Nem azt tartják számon, hogy miért nem kaptam Kossuth-díjat, hanem azt, amiért kaptam. (Gábor Miklós színész, Naplójegyzetek, 1990. január 20.)

Gábor Miklós nem Kossuth-alakítására kapott Sztálin-díjat, hanem Sztálin-alakítására Kossuth-díjat. (Molnár Gál Péter kritikus, Élet és Irodalom, 2003. december 29.)

A Kossuth-díj nem betegség, noha meg lehet kapni. (Parti Nagy Lajos író, Népszava, 2007. április 7.)

A magyar politikusok még a Kossuth-díjat is csak egymás ellen képesek osztani. (Sándor Erzsi író, Népszava, 2012. november 3.)

Láttam olyat, amikor valaki a Kossuth-díjtól Kossuth-díjassá vált. (Mácsai Pál színész, hvg.hu, 2014. március 14.)

Politikai kifizetőhely ma már a Kossuth-díj is. (Cserhalmi György színész, Fejér Megyei Hírlap, 2014. október 18.)

Aki Kossuth-díjat kapott, az megérdemelte. Aki pedig nem kapott, az nem érdemelte meg. (Fenyő Miklós rockzenész, Magyar Nemzet, 2017. december 2.)

Vágytam a Lajosra. (Kútvölgyi Erzsébet színésznő, FüHü.hu, 2018.december 25.)

Egyetlen határokon belül élő magyar író sem bizonyult érdemesnek a Kossuth-díjra. (Asperján György író, Facebook.com, 2021. március 25.)

A legrockerebb Kossuth-díjas. (Orbán Viktor miniszterelnök Nagy Feróról, Facebook.com, 2021. augusztus 20.)

A sajtószabadság a demokrácia fokmérője. (Tabajdi Csaba szocialista politikus, 168 Óra, 2011. március 24.)

A sajtószabadság, ahogy ezt megálmodták, nem létezik. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Katolikus Rádió, 2015. március 25.)

Ahol válság van, ott a sajtószabadság az első kárvallott. (Majtényi László alkotmányjogász, ATV, 2015. április 29.)

A magyar társadalom jelenleg nem igényli a sajtószabadságot. (Eötvös Pál újságíró, a Népszabadság volt főszerkesztője, 168 Óra Online, 2016. október 12.)

A sajtószabadság nemcsak a tartalom, hanem a hozzáférés szabadsága is. (Pallagi Ferenc újságíró, 168 Óra, 2016. október 27.)

A sajtószabadság szóra sem érdemes. (Werner Krisztina győri újságíró, Kisalföld, 2017. március 8.)

Mindenki tudja, hogy nálunk nagyobb a sajtószabadság, mint mondjuk Németországban. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Látószög.blog, 2018. február 27.)

Sajtószabadságunknak rövid idő jutott. Élt 1989 és 2010 között. (Lengyel László publicista, Népszava, 2019. március 23.)

A sajtószabadság csak a kormány párhuzamos valóságában létezik. (Szél Bernadett volt LMP-politikus, Facebook.com, 2021. február 25.)

Magyarországon a sajtószabadság nem kérdőjelezhető meg. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Magyar Távirati Iroda, 2023. március 12.)

Március 15. megünneplésének módja és hőfoka az adott kor politikai értékmérője lett. (Sandi István szegedi újságíró, Délmagyarország, 1990. március 15.)

Szegény Petőfi! Ha látta volna, hogy mi lesz ebből a napból, valószínűleg föl sem kel azon a reggelen. (Baranyai Mihály egyetemi hallgató, A Jövő Mérnöke, 1992. március 12.)

Sajnos sok rendszer aggatta már március 15-ére a saját jelvényeit. (Kovács István színész, Kisalföld, 1997. április 30.)

Ez a nap a szabadságharcosok napja. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2012. március 15.)

Ha rajtam múlna, akkor március 15-én egy színpadon lennénk. (Gyurcsány Ferenc ellenzéki politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2013. március 13.)

A Szabad Sajtó Napján a magyar kormány kizárólagos sajtót kíván teremteni. (Botka László szegedi polgármester, Délmagyarország, 2015. március 15.)

Ez a nap olyan ennek a nemzetnek, mint egy engedélyezett teljesítményfokozó. (Ökrös Csaba kecskeméti újságíró, Baon.hu, 2016. március 14.)

Ha a médiát a XIX. században találják föl, akkor ’48-ban nincs március 15-e. (Lányi András publicista a rádiózó, tévéző választópolgárokról, Klubrádió, 2016. július 6.)

Március 15. jó hívószó. (Horgas Béla civil aktivista, Klubrádió, 2023. március 8.)

Szétszórtan ünnepel az idén az ellenzék. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2023. március 13.)

A legutóbbi napokban Varga Judit vált, Gyurcsány Ferenc puszilt, Gréczy Zsolt cáfolt, Medgyessy Péter árkolt. Puzsér Róbert kaszált, Ragályi Elemér és Tamás Ervin pedig orbánozott.  

Gyanús, hogy tizenhárom év alatt nem voltak képesek az „ellenzéki” pártok ellenzéki pártokká válni. (Hanyecz István „pártonkívüli demokrata”, Facebook.com, március 5.)

A politikában az árkokat nem ásni kell, hanem betemetni. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, RTL Klub, március 6.)

Gyurcsány lefogta két kézzel a frissen megválasztott képviselő asszonyt. (Nagy Attila Tibor politológus Földiné Rácz Judit honanya köszöntéséről, Hír TV, március 6.)

Ez már szinte abúzus. (Görög Ibolya protokoll-szakértő, hvg.hu, március 7.)

A billentyűzeten találtam meg a nagy Ő-t. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, március 7.)

Valóban válófélben vagyunk. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Mandiner.hu, március 7.)

Nem jöhet mindenki! (Gyurcsány Ferenc DK-politikus az átigazolásokról, ATV, március 7.)

Az országgyűlésben fogyatkozó számban ugyan, de mégiscsak ülnek ellenzékiek, vagy annak látszó politikusok. (György Zsombor újságíró, Hang.hu, március 7.)

Nagyon kevés dolog működik az ellenzékben. (Hann Endre szociológus, közvélemény-kutató, Klubrádió, március 8.)

Nemzeti dombormű. (Ragályi Elemér filmoperatőr Orbán Viktorról, Facebook.com, március 8.)

Végre egy magyar csapat megérte a kupatavaszt. (Varga Péter újságíró a Ferencváros focistáiról, Magyar Rádió, március 8.)

A diktatúra nélkülözhetetlen kelléke a feljelentés. (Nemes Gábor újságíró, Klubrádió, március 9.)

Tömegtársadalomban élünk, ahol a többség kommentekből és szalagcímekből tájékozódik. (Gulyás Ábel politológus, Magyar Narancs, március 9.)

A baráti ölelés nem abúzus. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, március 9.)

Mindenki más háborúpárti. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, március 10.)

Orbán Viktor szereti átvezetni népét az egyik félelemből a másikba. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, március 10.)

Az átlag mindent eltakar. (Baka F. Zoltán újságíró, 24.hu, március 10.)

A fogai betöltik a Kárpát-medencét. (Puzsér Róbert publicista Kasza Tibor műsorvezetőről, Magyar Hang, március 10.)

Európa a csorda legyengült állata. (Lánczi Tamás politológus, Demokrata, március 11.)

Inkább illett volna egy elhagyott kapualjba, mint az Országgyűlésbe. (Kárpáti András újságíró Földiné Rácz Judit köszöntéséről, Magyar Nemzet Online, március 11.)

Inflációban tényleg jók vagyunk. (Föld S. Péter újságíró, Újnépszabadság.com, március 12.)

A cím dallamos, bár idegenül hangzik. Egy kétezres lélekszámú halászfalu a Csendes-óceán partján, San Francisco és Portland között. Itt lelt otthonra és nyugalomra Radó Béla. Néhányunknak gimnáziumi osztálytársa, szűkebb pátriánkban pedig a hajdani színigazgató fia. Három napja fénykép jelent meg róluk az Élet a régi Kecskeméten című Facebook-csoport üzenőfalán.

Vili bácsi egy fejjel alacsonyabb a 185 centis fiánál, de kevésbé szürkül a haja. Alighanem azért, mert egy előadás előtt vagy után készült a fotó, és a huszonéves fiatalember őszes hajú amorózót játszott benne. De a családból a színház tagja volt Béla mamája és nagybátyja is. Pestről szerződtek a Katona Józsefről elnevezett társulathoz, amely a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben országos hírnévre tett szert. Az akkori színházak közül a legközelebb volt a fővároshoz, és a pályakezdők, akiknek a főiskola után két évet kellett lehúzniuk „vidéken”, akár naponta megtehették a 86 kilométernyi utat. Arról nem is szólva, hogy a politikai okból letiltott színészeket is tárt karokkal várta Vili bácsi.

A Radó-házaspár minden idejét a színházban töltötte, és fiuknak mi voltunk a társaság. E sorok írója hat évig, az általános iskola felső tagozatában és a gimnázium első két tanévében. A főutcában laktunk; ő az elején, a régi KTE-pályával szemben, egy „Kádár-kockában”, én a közepén. Gyakran mentünk együtt az iskolába, s mert Béla nemigen tanult otthon, összefoglaltam neki a magyar és a történelem leckét. Jó fejű, jó svádájú gyerek volt, ha kiszólították, némileg a tárgyhoz kapcsolódva olykor hármasra is kidumálta magát. Egyébként matematikából is, amire az osztály legjobb matekosa, D. Laci (manapság nyugalmazott mérnök) készítette föl.

Imponált nekünk a színigazgató fiának bohém életmódja. Ő volt a legszabadabb osztálytársunk, aki fittyet hányt a szabályokra. Most, hogy megérkezett a halálhíre, felhívtam a fiúkat, és kiderült, hogy hasonlóképpen vélekednek róla. Mindenkinek volt egy története, melyből ugyanaz a szeretetre méltó és szeretetre éhes fiú képe bontakozott ki. A gimnázium harmadik osztályát már nem velünk kezdte. Egy Benkóczy Zoltánnal készített interjúból tudtam meg, hogy padtársak voltak a szegedi Tömörkény Gimnáziumban. Benkóczyt fölvették a főiskolára, Bélát nem. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy Amerikában kötött ki.

Évtizedekig keveset tudtunk, bár az osztálytalálkozókon sokat beszéltünk róla. Vagy két éve találtam meg a Facebookon, akkor már Gualalán élt. Volt egy saját öble, halászott az óceánban (Vili bácsi is nagy pecás volt), és immár nyugdíjasként leginkább azzal foglalkozott, hogy apja emlékére alapítványt szervezett. Tartotta a kapcsolatot Radó Vilmos fölfedezettjeivel, köztük néhány Kossuth-díjassal is. Másik amerikás osztálytársunk, a repülőmérnök Tibor tavaly nyáron látogatott haza. Azt javasoltuk neki, hogy ha már mindketten Kaliforniában élnek, találkozzanak fél úton. San Diegótól Gualaláig mintegy 1200 kilométernyi a távolság, a tervezett tavaszi találkozó azonban már nem valósulhat meg.

Nekünk, az itthon maradottaknak annyi maradt, amennyi kiviláglott Béla szűkszavú Messenger-üzeneteiből. Nemcsak mi gondoltunk rá, hanem ő is ránk.         

Harminc évnél több nemzetközi tapasztalat mondatja velem.

Soha ilyen közel nem voltunk ahhoz, hogy a lokális háborúból világháború legyen.

A nyugati világ vezetői háborús lázban égnek.

A hősiesen küzdő ukránok mögött amerikaiak vannak.

Magyarország veszített háborúkat és területeket.

Mindenki más háborúpárti.

A békéhez erő kell.

Fontos, hogy a honvédség ütőerő legyen.

Akkora a súlyunk, amekkora a hadseregünk és a dzsidipink.

Ez nagyon veszélyes kérdés, és nem szabad lépre mennem.

Anna sokkal keményebb, mint én. (Donáth László evangélikus lelkész, 168 Óra, 2019. május 2.)

/”Lehetne belőle az ország első női miniszterelnöke?”/ Akár. A képességei megvannak hozzá. (Donáth László evangélikus lelkész, 168 Óra, 2019. május 2.)

Nem elég pártelnöknek lennie, annak is kell látszania. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, 2022. április 20.)

Donáth Annában tényleg látok lehetőséget. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2022. október 19.)

Olyankor is világítótoronyként mutatja az irányt, amikor nem ő vezeti a közösséget. (Soproni Tamás Momentum-politikus, Telex.hu, 2023. február 4.)

Neki van olyan alakja (szép, magas, fiatal, nő), aki kívülről a legegyértelműbben Orbán ellentettjének tűnik. (Csatári Flóra Dóra újságíró, hvg.hu, 2023. február 4.)

Van egy kisbaba. Mostantól nézegethetjük a Momentum kismamáját a plakátokon. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság, 2023. február 4.)

Apja országgyűlési képviselő, nagyapja neves baloldali politikus volt. (Nagy Attila Tibor politológus, Magyar Hang, 2023. február 10.)

Donáth Annának van önálló karaktere, ami nagyban megkülönbözteti a többi ellenzéki politikustól. (Lass Gábor újságíró, Demokrata, 2023. február 11.)

Az országot rábíznák, de a Momentumot nem? (Nótin Tamás újságíró, Index.hu, 2023. február 17.)

Bodor Palinál Pilisszentivánon, a tó fölötti házban. Öreg, hamarosan 72 éves barátom elpanaszolta, hogy sok pénzt költött a Diurnus című kötet kiadására, és az MSZP kongresszusán mindössze hat példányt adott el belőle. Bezzeg Kende Péter nyolcszázat A Viktorból, Juszt László pedig százat az interjúkötetéből. Azzal vigasztaltam, hogy lesz ez még rosszabb is.

Ha Orbán Viktor újabb négy évre prolongálja a hatalmát, még inkább bezárulnak Pali előtt a könyvkiadók. Tűdőtágulása miatt oxigénpalackra szorul, nincs hangja a folyamatos előadáshoz, a tanítást is abba kellett hagynia a Budapest Média Intézetben. Ez újabb kereset-kiesés. Erről jutott eszembe, hogy Havas Henrik, a BMI tulajdonosa, aki közös főnökünk volt a szegedi egyetem Kispestre kihelyezett tagozatán, egy szombaton kivitt hozzá Szentivánra. Elhatározta, hogy szobrot emeltet magának. Én majd kifaggatom Bodor Palit meg őt, és a párhuzamos életrajzokat összeszerkesztem.

Kíváncsi voltam, hogy mi sül ki az egészből. Havas elkezdett beszélni az újpesti gyerekkoráról, a sváb apja intelmeiről, az autószerelő műhelyről, ahol szakmát tanult, és a rádió hírszerkesztőségéről, ahol egy másikat. Mi ketten hallgattuk. Pali figyelmesen, én egyre lankadtabban. Vagy öt óra múlva megkérdeztem, hogy Pali mikor meséli el az életét, számomra ugyanis érdekesebb az ő újságírói pályája. De ha Henrik úgy gondolja, hogy Bodor Pál, az egyik legjobb publicista csak mellékfigura lesz az ő szobránál, akkor más kőfaragót kell keresnie.

Havas föl is kérte Szegvári Katit egy életrajzra. Szegény Kati fölvett vele egy kötetnyi interjút, és sokat dolgozott a kéziraton. Henriknek nem nagyon tetszhetett, mert elállt a kiadásától. Egyszer szívesen olvasnám Kati Havas-arcképét. igazán kár, hogy Henrik ezt a kísérletet bulvárújságban is bejelentette. Nyilvánosan alázta meg Katit. Aztán néhány hónap múlva kaptam egy meghívót, miszerint megjelenik Odze György tollából a Henrik című könyv. A budai Feneketlen-tónál lévő bárban a „cím” tisztelettel dedikálta a kötetet. Néhány méterrel arrébb Gyuri is, de ő beszédes arckifejezéssel fordított egy lapot, nehogy ugyanazon az oldalon legyen az ő dedikációja is.

Félrehúzódtunk. Arra kért, hogy amint elolvastam a könyvet, azonnal hívjam föl. Otthon elalvás előtt átlapoztam a karcsú kötetet. Olvastatta magát, nem kell szégyellnie a szerzőnek. Egy magyarosan provinciális médiasztár képét rajzolta meg. Henrik pedig dicshimnusznak olvasta azt, ami tulajdonképpen gúnyrajz. Mindezt el is mondtam Gyurinak, hajnali fél háromkor. Álmából riasztva küldött el a pokolba. Mire „ártatlanul” emlékeztettem: mintha este azt mondta volna, hogy azonnal hívjam föl, amint elolvastam a könyvet. Levágta a kagylót. Délelőtt tizenegykor azzal hívott vissza, hogy köszöni az éjjeli véleményt. Azt kapta tőlem, amit író ritkán kap kritikustól.

Képtelenségnek tartottam, hogy vasfüggöny zuhanhat Balzac és Dosztojevszkij közé. (Csepeli György szociálpszichológus, Békés Megyei Hírlap, 2003. március 18.)

Schengen olyasmi, mint a vasfüggöny, csak nem lőnek. (Tóth Ferenc szekszárdi újságíró, Tolnai Népújság, 2003. április 13.)

Vasfüggöny nélkül is elszigetelődtünk Európa boldogabbik részétől. (Bitó László író, Népszabadság, 2011. december 6.)

Új vasfüggöny épül. Csak nehogy mindkét oldalán magunkat találjuk. (Munkácsi Imre újságíró a déli határzárról, Dunaújvárosi Hírlap, 2015. június 18.)

Egy drótkerítés fölhúzása emlékeztet a vasfüggönyre. (Rezsőházy Rudolf Belgiumban élő szociológus, Mos Maiorum, 2015. június 24.)

Az új vasfüggönyt az ásotthalmi polgármester, Toroczkai László dobta be a köztudatba. (Bíró-Nagy András politológus, ATV, 2015. június 25.)

Civilizációs szakadék tátong az egykori vasfüggöny helyén. (Prőhle Gergely uniós ügyekért felelős államtitkár-helyettes, Heti Válasz, 2016. június 16.)

Mi a rossz oldalán voltunk a vasfüggönynek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Zalaegerszegi TV, 2019. május 20.)

Az újra leereszkedő vasfüggöny csikorgását halljuk. (Lányi András publicista, Válaszonline.hu, 2022. február 25.)

Ebből vasfüggöny lesz. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2023. február 25.)

Milyen hely az, ahol a gazdaságot a tankgyártás fűti? (Szénási Sándor műsorvezető Oroszországról, Klubrádió, február 1.)

A legutóbbi harminc évben az ellenzék egyetlen megjegyezhető jelmondata a „Fizessenek a gazdagok!” volt. (Lakner Zoltán politológus, Klubrádió, február 2.)

A kormányzó Fidesz helyett egymást akarják legyőzni. (Mellár Tamás országgyűlési képviselő az ellenzéki pártokról, Magyar Hang, február 3.)

Orbán Viktor napjai naponta meg vannak számlálva. (Ungár Péter LMP-politikus, Telex.hu, február 4.)

A Momentum tudja, amit a DK, csak kevesebb ballaszttal. (Szarvas Koppány Bendegúz volt DK-politikus, 444.hu, február 5.)

Gyurcsány Ferenc a törpék között az egyetlen óriás. (Nagy Ervin politológus, Magyar Rádió, február 6.)

Az ellenzéki pártok megnézték a 2022-es választás eredményét, és magukban nem találtak hibát. (Nagy Iván László újságíró, hvg.hu, február 7.)

Mindig helyzet van. (Kiszelly Zoltán politológus, Magyar Nemzet Online, február 8.)

A Demokratikus Koalícióval szemben politizálni, gyurcsányozni a vereség forgatókönyve. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, február 9.)

Az igazságnak jót tesz-e, ha pont ő mondja ki? (Hadházy Ákos országgyűlési képviselő Gyurcsány Ferencről, Magyar Hang, február 10.)

A másik Magyarország a Facebookon fortyog. (Gál Mária újságíró, Népszava, február 11.)

Nekünk a balliberális értelmiségből is a legalja jutott. (Rákay Philip publicista, Mandiner, február 12.)

Az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk. (Donáth Anna Momentum-politikus, 24.hu, február 13.)

Magyarország Nyugatra tart, de újra meg újra Keleten köt ki. (Puzsér Róbert publicista, Index.hu, február 14.)

Csak az egyik politikai erő - az, amelyik kormányon van - vett emberszámba. (Deák Bill Gyula blues-énekes, Mandiner.hu, február 15.)

Az időjárás kegyesebb volt a kormánynál. (F. Szabó Emese újságíró az energiaárakról, Magyar Narancs, február 16.)

Azt kérdezném tőle, hogy fej vagy gyomor. (Dombóvári István humorista Orbán Viktorról, RTL Klub, február 17.)

A mi Ferink. (Orbán Viktor miniszterelnök Gyurcsány Ferencről, Hír TV, február 18.)

A felcsúti Churchill. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró Orbán Viktorról, ÚjHét.com, február 19.)

Az ellenzék a kormányzat politikájára veszélytelen. (Török Gábor politológus, InfoRádió, február 20.)

Nem a történelemben erős, hanem a szarvasbőgésben. (Gábor György vallástörténész Semjén Zsoltról, Klubrádió, február 21.)

Formai szempontból mindkettő tisztes munka. (Kovács Ákos énekes az Elk.rtuk és a Blokád című filmről, Origo.hu, február 22.)

Amíg nem válaszolnak, hogy milyen nézeteket vallanak, nem nyilatkozom. (Németh Sándor, a háromszéki Vitézi Rend törzskapitánya az újságírókhoz, Transtelex.ro, február 23.)

A polgár önmagától függ, a nincstelen mindenki mástól. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, február 24.)

Ebből vasfüggöny lesz. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, február 25.)

Utólag szovjet tagköztársaság lettünk. (Spiró György író, Klubrádió, február 26.)

Kinn sunnyog, itthon brüsszög. (Balla Ferenc újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, február 27.)

A helyzet nem rossz, de a jó nem pont ilyen. (Kelemen Hunor erdélyi politikus, Magyar Rádió, február 28.)