„A Blog.hu a hazai bloggerközösség zászlóshajója” - írta egy kommentelő. Van benne valami. Ha 2005 és 2016 között 9858 bloggernek adott helyet, akkor az utóbbi négy évben akár tízezerre is kikerekedhetett a számunk. Amióta csatlakoztam hozzá, igénybe veszem a szolgáltatásait. Például azt, hogy naponta kínál számokkal az olvasottságról. A tanulságos adatok harminc napra visszamenőleg hozzáférhetőek. Ma reggel azért leptek meg, mert régen tanulmányoztam őket.

A Médianapló bejegyzései közül a legtöbben, csaknem 14 ezren azt olvasták el, amelyet Verebes István és a Heti hetes ellentmondásos kapcsolatáról írtam, és az Index közéleti rovatában látott napvilágot. Második helyen a Sas Józsefről írott nekrológszerűség található, csaknem tízezerrel. De javában olvassák az Index vegyes (tücsök és bogár) rovatában, akár meg is előzheti az elsőt. Lehetséges, hogy a hangsúlyok kezdenek áttevődni a politikáról a kultúrára? A két művész utáni élmezőnyben ugyanis helyet kapott Bródy János, Eperjes Károly és Tamás Gáspár Miklós. Ők is megelőzték a politikusokat.

Például azokat, akik ügyesen kezelik a nyilvánosság fórumait. Az oltakozókat pénzzel noszogató Fekete-Győr Andrást, az egész világgal harcoló Szijjártó Pétert és a Facebookkal viaskodó Varga Juditot. A futottak még kategóriában leledzenek a már nem élvonalbeli politikusok: Bauer Tamás, Szanyi Tibor, Szájer József és Szekeres Imre. És csak utánuk jön Orbán Viktor meg Gyurcsány Ferenc, ebben az olvasottsági sorrendben. Hm. Vajon mivel magyarázható a jelenség? Talán azzal, hogy otthonosabban mozgok a kulturális életben, mint a politikaiban? Az biztos, hogy szívesebben írok arról, amit jobban ismerek. Médiatanárként pedig leginkább az foglalkoztat a politikusokból, hogy milyen a szókincsük, miként fűzik mondattá a szavakat, egyszóval hogyan kommunikálnak a választópolgárokkal.

A sorrend azért lepett meg, mert régebben a politikusok pariban voltak a művészekkel, publicistákkal és egyéb véleményformálókkal. Most viszont a két nagyágyú immár lejárt lemez, idősebb pályatársaik a nyilvánosságból kiszorulóban vannak, bár a feltörekvő, harmincas politikusok iránt mutatkozik még némi érdeklődés. Az a benyomásom, hogy a jelenség mögött a karantén-lelkiállapot rejlik. A belső emigrációban mintha az idegeinkre menne, hogy választott vezetőink acsarkodnak, holott akár a járvány kezelésére is összpontosíthatnák az energiájukat.      

Első rádiókritikám 1967-ben jelent meg a Hajdú-bihari Naplóban. Az érte kapott negyven forint jól jött az egyetemi ösztöndíjhoz. A múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben több száz kritikában értelmeztem Magyar Rádió tevékenységét. Azóta is állítom, hogy nem minden munkatársa csúfolja meg a közszolgálati jellegét. A hírműsorok mindig is kiszolgálták a hatalmon lévőket, de voltak és vannak olyanok, akik kisebb fizetésből és csekélyebb finanszírozásból elfogulatlan ismeretterjesztő, kulturális, kisebbségi, vallásos és gyermekműsorokat készítenek. A mai napból még csak tíz óra telt el, de már két látszólagos apróság késztet tűnődésre.

A Magyar Rádió egyik vitaműsorába meghívtak egy Szabó meg egy Kovács nevű szakértőt. Az egyik be is ült a stúdióba, a másik pedig telefonon jelentkezett be. Valószínűleg mobilon, mert a vezetékes technikailag biztonságosabb lett volna. Javában dorgálta, korholta, pirongatta az Európai Uniót, amikor megszakadt a vonal. A műsorvezető sajnálkozott, ám a stúdióban lévő vendég megnyugtatta: ő majd befejezi a félbe hagyott eszmefuttatást. És folytatta az Unió kulturált szidalmazását. Ha a magyar közszolgálati rádiónak csupán arra telik, hogy kizárólag állami fizetésből élő szakértőket szólaltasson meg, akik zökkenőmentesen mondják föl a kormányzatilag esedékes szöveget, akkor ezt a műsort vajon miért nevezték el Ütközőnek?

Máskülönben ma nemcsak a Magyar Kultúra napja van, hanem péntek is. Ilyenkor hangzik el a miniszterelnök szokásos interjúja. A reggel hírműsor vezetője úgy hozta szóba Kölcsey Ferencet, aki 1823. január 22-én tette ki a pontot a Himnusz kéziratára, hogy az iránta való tiszteletből egy-egy hírblokk után olyan színészóriások mondanak el egy-egy versszakot belőle, mint Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre. Igen ám, csakhogy fél órával korábban egy harmadik nevet is beharangoztak a Kossuth Rádióban. Darvas Ivánét, aki a rendszerváltás után, az első választási ciklusban az SZDSZ-t képviselte az országgyűlésben.

Eszem ágában sincs azzal vádolni Nagy Katalint. hogy az 1956 után bebörtönzött, de kétségkívül liberális szemléletű színészóriással nem akarta megzavarni a konzervatív beállítottságú miniszterelnököt. Darvas Iván neve bizonyára kiment a fejéből. Nem voltam azonban annyira éber, hogy utólag emlékeznék, vajon korábban is ő emlegette-é a három színész nevét. Mert ha nem egy bemondó, hanem éppen ő, akkor a memóriazavarral aligha lehet mentegetni.              

A házi dokumentációból tíz mondatot szoktam kiemelni egy-egy témáról vagy személyiségről. Átmenetileg változtatok a bevált módszeren, hogy a maga teljességében érzékelhető legyen, mi jelent meg a magyarországi nyilvánosság fórumain az Egyesült Államok tegnap elbúcsúzott elnökéről. Lám, Donald Trumpot nem választottak meg másodjára, holott a további hatalomgyakorlás még belefért volna a mandátumába.

Tényleg fullba tolja a kretént. (Andersen Dávid újságíró, NLCafé, 2015. július 24.)

Kimondja azt, amit a jól ismert politikusok nem mondhatnak ki. (Vándor Éva újságíró, VS.hu, 2015. augusztus 5.)

Az extravagáns milliárdos semmiben sem tesz lakatot a szájára. (Máté T. Gyula újságíró, Magyar Hírlap, 2015. augusztus 15.)

Donald Trump és Torgyán József összehasonlítás az utóbbi javára ütne ki kedvezően. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, hvg.hu, 2016. július 19.)

Sosem gondoltam volna, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára. (Orbán Viktor miniszterelnök Tusványoson, Hír TV, 2016. július 23.)

Trump olyasmikről beszél, amit Orbán már megtett. (R. Daniel Kelemen amerikai magyar politológus, Vasárnapi Hírek, 2016. augusztus 27.)

Képtelen önmagát fegyelmezni, indulatait kordában tartani. (Elekes Éva újságíró, Népszava, 2016. november 8.)

Most ő volt az, aki meg tudta szólítani az amerikaiak többségét. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2016. november 8.)

Orbán vátesz, Trump próféta. (Farkas György újságíró, 24.hu, 2016. november 9.)

A „nagycirkuszba” kívülről jött a nyertes. (Kolodzey Tamás miskolci újságíró, Borsod Online, 2016. november 10.)

Trump politikai tájszólása mindig létezett Amerikában, de még soha nem jutott ilyen magasra. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Magyar Narancs, 2016. november 10.)

Amerika uraként orosz rulettet játszhat. (Ladányi Tóth Lajos nyíregyházi újságíró, Szabolcs Online, 2016. november 10.)

Trump egy globális kockázat. (Cservenák Zoltán szegedi újságíró, Délmagyország, 2016. november 10.)

Azt mondja ki, amit a többség hallani akar. (Karafiáth Orsolya költő, 24.hu, 2016. november 11.)

Jobb hely lesz a világ az új amerikai elnökkel. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2016. november 11.)

Orbán egyáltalán nem lehet biztos abban, mi lesz Trump véleménye Magyarországról, amikor megtalálja a térképen. (Seres László újságíró, hvg.hu, 2016. november 11.)

Az Egyesült Államok következő elnöke egy gyűlöletkeltő szélsőséges. (Pogátsa Zoltán közgazdász, KettősMérce.blog, 2016. november 11.)

Cinikus himpellér. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, 2016. november 11.)

Kétségkívül taszító pofa. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2016. november 12.)

Nem a hibái ellenére, hanem azok miatt választották meg. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Vasárnapi Hírek, 2016. november 12.)

Végre olyan vezető kerülhet a Fehér Házba, vagyis az Egyesült Államok élére, aki talán kiigazodik a térképen. (Szabó Palócz Attila újságíró, Magyar Hírlap, 2016. november 12.)

Az Egyesült Államok szuperhatalomként olyan embert választott elnöknek, aki az addig uralkodó liberális tabukat, dogmákat föl akarja és föl is fogja rúgni. (Lánczi Tamás politológus, 888.hu, 2016. november 12.)

Ez az úr lehet, hogy nyolc évig lesz, s nem sok empátiával Európa iránt. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2016. november 12.)

Trump annyit máris elért, hogy most talán szívesebben mennék újra Amerikába. (Domonkos László újságíró, Magyar Hírlap, 2016. november 12.)

Trump, ez a rejtői figura csinálta a show-t. (Orbán János Dénes költő, Magyar Idők, 2016. november 12.)

A valóságshow-k sztárja hamarosan szembetalálkozik a valósággal. (Avar János újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. november 12.)

Vagy lemond az elnökségről, vagy felnő az elnökség kihívásaihoz. (Bitó László író, Népszava, 2016. november 12.)

Ahogy egykoron Roosevelt a rádió, Kennedy a tévé, Obama az internet, úgy Trump a közösségi média világának működését fordította a saját hasznára. (Gál J. Zoltán újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. november 12.)

Élete legizgalmasabb üzleti vállalkozása előtt áll. (Lévai Katalin szociológus, volt esélyegyenlőségi miniszter, Népszava, 2016. november 14.)

Amerikában példa nélküli az ilyen elnök. Európában és Afrikában viszont már nem egyet láthattunk belőlük. (Kati Marton amerikai magyar újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. november 26.)

Egy kis fellélegzésre számítunk. (Kövér László Fidesz-politikus, Zalai Hírlap, 2016. november 28.)

A trumpizmushoz kell egyTrump. (Tóth Bertalan szocialista politikus, InfoRádió, 2016. december 6.)

Mint az igazi celebek, könyvet legfeljebb ír, nem olvas. (Hollósi Zsolt szegedi újságíró, Délmagyarország, 2017. január 30.)

Az illiberális demokrácia eddig magyar szabadalom volt, de Trump győzelmével világszabadalommá vált. (Szilágyi Ákos esztéta, 168 Óra, 2017. február 9.)

Trump az amerikai Jelcin. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2017. június 10.)

Tanuló vezető. (Barát Tamás újságíró, Népszava, 2017. szeptember 1.)

Elődeit megveti, kortársait lenézi. (Charles Gati amerikai magyar politológus, Népszava, 2017. november 8.)

Királynak hiszi magát. (Frank Tibor amerikanológus, Klubrádió, 2017. december 27.)

Az Amerikai Egyesült Államokat is egy troll vezeti. (Stumpf András újságíró, Hír TV, 2018. január 4.)

Trump nem tud Orbán lenni, mert az amerikai intézményrendszer erős. (Avar János újságíró, Facebook.com, 2018. november 29.)

Trumpnál elég egyszerű bevágódni, csak hízelegni kell. (Horváth Gábor újságíró, Népszava, 2019. május 3.)

Egy remegő Merkel százszor jobb, mint a golfozó Trump. (Paul Lendvai bécsi újságíró, Klubrádió, 2019. július 10.)

A trumpi politika ki- és beszámíthatatlan. (Benda László újságíró, Klubrádió, 2019. július 23.)

Elnökként is megmaradt ingatlanfejlesztőnek. (Horváth Gábor újságíró Grönland esetleges megvásárlásáról, Népszava, 2019. augusztus 19.)

Amerika talán eddig leggyengébb elnöke. (Bruck Gábor kampányszakértő, Népszava, 2020. április 18.)

Trump szellemi képessége belefér egy viszkis pohárba. (Alexander Bródy amerikai magyar reklámguru, 2020. május 8.)

Amíg Donald Trump lakik a Fehér Házban, minden beárazható, a sajtó függetlensége is. (Miklós Gábor újságíró, Népszava, 2020. augusztus 7.)

Szorítunk az elnök úr újabb győzelméért. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. október 27.)

A diplomácia végre kivonul a Twitterről. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2020. november 9.)

Joe Biden máris elnökként viselkedik, Donald Trump pedig továbbra sem. (Horváth Gábor újságíró, Népszava, 2020. november 10.)

Elszabadult hajóágyúként szántotta fel Amerikát. (Koncz Zsuzsa énekesnő, 168 Óra, 2020. november 11.)

Navalnij arra tett, amire Trump. Amíg a politika megkerülhetetlen szereplője, védettséget élvez. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. január 19.)

A világ előbb-utóbb megelégeli a Trumpokat. (Serény Péter újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. január 20.)

És holnap reggel Floridában ismét egyszerű adócsalóként ébred majd Trump. (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, 2021. január 20.)

Összegyűlt róla vagy kéttucatnyi idézet. Néhány a könyvelési botrányáig, majd amikor emiatt a Gyurcsány-kormány lehúzta a Kossuth-díjasok listájáról, megszűntek az őt kedvezően vagy kedvezőtlenül jellemző mondatok. Amidőn pedig vállalkozása, a Mikroszkóp Színpad is megszűnt, már csak a betegsége időzött néha a nyilvánosság fórumain.

A halála óta sokan búcsúztak tőle nyilvánosan is, leginkább a színészei és a vele kapcsolatban lévő egyéb színházi emberek. Az összeállítással mégse álltam a nyilvánosság elé, megvártam a hetilapok csütörtöki megjelenését. Hátha kiegészíthető, árnyalható lesz belőlük a dokumentáció. A hetilapok azonban nem siettek a segítségemre. A 168 Órában nem jelent meg róla nekrológ, a Magyar Narancsban sem. A Jelen nem található a boltban, ahol újságokat vásárolok, az ÉS-t se láttam a polcon, a Magyar Hang holnap lát napvilágot. Éppenséggel várhatnék, holnap talán teljesebb lesz a kép, de már most is nyilvánvaló, hogy a szellemi élet mértékadó része zavarban van. Nem tud mit kezdeni egy orrára pirosra festett pingpong labdát húzó színésszel.

Temetése holnap lesz a Kozma utcai zsidó temető művészparcellájában. Sas Józsefet január 22-én hantolják el, a Magyar Kultúra Napján. Vajon mihez van több köze a szertartásnak? A péntek vallási jelentőségéhez vagy az ökumenikus kultúránkhoz? Esetleg mind a kettőhöz? A Sas-jelenségre nincsenek válaszaim, de vannak kérdéseim. Vajon a kabaré ama válfaja, amelyet művelt, tekinthető-e a pesti kabarénak? Nézői tapasztalataim - és munkatársa, Beregi Péter emlékezete - szerint ugyanis kerülte a szó bármilyen értelmében vett zsidózást. Ha pedig mellőzte, vajon kijelenthető-e, hogy a pesti humor nem azonos a zsidó humorral? Vagy a kettő részben átfedi egymást a legutóbbi száz évben, Nagy Endrétől Sas Józsefig?

Ha átfedi, akkor Sas kisemberekhez szóló és ízlésem szerint leegyszerűsített humora nevezhető-e népinek? Ha esetleg nevezhetjük, vajon Sas József vélhető-e olyannak, aki adott is érdekeset, megszívlelendőt a magyar kultúrának? Érteni vélem persze a szerkesztők zavarát, akik inkább kihagyták az alkalmat, mintsem hogy szembe nézzenek az örökségével. De épp azon a napon, amikor idestova kétszáz éve, 1823-ban Kölcsey Ferenc letisztázta a Himnusz végleges szövegét, talán lesznek néhányan a Kozma utcai temetőben, akik eltűnődnek a kérdéseimen. Ha ezt el is mondják, meg is írják, ígérem, legjobb mondataikat átmentem a Sas Józsefről összeállítandó dokumentáció végére.             

Tíz mondat Sas Józsefről

A Mikroszkóp Színpad 1990 után a baloldali pártok propagandista adatbankjává alakult át, a rendkívül ügyes Sas József vezérletével. (Szalay Károly irodalomtörténész, Magyar Hírlap Online, 2007. augusztus 11.)

A rothadt rendszer buliszínésze. (Csurka István író, MIÉP.hu, 2008. március 20.)

Józsi az életben maradásért küzd valamennyi színpadon töltött percében, a mélyről jöttek elszántságával, a létükben fenyegetettek megkeseredett lázadásával. (Verebes István rendező, Élet és Irodalom, 2009. február 6.)

Nemcsak tőle kell elbúcsúznunk, hanem egy műfajtól is. (Gálvölgyi János színész, ATV, 2021. január 17.)

A magyar kabaré utolérhetetlen figurája. (Bánó András újságíró, HírKlikk.hu, 2021. január 17.)

Humánus világnézetébe belefér minden, ami korrekt, haladó és pénzt hoz. (Körmendi János színész eddig kiadatlan írása 2009-ből, Facebook.com, 2021. január 18.)

Ő volt a pesti kabaré működtetője. (Rónai Egon műsorvezető, ATV, 2021. január 18.)

Soha nem zsidózott a színpadon. (Beregi Péter színész, Rádió Bézs, 2021. január 18.)

A visszájáról fogalmazta meg évtizedek lényegét. (Szinetár Miklós rendező, Facebook.com, 2021. január 18.)

Doktor volt, nevetéssel gyógyított. (Heller Tamás színész, Bors Online, 2021. január 19.)

Ma iktatják hivatalába az új amerikai elnököt. Ebből az alkalomból jelentetett meg tegnap a Népszavában egy figyelemre méltó cikket Hegyi Gyula. Mielőtt a szerző politikára adta volna a fejét, kulturális újságíróként dolgozott. Sok filmfesztiválon vettünk részt együtt, és ha műveltségét meg angol nyelvtudását ugyanolyan ambícióval gyakorolta Brüsszelben is, akkor politikusként nagy hasznára vált a pártjának. Nemrégiben megválasztották az MSZP alelnökévé, ebbéli minőségében is taglalta Biden és a baloldal ellentmondásos kapcsolatát.

Óv bennünket attól, hogy túl sokat várjunk tőle. Szerinte „Az új amerikai adminisztráció azzal nyújthatja a legnagyobb segítséget, ha jelentős anyagi és technikai támogatást ad a független média megerősítéséhez.” Nos, az amerikai külügyminisztérium még Trump országlása előtt 700 ezer dollárt ajánlott fel a független magyar média támogatására. A 210 millió forint sosem érkezett meg. A független magyar médiára támogatást kértünk egy amerikai magánalapítványtól is, amely elküldte területileg illetékes megbízottját, a nyugat-balkáni igazgatót. A harmadik mozzanat egy tévképzet cáfolata.

A közhiedelemmel ellentétben az Orbán-kormánynak nem kellett megzsarolnia a külföldi médiabefektetőket, akik között leginkább németek voltak, de akadt amerikai is. Örültek, hogy végre megszabadulhatnak balkáni beruházásaiktól. Bulgáriában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban és Magyarországon sokallották az alkotmányos költségnek nevezett korrupciót. Ők bizony kivonultak, és még pénzt is kaptak érte. Ha Bidenék fölmérik a helyzetet, megkérdik majd tőlünk, miért támogassák anyagilag és technikailag a független magyar médiát, ha a magyar ellenzéki pártok is elmulasztották a támogatást.

Tavaly október 13-a óta az ellenzéki polgármesterek 3 millió emberről próbálnak gondoskodni. Eközben annak árán teremtették meg a hangsúlyozottan saját sajtójukat, hogy elzárkóztak a tőlük és a Fidesztől is függetlentől. Nem azért, mert a központi kormányzat elvonta az önkormányzati bevételek jelentős részét, elvégre már október 14-től szűkmarkúnak bizonyultak, és akkor még Orbánék nem véreztették ki őket. Megtisztelne hajdani kollégám, Hegyi Gyuszi, ha beszámolna arról is, vajon a Fidesz-KDNP ellen közösen fellépő hat ellenzéki párt milyen nyilvánosságot képzel el.

Hat pontban foglalták össze a programjukat, hogy mindegyik témakörnek legyen párt-felelőse. A nyilvánosság azonban hiányzik a nyilvánosan meghirdetett elképzeléseikből. Vajon miért?        

Tíz mondat a független médiáról

Az Orbán-kormánynak vannak olyan törekvései, hogy fel akarják számolni a független médiát. (Simicska Lajos üzletember, Átlátszó.hu, 2015. február 6.)

Mutatóba maradhat-e néhány független újság, televízió és rádió, amely elláthatja házőrző feladatát, ha a tűzhöz közel állók kilopják a szemünket? (Hollósi Zsolt szegedi újságíró, Délmagyarország, 2017. augusztus 7.)

A magyarországi nyilvánosságban már alig van független szereplő. (Urbán Ágnes médiakutató, Mértékblog.hu, 2018. július 12.)

A médiatulajdonosok nem pártatlanságot és függetlenséget várnak el, hanem a saját nézeteik hatékony és erőteljes képviseletét. (Halmágyi Miklós szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2019. április 1.)

Vidéken szinte már elérhetetlen a független sajtó. (György Zsombor újságíró, Magyar Hang, 2019. július 5.)

Ott maradt a Fidesz, ahol nincs független hírforrás. (Csordás Gábor irodalomtörténész, Facebook.com, 2019. október 15.)

Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)

/”Elfogadja, hogy ez a lapszám nem kiegyensúlyozott?”/ El. (Pikó András józsefvárosi polgármester, Facebook.com, 2019. december 17.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke az ellenzék irányította városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)

Ma már van felület, ahol a polgármesterek elmondhatják a véleményüket. (Gémesi György gödöllői polgármester, ATV, 2020. december 21.)

Eperjes Károly ezt fejtegette a kaposvári újságban: „Egész életemben az orosz szisztéma alapján voltam beoltva mindenféle ellen. Ezért az orosz vakcinát választom, ha megengedik.” Tanítványom pedig, aki Nyíregyházán újságíróként keresi a kenyérre valót, hozzászólásában azt idézte, amire tegnap beszélte rá a Magyar Rádió egyik megszólaltatottja: „A Pfizer vakcinája olyan, mint egy elektromos autó, az orosz meg olyan, mint a benzines. Ugyanoda visznek.” Tanítványom szerint „A vodkából jó az orosz, a kocsiból pont nem.”

Megtisztelő, hogy firtatja a véleményem, de azt válaszolom, hogy a szovjet gépkocsikat elkerültem. A Polski Fiattal meg a felforrt hűtővizű Skodával gyűlt meg a bajom, és amikor már megtehettem, inkább a Volkswagent választottam. Ami pedig Eperjest illeti, 1986 óta ismerem, azon a nyáron együtt töltöttük az időt a San Sebastian-i filmfesztiválon, a világ egyik legszebb városában. Akkoriban lett tagja a budapesti Katona József Színháznak, és frissiben kapta meg a Jászai Mari-díjat. Erdőss Pál filmjében, a Visszaszámlálásban ő játszotta Sanyi, a buszvezető főszerepét, aki a Kádár-korszak utolsó évtizedében megvette a téesz teherautóját, és magánvállalkozásra adta a fejét.

Sorsa tragédiába fordult, ami megérintette ugyan a zsűritagokat, akik azonban a maguk kapitalista észjárásával nem értették, miért baj, ha valaki magánvállalkozó lesz. Egy keletnémet kritikussal mi értettük, és kiharcoltunk egy díjat a ma is dokumentum értékű játékfilmnek. Eperjes „Szamocával” pedig végigbolondoztam a két hetet, egy baszk kocsmában még be is rúgtunk. Azóta ahányszor csak összefutunk valahol, úgy folytatjuk a beszélgetést, mintha mi sem történt volna a legutóbbi három és fél évtizedben.

Eperjes Károly életművét Kossuth-díj koronázta, szerintem megérdemelten. Az Orbán-rendszer egyik ikonja lett, aki a többivel együtt most arra buzdít bennünket, hogy a Volkswagen (a félig német Pfizer) helyett inkább azt a fránya Moszkvicsot válasszuk. A kormányzat propagandisztikus húzása arra késztette Sándor Erzsit, hogy ő is hozzászóljon a kaposvári újságban megjelent mondathoz. Kedvenc írónőm színésznőként kezdte, és ezt válaszolta hajdani játszótársának, a gyermekkorában szovjet védőoltásokra kárhoztatottnak: „Ha ez lett az eredmény, akkor komolyan kell aggódni az orosz vakcina miatt.” (Facebook.com, 21.01.18.)

Ütős és találó mondat, talán még az önkritikától sem idegenkedő Szamócát is megmosolyogtatja.

Tíz mondat Eperjes Károlytól

A világtörténelem egyetlen olyan országa vagyunk, amelyet saját korábbi maga vesz körül. (Kisalföld, 1996. január 6.)

A szerep a sorok között van, a jellem meg a gerincben. (Heves Megyei Nap, 1997. július 21.)

Nem a politika osztja meg az embereket, hanem az emberek osztják meg a politikát. (Magyar Rádió, 2002. április 29.)

Volt időszak ’94-98 között, amikor bárhová szerződtem, év végére megszűnt a színház. (Zalai Hírlap, 2003. március 1.)

Egyedül soha nem lehetek, mert hívő emberként hiszem, hogy jelen van az Isten. (Magyar Hírlap, 2003. április 26.)

Csak az lehet igazi ikonfestő, aki maga is ikon. (Népszabadság, 2008. április 10.)

Olyan ökomenikus vagyok, aki tudja, hogy ő katolikus. (Napló, 2009. december 24.)

Nem kell mindent tudni. Mindent szeretni kell. (InfoRádió, 2019. március 12.)

Én például nem vagyok értelmiségi. (InfoRádió, 2019. március 12.)

Egész életemben az orosz szisztéma alapján voltam beoltva mindenféle ellen. Ezért az orosz vakcinát választom, ha megengedik. (Sonline.hu, 2021. január 17.)

Fekete-Győr András a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került. Meghirdette, hogy közpénzből adjunk százezer forintot azoknak, akik oltakoznak. Majd megrótta a miniszterelnököt, hogy a fiát közpénzből taníttatja egy brit katonai akadémián. S mert kormánypárti politikusok is megszólták, fogta magát, és Németh Szilárdot kihívta futóversenyre. A harmincéves az elhízott ötvenest.

Javaslatai közül kettő populista jellegű, amelyek azonban illenek egy pályakezdő politikushoz, aki szeretné fölhívni magára a figyelmet. A kormánypárti politikusok és publicisták igazán tudhatnák, hogy pályakezdőként Orbán Viktor sem idegenkedett a nagy visszhangot kiváltó megnyilvánulásoktól. A harmadik esetben, Orbán Gáspár ügyében tegnap én is megszólaltam. Miközben elégedetten vettem tudomásul, hogy a közéleti kommunikációból F. Gy. A. majd’ mindent megtanult, a szemére hánytam, hogy a gondolatait még nem képes röviden, szellemesen és ütősen megfogalmazni. Erre mondta egyik ismerősöm a telefonba, hogy együtt üvöltöttem a kormánypárti hiénákkal.

Az egybeesés véletlen, Fekete-Győr Andrást ugyanis nem tartom kártékonynak. Egyébként pedig nem szoktam üvöltözni. Olyan jegyzeteket írok, amelyeket az angolszász sajtóban compliement sandwich-nek hívnak. Bók-szendvicsnek, ami azt jelenti, hogy csak azzal vitatkozom, akiben értéket fedezhetek föl. Megadom neki a vitapartnernek kijáró tiszteletet, de szóba hozom azt is, amiről gyökeresen másképp vélekedem. Attól tartok, hogy módszeremről Dippold Pál gyökeresen másként vélekedik. A Magyar Hírlap mai számában F. Gy. A.-t „balliberális ifjoncnak”, ’főprovokátornak”, „vakcinakupecnek” és „egyszemélyes csőcseléknek” nevezte.

Aki figyelemmel kíséri a pályafutását, az tudja, hogy ennél cifrább szavakkal is illette a másik politikai táborba tartozókat. Pedig hajdan egész jó novellákat olvastam tőle, reményekre jogosító írónak tartottam. Aztán történt vele valami, mert megvadult. Tragikai vétségét abban látom, hogy megvádolta Esterházy Pétert, amiért álbetegségre hivatkozva távol maradt egy nemzetközi összejöveteltől. Később elnézést kért az épp akkoriban rákkal diagnosztizált írótól, de az igaztalan váddal kigolyózta magát az irodalmi életből. Azóta szakmányban írja a libernyákokat ostorozó cikkeket, és nem spórol a durva minősítésekkel.

Talán most is kapok egy telefont, hogy kár belé a szendvics. Mégis sajnálom Dippold Pált. A szépirodalomban talán többre vihette volna, mint a csúnya publicisztikában.

Tíz mondat Dippold Páltól

A világhírnévre pipiskedő művész valószínűleg posztmodernül krétát kajált, amitől lázat tudott előadni, így hiányzása igazolt. E. P. stréber. (Magyar Hírlap Online, 2015. szeptember 26.)

Kedves Péter, nem tudtam bajodról. Ha bántottalak, bocsáss meg. (Magyar Hírlap Online, 2015. október 9.)

A Momentum napjaink szellemi Munkásőrsége. (Magyar Hírlap Online, 2017. május 25.)

George Soros arcmása kikerült az óriásplakátokra, Bokros gazdavédelmi kaffogásba kezdett. (Magyar Hírlap, 2017. július 5.)

A némelykor szivárványkoalíciónak nevezett ellenzék lételeme a rombolás. (Magyar Hírlap Online, 2019. december 30.)

Nehogy már hisztérikus senkiháziak, boszorkányok és kanboszorkányok mondják meg, hogy veszélyhelyzetben mennyi az annyi. (Magyar Hírlap Online, 2020. március 30.)

A disznószemű Jakab Péter. (Magyar Hírlap Online, 2020. augusztus 31.)

Ascher Tamás, a teátrumok Lenin-fiúja. (Magyar Hírlap Online, 2020. szeptember 7.)

/Soros Györgyről/ A tőzsdegörény ránk szabadította a civil szervezeteknek nevezett martalóc osztagait. (Magyar Hírlap Online, 2020. október 5.)

Az egyszemélyes csőcselék azzal az ötlettel állt elő, hogy a magyar kormány fizessen mindenkinek százezer forintot azért, hogy minél többen oltassák be magukat. (Magyar Hírlap Online, 2021. január 18.)

 A legutóbbi napokban Orbán vakcinázott, Deutsch és Márki-Zay fideszezett, Kunhalmi kormányozott, Békesi pedig rezsimezett. Lefülelt mondatok.

Remélem, hogy a Covid megy, én meg jövök. (Voith Ági színésznő, Rúzs, január 11.)

Ma bizonyos dolgok ellen nem viccelni, hanem tüntetni kell. (Hajós András youtuber, Spirit FM, január 11.)

Az orbánizmus egy vallás. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, január 11.)

Már most kijelenthető, a Fidesznek nem lehet többé kétharmada. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Szeged.hu, január 11.)

A következő 10-15 évben kompromisszumos kormányzás várható. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Debreciner.hu, január 12.)

Olyan országban szeretnék élni, ahol nem a Szájer-ügybe bukik bele a kormány, hanem a kórházak állapotába. (Molnár Gyula szocialista politikus, ATV, január 12.)

Számomra Orbán Viktor a világ egyik legnagyobb élő politikusa. (Szikora Róbert zenész, Mandiner.hu, január 12.)

A Fidesz nem egy párt, hanem egyenlő Orbán Viktorral. (Stumpf András újságíró, ATV, január 13.)

A Fidesz politikai és nem vallási közösség. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Neokohn.hu, január 13.)

Ott korlátoznak és tiltanak minket, ahol csak tudnak. (Bohár Dániel magát jobboldalinak valló újságíró, Origo.hu, január 13.)

Az ellenzéki pártoknak le kell nyelni azt a békát, hogy a Jobbikkal is szövetkezni kell. (Szelényi Iván szociológus, HírKlikk.hu, január 14.)

Minden pártban beárazták, hogy ha a teljes ellenzéki összefogás sem működik, akkor a napjaik meg vannak számlálva. (Kálmán Attila újságíró, 24.hu, január 14.)

Mi abban vagyunk mások, hogy nem tartunk ki a rossz döntéseink mellett. (Nemény András szocialista politikus, szombathelyi polgármester, Vaol.hu, január 14.)

A napfényes, pasztellszínű epilógus illatos lólábként lóg ki a nyomasztóan szürke filmből. (Bacsadi Zsófia kritikus, Magyar Narancs, január 14.)

Nekem ne mondja meg egy görög biztos, hogy én mit csináljak. (Orbán Viktor miniszterelnök a brüsszeli bürokratákról, Magyar Rádió, január 15.)

Lehet, hogy vannak érvek a kínai vakcina mellett, de ezeket a nemzet miniszterelnöke olyan sikeresen titkolja, hogy még senki sem hallott róluk. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, január 15.)

Orbán hazudik, mint a vízfolyás. (Csillag István volt gazdasági miniszter, hvg.hu, január 15.)

Orbán orrhosszal jobb, mint a kihívói. (Pityinger „Dopeman” László rapper, Mandiner.hu, január 15.)

Az ember nagyobb szolgálatot tehet az életével, mint a halálával. (Balássy Fanni 22 éves írónő, Népszava, január 15.)

Nincs esély arra, hogy 2022-ben a rezsim megbukjon. (Békesi László volt pénzügyminiszter, HírKlikk.hu, január 16.)

Ez a Sas legyeket fog. (Sándor Erzsi író Sas Józsefről, Facebook.com, január 17.)

A kabaré az aznap művészete. (Nógrád Megyei Hírlap, 1995. július 10.)

Politikai kabaré az, amit az egyik idióta jobbról támad, a másik meg balról. (Ludas Matyi, 1996. május 29.)

Miután kiderült, hogy apró hibák vannak, és hiányosságok, befizettem azt a majd’ húszmillió forintot az állam felé. (Stop.hu, 2008. március 10.)

/A Kossuth-díj elmaradásáról/ A döntést tudomásul vettem, magam jeleztem az államfőnek és a kormányfőnek, hogy nem jogerősen felfüggesztett büntetést kaptam. (Story.hu, 2008. március 15.)

Az utóbbi években annyi méltatlanság és támadás ért, hogy sok mindentől elment a kedvem. Persze a játéktól nem. (Hetek, 2009. február 27.)

Színház az, ami tele van. (Népszava, 2011. május 20.)

Azt tanultuk, hogy elhal az állam, Nem halt el. Fölkopik. (tv2, 2012. március 16.)

Ma nincs szükség arra a kabaréra, aminek van véleménye. (ATV, 2012. december 28.)

/A Mikroszkópról/ Komlós János egy pódiumból és egy újságból csinált színházat. (Hír TV, 2016. december 8.)

A kabaré soha nincs kész. (FüHü.hu, 2018. április 22.)

A címben föltett kérdésre a legkézenfekvőbb válasz, hogy azért nem olvasható, mert általában is igaz, hogy a papírra nyomtatott újságok egyre kevesebb emberhez jutnak el. Eme állítást bizonyítani is tudnám, ezúttal mégse róla tűnődnék. Arról inkább, hogy a hagyományos sajtó kormánykritikus része még meg is nehezíti a cikkek megértéséhez nélkülözhetetlen olvasást. A jelenséghez két példa a legutóbbi napok terméséből.

Ónody-Molnár Dóra a fiatal újságíró nemzedék egyik legtehetségesebb tagja. A Népszabadság megszüntetése után jutott el a 168 Óra hasábjaira, majd a hetilapnál kitört válság sodorta a tavaly nyáron alapított másik hetilaphoz, a Jelenhez. Érthető, hogy érzékeny a nyilvánosság hátborzongató változásaira, a legutóbbi számban két cikket is szentelt nekik. Az egyik, amelyben a Független Médiaközpont alapítóit szólaltatta meg, könnyen olvasható. A fehér alapon jól hatnak a szürke betűk. A másik cikk alapszövege - egy kormányzati karaktergyilkosság elemzése - szintén olvasható, a keretbe zárt háttér-anyagok közül az egyikkel azonban meggyűlt a bajom.

A szürke alapra nyomtatott fehér betűk összefolytak a szemem előtt. Félő, hogy a tördelő és a munkáját ellenőrző szerkesztők fontos információtól fosztottak meg. Egyre inkább az a benyomásom, hogy a Jelen a kormánykritikus sajtó legkevésbé átgondolt színvilágú, de úgy is fogalmazható, hogy csiricsáré vállalkozása. A napilapok közül viszont a Népszava a magyar sajtó legpatinásabb vállalkozása, elvégre hamarosan másfél száz éves lesz. Jól jött neki, hogy a Népszabadság megszüntetése óta az ellenzéki értelmiség gyűjtőhelye lett.

A hétvégi szám utolsó oldalán található melléklet, a PINK például görbe tükörben mutatja a közéletet. A humoros összeállítás címe betűszó, a politikailag inkorrekt rövidítése. Angolul pedig rózsaszínt jelent, átvitt értelemben „kicsit balost” is. Illik a Népszavához, amelynek tördelője és szerkesztői nem vették észre, hogy a pink betűk rúzsfolt képzetét keltik a szürke alapon. Némi silabizálás után fölsejlik, hogy a kormánypárti sajtóból talán mintha Szikora Róbertet és Gajdics Ottót akarták volna pellengérre állítani. Nem igazán sikerült.

Nyilvánvaló, hogy manapság, kormányzati pergőtűzben nem könnyű a hatalmon lévők tevékenységét bíráló lapot csinálni. Olvasói tapasztalatom, hogy ha a tartalmi profizmus formai amatörizmussal párosul, akkor még nehezebb.