Ha Németh Péter nem az újságírást választotta volna, akkor a foci NB I-ben is sokra vihette volna. De közös szakmánkat választotta, és az immár csak egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava főszerkesztője. A szombati számokban van egy rovata. a Pillantás a kilencedikről, ami nyilván arra utal, hogy ha kinéz az ablakon, akkor nemcsak a fővárost látja. Eme országos nézőpontból állapítja meg, hogy „Lényegében a kegyelmi ügy felbukkanásáig, azaz tizennégy éven át …uralmuk alá vették a nyilvánosság kilencven százalékát, és kitörölték onnan azt, amit csak lehetett,”

Majd később hozzáfűzi, hogy „a maradék tíz százalék próbál eljutni a közvéleményhez, eleddig sikertelenül.” Vitám van a két idézett mondattal, ebből azonban nem az következik, hogy kételkeden a szerző tehetségében. Nem is tehetem, hisz’ akaratlanul is a fölfedezője vagyok. Médiatanárként évtizedeken át foglalkoztam pályakezdő újságírókkal, és feltűnt egy Lendvai Péter nevű ifjú kolléga a HírKlikk.hu-n. Meglepően tájékozottnak mutatkozott, érdekes interjúkat készített vezető ellenzéki politikusokkal. S bár csodálkoztam, hogy tegezi őket, az pedig zavart, hogy gyönge a helyesírása, de tehetségesnek véltem.

Ezt többször meg is írtam a Médianapló 2017/18-as évfolyamában. Véletlenül derült ki, hogy a Lendvai vezetéknév mögött a Népszava leváltott főszerkesztője rejlik. Feltételezésem szerint a patinás újság tulajdonosa gáláns végkielégítés fejében olyan szerződést íratott alá vele, hogy meghatározott ideig nem él a nyilvánosság erejével. Akkor esett le a tantusz, amikor Kereszty András, a Népszava kilencvenes évekbeli főszerkesztője elmagyarázta, hogy Németh Péter édesanyja, Lendvai Vera sokáig dolgozott a Népszavánál.

A fia 2021 októbere óta ismét a Népszava főszerkesztője. Tájékozott, naprakész újságíró, lám, a tehetsége se vonható kétségbe, van azonban egy sebezhető pontja. Az a fránya kilencven százalék. Erről árulkodik a bejegyzésem utáni összeállítás. Mielőtt azonban elemezném, aligha árt megemlíteni, hogy olyan felmérés nincs, amely tükrözné Németh Péter álláspontját. Ehhez körülbelül nyolcezer magyar nyelvű sajtóterméket kellene megvizsgálni. De ha a kutatók beérnék a politikai irányultságú médiumokkal, akkor is néhány százat kéne figyelembe venni.

Olyan felmérés persze van, amely a hirdetési bevételek alapján a kormánypárti orgánumok 78 százalékos fölényét mutatták ki. Ha valaki ebből von le következtetést a nyilvánosságon belüli arányokról, és a kormánypárti túlsúlyt kikerekíti nyolcvan százalékra, akkor pontatlanul fogalmaz ugyan, de a becslése elfogadható publicisztikai fordulatnak. Az újságíró egy számmal próbálja nyomatékosítani elszomorító mondandóját. A kilencven azonban túlzás.

Nem tudom, hogy Németh Péternél miből lett a kilencven százalék, de hogy miért nem a valóban létező hetvennyolc százalékos felmérésből indul ki, azt sejtem. Ha ugyanis a hirdetési bevétel volna a bázis, akkor bizony a Népszava főszerkesztője szorult helyzetbe kerülne. Az ellenzéki napilap rendszeresen kap hirdetési pénzt a Rogán-féle propaganda-minisztérium keretéből és a legnagyobb állami cégektől is. Volt év, amikor a bevételek felét, mostanában inkább a harmadát, de az éves összeg így is, úgy is több százmillió forintra rúg.

Ettől volt szolidan nyereséges a Népszava kiadóvállalata, amikor még osztalékot is fizetett a tulajdonosnak. A teljes bevétel kevés azonban a jóllakáshoz, és sok az éhenhaláshoz. Az a benyomásom, hogy a kilencven százalék önkritikának is felfogható, elvégre a főszerkesztő kijelentése akár azt is jelentheti, hogy a Népszavát nem a nyilvánosság ellenzéki részébe sorolta.

De van a gondolatmenetében más ellentmondás is. Árulkodó félmondatban hozza szóba a kegyelmi ügyet. Szerinte addig volt kilencvenszázaléknyi a kormányzati fölény. Utána pedig történt valami. Németh Péter a nyilvánosság maradék tíz százalékát említi, amely sikertelenül próbálja a valóságot eljuttatni a közvéleményhez. Az a benyomásom, hogy a kilencedik emeletről nem azt látja, ami Magyar Péter megjelenése óta történt a hazai nyilvánosságban.

A Tisza Párt alapítója kétszáz településen járt, e nagygyűléseken néhány százan, tíz-tizenötezren, száz-százötvenezren vettek részt. Az újdonsült politikusról úgy közölt 514 cikket a „vármegyei” sajtó, hogy minden rosszat elmondott róla, az országjárásáról azonban elfelejtett beszámolni. Helyette a vidéki Magyarországon élők érdeklődését az alternatív sajtó elégítette ki. Ennek következtében a nyilvánosság ellenzéki része fejlődésnek indult. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez a fejlődés mit is jelentett. De hogy a kormánypárti propaganda-gépezet szelektív feledékenysége miatt az ellenzéki nyilvánosság életre kapott, és sikerült valamennyit lefaragni a bűvös kilencven százalékból, az nyilvánvaló.

Az idézetcsokorban van még két további ellentmondás. Az egyik az, hogy Németh Péter 2016. október 4-én 95 százaléknyira becsülte a kormánypárti média arányát. Ez a szám négy nappal a Népszabadság beszántása előtt látott napvilágot. A jeles szerző néhány hét múlva, december 19-én már kilencven százalékot írt. Vagyis miután a kormányzat megszüntette a Népszabadságot, Orbánék befolyási övezete öt százalékkal csökkent. (!?)

A másik ellentmondás, hogy miközben Németh Péter görcsösen ragaszkodik a maga kilencven százalékához, vele összefüggésben felváltva használja a nyilvánosság, a média és a sajtó kifejezést. Csakhogy a három fogalom rendszert alkot. A nyilvánosság eszközrendszere a média, mely a keletkezés sorrendjében a (papír alapú) sajtót, a rádiót, a televíziót és a világhálót tartalmazza. Még egy publicisztikai fordulattal gyakran élő újságíró esetében se mindegy, hogy melyiknek a kilencven százalékáról beszélünk.      

Németh Péter az arányokról

/Orbán Viktorról/ Övé a média kilencvenöt százaléka. (Népszava, 2016. október 4.)

/Orbán Viktorról/ A magyar sajtó 90 százaléka az ő felügyelete alatt van. (Hír TV, 2016. december 19.)

A magyar sajtót, amelynek 90 százalékát immár a kormány uralja, a félelem lengi körbe. (Népszava, 2018. november 17.)

A térfél 90 százalékát uralja a hatalom. (HírKlikk.hu, 2020. január 14.)

90 százalékban arról értesülnek az emberek, amiről a Fidesz akarja. (ATV, 2022. március 25.)

Elképesztő energiákat mozgósít a kormánypári sajtó - a média 90 százaléka. (Népszava, 2023. február 18.)

A nyilvánosság kilencven százalékában az jön vele szembe, hogy - például - a tanárok bérét azért nem tudják rendezni, mert az EU nem küldi a pénzt. (Népszava, 2023. december 12.)

A média 90 százaléka ezt fújja. (ATV, 2024. január 19.)

Ez a médiahenger - a nyilvánosság 90 százaléka - egyelőre bárkit képes eltiporni, személyt, pártot, egyesületet. (Népszava, 2024. január 22.)

Uralmuk alá vették a nyilvánosság kilencven százalékát. (Népszava, 2024. október 5.)