Magyar György blogjában néha érdekes mondatok tűnnek föl. Most például ezt találtam Orbán Viktorról: „Valaha a parlamentben bekiabálta, hogy csuhások térdre. (Magyarügyvéd, 2023. április 14.) Arra utalt az ellenzéki körökben véleményformálónak elismert blogger, hogy a miniszterelnök pályakezdő honatya korában kigúnyolta a szenteskedő kereszténydemokrata politikusokat, most pedig nemcsak velük kormányozza az országot, hanem a mögöttük álló egyházakat is kistafírozza.

Értem Magyar doktor indulatát, amely azonban nemcsak őt jellemzi. Olvasólevelekben, kérész életű hozzászólásokban (kommentekben) a liberális pályakezdő politikus és az illiberális miniszterelnök kétarcúságát gyakran a csuhás szállóigével értelmezik. Nem bonyolódnak bele a rendszerváltást közvetlenül követő évek parlamenti csatáiba, egyszerűen Orbánnak adományozzák a csúfondáros megjegyzést. Erre készteti őket, hogy a nyilvánosság fórumain csak röviden írhatják meg a véleményüket. De van más ok is az indulatos (és felületes) megnyilvánulásokra.

A digitális korban annyira megszemélyesedett (perszonifikálódott) a közéleti vitakultúra, hogy a rendszer ellenzői majdnem mindent a rendszer névadójához vezetnek vissza. Aki egyébként maga is tesz arról, hogy majdnem minden róla szóljon. Ettől persze a hivatásos véleményformálók, a politikusok és az újságírók tényszerűbbek is lehetnének. Például utánanézhetnének a részleteknek, vagy ha már restek erre, figyelembe vehetnék az eredetkutatás megállapításait. Nem kecsegtetem őket a megoldással, de talán mégis érdemes figyelemmel kísérni a szállóige fejlődéstörténetét.

A „Csuhások! Térdre, imához!” 1991-ben ütötte meg az országgyűlési képviselők fülét. A parlamenti jegyzőkönyv szerint Andrásfalvy Bertalan néprajz-kutató utalt vissza rá 1992. február 25-án: „Amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt, mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt.” Az Antall-kormány kulturális minisztere mögött a Fidesz frakciója ült, vezetőjét Orbán Viktornak hívták.

Az országgyűlés legkisebb pártja polgárpukkasztó jelmondatokkal hívta föl magára a figyelmet, ezek egyike volt a csuhás is. Ha a kormánypárti KDNP valamelyik politikusa megszólalt, akkor bizony kórusban csuházták az ellenzéki Fidesz-képviselők. Hiteles forrást mégse leltem arra, hogy a frakcióvezető személyesítette volna meg a kórust. Amíg ilyen dokumentum nem tűnik föl, az Orbán Viktor kétségtelen pálfordulására utaló mondást szóbeszédnek, vándormotívumnak, városi legendának tartom.

Nem zárom ki, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek jutott eszébe gúnyolódni a kereszténydemokratákon. De úgy ismertem meg a közéleti működését, hogy szívesebben irányítja a kórusból azokat, akik helyette is használják a nem szalonképes kifejezéseket. A csuhás szállóige idővel közhely, panel, klisé lett. Kimondóját a jelek szerint sokan hajlamosak Orbán Viktornak elképzelni. Egyelőre nem kéne.

Tíz mondat a Csuhások! Térdre, imához! szólásról

Amikor szemben a Kereszténydemokrata Néppárt valamelyik képviselője kezdett beszélni, Viktor refrénszerűen megszólalt: „Térdre, imához!” Néhány ifjú demokrata ilyenkor kötelezően vigyorgott. (Ilkei Csaba volt MDF-es országgyűlési képviselő, Népszabadság, 2000. szeptember 11.)

Baloldali liberális erőként féktelenül gyalázták a nemzeti oldalt. Én magam többször is hallottam ordítani őket, hogy csuhások, ki a házból, meg Jézus Krisztus, térdre, imára. Például amikor Andrásfalvy Bertalan az egyházi iskolák létrehozása érdekében mondott beszédet. (Torgyán József kisgazda politikus, az első Orbán-kormány minisztere a Fidesz-képviselőkről, 168 Óra, 2004. május 27.)

Talán tényleg nincs más hátra, mint egy jó kis kutatóintézet, amely majd kimutatja, hogy míg a többiek paktumoztak, a Fidesz hótisztán vívta harcait. Orbán nem ordította be a kereszténydemokratáknak, hogy térdre csuhások, és Deutsch Tamás sem hordott fülbevalót. (N. Kósa Judit újságíró, Népszabadság, 2013. március 25.)

Az utolsó őszinte szó keresztényügyben a miniszterelnöki ajakról az volt, hogy „Csuhások, térdre!” (Esterházy Péter író, Vasárnapi Hírek, 2014. június 16.)

Nincs mindent elsöprő bizonyíték arra, hogy mindez valóban ebben a formában valaha is elhangzott. (Bihari Dániel újságíró, 24.hu, 2015. február 11.)

A kereszténydemokratákat fricskázó beszólást Orbán Viktornak tulajdonítja a politikai folklór. (Szabó C. Szilárd szegedi újságíró, Délmagyarország, 2015. március 20.)

Az Országgyűlésben azt kiabálták: „Csuhások, ki a házból! Jézus Krisztus térdre, imához!” Ebből a jegyzőkönyvvezető annyit hallott meg, hogy „térdre, imához”. (Torgyán József volt kisgazda politikus, Magyar Nemzet, 2016. április 23.)

A parlamentben megkérdeztem Orbántól, hogy ez mégis mire jó. „A választóink ezt akarják hallani” - válaszolta röviden. (Kasza László újságíró, a Szabad Európa Rádió munkatársa, Népszava, 2018. január 17.)

Az Orbán Viktornak tulajdonított „térdre, csuhások!” bekiabálás valószínűleg sosem hangzott el ebben a formában, de jól jelzi a Fidesz akkori hozzáállását a vallási és egyházi ügyekhez. (Kövesdi Péter és Markotay Csaba újságírók, Vasárnapi Hírek, 2018. január 20.)

Orbán Viktor, aki a KDNP hasznos idiótáinak köszönhetően már jó húsz évvel ezelőtt eljutott a „csuhások, térdre, imához” parlamenti beszólástól a püspökök barátságáig. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2019. június 7.)

A legutóbbi napokban Gelencsér Ferenc orbánozott, Lendvai Ildikó dajcsozott, Deutsch Tamás hajkurászott, Kubatov Gábor fradizott, Aranyosi Péter fábryzott, Farkasházy Tivadar pedig kasztingolt.

Ma egész Magyarország egyetlen bűnügyi helyszín. (Bruck András író, Facebook.com, április 9.)

Amit mond, azt sokan adják tovább. (Bacskai Sándor publicista Bayer Zsoltról, Szombat.org, április 9.

Fábry Sándor a büfében még mindig legyőzhetetlen. (Aranyosi Péter humorista, Klubrádió, április 10.)

Utcai harcosból lett békegalamb. (Gelencsér Ferenc Momentum-politikus Orbán Viktorról, Facebook.com, április 11.)

Hitler utolsó csatlósából a kommunista Kína első európai csatlósa szeretnénk lenni? (Gömöri György Angliában élő író, Népszava, április 11.)

Meddig lehet élni passzív rezisztenciában? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, április 11.)

Optimistán nézve siralmas a helyzet. (Róder Miklós ingatlanközvetítő, Klubrádió, április 11.)

Az egyik szekértábor állandóan nyilakat lődöz rám, mert azt hiszi, hogy a másikban vagyok. (Vámos Miklós író, Index.hu, április 11.)

Itt statiszták tolonganak azért, hogy ők lehessenek Hamlet, Antonius vagy Bánk bán. (Farkasházy Tivadar újságíró az ellenzéki politikusokról, HírKlikk.hu, április 12.)

Inkább az egymásra mutogatás megy. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő az ellenzékről, HírKlikk.hu, április 13.)

Még a törpe urak egyike-másika is nagyzol. (Vajda Mihály filozófus, Magyar Narancs, április 13.)

Minősíthetetlen pályán nem lehet minőségi edzést tartani. (Szabó István kecskeméti fociedző, 24.hu, április 13.)

A helyzet romlik. (Orbán Viktor miniszterelnök a világháború esélyéről, Magyar Rádió, április 14.)

Dúl a megélhetési válság, csak a fél ország nem tud róla. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, április 14.)

A randalírozás nem jog, hanem megszüntetendő evidencia. (Ágoston Balázs újságíró, Magyar Nemzet Online, április 14.)

Eddig rendre mindig a baloldali kormányok idején kerültünk bajba. (Kubatov Gábor, az FTC elnöke, Fidesz-politikus, Magyar Hírlap Online, április 15.)

Mi már hazaküldtük a tatárokat, a törököket, az osztrákokat, a németeket, és végül a ruszkikat is. Óvatosan Mr. Pressman! (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Facebook.com, április 15.)

Nyilván mindet Deutsch Tamás zavarta haza. Kivéve az oroszokat, mert azokat Orbán. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, április 15.)

Semmi sem az, aminek látszik. (Pelsőczy Réka színész-rendező, Klubrádió, április 15.)

Itt olyan világ lett, hogy az orgazda nyilvánosan büszkélkedik a lopott holmival. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, április 16.)

A magyar zsidóság egyért hálás lehet a kormánynak: nem kell tankokkal megvédeni a zsinagógákat. (Weisz Péter, a Barankovics Alapítvány izraelita műhelyének vezetője, Mandiner.hu, április 16.)

/1944. április 16. és július 10. között 437 ezer zsidót deportáltak Magyarországról/

Amíg az antiszemitizmusra csupán igény van, de nincs hozzá megfelelő parlamenti összetétel, addig kár is beszélni róla. (Bagossy László rendező, Színház.hu, 2011. november 4.)

Az antiszemitizmus egyre jobban jövedelmező politikai befektetés. (Sándor Klára nyelvész, Galamus.hu, 2012. július 9.)

Nem az az antiszemitizmus, hogy elgázosítjuk a zsidókat, hanem az, ami oda vezet. (Bolgár György újságíró, Klubrádió, 2012. augusztus 14.)

Magyarországon az antiszemitizmus társadalmi szinten nem létezik. (Balczó Zoltán Jobbik-politikus, Hír TV, 2012. december 9.)

Az antiszemitizmus folyamatos hangoztatásával szavazatokat nem lehet nyerni, inkább veszíteni. (Stefka István újságíró, Magyar Hírlap, 2014. január 27.)

Az antiszemitizmus bekúszott a kertek alatt. (Sándor Erzsi író, Népszabadság, 2014. február 14.)

Nekem akkor fáj legjobban az antiszemitizmus, ha megpróbálják elvenni a jogomat, hogy magyarnak érezhessem magam. (Bojár Gábor informatikus, hvg.hu, 2014. április 18.)

Magyarország kormánya a zéró tolerancia politikáját követi az antiszemitizmus kérdésében. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2018. december 6.)

Az antiszemitizmus kiirthatatlannak látszik. (Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Index.hu, 2020. január 27.)

Amíg ez a nemzetre átalakított történelem narratíva működik Magyarországon, minden erőfeszítés az antiszemitizmus elleni harcban kudarcra van ítélve. (Berend Nóra történész, Fühü, 2022. augusztus 25.)

Péntekenként 7.33 és 7.59 között övé a Magyar Rádió műsorideje. A legutóbbi 13 év alatt több műsorvezető is kikopott mellőle. Ma reggel a magyar-amerikai kapcsolatokról, az orosz-ukrán háborúról és az inflációról beszélt. Közben tizenhétszer köszörülte a torkát.

Az egyéni csúcsot 2021. július 16-án állította fel, 26 perc alatt 34-szer cirákolt, harákolt, hertyegett, kerregett, krákogott. A népnyelv sokféleképpen jellemzi azt a fránya torokköszörülést. Mégsem országunk első embere a csúcstartó, egy óbudai kisnyugdíjas taszította le a trónról. Huszár Tamás ellenzéki aktivista arról nevezetes, hogy a Klubrádió 2022. február 10-i műsorában tíz perc alatt negyvenszer krákogott. Ez felülmúlhatatlan, ráadásul azt is jelzi, hogy a torokköszörülés ökumenikus jelenség. Nem a világnézettől függ, hanem valami egészen mástól.

Sokáig azt hittem, hogy idegrendszeri tikkelés, erre azonban egy mégiscsak országért felelős miniszterelnök esetében nem szívesen tippelnék. Helyette inkább azt feltételeztem, hogy a koronavírus-járvány idején nem feküdte ki a légzőszervi betegséget, és torokköszörülés maradt meg belőle. De aztán feltűnt, hogy amikor előre megírt beszédet olvas föl, akkor nem is krákog.

S bár a meggyőzésnek kevésbé hatékony eszköze a rutinosan felolvasott szöveg, ám ha a fejből mondott beszéd gyakori torokköszörüléssel párosul, az eredmény nem igazán élvezhető. Orbán Viktor becsületére válik, hogy ha élő adásban szólal meg, nem értelmiségiesen ööö-zve, még csak nem is amerikaiasan am-ozva beszél, hanem magyarosan köszörüli a torkát. A jelenség nyitjára a múlt héten jöttem rá.

A hatodik emeleti mosókonyhában tartottunk lakógyűlést, a házkezelőség vezetője órányit beszélt a mögöttünk hagyott évről és az előttünk torlódó akadályokról. Érti a dolgát, a szövege mégis ellankasztott, mert 128-szor használta az egyébként kifejezést. Nem várható el tőle, hogy a szókincsét rokon értelmű szavakkal bővítse. Amúgy is a különben, a mellesleg, a nemkülönben, a tetejében vagy a továbbá nem is pontosan azt fejezi ki, hogy az illető mellékesnek gondolja azt, amiből él. Ettől persze még fogalmazhatott volna változatosabban is.

Kezdem kapiskálni, hogy a nyögésnek is beillő ööö-zés, az amerikaias am-ozás, a magyaros krákogás és például az egyébkéntezés mit is jelent valójában. Mindössze azt, hogy embertársaink keresik a szavakat, aztán vagy meglelik, vagy nem.          

Tíz mondat Orbán Viktortól (Magyar Rádió, 2023. április 14.)

Az Egyesült Államok a barátunk és a fontos szövetségesünk.

Amerika nem egységes.

/Pressman nagykövetről/ Azt küldenek, akit akarnak.

Nem fogjuk engedni, hogy beleszorítsanak, belepréseljenek bennünket a háborúba.

Mi a béke oldalán vagyunk, ott is maradunk.

Sajnálom, hogy a baloldal háborúpárti.

A szankciókat tudomásul vesszük és betartjuk

/Az inflációról/ Van ez a vakcina, és várjuk, hogy kifejtse a hatását.

Ami eddig történt, az kevés.

A kereskedők ne most akarják életük legjobb üzletét megcsinálni.

Az ellenzék szanaszét van. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2023. január 9.)

Az ellenzék a kormányzat politikájára veszélytelen. (Török Gábor politológus, InfoRádió, 2023. február 20.)

Soha ekkora szükség nem volt épkézláb ellenzékre. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen, 2023. február 24.)

Nagyon kevés dolog működik az ellenzékben. (Hann Endre szociológus, közvélemény-kutató, Klubrádió, 2023. március 8.)

Ellenzék nincs, demokrácia nincs, a civil ellenállás minimális. (Kardos András filozófus, Klubrádió, 2023. március 20.)

Az országos ellenzék ramaty állapotban van. (Csőzik László érdi polgármester, Népszava, 2023. március 20.)

Az ellenzék láthatóan nem tud mit kezdeni magával. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, 2023. április 3.)

Az ellenzék nem tudta feldolgozni a választási vereséget. (Zárug Péter Farkas politológus, ATV, 2023. április 5.)

Az ellenzék nemigen tud mit csinálni. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2023. április 5.)

Nem olyan borzalmas az ellenzék helyzete, mint amilyennek tűnik. (Barabás Richárd Párbeszéd-politikus, ATV, 2023. április 6.)

Liberális demokráciában szégyen antiszemitának lenni. (Konrád György író, Népszabadság, 1990. március 3.)

Antiszemitizmus nincs, csak antiszemiták. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1994. április 21.)

Magyar antiszemita: olyan személy, aki magyar, antiszemita, és nem tartja magát antiszemitának. (Ujlaky István tanár, Népszava, 2012. március 23.)

Valószínűleg több antiszemita van az országban, mint tíz évvel ezelőtt, de az biztos, hogy az antiszemiták sokkal hangosabbak. (Kovács András szociológus, Vasárnapi Hírek, 2012. március 25.)

Antiszemitizmust nem enged magához a kormány, csak antiszemitákat. (Gerő András történész, ATV, 2012. május 30.)

Megélhetési antiszemitából megélhetési zsidó lett. (Miklós Gábor újságíró Szegedi Csanád volt Jobbik-politikusról, Facebook.com, 2013. augusztus 3.)

Minden antiszemitának van egy zsidó barátja. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2018. december 6.)

Akkoriban tudatosan játszottunk rá a rasszista, antiszemita érzésekre. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Válaszonline.hu, 2019. február 19.)

Ha valaki Auschwitz után 75 évvel antiszemita, az vagy hülye, vagy gazember. (Krausz Tamás történész, Mérce.hu, 2021. május 16.)

Orbán Viktor és az általam személyesen is ismert korábbi magyar miniszterelnökök egyike sem antiszemita. (Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, 168.hu, 2023. január 18.)

 Néhány év múlva alighanem lesz táblája a házunk falán. A volt köztársasági elnök ama lépcsőházban vált felnőtté, amelynek egyik lakását megvásároltam. Áder János a jogi egyetem elvégzése után itt, az Újlipótvárosban kapott egy kis lakást. Most, immár milliomos nyugdíjasként egy környezetvédelmi portált működtet. A Kék bolygó nevű podcast körül pedig botrány kezd kibontakozni.  

Volt államfőnk a Magyar Akkumulátor Szövetség elnökével beszélgetett, és a fölvett anyagból eltűnt egy 2 perc 36 másodpercnyi részlet. A beszélgetést február 13-án vették föl, a kihagyást három hét múlva múlva vette észre az egyik ellenzéki hetilap. Két másik is bekapcsolódott a feltárásba, és az Áder-alapítványtól azt a választ kapták, hogy ez a szerkesztés. Másként vélekedem erről, mielőtt azonban megírnám róla az álláspontomat, érdemes a történteket föleleveníteni.

Nemcsak a Kék Bolygó műsorából tűnt el a kivágott rész, hanem a beszélgetés népszerűsítésére vállalkozó csatornáéból is. De ha a jobb felső sarokban található i-re kattintunk, akkor a YouTube megjeleníti a kivágott részt. Nos, az interjút készítő politikus becsületére válik, hogy a 44. perctől szóba hozta az akkumulátorgyárok környezetében lehetséges talaj- és levegő szennyezettséget. A szakember pedig felvilágosította, hogy „Gödön nemcsak lítiumot találtak a vízben, hanem NMP-t is.”

Mindketten elnevették magukat, és Kaderják Péter kijelentette: „Ne akard, hogy kimondjam.” Áder így reagált: „Szerintem ez zárójel, térjünk vissza.” Mármint a zárt technológiához, amely szükséges volna a veszélyforrások kiküszöböléséhez. Félő, hogy fogalma sem volt a három betű jelentéséről, ezért a  megjegyzését nem tekintem cenzúrának. Igen ám, de a műsor fölvétele után vagy ő, vagy valamelyik munkatársa utánanézett az NMP jelentésének.

Az N-metil-pirrolidon olyan oldószer, amely a talajra „kiülepedve” a csapadékvízzel mosódhat a talajvízbe. Bőr-, szem- és légúti irritációval jár, és károsítja a születendő magzatot. Ettől ijedt meg valaki, és úgy döntött, hogy a sugárzandó műsorban nincs szükség ama 2 perc 36 másodpercnyi részre. Elvégre az egész beszélgetést a debreceni akkumulátorgyár körüli vita keretezte. Még aznap, február 13-án meg is jelent a Hajdú Online-on egy terjedelmes ismertetés az interjúról.

Az ismeretlen szerző elfelejtett utalni a kínos epizódra. Nyilván nem akarta tovább gerjeszteni a zöldmezős beruházás közelében élők tiltakozását. Holott az a benyomásom, hogy ha a NMP-t benne hagyják az interjúban, akkor a kimondhatatlan rövidítés elsikkad. Hisz’ az ellenzéki sajtó is csak háromhetes késéssel kapiskálta a lényeget. Csakhogy a kivágás célja nem a felvilágosítás volt, hanem a debreceniek megnyugtatása, ha úgy tetszik: félretájékoztatása.   

Ami pedig ama bizonyos „Ez a szerkesztés.”-t illeti, kedves kollégám az ÉS-ből, Szále László meghatározását vélem mérvadónak. A publicisztikai rovat hajdani vezetője így foglalta össze a tapasztalatait: „A cenzor is húz, a szerkesztő is. A cenzor a hatóság, a szerkesztő az olvashatóság érdekében.” (Magyar Hírlap, 2000. július 13.) A jelek azt sejtetik, hogy Áderék nem föltétlenül az olvashatóságot vették figyelembe.

Tíz mondat a cenzúráról

A cenzúra előzetes tiltást jelent. (Majtényi László alkotmányjogász, volt ombudsman, Népszabadság, 2008. november 3.)

A kommunizmusban a cenzúra korlátozta a szabadságot, most a pénz. (Mészáros Márta filmrendező, Népszabadság, 2010. október 1.)

A fenyegető cenzúra első jele, hogy már a médiatörvényt is szamizdatként fogadták el. (Böcz Sándor újságíró, 168 Óra, 2011. február 3.)

Az 1848-as márciusi ifjak utódaiként nem azért alapítottuk a Fideszt, hogy a hatalmi önkénynek teret adó szabályozás minden nyilvános szóra a cenzúra árnyékát vesse. (Molnár Péter médiajogász, Népszabadság, 2011. március 16.)

A cenzúra szövegközpontú. Ami a képen van, azt nem látja. (Forgács Éva művészettörténész, Magyar Rádió, 2011. április 26.)

A kérdés az, hogy mitől tisztítsa meg a közlendőket a helyesen alkalmazott közléskorlátozás. (Naszlady Attila orvosprofesszor, Magyar Nemzet, 2013. május 18.)

A közösségi média cenzúrája balra enged, jobbra rúg. (Béky Zoltán, a Századvég Intézet jogi szakértője, Origo.hu, 2020. május 7.)

A cenzúra nemcsak azt mondta meg, hogy mit nem szabad megírni, és nemcsak kivett anyagokat a lapból, hanem rá is kényszerített arra, amit meg kellett írni. (Ágoston Hugó, A Hét című bukaresti hetilap volt szerkesztője, ÚjHét.com, 2021. június 3.)

Cenzúra, mikor valamit titkolnak. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2023. január 26.)

Eddig minden kiadó maga döntötte el, hogy milyen könyveket tesz ki az ablakba. Ezután előzetesen bekérjük a kiadványok listáját alkotmányossági vizsgálatra. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Ügynökség vezérigazgatója, Mandiner.hu, 2023. március 13.)

Váncsa István az egyik legjobb publicistánk, mégse idézhetek tőle annyit, amennyit megérdemelne. Ironikus megállapításai csak szövegösszefüggésben értelmezhetőek. Márpedig ha az idézés kedvéért a textust kiemelem a kontextusból, akkor érthetetlenné válik, vajon miért dicséri agyba-főbe például a miniszterelnököt.

Dicséretes visszafogottságról árulkodik azonban egyik legutóbbi kijelentése: „Vezérlő fejedelmünk üldögél a kerékpárút szélén, jobbjában botot tart, és a megfelelő pillanatban az előtte elhaladó bicikli küllői közé bök vele. (Élet és Irodalom, 2023. március 31.) Ezt adta az ötletet, hogy bot és küllő összefüggéseit megvilágítsam.

A küllő eredetét azért hanyagolnám, mert egyelőre a nyelvészek sem állapodtak meg, Vannak, akik török jövevényszónak vélik, de akadnak olyanok is, akik szerint német közvetítéssel jutott el hozzánk. Találtam viszont egy mondást, amely a bihari Kabáról származik: „Killőszegre van a jegyzővel.”  (A killő nem elírás, hanem tájszó.) Ellenséges viszony alakult ki tehát az egyik gazda és a település adminisztrátora között, például az adóhátralék mértékéről.

Ebben az értelmezésben a küllő nemcsak azt jelenti, hogy „a jármű kerekének agyát és talpát vagy koszorúját összekötő, sugarasan álló fogak, rudak, drótszálak egyike”. (A magyar nyelv értelmező szótára) Bottal együtt azt is, hogy valaki húzódozik a dologtól. Félrehúz, el-elmaradozik a társaitól. Találtam persze kézzelfoghatóbb magyarázatot is.

A Zalai Hírlap 2016. június 11-i számában olvasható egy érdekes hír. Zalaszentjakabon egy 32 éves asszony vastag botot hajított az arra haladó bicikli küllői közé.  A kerekező 17 éves lány elesett, és könnyű sérülést szenvedett. Az újságíró nem tért ki arra, hogy az asszony szórakozott-e, vagy volt valami baja a lánnyal. Azt viszont hírül adta, hogy hatósági eljárás indult a hajigáló ellen.

A bejegyzésem utáni összeállításból kiviláglik, hogy a magyar közszereplők előszeretettel emlegetik a bot és a küllő sajátságos kapcsolatát. Idestova 73 éve egy miniszteri rangú író Vörösmarty Mihály ürügyén sűrítette metaforává, hogy az osztályharc áldozatokkal jár, és akik botot dugnak a küllők közé, azok bizony a haladást gátolják. Az a benyomásom, mintha a hatalmat gyakorlók napjainkban is hasonló következtetésre jutottak volna.

Az például kettős mércére utal, hogy miközben itthon a fejlődés lassításával vádolják ellenfeleiket, Brüsszelbe botot visznek magukkal, hogy akadályozzák a kerékpár-forgalmat.        

Tíz mondat a küllőzésről

Vörösmarty néha talán megrettent attól, hogy a szekér azok közül is elgázol, akik közül ő való, de nem állt oda azok sorába, akik botot dugtak a küllők közé. (Darvas József vallás- és közoktatási miniszter, Akadémiai Értesítő, 1950/482. füzet)

Medgyessy Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt olyan tanácsadók tervét hajtotta végre, akik úgy tettek, mint aki botot vet a küllők közé. Alattomosabb, hogy valamiképp megakassza a lendülő kocsi tengelyét. (Ludwig Emil újságíró, Magyar Nemzet, 2002. április 22.)

Ülnek olyan emberek a rendőrségeken, ügyészségeken, akik próbálnak botot dugni a küllők közé. (Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos, Magyar Nemzet, 2011. július 16.)

Egyesek állandón csak bedugdossák a botokat a küllők közé, gáncsoskodnak, gyűlöletet keltenek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2014. május 24.)

Dr. Orbán Balázs szerint egyetlen uniós szinten értelmezhető politikai eszközünk botot dugni a küllők közé. (Varga Lívia újságíró, Zalai Hírlap, 2016. szeptember 30.)

Egyesek úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, Népszava, 2019. november 7.)

Az nem megy, hogy amikor az EU-nak egységesen kellene fellépnie, az orbánviktorok botokat dugdosnak a küllők közé. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Európa-parlamenti képviselő, Népszava, 2019. november 19.)

Ideje volna, hogy Brüsszelben megértsék: velünk még a kommunisták sem boldogultak. Mi vagyunk a homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2021. október 25.)

Az a bizonyos bot egyre nehezebben akad a küllők közé. (Szerető Szabolcs újságíró a magyar kormány brüsszeli megnyilvánulásairól, Magyar Hang, 2023. március 10.)

Ahol lehet, a küllők közé botot dug. (Horváth Gábor újságíró Orbán Viktor brüsszeli tevékenységéről, ATV, 2023. március 14.)

A legutóbbi napokban Mesterházy Attila kilépett, Horn Gábor ellenzékezett, Holoda Attila túlélezett, Dévényi István rendszerezett, Tamás Ervin pedig orbánozott.

A Sas-kabaré ugyanúgy olvadt el, mint az MSZP. (Lentulai Krisztián műsorvezető, Karc FM, április 1.)

Lépésének körülbelül annyi jelentősége és hatása van a magyar politikai életre, mint az egész KDNP-nek. (Németh Péter újságíró Szili Katalin „hazatalálásáról”, HírKlikk.hu, április 2.)

Az ellenzék láthatóan nem tud mit kezdeni magával. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, április 3.)

A rendszer stabilnak látszik. (Deme Zoltán publicista, Válaszonline.hu, április 4.)

Sokkal tökösebb MSZP-t képzeltem volna el. (Mesterházy Attila volt szocialista politikus, ATV, április 4.)

Az a célunk, hogy új szavazókat szólítsunk meg. (Szakács László volt szocialista politikus a Mesterházy-pártról, Bama.hu, április 4.)

Szomorú kimondani, hogy a másik oldalon az egyetlen valamire való politikus Gyurcsány Ferenc. (Kacsoh Dániel újságíró, Hír TV, április 4.)

Az ellenzék nem tudta feldolgozni a választási vereséget. (Zárug Péter Farkas politológus, ATV, április 5.)

Az ellenzék nemigen tud mit csinálni. (Nagy József újságíró, Hír TV, április 5.)

Az elfogadás csak túlélés, nem élet. (Holoda Attila energetikai szakértő, Klubrádió, április 5.)

Belaktuk a káoszt. (Dombai Tünde újságíró, Szeged.hu, április 5.)

Mesterházy pártalapítását észérvek nem indokolják. (Nagy Attila Tibor politológus, Hír TV, április 6.)

A pártalapítási kísérletet nem feltétlenül érdemes annyival lezárni, hogy Mesterházy Attila megélhetésének szól. (Zsiga Bulcsú publicista, Reaktor.hu, április 6.)

Nem olyan borzalmas az ellenzék helyzete, mint amilyennek tűnik. (Barabás Richárd Párbeszéd-politikus, ATV, április 6.)

Ők mennek, mi jövünk. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, április 6.)

A rezsimnek az a célja, hogy a politikai aktivizmust kiölje az emberekből. (Aradi Péter író, Népszava, április 6.)

Az első piacról élő irodalmi vállalkozó volt. (Mink András történész Petőfiről, Magyar Narancs, április 6.)

Ijedt népet ijesztget fennhangon. (Tamás Ervin újságíró Orbán Viktor világháborús retorikájáról, Újnépszabadság.com, április 7.)

Ez az összeomlasztandó rendszer épp erősödik. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, április 7.)

Az ellenzék képes látványosan egy helyben toporogni. (Czene Gábor újságíró, Népszava, április 8.)

A Facebook egyszerűen kiment a divatból. (Bede Márton újságíró, 444.hu, április 8.)

A választási vereség után a túlélés volt a tét. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Színes Vasárnap, 1996. január 28.)

Az egészségügy mindent túlél. Ez különbözteti meg a betegeitől. (Nagy N. Péter újságíró, Népszabadság, 2000. május 24.)

Reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket aztán a gazdasági túlélés érdekében be kelljen vezetni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Orbanviktor.hu, 2012. július 26.)

Azt látom, senki sem győzni akar, hanem túlélni. (Botka László szegedi polgármester, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, 24.hu, 2017. február 17.)

A túlélésbe halunk bele. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2017. április 1.)

Kelet-Európában az ember nem is él, hanem túlél. (Nádas Péter író, 24.hu, 2017. december 24.)

A túlélés a legnagyobb kunszt. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Facebook.com, 2018. július 25.)

Az ellenzék számára a túlélés a tét. (Krekó Péter szociálpszichológus, Népszava, 2019. május 18.)

Nem vagyunk messze attól, hogy télen nyaraljunk, nyáron pedig túléljünk. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, 2023. február 4.)

Az elfogadás csak túlélés, nem élet. (Holoda Attila energetikai szakértő, Klubrádió, 2023. április 5.)