Médianapló

Médianapló - Tíz mondat a fiókról

2024. október 16. 10:53 - Zöldi László

A Fidesz sokkal szuverénebb párt annál, hogy az SZDSZ „fiókpártja” elnevezésbe belenyugodna. (Fricz Tamás politológus, Népszava, 1990. október 26.)

Az írók nem szoktak a fióknak írni. Mert ha valaki olyat írt, amit eleve nem jelentethetett meg, azt módjában volt illegálisan kiadni. (Konrád György író, Magyar Nemzet, 1993. április 10.)

A fióknak sem szabad akármit írni. (Bodor Pál író, Klubháló.hu, 2009. április 27.)

Túl sokat dolgozom ahhoz, hogy a fióknak írjak. (Frei Tamás újságíró, FN24.hu, 2011. október 26.)

Bennünket a választók akkor húznak elő az asztalfiókból, amikor baj van. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2011. december 2.)

Egy tollforgatónak íráskényszere van, akkor is, ha csak a fióknak ír. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2012. március 17.)

A mi műfajunk nem a fióknak készül. (Juronics Tamás koreográfus, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője, Magyar Hírlap, 2019. március 30.)

Most mindenhol baj van, ahol nem lehet az asztalfióknak dolgozni. (Ascher Tamás rendező, 24.hu, 2020. július 3.)

A színházi szerzőnek kell színpad, társulat, rendező, színikritikus, dramaturg és a többi. Regényt könnyebb a fióknak írni. (Szolláth Dávid irodalomtörténész, Jelenkor, 2022/1.)

Fióknak tán még lehet írni, de ott énekelni? (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, 2024. október 15.)

komment

Médianapló - Tíz mondat az influenszer-tüntetésről

2024. október 15. 12:52 - Zöldi László

 Az online hitelesség átment offline-ba, és megmutatkozott. (Gergely Zsófia újságíró, ATV, 2024. február 17.)

Olyanok hívták a fiatalokat, akik korábban nem nagyon adták a nevüket semmiféle tüntetéshez. (Lázár Gergő publicista, Kolozsváros.com, 2024. február 17.)

Itt volt sok tízezer (a szervezők szerint ötvenezer) ember, akiknek a világról alkotott elképzeléseit a közösségi médiában önmenedzselő influenszerek láthatóan jobban képviselik, mint a parlamenti ellenzék. (Fekő Ádám újságíró, magyarnarancs, 2024. február 17.)

A péntek esti influenszertüntetésnek volt egy erős üzenete. Pártállástól függetlenül a magyarok számára a gyermek érték. (Demeter Szilárd Fidesz-politikus, Mandiner.hu, 2024. február 18.)

Kormánybuktatónak szánt baloldali dzsembori. (Csépányi Balázs újságíró, Magyar Nemzet Online, 2024. február 19.)

A legnépszerűbb influenszerek több tízezer, más becslések szerint százezer embert tudnak az utcára vinni Budapesten. (Bialkó László Gergő újságíró, Népszava, 2024. február 21.)

Az influenszerek rövid tündöklése épp a hiányt világítja meg. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2024. február 26.)

Az influenszerek demonstrációjának közönsége utólag folyamatosan nőtt, a pártok tüntetésének publikuma pedig csökkenni kezdett. (Cs. Bálint Andrea DK-s aktivista, Újnépszabadság.com, 2024. február 28.)

Ha az influenszerek közül valaki bejelenti a színpadról, hogy pártot alapít, akkor Magyar Péter csak egy epizódszereplő lett volna. (Vona Gábor Második Reformkor-politikus, Index.hu, 2024. május 2.)

Az influenszer-tüntetés azt jelentette, hogy van rendszerváltó kereslet, de nincs rendszerváltó kínálat. (Magyar Bálint szociológus, volt oktatási miniszter, Klubrádió, 2024. október 11.) 

komment

Médianapló - A bikacsök szintjén vagyunk?

2024. október 14. 15:01 - Zöldi László

Figyelemre méltó mondat jelent meg a Népszava mai számában. A Vélemény-rovat egyik cikkét Batka Zoltán írta Orbán Viktor szerepléséről az Európai Parlamentben. Az ellenzéki napilap munkatársa azt fejtegette, hogy a „glasszékesztyűs széplelkek” jókora késéssel ismerték föl a magyar miniszterelnök „harcos” természetét. De végre „megértették: egy vastag nyakú parvenü kordában tartásához a bikacsök a megfelelő szerszám, egy bizonyos szint felett le kell menni egy bizonyos szint alá.”

Ha a magyar miniszterelnök nemzetközi helyzetéről írnék most cikket, akkor azt kéne eldönteni, vajon a parvenü, vagyis az előkelősködő, felkapaszkodott, újgazdag, vagy pedig az uniós vendég fegyelmezésére szánt bikacsök a sértőbb-e? Csakhogy engem az összetett mondat második része érdekel. Vissza a forráshoz munkacímmel könyvet írok ugyanis a szállóigék eredetéről. Az eddigieknél könnyebb helyzetben vagyok, mert soha senki nem vonta kétségbe, hogy az eredeti szöveg - „Bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá.” - Esterházy Pétertől való.

Arra is kitérek majd, hogy mikor és miért írta le, először mégis inkább azt taglalom, vajon illik-e, szabad-e az eredeti jelentéstől eltérő felhangot kölcsönözni egy értelmiségi körökben közismert és elég gyakran idézett szállóigének. A jelenséget „visszájára fordult vagy fordított mondásnak” nevezik a nyelvészek. Közülük a nemrégiben elhunyt Grétsy László képviselte a legmarkánsabb álláspontot. Szerinte „Ha a közmondás más felhangot kap, s már nem pontosan azt idézi fel, amit föl kellene idéznie, akkor már nem természetes módosulással állunk szemben.” (Megjelent az Édes Anyanyelvünk című folyóirat, 1988/2. számában.)

A cikk másik pontján még ennél is határozottabban fogalmazott: „önkényes módosításnak” vélte a jelentésváltoztatást. Mintha egy kicsit vissza is rettent volna a saját szigorúságától, mert megengedőbben fűzte hozzá: „Ha mégis ezt az utat követjük, valamilyen módon utalnunk kell a változtatás tényére.” Nem vagyok nyelvész, csak szerkesztő, de szembesültem néhány ezer kézirattal, és az a benyomásom, hogy a közmondás esetében szinte bármilyen értelmezést megengedhet magának egy cikkíró. Elvégre a szerző ismeretlen, illetve sokan tettek hozzá az ismeretlen alapgondolathoz, vagy vettek el belőle. Eggyel több értelmezés igazán nem számít. A szállóigének azonban van szerzője, ezért indokolt Grétsy László intelme. A Népszava mai számából idézett mondat ugyanis az Esterházy-féle szállóige parafrázisa (átírása, átköltése, értelmezése, változata).

Az pedig nem felel meg a valóságnak, hogy a nagy hírre vergődött mondás először 1979-ben látott napvilágot, a Termelési kissregényben. Két évvel korábban jelent meg, az Új Írás című folyóiratban. A huszonhét esztendős író mondata 1977-ben még nem csinált karriert a hazai nyilvánosságban, csupán az irodalmi ínyencek tudtak róla. Ezt támasztja alá a bejegyzésem utáni összeállítás néhány idézete. Az önálló közleményben más funkciója volt, mint a regényben, és mint most.

Egy minisztériumi főosztályvezető szolgálati gépkocsival jár, és a sofőr óhatatlanul számtalan helyzetben ismeri meg a főnökét. De az eredeti mondás nemcsak a keletkezése miatt gyökerezik a Kádár-korszakban. Azért is, mert azt a mentalitást fejezi ki, hogy a hivatalos utakon nem ajánlatos berúgni. Ha a „kiskirályt” a fölöttesei a diktatúra jellegéből adódó tisztogatás (csisztka) során ki akarják közösíteni, akkor a sofőrje tanúskodhatna ellene. Az a benyomásom, hogy 1977-ben Esterházy Péter még csak a képmutatást, az álszentséget akarta jellemezni. Már itt is túllép az egyénítésen, mondása azonban a Kádár-korszak egyik kulcsmondatává csak a regény megjelenése után vált. Szállóigévé pedig 2010 után.

Ama szerzők gyakran idézett és változtatott jelmondata lesz, akik nem akartak leszállni a kormánypárti nyilvánosság karaktergyilkos színvonalára. A szállóige akkor került az érdeklődés homlokterébe, amikor egy trágár kifejezésekben tobzódó kormánypárti publicista állami kitüntetésben részesült, és ezért hetvenegy közéleti személyiség visszaadta a saját lovagkeresztjét. A mondás igazi karrierjét Esterházy Péter már nem érhette meg, a szállóige ugyanis a kiteljesedett NER-t övező polgári ellenállás kifejeződése lett.

Batka Zoltán ebben az összefüggésben változtatott rajta, utalván arra is, hogy a magyar miniszterelnök strasbourgi jelenlétének volt egy meghökkentő epizódja. A vita színhelyén Magyar Péter, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője zsebre dugta a kezét, és e videóra vett mozzanatból a kormánypárti sajtó ágyékdiplomáciai tiszteletlenséget olvasott ki. A Népszava publicistája tehát okkal állapította meg azt, amit a bejegyzésem elején idéztem. Értelmezése azonban akkor lett volna teljes értékű, ha azt is közli az olvasókkal, hogy kinek a mondását alakította át.    

 

Tíz mondat egy Esterházy-szállóigéről

 

Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá. (Esterházy Péter: Ha én főnök lennék, Új Írás, 1977/5.)

Némely szavak, fordulatok használata vagy kerülése éppily pontossággal jelzi a beszélő műveltségi fokát, tekintve, hogy az ember bizonyos szint fölött nem süllyedhet bizonyos szint alá. (Farkas Csaba szegedi újságíró, Délmagyarország, 1988. november 14.)

Az ember bizonyos szint fölött nem süllyedhet bizonyos szint alá, mert akkor már nem művész, hanem iparos. (Csiky László szentesi karikatúraszobrász, Reggeli Délvilág, 1993. augusztus 7.)

Ők azok, akik - Eserházyval szólva - bizonyos szint fölött nem mennek bizonyos szint alá. (Gál J. Zoltán újságíró a Bayer Zsolt kitüntetése ellen tiltakozókról, Vasárnapi Hírek, 2016. augusztus 27.)

A műsor gazdája egy parázs vita során elejtette azt a mondatot, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Magával a kijelentéssel semmi gond. A bemondó azonban szólásmondásként hivatkozott rá. Márpedig ez akkor is Esterházy-idézet, ha a fene fenét eszik. Lehet, hogy a tudtom nélkül szólássá vált egy irodalmi alkotás kulcsmondata? (Fehér Miklós vajdasági író, Magyar Szó, 2019. április 11.)

Hol vannak már a mai politikából a rendszerváltás utáni évek olyan csillogó intellektusú, talpig úriember véleményformálói, politikusai, mint Kis János, Tamás Gáspár Miklós vagy Tölgyessy Péter? Rájuk igaz volt a gyakran idézett író, Esterházy Péter mondása, amely szint „van az a szint, ami fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá”. (Kárpáti András újságíró, Magyar Nemzet, 2020. november 16.)

Esterházy mondata a magyar értelmiségi elit legfontosabb hivatkozási alapjává vált. Folytonosan idézik, miközben megfosztották eredeti kontextusától és - azt hiszem - valódi jelentésétől is. (Bence Erika vajdasági irodalomtörténész, Családi Kör, 2021. október 7.)

Sokan leírták ezt a mondatot, azok, akik a szint fölötti kaszthoz tartozónak képzelik magukat. Biztos jó érzés a kiválasztottak közé tartozni, azonban én túl önhittnek, arisztokratikusnak tartom ezt a fogalmazást. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2023. november 18.)

Tényleg erős volt középső ujjal az egyezményes nemzetközi jel mutatása a fotósoknak. Engedelmükkel a kép közlésétől eltekintenénk, egy bizonyos szint alá azért ne süllyedjünk még egy olimpiai bajnok hangulatának a kedvéért sem. (Krasz Emil sportújságíró Milák Kristófról, 24.hu, 2024. április 15.)

Az Unió glasszékesztyűs széplelkei… megértették: egy vastag nyakú parvenü kordában tartásához a bikacsök a megfelelő szerszám, egy bizonyos szint alatt le kell menni egy bizonyos szint alá. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2024. október 14.)

komment

Médianapló - "A baloldal választói nyúlcipőt húztak" (Lefülelt mondatok, 24.10.06.-13.)

2024. október 13. 12:45 - Zöldi László

A legutóbbi napokban Orbán Viktor és G. Fodor Gábor uniózott, Horn Gábor orbánozott, Magyar Bálint bohócozott, Lázár János libsizett, Farkasházy Tivadar pedig magyarpéterezett.

 

Ez az ország a jelenben él - rosszul. (Németh Péter újságíró, HírKlikk.hu, október 6.)

A helyében nem ugranék egyszerre a kormányoldali és az ellenzéki sajtónak. (Kabai Domokos Lajos újságíró Magyar Péterről, Bekiáltás.blog, október 6.)

Magyar Péter mennyire kérdezhető? (Rónai Egon műsorvezető, ATV, október 7.)

Nehezen tűri a kritikát élő interjúszituációban, és ez nem sok jót jelez előre a médiával, sajtóval való kapcsolatában, amennyiben kormányfő lesz belőle. (Nagy Attila Tibor politológus Magyar Péterről, Facebook.com, október 7.)

Nehezen tűri az árnyékot. (Kiss László újságíró, Magyar Hírlap Online, október 8.)

A baloldal választói nyúlcipőt húztak. (Tömpe István publicista, Népszava, október 8.)

A jogállami, demokratikus máz mögött egy feudális, udvari rendszer működik. (Kárpáti Iván műsorvezető, Klubrádió, október 8.)

Tisza Péter. (Dávid Edit műsorvezető, Magyar Rádió, október 9.)

Néhány aberrált, belvárosi, libsi gyereknek megártott a túl sok szívás a hétvégén. (Lázár János Fidesz-politikus, Facebook.com, október 9.)

Orbán Viktor az Európai Unió okleveles szegényházának miniszterelnöke. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, október 9.)

A többség nem vele van, de nincs egyedül. (Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke Orbán Viktor strasbourgi szerepléséről, Népszava, október 10.)

Orbán Viktor tegnapra egyértelműen az alternatív Európa vezetőjévé nőtte fel magát. (Kohán Mátyás újságíró a strasbourgi vitáról, Mandiner.hu, október 10.)

Bejelentették, hogy meg akarják buktatni a magyar kormányt. (Orbán Viktor miniszterelnök Ursula von der Leyenről és Manfred Weberről, Magyar Rádió, október 11.)

Immár csőstül szakadnak ránk a bajok. (Bruck András publicista, Facebook.com, október 11.)

Mindkét fél engedett, bár én nem tudok, mert nincs miből. (Pintér Bence újdonsült győri polgármester, 444.hu, október 11.)

Mártírjaink nincsenek, egyelőre csak bohócaink vannak. (Magyar Bálint ellenzéki politikus, Klubrádió, október 11.)

A libsizés a Fideszben bevett szóhasználat. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, október 11.)

Mindig van lejjebb. (Bőhm Kornél kríziskommunikátor a kampányról, Népszava, október 11.)

Minden megoldás érdekel. (Farkasházy Tivadar újságíró a Magyar Péter-jelenségről, Klubrádió, október 12.)

Nem ehhez az Európához csatlakoztunk. (G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Origo.hu, október 13.)

Célfotóval újraválasztott főpolgármester. (Szerető Szabolcs újságíró Karácsony Gergelyről, Hang.hu, október 13.)

komment

Médianapló - Tíz mondat Orbán Viktortól (Magyar Rádió, 2024.10.11.)

2024. október 11. 08:32 - Zöldi László

/A strasbourgi vitáról/ Akik összejöttek, vérgőzös állapotban voltak.

/Ursula von der Leyenről és Manfred Weberről/ Bejelentették, hogy meg akarják buktatni a magyar kormányt.

Bejelentettem az ellenállást.

Hagyjuk az európai ügyeket, azt lerendeztük!

Magyarországnak nem is Európával, hanem magával kell foglalkoznia.

Erre összpontosítok. A brüsszeliek meg egyék meg, amit főztek.

Óriási lendületet fogunk adni a magyar gazdaságnak.

Mi egy járműipari nagyhatalom vagyunk.

Minden nagy autógyár itt marad Magyarországon.

/”Hosszabb távon milyenek a magyar gazdaság kilátásai?”/ Fényesek.

 

(A miniszterelnök a huszonnégy perces interjú alatt ötször köszörülte a torkát.)

komment

Médianapló - Egy betiltás margójára

2024. október 10. 13:15 - Zöldi László

Ma reggel az a megtiszteltetés ért, hogy a Facebook törölte az egyik bejegyzésemet. Orbán Balázs nagy hírre vergődött mondatáról gyűjtöttem össze a legjellemzőbb megnyilvánulásokat, ezt találta sértőnek valaki. Azért érzem megtisztelve magam, mert tizenhárom éve blogolok a Facebookon, és most először találtak méltatlannak a megjelenésre.

Ez sértette a szakmai önérzetemet, de most végre engem is cenzúráztak, ami a XXI. századi Magyarországon az elismerés sajátos formája. Kár, hogy a bejegyzést nem én írtam. Talán a feljelentőm nem is tudja, hogy ebben az országban nekem van a legnagyobb magán archívumom, amelyben a három és fél évtized alatt összegyűjtött mondatokat tárolom. Ez körülbelül egymillió mondat hozzávetőlegesen ezer témában.

Ebből származnak azok az összeállítások, amelyeket fél évtizede a véleményemet tükröző cikkek függelékében közlök. Igyekszem félreérthetetlenül megfogalmazni az álláspontomat, de mert médiatanár vagyok, a témáról tíz mástól való mondatot is hozzáfűzök, hadd gondolkodjanak el az olvasók. A Médianapló című blogot ugyanis eredetileg a kommunikáció szakos főiskolásoknak és egyetemistáknak szántam. Az állásfoglalásra szerettem volna őket megtanítani, és az anyagismeretre, mely tartalmazza a véleményüktől eltérő álláspontokat is.

A jó olvasó akkor gondolkodik el, ha megismeri az adott témáról kialakult mértékadó álláspontokat. Szeretném persze meggyőzni a magam igazáról, de meg kell adni neki a lehetőséget, hogy a véleményemet összehasonlíthassa a másokéival. Ezzel magyarázható, hogy a Médianapló az átlagosnál árnyaltabb közelítésmódjával népszerűtlen lett ama olvasók körében, akik a bloggertől a maguk visszaigazolását várják. Népszerű lett viszont ama szerkesztők körében, akik a digitális sajtóban nem párt-üzeneteket, nem is szekta-faliújság cikkeket akarnak közölni, hanem kommentárokat.

Vagyis hírmagyarázatokat például egy zsurnáltudós tollából. Az utánközlő portálok jóvoltából évente egymilliónyian kísérték figyelemmel a Médianapló-bejegyzéseket, amelyek szinte kizárólag a nyilvánosság különböző jelenségeiről szóltak. Idestova két éve azonban történt valami, mely végül is elvezetett a fészbukos letiltáshoz. Életkorom miatt 2023 első napjától lemondtam a napi megjelenésről. Már csak arról írok jegyzetet, ami nagyon foglalkoztat. De mert szerettem volna megtartani az olvasókat, a Tíz mondat című összeállítást önállósítottam.

A hét minden napján közlök ugyan bejegyzést, de a véleményemet csak kétszer-háromszor írom meg, a többi nap a mintegy ezer témában felgyülemlett mondatokból válogatok ki tízet-tízet. Valamivel kevesebb olvasót vonzanak, a vélemény ugyanis kapósabb, mint a dokumentáció. Mindazonáltal nem panaszkodhatom, elvégre az olvasók kétharmadát sikerült megtartani. Ám a néhány nap előtti újítás mozgásba hozta a följelentésre hajlamosak egyikét.  

Orbán Balázs szeptember 25-én, egy kormánypárti podcastban kimondott valamit, ami végigsöpört a hazai nyilvánosság fórumain, sőt a nemzetközi nyilvánosság ingerküszöbét is átlépte. Erről van egy hatvankét mondatból álló dokumentációm. Nem egyetlen tízmondatos összeállítást készítettem azonban róla, hanem kettőt. Az egyiket a kormánypárti politikusok és újságírók véleményeinek szenteltem, a másikat azoknak az újságíróknak, publicistáknak és politológusoknak, akik elmarasztalták a miniszterelnök politikai igazgatóját.

A kormánypárti összeállítás a kormánypárti följelentőt hidegen hagyta, hisz’ a legkeményebb elmarasztalás is ama kereten belül maradt, amelyet Orbán Viktor úgy fogalmazott meg, hogy egyik legközvetlenebb munkatársa félreérthetően fogalmazott, ami hiba volt. A másik összeállítás, az elmarasztalóké viszont nem tetszett a kormánypárti följelentőnek. Holott az elmarasztalók között négy hölgy is volt, akik a nyilvánosság fórumain nem a durvaságukkal tűnnek ki. Továbbá két szerző a Magyar Hang szerkesztőségében dolgozik, amely a Fidesz hatalomgyakorlásából kiábrándult konzervatív újságírók lapja. Ebbéli minőségében pedig az Orbán-rendszer kérlelhetetlen, de korántsem durva stílusú ellenzéke. Talán éppen azért fájt a följelentőnek, hogy a bírálat nem a másik politikai oldalról érkezett.

Itt tartunk most. A Facebook-döntésből levonható az a következtetés, hogy vissza kéne térni az ökumenikus összeállításokhoz. Ha egy kormánypárti vagy ellenzéki politikus mond valamit, amire sokan kapják föl a fejüket, ismét olyan tízmondanyi dokumentációt válogatok, amely tartalmazza a teljes politikum legjellemzőbb megnyilvánulásait. Íme, az első kísérlet, amelyre a kormánypárti olvasók esetleg elmondják majd, hogy több is lehetett volna benne a kormánypárti vélemény.

Csakhogy a múlt hét csütörtökjén Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón bejelentette, hogy a kormányzat lezárta az úgynevezett Orbán Balázs-ügyet. Ezt a kormánypárti politikusok és publicisták utasításnak vették, és azóta hallgatnak róla, mint hal a szatyorban. Kérem a mélyen tisztelt följelentőt, hogy ezt a szempontot vegye figyelembe, előre is köszönöm.

 

Tíz mondat Orbán Balázsról

 

Helyes, ha engedjük, hogy a fiatal vitézek az egekbe szökelljenek, de az öreg varázslók sem bucskázhatnak le a trónusról. (Huth Gergely újságíró, PestiSrácok.hu, 2024. szeptember 27.)

Nem kell rossz mondatokat mondani. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, 444.hu, 2024. szeptember 30.)

A nagy hiba az volt, hogy belekutyulta ’56-ot. (Nagy Attila Tibor politológus, ATV, 2024. szeptember 30.)

Orbán Balázs szavai végigsöpörnek a világ médiáján. (Lakner Zoltán politológus, HírKlikk.hu, 2024. szeptember 30.)

A történészek máig adósak 1956 teljes és igaz történetének feltárásával. Erre utalhatott Orbán Balázs, amikor azt mondta, „Megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a magyar életekkel.” Igen, elveszítettünk 200 ezer nagyon értékes magyar életet. (Bencsik András újságíró a disszidensekről, Demokrata.hu, 2024. október 1.)

A gondolat annyira szerencsétlen, hogy idézni is kínos. (Kovács Zoltán újságíró, Élet és Irodalom, 2024. október 4.)

Nem hiba volt, s főként nem félremagyarázhatóság. csak őszinteség. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, 2024. október 5.)

Még ’56 szellemével is képes volt szembemenni, csak hogy belerúgjon a hazájukért harcoló ukránokba. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2024. október 5.)

Nem mondott mást, mint hogy nem dicsőítette Zelenszkij ukrán elnököt. (Kondor Katalin újságíró, Magyar Hírlap Online, 2024. október 6.)

Orbán Balázs világot bejárt kijelenése nyomán a Fidesz 1956-hoz való viszonyulása is megkérdőjeleződik. (Rónay Tamás újságíró, Népszava, 2024. október 10.)

komment

Médianapló - Tíz Orbán Viktor-mondat az Európai Unióról

2024. október 09. 14:58 - Zöldi László

Most sem vagyunk az Unió tagja, s mint látjuk, van élet az EU-n kívül is. (Világgazdaság, 1999. december 17.)

Az Unió spájzában vagyunk. (Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december 17.)

Az Európai Unión kívül is van élet, de nem biztos, hogy megéri. (Napló, 2004. április 24.)

Magyarország az Unió laboratóriuma, ezért találjuk magunkat össztűz alatt. (Népszabadság, 2012. április 24.)

A vesztesre tervezett konfliktusokat elbukjuk az unióban, a többit pedig megnyerjük. (Népszabadság, 2012. augusztus 27.)

Nemzeti céljainkat az Európai Unión belül jobban el tudjuk érni, mintha azon kívül maradtunk volna. (Erdélyi Magyar TV, 2019. május 8.)

Európai Uniónk eresztékei recsegnek. (M1, 2020. június 6.)

A magyar gazdaság az uniós források nélkül is működik. (Magyar Rádió, 2023. december 15.) 

Nem áll szándékunkban kilépni. (Miniszterelnök.hu, 2024. október 8.) 

Mi, magyarok továbbra is az Unióban keressük az álmainkat. (Hír TV, 2024. október 9.)

 

komment

Médianapló - Tíz mondat a háromperháromról

2024. október 07. 22:35 - Zöldi László

Amikor a miniszterelnök úr átadta az én borítékomat, bekövetkezett az a döbbenetes helyzet, hogy én a III/III-as listán szerepelek. (Torgyán József kisgazda politikus, Népszava, 1991. június 7.)

Én vagyok az egyetlen, aki bevallottan háromperhármas voltam. Én vagyok az egyetlen, aki elmondtam, amit elkövettem. A többiek meg bujkálnak, és azzal vannak elfoglalva, hogy mit követtem el. (Csurka István MIÉP-politikus, Vas Népe, 1994. március 22.)

Nagyobb szégyen, ha egy politikusnak III/III-as kartonja van, mintha szeretője. (Hankiss Ágnes művelődéstörténész, Magyar Televízió, 1997. július 6.)

Én a Kádár-korszakban is négynegyedben gondolkoztam, nem háromperháromban. (Somló Tamás rockzenész, Magyar Televízió, 1997. augusztus 16.)

Erőszakot követtek el rajtunk, de kurvaként bánnak velünk. („Váradi Péter” volt III/III-as ügynök, Magyar Hírlap, 2002. július 9.)

A mai Fidesz szerintem tele van III/III-sal. (Eörsi Mátyás DK-politikus, ATV, 2015. március 9.)

Nem igaz, hogy a III/III megszüntetésével a szervezet megtisztult volna a diktatúrát fenntartó személyektől. (Magyari Péter újságíró, 444.hu, 2015. március 26.)

Crvendakics nem hibázott. Hárompontos. Három per három. (Ifj. Knézy Jenő sportriporter a Szekszárd-Sopron kosárlabda-mérkőzésen, M4, 2018. május 3.)

Márton Gréta is három per háromnál jár. (Borsos Attila sportkommentátor a Metz-Ferencváros kézilabda mérkőzésen, Sport TV, 2021. január 24.)

Horváth III/III József. (Molnár Bálint publicista a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet újdonsült vezetőjéről, Kolozsváros.com, 2024. október 6.)

komment

Médianapló - Kilencvenszázaléknyi tévedés a kilencedik emeletről

2024. október 07. 14:37 - Zöldi László

 Ha Németh Péter nem az újságírást választotta volna, akkor a foci NB I-ben is sokra vihette volna. De közös szakmánkat választotta, és az immár csak egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava főszerkesztője. A szombati számokban van egy rovata. a Pillantás a kilencedikről, ami nyilván arra utal, hogy ha kinéz az ablakon, akkor nemcsak a fővárost látja. Eme országos nézőpontból állapítja meg, hogy „Lényegében a kegyelmi ügy felbukkanásáig, azaz tizennégy éven át …uralmuk alá vették a nyilvánosság kilencven százalékát, és kitörölték onnan azt, amit csak lehetett,”

Majd később hozzáfűzi, hogy „a maradék tíz százalék próbál eljutni a közvéleményhez, eleddig sikertelenül.” Vitám van a két idézett mondattal, ebből azonban nem az következik, hogy kételkeden a szerző tehetségében. Nem is tehetem, hisz’ akaratlanul is a fölfedezője vagyok. Médiatanárként évtizedeken át foglalkoztam pályakezdő újságírókkal, és feltűnt egy Lendvai Péter nevű ifjú kolléga a HírKlikk.hu-n. Meglepően tájékozottnak mutatkozott, érdekes interjúkat készített vezető ellenzéki politikusokkal. S bár csodálkoztam, hogy tegezi őket, az pedig zavart, hogy gyönge a helyesírása, de tehetségesnek véltem.

Ezt többször meg is írtam a Médianapló 2017/18-as évfolyamában. Véletlenül derült ki, hogy a Lendvai vezetéknév mögött a Népszava leváltott főszerkesztője rejlik. Feltételezésem szerint a patinás újság tulajdonosa gáláns végkielégítés fejében olyan szerződést íratott alá vele, hogy meghatározott ideig nem él a nyilvánosság erejével. Akkor esett le a tantusz, amikor Kereszty András, a Népszava kilencvenes évekbeli főszerkesztője elmagyarázta, hogy Németh Péter édesanyja, Lendvai Vera sokáig dolgozott a Népszavánál.

A fia 2021 októbere óta ismét a Népszava főszerkesztője. Tájékozott, naprakész újságíró, lám, a tehetsége se vonható kétségbe, van azonban egy sebezhető pontja. Az a fránya kilencven százalék. Erről árulkodik a bejegyzésem utáni összeállítás. Mielőtt azonban elemezném, aligha árt megemlíteni, hogy olyan felmérés nincs, amely tükrözné Németh Péter álláspontját. Ehhez körülbelül nyolcezer magyar nyelvű sajtóterméket kellene megvizsgálni. De ha a kutatók beérnék a politikai irányultságú médiumokkal, akkor is néhány százat kéne figyelembe venni.

Olyan felmérés persze van, amely a hirdetési bevételek alapján a kormánypárti orgánumok 78 százalékos fölényét mutatták ki. Ha valaki ebből von le következtetést a nyilvánosságon belüli arányokról, és a kormánypárti túlsúlyt kikerekíti nyolcvan százalékra, akkor pontatlanul fogalmaz ugyan, de a becslése elfogadható publicisztikai fordulatnak. Az újságíró egy számmal próbálja nyomatékosítani elszomorító mondandóját. A kilencven azonban túlzás.

Nem tudom, hogy Németh Péternél miből lett a kilencven százalék, de hogy miért nem a valóban létező hetvennyolc százalékos felmérésből indul ki, azt sejtem. Ha ugyanis a hirdetési bevétel volna a bázis, akkor bizony a Népszava főszerkesztője szorult helyzetbe kerülne. Az ellenzéki napilap rendszeresen kap hirdetési pénzt a Rogán-féle propaganda-minisztérium keretéből és a legnagyobb állami cégektől is. Volt év, amikor a bevételek felét, mostanában inkább a harmadát, de az éves összeg így is, úgy is több százmillió forintra rúg.

Ettől volt szolidan nyereséges a Népszava kiadóvállalata, amikor még osztalékot is fizetett a tulajdonosnak. A teljes bevétel kevés azonban a jóllakáshoz, és sok az éhenhaláshoz. Az a benyomásom, hogy a kilencven százalék önkritikának is felfogható, elvégre a főszerkesztő kijelentése akár azt is jelentheti, hogy a Népszavát nem a nyilvánosság ellenzéki részébe sorolta.

De van a gondolatmenetében más ellentmondás is. Árulkodó félmondatban hozza szóba a kegyelmi ügyet. Szerinte addig volt kilencvenszázaléknyi a kormányzati fölény. Utána pedig történt valami. Németh Péter a nyilvánosság maradék tíz százalékát említi, amely sikertelenül próbálja a valóságot eljuttatni a közvéleményhez. Az a benyomásom, hogy a kilencedik emeletről nem azt látja, ami Magyar Péter megjelenése óta történt a hazai nyilvánosságban.

A Tisza Párt alapítója kétszáz településen járt, e nagygyűléseken néhány százan, tíz-tizenötezren, száz-százötvenezren vettek részt. Az újdonsült politikusról úgy közölt 514 cikket a „vármegyei” sajtó, hogy minden rosszat elmondott róla, az országjárásáról azonban elfelejtett beszámolni. Helyette a vidéki Magyarországon élők érdeklődését az alternatív sajtó elégítette ki. Ennek következtében a nyilvánosság ellenzéki része fejlődésnek indult. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez a fejlődés mit is jelentett. De hogy a kormánypárti propaganda-gépezet szelektív feledékenysége miatt az ellenzéki nyilvánosság életre kapott, és sikerült valamennyit lefaragni a bűvös kilencven százalékból, az nyilvánvaló.

Az idézetcsokorban van még két további ellentmondás. Az egyik az, hogy Németh Péter 2016. október 4-én 95 százaléknyira becsülte a kormánypárti média arányát. Ez a szám négy nappal a Népszabadság beszántása előtt látott napvilágot. A jeles szerző néhány hét múlva, december 19-én már kilencven százalékot írt. Vagyis miután a kormányzat megszüntette a Népszabadságot, Orbánék befolyási övezete öt százalékkal csökkent. (!?)

A másik ellentmondás, hogy miközben Németh Péter görcsösen ragaszkodik a maga kilencven százalékához, vele összefüggésben felváltva használja a nyilvánosság, a média és a sajtó kifejezést. Csakhogy a három fogalom rendszert alkot. A nyilvánosság eszközrendszere a média, mely a keletkezés sorrendjében a (papír alapú) sajtót, a rádiót, a televíziót és a világhálót tartalmazza. Még egy publicisztikai fordulattal gyakran élő újságíró esetében se mindegy, hogy melyiknek a kilencven százalékáról beszélünk.      

 

Németh Péter az arányokról

 

/Orbán Viktorról/ Övé a média kilencvenöt százaléka. (Népszava, 2016. október 4.)

/Orbán Viktorról/ A magyar sajtó 90 százaléka az ő felügyelete alatt van. (Hír TV, 2016. december 19.)

A magyar sajtót, amelynek 90 százalékát immár a kormány uralja, a félelem lengi körbe. (Népszava, 2018. november 17.)

A térfél 90 százalékát uralja a hatalom. (HírKlikk.hu, 2020. január 14.)

90 százalékban arról értesülnek az emberek, amiről a Fidesz akarja. (ATV, 2022. március 25.)

Elképesztő energiákat mozgósít a kormánypári sajtó - a média 90 százaléka. (Népszava, 2023. február 18.)

A nyilvánosság kilencven százalékában az jön vele szembe, hogy - például - a tanárok bérét azért nem tudják rendezni, mert az EU nem küldi a pénzt. (Népszava, 2023. december 12.)

A média 90 százaléka ezt fújja. (ATV, 2024. január 19.)

Ez a médiahenger - a nyilvánosság 90 százaléka - egyelőre bárkit képes eltiporni, személyt, pártot, egyesületet. (Népszava, 2024. január 22.)

Uralmuk alá vették a nyilvánosság kilencven százalékát. (Népszava, 2024. október 5.)

komment

Médianapló - Magyar Péter: "Nem elég egy Orbán, van nekünk kettő is" (Lefülelt mondatok, 24.09.30.-10.06.)

2024. október 06. 13:13 - Zöldi László

A legutóbbi napokban Orbán Viktor sikerezett, Kövér Lászlór orbánozott, L. Simon László magyarpéterezett, Fekete-Győr András rogánozott, Hadházy Ákos ügyezett, Karácsony Gergely pedig fanyalgott.

 

Herótom van az országos politikától. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Telex.hu, szeptember 30.)

Aki államtitkári pozíciót tölt be, az ne kezdjen értelmiségi módra viselkedni és okoskodni. (Kövér László, az országgyűlés elnöke Orbán Balázsról, InfoRádió, szeptember 30.)

Ne bújjunk Rogán Antal szoknyája mögé! (Fekete-Győr András Momentum politikus, HírKlikk.hu, október 1.)

A DK már nincs, csak szegény Kálmán Olgának nem merik megmondani. (Kardos András publicista, Facebook.com, október 2.)

Úgy tűnik, Kunhalmi Ágnesnek még nem jutott eszébe a munkahelykeresés, valamiért bízik abban, hogy továbbra is a megszokott színvonalon éldegél az adófizetők pénzéből. (Tamás Róbert publicista, Kolozsváros.com, október 3.)

Novák, Varga, Orbán Bazsi után Orbán most jobb híján visszafanyalodik Jánoshoz. (Batka Zoltán újságíró Lázár Jánosról, Facebook.com, október 3.)

A Tisza Párt jelképeként a lyukas zászló elveszíti a méltóságát. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, október 3.)

Csak az az ügy tud nyerni, amelyik a rendszert támadja. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Magyar Narancs, október 3.)

Nyilvánosan folytatódhat az elmúlt hónapok önfeledt játszadozása. Az, amihez az elvileg leszerelt ellenzék ért a legjobban. (Tóta W. Árpád publicista a fővárosi közgyűlésről, hvg.hu, október 4.)

Az új ellenzék egyelőre csak egy emberből áll. (L. Simon László Fidesz-politikus, Mandiner.hu, október 4.)

Orbán Viktor háztáji ellenzékének tagjait épp visszazavarja a piacra méregkeverés helyett dolgozni.(Puzsér Róbert publicista Magyar Péterről, Hang.hu, október 4.)

A politikában nem a muszkli a legfontosabb érv, hanem a siker. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, október 4.)

Minden elődjénél jobban képviseli, hogy a köztársasági elnöknek csak protokolláris funkciója van. (Herczeg Márk újságíró Sulyok Tamásról, 444.hu, október 4.)

Elemzőként nem mondunk olyat, hogy soha és mindig. (Lakner Zoltán politológus, ATV, október 4.)

Fából ötkarika. (Kovács Zoltán újságíró, Élet és Irodalom, október 4.)

Nem elég egy Orbán. van nekünk kettő is. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Telex.hu, október 5.)

Orbán Balázs igazat mondott, teljesen váratlanul. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, október 5.)

Etnicizmus light. (Béndek Péter publicista Magyar Péter mozgalmáról, Facebook.com, október 5.)

Pokorni politikusként mindig is népszerűbb volt, mint fideszes párttársai. (Föld S. Péter újságíró, Hírklikk.hu, október 5.)

A motorkerékpár karosszériája a védőöltözék. (Zách Dániel közlekedési újságíró, Klubrádió, október 5.)

Horváth III/III József. (Molnár Bálint publicista a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet vezetőjéről, Kolozsváros.com, október 6.)

 

komment
süti beállítások módosítása