Tegnapi bejegyzésem élénk visszhangot keltett. Miniszterelnökünk szülőfalujának már egyik hozzászóló sem tekintette Felcsútot, és abban is megállapodtak, hogy a múlt század 60-as éveiben a falun élő asszonyokat a legközelebbi város kórházába szállították szülni. Így jöhetett a világra Orbán Viktor Székesfehérvárott, és így származhat Alcsútdobozról. Akadt olyan vitatkozó, aki szerint hivatalosan is meg kéne különböztetni a születési és a származási helyet. Okos gondolat.

Laczik Zoltán budaörsi önkormányzati képviselő pedig ezt írta: „Érdekes, hogy csak diktátorok/autoriter vezetők esetében köztéma a születési hely. Ceausescu, Kim Ir Szen, stb. Érdekel valakit, hogy hol született Macron, Scholz vagy Draghi?” Hát… Karácsony Gergelynek nem volt lehetősége, talán kedve sem diktátorrá válni. Ellenzéki kormányfő-jelöltségét mégis „nyírségi szülőfalujában, Nyírtasson … jelentette be". (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 2021.10.14.) Csakhogy a Párbeszéd-politikus Fehérgyarmaton született. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az édesanyját Nyírtassról szállították a közeli kórházba.

Ami Laczik újságíró kolléga történelmi párhuzamát illeti, Ceausescu említése korlátozottan érvényes. A román diktátor az olténiai Scornicestiben kétségkívül építtetett stadiont, és szülőfaluja focicsapatát is bejuttatta az első osztályba, Orbán viszont nem a szülőfalujában, hanem „csak” a választott falujában csinálta ugyanezt. De nemcsak Zoli esett áldozatul a szülőfalu-félreértésnek. Bajnai Gordon 2013-ban az Együtt miniszterelnök-jelöltjeként kampányolt Felcsúton. Az Orbán-ház tövében épített stadionnál boronálta össze a hivatalban lévő miniszterelnököt a román diktátorral.

Ugyanez nemrégiben megtörtént Gál Máriával is. A határon túli magyarok talán legjobb újságíró-szakértője nyilván azért emlegette együtt a két politikust, mert itt él, és Erdélyben élte meg a brutális diktatúrát. Félreértésileg Márki-Zay Péter is csatlakozott hozzá. Egy tévéműsorban fejtegette: „Képzeljük el, hogy Gyurcsány, Horn Gyula vagy Antall József a saját szülőfalujában stadiont épít.” Elképzeltem, sőt utána is néztem, és arra jutottam, hogy mindhárom miniszterelnökünk városban született.

A nagy hírre vergődött történelmi párhuzam egyetlen emberre illik Magyarországon. Stadler József a magánjövedelméből ajándékozta meg szülőfaluját, Akasztót egy stadionnal. Idestova negyedszázada abban a helyiségben fogadott, amelynek faragott bútorzatát Ceausescu erdélyi kastélyából vásárolta.            

Tíz mondat a falusi politikusokról

Európában eddig egyetlen olyan vezető akadt, akinek fontos volt, hogy szülőfaluja bekerüljön az első osztályba. Ez a politikai vezető Ceausescu volt. (Bajnai Gordon Együtt-politikus, volt miniszterelnök Felcsúton, Népszabadság, 2013. június 15.)

Felcsút egyetlen különlegessége, hogy ott született a miniszterelnök. Gondolom, hamarosan Puskás Öcsi szülőfaluja is Felcsút lesz. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2014. október 10.)

A falujában van egy stadion. (Farkasházy Tivadar újságíró, ATV, 2016. május 2.)

Luxus-sportcsarnok épül Orbán Viktor falujában. (Rab László újságíró, Népszabadság, 2016. július 8.)

A magyar futball-főváros egy 1800 lelkes falu, a miniszterelnök lakóhelye. (Bita Dániel-Pető Péter újságírók, Népszabadság, 2016. július 16-17.)

Mivel Orbán Viktor szereti a focit, szülőfalujában megépítette a Puskás Akadémiát. (Varga Zoltán szociálpszichológus, 168 Óra, 2018. április 26.)

Képzeljük el, hogy Gyurcsány, Horn Gyula vagy Antall József a saját szülőfalujában stadiont épít. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. június 16.)

Orbán Viktor bábáskodott a szülőhelyén létrejött futballakadémia fölött. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2020. július 3.)

A román Kondukátorhoz egyre több dolog kapcsolja a magyar illiberális vezetést, és ennek csak egyik - bár legismertebb - szimbóluma a Vezér szülőfalujába épített stadion és első ligás focicsapat. (Gál Mária újságíró, Népszava, 2022. február 10.)

Érdekes, hogy csak diktátorok/autoriter vezetők esetében köztéma a születési hely. Ceausescu, Kim Ir Szen, stb. Érdekel valakit, hogy hol született Macron, Scholz vagy Draghi? (Laczik Zoltán újságíró, Facebook.com, 2022. július 3.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor rendezett, Donáth Anna, Karácsony Gergely és Lendvai Ildikó elemzett, Ujhelyi István visszavonult, Gyöngyösi Márton belekezdett, Verebes István pedig paplanozott. Lefülelt mondatok.

A trollok azt hiszik, hogy az ingyenes lap olvasásával megvették a trágárkodás jogát. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, június 26.)

Nem vezet sehova az az ellenzéki hozzáállás, hogy ha a Fideszt nem tudjuk legyőzni, hát győzzük le egymást. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Párbeszéd-politikus, Facebook.com, július 26.)

A sok apró érdek felzabálja a nagy közös érdeket. (Vágvölgyi B. András újságíró, HírKlikk.hu, június 27.)

A DK mandátumokra gyúr. (Kiszelly Zoltán politológus, ATV, június 27.)

Jobbkezes lett a Petőfi utca, pedig Petőfi balkezes volt. (Jóna Dávid pénzügyi tanácsadó, Facebook.com, június 27.)

Tizenkét év alatt a rendszer szervesült. (Puzsér Róbert publicista, Index.hu, június 28.)

Ismét nem a kifelé való megerősödésünk, hanem a belső harcaink viszik el az energiát. (Ujhelyi István szocialista politikus az MSZP-ről, 24.hu, június 28.)

A belső versenyt fontosabbnak tartják, mint a kormánnyal való versenyt. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzéki pártokról, ATV, június 28.)

Az ellenzéki oldalon több szereplő már a választási kampányban sem számított győzelemre. (Donáth Anna Momentum-politikus, Magyar Hang, június 29.)

Ilyen dicstelen ellenzékre 2026-ban is csak újabb vereség vár. (Ágh Attila politológus, Népszava, június 29.)

Az ellenzék nem a legjobb formáját futja. (Závecz Tibor szociológus, ATV, június 29.)

Úgy tűnik, az egykori baloldalnak és szatellit szervezeteinek végleg leáldozott. (Trombitás Kristóf publicista, PestiSrácok.hu, június 30.)

Az állam többet keres egy kiló kenyéren, mint az a kereskedő, aki eladja. (Csárdi Antal LMP-politikus az áfáról, Magyar Narancs, június 30.)

Most már a paplan alá is benéz a hatalom. (Verebes István rendező, Magyar Hang, július 1.)

Polgárbarát testület lett a rendőrség. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, július 1.) 

Hatan tíz felé beszélnek. (Krug Emília műsorvezető az ellenzéki pártokról, ATV, július 1. 

Nem érdemes a párt megszűnéséről szóló károgást komolyan venni. (Hegyi Gyula szocialista politikus az MSZP-ről, Népszava, július 1.)

Az ellenzék még a talpra állás fázisában van. (Szászi Áron szociológus, Népszava, július 2.)

Nemzeti konzervatív pártot szeretnék vezetni. (Gyöngyösi Márton, a Jobbik újdonsült elnöke, Facebook.com, július 2.)

Mi, újságírók olyan szakmát művelünk, amelyben minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Nem vagyok nagy tévedő, de fél évszázados pályafutásom alatt összegyűlt annyi, hogy vezeklés gyanánt évente egyszer megírom: országunk első embere nem Felcsúton született. Ezt a legtöbb kollégám másként tudja. Szerencsére a legutóbbi példa nem a szakmánkból származik.

A kitűnő szociológus, Vásárhelyi Mária följegyezte a közösségi üzenőfalára, hogy tegnap elment bevásárolni a vasárnapi ebédhez. Úgy költötte el a nyugdíja 10 százalékát, hogy alig vett valamit. Minden drágul, miközben a rendszer haszonélvezői gazdagodnak. A háziasszonyságát foglalkoztató tényeknek utánanézett, a felcsútozás viszont inkább gyengítette, mint erősítette az érvelését: „Az 1700 lakosú falu pedig, ahol a miniszterelnök született, további 1,5 milliárd forint állami támogatást kapott.” (Facebook.com, 2022.07.02.)

Orbán Viktor nehezen közelíthető meg, de ha szóra bírták az újságírók, soha nem mondta, hogy Felcsúton született volna. Arról beszélt, hogy ő alcsúti, és azt is többször kifejtette, hogy a szüleivel évekkel később költözött a szomszédos faluba. Megértem, hogy akik bírálják a hatalomgyakorlását, nem hisznek neki. De ha országunkban él egy ember, aki immár 17. éve ül a miniszterelnöki székben, és a nyilvánosság első számú kedvezményezettje, akkor érdemes lett volna megtudniuk, hogy valójában hol is látta meg a napvilágot.

Kritikám mérsékelten illeti a szociológust, elvégre nem szakmabeli. Ráadásul az  okfejtését látszólag erősítő tévedést a fészbukra tette föl, aminek nincs szerkesztője. De a szakmánkban van körülbelül 10 ezer újságíró, és akad köztük néhány száz, aki politikával foglalkozik. Nekik igazán feltűnhetett volna, hogy Orbán csupán választott falujának tartja Felcsútot. Bár Alcsútdobozra valónak tekinti magát, mégis a szomszédos faluba építtetett stadiont, és látta el kegyének látható jeleivel. Vajon miért?

Az idei vezeklést kivételesen nem ama példatárral adom közre, hogy az újságírók közül kik származtatják a miniszterelnököt Felcsútról. Inkább idézem Váncsa Istvánt, aki Orbán Viktort „a alcsúti ember” állandósult szókapcsolattal tiszteli meg. Továbbá Farkasházy Tivadart, aki gyakran vélte Felcsútot Orbán szülőfalujának, némi késéssel azonban utánanézett, és azóta csak a falujának nevezi. Legyünk rájuk büszkék, hogy eleget tettek szakmánk elemi követelményének. Nem tévedtek, vagy kimondatlanul is önkritikát gyakoroltak.

Tíz mondat Orbán falujáról, Felcsútról

A kormányfő kedvenc faluja. (Magyar Krisztián újságíró, Magyar Narancs, 2016. február 4.)

A falujában van egy stadion. (Farkasházy Tivadar újságíró, ATV, 2016. május 2.)

Orbán kedvenc faluja. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2016. május 2.)

Orbán kedvenc faluja. (F. Tóth Benedek újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. május 7.)

Luxus-sportcsarnok épül Orbán Viktor falujában. (Rab László újságíró, Népszabadság, 2016. július 8.)

A magyar futball-főváros egy 1800 lelkes falu, a miniszterelnök lakóhelye. (Bita Dániel-Pető Péter újságírók, Népszabadság, 2016. július 16-17.)

Orbán faluja. (Haraszti Miklós médiapolitikus-publicista, Népszava, 2016. december 23.)

Felcsút Orbán Viktor települése. (Rónai Egon újságíró, ATV, 2018. március 15.)

Felcsút Orbán Viktor faluja. (Nagy N. Péter újságíró, Népszava, 2019. március 9.)

Az a település, ahol Orbán Viktor a gyerekkorát töltötte. (Haszán Zoltán újságíró, 444.hu, 2020. június 27.)

Hegyi Gyula versenyezhetne a legjobb tollú politikus címért. A mérnöki végzettségű költő és hírlapíró meglett fővel vált hivatásos politikussá. Sokáig élt Brüsszelben, itthon pedig a szocialista párt elnökhelyettességéig vitte. Egyike azoknak, akik belülről kifogásolják, hogy az MSZP nemcsak építi a kapitalizmust, hanem szereti is. Tegnap a Népszavában szállt szembe a kívülről bírálókkal, szerinte „nem érdemes a párt megszűnéséről szóló károgást komolyan venni”.

A cikknek van egy látszólag mellékes mozzanata is. A szerző azt írta, hogy az ellenzéki pártok az MSZP aktivistái nélkül meg se mozdulhattak volna a választási kampányban. „Egyes médiapártoknak” annyira nem volt emberük, hogy a rendezvényekre „más megyékből hívtak aktivistákat, mert helyben egyetlen támogatójuk sincs”. De valójában mit is jelent a médiapártiság? Az ellenzéki politikusok pedzegetik: a kormánypárti médiafölény akadályozta őket abban, hogy a nyilvánossághoz férjenek. Ebben az összefüggésben a médiapártiság nem azt jelenti, hogy egy politikai szervezet uralja a nyilvánosság fórumait.

Azt is jelentheti, amit Szabó Iván MDF-es politikus úgy fogalmazott meg, hogy „Nehéz megértetni a tagsággal, miért nem rohanunk most elöl, mint régen a király a csatában.” (Hajdú-bihari Napló, 1996.02.17.) Ezt a helyzetet koronázta meg a „borzalmas tagság” kifejezéssel, amely azt jelzi, hogy a párt tagjai csak akadályozzák a választott vezetőket, a legjobb jegelni (hibernálni) őket. 2007-től az immár nemcsak miniszterelnök, hanem pártelnök Gyurcsány Ferencet is zavarta az MSZP tagsága, bár volt annyi esze, hogy a borzalmas jelzőt ne használja. Olyan pártot próbált működtetni, amelyet utódja, Lendvai Ildikó így jellemzett: „Miközben az MSZP sokat tett az ország modernizációjáért, feladta a napi kapcsolatát a választóival." (Zalai Hírlap, 2009.07.04.)

A médiapárt az a politikai szervezet tehát, amely két országgyűlési választás között mellőzi az okvetetlenkedő tagságot, és csak a kampányban akasztja le az előszoba fogasáról. Az a benyomásom, hogy az ellenzék mostani pártjai továbbfejlesztették e szisztémát. Már nem is toborozzák a „borzalmas tagságot”, hanem levonultak a térképről, és csak városi hadállásokat tartanak fenn, amelyek önkormányzati nyilvánosságában fényezhetik magukat. Ironikus, hogy attól a párttól kölcsönöznek aktivistákat, amelyet elavultnak, korszerűtlennek, megkopottnak tartanak. Az eredmény kirajzolódik a bejegyzésem utáni összeállításból.  

Tíz mondat az ellenzéki pártokról

Pipa leszek, ha a kis küzdelmeinkre rámennek a nagy ügyeink. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester-jelölt, 24.hu, 2019. június 14.)

Szinte az összes ellenzéki pártra igaz, hogy alig látszódnak a nyilvánosságban. (Török Gábor politológus, InfoRádió, 2020. október 19.)

A választó egy sokfejű lényt lát, amelyik halkan csipog. (Ruff Bálint kommunikációs tanácsadó, 444.hu, 2021. január 28.)

Bármennyire összefognak, még mindig külön-külön beszélnek. (Hann Endre szociológus, Népszava, 2021. április 17.)

Hogy lehet az ellenzéki összefogást működtetni, ha minden héten egymást szapulják? (Gattyán György milliárdos, a Megoldás Mozgalom vezetője, Spirit FM, 2022. január 13.)

Nem jó nekik a független sajtó, csak amelyik azt írja, amit ők szeretnének. (Katus Eszter komlói újságíró, Népszava, 2022. június 11.)

Ahol nincs Fidesz, ott az ellenzék csinál magának médiaháborút. (Szurovecz Illés újságíró a ferencvárosi sajtóválságról , 444.hu, 2022. június 22.)

A választási kampányban nagyjából ugyanazt a bánásmódot kaptuk az ellenzéktől, mint a kormánypárttól. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2022. június 24.)

A sok apró érdek felzabálja a nagy közös érdeket. (Vágvölgyi B. András újságíró, a ferencvárosi önkormányzati újság leváltott főszerkesztője, HírKlikk.hu, 2022. június 27.)

Hatan tíz felé beszélnek. (Krug Emília műsorvezető, ATV, 2022. július 1.)

A jelek arra utalnak, hogy már jelene se nagyon van. Épp most olvastam, hogy a Mediaworks Hungary Zrt a „háborús inflációra” és a papírárak növekedésére hivatkozva „határozatlan időre” felfüggeszti a Világgazdaság és a Figyelő nyomtatott kiadását. Ráadásul a KESMA-orgánumokat működtető cég a közelmúltban bezárt két több milliárd forintnyi értékű nyomdát is.

A „nonprofit” alapítvány 2018 végén úgy kormánypártosított négyszáznál több újságot, rádiót, tévét, hogy fokozatosan leépítette a papírra nyomtatott lapokat. Ezért csak részben felel meg a valóságnak az ellenzéki értelmezés, miszerint az tette tönkre a megyei napilapokat, hogy beolvasztották őket az állami propaganda-gépezetbe. Ez is szerepet játszott a példátlan példányszám-csökkenésben, észre kéne venni azonban, hogy ezzel párhuzamosan a KESMA fejleszti ugyanezen újságok online kiadását. A sokáig életképes offline sajtó nyereségéből kistafírozta az online sajtót. A folyamat persze nem korlátozható a legutóbbi 12 esztendőre.

Már az állami gleichschaltolás (egybehangolás) előtt is ugyanez a gyakorlat jellemezte a magyar sajtó többnyire külföldi tulajdonosait. E világtendenciát gyorsította fel a KESMA-Mediaworks, majd napjainkban a fában gazdag Ukrajnában kitört háború és a papírárak növelése. Ezzel magyarázható az is, hogy a másik oldalon a Magyar Nemzet romjain felépített Magyar Hang szintén bajban van. Miközben itthon bőven lett volna nyomdai kapacitás az előállítására, a kormányzat kiszorította az országból, és a papírárak növekedése miatt a pozsonyi nyomda is többet kér a kinyomtatásáért. Remélem, hogy a válságot túléli a konzervatív értékrendű hetilap, mégis talán fordítva kellett volna csinálnia.

A Magyar Nemzet volt munkatársainak digitális véleményportált kellett volna létrehozni, és előkészíteni a terepet ahhoz, hogy a legérdekesebb témák hátterét olvasmányosan feldolgozva a papír alapú hétvégi szám tartalmát küldhesse nyomdába. Amidőn viszont a Népszavába olvadt a Vasárnapi Hírek című hetilap, azért nem ajánlottam volna e kézenfekvő megoldást, mert az egyetlen ellenzéki napilap olvasótáborában akkor még sok volt az idősebb évjáratú „szaki”. Azóta évek teltek el, és a két pandémiás-karanténos esztendőben 800 ezerrel gyarapodott a fészbukozók száma. A nagyszülők is kitanulták a világhálót, hogy láthassák az unokáikat.

Az a benyomásom, hogy a kormánykritikus oldalon sem ártana végiggondolni a papír alapú sajtó sorvadó esélyeit.

Tíz mondat a nyomtatott sajtóról

Az internet nem csökkenti a nyomtatott újság iránti vágyat. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Amőba. hu, 2006. február 7.)

A nyomtatott sajtóra vonatkozó szabályok nem lesznek szigorúbbak, csak pontosabbak. (Szalai Annamária Fidesz-médiapolitikus, Zalai Hírlap, 2010. augusztus 26.)

A szamizdat a papírkorszak válasza volt az önkény kihívásaira. (Konrád György író, Népszabadság, 2011. január 17.)

Az online média messze nem termel annyi bevételt, ami pótolhatná a nyomtatott média kieső bevételeit. (Pécsi Ferenc blogger, hvg.hu, 2011. szeptember 5.)

Aki azt gondolja 2016-ban, hogy egy printmédium lététől függ a politikai napirend, az a 90-es években ragadt. (Csepreghy Nándor miniszterelnökségi államtitkár, 24.hu, 2016. október 10.)

A nyomtatott politikai napilapok kora Magyarországon ezzel lezárult. (Dési János újságíró a Fidesz választási győzelméről, A B1 blogcsalád, 2018. április 11.)

A digitális forradalom megette a jó öreg, papír alapú termékeket. (Györfi András újságíró, Portfolio Blogger, 2018. április 28.)

Azt én sem gondoltam, hogy fenn tudok tartani egy mindennap megjelenő nyomtatott lapot, de azt elhittem, hogy online formában tovább tud működni. (Ungár Péter milliárdos LMP-politikus a Magyar Nemzetről, Népszava, 2018. szeptember 4.)

A nyomtatott lapok iránti igény drasztikusan csökkent, ezért azt is vizsgáljuk, hogyan érdemes a hírlapterjesztést megtartani. (Schamschula György, a Magyar Posta vezérigazgatója, Magyar Nemzet, 2019. november 9.)

A független magyar média jó része már leginkább csak az online térben van jelen. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)

Vaszily Miklós úgy működteti a nyilvánosság néhány fórumát, hogy kerüli a nyilvánosságot. Most egy konferencián mégis kifejtette a nézeteit. Nehéz eldönteni, vajon a hatalom bizalmi embere beszélt-e belőle, vagy olyan vállalkozó mondta el a véleményét, aki 13. éve él ama rendszerben, amelyhez viszonyulnia kellett.

Ezt azért volna fontos tisztázni, mert a „globális technocégekről” - amelyek közül a Facebookot és a Google-t említette meg - a NER hivatalos képviselői úgy vélekednek, hogy móresre kéne tanítani őket. Ám egyelőre óvatosan fogalmaznak, elvégre az amerikai óriáscégek „adóoptimalizálási” tevékenysége piszkálja az Európai Unió csőrét is. Ha majd a „brüsszeli demokraták” lépnek, a mi korlátozó intézkedéseinket is az uniósokhoz igazíthatjuk. Amíg ez bekövetkezik, a NER bizalmi emberei (vagy a extraprofit-adók ellen berzenkedő üzletemberek) kifejtik az érdesebb álláspontjukat. Vajon mit szólnak hozzá a közösségi portálokat használó milliók?

Vaszily Miklós tudomásul venné, hogy az extraadó révén egyik cége elveszít 1 milliárd forintot a tavalyi 3 milliárdnyi nyereségből. Azt is megértené, hogy ezzel vissza kellene fognia a tv2 fejlesztését, ha a kormány nem egyezkedne a „globális platformokkal”, és nem fogadná el tőlük a kialkudott összegeket. A bevételük alapján épp úgy adóztatni kéne őket, mint a hazai vállalkozásokat, ha már Orbánék zászlajukra tűzték, hogy megvédik a magyar vállalkozókat a profitjukat hazautaló külföldi befektetőktől. Mondandóját úgy foglalnám össze, hogy a Facebook meg a Google ossza meg itteni bevételeit a magyar állammal.

De ha már mindezt szóba hozta Vaszily úr, akkor érdemes megemlíteni, hogy nemcsak a tv2-ben van részesedése, hanem az Indexben is. Sikerként könyveli el, hogy a két év előtti válság után a hírportál visszaszerezte tekintélyét és gazdasági erejét a digitális sajtóban. Azt már én fűzöm hozzá, hogy ebben segített neki az a mintegy 100-150 blogger a 30 ezerből, akiknek a bejegyzéseit a szerkesztők rendszeresen beválogatták. Eme írások mellett, alatt, fölött hirdetések jelennek meg, amelyek árát a cég „elfelejtette” megosztani a bejegyzések szerzőivel.

A helyzet még ennél is rosszabb. Az Indexet működtető Indamedia odáig se jutott, hogy egyezkedjen a véleményformáló bloggerekkel, és legalább kialkudott összegeket utaljön át a számlájukra. E magatartásformára van egy közmondásunk: „A szálkát más ember szemében meglátod, a gerendát pedig a magadéban nem veszed észre.”                     

Tíz mondat az egyik globális technocégről

A Facebook kommunista közösségi oldal lett sajnos. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2018. március 16.)

Remélem, Varga Judit igazságügyi miniszter megtalálja a jogi megoldást Zuckerberg úr vállalatának megrendszabályozásához. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet, 2019. augusztus 17.)

Az internet, a Facebook és a Twitter segítségével már mindenkiből egy pillanat alatt újságíró lehet. (Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár, hvg.hu, 2019. november 26.)

Fontos fejlemény, hogy felállításra került a Facebook Felügyelőbizottsága. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Facebook.com, 2020. június 2.)

A Facebook úgy viselkedik, mint a legnagyobb kőolaj-kitermelő vállalat, amely látványosan aggódik a természeti környezetünkért. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, 2020. augusztus 9.)

A Digitális Szabadság Bizottságot nem azért hozta létre a kormány, hogy cenzurázza a Facebookot, hanem hogy a jogállami garanciákat vizsgálja az interneten. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Origo.hu, 2021. október 2.)

A törvény erejével kell arra kényszeríteni ezeket a cégeket, hogy a magyarországi viszonyok között azt tegyék, amit mi megengedünk nekik. (Trombitás Kristóf publicista, Magyar Nemzet Online, 2021. február 12.)

Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista a Megafonról, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

A ma már bőven 100 milliárd fölötti reklámbevétellel rendelkező globális platformok, mint a Facebook és a Google 2015 és 2019 között nem fizettek reklámadót. Cserében később megállapodást kötöttek a kormánnyal, és egy adott összeg megfizetésével rendezték el a kötelezettségüket. Ez a szisztéma utólagos, illetve nem igazán tervezhető. (Vaszily Miklós, a tv2, a Life és Ozone TV, valamint az Indamedia társtulajdonosa, Világgazdaság.hu, 2022. június 28.)

A nyilvánosság ferencvárosi válságát tükröző vitában közszájon forgott egy hasonlat. Az önkormányzati lapot nem érdemes alaposabban tanulmányozni. Arra való, hogy kiterítsék a konyhaasztalra, és az ebédhez való krumpli meghámozása után a héját rajta helyezzék el. Ilyen lapot Vágvölgyi B. András nem akart csinálni, ezért május végén kirúgták. A IX. kerület civil (pártoktól független) polgármestere megvétózta a döntést.

Ott tartunk, hogy az ellene szegülő önkormányzati testület kitalált egy jól hangzó és fizető állást a volt főszerkesztőnek. Aki pedig kirúgta, az önkormányzati médiaközpont ügyvezetője, annak helyére hozták Kálmán Olga férjét. Ne menjünk bele, hogy a hajdani tévés műsorvezető a Demokratikus Koalíció politikusa, adásrendező férje pedig szintén otthonos a nyilvánosság fórumain! A lényeg nem az, hogy ők szakemberek, hanem hogy a pártok nem viselik el a tőlük független nyilvánosságot.

Az új főszerkesztőt már nem az a szakmai bizottság választaná ki, amelyet Majtényi László irányított. Ő az, aki 2009 őszén inkább lemondott az Országos Rádió- és Televízió Testület (az akkori médiahatóság) elnökségéről, mintsem hogy szentesítse az MSZP és a Fidesz mutyiját két kereskedelmi rádió megszerzéséről. Az általa vezetett bírálók a 2019-es önkormányzati választás után Vágvölgyiben látták a kibontakozás lehetőségét.

Nemcsak ferencvárosi jelenség, hogy ahol ellenzéki pártok politikusai adják a városházi többséget, ott a civil polgármestertől vissza akarják venni a tőlük elszabadult újságot. Ebben számíthatnak a kisebbségben lévő kormánypárti politikusokra is. Ha pedig sikerül alkalmassá tenni a krumplihéj tárolására, akkor a 2024-ben esedékes helyhatósági választáson azt is eldönthetik majd, hogy az önkormányzati lap melyik fél nótáját fújja.

Vágvölgyi kolléga nem árult zsákbamacskát. A rendszerváltás idején alapította a Magyar Narancsot, majd miután „Orbánék sikertelenül próbálták maguk alá gyűrni a szerkesztőséget” (24.hu, 2022.05.15.), MaNcs rövidítéssel független hetilapot szerkesztett. Ugyanebben az interjúban elárulta, hogy ő Ferencvárosban is csak olyan újságot képes csinálni, amelybe nem szólnak bele a helyi politikusok. Lehet persze arról vitatkozni, vajon mire való az önkormányzati lap.

Az a benyomásom, hogy jó, ha a kéziratokat a megjelenés előtt nem böngészi a polgármester meg a két frakcióvezető. Az is jó, ha olvasmányos. S az sem baj, ha az elolvasás után a krumplihéjjal együtt a szemétkosárban landol.

Tíz mondat a ferencvárosi sajtóhelyzetről

A lapkészítést egyszerűsíti, hogy a fideszesek bojkottálják a saját kerületük lapját, nem nyilatkoznak nekünk. (Vágvölgyi B. András újságíró, 24.hu, 2022. május 15.)

A legtöbb kérdésben egymásnak feszült az ellenzéki és a kormánypárti frakció, abban viszont közös nevezőre jutottak, hogy az öntörvényű főszerkesztőt el kéne takarítani az útból. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2022. június 8.)

2020 óta Ferencvárosban nincsen polgármesteri interjúkkal és helyi propagandával tűzdelt kerületi lap, helyette a független, sokak szerint minőségi tartalmat előállító 9 magazin jelent meg. (Weiler Vilmos újságíró, Telex.hu, 2022. június 22.)

A pártatlanság jegyében Kálmán Olga férje lett a médiacég ügyvezető igazgatója. (Döme Zsuzsanna ferencvárosi alpolgármester, Facebook.com, 2022. június 22.)

A sajtó politikától való függetlenségéről gyakran szónokló politikusok a hatalom birtokában már kevésbé kedvelik a befolyástól mentes, szakmai szabályok szerint irányított médiumokat. (Bakró Nagy Attila újságíró, Transzparens Újságírásért, 2022. június 23.)

Ahol nincs Fidesz, ott az ellenzék csinál magának médiaháborút. (Szurovecz Illés újságíró, 444.hu, 2022. június 22.)

Vágvölgyi B. András nem kerül vissza a főszerkesztői pozícióba, és az újságíró szakma helyett politikusok fognak dönteni a következő főszerkesztő személyéről. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, Facebook.com, 2022. június 23.)

Baranyi Krisztina annak az autonóm, bátor és tisztességes politikusnak a példája, akik megmutatják, hogy miként válhatunk meg az autokráciától. (Kardos András filozófus, Facebook.com, 2022. június 24.)

Baranyi Krisztina konkrétan elszabadult hajóágyú, aki azzal, hogy folyamatosan a többségét biztosító pártokat gyalázza, lassan minden bizalmat elveszít. (Bálint Andrea blogger, Médialógus, 2022. június 24.)

2024-ben önkormányzati választások lesznek, akkor pedig nem mindegy, hogy független vagy egyik oldalhoz húzó újság kerül-e a postaládákba. (Bozzay Balázs újságíró, Telex.hu, 2022. június 24.)

A Budapesten állomásozó Amerikai Katonai Misszió parancsnoka, George Kovach alezredes magyarul beszélt a segédtisztjével. George Gerbner hadnagyot utasította, hogy fogadja helyette Komáromban az újabb fogolyszállítmányt. A magyar kormány 390 háborús bűnöst kért ki, márpedig a hetenként egyszer érkező és 18 ülőhelyes géppel nem lehetett annyi embert a mátyásföldi repülőtérre szállítani.

Az 1945. november 20-án, kedden reggel útnak indított teherautók 165 utasa között volt Hóman Bálint történész is. Az egykori miniszter határozott arról 1937 őszén, hogy mi legyen az egyetemekre jelentkező diákokkal. A 26 éves Gerbner hadnagy a listán fölfedezte annak a nevét, aki döntött a sorsáról. Vajon mi zajlott a lelkében? A korabeli újságok szerint Gerbner György jelentkezését kétszer is „visszadobták”. George Gerbner, a világhírű médiatudós munkásságával foglalkozó ausztrál kutató, Dr. Berndt Janse van Rensburg viszont azt írta egy 2021-es szócikkben, hogy Gerbner „1938-ban a budapesti egyetemen kezdett tanulni, miután elnyerte a magyar irodalmi pályázat első díját.”

Tegnap délután leltem meg a Pázmány Péter Tudományegyetem almanachját. Az 1938. augusztus 31-én lezárt diáklistán olvasható Gerbner György neve is. A következő évi almanachban szintén. Egyévnyi küzdelem után tehát mégis egyetemista lett a szülővárosában. Csakhogy közben a magyar országgyűlés 1938. május 29-én törvényben korlátozta a zsidó vallású magyar állampolgárok lehetőségeit a gazdasági és a szellemi életben. Korábban „csak” az 1920-ban megszavazott és 1928-ban megszüntetett Numerus clausus (zárt szám) szellemében utasították el a zsidó diákok jelentkezését. Most újra lett jogalap a megkülönböztetésre. Ekkor döntött úgy Gerbner György édesapja, hogy a többre hivatott fiúnak tágasabb élettere lesz Amerikában.

A Világ című napilap 1945. november 6-i számából egy apróhirdetés. „Ki tud róla? Gerbner Árpád budapesti tanár. Deportált Budapestről 1944 júliusában. Értesítést magas jutalom fejében Gerbner Árpádné III. Vérhalom utca 36/c vagy Amerikai Katonai Misszió V. Kossuth Lajos tér 18.)” Két hét múlva György fiuk fogadta Komáromban a háborús bűnösök konvoját, és egyenként kellett felolvasnia a teherautókról lekászálódó foglyok nevét. Vajon Hóman Bálinténál felpillantott, és megnézte magának a politikust, aki a kétszeri elutasítás után mégis megkönyörült rajta? Vagy a volt miniszter egyik mondata jutott az eszébe? „Rendeleteim azt célozták, hogy kikapcsoljam a bomlasztó elemeket.”

Tíz mondat Gerbner Györgyről

A középiskolai tanulmányversenyek részletes eredményei: a magyar irodalmi verseny győztese Gerbner György, a budapesti községi Eötvös-gimnázium tanulója. (Budapesti Hírlap, 1937. június 4.)

/„Mi a terve?”/ Tanár szeretnék lenni. Nyelvszakos. Most már bízom benne. Eddig egy kicsit eldrukkoltam, hogy nem vesznek fel az egyetemre, de most, hogy sikerült a tanulmányi verseny, remélek. (Gerbner György frissen érettségizett diák, Esti Kurír, 1937. szeptember 16.)

Néhány évvel ezelőtt a kultuszminiszter kijelentette, hogy az országos tanulmányi verseny győzteseit létszám felett is felveszik az egyetemekre. A kitűnő és tehetséges Gerbner György  felvételi kérelmét visszadobták. (Esti Kurír, 1937. szeptember 16.)

Gerbner György esetében is csak az a körülmény játszhatott közre, hogy a középiskolában dédelgetett, egészen különleges tehetsége miatt mindenképpen dicsérettel övezett ifjú zsidó vallású. (Újság, 1937. június 16.)

Jelesen érettségizett, de elbukott- az egyetem küszöbén. Gerbner Györgynek hívják. Az apja tanár. Ő cserkész rajvezető is. Erkölcsi bizonyítványa szerint mindig kifogástalan magatartást tanúsított, de „létszám betelte miatt nem volt felvehető”. Kegyetlen mondat. Olyan, mint a bárd. Egy szépen induló ifjú élet jövőjét vághatja ketté. Egyetlen mondat, és két szót jelent: numerus clausus.(Népszava, 1937. szeptember 16.)

A bölcsészeti kar felvétele ellen hangzik el a legtöbb kifogás. Annak tulajdonítható, hogy hír szerint a vallás- és közoktatási miniszter pótlólag felemelte a felvehető hallgatók számát. (Újság, 1937. szeptember 16.)

Micsoda rendszer az, amely a zárt számnak minden bebizonyított igazságtalansága és megbukott célkitűzése mellett legalább arra sem vigyáz, hogy a legjelesebbek, a legkiválasztottabbak szerepet kapjanak a magyar kultúra továbbfejlesztésében és kimunkálásában. (Esti Kurír, 1937. szeptember 17.)

Megkérdeztük Pintér Jenő tankerületi főigazgatót, a tanulmányi versenyek megteremtőjét és leglelkesebb pártfogóját, hogy van-e értelme ilyen körülmények között a tanulmányi verseny megrendezésének. A válasza: „A versenyek után bekövetkező dolgokkal a középiskola nem törődhet.” (Magyarország, 1937. szeptember 18.)

Gerbner György tegnap visszakapta a kérvényét a következő indokolással: „Kérvénye későn érkezett.” Mikor nyújtsa be egy jelesen érett, tanulmányi versenygyőztes diák a pótkérvényét az egyetemen? Talán a szabályosan beadott első kérvénnyel egyidőben? (Esti Kurír, 1937. szeptember 23.)

Gerbner professzor elmesélte, hogy az 1938-as, első zsidótörvény parlamenti megszavazása után Budapesten élő szülei hajóra rakták, és némi mexikói kitérő után épp akkor érkezett az Egyesült Államokba, amikor kitört a második világháború. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2012. november 12.)

 Az euró jelenti a kézzelfogható Európát. (Draskovics Tibor pénzügyminiszter-jelölt, Népszabadság, 2004. január 17.)

Az Unió legnagyobb tette a közös valuta létrehozása volt. Felemásan sikerült, mert az euró mögé nem építettek közös költségvetési és gazdaságpolitikát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2010. december 24.)

Az eurót mindig öt év múlva vezetjük be. (Horváth Zoltán újságíró, ATV, 2012. október 16.)

Az euróval úgy vagyunk, hogy minél több idő telik el, annál messzebb kerülünk tőle. (B. Kiss László újságíró, Napló, 2013. május 15.)

Az euró megszelídített dollár. (Boros Imre volt bankár, Napló, 2014. június 16.)

Orbánékat Európából csakis az euró érdekli. (Avar János újságíró, Vasárnapi Hírek, 2015. május 23.)

Magyarok! Lesz eurótok, az lesz ráírva, hogy Rubel. (Bödőcs Tibor humorista, Comedy Central TV, 2016. december 30.)

Jobban hiszek az euróban, mint a forintban. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2017. március 4.)

Egy eltartott országnak, mint Magyarország, minden ingyen kapott eurót a jövőbe kéne fektetnie. (Bruck András író, Facebook.com, 2019. február 23.)

A Hírcsárda megtudta, hatósági áras lesz az euró. (Majtényi László alkotmányjogász, Facebook.com, 2022. június 27.)

Napra pontosan két hete arról tűnődtem, vajon a kentucky-i Abigél miért gyorsabb, mint a Mórról Budapestre elszármazott Boglárka. Most meg azon morfondírozom, vajon az amerikai Abby stábja miért gyorsabb a magyar Bogiénál. (Ha a mi lányunknak van egyáltalán stábja.)

Takács Bogi nemrégiben 11.37-re javította a „szakállas” százas csúcsot. Abby Steiner, a kiváló genetikai adottságokkal megáldott fekete futónők közül kifehérlő egyetemista 10.90-nel nem javított amerikai csúcsot. A mögöttünk hagyott hét végén a Nemzeti Sport szerint a magyar „bajnokság egyik legsikeresebb sportolója” kétszázon új egyéni csúcsot, 23.60-at ért el. Abby az országos bajnokságon a tucatnyi 11 másodpercen belüli vetélytárs miatt kihagyta a százat, kétszázon pedig 21.77-tel nyert. (Ugyanezen a napon Jamaikában 21.55-et futott a győztes.)

Az Egyesült Államokban 330 milliónyian élnek, nálunk 9 milliónál alig többen. Más a merítés. Fejlettebb a kiválasztási rendszer, erősebbek az egyetemi egyesületek, több a pénz, jobbak az eredmények. A két bajnokság körülményeiből érdekes következtetés adódik. A magyar bajnokságon „megsültek” az indulók és a nézők, az egész országban ugyanis nincs olyan pálya, ahol esti világításban lehetne versenyezni. Ráadásul a tévések megfeledkeztek a kontraszthatásról. A sárga alapon körvonalazódó betűk és számok belemosódtak a háttérbe. Az amerikai bajnokságot a két hét múlva esedékes világbajnokság színhelyén rendezték, minden versenyző- és nézőbarátnak hatott.

A mi atlétáink azt vették föl, ami épp a kezükbe akadt. Az amerikaiak öltözéke tükrözte a sportszer-gyárak kínálatát és minőségét. Abby például a Pumával szerződött, és a cég marketing-főnöke, Mr. Algoritmus azt firtatta, igénylem-e a Steiner-összest videóban, hogy érzékelhető legyen a fejlődés. Igennel válaszoltam, és éjfél után másfél órával pittyegett a mobiltetelefon. Megérkezett a kétszázas döntő felvétele. Abby itt is kifehérlett a mezőnyből, de csak körülbelül fél méterrel nyerte a bajnokságot. Bogi 23.60-ját azonban nemcsak az ő 21.77-jéhez érdemes hasonlítani.

Íme, az Abby után célba érkezett sprinterek eredményei a döntőben: 21.92, 22.01, 22.15. 22.22, ketten 22.29-et futottak, az utolsó 22.47-et. Ami pedig a két bajnoknő nyilvánosságát illeti, a kentucky-i diáklányt a kommunikációs stáb jóvoltából jobban ismerhetem, mint a mi Boginkat innen, a szomszédos Honvéd-pályáról.