Ma reggel a hangjára ébredtem. A Határok nélkül című műsort délutánonként sugározza ugyan a Kossuth Rádió, de olyankor még sosem hallottam. Másnap reggel azonban mindig meghallgatom az ismétlését, mert a japán zsebrádiót fél ötre állítottam be. Barna hangját ezer közül is megismerném. Van benne egy kis székelyes tájszólás. Sepsiszentgyörgyről származott el Temesvárra, hogy fizikát tanuljon az egyetemen.

Idestova fél évszázada ismerem. Pályakezdőként a Magyar Ifjúság című hetilapnál dolgoztam, és a Scinteia Tineretului nevű román testvérlap cseregyereke lettem néhány hétre. A bukaresti szerkesztőségben nem tudtak velem mit kezdeni. Átpasszoltak az ugyancsak Bukarestben szerkesztett Ifjúmunkáshoz, amely adott egy gépkocsit, és útikalauzként egy munkatársat. Bodó Barna végigvitt Erdélyen, majd Moldván és a Regáton is. Ő mutatott be egy csomó fiatal értelmiséginek, magyaroknak és románoknak, akikből a karácsonyi forradalom után miniszter meg államtitkár lett.

Addig is meglátogatott néhányszor az ÉS szerkesztőségében. Volt egy pillanat, midőn elnézést kértem tőle, hogy néhány percre magára hagyom. Ekkor nézett körül a szobámban, és megállapodásunkhoz híven válogatott a folyóiratok és könyvek között. Mire visszatértem, két halom tornyosult előtte. Az egyikben ama kiadványok, amelyeket átvihetett a határon, a másikban azok, amelyeket szívesen vinne haza, de tudja róluk, hogy tiltólistán vannak. Azért 1989 őszén magával vitte neki dedikált könyvemet a magyar történelem legutóbbi fél évezredéről. Elkobozták tőle, és egy évre eltiltották a külföldre utazástól. Szerencsére a néhány hét múlva bekövetkező forradalom elsöpörte az utazási zárlatot. 

Tőkés László temesvári református lelkész bizalmi embereként a barátom végigcsinálta a rendszerváltást. Egy ideig az RMDSZ alelnöke is volt. Elfelejtettük megbeszélni, hogy a kétezres évek közepén miért váltott, az eredmény szempontjából azonban mindegy is. Visszatért kedvenc témaköréhez, a szórványban élőkhöz, de most már nem riporterként, hanem terjedelmes szociográfiák és tanulmányok szerzőjeként. Megalapította a Kisebbségi Szórványkutató Központot, évkönyveket szerkesztett, nemzetközi konferenciákon adott elő, egyetemen tanított, és a tanítványait hozzám is elhozta.

Most pedig az Irodalmi Jelen nevű aradi kiadónál megjelent a Meggyötört valóság című, gyűjteményes kötete. Erről beszélt ma hajnalban. Kíváncsivá tett.

Tíz mondat Erdélyről

Magyarország a hazánk, de nem a szülőföldünk. Erdély a szülőföldünk, de nem a hazánk. (Beke György író, Erdélyi Napló, 1994. március 30.)

Orbán visszacsatolta Erdélyt, de jött vele egész Románia. (Bretter Zoltán SZDSZ-politikus, Új Dunántúli Napló, 2002. január 10.)

Erdély sokkal románabb, mint ahogy azt a magyarok gondolják, és sokkal magyarabb, mint ahogy a románok gondolják. (Sütő András író, Magyar Hírlap, 2002. június 22.)

Erdély tényleg egy ország. Magyarországot leginkább államnak látom. (Szálinger Balázs költő, Magyar Nemzet, 2012. június 9.)

Aki nem akarja Erdélyt, az nem fogja elveszíteni. (Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró, Mozgó Világ, 2013/9)

Az Erdély felé fordulás egyre nyilvánvalóbban a haszonszerzésről szól. A kebelbaráti szeretet mögött olcsó politikai stratégiák állnak. (Székely Csaba marosvásárhelyi drámaíró, Vasárnapi Hírek, 2013. szeptember 22.)

Erdélyben azzal kezdjük az ismerkedést, hogy pálinkát töltünk a poharakba, nem politikát. (Orbán János Dénes költő, Drót.eu, 2016. február 10.)

A Fidesz lenyelte Erdélyt. (Gál Mária újságíró, Népszava, 2018. november 13.)

Erdély úgy van, hogy nincs, bár igény lenne rá. (Demeter Szilárd író, Előretolt Helyőrség, 2018. december 1.)

Ahol felnőttem, ott meg kellett tanulni megérteni a másikat. (Szabó T. Anna író a soknyelvű Erdélyről, 168 Óra, 2020. december 22.)