A tiszapárti politikus pünkösdvasárnapra hirdetett gyűlést a Tisza partjára. A nagygyűlésről azt jegyezte föl a fészbukos üzenőfalára Tanács István szegedi újságíró, hogy „sem a Rogán-, sem a Botka-média” nem írt róla. Az előbbi a kormánypárti sajtóhoz tartozó Délmagyarországot jelenti, az utóbbi a hajdan szocialista polgármester fennhatóság alatt működő Szeged.hu-t. 

Ha az országszerte ismert oknyomozó riporter nem feküdt volna le éjfél előtt harmincvalahány perccel, akkor bizony olvashatta volna Garai Szakács László tudósítását az önkormányzati portálon. A cikk 23 óra 23 perckor látott napvilágot. Néhány percen múlt tehát, hogy Tanács Pista barátom nem fogalmazhatott elég árnyaltan. A Dóm-téri tömegrendezvény ugyanis este nyolckor kezdődött, és kilenc körül fejeződött be. A Szeged.hu főszerkesztőjének több mint két órára volt szüksége, hogy megfogalmazza a rövid, távolságtartó, de korrekt tudósítást.

E szomorú szakmai fejleményben nem föltétlenül azt látom, hogy Botka László a NER-ből érkezett Magyar Péterrel kapcsolatban óvatosságra intette volna a lapját. Inkább azt, hogy a gyorsújságírásra és hírversenyre szakosodott digitális sajtóban nem mindenki dolgozik elég gyorsan. Ami pedig a Rogán-sajtó szegedi nyúlványát illeti, a Délmagyországban némi késéssel ugyan, de végül is jelent meg tudósítás Magyar Péter mozgolódásáról.

A szegedi újság makói munkatársa számolt be a tiszapárti politikus makói szerepléséről. E tudósítás szintén rövidre, távolságtartóra, de korrektre sikerült. Tulajdonképpen nem érheti szó a ház elejét, csakhogy a cikk kopfjából (lead-jéből, bevezető részéből) kilóg a lóláb. A szegedi szerkesztő fűzte hozzá, hogy Magyar Péter Csongrádon, Szentesen, Mindszenten, Hódmezővásárhelyen és Szegeden beszélt az érdeklődőkhöz.

Ezzel a kormánypárti sajtóhoz sorolható Délmagyarország a maga részéről elintézte az úgynevezett Magyar-jelenséget. Mi azonban megengedhetjük magunknak, hogy körülnézzünk a Dóm-téren. A nagyjából négyzet alakú tér 12 ezer négyzetméternyi. Hogy az olvasónak fogalma legyen a méretekről, az influenszerek szervezte márciusi tüntetést ugyebár Budapesten, a Hősök terén tartották. A Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok közti tér a szobrok és egyéb műépítmények nélkül 11200 négyzetméternyi.

A megjelentek arányszámát a tömegrendezvénynek helyet adó település lélekszámából érdemes kiszámítani. Budapestnek például 1,623 millió lakosa van. Magyar Péter első és nagy visszhangot keltő tüntetésén, a Parlament előtti Kossuth-téren a Lakmusz.hu munkatársai 108 ezer érdeklődőt számoltak össze. Ez a fővárosi lakosság 6,6 százaléka. Szegednek 156 ezer lakosa van. ennek 6,6 százaléka 10296.

A szabadtéri játékokon négyezer széket szoktak felállítani a Dóm-téren. Ha nincsenek székek, akkor persze többen férnek el a Fogadalmi templom előtt. A fényképek és a szegedi barátok élménybeszámolója alapján az a benyomásom, hogy ennél többen voltak ott vasárnap este. Láttam ritkásabb részeket is, azt pedig hallottam, hogy az érdeklődőkből jutott a mellékutcákba is. Úgy saccolom, hogy Szeged lakosságához mérten többen hallgatták meg Magyar Pétert a Dóm-téren, mint mi, pestiek a Parlament előtt.

Itt akár be is fejezhettem volna, de van még egy sajtótörténeti adalék, amely illik e gondolatmenethez. „A parlamentben egyetlen férfi van, az is nő” - mondta elismerően és szellemesen a két világháború közt egy ismeretlen honatya. Kéthly Anna szociáldemokrata képviselőre utalt, aki évekig képviselte Szeged egyik választókörzetét az országgyűlésben. A múlt század harmincas éveiben híre ment, hogy a rendőrség házkutatást tartott a Munkásotthonban. A harcias honanya azonnal vonatra ült, és Szegedre utazott.

A Délmagyarország munkatársa várta az állomáson, akinek Kéthly elmondta, hogy addig nem utazik vissza a fővárosba, amíg a szegedi rendőrfőkapitány meg nem indokolja a provokatív döntést. Az ellenzéki képviselőt minden áldott nap kifaggatta a helyi napilap újságírója. A patinás újság nem volt ellenzéki, csak éppen arról írt, ami foglalkoztatta az olvasókat. Kár, hogy a mai Délmagyarország szerkesztői nem ezt az elvet vallják.

Tíz mondat a sajtóról

A magyar sajtó jelentős része nem tudósít, hanem kampányol. (D. Bányász Gergő újságíró, Magyar Hang, 2018. augusztus 31.)

Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. Andy Vajna filmmenedzser, a szegedi Délmagyarország és a győri Kisalföld tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András publicista a digitális sajtóról, 24.hu, 2019. december 26.)

A kormány jól végzi a dolgát, az egészségügy világszínvonalú, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. Ezt a kormányhoz közeli sajtó megírhatja anélkül, hogy retorziótól kellene tartania. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2020. november 14.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

Nem jó nekik a független sajtó, csak amelyik azt írja, amit ők szeretnének. (Katus Eszter komlói újságíró az ellenzéki politikusokról, Népszava, 2022. június 11.)

A legéhesebb mindig a politika, a legfalánkabb pedig az államhatalom, ha a sajtó befolyásolásáról van szó. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen.media.hu, 2023. március 15.)

A sajtószervek legnagyobb része ma ismét véleménybuborékok szócsövévé vált mindegyik politikai oldalon. (Garzó Ferenc újságíró, ÚjHét.com, 2023. március 23.)

A Fidesznek nincs sajtója. (Rogán Antal Fidesz-politikus, a miniszterelnöki kabinetiroda miniszteri rangú vezetője, Telex.hu, 2023. november 14.)

A kormánypárti sajtó dehumanizálja Magyar Pétert. (Gerő Tamás ügyvéd, ATV, 2024. március 26.)