorítsák a versenyből. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Magyar Narancs, február 11.)

Bár a legnépszerűbb ellenzéki politikusok mögött nincs párt, ettől még összejöhet az ellenzéki győzelem. (Lovasi András rockzenész, Magyar Hang, február 12.)

Van három Index: a 444, a Telex és az Index. (Bodolai László médiajogász, az Indexet működtető alapítvány volt vezetője, Partizán, február 12.)

Acélbetétes bakanccsal fognak minket eltiporni. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, február 12.)

Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti konzultációról, Magyar Rádió, február 12.)

Sok helyről sokat kell olvasni, hogy saját véleménye lehessen az embernek. (Tanács István újságíró, Facebook.com, február 13.)

1 millió szavazónk van. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, február 13.)

Ha számomra a pénz volna fontos, akkor fideszes lennék. (Vágó István DK-politikus, Klubrádió, február 13.)

Demeter Szilárd az Origón hetente többször is az őrjöngő és képmutató liberálisok vérébe mártotta a tollát. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, február 14.)

Ma van a földi lét utolsó napja. Az ellenzéki hír- és véleményrádió éjféltől átköltözik az analógból a digitális tartományba. Előtörténetét nem zárhatom le úgy, hogy figyelmen kívül hagyom az ősbűnt. Egy 2009-es botrányt, az úgynevezett frekvenciamutyit.

Az Országos Rádió és Televízió Testület a mostani médiahatósággal ellentétben leképezte a parlamenti arányokat. De az ökumenikus intézmény sem hosszabbította meg a Sláger és a Danubius Rádió szerződését. Két olyan cég kapta meg a hullámhosszukat, amelyek a Fideszhez és az MSZP-hez kötődtek. A mutyi találó kifejezés, A magyar tolvajnyelv szótára szerint felezést jelent. Tiltakozott ellene a médiahatóság elnöke, Majtényi László, majd le is mondott. A miniszterelnök Bajnai Gordon pedig „ostobának, cinikusnak, szűklátókörűnek” nevezte a döntést.

Az Európai Unió kötelezett bennünket arra, hogy a rádiókat 2014-ig állítsuk át a digitális sugárzásra. Az analóg és a digitális tartalomtovábbítás között az a különbség, hogy az utóbbi tartományában kétszer-háromszor több frekvencia található. Ha a Danubiust és a Slágert megtarthatták volna a régi bérlők, akkor az MSZP és a Fidesz nyugodtan alapíthatott volna két netrádiót. Ezt nem tették meg. Közelgett a választási kampány, és üzeneteik a hagyományos (analóg) tartományban sokkal több médiafogyasztóhoz juthattak el. A netes hozzáférés még sokkal kevésbé jellemezte a választópolgárokat, mint manapság.

Ha a kormánypárt és az ellenzéki párt médiahatósági küldöttjei megfosztják frekvenciájuktól a két bejáratott hullámhossz bérlőit, a hirdetési bevételek jelentős része a választási kampányra fordítható. Szakértői becslések szerint az állam által meghatározott költségvetés tízszeresét költötték el a pártok. A hoppon maradt amerikai bérlők az elmaradt hirdetési bevételek miatt az Egyesült Államokban 10 milliárd forintra perelték be a magyar médiahatóságot.

De attól, hogy a szocialista és fideszes médiapolitikusok késleltették a digitalizációt, a magyar médiacégek menedzserei még felkészülhettek volna a korszerűbb technikai helyzetre. Ők sem tették. Arra számítottak, hogy ama pártok, amelyek analóg frekvenciákat adtak nekik, örökké a kormányrúdnál maradnak. Nem maradtak. Orbánék 2010-ben kétharmados többséggel nyertek. Nem tartották be a 2009-es „felezést”, és kivéreztették az SZDSZ-es üzletember vezette szocialista kereskedelmi rádiót. Az egész országot analóg módon behálózó Klubrádiót pedig visszaszorították Budapestre és környékére.        

Ha a nyilvános térben megszólal Bolgár György, úgy vagyok vele, mint az egyetemi csoportársnőkkel. Meglett nagymamaságukban is látom a 47 kilós, sugárzóan fiatal lányt. Gyurit a nagybátyja, Somlyó György költő ajánlotta figyelmembe a múlt század hetvenes éveiben. Szerinte a verseiben vannak publicisztikus betétek, hátha beválik az ÉS-ben jegyzetírónak. Bevált, bár az immár veterán műsorvezető nem a szépirodalomban, nem is a publicisztikában kért magának eget, hanem az éterben.

Amerikából hazahozott beszélgetős műsora mindmáig a Klubrádió legnépszerűbb adása. Több tízezren hallgatják az analóg tartományban, köztük sok magányos öregember Budapestről és környékéről. Digitális bevándorlóként leginkább ők vannak kitéve annak, hogy a műsorvezetőt nem követhetik a világhálóra. Érthető, ha „Bolgárúr” acélbetétes bakancsok csattogását hallja. A szélsőjobboldali eszmékkel kacérkodó kormányzat után azonban tegnapi jegyzetében sort kerített azokra is, akik „ezen az oldalon azt vetik a szemünkre, hogy nem készültünk föl erre a váltásra”. Még azt a következtetést is hozzáfűzte, hogy „Vessünk magunkra!”

Akkor is értem a célzást, ha az Egy netrádió szomorkás születésnapjára című, február 10-én megjelent bejegyzésben nem írtam ilyesmit- Még csak azt sem, hogy a Klubrádió megérdemli a sorsát. Épp ellenkezőleg. Ahogy a cím is sugallja, a legújabb fejleményekben a lehetőséget véltem fölfedezni. Ezzel nem vagyok egyedül. Ha az olvasó megnézi az alant olvasható összeállítást, észreveheti például Szénási Sándor megnyilvánulását, aki a digitális rádiózásban látja a megújulás lehetőségét. Mint ahogy akadnak viszont olyanok is a munkatársak között, akik a világhálót száműzetésnek vélik.

Osztom a lehetőségre várók derűlátását. Akik pedig borúlátóbbak náluk, mert attól tartanak, hogy a hagyományos rádiózás kényszerű elhagyásával elvesztik a hallgatótáborukat, azoknak a rossz előérzetét megértem. Ezért neveztem szomorkásnak február 9-ét, amidőn a bíróság lezárta a Klubrádió analóg történetét. Január 25-én azonban azt is leírtam a Médianaplóban, hogy a hír- és véleményrádió „mint közösség rokonszenves, mint cég ügyes, és mint jó mondatok helye, fontos is”. Változatlanul az a benyomásom, hogy életet lehelhet belé a világháló. Ez tegnap délután is bebizonyosodott.

A digitális érdeklődést jelző készülék egy adott pillanatban megállapította, hogy 16200-an kísérik figyelemmel a veterán műsorvezető vállalkozását. Megdőlt a minapi 15500-as csúcs, van tehát fejlődési lehetőség. Elvégre a szerver 60 ezer hallgató fogadására képes.

Tíz mondat a Klubrádióról

A magyar ellenzéki nyilvánosság egyetlen hírrádiója. (Tóth Ákos újságíró, Jelen, 2021. február 4.)

Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja, a Klubrádió is a végnapjait éli. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. február 6.)

Az interneten finanszírozhatatlan lesz az eddigi tartalom. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. február 9.)

A Klubrádió politikai okból a bögyükben van. (Szily László újságíró, 444.hu, 2021. február 10.)

A Klubrádió az utolsó mohikán volt ebben a déli ültetvényesekkel teli világban. (Farkas Balázs szombathelyi újságíró, Úgytudjuk.hu, 2021. február 10.)

A net nem a távolodást jelenti, hanem új lehetőséget egy megújuló szövetségre. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2021. február 10.)

A Klubrádió pillanatnyilag az egyetlen szabad hang. (Rédei Éva újlipótvárosi könyvesbolt-tulajdonos, Klubrádió, 2021. február 11.)

Tetszettek volna törvénytisztelő rádióműködtetők lenni. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Hír TV, 2021. február 11.)

Acélbetétes bakanccsal fognak minket eltiporni. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, február 12.)

A Klubrádió több, mint egy rádió. Jelkép. (Pulai András szociológus, ATV, 2021. február 12.)

Péntek délelőtt van, az ismerős hang megint mondott valamit. Szokásos fórumán, a Magyar Rádió stúdiójában, ahol immár egy éve, a koronavírus-járvány kirobbanása óta alig hagyott ki pénteket. Ma fél nyolc és nyolc között kifejtette: „A miniszterelnök nem ért járványügyi kérdésekhez.”

Pedig már-már azt hittem, hogy olyan kormányfőt fogtunk ki, aki jobban ért a vírusokhoz, mint a virológusok. De rögtön mentegettem is az ország első emberét. Abból indultam ki, hogy ha részt vennék az Operatív Törzs reggel hatkor kezdődő ülésein, engem is megkísértene a gondolat, hogy szakkifejezéseket beleszőve a mondandómba, elmagyarázzam az ország népének, mi fán terem a pandémia. Megnyugtató, hogy Orbán Viktor nem tekinti magát járványügyi szakembernek. Ő csupán azt a döntést tolmácsolja, amit a járvány-kezelő orvosok és a tendenciákat kiszámító matematikusok meghallgatása után hozott.

Mindjárt utána azonban mintha ellentmondásba keveredett volna. Beszélt a nemrégiben beharangozott nemzeti konzultációról is, amely kivételesen online lesz, elvégre sürget az idő. Nem levélben kapjuk a kérdéseket, hanem a világhálón, mert a miniszterelnök nem postafordultával, hanem azonnal kíváncsi a véleményünkre. Nyitni akarunk-e, vállalva a fertőzés és fertőztetés kockázatát, vagy maradjunk inkább a karantén, a kijárási tilalom korlátai között? S miközben a kormányfő ecsetelte, hogy mivel jár, ha megfogadja a döntésünket, kicsúszott a száján ez a mondat: „Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket.” Nocsak. Jogvégzett emberként fontosnak tartja közölni, hogy nem ért a járványügyekhez, ugyanakkor szociológusnak képzeli magát?

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a nemzeti konzultáció vélhető a közvélemény-kutatás sajátos formájának, de tekinthető a népszavazás kormánypárti válfajának is. Az előbbihez hitelességet kölcsönözne a szociológusi gyakorlat, az utóbbi viszont politikai műfaj, és ebben kétségkívül tapasztalt a miniszterelnökünk. A bejegyzés után olvasható összeállításból kiderül, hogy Orbán Viktor azt várja a nemzeti konzultációtól: ha törik, ha szakad, mutassa ki az egyetértési pontokat a nemzet és az általa választott vezető között. Ebben az esetben logikus, hogy a legfőbb döntéshozó mondja ki az utolsó szót. Mint egyébként járványügyekben is.

Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy olyan ember gyakorolja nálunk a főhatalmat, aki hol azért ragaszkodik a végső döntéshez, mert ért hozzá, hol pedig azért, mert nem ért.

 Orbán Viktor a nemzeti konzultációról

A nemzeti konzultáció elősegíti a döntéshozókat abban, hogy a gondokat helyesen rangsorolják. (YouTube.com, 2010. május 19.)

Mi a nyílt tervezés hívei vagyunk. Egy éve bevezettük a nemzeti konzultációk politikáját. (Metropol, 2011. szeptember 19.)

A közvélemény-kutatásnál sokkal megbízhatóbb a nemzeti konzultáció. (Magyar Rádió, 2012. május 25.)

Miniszterelnökként komolyan veszem, hogy az emberekkel együtt kormányzom Magyarországot. (SzegedMa.hu, 2012. október 1.)

Meg kell hallgatnunk az emberek véleményét a legfontosabb ügyekben. (Magyar Rádió, 2015. április 24.)

A nemzeti konzultáció az emberekkel való közös kormányzás kulcseszköze. (Magyar Rádió, 2015. április 24.)

A nemzeti konzultáció valós tények helyes értelmezésén alapul. (M1, 2017. április 27.)

A nemzeti konzultáció akarat-kifejezési, döntéshozatali forma. (Magyar Rádió, 2017. június 2.)

A nemzeti konzultáció a legalkalmasabb pillanatban ütötte le a jelzőkarókat, amelyek között Magyarországnak haladnia kell. (Magyar Távirati Iroda, 2017. június 12.)

Nemzeti konzultáció nélkül is elég elszánt tudnék maradni. (Magyar Rádió, 2017. június 16.)

Arra van szükségünk, hogy az emberek újra meg újra megerősítsék a választási felhatalmazást. (Magyar Rádió, 2017. szeptember 22.)

A nemzeti konzultáció azért is fontos, hogy egy nevezőre kerülhessünk. (Magyar Rádió, 2017. október 27.)

Modern kori találmánya a magyar közéletnek, hogy ne csak négyévente, a választásokkor érezzék úgy az emberek, hogy lehetőségük van elmondani a véleményüket, hanem kellő súllyal megtehessék ezt gyakrabban. (Magyar Rádió, 2017. december 1.)

Az egyetértési pontok létrehozásának legjobb módja a nemzeti konzultáció. (Magyar Rádió, 2018. január 19.)

A nemzeti konzultációból kiderült, a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Napló, 2018. február 15.)

A nemzeti konzultáció révén irányokról várunk iránymutatást. (Magyar Rádió, 2018. november 9.)

Nemzeti közmegegyezést hozunk létre. (Magyar Rádió, 2020. február 28.)

Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Magyar Rádió, 2021. február 12.)