Az ATV egyik nézhető műsora a Civil a pályán. Szombat este gyanútlanul ültem a képernyő elé, midőn a nevemet Závecz Tibor szociológus megemlítette. Az egyik legtapasztaltabb közvélemény-kutató olyan összefüggésben hozta szóba, hogy a kétezres évek elején megszámoltam, milyen helyekre jutottak el a kampányoló politikusok.
A kormánypárti politikusok ugyanis nem mentek tovább az egy számjegyű utaknál. Az ellenzékiek azzal nyertek, hogy a két számjegyű utak mentén lévő településeket is fölkeresték. Nos, miközben köszönöm a kitűnő szociológus megnyilvánulását, igyekszem összefoglalni a terjedelmes tanulmányt, amely egy szakfolyóiratban látott napvilágot. A történet 1998-ra nyúlik vissza.
A nagyobb és vidéken jóval erősebb kormánypárt, az MSZP politikusai csak a hivatali idő után indulhattak el kampányolni. A miniszterek és államtitkárok már a hivatali idő vége felé is beülhettek a szolgálati gépkocsiba, de akkor is csak késő délután vagy kora este érhettek a kampánygyűlés színhelyére. A megyei lapok hírt adtak az érkezésükről és az üzeneteikről, ám az is kiderült a tudósításokból, hogy a szocialista politiusok az autópálya-hálózat menti városokra összpontosítottak.
Ellentétben az ellenzéki politikusokkal, akik nem viseltek kormányhivatalt, és az országgyűlési munkájukat is elhanyagolták. Orbán Viktor például alig járt be a Parlament épületébe, Torgyán József pedig meghonosította az amerikai szisztémát. Kibérelt egy szállodai emeletet, és két-három napra letáborozott. A járási székhely mellett eljutott még a vonzáskörzetében lévő kistelepülésekre is.
Az eredmény az lett, hogy hiába kapott több szavazatot az MSZP, a Fidesz és a Kisgazdapárt a második választási forduló után koalíciót kötött, és kormányt alakíthatott. A negyedszázada megírt tanulmányban sem állítottam, hogy Orbánék ezzel nyertek 1998-ban. Csupán azt, hogy az utakhoz kötött kampánytechnika szerepet játszott a győzelemben. A régi dolgozat emlegetése nyomán felötlik, vajon az akkori módszer érvényes-e még. Sok tényező változott meg azóta.
Az egyik az, hogy az első Orbán-kormány, majd a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány is épített néhány száz kilométernyi autópályát. A szolgálati gépkocsik akciórdiusza megnagyobbodott. Ráadásul a 2010 utáni Orbán-kormányok eltörölték a két választási fordulót. Manapság kevésbé van lehetőség az ellenzéki pártok egyezkedésére és a koalíciókötésre. (A kétfordulós 1994-es országgyűlési választás előtt Magyar Bálint kizárta, hogy az SZDSZ koalícióra lépjen Horn Gyulával. A szintén kétfordulós 1998-as választás előtt pedig Torgyán és Orbán nyilvánosan idegenkedett egymástól.)
A Fidesz tizenötödik éve gyakorolja a hatalmat. Emberei hivatali idő után járják az országot. Autópályán már a ország szélére is eljutnak, idejüket azonban meg kell osztaniuk a hivatal működtetése és a kampányolás között. Az ellenzéki pártok szabadabban gazdálkodhatnak az idővel, vezetőik akár a parlamenti munka rovására is kampányolhatnak. A DK például bejelentette, hogy a megyei jogú városokra összpontosítja figyelmét, erőforrásait, politikusait. Eleve lemondott a kisvárosokról, a falvakról meg pláne.
Ez lehetett persze a helyzet reális felismerése is, hisz’ ugyebár a Fidesz nem verhető meg az önkormányzati választáson. S ha a legerősebb ellenzéki párt - most már az MSZP-vel és a Párbeszéddel kibővülve - a megyei jogú városokban megtartja a 2019-es pozícióit, akkor az eredmény akár győzelemként is eladható. Nem vonom kétségbe az okfejtés létjogosultságát, ám a választási kampányban váratlanul megjelent Magyar Péter.
Nem visel hivatalt, nem tagja a magyar országgyűlésnek, de az Európai Parlamentnek sem. Járja az országot Szombathelytől Debrecenig, és egy szinttel lejjebb, a kisvárosokat sem hanyagolja el, sőt a környező falvakba is eljutott. Már eddig is fölszántotta a vidéki Magyarországot. Benyomul abba a hézagba, amelyet a hivatalban lévő kormány és az enervált ellenzéki pártok hagytak maguk után.
Tíz mondat a kampányról
Azon túl akarunk végre lépni, hogy csak a választási kampányban látják a polgárok az arcunkat. (Lukács Zoltán szocialista politikus, 24 Óra, 2003. szeptember 2.)
Ha kampány van, a valóság befogja a száját. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Napló, 2005. február 14.)
A kampány tüzérségi támadás, és nem maga a háború. (Wermer András kampányszakértő, Népszabadság, 2010. február 15.)
Az ellenzék megkezdte a választási kampányt - egymás ellen. (Nagy N. Péter újságíró, Népszabadság, 2012. december 3.)
A kampány mindig sok. (Füzesi Mariann debreceni háziasszony, Hajdú Online, 2016. október 3.)
Kampányban mindenki sarkosabban fogalmaz. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, 2019. október 8.)
Ha kampányolnék, felszántanám az országot. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, hvg.hu, 2022. március 29.)
Egy szűk rétegre optimalizáltuk a kampányunkat. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, 2022. április 26.)
A DK belegebedt a kampányba. (Dobrev Klára DK-politikus a 2022-es országgyűlési választásról, Index.hu, 2023. május 2.)
A terem nagyjából kétharmada telt meg, százan-kétszázan lehetnek. Becsült átlagéletkor 62. (Bábel Vilmos tudósító Dobrev Klára, Kunhalmi Ágnes és Karácsony Gergely szolnoki kampányáról, hvg.hu, 2024. május 16.)
