A sors úgy hozta, hogy az első tizenkilenc évet a Kiskunságban éltem meg. Kalocsán fogantam, és egy tőle tizenhat kilométernyire lévő faluban születtem, ahol négy évet töltöttem. Majd Kalocsán kettőt, Kiskőrösön hármat, Kecskeméten pedig tíz esztendőt.

Magyar Péter országjárás közben eljutott a tizenharmadik megyébe is. Május 21-én, kedden beszédet mondott Kiskunfélegyházán, Kiskunmajsán, Kiskunhalason és Baján. Másnap Kalocsán, Kiskőrösön, Solton, Szabadszálláson, Lajosmizsén és Kecskeméten bukkant fel. Vajon a közéleti megnyilvánulásairól miként számolt be a helyi sajtó?

A régiós nyilvánosság első számú forrása a Petőfi Népe. Az első újság, amelyet a kezembe adtak, apámék előfizettek rá. Mostanában már csak rokonlátogatóként lapozgatom, itthon az online változatát böngészem. A „Bács-Kiskun vármegyei hírportál”, vagyis a Baon.hu főszerkesztője Ökrös Csaba. Amikor még a kecskeméti napilap a Springer nevű német céghez tartozott, csípős gondolatait elég gyakran közöltem a Lefülelt mondatok cimű heti összeállításban. Tetszettek a glosszái.

Amióta kormánypárti lapot szerkeszt, ritkán találkozom az írásaival. Vajon mennyi köze van ahhoz, ami megjelenik a kormányzati elfogultságtól szenvedő újságban? A keresőprogram tanúsága szerint február közepe óta 204 cikket látott benne napvilágot Magyar Péterről. Ilyeneket olvastam a NER-ből kiszakadt politikusról: „Magyar pártjának alapítója is benne volt az 1200 embert megkárosító piramisjátékban”. „Johann Strauss ükunokájának hirdette magát Magyar Péter segédje”. „Menczer Tamás: Magyar Péter ugyanolyan baloldali, háborúpárti politikus, mint a többi”. „További részletek derültek ki Magyar Péter bizalmasának bűnügyéről”. „Luxus életmódjával kérkedik Magyar Péter bizalmasának bűntársa”. „Hiába próbálja cáfolni Magyar Péter, a baloldal továbbra is háborúpárti”. „Fogalma sincs Magyar Péternek, hol született József Attila és Babits Mihály”.

A Baon.hu kínálata úgy foglalható össze, hogy a fővárosból küldött anyagok hatástalannak bizonyultak. Az „asszonyverő” Magyar Péter inkább érdeklődést keltett a vidéki Magyarországon, mint megvetést váltott ki. A kormányzati propagandisták kényszerűen változtattak, és az újdonsült ellenzéki politikust immár a körülötte lévők révén állítják pellengérre. Szerintük kizárólag olyanokkal társul, akiknek vaj van a fejükön. Már bizalmasának a bűntársát is kipécézik - ez nem másodlagos, hanem harmadlagos karaktergyilkosság. 

Egyetlen olyan cikket találtam, amely hiteles mozzanatot tartalmaz. Magyar Péter Szegeden, egy tízezres tüntetésen csakugyan azt fejtegette, hogy két nagy költőnk Szegeden született. Holott József Attila Budapesten, Babits Mihály Szekszárdon látta meg a napvilágot. Igen ám, de a filológiai vétség aligha rendíti meg az ellenzéki üstökös iránti érdeklődést. Ebben a helyzetben a kecskeméti szerkesztőségnek egyetlen dolga maradt.

A nem igazán aktuális pesti anyagok kényszerű közlése mellett kellett volna tárgyszerűen tudósítani a tiszapárti politikus Bács-Kiskun megyei körútjáról. Erről a területileg illetékes újság online kiadásában egyetlen sor se jelent meg. Még annyi se, mint a Délmagyarország című napilapban, amelyben a szegedi hatalmas érdeklődés helyett az értelemszerűen szerényebb létszámú makói összejövetelről közöltek tudósítást.

A mai magyar sajtó sanyarú állapotát tükröző látlelet viszont lehetőséget teremtett az áttekintésre. Ha ugyanis a kormány közeli nyilvánosság megyei fórumai elhallgatják vagy eljelentéktelenítik Magyar Péter országjárását, akkor a híréhséget óhatatlanul az alternatív sajtó elégíti ki. Vajon a helyi újságok felismerték-e a kínálkozó lehetőséget?

Bács-Kiskun legdélibb városa nem azért került az értékelésbe, mert a nyarakat Sugovica-parti edzőtáborban töltöttem. Baja érdekes sajtószakmai eset, Nyirati Klára ugyanis 2019-ben momentumos politikusként lett polgármester. Első hivatali napján jelentkezett nála a Bácskai Napló főszerkesztője, és azt firtatta, mikor hozhatja a következő számba szánt kéziratokat. A polgármester asszony nem tartott igényt a cenzori szerepre, de a simulékony újságírótól se szabadult meg. Géczi Zsolt azóta „ökumenikus” újságot igyekszik szerkeszteni, amely május 23-i dátummal jelent meg. Nem leltem benne tudósítást Magyar Péter május 21-i rendezvényéről, holott egy rövid, tárgyszerű beszámoló talán még belefért volna.

Kiskőrösön a főtér vasútállomás felőli sarkában laktunk. Néhány évtized múlva a volt igazságügyi miniszter exférje a piros-fehér-zöldre festett kisteherautó platójára itt ugrott. A Régiónapló utolsó digitális bejegyzése április 21-i keltezésű. Fölhívtam az alapítóját, és Nagy Tamás elmondta, hogy Magyar Péter látogatási szándékáról csak utólag szerzett tudomást. Talán a tiszapárti stáb nem értesítette a helyi sajtót? Vagy fölülről érkezett utasítással felérő óhaj, hogy a tudósítási lehetőséget most ki kéne hagyni? A papír alapú újság működtetője elmagyarázta, hogy a következő lapszám egy hónap múlva jelenik meg, és akkor már a gyűlésről való beszámoló aligha kecsegtet újdonsággal.

Kalocsán ma is élnek unokatestvéreim. Az egyik nagynéném családjából, aki a Szent Kereszt Kórház vezető ápolónőjeként ment nyugdíjba. Az alternatív újság pedig azért lett 6300.hu, mert a polgármesternek törvény adta joga megvétózni ama lapnevet, amelyben a település neve olvasható. Bolváriné Gärtner Anikó főszerkesztő és társai amatőrként csinálják a portált. A férje, B. Ferdinánd vállalkozó pedig polgármester-jelöltként képviseli a Békés Kalocsáért Egyesületet. Támogatja a legtöbb ellenzéki párt is.

Mínusz DK, amelynek távolságtartásában közrejátszik, hogy a kormánypártok hatalomgyakorlásából kiábrándult házaspár kapcsolatot talált a hasonlóképpen volt fideszes Magyar Péterrel. Az április 22-i rendezvényre a legalkalmasabbnak a Szent István király utca felső részét tartották. Ama Szentháromság térbe torkollik, amelyet a kormány átadott az érsekségnek. Az ellenzéki politikus némi késéssel érkezett, kezelt és szelfizett a helybéliekkel, majd felugrott a nemzeti színű kisteherautó platójára.

Az immár közismert, A/4-es formátumú jegyzettömbjébe pillantva azonnal rátért a kórház helyzetére. Tavaly gond volt a belgyógyászati ellátással, aztán egy időre a szülészetet is szüneteltették. Azt már nem ő mondta, hanem a rokonságtól tudom, hogy akkor szabadultak el az indulatok, amikor idestova egy éve a nyugdíjas orvosok és ápolók visszafoglalkoztatása is megszűnt. A korabeli tudósítás szerint mintegy 250-en vonultak fel a Szent Keresztért, a Bolvári-házaspár inkább 350-ra becsüli a számukat. Sok ez vagy kevés egy 15 ezres városban?

A vállalkozó férj és polgármester-jelölt közösségi oldalából kiderült, hogy Magyar Pétert szerdán reggel körülbelül félezren hallgatták meg Kalocsán. Vegyes tehát a Bács-Kiskun megyei kép. Az alternatív újságok áttekintéséből az a következtetést vonható le, hogy a kormánypárti bojkott által előállított helyzetből adódó tájékoztatási lehetőséget felemás módon használták ki. De nézzük a kecskeméti példát!

A főtér az impozáns zsinagóga vaskos tömbjétől a karcsú katolikus Nagytemplomig terjed. A mintegy ötszázszor háromszáz méternyi központ egyik oldalán van az úgynevezett Refi (Református Kollégium), amelynek általános iskolájába öt évig jártam. Azóta eltelt néhány évtized, és Kecskemét közvéleményét a Kecsup.hu ellenzéki oldalról próbálja befolyásolni. A portált Gunity Gábor és Alter Róbert alapította. Az előbbi a lapmenedzser, az utóbbi a lapigazgató, a főszerkesztő pedig Bajáki Zsanett.

A kellemes hangú újságírónő interjút készített a szemmel láthatólag holtfáradt Magyar Péterrel. A kamera nézőpontjából látni lehet a városháza keleti sarkát és a Nagytemplom csücskét. Ott beszélgettek, ahol a szovjet katonai emlékmű állt az én időmben, A helyén fölépített pódiumról beszélt a fővárosi vendég a kecskemétiekhez. A szónok ezúttal is azt gyakorolta, amit az országjárás során szinte tökélyre fejlesztett. Minden településre felkészült, és miután tíz percben foglalkozott a helyi feszültségekkel, a beszéd második részében már azt ecsetelte, amit a körút minden állomásán elmondott.

Kecskeméten például tisztában volt azzal, hogy a Neumann Jánosról elnevezett egyetem alapítója, Matolcsy György nemcsak a Magyar Nemzeti Bank elnöke, hanem egy tősgyökeres helybéli család sarja is. De azzal is, hogy a város polgármestere asszony, aki beházasodott a szintén tősgyökeres Szemerey-családba. Magyar Péter hasznos helyi ismeretanyaga azért váltott ki érdeklődést a főtéren. mert sokan emlékeznek még Dobrev Klára 2022-es kampány-látogatására. A DK-politikus úgy hozta szóba az egyik feszültségi forrást, hogy mögötte a polgármester „urat” vélte fölfedezni.

A Kecsup.hu megjegyezte a Magyar-féle rendezvényről, hogy „Ennyi ember politikai tüntetésen talán 18 éve nem volt, akkor a református iskolánál tartott a Fidesz nagygyűlést, és mondott Orbán Viktor beszédet.” A jelenlegi kormányfő 2006-ban ellenzéki politikusként hiába hajrázott, elveszítette az országgyűlési választást. Az is kiviláglott a terjedelmes tudósításból, hogy 2024. május 16-án két országos politikus fordult meg a „hírős városban”.

Orbán Viktor miniszterelnök zárt körben, széken állva magaslott ki a felülről fényképezett és tömegnek látszó csoportosulásból, amelyet a tudósító kétszáz főnyinek saccolt. Gyurcsány Ferenc pedig a Három Gúnár fogadó konferenciatermében, nyolcvan bennfentes jelenlétében kampányolt. A Magyar Péter-est előzményeire is visszatekintő tudósítás nyomán az a benyomásom, hogy a főtéren „több ezer” ember volt kíváncsi az ország pillanatnyilag legérdekesebb állampolgárára. A Kecsup.hu becsületére válik, hogy a munkatársai belátták: túl kevesen vannak ahhoz, hogy egyenként számolják meg a tömeget.                            

A közszereplőket a világon mindenhol alkalmasint kicikizik. (Zalatnay Sarolta énekesnő, Hotdog.hu, 2009. május 23.)

Az MSZP ma már nem számít „ciki” pártnak. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Népszabadság, 2012. március 19.)

Most már a baloldali meg a jobboldali ellenzéknek is volt ciki kormánya. (Hadházy Ákos LMP-politikus, ATV, 2013. december 13.)

Egynegyedhez közeledő társadalmi támogatottsággal vérciki lesz kétharmadra hivatkozni. (Hollósi Zsolt  újságíró a Fidesz közvélemény-kutatáson mért 26 %-áról, Délmagyarország, 2014. december 12.)

Nekem mindig ciki volt a cuki. (Pelle János újságíró a Jobbikról, Facebook.com, 2017. január 12.)

Ungár Péter bejelentette, hogy meleg. Az volna ciki, ha fideszes lenne. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2019. április 25.)

Cikinek találom korábbi önmagamat. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Blikk.hu, 2021. július 19.)

Aki szövetségese lenne Orbánnak, az Orbánnak ciki. Akinek Orbán lenne a szövetségese, annak Orbán ciki. (Kálló Gergely Jobbik-politikus, ATV, 2021. szeptember 9.)

Mert orbánviktoros fülbevalót hord, az csak szimplán ciki. (Ónody-Molnár Dóra újságíró Novák Katalinról, 2021. december 22.)

Most kifejezetten ciki fideszesnek lenni. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, 2024. április 2.)

A tiszapárti politikus pünkösdvasárnapra hirdetett gyűlést a Tisza partjára. A nagygyűlésről azt jegyezte föl a fészbukos üzenőfalára Tanács István szegedi újságíró, hogy „sem a Rogán-, sem a Botka-média” nem írt róla. Az előbbi a kormánypárti sajtóhoz tartozó Délmagyarországot jelenti, az utóbbi a hajdan szocialista polgármester fennhatóság alatt működő Szeged.hu-t. 

Ha az országszerte ismert oknyomozó riporter nem feküdt volna le éjfél előtt harmincvalahány perccel, akkor bizony olvashatta volna Garai Szakács László tudósítását az önkormányzati portálon. A cikk 23 óra 23 perckor látott napvilágot. Néhány percen múlt tehát, hogy Tanács Pista barátom nem fogalmazhatott elég árnyaltan. A Dóm-téri tömegrendezvény ugyanis este nyolckor kezdődött, és kilenc körül fejeződött be. A Szeged.hu főszerkesztőjének több mint két órára volt szüksége, hogy megfogalmazza a rövid, távolságtartó, de korrekt tudósítást.

E szomorú szakmai fejleményben nem föltétlenül azt látom, hogy Botka László a NER-ből érkezett Magyar Péterrel kapcsolatban óvatosságra intette volna a lapját. Inkább azt, hogy a gyorsújságírásra és hírversenyre szakosodott digitális sajtóban nem mindenki dolgozik elég gyorsan. Ami pedig a Rogán-sajtó szegedi nyúlványát illeti, a Délmagyországban némi késéssel ugyan, de végül is jelent meg tudósítás Magyar Péter mozgolódásáról.

A szegedi újság makói munkatársa számolt be a tiszapárti politikus makói szerepléséről. E tudósítás szintén rövidre, távolságtartóra, de korrektre sikerült. Tulajdonképpen nem érheti szó a ház elejét, csakhogy a cikk kopfjából (lead-jéből, bevezető részéből) kilóg a lóláb. A szegedi szerkesztő fűzte hozzá, hogy Magyar Péter Csongrádon, Szentesen, Mindszenten, Hódmezővásárhelyen és Szegeden beszélt az érdeklődőkhöz.

Ezzel a kormánypárti sajtóhoz sorolható Délmagyarország a maga részéről elintézte az úgynevezett Magyar-jelenséget. Mi azonban megengedhetjük magunknak, hogy körülnézzünk a Dóm-téren. A nagyjából négyzet alakú tér 12 ezer négyzetméternyi. Hogy az olvasónak fogalma legyen a méretekről, az influenszerek szervezte márciusi tüntetést ugyebár Budapesten, a Hősök terén tartották. A Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok közti tér a szobrok és egyéb műépítmények nélkül 11200 négyzetméternyi.

A megjelentek arányszámát a tömegrendezvénynek helyet adó település lélekszámából érdemes kiszámítani. Budapestnek például 1,623 millió lakosa van. Magyar Péter első és nagy visszhangot keltő tüntetésén, a Parlament előtti Kossuth-téren a Lakmusz.hu munkatársai 108 ezer érdeklődőt számoltak össze. Ez a fővárosi lakosság 6,6 százaléka. Szegednek 156 ezer lakosa van. ennek 6,6 százaléka 10296.

A szabadtéri játékokon négyezer széket szoktak felállítani a Dóm-téren. Ha nincsenek székek, akkor persze többen férnek el a Fogadalmi templom előtt. A fényképek és a szegedi barátok élménybeszámolója alapján az a benyomásom, hogy ennél többen voltak ott vasárnap este. Láttam ritkásabb részeket is, azt pedig hallottam, hogy az érdeklődőkből jutott a mellékutcákba is. Úgy saccolom, hogy Szeged lakosságához mérten többen hallgatták meg Magyar Pétert a Dóm-téren, mint mi, pestiek a Parlament előtt.

Itt akár be is fejezhettem volna, de van még egy sajtótörténeti adalék, amely illik e gondolatmenethez. „A parlamentben egyetlen férfi van, az is nő” - mondta elismerően és szellemesen a két világháború közt egy ismeretlen honatya. Kéthly Anna szociáldemokrata képviselőre utalt, aki évekig képviselte Szeged egyik választókörzetét az országgyűlésben. A múlt század harmincas éveiben híre ment, hogy a rendőrség házkutatást tartott a Munkásotthonban. A harcias honanya azonnal vonatra ült, és Szegedre utazott.

A Délmagyarország munkatársa várta az állomáson, akinek Kéthly elmondta, hogy addig nem utazik vissza a fővárosba, amíg a szegedi rendőrfőkapitány meg nem indokolja a provokatív döntést. Az ellenzéki képviselőt minden áldott nap kifaggatta a helyi napilap újságírója. A patinás újság nem volt ellenzéki, csak éppen arról írt, ami foglalkoztatta az olvasókat. Kár, hogy a mai Délmagyarország szerkesztői nem ezt az elvet vallják.

Tíz mondat a sajtóról

A magyar sajtó jelentős része nem tudósít, hanem kampányol. (D. Bányász Gergő újságíró, Magyar Hang, 2018. augusztus 31.)

Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. Andy Vajna filmmenedzser, a szegedi Délmagyarország és a győri Kisalföld tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András publicista a digitális sajtóról, 24.hu, 2019. december 26.)

A kormány jól végzi a dolgát, az egészségügy világszínvonalú, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. Ezt a kormányhoz közeli sajtó megírhatja anélkül, hogy retorziótól kellene tartania. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2020. november 14.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

Nem jó nekik a független sajtó, csak amelyik azt írja, amit ők szeretnének. (Katus Eszter komlói újságíró az ellenzéki politikusokról, Népszava, 2022. június 11.)

A legéhesebb mindig a politika, a legfalánkabb pedig az államhatalom, ha a sajtó befolyásolásáról van szó. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen.media.hu, 2023. március 15.)

A sajtószervek legnagyobb része ma ismét véleménybuborékok szócsövévé vált mindegyik politikai oldalon. (Garzó Ferenc újságíró, ÚjHét.com, 2023. március 23.)

A Fidesznek nincs sajtója. (Rogán Antal Fidesz-politikus, a miniszterelnöki kabinetiroda miniszteri rangú vezetője, Telex.hu, 2023. november 14.)

A kormánypárti sajtó dehumanizálja Magyar Pétert. (Gerő Tamás ügyvéd, ATV, 2024. március 26.)

Mielőtt az újságíróból lett politikusra térnék ki, illő megindokolni, miről jutott eszembe a pályafutása. Az Újnépszabadság vasárnapi számában jelent meg egy érdekes cikk Frank Tibor tollából. A Kanadában élő közgazdász-matematikus gyakori és gyakorlott szerző az emigráns magyar sajtóban, a szentendrei utánközlő portál szerkesztői nyilván a tengeren túlról vették át egy politikusi felsülés továbbgondolásra érdemes értelmezését.

Dél-Dakota az USA tagállama. Közel van a kanadai határhoz, kétszer nagyobb Magyarországnál, de csak 800 ezer lakost számlál. Kormányzója egy Kristi Noem nevű 53 éves, republikánus politikus, aki nemrégiben megjelentette az önéletrajzi kötetét. Ügyes üzletasszony lévén előkészítette a könyv útját, ezért néhány interjút adott környékbeli és országos médiumoknak. El-eldicsekedett azzal, hogy ő bizony járt Észak-Koreában, sőt találkozott is a diktátorral, Kim Dzsong Un-nal.

Ennek azonban semmi nyomát nem találták az újságírók, és gyanakodni kezdtek. A legkeményebben a Republikánus Párthoz közel álló Fox tévé firtatta, vajon nem füllent-e a dakotai asszonyság. Akit egyébként Trump úgy nevezett meg, mint esélyest az alelnöki posztra, ha ő veszi vissza a hatalmat Amerikában. A hazudós politikus becsülete kitelt a nyilvánosság fórumain, és a cikkíró szerint esélyei a nullára csökkentek. Frank Tibor azt kérdi, vajon a Hír TV vagy a tv2 munkatársai megsoroznák-e a Fidesz füllentésre hajlamos politikusait?

Itt jön a képbe Kálmán Olga. Az Egyenes beszéd hajdani műsorvezetője egy időközi választás eredményének járt utána 2013-ban. Szigetszentmiklóson az MSZP, az E14-PM és a DK közös jelöltje győzött, és a szocialisták azért küldték Tóbiás Józsefet az ATV stúdiójába, mert ő vezette az MSZP Pest megyei szervezetét. Ráadásul az országos elnökség tagjaként rálátása volt a már akkor is kusza ellenzéki viszonyokra.

A rámenős műsorvezető szeptember 2-án kerített sort a nap kérdésére, miszerint Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke közös választási listát ajánlott az MSZP-nek, azon pedig közös listavezetőt, vagyis miniszterelnök-jelöltet. Kálmán Olga először még csupán utalt az ajánlatra, ezért beszélgetőpartnere körmondatokba bonyolódhatott. A riporter másodjára sem kérdezett rá, megint csak utalt a közös listára és a közös miniszterelnök-jelöltre, bár már kevésbé finoman. S mert erre is mellébeszélést kapott, firtatni kezdte, vajon  „Lesz közös lista, lesz közös jelölt?”

„Nem ez a kérdés” - hárított Tóbiás József. A verejtékező interjúalany még tizenegyszer hallotta azt a fránya kérdést, a legvégén pedig megadta magát. Nemmel válaszolt. Akkor még nem tudtuk, hogy ezzel a felkészültséggel hamarosan megválasztják az MSZP elnökévé, majd háromezer-hétszáz kilométerről, egy atlanti-óceáni szigetről jár be a Parlamentbe szavazni. Jelenleg azzal hasznosítja tévéstúdiókban szerzett tapasztalatait, hogy Zuglóban, a polgármesteri hivatalban kommunikációs tanácsadó.   

A Médianapló tanúsága szerint 2013 szeptemberében azon tűnődtem, hogy a magyarországi politikusok hajlamosak félreérteni az interjúhelyzetet. Nem látják be, hogy a kérdező joga eldönteni, mit tekint kérdésnek. Nekik meg az a dolguk, hogy válaszoljanak rá. Se több, se kevesebb. Képviseleti demokráciában ezzel ismerjük el, hogy választottjaink arra adhatják a szavazatukat, amire jónak látják. Ennek fejében képviselőink a nyilvánosságban, és az újságírók joggal kérdezhetik, vajon milyen okok játszottak közre a döntéseikben.

Ez az összefüggés mintha már akkor sem lett volna nyilvánvaló a kérdéseket előszeretettel felülbíráló politikusok számára. Az ellenzéki politikusok is fenekedtek az újságírókra, ha olyasmit kérdeztek tőlük, ami nem volt az ínyükre. A médiatörténet fintora, hogy a BBC egyik műsorvezetője épp az idő tájt vallotta be, hogy 1997-ben a Newsnight című műsor szerkesztője azt súgta a fülhallgatójába: kiesett az egyik téma, és ameddig csak lehet, húzza az időt. Tizenkétszer tette föl ugyanazt a kérdést a verejtékező hadügyminiszternek.

Ebből lett az újságírói bátorság magasiskolája, melybe lám, néhány év múlva Kálmán Olga révén mi is beiratkoztunk. Beállította a BBC-s világcsúcsot, sőt szerintem talán még meg is javította, mert nemcsak tizenkétszer kérdezett, hanem kétszer utalt is rá. Újabb néhány év telt el, és már nem hivatásos kérdező, a DK-s országgyűlési képviselőként a politika kenyerét eszi. Nos, 2022 augusztusában négy párttársával állt a Parlament épülete előtt.

Az ellenzéki pártokat képviselték, közösen javasoltak ugyanis az országgyűlésnek egy rendkívüli ülésnapot, tárgyalandó a kormányzati megszorító intézkedések nyomán kialakult helyzetet. A Mérce.hu munkatársa szóvá tette, hogy a főváros egyik kerületében a DK-s polgármester a törvény szigorával, de nem föltétlenül a törvény szellemében hozott kilátástalan helyzetbe egy csonka családot. Kálmán Olga, a Demokratikus Koalíció szóvivője rövidre zárta a kellemetlen epizódot.

Akit az ország engesztelhetetlen kérdezőként ismert meg, az kijelentette, hogy csak a rendkívüli ülésnappal kapcsolatos kérdésekre óhajt válaszolni. A hajdani kolléganő újságírói életművét tisztelem annyira, hogy eszembe se jut kioktatni közös szakmánkról. A bejegyzésem utáni összeállításban idézem inkább a kérdezésről vallott elveit. Csupán annyit fűzök hozzájuk, hogy a világcsúcs beállítása mellett néhány évvel később, a Parlament előtt országos csúcsot is fölállított.

Új, politikusi foglalkozásában harmincnégy másodperc alatt veszítette el a műsorvezetés közben szerzett erkölcsi tőkéjét.    

Tíz mondat a kérdésekről

Ezt is keményen kérdezem, meg azt is, politikailag nincs különbség. (Kálmán Olga újságíró, Nyugat.hu, 2007. január 7.)

A nézőknek csinálom a műsort, ezért aztán megpróbálok úgy kérdezni, mintha ők kérdeznének. (Kálmán Olga újságíró,168 Óra Online, 2008. július 10.)

Hogy a köz által választott, a köz pénzéből fizetett politikus bejön, és kérdésekre válaszol - hát nem ez a világ rendje? (Kálmán Olga újságíró, Magyar Narancs, 2012. október 25.)

Ami a kérdésemet illeti, mi a válasz? (Friderikusz Sándor műsorvezető, ATV, 2013. december 19.)

Azzal a politikussal nehéz, aki nem akar válaszolni. (Kálmán Olga újságíró, Hetek, 2014. január 3.)

Egyszerű kérdést tettem föl, nyugodtan megválaszolhatja. (Mészáros Antónia műsorvezető, ATV, 2015. szeptember 11.)

Elég beszédes, hogy ennyire kerüli a választ. (Mészáros Antónia műsorvezető, ATV, 2016. április 21.)

De nem teszem föl a kérdést, mert már föltettem. (Kálmán Olga műsorvezető, ATV, 2016. június 1.)

Várd ki a kérdésemet, az isten áldjon meg! (Fiala János műsorvezető, ATV, 2018. május 26.)

Nem akar válaszolni, ezt most „levettük”. (Krug Emília műsorvezető, ATV, 2023. március 23.)

Az ATV egyik nézhető műsora a Civil a pályán. Szombat este gyanútlanul ültem a képernyő elé, midőn a nevemet Závecz Tibor szociológus megemlítette. Az egyik legtapasztaltabb közvélemény-kutató olyan összefüggésben hozta szóba, hogy a kétezres évek elején  megszámoltam, milyen helyekre jutottak el a kampányoló politikusok.

A kormánypárti politikusok ugyanis nem mentek tovább az egy számjegyű utaknál. Az ellenzékiek azzal nyertek, hogy a két számjegyű utak mentén lévő településeket is fölkeresték. Nos, miközben köszönöm a kitűnő szociológus megnyilvánulását, igyekszem összefoglalni a terjedelmes tanulmányt, amely egy szakfolyóiratban látott napvilágot. A történet 1998-ra nyúlik vissza.

A nagyobb és vidéken jóval erősebb kormánypárt, az MSZP politikusai csak a hivatali idő után indulhattak el kampányolni. A miniszterek és államtitkárok már a hivatali idő vége felé is beülhettek a szolgálati gépkocsiba, de akkor is csak késő délután vagy kora este érhettek a kampánygyűlés színhelyére. A megyei lapok hírt adtak az érkezésükről és az üzeneteikről, ám az is kiderült a tudósításokból, hogy a szocialista politiusok az autópálya-hálózat menti városokra összpontosítottak.

Ellentétben az ellenzéki politikusokkal, akik nem viseltek kormányhivatalt, és az országgyűlési munkájukat is elhanyagolták. Orbán Viktor például alig járt be a Parlament épületébe, Torgyán József pedig meghonosította az amerikai szisztémát. Kibérelt egy szállodai emeletet, és két-három napra letáborozott. A járási székhely mellett eljutott még a vonzáskörzetében lévő kistelepülésekre is.

Az eredmény az lett, hogy hiába kapott több szavazatot az MSZP, a Fidesz és a Kisgazdapárt a második választási forduló után koalíciót kötött, és kormányt alakíthatott. A negyedszázada megírt tanulmányban sem állítottam, hogy Orbánék ezzel nyertek 1998-ban. Csupán azt, hogy az utakhoz kötött kampánytechnika szerepet játszott a győzelemben. A régi dolgozat emlegetése nyomán felötlik, vajon az akkori módszer érvényes-e még. Sok tényező változott meg azóta.

Az egyik az, hogy az első Orbán-kormány, majd a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány is épített néhány száz kilométernyi autópályát. A szolgálati gépkocsik akciórdiusza megnagyobbodott. Ráadásul a 2010 utáni Orbán-kormányok eltörölték a két választási fordulót. Manapság kevésbé van lehetőség az ellenzéki pártok egyezkedésére és a koalíciókötésre. (A kétfordulós 1994-es országgyűlési választás előtt Magyar Bálint kizárta, hogy az SZDSZ koalícióra lépjen Horn Gyulával. A szintén kétfordulós 1998-as választás előtt pedig Torgyán és Orbán nyilvánosan idegenkedett egymástól.)

A Fidesz tizenötödik éve gyakorolja a hatalmat. Emberei hivatali idő után járják az országot. Autópályán már a ország szélére is eljutnak, idejüket azonban meg kell osztaniuk a hivatal működtetése és a kampányolás között. Az ellenzéki pártok szabadabban gazdálkodhatnak az idővel, vezetőik akár a parlamenti munka rovására is kampányolhatnak. A DK például bejelentette, hogy a megyei jogú városokra összpontosítja figyelmét, erőforrásait, politikusait. Eleve lemondott a kisvárosokról, a falvakról meg pláne.

Ez lehetett persze a helyzet reális felismerése is, hisz’ ugyebár a Fidesz nem verhető meg az önkormányzati választáson. S ha a legerősebb ellenzéki párt - most már az MSZP-vel és a Párbeszéddel kibővülve - a megyei jogú városokban megtartja a 2019-es pozícióit, akkor az eredmény akár győzelemként is eladható. Nem vonom kétségbe az okfejtés létjogosultságát, ám a választási kampányban váratlanul megjelent Magyar Péter.

Nem visel hivatalt, nem tagja a magyar országgyűlésnek, de az Európai Parlamentnek sem. Járja az országot Szombathelytől Debrecenig, és egy szinttel lejjebb, a kisvárosokat sem hanyagolja el, sőt a környező falvakba is eljutott. Már eddig is fölszántotta a vidéki Magyarországot. Benyomul abba a hézagba, amelyet a hivatalban lévő kormány és az enervált ellenzéki pártok hagytak maguk után.

Tíz mondat a kampányról

Azon túl akarunk végre lépni, hogy csak a választási kampányban látják a polgárok az arcunkat. (Lukács Zoltán szocialista politikus, 24 Óra, 2003. szeptember 2.)

Ha kampány van, a valóság befogja a száját. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Napló, 2005. február 14.)

A kampány tüzérségi támadás, és nem maga a háború. (Wermer András kampányszakértő, Népszabadság, 2010. február 15.)

Az ellenzék megkezdte a választási kampányt - egymás ellen. (Nagy N. Péter újságíró, Népszabadság, 2012. december 3.)

A kampány mindig sok. (Füzesi Mariann debreceni háziasszony, Hajdú Online, 2016. október 3.)

Kampányban mindenki sarkosabban fogalmaz. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, 2019. október 8.)

Ha kampányolnék, felszántanám az országot. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, hvg.hu, 2022. március 29.)

Egy szűk rétegre optimalizáltuk a kampányunkat. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, 2022. április 26.)

A DK belegebedt a kampányba. (Dobrev Klára DK-politikus a 2022-es országgyűlési választásról, Index.hu, 2023. május 2.)

A terem nagyjából kétharmada telt meg, százan-kétszázan lehetnek. Becsült átlagéletkor 62. (Bábel Vilmos tudósító Dobrev Klára, Kunhalmi Ágnes és Karácsony Gergely szolnoki kampányáról, hvg.hu, 2024. május 16.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor balozott, Deutsch Tamás orbánozott, Kocsis Máté zajlott, Molnár Csaba szalonnázott. Vona Gábor pedig latolgatott.  

E választás tétje, hogy az újellenzék megszületik-e. (Vona Gábor Második Reformkor-politikus, HírKlikk.hu, május 11.)

Mivel fogja az orosz csuka a magyar rókát? (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, május 12.)

Osztom én is miniszterelnök úr álláspontját, ami klasszikus keresztény megközelítés. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus Csíkszeredán, Transtelex.ro, május 13.)

Nemcsak Magyar ismeri belülről a Fideszt, hanem a Fidesz is ismeri őt. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, május 13.)

Az ellenzéki (cica)harcok szégyenletesek. (Kökény Mihály szocialista politikus, Facebook.com, május 13.)

Gyurcsánnyal nyerünk, gyurcsányozással veszítünk. (Dobrev Klára DK-politikus, Népszava, május 13.)

A pávatánc nem más, mint notórius hazudozás, ami a baloldal és nem a jobboldal sajátja. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, május 14.)

Nyáron a Covid szünetet tart. (Rusvai Miklós víruskutató, ATV, május 14.)

Az ellenzék folyamatos „tiborczozása”, „lölözése”, „hatvanpusztazása” is bizonyos fokig célba ért. (László Tamás Fidesz-politikus, Magyar Hírlap Online, május 15.)

Polgárháború zajlik a virtuális térben. (Kocsis Máté Fidesz-politikus a digitális sajtóról, InfoRádió, május 16.)

Ráfizettünk a gyűlöletre. (Barak Dávid szlovákiai újságíró a Fico elleni merényletről, Klubrádió, május 16.)

A DK és a kicsik. (F. Szabó Emese újságíró a hármas választási szövetségről, Magyar Narancs, május 16.)

A terem nagyjából kétharmada telt meg, százan-kétszázan lehetnek. Becsült átlagéletkor 62. (Bábel Vilmos újságíró Dobrev Klára, Kunhalmi Ágnes és Karácsony Gergely szolnoki kampánygyűléséről, hvg.hu, május 16.)

Kutyából nem lesz szalonna. (Molnár Csaba DK-politikus Szolnokon Magyar Péterről, NyugatiFény.hu, május 16.)

Ecserre nem megy? Milyen jól hangzana, hogy Dobrev Ecser. (Köves József író, Facebook.com. május 16.)

A baloldalon bezzeg van izgalom, lökdösődés. (Orbán Viktor miniszterelnök Kecskeméten, Telex.hu, május 17.)

Nemcsak az ellenzék üresedett ki szellemileg, hanem a Fidesz is. (Jámbor András ellenzéki politikus, a Szikra-mozgalom vezetője, Magyar Hang, május 17.)

Egy biztos: a bizonytalanság. (Csáky Pál szlovákiai politikus a Fico utáni helyzetről, Válaszonline.hu, május 17.)

Egy helyi érdekű Zelenszkij egy helyi érdekű Putyinnal szemben. (Lengyel László publicista Magyar Péterről és Orbán Viktorról, Népszava, május 18.)

Mindig az szeretne vitatkozni, aki hátrébb van a felmérésekben. (Horváth Gábor újságíró a választási tévévitákról, ATV, május 18.)

Szerethető hülye vagyok. (Badár Sándor humorista, Klubrádió, május 19.)

A Fico elleni merénylet részleteit egyre inkább feltárja a szlovákiai sajtó, benne a magyar nyelvű is. Azt hüvelyeztem ki belőle, hogy az ottani ügyészség három mozzanatra terjesztette ki a nyomozást. A merénylő motívumaira, a miniszterelnöki testőrség hibáira, és ama 32 kommentelőre, akik helyeselték a merényletet. Médiatanárként az foglalkoztat, hogy azok a fránya kommentelők meddig mehetnek el az állásfoglalásban.

Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti képviselőcsoportját vezető politikus tegnap délután hat órakor, a gyilkossági kísérlet után huszonvalahány órával azt fejtegette az InfoRádió stúdiójában, hogy Magyarországon is polgárháború zajlik a digitális térben. Jellemző, hogy a nagy olvasottságú portálok közül a hvg.hu, a Telex.hu és a 444.hu még mindig nem állította le a szlovák miniszterelnök halálát kívánó kommenteket.

Ekkor szólt közbe a műsorvezető Exterde Tibor, hogy tudomása szerint a Telex és az Index „tegnap”, vagyis már a merénylet estéjén kikapcsolta a kommentszekciót. A kormánypárti politikus zavarba jött, de csak néhány másodpercig. Aztán mintha mi sem történt volna, így folytatta a mondandóját: „A Telexet nem kell félteni, ha gyűlöletet kell kelteni.” Majd erre a következtetésre jutott: „Ezt a véres kommentszekciót miként lehet majd egy kicsit kordában tartani?”

A nyelvérzékem azt sugallja, hogy a ’kordában tartani’ kifejezés nem viseli el az ’egy kicsit’ szűkítést. Vagy kordában tartunk valamit, vagy nem tartunk kordában. Arról nem is szólva, hogy a jogi végzettségű politikusnak ismernie kéne az objektív felelősség elvét. Azt ugyanis, hogy a szerkesztőség a törvény szerint is felelősséggel tartozik a hozzászólásokért. Eme felelősséget azzal próbálják enyhíteni a redakciók, hogy odabiggyesztik: az itt közölt vélemények nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Kínos a törvényhozásban jeleskedő politikus tájékozatlansága, mindazonáltal számíthatunk a szigorításra. Nem lepődnék meg, ha néhány nap múlva, éjfél előtt Kocsis Máté törvénymódosítást terjesztene be, melyet a parlamenti többség másnap természetesen megszavazna. Holott vannak helyzetek, amikor a szerkesztőségek hajlamosak a visszafogottságra. Például arra, hogy egy országvezető hatalomgyakorlásától függetlenül nem illik szabadjára engedni az olvasói indulatokat, ha a politikus élet és halál között lebeg.

Az persze más kérdés, hogy miként vélekedünk a politikusgyilkosságra áhítozó kommentelőkről. A szerkesztett portálok és a szerkesztetlen közösségi oldalak között ugyanis lényeges különbség van. A szerkesztő pedig az a személy, aki szűri a véleményeket. Az első Orbán-kormány idején robbant ki egy vita az akkor még liberális napilap, a Magyar Hírlap hasábjain. A publicisztikai rovat vezetője önérzetesen és szellemesen vágott vissza vitapartnerének: „A cenzor is húz, a szerkesztő is. A cenzor a hatóság, a szerkesztő az olvashatóság érdekében.” (Szále László, Magyar Hírlap, 2000. július 13.)

Az a benyomásom, hogy az idestova negyedszázados kijelentés a mostani helyzetre is érvényes. A szerkesztők megtették a magukét, a hatóság pedig ne üsse az orrát a redakciók dolgába. A törvényhozó ne ürügyet keressen a kormány hatalomgyakorlását fürkésző szerkesztőségek egzecíroztatására, összpontosítson inkább a közösségi médiumokban megszólaló magányos kommentelőkre. Akik érezhetnek ugyan kárörömet, ha élet és halál között lebeg egy nemszeretem politikus, a világhálót és a közösségi médiumokat azonban nem tekinthetik az ösztönkiélés bárdolatlan, faragatlan, modortalan, otromba, tahó, tapintatlan, útszéli eszközének.

Ha már nincs szerkesztőjük, aki útjukat állná, akkor legalább gyilkossági helyzetekben gyakoroljanak önmérsékletet. Ehhez nem kell törvényt módosítani, elég kulturáltan fogalmazni. Úgy, ahogy országunk első emberéről Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő: „Várunk a koleszterinre.” (Mandiner.hu, 2022. április 21.)

Tíz mondat a közösségi médiáról és a kommentelőkről

A közösségi háló olyan, mintha minden idióta kapna egy szócsövet. (Náray Tamás divattervező, ATV, 2017. október 7.)

A közösségi média felhasználói nem kaptak újságíró-képzést. Nem tudják, mi az, amit a nagyközönség elé tárhatnak. (Jancsó Orsolya újságíró, Magyar Idők, 2017. október 14.)

A trollok és a kommentelők közös vonása, hogy mindig kedvesen letegeznek, és módfelett érdekli őket a származásom. (Cseresnyési László nyelvész, Magyar Narancs, 2018. március 15.)

Közösségi pöcegödör. (Gazda Albert újságíró, Magyar Hang, 2019. május 10.)

Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)

Ijesztő, hogy a saját nevüket használók is egyre többet engednek meg maguknak. (Sándor Klára nyelvész, volt SZDSZ-politikus, HírKlikk.hu, 2021. május 15.)

A közösségi média korszakában a szélsőséges gyűlöletcsoportok csak úgy okádják magukból az antiszemitizmust. (Kormos Olga újságíró, Mfor.hu, 2023. január 26.)

Amennyiben egy kommentelő a közösségi médiában belép a nyilvános térbe, maga is közszereplővé válik. (Bodrogi Bea médiajogász, Telex.hu, 2023. február 12.)

Új seriff van a városban, és ez a közösségi média. (Merkovity Norbert médiakutató, Népszava, 2023. június 12.)

Amikor be kell tiltani a kommentelést, akkor a demokrácia bukik meg, mert a használói éretlenek rá. (Bejczi Szilvia újságíró, Blikk.hu, 2024. május 16.)

/Ficoról/ Ezt a támaszt most elvesztettük.

Egy merénylő a szlovákok békepárti folyamatát keresztbe lőtte.

Azok adják a pénzt a magyar baloldalnak, akik a háborút pénzelik.

Mindenhol háborús árak vannak.

Versenyzünk a kapcsolatokért.

Nem ideológiai, hanem gazdasági kapcsolatokra van szükségünk.

/A kínai elnökről/ Ez a látogatás mérföldkő a magyar gazdaság szempontjából.

/Vietnám előretöréséről a műsorvezetőnek/ Ha néhány év múlva itt ülünk mindketten, akkor erről fogunk beszélgetni.

Nem hídnak, hanem hídfőnek tekintem Magyarországot.

/A bátorságról/ A külügyminiszter jól áll, egyelőre én is tartom a vonalat.

(A 26 perces interjú alatt a miniszterelnök tízszer köszörülte a torkát.)

Az doppingol, akit elkapnak. (Gécsek Tibor kalapácsvető, Fehérvári Hét, 1994. szeptember 8.)

Nálunk pácban hagyják a meggyanúsítottakat, akik a magyar emberek dicsőségéért küzdöttek. (Csengeri Kálmán súlyemelő, Blikk.hu, 2004. szeptember 3.)

A nevem mellett mindig ott lesz a dopping. (Kovács Ágnes úszó, Stop.hu, 2008. január 9.)

Oké, hogy volt egy gyógyszer a szervezetemben, ami nem dopping. (Bárdosi Sándor birkózó, RTL Klub, 2010. április 9.)

Azt látom, hogy akárhová megyek, az emberek tisztelnek. (Annus Adrián kalapácsvető, RTL Klub, 2010. április 9.)

Nem vagyok sem rosszabb, sem jobb a többieknél, már ami a doppingkérdést illeti. (Fazekas Róbert diszkoszvető, Origo.hu, 2010. augusztus 4.)

Becsületemre legyen mondva, nem doppingoltam. (Kővágó Zoltán diszkoszvető, Facebook.com, 2012. július 26.)

Ebben a sportágban már nem elég a vízen nyerni. (Dombvári Bence kajakos, tv2, 2016. július 13.)

A hormonakrobatáknak előbb-utóbb súlyos árat kell fizetniük. (Pars Krisztián kalapácsvető, Nemzeti Sport Online, 2018. november 28.)

Holléti mulasztásokkal kapcsolatos doppingvétséget állapítottak meg nálam. (Kun Anna párbajtőröző, Nemzeti Sport Online, 2024. május 14.)

A vezetés néhány tagjának mutyija szab irányt a pártnak. (Szanyi Tibor szocialista politikus az MSZP-ről, Népszava, 2010. április 27.)

Én el tudok számolni, mire ment el a pénz. Nem mutyira. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Budaörsi Napló, 2013. június 20.)

Mutyi mutyi hátán. (Kuncze Gábor volt SZDSZ- politikus, ATV, 2013. június 28.)

Mutyiban összeér, ami összetartozik. (Ungváry Krisztián történész, 168 Óra, 2018. február 8.)

Én azért vagyok főpolgármester-jelölt, hogy a mutyiknak véget vessek. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Válasz Online, 2019. szeptember 30.)

Ahol mutyi van, ott megjelenik a koncharc. (Haraszti Miklós volt SZDSZ-politikus, hvg.hu, 2019. október 29.)

Az egyik mutyi, a másik tutyimutyi. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2020. május 22.)

A mutyi a korrupció szinonimája. (Simon András műsorvezető, ATV, 2020. augusztus 5.)

Az elmúlt harminc év politikai elitje lepaktált a mutyizással, a lopással, a hazugsággal. (Fekete-Győr András, a Momentum miniszterelnök-jelöltje, Magyar Narancs, 2021. július 8.)

A mutyikra oda kell figyelni, még akkor is, ha alapvetően bízunk a szövetségeseinkben. (Soproni Tamás Momentum-politikus, terézvárosi polgármester, Népszava, 2024. május 14.)