Most éppen Gyurcsány Ferenc újévi írása az ügyeletes téma. A volt miniszterelnök cikket írt az Indexbe, és megpendítette, hogy pártja, a Demokratikus Koalíció magához vonzaná a polgárokat. Akik eddig foglalkoztak az okfejtésével, ellentmondást gyanítanak benne. Mondván, hogy nem lehet egyszerre szociáldemokratának és polgárinak is nevezni a DK-t. Fogalmilag csakugyan üti egymást a két jelző.

Gyurcsány azonban vérbeli politikusként nem fogalmakban gondolkozik, hanem szavazókban. A néppártosodást tűzte ki célul, és az ő DK-jában elférnek a kapitalizmus társadalmi egyenlőtlenségeit korlátozó szocdemek meg az öntudatos, magukat az államtól függetlenítő polgárok. Ezzel magyarázható, hogy miközben a DK jelenlegi szavazótáborát milliónyira becsüli, nyárra, az önkormányzati és az Európa-parlamenti választásra másfél millió szavazóval számol. A sor iróniája volna, ha ábrándja nem válna be.

Egyszer már ráfázott az ábrándozásra. Három héttel az országgyűlési választás előtt, 2018. március 17-én kifejtette a Hír TV-ben, hogy „Amit gondolok erről a világról, az 700 ezer embernek fontos.” Aztán április 8-én 308 ezren szavaztak a DK-ra, amely épp csak átcsusszant a parlamenti küszöbön. Abban viszont egyetértettek az újévi gondolataival vitatkozók, hogy publicisztikát írt az Indexbe. Mielőtt azonban kifejteném, hogy a kétségkívül figyelemre méltó írás műfajáról más a véleményem, szóba hoznék egy másik írást, amelynek vitája már lezajlott.

Donáth Anna idestova két hónapja nagy visszhangot kiváltó cikkel vétette észre magát. Nekitámadt a Demokratikus Koalíciónak - mint egy hazug politikai kultúra megtestesítőjének. Azokkal értek egyet, akik szerint eme írással kezdődött a két párt, a DK és a Momentum harca a szétaprózódott ellenzék összefogásáért. A Momentum újraválasztott elnöke úgy vette föl a harcot az ellenzék legnagyobb pártjával, hogy épp az idő tájt vallotta be: a 2022-es országgyűlési választáskor Zalában a pártjának mindössze öt tagja volt. Tavaly tavasszal épp úgy híján volt az országos hálózatnak, mint a DK 2018-ban. 

Gondolatmenetét publicisztikának nevezték a hozzászólók. Elismerem, hogy a politikusok között akadnak publicisták, félő azonban, hogy ehhez nyugdíjba kell menniük. Az MSZP-s Lendvai Ildikó vagy a DK-s Bauer Tamás nemcsak attól lettek közírók, hogy műveltek és tájékozottak. Attól is, hogy mielőtt hivatásos politizálásra adták volna a fejüket, kitanultak egy-egy szakmát. A nyugdíj pedig kiemelte őket a magyar politikából. Ha illik az elemzésükbe, akkor bizony felülbírálják az MSZP, illetve a DK döntéseit is. Az a benyomásom, hogy leginkább a szellemi függetlenség avatta őket publicistává.

Ez az, amit nem mondhatnak el magukról a még aktív politikusok. A digitalizáció úgy növelte megszólalási lehetőségeiket, hogy nem vihetik többre az alkalmi cikkíróságnál. Szijjártó miniszter bevallottan tizenkét kommunikációs munkatárssal működteti a fészbukos üzenőfalát. Varga Judit miniszterként nagyjából ugyanennyivel dolgozott. A gondozott külcsín azonban azzal párosul, hogy a miniszterelnök jelmondatait visszhangozzák. A szintén államilag stafírozott ellenzéki politikusoknak be kell érniük egy-két kommunikációs munkatárssal, és nekik is követniük kell a pártjuk irányvonalát.       

Donáth Anna és Gyurcsány Ferenc kitűztek maguk elé egy célt, amelynek révén megerősödhet a pártjuk, talán még több társadalmi réteget és világnézeti csoportot is befogadhat. De pártpolitikai nézőpontjuk gyökeresen eltér Bödőcs Tibor, Bruck András, Dévényi István, Lányi András, Lévai Júlia, Puzsér Róbert, Stumpf András, Tamás Ervin, Tóta W. Árpád, Váncsa István (és a két nyugalmazott politikus) szellemi függetlenségétől. Talán majd ha a Momentum és a Demokratikus Koalíció elnökei nyugdíjba vonulnak, akkor érnek meg a publicistaságra.

Tíz mondat a politikusokról

A politikus nem a szépirodalomban akar megdicsőülni. Neki öt perc kell a televízióban, ahol nem mindegy, hogyan irányítják rá a kamerát. (Szilágyi István erdélyi író, Magyar Nemzet, 1998. november 5.)

A legócskább mondatokat, közhelyeket is hitelesíti a nagy név. (Bodor Pál közíró, Népszava, 1999. augusztus 7.)

Istenem, mire vihette volna, ha nem tud írni! Talán miniszterré lehetett volna. (Molnár Gál Péter kritikus Berkes Erzsébet irodalomkritikusról, Mozgó Világ, 2003/február)

Le kell fordítanunk magyarra azt, amit a politikusok és a technokraták igen nagy nehézségek árán megpróbálnak érthetetlenné tenni. (Nika György műsorvezető, Teleszuper, 2003. április 21.)

Azokat a politikusokat hiányolom, akiknek az eszükön kívül stílusuk is van. (Jávor Béla publicista, Heti Válasz, 2003. május 9.)

A politikusnak egy eszköze van: a szó. Volna még egy, az írás, de ahhoz meg kellene tanulnia írni. (Zöldi László újságíró, Irodalmi Jelen, 2004/július)

Van egy nagy haszna az írásnak. Kényszerít a pontos fogalmazásra, hogy rendszerbe foglaljam benyomásaimat, gondolataimat. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Amőba. hu, 2006. április 18.)

Üzemi ártalom, hogy a politikus mindig fölé fogalmaz. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2009. május 30.)

Tisztelet a kivételnek, de olyanok akarnak politikusok lenni, akik az igekötők helyes használatával sincsenek tisztában. (Kállai Ernő volt kisebbségi ombudsman, Népszabadság, 2014. augusztus 2.)

A politikusnak többnyire beszélnie kell, az írónak pedig írnia. (Székely Ervin erdélyi politikus, ÚjHét.com, 2022. május 29.)

A legutóbbi napokban Ungár Péter emzépézett, Ujhelyi István szerepelgetett, Orbán Balázs lánczizott, Demeter Szilárd színezett, Nagy Feró külügyérezett, Tóta W. Árpád pedig hülyézett.

Tévedés nem elfogadni a kormánypárti médiumok meghívását. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, ujhelyi.eu, január 7.)

Külföldre kell menjenek, hogy több játéklehetőséghez jussanak. (Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke a magyar kézisekről, Sport1, január 7.)

A vírus körbenyalta a világot. (Kemenesi Gábor virológus, Klubrádió, január 8.)

A jobboldalnak pártja van, a baloldalnak sajtója. (Batka Zoltán újságíró, Klubrádió, január 9.)

Ungár Péter némi életet lehelt a pártba. (Nagy Attila Tibor politológus az LMP-ről, ATV, január 9.)

Ő nem a probléma része, hanem garancia. (Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója Lánczi Tamásról, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökéről, Gulyáságyú.média, január 9.)

Újabb fontoskodó (só)hivatalt hoz létre a hatalom. (Szerető Szabolcs újságíró a Szuverenitásvédelmi Hivatalról, Magyar Hang, január 9.)

A hatalom elveszítette a humorérzékét. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, január 10.)

Egy csomó pártnak nincsenek szavazói, csak káderei. (Ceglédi Zoltán politológus az ellenzéki pártokról, Index.hu, január 10.)

Nincs olyan, hogy ellenzék. Ellenzéki pártok vannak, amelyek egymással rivalizálnak. (Somogyi Zoltán szociológus, Népszava, január 11.)

Valójában nem a kormánypártoktól, hanem egymástól veszik el a levegőt. (Nagy Ervin politológus az ellenzéki pártokról, Magyar Hírlap Online, január 11.)

Tényleg színes a magyar ellenzék: kívül zöld, belül vörös. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, január 11.)

Minden Orbán körül forog. (Körösényi András politológus, hvg.hu, január 11.)

Orbán megunta a „pávatáncot”. (Krekó Péter szociálpszichológus, Magyar Narancs, január 11.)

Kegyelmes asszonyunk. (Föld S. Péter újságíró Novák Katalinról, HírKlikk.hu, január 12.)

Ilyen jó külügyminiszterünk még nem volt. (Nagy Feró rockzenész Szijjártó Péterről, Mandiner.hu, január 12.)

A teremtésből egyelőre csak a káosz látszik. (Galgóczi Eszter politológus Lázár János miniszteri tevékenységéről. Jelen.media.hu, január 12.)

Végre létrejön egy olyan hivatal, amelyek előírt kötelessége legnagyobb kincsünk - önrendelkezésünk, szuverenitásunk - védelme lesz. (Domonkos László újságíró, Magyar Hírlap Online, január 12.)

Márki-Zay Péter sem a Fidesz ügynöke, de politikusi tevékenysége ártalmas az ellenzéknek. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, január 12.)

Az újság okos gyerekeknek készül, a hülye felnőtteket levegőnek nézzük. (Tóta W. Árpád, a Kispolgár című gyereklap alapítója, Kreativ.hu, január 12.) 

Minden párt a hozzá és nem feltétlenül a közösséghez lojális embereket akarja „betolni” az önkormányzatokba. (Üveges Gábor hernádszentandrási polgármester, Népszava, január 13.)

Hombach-interjú a Der Spiegel idei második számában, egy nyugati médiamenedzser gondolatrendszerébe kukucskálhatok. Schröder kancellár volt kabinetfőnöke az Európai Unió megbízottjaként dolgozott a Balkánon. Nemrégiben a Ruhr-vidéken vállalt állást, a Westdeutsche Allgemeine Zeitung-nál. Vagyis a WAZ-nál, a német helyi lapok legnagyobb hálózatánál, amely a mi Dunántúlunkon is működtet öt újságot.  

A hamburgi hetilap munkatársa megkérdezte, vajon a politikától való eltávolodása - eltávolítása? - egy házépítéssel kezdődött-e. Korrupció gyanúja miatt ugyanis rászállt a német nyelvű média. Bodo Hombach szerint tisztázódott a helyzete, a „mediális felmentésnek” azonban még nem alakult ki a kultúrája. A média előbb ítélkezik, mint a bíróság, és ha netán az igazságszolgáltatási eljárás a vádlott fölmentésével végződik, akkor az őt támadó médium ezt nem siet közölni a nyilvánossággal. Vagy ha közli is, nem akkora hangsúllyal, mint ahogy korábban taglalta a szaftos ügyet.

A WAZ-hálózat ügyvezetője kifejtette, hogy pályakezdő politikusként megtanulta: mielőtt akcióba lépne, mindig fontolóra kell vennie, vajon az a bizonyos döntés hogyan hatna, ha nyilvánosságra kerülne. Majd részletezte, hogy egy félreérthető lépés akkor is árt a politikusnak, ha nem jogsértő, „csak” az emberek igazságérzetét horzsolja. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a korai felismerés se mentette meg a házépítés médiabeli következményeitől. Mégse haragszik az újságírókra, sőt leszögezi, hogy az információnak egymagában már nincs értéke.

Szerinte a színvonalas feldolgozás varázsolja értékké, a feldolgozás szakembere pedig az a fránya újságíró. A nyugat-európai médiavállalkozók észjárását így összegezte: „Aki a pénzét újságba fekteti, és nem képvisel gazdasági érdekeket, az világszemléleti buzgóságból, pártpolitikai okból vagy egyéb manipulatív szándékból költekezik.” Az a benyomásom, hogy sikerült meglelni a német sajtóbefektetők magyarországi gyakorlatának magyarázatát. Ők se különbek a deákné vásznánál, hisz’ a profitra hajtanak, a média bekebelezésére hajlamos helyi politikával szemben mégis akarva-akaratlanul védik a sajtószabadságot.

Hombach említett is egy példát, amely valószínűleg balkáni. A WAZ épp eladni készül az egyik szerkesztőségét, mert föl-fölmerült a gyanú, hogy az újságban megjelenő vélemények megvásárolhatóak. Ezzel a tapasztalattal a magyarországi piacon jó néhány laptól kéne megválni. 

 Sokan vannak, akik afféle politikai fenegyerekként tartják számon. (Fodor Gábor újságíró Orbán Viktorról, Népszabadság, 1990. június 4.)

Csurka István egy szókimondó fenegyerek, aki szívesen feszíti pattanásig a húrt. (Antall József miniszterelnök, Magyar Nemzet, 1992. szeptember 22.)

A magyar politikai élet fenegyereke. (Szájer József Fidesz-politikus Csurka Istvánról, Új Hírnök, 1994. február 19.)

Az MSZP fenegyereke. (Medgyessy Péter bankár Toller Lászlóról, Magyar Nemzet, 2001. május 16.)

A hetvenes években a magyar gazdaság rakoncátlan fenegyerekének számított. (Szegő András újságíró Demján Sándorról, Nők Lapja, 2006. május 31.)

Egykor az MSZP fenegyereke és helyettes vezetője volt. (Nagy Csaba újságíró Csintalan Sándorról, 168 Óra Online, 2008. február 8.)

A magyar politikai elemzés lángeszű fenegyereke. (Nyíri János publicista Debreczeni Józsefről, Gondola.hu, 2008. június 16.)

A magyar kosárlabda fenegyereke. (Orbán Viktor miniszterelnök Rátgéber Lászlóról, Miniszterelnök.hu, 2018. október 11.)

A szocialisták fenegyereke. (Pilhál György újságíró Ujhelyi Istvánról, Magyar Nemzet, 2019. április 30.)

A liberálisok habzó szájú fenegyereke, Tóta W. Árpád. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, 2019. december 13.)

Batka Zoltán a legszabadszájúbb publicista az ellenzéki oldalon. Erőteljes, néha trágár szavakkal ér el hatást az olvasók körében, hallottam már úgy is megnevezni, mint Bayer Zsolt baloldali ikertestvérét. E hangvétel nem az én világom, mindazonáltal Batkának volt egy mondata, mely napok óta foglalkoztat. Megszólaltatták Bolgár György klubrádiós műsorában, és ezt találta mondani: „A jobboldalnak pártja van, a baloldalnak sajtója.”  

Könnyű megcáfolni. A jobboldalnak ugyanis nemcsak pártja van (a Fidesz), hanem sokak szerint bekebelezte az egész sajtót is. Akadt olyan ellenzéki politikus, aki 97 százaléknyira vélte a médiában élvezett túlsúlyát - a Népszabadság megszüntetése előtt. Azóta csaknem hét és fél év telt el, ismerjük a Fidesz térhódítását a nyilvánosságban. Az iménti logika szerint az arány most úgy 150 százalék körül lehet.

Batka mondandójának második fele szintén cáfolható. A baloldalnak ugyanis nincs sajtója. Legalábbis a szó ama értelmében nincs, hogy valamelyik pártközpont vagy párt közeli alapítvány néhány százmillió forinttal járulna hozzá az előállításához. Ennek fejében a pártelnök vagy médiaügyekkel foglalkozó embere kézivezérléssel irányíthatná az orgánum vonalát. Ez a gyakorlat 2010 óta megszűnt, helyette az Orbán-kormány és az állami cégek hirdetésekkel pótolják bizonyos ellenzéki médiumok veszteségeit.

 A baloldalnak azért sincs sajtója, mert a kormány tevékenységét fürkésző publicisták nem kímélik az ellenzéki pártokat sem. Kritikájukból telik Orbánék működésére, de arra is, hogy kritizálják azokat az ellenzéki politikusokat, akik jó pénzért érzik rosszul magukat a Parlamentben. Ahány ellenzéki közíró, annyi árnyalat, szín. Hangsúlyozottan egyéni álláspontjuk, közelítésmódjuk gyakran társtalansággal párosul. Azzal például, hogy írásaik a Facebookon jelennek meg, és a gondolataikért nem kapnak pénzt.

A legjobb formában lévő publicista, Bruck András évek óta nem jelent meg máshol. Feltételezhető, hogy azért ragaszkodik az önállósághoz, az egyedülálláshoz, mert nem akarja kivárni a sorát. Vagy/és úgy akarja nyomtatásban látni a gondolatait, hogy senki se változtathasson rajtuk. Megéri neki? Anyagilag aligha, mindazonáltal 10444 követője van. Ínyencek olvassák, holott sorai százezreket is elgondolkoztathatnának.

Vannak olyan publicisták is, akik közölnek ugyan itt-ott, de írásaik javát a közösségi médiában jelentetik meg. Ilyen szerző Lévai Júlia és Tamás Ervin, valamint Lendvai Ildikó is. A szocialisták volt elnökének van ugyan heti rovata a Népszavában, ám jobban áll neki a rövidebb fészbuk-bejegyzés. Inkább glosszátor, mint publicista. (Ugyebár a glossza is publicisztikai műfaj.) Bödőcs Tibor és Hajós András szintén publicisztikai tehetség, egyelőre azonban műsorokban villantják föl közírói kvalitásukat. Jobban fizet.

Visszatérve Batka Zoltán részleteiben cáfolható megállapítására, ha összeolvassuk a két tagmondatot, és végiggondoljuk a nyilvánosság legutóbbi másfél évtizedét, akkor bizony fején találta a szöget. A mai magyar nyilvánosság ellentmondását fogalmazta meg. Azt, hogy a hatalmon lévők közpénzből őfelsége ellenzékévé fokozták le a parlamenti ellenzéket, az ellenzéki pártoktól függetlenedett publicistákkal viszont nem tudnak mit kezdeni. Elérhetik persze, hogy a legkeményebb írások ne jelenhessenek meg az állami/kormányzati hirdetésekkel kistafírozott ellenzéki lapokban, de a közösségi oldalakat nem sikerült megrendszabályozniuk.

Ami pedig a sajtójukat illeti, azt üzenőfüzetként használják. Eme állapot határozza meg a kormánypárti publicisták sorsát. Akadnak köztük, akik jó közírók - volnának. Csakhogy frontharcosként kezelik őket, és jó pénzért arra kárhoztatják magukat, hogy ne térjenek el a vonaltól. Visszhangozzák a propagandagyár jelmondatait, és tehetségük abban nyilvánul meg, hogy az átlagosnál bővebb szókinccsel cifrázzák a központi üzeneteket. S ha mégis vannak a kormányzati vonalvezetéstől eltérő gondolataik, akkor a fészbukos üzenőfalukra teszik föl.

Intő példa a KESMA-hálózatba összevont médiumokat irányító ügyvéd esete. Varga doktor elkottyantotta, hogy ha jó cikket akar olvasni, az ellenzéki újságokat lapozgatja. Másnap már nem ő irányította a kormánypárti médiabirodalmat. A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy több jobboldali véleményformáló is a másik oldalon hajlamos fölfedezni az egyéni véleményeket. Egyelőre nem lett belőle bajuk.

Tíz mondat a nyilvánosság állapotáról

Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)

A miniszterelnök a politika alrendszerének tartja a médiát, amely elősegítheti vagy hátráltathatja a politikai szereplők sikerét. (Török Gábor politológus, Népszabadság, 2016. július 16.)

Nincs ellenzék, ellenzéki sajtó viszont nagyon is van. Ráadásul rendkívül olvasottak, sokkal olvasottabbak, mint a jobboldali sajtó. (Apáti Bence publicista, 888.hu, 2017. augusztus 26.)

A média egy része primer politikai szereplőnek tekinti magát. (Kovács Zoltán kormány-szóvivő, Index.hu, 2017. augusztus 31.)

Keresztény, konzervatív emberként az Élet és Irodalmat járatom, Magyar Narancsot olvasok. A Népszavával kezdem a napot, mert most még nincs Magyar Nemzet, ha jó tollú cikket, glosszát akarok olvasni. (Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)

Mintha a média egy része függetlenítené magát a pártoktól, és kezd úgy viselkedni, mintha a média hatalmi ág volna. (Fiala János újságíró, ATV, 2019. november 9.)

Csurka sokkal jobban írt meg politikai jegyzeteket, mint több mai publicista híresség. Persze hogy. Ő aztán nem félbe maradt író volt. (Joó István újságíró, Mandiner.hu, 2021. február 4.)

A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)

A jobboldali elit jelentős része is az ellenzéki lapokból tájékozódik. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, 2023. december 2.)

A jobboldalnak pártja van, a baloldalnak sajtója. (Batka Zoltán újságíró, Klubrádió, 2024. január 9.)

Az elektromos autókban sem hiszek, az akkumulátoraikból is egyszer hulladék lesz. (Kanász-Nagy Máté LMP-politikus, Magyar Hang, 2021. december 10.)

Az akkumulátorgyártás energiafaló ágazat. (Györffy Dóra közgazdász, Népszava, 2023. január 31.)

Az akkumulátorgyártás növeli a környezeti terhelést. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Népszava, 2023. február 4.)

Ha környezetvédelmi és biztonsági szempontból egy beruházás rendben van, akkor az hadd jöjjön. (Papp László debreceni polgármester, Hajdú Online, 2023. február 4.)

Aki az elektromos akkumulátorgyártás ellen küzd, az a magyar nemzetgazdasági érdekek ellen küzd. (Szijjártó Péter külgazdasági miniszter, Facebook.com, 2023. február 4.)

Megfontolandó. (Lázár János Fidesz-politikus a debreceni akkumulátorgyárról, YouTube.com, 2023. február 6.)

Szomjas lesz az akkugyár. (Doros Judit újságíró, Népszava, 2023. február 14.)

Az akkumulátorgyártás nem egy szimpatikus ügy. (Papp László debreceni polgármester, ATV, 2023. május 18.)

Az iparfejlesztés általában akkumulátorgyárat jelent. (Keresztes László Lóránt LMP-politikus, ATV, 2023. július 24.)

Debrecenben kínaiak dolgoznak, és nem lesz víz. (Lengyel László publicista, Klubrádió, 2023. január 11.)

Az ATV esti műsorában gyakran tűnik fel. Idestova egy évtizede szkájpon jelentkezik be Brüsszelből, ahol az Európai Parlamentben képviselősködik. Sokáig az MSZP-ben politizált, másfél éve azonban kiszorult a pártjából. Nehéz eldönteni, vajon sajnálni kell-é ezért Ujhelyi Istvánt. A megszólalásai alapján ugyanis az a benyomásom, hogy egymaga megverné a Fideszt, ha a pesti szocialisták nem akadályoznák ebben.

Orbán Viktor 2014 nyarán elmondott egy beszédet Erdélyben, a bálványosi szabadegyetemen. Ennek hatására az újdonsült brüsszeli képviselő elkezdte írni a vasárnapi leveleit. Az idén, január 7-én közölte a 439.-et, ami állhatatosságra vall. A hazai médiahelyzetről tűnődött, és találtam benne egy továbbgondolásra érdemes mondatot. Íme: „A piacról megélni képtelen kormánypárti szócsöveket állami hirdetésekkel tartják életben (jut ilyenből néha ellenzéki orgánumoknak is természetesen).” Hm. Természetesen? Kifejtené ezt részletesebben is?

Félő persze, hogy meg is fogadja a javaslatomat, és kifejti. Csakhogy az idézett mondat két zárójel közé szorult egy 6 soros körmondatban, amely a 29 sornyi bekezdés szerves része. Nálam 29 sorból négy bekezdés szokott lenni, de mentségemre szóljon, hogy csupán hatvan éve gyakorlom az újságba írást. Mellesleg az Ujhelyi-levélben van még egy 11, egy 12, egy 16 és egy 21 sornyi bekezdés is. Vajon a hazai nyilvánossághoz forduló politikus miként akar eljutni az online tájékozódó magyar állampolgárokhoz, akik megszokták a rövid, áttekinthető, 6,  maximum 8 soros bekezdéseket?

Ez volt az a pillanat, amikor eltekintettem a vasárnapi levél figyelemre méltó tartalmától, és alaposabban is megnéztem a blog szerkezetét. Vajon mit sütött ki az ötvenhez közeledő politikus, aki negyedszázada van benne a magyar közéletben? Szegedi önkormányzati képviselőként kezdte, majd az MSZP-elnökség legfiatalabb tagja lett. A sors iróniája, hogy a vezető szocialisták majd’ mindig a legfiatalabb elnökségi tagot bízták meg a médiaügyekkel. Ők ugyanis közvetlenül tartották a kapcsolatot a politikai szakírókkel. A öcsi nem zavarta a köreiket.

Később Ujhelyi följebb vitte, Medgyessy Péter miniszterelnök média főtanácsadóvá nevezte ki. Majd Brüsszelben eljutott odáig, hogy a 439. levélben elmesélte: bedolgozott az Európai Unió nemrégiben közölt médiapolitikai elképzeléseibe. Donáth Anna mellett ő is bejelentkezett a szerzőségre. A felsőoktatásban 69-szer adtam elő A magyarországi médiapolitika legutóbbi száz éve című stúdiumot, és a két ellenzéki politikus tudását közepesre értékelem.

Ujhelyi István blogjából kisejlik, hogy a kabinetvezetője, Szalay Tamás Lajos, a hajdani Népszabadság kiváló politikai szakírója szerkeszti. Mégse lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a magyar politikus maga írja a körmondatokat, fogalmazza meg a hosszú bekezdéseket. Vajon hogyan szólítja majd meg az olvasókat, ha már nem lesz Brüsszelben szenátor, és nem telik neki mutatós, ám nehezen olvasható blogra?

A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy ketten „pikkelnek” rá. Pilhál György, a jobboldali sajtó legjobb glosszaírója kétszer is tollhegyre tűzte, ami az ő nézőpontjából érthető. Annál elgondolkoztatóbb, hogy Szanyi Tibor, az Európai Parlamentből épp Ujhelyi miatt kiszorult, majd az MSZP-ből is kiszorított politikus leplezetlenül utálja a párttársat. Ennek többször is hangot adott, holott közös a sorsuk.       

Tíz mondat Ujhelyi Istvánról

Szocialista berkekben köztudomású: a nyár végi, miniszterelnökjelölt-állító időkben először saját esküvői tanúja, Kiss Péter mellé oldalazott, majd amikor eldőlni látszott a küzdelem, Gyurcsány támogatói közé sorolt át. (Bódis András újságíró, Heti Válasz, 2003. október 14.)

Azt az érvet is említik mellette, hogy „hídszerepe” lehet a szocialista párt megújításában. (Bita Dániel újságíró, Népszabadság, 2014. május 30.)

A szocialisták fenegyereke. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2019. április 30.)

A magyar hazaárulók szövetségének balszélsője. (Dippold Pál publicista, Magyar Hírlap, 2019. június 3.)

Felszereltük egyetlen EP-mandátumunk öt évre szóló birtoklásával. (Szanyi Tibor szocialista politikus, volt Európa-parlamenti képviselő, Fejér Megyei Hírlap, 2019. június 11.)

Ujhelyi Brüsszelben fütyül a világra. (Bán Károly újságíró, Magyar Hírlap, 2019. augusztus 22.)

Szóltak Ujhelyi Istvánnak, hogy ő nem akar indulni. (Mesterházy Attila szocialista politikus az MSZP társelnöki funkciójáról, ATV, 2022. június 29.)

Nemcsak politikustársat veszítek, hanem barátot is. (Tóth Bertalan szocialista politikus, az MSZP elnöke, ATV, 2022. október 3.)

Szerintem a DK-tól kaphatott egy halvány biztatást, hogy a legközelebbi választáson esetleg felkerülhet valami listára. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, volt EP-képviselő, Blikk.hu, 2022. október 3.)

Még a végén dolgoznia kell. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. október 4.)

A koronavírus valódi válsághelyzetet teremtett. (Pápay György publicista, Magyar Hang, 2020. március 13.)

A vírus felülír mindent. (Hegyi Barbara színésznő, hvg.hu, 2020. március 26.)

A kisebb falvakban előbb jelent meg az éhezés, mint a koronavírus. (Cseke Balázs újságíró, Index.hu, 2020. április 3.)

Olyan gyönyörű a vírus, ahogyan a táptalajon növekszik. (Müller Cecília országos tiszti főorvos, Fejér Megyei Hírlap, 2020. július 15.)

Korunk diplomatája a vírus. (Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Klubrádió, 2020. július 31.)

Ha lesz elég vakcinánk, akkor ledöfjük a vírust. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2021. január 29.)

Még mi futunk a vírus után. (Jakab Ferenc virológus, ATV, 2021. április 29.)

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a koronavírus szezonális. (Ferenci Tamás biostatisztikus, Porfolio.hu, 2021. június 12.)

Hatályos vírus az omikron. (Rangos Katalin újságíró, ATV, 2022. január 10.)

A vírus körbenyalta a világot. (Kemenesi Gábor virológus, Klubrádió, 2024. január 4.)

Tévképzet, hogy a magyar politikai élet állóvíz. Igenis pezseg, mert cserélődnek benne a nemzedékek. Mire az öregek megtanulnak a köznapi tudat szférájában élők nyelvén beszélni, kikopnak a közéletből. A fiatalok pedig még nem ismerik a köznyelvi kunsztokat, nem képesek a közmondásokat, a népi vagy népies metaforákat (sűrített hasonlatokat) használni. Tájékozatlanságuk, romlatlanságuk, naivitásuk mintapéldáját a Magyar Hang legutóbbi számában olvastam.

Az Orbán-kormány hatalomgyakorlásából kiábrándult konzervatív újságírók hetilapja interjút készített Donáth Annával, a Momentum szülésből visszatért elnökével. A fiatalasszony kifejtette, hogy olyan embereket válogatott maga köré, akik lendületbe hozzák majd a pártot. Megszámoltam, tíz olyan mondattal vétette észre magát, amelyeken érdemes eltűnődni. A tizenegyedik azonban elborzasztott. 2024. január 5-én így fogalmazott: „Remélem, hogy a helyi DK nem egyszerűen a balhé kedvéért manipulálta bele Klárát ebbe a helyzetbe, hanem segíteni fogják őt és Baja működését, nem pedig küllőket tesznek a kerekek közé, ahogy erre már volt példa.” 

Arról beszélt, hogy a vidéki Magyarország egyetlen momentumos polgármestere, a 35 ezres lélekszámú Baját irányító Nyirati Klára nemrégiben a közeli Kalocsára utazott, ahol egy közéleti fórumon elmondta, hogy Donáth Anna nagy hírre vergődött DK-ellenes cikke kínos helyzetbe hozta. Városházi többségét ugyanis a Demokratikus Koalíció biztosítja, és félő, hogy a régi-új pártelnök szavai fél évvel az önkormányzati választás előtt felbomlasztják az ő többséget. Kritikáját rossz néven vette Donáth Anna,  fegyelmit indított ellene, mire Nyirati Klára kilépett a Momentumból.

Ami magát az idézetet illeti, az a kisebbik gond, hogy a „helyi DK” egyes szám harmadik személyben „manipulált”. Az összetett mondat második felében viszont abban reménykedik a Momentum elnökasszonya, hogy az alany (mármint a DK) többes szám harmadik személyben „segíteni fogják” Klárát. „nem pedig küllőket tesznek a kerekek közé”. Az egyeztetés hiányát csak azért rovom föl Donáth Annának, mert még nem tanulta meg, hogy vissza kell kérni az interjú kéziratát, és javítani, ha az újságíró mulasztotta volna el az egyeztetést.

Az igazi gond azokkal a fránya küllőkkel van. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a küllő „a jármű kerekének agyát és talpát vagy koszorúját összekötő, sugarasan álló fogak, rudak, drótszálak egyike.” Ha tehát a dékások küllőket tesznek a kerekek közé, akkor nem akadályozzák a közlekedési eszköz, például a bicikli mozgását, hanem épp ellenkezőleg, lehetővé teszik az egyenletes haladását. Márpedig Donáth Anna nem ezt akarta mondani, hanem hogy a DK esetleg Baján is botot dug a küllők közé.   

Ha a Momentum-politikus budapesti gyerekkorában megtanult volna biciklizni, akkor most, felnőttként ismerné a bot és a küllő sajátságos viszonyát. Technikai tájékozatlanságát súlyosbítja, hogy egyetemi éveit Hollandiában töltötte, sőt a kisfiának apja is a kerékpárosok hazájából érkezett az életébe. Feltételezhetően biciklivel. Donáth Anna ügyetlenségére nincs mentség, legföljebb magyarázat. Egyelőre abban különbözik a magyar parlamenti rókáktól, hogy nincs tisztában a bot küllőkre gyakorolt hatásával.

Tíz mondat a botról meg a küllőkről

Medgyessy Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt olyan tanácsadók tervét hajtotta végre, akik úgy tettek, mint aki botot vet a küllők közé. (Ludwig Emil újságíró, Magyar Nemzet, 2002. április 22.)

Ülnek olyan emberek a rendőrségeken, ügyészségeken, akik próbálnak botot dugni a küllők közé. (Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos, Magyar Nemzet, 2011. július 16.)

Egyesek állandón csak bedugdossák a botokat a küllők közé, gáncsoskodnak, gyűlöletet keltenek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2014. május 24.)

Botot dugni a küllők közé egyedül a népszavazással lehet. (Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója, Zalai Hírlap, 2016. szeptember 30.)

Egyesek úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot. (Kövér László, az országgyűlés elnöke, Népszava, 2019. november 7.)

Ideje volna, hogy Brüsszelben megértsék: velünk még a kommunisták sem boldogultak. Mi vagyunk a homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2021. október 25.)

Ha Orbán marad hatalmon, inkább olaj legyen a fogaskeréken, mint bot a küllők között. (Kerner Zsolt újságíró Novák Katalinról, 24.hu, 2021. december 21.)

Ahol lehet, a küllők közé botot dug. (Horváth Gábor újságíró Orbán Viktor brüsszeli tevékenységéről, ATV, 2023. március 14.)

Vezérlő fejedelmünk üldögél a kerékpárút szélén, jobbjában botot tart, és a megfelelő pillanatban az előtte elhaladó bicikli küllői közé bök vele. (Váncsa István publicista, Élet és Irodalom, 2023. március 31.)

Van még lehetőség arra, hogy a botot bedugjuk a küllők közé. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2023. július 14.)

 Természetes önazonossággal jeleníti meg a politikai generációváltást. (Miklósi Gábor újságíró, 444.hu, 2021. december 21.)

Három nyelven beszél, plusz még spanyolul is. (Csuhaj Ildikó újságíró, ATV, 2021. december 21.)

Rövidesen egy politikai szempontból tökéletesen megbízható elvtársnő kötöget a budavári Sándor-palotában. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, 2021. december 22.)

Novák Katalin lemondott a tárca nélküli miniszteri posztjáról, készül az új feladatára. Biztos abban, hogy a parlament csakugyan megválasztja köztársasági elnöknek? (Szekeres István újságíró, Facebook.com, 2021. december 23.)

Csereszabatos. (Pápay György publicista, Magyar Hang, 2022. május 13.)

Sajtos stanglit sütött Ferenc pápának. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2023. június 7.)

Már-már annyit röpköd, mint Szijjártó. (Gusztos István publicista, VárosiKurír.hu, 2023. szeptember 22.)

Az ország nénije. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, 2024. január 2.)

Két betűvel szigorúbb vagyok: az ország nénikéje. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2024. január 3.)

Annyira tudatos a kommunikációja, hogy az már gyanús. Szerintem köztársasági elnök szeretne lenni. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2024. január 6.)