Mind az öt pannon lapban érdekes képet láttam. A Zalai Hírlapban, a Vas Népében, a veszprémi Naplóban, a Fejér Megyei Hírlapban és a Dunaújvárosi Hírlapban ugyanaz a fénykép jelent meg Hofi Géza kitüntetéséről. Schiffer János budapesti főpolgármester-helyettes látható rajta, amint a kaján humorista kezet csókol neki.

Mint kiderült, a kitüntetett váratlanul előkapott egy ősz hajú női parókát, a fejére tette, és úgy hajolt a protokolláris személyiség kezére, ahogy néhány hónapja az idős orvosfeleség Mezőkövesden az akkor még miniszterelnök Orbán Viktorénak. Hofi gondosan megtervezhette a furcsa jelenetet. Elvégre amikor Kossuth-díjat kapott, akkor is elejtette „véletlenül” azt a fránya kitüntetést, hogy aztán Göncz Árpád köztársasági elnökkel együtt keresgélje a szőnyegen.

Az a benyomásom, hogy híres kép lesz ez a mostani is. Csakúgy, mint amire hajaz. Tavaly nyáron fordult meg Orbán Matyóföldön. A laptudósítás szerint az őt kísérő, egyébként pedig helybéli Tállai András államtitkár „Tréfásan megjegyezte, hogy Mátyás király óta nem volt Mezőkövesden ennyi neves ember, akkor viszont a település városi rangot kapott. Talán Orbán Viktor is adakozó lesz.” (Észak-Magyarország, 2001. augusztus 8.)

A kíváncsi alattvalók között ott szorongott egy hölgy is, az elhunyt körorvos özvegye. Hajdani férje féltve őrzött könyvét nyújtotta át Orbán Viktornak, majd mindenki meglepetésére kezet csókolt neki. A miniszterelnök nem rántotta el a kezét. Ezt a pillanatot kapta le egy fotóriporter. Fényképét órákon belül megismerte az ország, a jelenet a miniszterelnök körül tudatosan alakítgatott kultuszt jelképezte.

Nem ok nélkül, mégis zavart, hogy a fotó hamarosan napvilágot látott a 168 Órában, a Hócipőben, majd később még vagy egy tucatnyiszor különböző újságokban is. Utoljára néhány napja tűnt fel az SZDSZ egyik pesti happeningjén, óriásplakátként. A képmezőt két részre osztották a tervezők. Az egyikben a híres, sőt hírhedt fénykép Mezőkövesdről, a másikban Kuncze Gábor, amint éppen kezet készül csókolni egy idős asszonynak.

Aligha kell magyarázni a páros kép jelentését. De vajon a másod- és sokadközlők kértek-e engedélyt a fotóriportertől? S ha kértek, vajon fizettek-e neki az újraközlésért? Egyáltalán, egy ilyen felvétel jó szemű készítőjének milyen szerzői jogai vannak? Ha például ez a bejegyzés megtetszik egy portál szerkesztőjének, akkor letölti a világhálóról a két kézcsókos jelenetet, „oszt’ jónapot”? Vagy inkább kisztihand?

Hogy lehet az ellenzéki összefogást működtetni, ha minden héten egymást szapulják? (Gattyán György, a Megoldás Mozgalom vezetője, Spirit FM, 2022. január 13.)

Az ellenzéki szavazók elfordultak ezektől a pártoktól. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, Klubrádió, 2022. június 16.)

A belső versenyt fontosabbnak tartják, mint a kormánnyal való versenyt. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2022. június 28.)

Az ellenzéki pártok szedett-vedett csapatokban vannak. (Jakab Péter volt Jobbik-politikus, Klubrádió, 2022. november 28.)

Ha valóban működni akarnak, akkor újra össze kell őket rakni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2023. január 5.)

Ezek a pártok gyakorlatilag nem léteznek. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Jelen.media.hu, 2023. január 13.)

A kormányzó Fidesz helyett egymást akarják legyőzni. (Mellár Tamás országgyűlési képviselő, Magyar Hang, 2023. február 3.)

Adnak magukról életjelet. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2023. február 8.)

Az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk. (Donáth Anna Momentum-politikus, 24.hu, 2023. február 13.)

Nem kell összerakni, ami nem fér össze. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Klubrádió, február 13.)

Az együttműködés politikája nem volt más, csak technikázás és öncélú orbánozás.

Kevesebb pártra van szükség.

Az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk.

A politikában nincsenek messiások.

Gyurcsány imádja irányítani a hangulatot.

Gelencsér Ferenc arra kért fel, hogy arcot adjak a Momentum politikájának.

Nekem a NER lebontására van szerződésem.

Nem az értelmiségnek politizálunk.

A demokrácia vagy liberális, vagy nem demokrácia.

Ami az internetre felkerül, az ott is marad.

Kerekasztal-beszélgetés a Független Médiaközpontban Gyűlöletbeszéd a magyar sajtóban címmel. Gerő András, Bernáth Gábor és Szilágyi-Gál Mihály tartott referátumot.

Gerő jó névnek számít a történészek között, én kedvelem a publicisztikáit is a Magyar Hírlapban. Bernáth a Roma Sajtóközpont vezetője, és az egyik tanítványom, Mohácsi Viki férje. Szilágyi-Gált most ismertem meg személyesen. Alig harmincas politológus, de írásaival már találkoztam a Médiakutató hasábjain. A vitát Monori Áron médiaelemző vezette. Úgy rémlett, mintha az előadók és a hozzászólók két véglet között hányódtak volna.

Az egyik felfogás szerint ha bárki bármit mondhat, és uszítás címén korlátozzák a megszólalás jogát, akkor óhatatlanul megsértik a sajtószabadságot.  A másik felfogás szerint viszont vannak olyan gondolatmenetek, amelyek az uszítás körébe tartoznak, és ezeket el kell zárni a nyilvánosság elől. Neveket azért nem rendelnék az egyik vagy a másik felfogás mellé, mert a korántsem markáns véleményekben sokféle mozzanat keveredik. Csupán azért hallottam ki sarkalatos megállapításokat az elhangzott okfejtésekből, mert felötlött Marshall McLuhan Gutenberg-galaxisából egy figyelemre méltó töredék. 

A kanadai szerző azt írja, hogy az amerikai gyakorlatban a kifejezés szabadsága hangsúlyoztatik, a szovjet gyakorlatban pedig az, hogy ki férhet hozzá a kifejezési eszközökhöz (nem mindenki). Az előbbi megfelel a liberális felfogásnak: mindenki azt mond, amit akar; akár még uszíthat is. Az utóbbi gyakorlatot azzal szoktam érzékeltetni médiapolitikai előadás közben, hogy a szocialista világrendszer többet költött a Szabad Európa Rádió zavarására, mint az amerikai kongresszus a SZER pénzelésére. (A tinédzserpartiból ismert Cseke László szerint „Évente 400 millió dollárba került a Szovjetuniónak, hogy zavarja a Szabad Európa Rádió adásait. A rádió költségvetése csak 200 millió dollár volt.” (Kisalföld, 2001. február 19.)

Az a benyomásom, hogy a magyarországi gyakorlatban egyelőre keveredik a kétféle felfogás. Már meghaladtuk a szovjet rendszerét, de még nem emésztettük meg az angolszász hagyományokat.

A legutóbbi napokban Gulyás Gergely uniózott, Gyurcsány Ferenc gyengített, Hadházy Ákos gyurcsányozott, Szanyi Tibor dékázott, Donáth Anna arcot adott, Márki-Zay Péter pedig pártot alapított. Lefülelt mondatok.

A rendszerváltáshoz szükséges közmegegyezés körvonalai ma nem látszanak. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Népszava, február 4.)

Az a dolgunk, hogy gyengítsük ezt a kormányt (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Hír TV, február 5.)

Gyurcsány Ferenc a törpék között az egyetlen óriás. (Nagy Ervin politológus, Magyar Rádió, február 6.)

Dékásnak lenni egy életérzés. (Vadai Ágnes DK-politikus, ATV, február 6.)

/”Mi a különbség a Momentum és a DK között?”/ A DK-nak van országos hálózata. (Sermer Ádám újdonsült DK-politikus, Telex.hu, február 6.)

A DK abból él, hogy elcsábítja más pártok politikusait. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, Mandiner.hu, február 6.)

Gyurcsányék a haza ellenségei. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, február 7.)

Az ellenzéki pártok megnézték a 2022-es választás eredményét, és magukban nem találtak hibát. (Nagy Iván László újságíró, hvg.hu, február 7.)

Kilábalás helyett egyelőre csak toporgás van. (Czene Gábor újságíró az ellenzéki pártokról, Népszava, február 7.)

Mi a rendszer ellenzéke vagyunk. Ez különböztet meg bennünket a többi párttól. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a Mindenki Magyarországa Néppártról, ATV, február 7.)

Ők indulnának harcba a kormányrúdért 2026-ban, ha út közben bele nem fojtják egymást egy kanál vízbe. (Pilhál Tamás újságíró az ellenzéki pártokról, Magyar Nemzet Online, február 8.)

Adnak magukról életjelet. (Horn Gábor közvélemény-kutató az ellenzéki pártokról, ATV, február 8.)

Hetente igazolnak át más pártokból egy-egy politikust. (Kiszelly Zoltán politológus a DK-ról, Magyar Hírlap Online, február 8.)

A Momentumnak van programja, és ennek én arcot adok. (Donáth Anna Momentum-politikus, Telex.hu, február 9.)

A hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. (Lukácsi Katalin kereszténydemokrata aktivista, Mandiner.hu, február 9.)

Meglennénk európai uniós pénzek nélkül is. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter Szekszárdon, Teol.hu, február 10.)

Tizenhárom éve ismét önkényuralomban élünk. (Kardos András filozófus, Újnépszabadság.com, február 10.)

Orbán Putyinra tesz. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, február 10.)

Az igazságnak jót tesz-e, ha pont ő mondja ki? (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő Gyurcsány Ferencről, Magyar Hang, február 10.)

A másik Magyarország a Facebookon fortyog. (Gál Mária újságíró, Népszava, február 11.)

Nekünk a balliberális értelmiségből is a legalja jutott. (Rákay Philip történelmi filmproducer, Mandiner, február 12.)

 Ma reggel hétkor Bauer Tamás közgazdász professzor föltett egy bejegyzést a fészbukos üzenőfalára. „Megvédte” miniszterelnökünket az ellenzéki véleményformálók haragjától, mert a Brüsszelbe érkezett ukrán államelnök bevonulásán nem tapsolta meg Zelenszkijt. Szerinte Orbán Viktor őszinte volt: a háborúban Putyinra tett, és következetességéből nem telt az udvarias gesztusra.

Elvégre a magyar kormányfő hivatkozott is arra, hogy ő a „béketábor” híve. A hetvenen túli Bauer ironikusan emlékezteti az olvasókat, hogy a múlt század hatvanas éveiben született Orbán aligha tudja: a béketábor kifejezés a Rákosi-korszak sajtójában a háborúra készülődést jelentette. Erről jut eszembe, hogy egy nappal korábban a publicistának is kitűnő közgazdász vitatkozott a magyar ellenzék új csillagával. Amikor ugyanis Donáth Anna a Momentum kongresszusán üzent Gyurcsány Ferencnek, „bántó és téves célzást” tett az őszödi beszéd leggyakrabban idézett mondatára.

Idézem a politikus kismamát: „Aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígéri, az hazudik.” Majd hatásszünetet tartott, közelebb hajolt a mikrofonhoz, csippentett a szemével, és így folytatta: „Reggel, délben meg este.” Bauer Tamás szerint azért téves az utalás, mert Gyurcsány miniszterelnök a balatonőszödi kormányüdülőben ugyanazt sugallta 2006-ban, amit a múlt szombaton Donáth Anna. Így foglalható össze: „Véget kell vetni mindenféle hazudozásnak a politikában.” Ebben igaza lehet a bejegyzés írójának. De ha az egy nemzedékkel fiatalabb Orbán Viktorban a tájékozatlan miniszterelnököt fedezte föl, akkor a nála újabb nemzedékkel fiatalabb Donát Annában is fölfedezhette volna a tájékozatlan miniszterelnök-jelöltet.

Aligha kérhető számon rajta, hogy Gyurcsány Ferencnek tulajdonítja ama mondatot, amely 2006. május 26-án hangzott el az MSZP-frakció zárt ülésén: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Csakhogy a volt miniszterelnöknek tulajdonított szállóige Örkény Istvánig vezethető vissza. Állítólag így hangzott el 1956. október 30-án, a Parlament épületébe telepített Szabad Kossuth Rádióban: 'Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, minden hullámhosszon.'

Akadnak, akik szerint olyan író gyakorolt önkritikát, aki az ötvenes évek legelején sematikus műveket adott ki a kezéből. Ezt persze lehet firtatni, még akkor is, ha Örkény később kiábrándult Rákosiból, és Nagy Imre köréhez csatlakozott. Ezért 1956 után ötéves szilenciumot kapott. De ha többes szám első személyben gyakorolt önkritikát, akkor olyan ember beszélt belőle, aki már túllépett az életmű romlékony mozzanatain. Ennél azonban többről van szó.

Örkény István nem azt mondta, amit tulajdonítanak neki. Rab László bravúros nyomozásban derítette ki (Népszabadság Online, 2007.03.01.), hogy kétségkívül az író  jegyzete hangzott el, helyette azonban bemondó olvasta föl. E mondatot is: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” Önkritikának nyoma sincs, inkább távolságtartónak hat az egyik legfontosabb örkényiáda.

A nagy hírre vergődött gyurcsányiáda tehát egy ötvenhatos szállóige átköltése. Ezt azért érdemes tudatosítani, mert a mai Magyar Rádió esetében is időszerű kijelentés. 

A Demokratikus Koalíció tíz év alatt a legerősebb ellenzéki párt lett. (Facebook.com, 2022. június 8.)

A Demokratikus Koalíció érett, erős közösség lett. Alkalmas feladatára: vezetni az országot. (Facebook.com, 2022. szeptember 4.)

A politikai alternatíva megtestesítője a Demokratikus Koalíció árnyékkormánya. (Facebook.com, 2022. szeptember 16.)

Az a dolgunk, hogy újrarendezzük az ellenzéki térfelet. (Partizán, 2022. szeptember 27.)

Most van egymillió szavazónk, egy év múlva lesz másfél millió. (Partizán, 2022. szeptember 27.)

A választók úgy döntöttek, hogy inkább a Demokratikus Koalíció, mint bármely más ellenzéki párt. (Facebook.com, 2022. október 14.)

Annyian támogatnak minket, mint a többi ellenzéki pártot összesen. (Facebook.com, 2022. október 30.)

Mi vagyunk az ellenzék. (Facebook.com, 2023. január 28.)

A DK legyen otthona az Orbán-kormány ellenfeleinek! (Hír TV, 2023. február 5.)

A Demokratikus Koalícióval szemben politizálni, gyurcsányozni a vereség forgatókönyve. (Facebook.com, 2023. február 9.)

Egy rokonszenves angoltanár szerint amennyiben az újságíró bloggerkedik, akkor ezt azért teszi, hogy végre megírhassa a véleményét. Ebben van igazság, mégis vitatkoznék vele. Mielőtt azonban megfogalmaznám, hogy miért, érdemes leszögezni, hogy érteni vélem Mártha Bence okfejtését.

Abból indul ki, hogy az általa jobban ismert sportújságírók inkább csak híreket gyártank, és ha véleményeznek is valamit vagy valakit, nem merészkednek túl a kommentáron, amit magyarul hírmagyarázatnak nevezünk. A blogger viszont elszakadhat a sportújságírás kötelező formáitól, sőt még a közhelyessé fakult nyelvezetétől is, és azt írja, ami a megszenvedett és végiggondolt álláspontja. A vitatémát én is a műfaji elmélkedésben találtam meg. Bár szinte napra pontosan huszonegy éve kezdtem e Médianaplót, nem blognak tartom. Helyette inkább a rovat kifejezést használom.

Kulturális újságíróként sosem választottam el a hírgyártást a véleményformálástól, igaz, nem is kényszerültem erre. Ha jól vagy rosszul műveltem mindkettőt, a két tevékenységi forma engem jellemzett és minősített. Például nem azért írtam a Médianapló nyolcezer bejegyzését, mert csak a világhálón fogalmazhatom meg az álláspontomat. Sokkal inkább azért, mert a sajtó-műfajok közül a tárca az egyetlen, amelyben az újságíró egyes szám első személyben fogalmazhat. Nem azt állítom persze, hogy mind a nyolcezer bejegyzés tárca volt, de talán akad köztük néhány száz, amely elérte a legirodalmibb sajtó-műfaj színvonalát.

Mártha Bence sportblogger ezt is kimondta: „Az emberek azt gondolják, hogy az újságírás intellektuális szakma, ez azonban nem igaz.” Hm. Nem elég, hogy újságíróként nem tartom magam bloggernek, rokonszenves és kulturált vitapartnerem megtagadja tőlem, hogy az újságírást intelligensen is lehet művelni? Megint csak érteni vélem, hogy baja van azokkal a fránya sportújságírókkal. Elismerem, hogy a neki és a hozzá hasonlóan tájékozott, művelt, jól író bloggereknek nemcsak a trollokkal meg a focistából lett sportkommentátorokkal kellett megküzdeniük az egyenjogúságért, a vélemény szabadságáért, hanem a fizetett egzisztenciájukat őrző sportújságírók féltékenységével is.

Az a benyomásom, hogy az általánosításban túl messzire ment, márpedig a túláltalánosítás előítéletet jelent. Van azonban valami, ami a vitánk ellenére a javára írható. Az Unibet Magyarország Szándékos Kezelés című műsorában szólalt meg, és a csaknem órányi beszélgetést eddig 5,6 ezren kísérték figyelemmel. Ebben az időtartamban legalább NB I-es teljesítmény, ha egy közéleti személyiség tíz jó mondattal véteti észre magát. Mártha Bencétől tizenöt továbbgondolásra ingerlő mondatot jegyeztem föl. Ezen pedig a magukat oly nagyra tartó politikusok is eltűnődhetnének.

Tíz mondat Mártha Bencétől (YouTube.com, 2023. február 4.)

Ha egy újságírónak van blogger énje, megírja pusztán a saját véleményét.

A sportblogolás arról szól, mintha a kocsmában dumálnál a szurkoló társaddal.

Vélemény kell hozzá, helyesírás meg stílus.

Nem hírkövetést, hanem véleményt kínálnánk az embereknek.

Sportújságot kell csinálni, amit bloggerek írnak.

Minden bloggernek van egy életútja.

Kötelességből blogolni szörnyű.

A blog melós, de rohadtul.

A blog kilehelte a lelkét.

Akik tíz évvel ezelőtt blogot írtak, most influenszerkednek.

Orbán Viktor elveszítette önállóságát az orosz elnökkel szemben.

A rendszer lényege, hogy ellopta a hazánkat.

Nem lehet a kormány foglár egy országban.

Az a dolgunk, hogy gyengítsük ezt a kormányt.

Nem ellenzéke vagyunk ennek a kormánynak, hanem ellenfele.

A DK legyen otthona az Orbán-kormány ellenfeleinek.

A Demokratikus Koalíció az a közösség, amit mi jó tíz év alatt fölépítettünk.

/A DK-ról/ Nagyjából rendben vagyunk.

A megoldás Dobrev Klára árnyékkormánya.

Az árnyékkormány a holnap Magyarországának reménye.

Ez a kormányzat már csak kimerült akkumulátor, amely nem képes feltöltődni. (Lezsák Sándor MDF-politikus, Jászkun Krónika, 1997. április 7.)

Új sofőr és új akkumulátor került a lerobbant autóba. (Oláh Lajos szocialista politikus Gyurcsány Ferencről és az MSZP-ről, Népszava, 2004. szeptember 14.)

Nemcsak lemerültek Orbán Viktor miniszterelnök akkumulátorai, hanem ki is égtek, ideje szabadságra mennie. (Szekeres Imre szocialista politikus, Népszava, 2012. június 28.)

Az elektromos autókban sem hiszek, az akkumulátoraikból is egyszer hulladék lesz. (Kanász-Nagy Máté LMP-politikus, Magyar Hang, 2021. december 10.)

Az MSZP a mobilakkumulátor, amelyre mindenki rádug. (Ceglédi Zoltán az ellenzéki pártokról, Jelen.media.hu, 2022. július 8.)

Az MSZP legközelebb nem lesz „akkumulátorpárt”, hogy mindenki leszívja. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2022. október 23.)

Az akkumulátorgyártás energiafaló ágazat. (Györffy Dóra közgazdász, Népszava, 2023. január 31.)

Az akkumulátorgyártás növeli a környezeti terhelést. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Népszava, 2023. február 4.)

Ha környezetvédelmi és biztonsági szempontból egy beruházás rendben van, akkor az hadd jöjjön. (Papp László debreceni polgármester, Hajdú Online, 2023. február 4.)

Aki az elektromos akkumulátorgyártás ellen küzd, az a magyar nemzetgazdasági érdekek ellen küzd. (Szijjártó Péter külgazdasági miniszter, Facebook.com, 2023. február 4.)